Észak-Magyarország, 1963. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-13 / 10. szám
▼asárnap, 1983. január 13. ESZAKMAGYARORSZAG A választások előtt új kultíírházat ü avatnak Ládbesenyőn Az edelényi járás kis községeinek egyike Ládbesenyő. Két településből áll. Az egyik a régi község, ahol mintegy ötszázan élnek, a másik a százhúsz lakosú Andrási-tanya, ahol a Horthyék által földig romboltatott egykori Derenk község kitelepítettjei élnek. A kis faluban és a tanyán bizony alig volt az elmúlt esztendőkig szórakozási, művelődési lehetőség. De az elmúlt években itt is sok minden történt. Soron- kivül bevezették a villanyt, új Utakat, járdákat építettek, s száműzték a sarat, szabályozták a patakot, két tantermes új iskolát, pedagógus lakást, orvosi rendelőt építettek. Már nemcsak a faluban, hanem az Andrási-tanyán is van könyvtár. Két évvel ezelőtt pedig hozzáláttak régi nagy tervük, a mozinak is alkalmas, nagy színpaddal ellátott kultúrház felépítéséhez. A tervek szerint több, mint félmillió, pontosan 580 ezer forint kellett volna az építkezéshez, s bizony a járásnál is csóválták a fejüket, amikor a ládbesenyőiek ennek alig tizedrészével, ötvenezer forinttal láttak munkához. Igaz, kaptak hozzá 170 ezer forint segítséget,' de honnan kerül elő a többi? Előkerült, előteremtették. A szép kullúrházon már az utolsó simításokat végzik. A gyönyörű csillárok már bevilágítják a nagytermet, elkészült a festés, kész a mozaik burkolatú padló. Nagy sietséggel végzik az utolsó simításokat, hogy a tanácsválasztások előtt sor kerülhessen az ünnepélyes kultúrh szavalásra. Amikor Berenlés Gyula tanácselnöktől azt kérdezzük, hogy leik voltak a leglelkesebb társadalmi munkások ennél a nagyszabású építkezésnél, mosolyogva azt válaszolja: „írják bele az újságba az egész falu névsorát. A gyerekektől kezdve a legidősebbekig mindenki kivette részét a munkából”. Nyolcvanháromezer forint értékben helyi anyagokat is előteremtettek, s papíron a társadalmi munka értéke mintegy kilencvenezer forint. A kapott forintsegítséggel együtt még így is csak alig négyszázezerbe került, a tervek szerint 580 ezret érő épület. De vajon ki győzte itt írni a társadalmi munkaórák számát.. ki győzte összesíteni a sok nyolc- kilométeres ingyenfuvart? Bizony az a 180 ezres megtakarítás is nagyrészt társadalmi munka volt. Megérdemlik a ládbesenyőiek, hogy gyö- , nyörű új létesítményükben eleven legyen az élet, mielőbb megkapják a mozit, a megígért televíziót, s egyszer-egyszer a környék legjobb színjátszói is ellátogassanak majd hozzájuk. (p. s.í NYIKES IMRE: Munkások hazafelé Ügy mentek ott előttem el, mint máskor, némán, szótlanul, az ebéd járt talán eszükben, hónuk alatt táska lapult. Nem kérdezett senki, hogy mi dolgom van ott, kit keresek, hogy kire várok tétlenül, s nem fájt, hogy észre sem vettek. Ök hát a társaim, akik szívükkel bátorítottak, ők hát. kik megfogták kezem, közöttük nőttem nagyra én! Ök hát., a csendesek, fakók, a lázadók, a hallgatók, a szelídek, s nyugtalanok, a napokat széppé tevők — mert vasak között a világ, durva kezükben alakul s finomul egyre szebbre, mint szobrász kezében az anyag. Ök mentek ott, a társaim, és nem kérdezett senki sem, ' az ebéd járt talán eszükben, hónuk alatt táska lapult. Egy