Észak-Magyarország, 1963. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-08 / 5. szám

Kedd, 1963. Január 8. esZÄKMAGYABORSZA« 3 Van-e kiút Btikkalján? Ha egy üzem huzamosabb időn keresztül nem teljesíti tervfeladatát — ott valami baj van. Vagy objektív jelenségek, vagy pedig szubjektív ténye­zők akadályozzák a jó munkát. Van úgy, hogy mind a kettő összetalálkozik, és ilyenkor bi­zony alaposan fel kell gyűr- közni, mert máskülönben folt ősik az adott szó becsületén. Valahogy ez történt a Bükk­el jai Bányaüzemnél is. össze­jöttek a problémák s az a kol­lektíva, amely valaha oly lelki- ismeretesen helytállt — meg­hátrált. Emlékszem, még 1958-ban — tudjuk, abban az időben na­gyon kellett a szén az ország­nak — a sajószentpéteri bá­nyászok 105 százalékra teljesí­tették éves tervüket. Ritka példa ez a borsodi szén meden­cében, különösen olyan viszo­nyok mellett, amelyek Bükk- alján voltak. Ezzel azután úgy látszik előtték az utolsó puska­port, mert a következő évekre jóformán csak az emlékek ma­radlak. Igaz. még 1959-ben nagy nehézségek árán, éppen hogy —- 100,1 százalékra —tel­jesítették tervüket. A követ­kező évben már adóssággal zártak, s 1961-ben annyira le­maradtak, hogy szinte az egész tröszt eredményességét veszé­lyeztették. a múlt évben pedig ismét -a Bükkaljai Bányaüzem lett a sereghajtó. SS ezer tonna adósság Már az év elején bajok vol­tak. Erről árulkodnak a sta­tisztikai kimutatások is. Az első negyedév végén 91 száza­lékon állt az üzem. A tröszt­ben megbírálták a vezetést. Akkor fogadkoztak, hogy a második negyedévben felszá­molják az adósságot. Ebben az időben hivatkoztak a párt VIII. kongresszusát megelőzően ki­bontakozott munkaverseny kedvező hatására, és azt is em­legették, hogy a korábbi fogya­tékosságokat felszámolják. Saj­nos, mindez csak ígéret maradt — be nem teljesüli ígéret. A 1 második negyedévben ugyanis még kedvezőtlenebbül alakult az_ üzem tervteljesitése: 88,7 százalékkal záriak. A harma­dik negyedévben már elérték a száz százalékot. Igaz, módo­sított tervet kaptak, amely lényegesen kisebb volt az üzem eredeti tervétől. Ekkor felcsil­lant a második félévi tervtel- J©sites reménye. Emlékszem, amikor november közepén Sa- Joszehtpéteren jártam, az üzem vezetői nagyon fogadkoztak. E°gadkoztak és úgy dolgozlak, öijogy a korábbi hónapokban •'ellett volna. Az évvégi hajrá tchál sikerült, de ez már nem ^°kat segített az üzem egész evi rossz munkáján. így az- btán a Bükkaljai Bányaüzem 1962-ben végeredményben mintegy ss ezer tonnás adös- sa9gal fejezte be az évet. Hogy 2. Borsodi Szénbányászati Tröszt mégis teljesíthette ter­vet, annak az a magyarázata: a többi üzem bányászai dol­goztak a sajószentpéteriek he­lyett is. Geológiai nehézségek — személyi problémák Ezek a puszta tények, sta- tisztikai adatok, amelyek mo­sott sok objektív és szubjektív Sond, nehézség rejlik. Mert a oükkaljaiak ilyen nagy adós- ®JSát nemcsak geológiai okok- és nemcsak a vezetésben rejlő fogyatékosságokkal lehet magyar;jzr,i — hanem mind a kettővel. Sztibor Antal, párt- otkár és Nemes Árpád, a bá- 11 ya akkori főmérnöke ©1 is mondta ezeket a fogyatékossá­sokat. Különösen a sajószent- Pcleri II-es aknában volt sok Nehézség, s ez rányomta bélye­get az egész üzem munkájára. Bőszben azért, mert az ottani Problémák fokozottabban tP.