Észak-Magyarország, 1963. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-06 / 4. szám

Vasárnap, 1963. Január 6. BSZAKMAGYARORSZÄG s Korszerű üzemorvosi és szakrendelőiotézet épül Diósgyőrvasgy^rban A Lenin Kohászati Művek­ben a központi üzemorvosi szolgálatot még jelenleg is szűkös, csaknem hetven éve épített épületben látják el, s az a gyár nagyarányú fejlődé­sét figyelembe véve, már nem felel meg a követelményeknek. Ezért a múlt évben — a gyár közvetlen szomszédságában — új, korszerű üzemorvosi ren­delő építését kezdték meg. A több emeletes rendelő építése a terveknek megfelelően halad, s az' ez év nyai'án már el is készül. A fektetőkkel ellátott üzemorvosi rendelőben kap majd többek között helyet ' a mentőállomás, az üzemi ad­minisztráció, az SZTK ügyin­tézés, s ide költöznek a mun­kásellátási, munkásvédelmi szervek is. Piszkos a pénz Petit, francia tudós, éveken át folytatott vizsgálatot a vi­lág legkülönbözőbb országai­ból származó bankjegyekkel. A bankjegyekre tapadó bakté­riumokat kutatta. Az ered­mény: A legpiszkosabb bank­jegyek Görögországban, Kí­nában, Spanyolországban és Argentínában vannak forga­lomban. A legtisztábbak: "a francia és az amerikai pén­zek. Valamennyi bankjegyen tuberkulózis és a legkülönbö­zőbb bőrbetegségeket előidé­ző baktériumok mutathatók kj. Hatvanöt termelőszövetkezetet villamosítanak az idén Borsodban 'Az Északmagyarországi Áram- szolgáltató Vállalat a múlt év­ben jelentős terven felül vál­lalt munkával, huszonöt bor­sodi termelőszövetkezetbe jut­tatta el a villanyt. Az idén ez irányú munkájuk sokkal na­gyobb arányú lesz: az új év­ben ugyanis hatvanöt borsodi közös gazdaság villamosítását oldják meg. Ezen kívül a falu- villamosítási programon belül négy tanyára, valamint több falubeli új lakótelepre mint­egy huszonkét kilométer hosz- szúságú nagy- és kisfeszült­ségű vezetéket építenek ki. A villamosítási munkákra az Tekintve azonban, hogy a Miskolc XI. kerületében, Diós- győrvasgyárban lakó dolgozók egészségügyi ellátását is jelen­tősen kívánják javítani, az üzemorvosi rendelő mellett új városi szakorvosi rendelőinté­zetet is építenek. Ennek a munkáihoz ez év első felében fognak hozzá, s azt a tervek szerint jövőre fejezik be. A két nagy épületben több mint tízféle szakorvosi rendelést ve­hetnek igénybe a rászorultak, ezekben helyezik el a tüdő­gondozó, valamint tüdőszűrő­állomást, a különböző labora­tóriumokat, étkezőhelyiségeket. A nagyszabású egészségügyi létesítménnyel, amelynek költ­ségeire huszonnyolc millió fo­rintot költenek, mintegy negy­venezer . vasgyári dolgozó jut majd lakóhelyéhez közel, az eddiginél sokkal kényelme­sebb, korszerűbb orvosi ellá­táshoz. Fellini „titkos" filmje Végre! Lehullott a lepel ar­ról a titokzatos filmről, ame­lyet Frederico Fellini az utóbbi hónapokban a római filmstú­dióban forgatott. A film címe „Az útvesztő" lesz. Eddig a rendezőn kívül senki sem is­merte az egész forgatókönyvet és az összes szereplőket, első­sorban Marcello Mastroianni, főszereplőt szigorú titoktartás­ra kötelezték a cselekményre vonatkozólag. A filmet egészen mostanáig