községi tanácselnökkel.. w tol! — acsarkodóit a másik. Még azt is megbeszélték, ki kezdi, s hogyan zajlik az avatás. A stílusosság kedvéért, — hogy értékes feje meg ne sérüljön — egy vadonatúj, öblösszájú gyermekedényt is becsomagoltak. (Igaz, cipeltek mást is, de előre nem ildomos róla fecsegni.) . VEGRE eljött a nagy nap. A Nagy Vadászt (aki egy özönvíz előtti vadászpuskával jelent ineg, amelyről mindenki elhitette vele, hogy a legtökéletesebb fegyver) egy sereg kiváncsi és bámulója követte. A többiek illően, — s talán a kelletténél harsányabban — üdvözölték', aztán nekivágtak a mezőnek. A nap jóformán esemény nélkül telt el. Ez úgy értendő, hogy mindenki meglőtte a maga adagját, de a Nagy Vadász- szal kibabrált az ördög, mert egyetlen nyulfia se merészkedett fegyvere elé. Többször ugyan átengedték neki az elsőséget, de mivel a nyúl csak szörnyű nagy — legalább húsz méternyi — távolságban volt, a sörétek az állat helyeit az eget seperték végig. — Bizonyára macska ment előttem át az úttesten! — vélte látnoki képességgel. A többiek egymásra bámultak, s majdnem kitört belőlük a visszafojtott kacagás. Egyetértőén bólogattak: — Ez igaz lehet! Egyszer aztán kérdően egymásra néznek. A tanácselnök kacsint. Most! Lehet! — Valahol itt nyúlnak kell lenni — szaglászik az egyik vadász. — En megérzem a szagát. Most vigyázzon Hacukák kartárs! Most . . : Ebben a pillanatban, az ördög tudja honnan, de egy nyúl pattan a Nagy Vadász elé Előreszalad vagy öt métert, aztán megáll, *s csodálkozva bámul a Nagy Vadászra. Villogó tekintete szinte sürget: itt vagyok, lőjj már le! I Gyakran meg kell szakítani a beszélgetést, mert szinte öt- percenként kopognak az ajtón. Hosszú lenne felsorolni, milyen különféle ügyekkel keresik t'cl a dolgozók Szalontai Jánost, a szirmabesenyői községi tanács végrehajtó bizottságának elnökét. •— Ez mindenképpen a bizalom jele — állapítottam meg. — Ügy érzem én is, megbecsülik itt a munkámat — mondotta Szalontai elvtárs. Aztán gondolkodott kissé, mondja-e vagy nem, végül mégis csak benyúl íróasztala fiókjába, s egy agyongyűrt, szakadozott, megsárgult újságot húz elő. Felém nyújtja.. — De ilyen cikk is jelent meg már rólam az újságban. Nézem a dátumot: 1956 november 3. Ne részletezzük, mi volt a cikkben. Egy bizonyos, nagyon sérelmes lehetett az elnökre nézve, ha még most, 1963-ban is kezetigyében tartja. No de ez, csak egy átfutó sötét felhő volt beszélgetésünk elején. Az újság a régi sérelemmel együtt bezáratott a fiókba, s a továbbiakban az alkotó munka, a sikerekben, gondokban eltelt négy esztendő eseméSzalontai elvtárs jó gazdája a községnek. Külön cikket lehetne írni arról is, hogyan járta ki — még Budapesten is járt —, hogy a repülőtér felét megkapják kaszálónak.- Harminc éve lakik Szirmabese- nyőn, s ebből logikusan következik, hogy ismeri a falu apra- ját-nagyját. 