énybevetiék az üzem mű­szaki-, gazdasági- és pártveze­tését, részben pedig azért, *dort meglehetősen sok anyagi ds technikai eszközt vonták el a többi aknától, nem is be­szélve a létszámigényről. Az igazsághoz persze az is dozzátartozik. hogy a II-es .ma ferve elég nagy volt, noha '[.szükséges kapacitást térké- doszetileg, munkahelyhomlok- f« •®s oMvá.i ássál is biztosí- ot.lák. Márciusban' viszont fel- öoruit az egész terv, meid a 60 eenUtnéteres szénmező szinte egyik napról a másikra elvéko- nyult, felére csökkent. Ezzel a három bányarészben mintegy 4 millió (!!) tonna szenet vesz­tettek máról holnapra. Az az elgondolás tehát, hogy a két nagytermelékenységű szén- gyalu egész éven át dolgozhat, szertefoszlott. Leálltak a fejté­sek előkészítésével, s a vágat- hajtási tevékenység is 20 szá­zalékra csökkent. Ez a várat­lan geológiai zavar az egész II-es akna jövőjét megkérdő­jelezte, s a bánya, amelyből jólgépesitett, korszerű üzem­részt akartak csinálni, s amely­nek 15—17 éves jövőt jósoltak — 1967-ben leállt Ezt a súlyos hibát elsősorban a tökéletes kutatási és a fú­rási költségek hiánya okozta. Ezenkívül persze más geológiai nehézségek is voltak. Frontsza­kadások, kőzetváltozások és vizes területek nehezítették a munkát, de a legdöntőbb a szén vagyon veszteség volt! A hibák másik okát a mű­szaki vezetés alacsony színvo­nalában és a sok személyi cse­rében lehet, keresni. A párt- titkár például azt mondta: A középkáderek egy része nem áll hivatása magaslatán. Elné­zik a technológiai előírások mellőzését, de a legnagyobb baj, hogy nem ellenőrzik kellő­képpen a kiadott utasítások végrehajtását. A munkahelyek anyagellátottságánál is sok fo­gyatékosság tapasztalható. Mi azt várjuk aknászainktól, bá- nyamestereinktől, hogy szigo­rúan követeljék meg a rendet, biztosítsák a termeléshez szük­séges anyagi és technikai fel­tételeket. Egyszóval a. vezetés legyen határozott — de ember­séges. Fluktuáció a vezetésben és a munkahelyeken De hogyan is lehet határo­zott az a vezetés, amely jófor­mán egymásnak adja a kilin­cset, és hogyan dolgozhat ered­ményesen az a fizikai gárda, amelyből évente 100-an eltá­voznak és amelyhez ugyaneny- nyien jönnek. A Bükkaljai Bá­nyaüzemnél 1959-től 1962-ig négy főmérnök váltotta egy­mást. A II-es aknánál hét, Tervtáron és a III-as aknán négy-négy, Berentén pedig há­rom. Ezek olyan „házon belüli’’ változások. De sokan el is mentek az üzemtől. Ugyan­ebben az időben például 32 mérnök jött Sajószentpéterre és ebből 14 eltávozott. (!!) Ha­sonló volt a helyzet a bánya­mestereknél, nem is beszélve az aknászok fluktuációjáról. Ez a nagyfokú személyi vál­tozás gyakran kereszt intézke- dést, következetlenséget, kap­kodást és néha bizony nem­törődömséget is jelentett! Ebben az időszakban sok fegyelmi eljárást is indítottak a műszakiak ellen. Volt úgy, hogy a kifizetésre kerülő pré­miumok 25 százalékát meg kel­lett vonni a hanyag munka miatt. Később, amikor az üzem nem teljesítette a tervet, ezt a fegyelmezési eszközt nem al­kalmazhatták, s így egymást követték a szóbeli és írásbeli megrovások, büntetések. Ebből megint két következtetést lehet