mindenki csak ,,Fellini S és fél” fedőnév alatt ismerte. Ez­zel jelölték, hogy a híres olasz rendező ezen a filmen kívül, eddig hét és fél filmet rende­zett. Félnek számítja a ,,Boc-. caccio 70” című filmben való részvételét, mivel annak há­rom részét, három rendező al­kotta. Nagy tervek, v&iivekvo , feladatok a Lenin Kohússati Müvekben Svédországban nemrég so­kat vitatott könyv jelent meg. írója a rádióban és tv-ben jól­ismert dr. Bertil Söderling or­vos. A könyv címe: „Barát­kozzunk a könyvekkel”. A könyv egyetlen feladata, hogy könyvek olvasására ösz­tönözze az embereket. Testi és lelki bajoknak olvasással való gyógyítását nevezi dr. .Söderling bibliotherápiának és azt állítja, hogy ez a speciális tudomány egyre nagyobb tért hódít majd. „A könyv sokféle feladatot láthat el, pótolhatja az ebé­det, a morfium injekciót és sok egyebet is. Ha valamilyen félelemtől űzött, ideges ember keres fel és a vizsgálatnál nem tapasztalok semmiféle szervi bajt, akkor egy bizonyos köny­vet adok neki — mondotta dr. Söderling. A beteg legkö­zelebb rendszerint nyugod- tabban érkezik és további könyveket kér. Persze a könyv nem mindig pótolja n gyógy­szert, de bizonyos esetekben jobb szolgálatot tesz, mint egy doboz pirula. Ehhez azonban érteni kell a bibliotherápiá- hbz. Az öreg, elhagyatott em­ber például a „saját” idejéről szóló könyvet olvasson. Ke-' vésbé elveszettnek érzi magát és eltűnik számos, önmagában új évben több mint tizenkét j felfedezni vélt betegség-szimp- millió forintot használnak fel. | tornája. A krónikus beteg­ségben szenvedők új erőre kapnak, ha olyan országokról és népekről olvasnak, amelye­ket egészségesen láttak. A bibliotherápia egyelőre még gyermekcipőben jár, dr. Söderíingnek azonban sikerült széleskörű érdeklődést keltenie gyógyítási módszere iránt. Az elmúlt évek során sok dicséretet kapott a nagy gyár, s a dicséret mellé magas ki­tüntetést is a jó munkáért. Éveken át fejlődtek a gyár- részlegek, javult a nyersvas minősége, kedvezően alakult az exporttevékenység, javult a termelékenység és a gyárt­mányok minősége is. A mű­szaki fejlesztésben is sok si­ker fémjelezte a nagymúltú kohászat tevékenységét. 1962- ben is számos pozitívum je­lentkezett a termelő munká­ban, de sajnos, nem mondható el, hogy az LKM minden vo­natkozásban teljesítette a ter­veket. Hosszú ideig hullám­zott a termelés, bizonytalan­ság uralkodott egyes terüle­teken, mint ahogyan azt a pártértckezleten nyíltan fel­tárták. Lassú volt a gyár fej­lesztésének üteme, a felsőbb szervek sem ideálisan mér­ték fel a gyár lehetőségeit. Országos feltűnést keltő eredmény Ezekről a kérdésekről beszél­gettünk a gyár főmérnökével, Gácsi Miklóssal. Elmondotta, hogy a durva blokksoron és más munkahelyeken többezer tonnával több anyagot henge­reltek, s mindezt a program- szérű munkával érték el. Vé­leménye szerint a Lenin Iío- hászati Művek 19G2-ben jól se­gítette a magyar gépipart, a gépipar továbbfejlesztését. Új vágányon Néhány hónappal ezelőtt cikket közöltünk Bodrog- keresztúrból Holtvágányon címmel. Azzal foglalkoztunk, hogy a szektárianizmus, a