1945-ben ő volt a földosztó bizottság elnöke. A tanácstagok lelkesen támogatják munkájában. Leghívebb segítőtársai közé tartozik Csontos János bácsi, Kiss Gyula, a tsz elnökhelyettese, s Dojcsák Imréné tanácstagi Tsz-problcjma is akad Szirmabesenyő termelőszövetkezeti község. Sokat beszélgettünk a Béke Termelőszövetkezet problémájáról is. Az elnöknek szívügye a termelőszövetkezet, de ez kevés ahhoz, hogy ott jó munkát végezzenek. A küszöbön álló zárszámadás nem sok dicsekvésre ad okot. ■— Véleménye szerint mi az oka a gyenge eredménynek? — Talán elsősorban az, hogy 400 tag közül vagy 50—60 dolgozik csak rendesen. Ugyanakkor azt is meg kell mondani, hogy bizony nem elég szilárd a törvényesség. A termelőszövetkezet vezetői sokat elnéznek a tagoknak, laza a fegyelem. — Hogyan segíti elnök elvtárs a termelőszövetkezet munkáját? — Sokat foglalkozok a termelőszövetkezettel. Gyakran kijárok a tanyákra. A napokban, is kinn jártam a határban, s láttam, hogy a MEZÖKER áruszállító ládái kinn hevernek a hóban, sárban. Azonnal behor- dattam. Persze az ilyeneket nem elsősorban nekem kellene észrevenni. Meg aztán; nem egészséges dolog az sem, hogy a főkönyvelő és az agronómus csak kijár ide dolgozni s nem itt lakik. — Pedig én tudom — folytatta —, hogy ezzel a néppel lehet jól is dolgozni, — -csak. jó vezetés kell. Adamovics Ilona Ponson du Tcrraii egykorú karikatúrája sebbet olvastunk Ponson du Terrail-tói, mint ahányszor hallottuk a nevét és most úgylátszik egy francia városka, névszerint Fay aux Loge elhatározta: emléket állít a lassan elfelejtett írónak, utcát nevez el róla. Mint mondom, ma már kevesen ismerik nálunk, pedig majd száz esztendővel ezelőtt Prosper Merimée még zseniális detektívregényírónak jellemezte Stendhallioz írt levelében. Tizenhét esztendő alatt 80 regényt írt, nem kevesebb, mint 300 kötetben, valahogy úgy, mint nagy kortársa, Balzac. A nagy francia írógárda kortársaként . élt és dolgozott, százezres példányszámot ért el egy-egy könyvével és most végre utcája is lesz ott, ahol több művét alkotta. * Marilyn Monroe halála elég nagy. visszhangot keltett a világsajtóban. Most nem is róla akarunk írni, hiszen már any- nyi minden megjelent róla, hogy valószínűleg a fele sem volt igaz. Sokkal érdekesebb, hogy a legújabb hírek szerint felfedezték az utódját, akinek alakításából ugyanolyan hatalmas üzleti hasznot remélnek zsebrevágni a filmvilág üzletemberei., mint nagynevű elődjétől. Doris Day a neve az ifjú sztárnak, aki most fogja forgatni a Something got to give című filmet, amelyet még Monroe-val akartak eljátszatni. Hogy Doris Day valóban eléri-e Marilyn Monroe kéteshírű dicsőségét, — ez majd elválik. * Ki ne látta volna valamilyen formában a Víg özvegyszínrevitte, senki se hitte volna, hogy világsiker lesz. Még Karczag sem! Hógy aztán mi történt, azt mindenki tudja és aki nem is láthatta Ráthonyi Ákossal, az is emlékszik talán a híres filmváltozatra, amelyben Janette Macdonald és Maurice Chcr:alier tette ismét halhatatlanná ezt az operettet. H ■ ÄI Peter Alexander Mint halljuk, most ismét bemutattak Bécsben egy’ filmváltozatot erről a témáról, mégpedig franciákkal egvüttmű- ködve készítették. Ennek azonban a Volksstimme filmrovatának vezetője, Gerda Roth- mayer szerint, semmi köze sincs az eredeti műhöz. Nemcsak a témát ..modernizálták”, de még a Lehár-muzsikából se sok maradt. Pedig a főszerepet az ismert berlini slágerénekes Peter Alexander játssza. Máté Iván Félidő az egyetemen Reggelenként ünneplőruhás fiatalok gyülekeznek a tanszékek előterében. Ki sápadtan, ki nyugalmat színlelve, ki pedig egyáltalán nem törődve izgalma palástolásával várakozik. Vizsgára gyülekeznek. Sokak