levonni. Az egyik: nem állt hivatása magaslatán a műszaki gárda, azokkal is baj volt te­hát, akiknek rendet kellett volna tartaniok. A másik: volt törekvés a fogyatékosságok fel­számolására, amely hol kisebb, hol nagyobb eredménnyel járt, de semmi esetre se vezetett a hibák teljes felszámolásához. Van-e kiút? Mindazt, amit korábban le­írtam, részben Sajószentpé le­ien, részben pedig a trösztben hallottam. S ezeknek a véle­ményeknek, megállapításoknak többsége arra válaszol: mi az oka annak, hogy a Bükkaljai Bányaüzemnél 1962-ben egyed­ien egy akna sem teljesítette évi tervét? Most pedig nézzük meg: van-e kiút ebből a kátyúba ju­tott helyzetből? Erre a kérdés­re Monos János, a tröszt igaz­gatója azt mondta: A bükkaljai vezetők fiatalok. Kevés gya­korlattal rendelkezne!:, s ezt nem pótolták kellő lelkesedés­sel. Sajnos, tavaly megtévesz­tették a járási pártbizottságot és a trösztöt is. írásba foglal­ták, hogy teljesítik éves te*u vüket Egyedül a bánya veze­tője mondta meg őszintén, hogy baj lesz. Ennek nyomán a tröszt veze­tői megkérdezték; milyen mó­dosítást kívánnak a II. negyed­től kezdve? — De erre se tud­tak válaszolni egy negyedéven keresztül. Végülis a járási párt- bizottság felhívása után a tröszt illetékeseivel közösen kialakí­tották II. féléves tervüket, ami lényegesen alacsonyabb az ere­detitől. Kétségtelen, hogy az elmed- dősülés és a geológiai zavarok befolyásolták a munkát, de kö­ze] sem olyan mértékben, mint amilyen a lemaradás. Éppen ezért a bükkaljai bányák je­lenlegi állapotán úgy változ­tattunk, hogy két és fél éven keresztül feltáró tevékenységet folytatunk, a létszám egy ré­szét jobb termelékenységű, gazdaságosabb munkahelyekre telepítjük, a vezetésben lévő fogyatékosságokat pedig a leg­határozottabban felszámoljuk. Megteremtjük az összhangot az üzem és az aknák között. Szeretnénk, ha megértenék a sajószentpéteri vezetők — tisz­telet a kivételnek —. hogy ők nem önös célok kivitelezői, ha­nem népgazdasági érdekek végrehajtói. Becsületes munká­jukkal nem a tröszt egyes sze­mélyeinek tesznek szívességet, hanem kötelességüket teljesí­tik. Kemény szavak, de igazságos megállapítások ezek. Fogadják hát így Bükkalján, s az új esz­tendőben kezdjenek tiszta lappal” — s őrködjenek azon, hogy a bányászbecsületen folt ne essék. Ehhez minden adott­ságuk megvan. Senki se visel­tetik irántuk előítélettel. Bíz­nak abban, hogy ismét meg­dobban a bányász szív, bíznak abban, hogy 1963-ban — hosszú idő után — ismét fényesen ra­gyog majd a bükkaljai bányá­szok jó hírneve. Ezért ők tehetnek a legtöb­bet, egyben válaszolva arra a kérdésre is: Van-e kiút Bükk­alján?. .. Panlovits Ágoston Eredményes volt az új technológ eljárás A gépgyárak munkáját kü­lönösen ötvözöttacéllal segítet­te a Lenin Kohászati Művek, Az elmúlt évben országosan feltünéstkcltő eredményeket értek cl a Lenin Kohászati Mű­vekben az ötvözottacélok gyár­tásában. Üj technológiai eljá­rást vezettek be a martinke­mencéknél, amelyeknek ered­ményeképpen, több mint 40 ezer tonna ötvözöttacélt adtak át a magyar gépiparnak. A jól bevált, s eredményes technológiai eljárást ez évben is alkalmazzák a gyárban.