dogmatizmus maradványai kés­leltetik az egészséges társadalmi élet kibontakozását. Irtunk Majercsák Józsefről, azAKÜV bodrogkeresztúri szekérfuva- rozási részlegének vezetőjéről, alti sokszor italosán, meggon­dolatlanul, kijelentéseivel, fenyegetéseivel embereket bán­tott meg. Most ismét felkerestük a községet, beszélgettünk Ko­vács Károly elvtárssal, a párt alapszervezet titkárával. Meg­tudtuk tőle, hogy Majercsák József egy taggyűlésen őszinte önbírálntot gyakorolt, sajnálta a történteket, s el­mondta azt is, hogy magatartása többnyire vélt sérelmek­ből következett. Kérte a taggyűlést, hogy a község vezetői segítsék munkájában, abban, hogy a szekérfuvarozási rész­leg dolgozóinak emelkedjen műveltségi és politikai kép­zettsége. Majercsák József, ahogy azt a községben is ta­pasztalják — tartózkodik az italozástól, orvosilag gyógy­kezelteti magát, s példáját többen követik. Jólesően tapasztaltuk ezt a változást, mely elsősorban abból következik, hogy a pártvezetősóg türelmes, s ember­séges nevelőmunkát folytat. Bízunk abban, hogy Majer­csák József okult a hibáiból, s most már nem tér le arról az útról, amelyen közmegelégedésre cljndult. — Különösen az ötvözött acél gyártásában értünk el nagy eredményeket — mon­dotta a főmérnök. — A három éven át tartó kísérlet 1962- ben meghozta a kívánt sikert: 40 000 tonna ötvözött , acélt gyártottunk, s ha figyelembe vesszük, hogy 1959-ben még csak 2000 tonnát adott a gyár ebből a rendkívül fontos és ér­tékes acélból, akkor ez igen komoly teljesítmény. Annál is inkább, mivel ezt az ötvö­zött acélmennyiséget martin- kemencében termeltük, új technológiával és gazdaságo­san. Országos feltűnést keltő ko­hászati eredmény . ez, hiszen, ha 40 000 tonna ötvözött acél termelését beruházással akar­tuk volna elérni, úgy mint­egy négyszáz millió forintot emésztett volna fel a nagy be­ruházás. A főmérnök irányítá­sával a gyár műszaki vezetői fáradságot nem ismerő, kísér­letező munkával érték cl ezt a sikert. Az új évben növekvő fel­adatokat kell megvalósítaniok. Ebben az évben kerül sor a durvahengermű rekonstruk­ciójára. Erre a fontos, a gyár jövőjét megalapozó, mynkára 600 millió forintot költenek. Teljesen új blokksort építe­nek, olyan blokksort, amelyet magyar szakemberek tervez­nek és építenek, ez lesz az első nagykapacitású, magyar gyárt­mányú hengersor. Korszerű­ség tekintetében is felveszi majd a versenyt Európa ha­sonló üzemeivel. Ez az új blokksor évente 1 millió tonna anyagot hengerel majd, s ezzel megnyitja a 15—20 éves távlati tervet, a fejlődés még nagyobb lehetőségeit a gyér előtt. A főmérnök szavai sze­rint: Ezzel az eredménnyel a Lenin Kohászati Müvekben megalapozzuk a harmadik öt­éves terv sikereit. Többet és jobbat! — Minden erőnkkel azon leszünk — mondotta Gácsi fő­mérnök —, hogy hathatós se­gítséget adjunk a gépipar fej­lesztéséről szóló határozat megvalósításához. Többet és jobbat akarunk termelni. Az ötvözött acél gyártásában el­ért eredményeket is fokozni akarjuk. Az exportterv szin­tén nagy követelményeket tá­maszt a gyárral szemben. Lát­juk, hogy milyen nagy feladat vár