szerint ez a várakozás a legnehezebb az egész vizsgában. Az ember mindig meghall valamit, amiről neki éppen akkor fogalma sincs. Ki tudja? Elő gyorsan a jegyzetet! Hátha éppen ezt kérdezik? Mert az u. v., ami egyesek szerint utóvizsga, valójában azonban „urasógod vizsgázott” jelentése van, semmiképpen sem tartozik a kellemetes jelenségek közé. De nincs sok idő a töprengésre, keresgélésre, mert el kell indulni a kijelölt helyre. Döbbenetes, milyen fárasztó ilyenkor a lépcső. Hogy megremegteti a mégoly kisportolt lábat is! Ezt az elgyengülést kivételesen nem a menza magyarázza. Igen, nehéz napokat élnek az egyetemisták. Es ezeket a napokat nem lehet megszokni. Ugyanoly’an izgalmas az ötödévesnek, mint a „gólyának”. Mintha az egész épület átvenné ezeknek a napoknak a fűtöttségét. A ^folyosók beugróiban, ablakmély’edésekben jegyzetek fölé hajló diákok ülnek Lujza, a kőszobor merevségével és türelmével, a tankörökben konzultálnak — itt még szabad kérdezni a tanártól, később már csak ő kérdezhet — a könyvtárban néma csend, megfeszített figyelem és nagyüzem. Megnövelték a kiszolgáló sze- mély’zet számát is, és reggel kilenctől este tízig tart a „műszak”. Vasárnap déli egy’ óráig tartanak nyitva. Üres szék? Ilyenkor nincs. Csak tanulás van és áhítatos csend. Folyosókon, tankörökben, előadókban, ablakmélyedésekben és mindenütt Vizsgaidőszak. Izgalmakkal teli félidő az egyetemen. (Pt) Iskola épül Szendrőn Még ebben az évben megkezdik Szendrőn egy’ új, négytantermes, korszerű iskola építését. A tervek szerint az építkezést 19G5-re fejezik majd be. Központi beruházásból az idén mintegy’ 35 000 forintot fordítanak az iskola építésére. Ugyancsak állami költséggel épül Szendrőn egy’ tűzoltószertár is. Ennek átadása már a közeljövőben várható, hiszen már az épület tetőzetét készítik. A Kovács utca építése és portalanítása is az ez évi tervek között szerepel. Felújítási hitelből 260 000 forintot fordítanak erre a célra. nyei eljuttattak a napfény’es, tiszta, becsületes jelenhez. A művelődési otthon — tsz-ráktár Mivel gazdagodott Szirmabesenyő község a Szhlontai elv- társ által vezetett tanács működése idején? — Ez a szép tanácsháza 1959- re épült fel — mondja. — 450 ezer forintba került, községfejlesztési alapból fedeztük az összeget. A község főútvonalait már mind rendbehoztuk. Pormentesek. Körülkerítettük a temetőt. — Hogyan fejlődött a kulturális élet? — A kultúráiét? — adta visz- sza a kérdést az elnök. — Ott bajok vannak. — Kevés a fiatal a községben? — Nem kevés, csak hát közel vagyunk Miskolchoz, így aztán inkább odajárnak szórakozni is. De nem is ez a baj, hanem az, hogy a, művelődési otthonunk aratástól a termelőszövetkezet raktára. — És nem lehet más helyet találni a terménynek? — Van itt raktára a terményforgalminak is. Az az épület nincs kihasználva, elférne benne még a termelőszövetkezet termény’e, de nem tudjuk megszerezni. — Hová fordultak ebben az ügyben? — Már mindenüvé — legyint keserűen Szalontai elvtárs —, most is 4000 mázsa kukoricánk hevert kinn a legelőn. Végül Hcrnádnémetibe kellett elszállítani, — a költségről jobb, ha nem beszélünk. — Van televízió a •művelődési otthonban ? — Igen, egy kis szobában, ahová nem sokan férnek be. De a könyvtárunk jól működik. Sok az olvasó. — No de