-------o------­S xorjcí kórház Napúiban Vasárnap ünnepélyes külső­ségek között felavatták Kat- manduban azt a kórházat, ame­lyet a szovjet kormány építte­tett ajándékul Nepálnak. Az ötven ágyas kórház, ame­lyet a Szovjetül i.) ingyen épí­tett. a korszerű orvostudomány minden követelményének meg­felel. Az özvegyi nyugdíjak emeléséről - A szülési szabadságról - A táppénzemelésekről — A tsz-tagok biztosításáról nyilatkozik Krajcsy János, az SZTK Borsod megyei Alközpontjának igazgatója Krajcsy Jánost, az SZTK Borsod megyei Alközpontjának igazgatóját kerestük fél, hogy megtudjuk: mi a véleménye a módosított nyugdíj- és SZTK rendeletekről. — Mindenekelőtt: a Népköz­társaság Elnöki Tanácsa és a kormány új betegségi biztosí­tási rendeletéi, s az alacsony nyugdíjak emelésére vonatkozó rendeletéi szerintem a kong­resszusi határozatok gyakorlati megvalósítását jelentik... — mondotta mintegy bevezető­ként majd részletesen tájékoz­tatott arról, amire kíváncsiak voltunk. — Mit tart legjelentősebb­nek az új rendcletck közül? — A nyugdíjasok kórházi ápolása időtartamának feleme­lését. Az új rendelet ugyanis lehetőséget ad az idős. vagy nyugellátásban részesülő dol­gozóknak és családtagjaiknak, hogy az eddigi 30 nap helyett 90 napig részesülhessenek díj­talan kórházi gondozásban. — És hogyan módosultak az özvegyi nyugdijak? — Az alacsony összegű öz­vegyi nyugdíjak ez év január 1-től 20 százalékkal emelked­nek. Ha azonban egy-egy nyugdíj még az emelés után se érné el a 350 forintot, akkor is 350 forintra egészítik ki. A fel­emelt özvegyi nyugdíj összege pedig legfeljebb 500 forint lehet. — Hogyan rendelkeztek a korlátlan idejű kórházi ápolás­ról? — Az új rendelet értelmében a biztosított dolgozók (a tsz- tagok, alapok-, alkotóközösse­gek. munkaközösségek tagjai is!) a betegségi biztosítás kere­tében a korábbi egy évi idő­tartam helyett most már kor­látlan ideig részesülhetnek díj­talan kórhaza ápolásban. — Az egyik legnépszerűbb rendelet talán az, amely a szü­lési szabadságot 12 hétről 20 hőire emelte. Megyénkben mennyi többletkiadási jelent ez? — Az alközpont illetékességi területen, Borsod megyében ta­valy 7 millió 600 ezer forintot fizettünk ki terhességi és gyer­mekágyi segélyek címén. Az idén ez az összeg 12 millió 450 ezer forintra emelkedik. — A mezőgazdaságban dol­gozó nők szülési, segélyével kapcsolatban lesz-e változás? — Igen. Jelentős változás lesz a mezőgazdaságban idő­szaki munkát végző nőknél, akiknek szüléskor egységes anyasági segély jár. Ennek összegében mind a terhességi, mind az anyasági segély benne van. A terhességi, gyermekágyi segélyezés idejének meghosz- szabbít.ásával pedig arányosan emelkedik az egységes anya­sági segély összege is. Például: a jelenlegi 2000 forint helyett 2900, az 1900 forint helyett Aluljáró épül Budapesten az Astoriánál 2800 forint anyasági segélyt kapnak a jövőben a mezőgaz­daságban időszaki munkát végző nők. — A házastársak közül a dolgozó nő kórházi ápolása ide­jére eddig táppénzének 60 szá­zalékát kapta. És a jövőben? — Az új rendelkezések a dolgozó nőnek — amennyiben eltartásra szoruló családtagja Van! — kórházi ápolása ide­jére ugyanúgy, mint a dolgozó férfinek, táppénzének 80 száza­lékát, biztosítják. — A háziipari dolgozók táp­pénze emelkedett-e? — Igen. Emelte a rendelet