ránk, de úgy hiszem, a gyár valamennyi műszaki és fizikai dolgozója nevében nyi- latkozhatom: 1963-ban jobb munkát végzünk, teljesítjük a terveket. Javítani fogjuk a technológiákat, és a megkez­dett kísérleti kutatásokat a műszaki fejlesztés fokozásá­val együtt, tovább folytatjuk. Bizton hiszem, hogy a Lenin Kohászati Művek kollektívája ebben az esztendőben újra felzárkózik a legjobban ter­melő nagy gyárak sorába. A múlt esztendőben külön­féle műszaki akadályok, objek­tív nehézségek gátolták a gyár folyamatos, tervszerű és nyugodt munkájút. A párt­értekezlet, amely ‘ őszinte lég­körben és reálisan foglalko­zott ezekkel a - pi-oblémúkkal, azt is megjelölte, hogy mit kell tenni ebben az évben az LKM vezetőinek és minden dolgozójának. A főmérnök sza­vaiból az is kicsendült a be­szélgetés során, hogy tanul­mányozzák a pártértekczlet út­mutatásait, határozatát, hogy a kohászat ebben az évben va­lóban betöltse elsőrendű hiva­tását: a gépipar gyorsabb üte­mű fejlesztésének elősegítését. Ennek érdekében a legfelsőbb vezetés, a Kohó- és Gépipari Minisztérium, az Iparigazgató­ság vezetői, szakemberei is több segítséget kell, hogy nyújtsanak az LKM műszaki vezetőinek. . Egyetlen megala­pozatlan, vagy hibás intézke­dés milliós veszteségeket je­lent a gyár munkájában. Mindezt csak alapos és jó intézkedésekkel, reális tervek­kel lehet megszüntetni. — Most értékeljük a gyár egész évi munkáját. Látjuk az eredményeket, és ismerjük a hibákat — .'mondotta Gácsi elvtárs. — Még nem ismerjük pontosan minden terület szám­vetését, egy azonban biztos: nagyobbakat kell lépnünk, a nagyobb eredmények érdeké­ben. RamNiisiBQSiassiSHaftafaBesBMSissiBBBiuistgisaBiHaBBnBHiHMEiaHHHHiBiBiiaHHiaHHnfiuaß! Szegedi Íriszló HBBBBBHaiaCiiBBBBKIBESBBBBHBSSSHBBBBBBBBBHBBBBBB CSÁSZÁR KLÁRA: EGY HÓNAPJA, hogy ide helyezték, azóta sokai beszél­nek róla. Hírből legalább máris ismeri mindenki. Ritka dolog ez itt, ahol a fáma szá­mára kedvezőtlen a terep: egyik ház a sűrűbe búvik, má­sik a sziklák tetejére, de min­denképpen messze egymástól. A közöttük nyújtózó út leg­kevesebb félnapi járás. Köz­ben hegyek sorfala előz a szemnek, takar is, rejt is a sok bozontos erdő. Hanem az új gondnokot úgy látszik nem rejti el. Hol itt, hol ott dobja fei nevét a szó. Variálódnak körülötte, a történetek kifogy­hatatlanul. A magja mindnek ugyanaz: szerencse fia ez az Amadé Géza. Ha eJporzik az ütőn csupa üveg, meg nik­kel kiskocsiján — Fortuna ajándékán ■— hosszan néznek utána a csemetekerti lányok. Pillantásukban oly leplezet­len a bámulat, meg a sóvárgás, hogy azt lehetetlen szó nélkül megállni Holován Miskának, a lányok közt magasodó egy- szál fiúnak. — No, bocik. Ez aztán az új kapu. Igaz? A' lányok csiripelve támad­nak rá. — Csak ne játszd itt nekünk a közömböst! Az irigység be­szél belőled! Bele ülnél te is, csak lehetne! — Beleülni! Hát az is vicc? — fintorog Holován Miska. Aztán kiválaszt négy kéve A TRÓFEA * nyárvesszőt a legnagyobbak- ból, dróttal összecsomózza. Felemeli, s kinyomja a feje fölött nyújtott karral. — Ezt csinálja utánam az autós gondnok! — s könnyedén rin­gó