a fiataloknak csak van néha olyan igényük, hogy összejöjjenek valahol? — Az van, egy’ütt jár a fiatalsággal — nevét az elnök. — Ilyenkor jönnek hozzám, s elkérik a tanácstermet. . — Meg is kapják? — Persze, hogy meg. Nem is | egy rendezvény volt már itt. I Valamivel pótolni kell a kultúrtermet. ] Gondot okoz az óvoda is [ — De ha mór gondokról beszélünk — folytatta Szalontai elvtárs, elmondanám az óvodánk ügyét is. Hátha egy új- [ ságcikk többet ér majd, mint a mi számtalan aktánk és | utánajárásunk. i El is mondta ezután az elnök, 'hogy a dolgozók régi kérésének I tettek eleget, amikor elhatá- | rozták, hogy az egyik iskola- i épületet átalakítják óvodának. | Ez az átalakítás 90 ezer forint- iba került, s ez év január 1-re [készen is lettek vele. Még ta- ivaly júniusban kértek óvónőt, [tehát idejében. Ezzel szemben >most az a hely’zet, ho^y készen [van az óvoda, de nem nyit- > hatják meg, mert óvónőre nem [kaptak kei'etet. Hogy mikor ikapnak? Erre csak távoli ígé- ’retek vareiak. , Szirmabesenyő ez évben is •tovább gazdagodik. Már áll az [új postaépület fala. Épül a • fűszer-pavilon, s még további [87 ezer forifftot tervezlek út• építésre. — Most! — súgják a többi-* ek áhítattal, s visszafojtott lé-J legzettel. A Nagy Vadász re-a megő ujjakkal vállához emeliJ az őskori flintát, hosszú, hosz-i szú másodpercekig céloz. J — Bumm — dörren a fegy-i ver. ö és valamennyien aztj várják, sőt meg vannak rólai győződve, hogy az állat ottj fekszik véresen, kimúltan ai hófehér havon. A füst elosz-' lik, s valamennyien ámulattal! látják, a nyúl — nincs sehol.* Hiába meresztgetik jobbra-] balya szemüket, mégcsak nyo-c ma se látszik. J — Hova az úristenbe lett?« —- kérdezi a Nagy Vadász.' Ebben a pillanatban a közeli! fa tetején állathang szólal* meg. [ — Miaúűű! — « A TEKINTETEK a fára* szegesednek. A Nagy Vadász] kezéből kihull a fegyver, szá-i Ját bambán eitátja. A „nyúl”1 trónol a fán és a hangja, a! hangja... < Pillanatnyi dermedt csend,] aztán feltör az egész napi visszafojtott kacagás. j — Hahaha ... hihi... hő-! höhö... « — Hát ez jó tréfa volt —! dörmögi jó idő múlva fanyar« arccal a Nagy Vadász. ] — Nyúl a fán, de' nincsi avatás — vélik többen őszinte] sajnálattal. [ — No, majd legközelebb. I Ebben maradnak, s fel-fel-1 bugyborékoló kacagással el- ] indulnál: hazafelé. A „nyúl” egy ideig utánuk bámul, aztán leugrik a fáról, s óvatos szökkenésekkel elindul a Nagy Vadász nyomában a járási székhely felé. Időnként felemeli fejét, s harci ricsajt! csap. ! — Miau, miauúú. 1 t AZ ESET csöppet se csorbí-] tóttá a Nagy Vadász tekintő-1 lyét. Sőt! Növelte. Ma is el-] Ismeréssel emlegetik a nagy! kalandot. Mert mégiscsak nagy dolog, ha a nyúl a va-! dász elöl a fára mászik, c et? Amikor Káthonyi Akosj parádés Daniló-figurája eljutott Becsbe is és Karczag, a Theater an der Wien magyar származású igazgatója a monarchia igazi fővárosában. Mi, idősebbek még emlékezünk arra a francia íróra, aki híres figurájával, Rocambole- ral megteremtette a Sherlock Holmesek, Arsene Lupin-ek, Pinkertonok ősét. Talán keveKÉPBEN - SZÓBAN Utcát neveztek el egy francia városban a mesterdetektív-regény figurájának megteremtőjére — Felfedezték Marilyn Monroe utódját? — Uj Víg özvegy a filmvásznon — de semmi köze Lehárhoz