a háziipari dolgozók táppénz- összegének a megállapításánál számításba vehető munkabér legmagasabb összeget. Ezen­kívül a háztartási alkalmazot­tak táppénzének, terhességi, gyermekágyi segélyének napi összegét is. A háziipari dolgo­zók táppénzének megállapítá­sánál a korábbi 24 forint he­lyett napi 48 forint a munka­bér figyelembevehető legmaga­sabb összege. A háztartási al­kalmazottak táppénzének napi összege pedig — a korábbi 10 forint helyett — napi 20 fonni, s a terhességi, gyermekágyi se- gély napi összege a korábbi 15 forint helyett napi 30 forint lesz. — Mi a változás a rokkant­sági nyugdíjban részesülő dol­gozók és az ipari idénymunká­sok táppénzével kapcsolatban? — Ezek a dolgozók az eddigi 90 nap helyett a jövőben ugyanolyan időtartamon át jo­gosullak táppénzre, mint az egyéb dolgozók. — Hogyan módosult a bizto­sítottak gyógyászati segédesz­közökkel való ellátása? — A gyógyászati segédeszkö­zök közül a nagyobb értékű — 150 forintnál drágább — egy­ségáru után a biztosítottak eddig 25 százalékos térítési di­jat fizettek. Ezután ilyen áruk­ért csak 15 százalékos térítést fizetnek. így — a Isz-tagok fi­gyelembevétele nélkül — kö­rülbelül évi 240 ezer 260 fo­rinttal kevesebbet fizetnek majd a dolgozók, mint. eddig. — A tsz-tagoknál ilyen szem-' pontból mit jelent az új ren­delkezés? A tsz-tagok 1962. december végéig gyógyászati segédeszkö­zök ellátására nem voltak igény- jogosultak. Az új rendelkezé­sek értelmében a tsz-tagok és családtagjaik is igényjogosul­tak a gyógyászati segédeszkö­zök ellátásában. Megyénkben 72 ezer tsz-lag van — s család­tagjaikkal 200 ezer biztosítottal kell számolnunk. Ez évi 320 ezer 350 forint újabb juttatást jelent megyénk tsz-tagjai szá­mára. Mindebből érthető, hogy az új rendelelek természetesen a dolgozók javát, az életszín­vonal emelkedéséi szolgál­ják __ R ultkay Anna Munkába fogják a vizet A Gázművek és a Vízművek dolgozói kora reggeltől késő éjszakáig dolgoznak a Rákóczi út- és Múzeum körút kereszteződésénél épülő gyalogos aluljárónál, hogy minél előbb befejezzék a közművek áthelyezését. Ké­pünkön: bontják az úttestet, hogy a csöveket cs kábe­leket másfelé vezessék el. A szocialista szerződést Pes­ten kopogták írógépbe. Az ab­ban vállalt munka viszont a mező csáti járásiaknak hoz majd gyümölcsöket. Több bú­za, több zöldség', jobb legelő lesz belőle ... Az ember, első olvasásra, mégis könnyen át­siklik a hír fölött. Sablonosnak, megszokottnak érzi. Újságíró szemmel nézve, nem egészen szerencsés talán a cím sem: tucatjával lehet hasonlókat ta­lálni a lapok hasábjain, ame­lyek valahogy mind így hang­zanak: „vállalták...”, vagy egy másik: „ígérték, vállalásu­kat teljesítették ...” Számokat, termelési adatokat sejt mögöt­te az olvasó, amelyeket — vall­juk be — ún már, s szíveseb­ben olvasna ezek helyett, vagy ezekkel együtt magáról az Em­berről ! Ámde, ez a mezöcsáti dolog, amelynek szerződését Pesten írták, valami mást jelent. Egé­szen mást, amely nagyon em­beri, nagyon szép és társadal­munk összefogását a termelő­szövetkezeti mozgalom meg­erősítéséért nagyon szépen tükrözi. Számok vannak ebben a híradásban is, de annyira élnek, szinte lélegzenek, hogy akár embernek is lehet nézni őket. Mint ahogy így