csípővel viszi ki a tábla szélére. Hanem a lányok sze­me nincs rajta. Lefelé bámul­nak, ahol a szerpentin kanyar­jában éppen eltűnik az autó. A hátsó ablak üvegjén elcsú­szik a fény, s millió csillám­ra hasadva kápráztat. Elisme- rőn csettintenek és hunyo­rognak! Ez igen! Ez az Ama­dé! Ez valóban a szerencse fia. És kétszeresen az, hiszen látni való, nem csupán az autót juttatta neki Fortuna kegye, hanem az édes arcú, őz- bokájű Tímár Lujza, a zsérci tanítónő szívét is. Bizony nem hiába száguldoz Amadé min­den áldott este lefelé a hegy­ről — mondják a mindentudó, a szállongó hírek, a színesedő mesék. És, mert a szerencse csupán a benne lubickolónnk természetes, nem csoda, ha irigység húzza keskenvre Ho­lován Miska szemét. Ki tudja 'miféle indulat nőne ebből, ha az idő engedné, vagy — ha nem volna Amadé valóban a szerencse fia. De úgy látszik, valóban az, mert jön egy ok­tóberi nap, s megtréfálja Ama­dét. Sőt, mi több. kinevetteti. A nevetés pedig jó, feloldjn az indulatokat, elrendezi, meg­nyugtatja a kedélyt. AZON AZ ESTÉN, mint más napokon is ilyen idő tájt, ha­zafelé tart Amadé. Órát, per­cet nem tart számon, legfeljebb annyit, hogy tízóra már jócs­kán elmúlt, hiszen -akkor in­dult Tímárék hazától. Előtte a hegyre kapaszkodó út üres, kívüle csak a sötétség jár rajta, meg az őszi ködök fi­nom, lenge hírnöke. A kocsi­lámpa mindkettővel könnye­dén elbánik. A sárga fényké­vék elől meghátrál a sötét, engedelmesen húzódik kétol­dalt az erdőbe, s a kocsi mö­gött összefut megint. Szünte­len mozgás ez, a fényé paran­csoló. a sötété készségesen en­gedelmes. Amadé szeme az úton, fél figyelme is ott. Má­sik fele egy mosolygó arc kö­rül méláz boldogan. Ilona-kút fölött, az éles ka­nyarban, mintha megtorpan­na ez a feltétlen engedelmes­ség. Elnyúlt, panaszos visítás tépi meg a csendet, ugyanak­kor a jobb első kerék puhán átbillen valamin ... Lujza mosolygó arca a sötéttel együtt a sűrűbe fut. Ott is marad. Amadé ijedt-dühösen károm­kodik: egy csavargó házőrzőt hiába keresnek odafent, vala­melyik fennsíki faluban. A kocsi fut, egyenletesen búg a motor, már a panaszos sikí- tást sem hallani. De megnyu­godni azért nem ilyen köny- nyü. Amadé előtt ismételten ’feltűnik az engedetlen, sötét tömeg. Valahogy nem kutya formája volt. A hangja sem kutyahang. Vagy mégis? Eszé­be jut, valahol olvasta, hogy egy sebzett nyúl tisztára em­beri hangon sivalkodott. A fájdalom hangja úgy látszik minden élőlénynél megköze­lítően egyforma. A motor pu­hán, egyenletesen búg. Körös­körül megnyugtató csend. A gondolatok szélén újra feltű­nik Lujza mosolygó arca. HANEM HAJNALBAN vá­ratlanul ismét ezzel a gonddal ébred. Hátha nem kutya volt? Nyúl szóba sem jöhet. Róka sem. Annál sokkal nagyobb volt. És ha ember? Képzelete megugrik,’ a poklot szabadítja rá. Lehetett részeg, aki el­esett, vágy elaludt az út szé­lén, és álmában az úttestre hengeredett. Vagy sérült, akit más jármű elütött, s ottha­gyott! Atkozza magát, amiért elhajtott. Ha akkor kiszáll, s utánanéz n dolognak, most nyugta lehetne. így azonban? Papucsqt ránt, s a csikós pizsama < fölé ballon kabátot. Odakint dereng. Az októberi hajnal lassan, erőtlenül bir­kózik a, sötéttel. Nyúlós, szür­ke a levegő, az ég; a szűk látóhatár közt az éjjeli párá­tól csatakos a föld. Jó, hogy a helyre pontosan emlékszik: a kanyar, Ilona-kút előtt. A kúthoz gyalogút vezet, fiatal fenyvesen át. A fenyves fölött régi erdészház, ott most erdei munkások laknak. A kanyar fölött az út szélére kormá­nyozza a kocsit. Gyalog járja be a kanyart. Sehol semmi. Ekkorra teljesen ki világosodik, az. útmenti fák alatt sem ma­rad semmi sejtelem. Amadé megkönnyebbül, nagyot léleg­zik, aztán a levegő hirtelen bent reked a tüdejében. A kanyaron túl, az út. szélén, a harmattól csomós porban nagy, sötét, szabálytalan folt. Körülötte lábnyomok. Amadét vonzza magához a folt, me­redt tekintetét el nem engedi. „Ez az!” — gondolja, s ugyan­akkor azt is, hogy „olaj. Ki­ömlött gázolaj.” — Holott tudja, a foltnak itt nincs köze semmiféle olajhoz. Szeme a nyomokat követi be a fák közé, és hirtelen összerez­zen. Vállas fiú áll ott, s figyel. — Elvesztett valamit? — Hát, lehet. A fiú kilép a fák közül, át­ugrik az árkon. Odaáll Amadé mellé. — Nicsak, az autós gond­nok. Csak nem maga gázolt itt az éjszaka? Aztán itthagyta az egészet, mondhatom köny- nyelmű! Amadé szólni sem tud, csak sápad erősen. — Nyugalom! — int a fiú — Pártfogásunkba vettük. — Hol van? — Fent. a házban. — Orvos? A fiú hirtelen a földet kezdi nézni. — Hová gondol! Kell is an­nak már! — De, hiszen azt mondja, pártfogásukba vették?! — No, hallja! Különben még most is itt sikítana. Amint megláttuk hányadán van, hoztuk a szekercét, aztán puff, a füle tövére. Rögtön megcsendesedett. — Holován Miska, mert ő volt a fiú, nem bírja tovább, felnéz. Szemé­ben táncol a nevetés. AMADÉ tüstént átlátja a helyzetet. Tudja, hogy ugrat­ták, s most kinevetik. Más­kor haragudna tán, most föl sem veszi. Fél lábára nehezke- dik, mintha valaki pihenjt ve­zényelt ..volna. A ballon zseb­ben cigaretta után keresgélj nem bánja, ha a fiú észre ve­szi ujjai remegését. — Mi volt az? — kérdezi. — Égy vén agyaras. Tisztán is megvan nyolcvan. Sajnál­hatja. Amadé, igaz lelkére, nem sajnálja. — No, jöjjön, igyon egy korty kisüstit. Amadé szabadkozik. Nem ihat a kocsi miatt. Nem, a fövő pörköltből sem kér. Elhiszi, hogy jó, de ily kora reggel nincs étvágya hozzá. Azzal sa törődik, ha a fiú emiatt megint a képébe vigyorog. — Tudja mit? Legalább az agyarakat vigye el — erőlteti Holován, és tudja jól, miért teszi. — A trófea mindig a va­dászé. De ki itt a vadász? — néz tétován Amadé. — Én, vagy a kocsi? — Ketten együtt. Világos! LEGKÖZELEBB aztán » csemetekerti lányok kiszalad­nak az útra, onnét bámulják a száguldó Amadét. Hosszan néznek, még mutogatnak ii utána: az elsuhanó autó hátsó ablakában láncra fűzött agyarpár ing-leng. A napsü­tésben még az is látszik, ahol megkarcolta az ablak fényes üvegét. A lányok arcán egy­mást váltja a nevetés, mfrg az ámulat, amely ezúttal nem * kocsinak szól, inkább a fur­csa kocsidísznek, no meg egy kicsit Holován Máskának, Bflíliotlierápla — a könyv mint orvosság

Next

/
Thumbnails
Contents