is van, hiszen a mély emberi érzés, a felelősségérzet, az ember törek­vése, alkotó kedve, szenvedé­lye és segítőkészsége bontako­zik ki az egészből. Pedig Pest, földrajzi távol­sággal mérve is, elég messze esik Mezőcsáttól, s az ember, ha a zajos fővárosra gondol, azt hinné, hogy az ottaniaknak eszébe sem jut az ilyesmi. I-Iogy ez mennyire nem így van, bizo­nyítja az a nagyszerű dolog, amelyről írásunk szók A szerződés előzménye a következő. A mezöcsáti járás­ban már régóta törik a fejüket a termelőszövetkezeti vezetők, hogy miként oldhatnák meg gazdaságosan — és főként ol­csón! — az öntözést. Kiszámol­ták, hogy ez milyen haszonnal járna a közös gazdaságok szá­múra. de elsősorban a környe­ző falvak és a városok zöld- ségellátúsa szempontjából je­lentene nagy előrelépést. Bor­sod megyében, mint ez közis­mert, mindig nagy gond és fő­ként költséges volt a piac korai zöldáruval való ellátása. Az öt­letet a Tiszapalkonyai Hőerő­mű hulladékvize adta. így. így: hulladékvíz, amely valóságos tórendszerben terül el a hőerő­mű mellett, s hasznosítása je­lenleg még nincs megoldva. A kézenfekvő javaslat, hogy a termelőszövetkezetek használ­ják fel öntözésre — megtetszett mindenkinek. Annyira megtet­szett, hogy máris számolni kezdtek, s a várható eredmé­nyek föllelkesítették a vezető­ket. Nagyon jó dolog! De drága! Mindazonáltal nem csüggedtek, s nem mondtak le a tervről, hanem kérést küldtek a Haza­fias Népfront Országos^ Taná­csához. így került tehát ez az ügy Budapestre. A kérés azt tartalmazta, hogy a környék­beli termelőszövetkezetek tár­sadalmi összefogással és a he­lyi erőforrások kiaknázásával az előirányzottnál korábban és gyors ütemben szeretnék meg­oldani a zöldségtermesztést, a nagyüzemi kertészkedést, amelyre kiválóan alkalmas lenne a hulladékvíz hasznosí­tása. A munka viszont nagy szaktudást igényel, másrészt költséges is. Ezért azt kérték a Hazafias Népfront vezetőitől, hogy akár Tiszavalk esetében (a tiszavalki belvíz-rendezés­ről annak idején többször ír­tunk — szerk.) —, karolja fel a Hazafias Népfront ezt a kez­deményezést is. Az ügy folytatása a követ­kező: A népfront kapcsolatot teremtett — mint ezt az idézett híradásban olvashatjuk — a Mélyépítési Tervező Vállalat újonnan alakult mernökbrigúd- jával, amelynek tagjai elhatá­rozták: azonkívül, hogy mun­kahelyükön teljesítik a szocia­lista cím elnyerésének feltéte­leit. megbízatást kérnek a Ha­zafias Népfronttól. A vízügyi szakemberek, az elektro- és gé­pészmérnökök, élükön Bénnyei István osztályvezető mérnök­kel szívesen vállalkoztak a me- zőcsátiak problémájának meg­oldására. Felmérték a munka nagyságát és úgy határoztak, hogy 1963. augusztus 20-ig el­készítik a nagyszabású tanul­mányt. ígéretüket szociaEsta szerződésben rögzítették. Nos hát, ez volt az a szocia­lista szerződés, amelyről azt írtuk, hogy Pesten kopogták írógépbe és a mezöcsáti járási­aknak hoz majd gyümölcsöket. Termő szőlő, csengő alma, vi­ruló mezők, rétek, gyönyörű kertészetek lesznek belőle. Hi­szen — hogy ehhez a tudósítás­hoz egy számadatot is jegyez­zünk — a társadalmi összefo­gással munkába fogott vízzel 15 ezer holdat lehet majd ön­tözni. Ónodvárl Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents