Észak-Magyarország, 1963. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-06 / 4. szám
1933. január 6, SSCAKMAOtABOfiSKAO s iMővészek, írástudók éh tá~ •■eg eit ótdl felelőssége ,yú —------------—— r ü~ etem hű lo- JV- or- íja LVASAS J^ÖZBEN te Az első, nagyon vázlatos, rö- ;v*d tudósítás után — őszintén szólva — izgalmat keltett Leonid lljicsovnak, az SZKP Központi Bizottsága titkárának beszéde. Már ti. a beszéd teljes I szövegének megismerése. Emlékezetes, hogy ez az élesen .rj /,- • Polémikus és harcosan őszinte •)6- ■ fejtegetés a művészi a-lkol.ó 00- i munka időszerű kérdéseiről, a fék.! párt; és a kormány vezetői, va- C,J Uamint az irodalmárok és műIZC íJ í ' I vészek december 17-i találkoZ/te”' : c a , aójén hangzott el. Nem azért (került sor erre a találkozóra, * j mintha valamilyen rendkívüli • • ’.esemény történt volna, hanem ! azért, mert; immár hagyománnyá vált, hogy a vezetők j Wönkint beszélgetéseket íoly- jtatnak a szovjet kultúra képviselőivel. A pezsdülő, for- j tengő élet követeli az elmé- netjiyjjit esZmecseréket, a nyilt vi- lakat, mert a viszonyok ala- jg- ; kulása. a változásokat hordozó sánjidö száguldása, a szocialista 'jec épitömunka ritmusának gyorsulása sok eszmei kérdést vet " rek „amelyekben közösen kell i: kiigazodnunk, közösen kell t- '‘tisztáznunk, pontosabban meg 1- kell határoznunk álláspontun- ;kat, hogy még' sikeresebben aii haladhassunk előre”. ’u!j Ismeretes, hogy az absztrakt művészek és E. Nyeizvesztnij szobrász alkotásai „robbantot- |ták ki” a fontos megállapításo- “'íkat tartalmazó eszmecserét. ó’ Hjjcsov elsősorban a formalista áj«Alkotókat, az absztrakt és mo- injij űernista „újításokat.” bírálta. **„pe fejtegetéseiben néhány kü- ”• ionosén figyelemreméltó meg- ter j jegyzéssel “ találkozunk, ame- ka.-jlyeknek tanulságain érdemes jés szükséges is elgondolkod- punlc. Az egyik tanulság: a szubjektív szándék és az alkotó tevékenység objektív tartalmá- nö-jnak kapcsolatára, összeüli ggé- ,ból seire vonatkozik. Azt mondja fele !1 i'cs°v: ,,... a művész szub- jektív szándékai távolról, sem. •old: mincHg jelelnek meg alkotó te- I vékenysége objektív értelmé- :nck. a művész jóhiszeműsége [eSyáltalán nem zárja ki azt, , A, kopj; művei objektíve az ellen- • séges erők érdekeit fogják úgy-, szoijjejj^i « Szoktuk emlegetni, ISZi U _ , . r r az < n°sy a pokol kapui is jo szántási dókkal vannak kikövezve. De rs; tekintsünk most el az erős Jattéi; átesésektől, még attól is, hogy leni VaIfunely jé szándékban fogant iké'í mű objektíve egyenest ellensérisw 31e£ Ees érdekeket szolgálhat. Fosul” ^mázzunk enyhébben: nem ati' S2°lgálja a jó ügyet; a szándék öbl) SZár)dék maradt; szándék és •eje, ^SValósulás között szakadék bri(i tateng; a jó szándék objektíve vei\ Visszttvető fékező hatásban ^realizálódik. ely' ».P® hogyan lehetséges ez? :záí ‘ 'dél fakadhat ez a törés, ez Seil» ‘ »dlsztancia? Eszmei bizony- itpK “‘Csápból, túlzott individua- Jr^nsból, a társadalmi felelős- I. A ba0e,;íet hiányából. A szándékén^; , a koncepcióban, ha úgy 5*ft a művészi tervezésben duj' . nak a fontos tényezőnek is 1 éS n er> kel] lennie, amit úgy tud- I v. megnevezni: társadalmi i .°s/o!c. a gondolatokat végig gl.’ [ Sondolni. Ügyis, hogy az rp, ^'fejező szavak milyen erni>rianciút váltanak ki az "f t <s» •,Jerekhől, akikhez és akikért «J ^teak. Nincs itt szó az alko- zölf müv8fi?badság fékezéséről! A ozpd Só,T.,eiiaek. az írástudók felelősllaH külö-Tl? béklyó' har gb;r vak „Jctlpn iránytű. érdi dev'i‘V^v.^sének> koptatásának, gzilj ellát, ^hisának időszaka után, éjről amilc° . va azoktól az évektől, df,,erti<-7ln01’ az emberi értékek, a dán g m’hölcsi normák és az S4#3 t,'°nioi 's veszendőbe ments j.rr n szavak tisztessége t beállt nálunk. Nem lehel hát csapkodni, vagdalkozni velük, mégha alkalmasint „jó szándékból”, „kritikai törekvésből” is válogatunk a vaskos k ifejezésekben. Az író, a művész, a publicista, a kritikus érzékeny lelkületű, másként hogy is reagálhatna a valóság rezdüléseire. Érzékenységének mély felelősségtudattal kell párosulnia, hogy kitapinthassa a szó, a kép, a színház, a muzsika objektív erejét és, hatását. Nagyon érdemes emlékezni Lenin szavaira, amelyeket akkoriban intézett Gorkijhoz, amikor a nagy szovjet író eszmeileg ingadozott: „... az ön jószándéka csak az ön saját szubjektív jámbor óhaja. Ám mihelyt leírta, ez az óhaj behatol a tömegbe s akkor jelentőségét nem az ön jószándékai, hanem a társadalmi erőviszonyok, az objektív osztályviszonyok határozzák meg.” A második tanulság alighanem az előzőekben érintett gondolatsorhoz kapcsolódik. Az a figyelmeztetés ti., hogy az alkotó szabadság, amelyet védenünk és minduntalan gazdagítanunk kell, nem válhatik zabólátlansággá. Azért gondolom, hogy ez a kérdés az imént kifejtett intelemhez fűződik, mert a zabolátlanság a társadalmi szempontokat mellőző, sőt tagadó öncélú szándékok, az önmagába hpjló, önmagába fúló szubjektivizmus egyenes következménye. Akkor keletkezik, amikor valaki — Gorkij szavaival élve — elveszíti saját társadalmi, kulturális értékének tudatát; tág teret enged a benne lappangó régi, kispolgári individualizmusnak és azt üvöltözi: Ilyen meg olyan csodálatos, eredeti, utolérhetetlen vagyok, mégsem engedik, hogy a saját akaratom szerint éljek. Még jó, hogy csak kiabál, de olykor cselekedni is kezd a saját feje után, és akkor egyrészt ellenforradalmár lesz, másrészt huligán, ami csaknem ugyanaz: gálád és ártalmas. Az alkotó i szabadság jegyében művészek új utakat keresnek, kísérleteznek. Ami az utóbbit illeti, éppen pártunk nyolcadik kongresszusán sok szó esett róla, és azt hiszem, kijelenthetjük, hogy ezt a kérdést helyére tették, hogy úgy mondjam: közmegnyugvásra rendezték. Teljes a bizalom abban, hogy a társadalmi felelősségtudattól áthatott okos, bátor kísérletek zöméből maradandó értékű alkotások születnek. Világos, hogy az alkotások maguk döntik el a kísérletezések jogosultságát, életrevalóságát. De a szabadság eltorzítása és arculcsapása az, amikor valaki a maga újításának, újszerű törekvésének, irányzatának meg- tépázhatatlan privilégiumot követel. Ha „feszítsd meg'!”-et kiált minden másra, ami klasz- szikus, hagyományosan realista, vagy — ne adj isten — szocialista realista. Ha csak a maga módszerét tartja egyedül üdvözítőnek. Talál- kozni-e olyan jelenséggel, hogy valaki, aki az egyetemes művészet s irodalom szépségein nevelkedett, egy fiatal költő újszerűnek kínált versét értelmetlennek és laposnak minősíti, — hogy azt nyomban elmaradottnak minősítik? Bizony találkozni! Hány meg hány zeneértő, hangversenylátogató, müvészetkedvelő ember nem szereti nálunk Bartók muzsikáját. Eléggé fájdalmas ez, de számolni kell ezzel a jelenséggel, és gondolkodni kell rajta. De azért mégse lenne helyes ugye, ha az ilyen embert barbárnak kiáltanánk ki?! Mert azért Bachot, Beethovent, sót Debussyt, talán még Ho- neggert is szereti. És az is valami! ... A modernség ürügyén becsempészett „vagabund” szellem, a másoktól követelt türelem lobogója alatt tanúsított türelmetlenség, a korszerűség helyes, szükséges igényével visszaélő zabolátlanság előbb- utóbb, óhatatlanul az anarchizmusba torkollik, amelyet Lenin oly szellemesen neveaett „visz- szájára fordított burzsoá jellegnek”, és amihez nincs, nem lehet semmi köze annak, aki jogot formál a szocialista művész megtisztelő rangjára. A gondolat hőseinek tolmácsolása Az Akadémiai Kiadó 1963. első negyedévi programjában ismét találkoztam Szemere Samu nevével. Ö fordította Giovanni Battista Vicának, a korai felvilágosodás nagy olasz képviselőjének, a történeti gondolkodás és a történetfilozóüa jelentős úttörőjének fontos müvét, amelynek teljes címe: A nemzetek közös természetéről szóló új tudomány alapclvei. A jeles filozófiai fordítóról, Szemere Samuról néhány hónappal ezelőtt olvashattuk, hogy értékes tudományos munkájának elismeréséül 30. születésnapján magas népköztársasági kitüntetésben részesült. Azon a bensőséges kis ünnepségen, amelyet egykori tanítványai rendeztünk tiszteletéi-e, említette ezt az új fordítást. Meg egyebeket is. Többek között a nagy francia racionalista bölcselő, Descartes művét. A különleges felkészültséget, nagyszerű tudást és hihetetlen munkabírást követelő megbízatásnak ilyen élemedett korban és a hatalmas arányú Hegel-fordítások után tesz eléget, Aki valaha is birkózott már egyetlen —< olykor féloldalnyi — eredeti „hegeliánus” mondattal, az tisztában van vele, milyen elismerésre méltó tudományos tett a Logika, vagy a Fenomenológia lefordítása. Durant: A gondolkodás hősei című érdekes filozófustörténetében — szellemeskedve — így nyilatkozik ezekről a művekről: „ ... remekei a homályos- súgnak s még homályosabbá teszi őket a stilus elvontsága és tömörsége, a nehézkesen eredeti terminológia és minden állításnak túlságosan gondos módosítása a korlátozó klauzulák gótikus gazdagságával.” Hegel pedig azt mondta saját művéről: „Kísérlet arra, hogy a filozófiát megtanítsa németül beszélni”. Elképzelhető, milyen kemény fába vágja fejszéjét, aki ezt a fajta tanítást magyarul akarja közvetíteni. Éppen az említett baráti találkozón jegyezte meg valaki: Szemere Samu szép feladatainak megoldásához kitűnően ismeri a német filozófiai nyelvet — mellesleg az angolt, a franciát, az olaszt is — otthonosan mozog a bölcselettudomány valamennyi területén, ráadásul pedig — s ez nem kevésbé fontos — birtokában van nyelvünk minden finomságának, ötletességének, szépségének. Szemere Samu önálló monográfiái közül elsősorban Giordano Brúnóról, a renaissance nagyhatású gondolkodójáról írt, 1917-ben megjelent műve emelkedik ki, amelyet a marxista filozófusok is haszonnal forgathatnak. Felszabadulás utáni tevékenysége, különösképpen pedig az elmúlt esztendőkben kifejtett munkássága — méltó folytatása mesterei, Alexander Bem,át és Bánóczi József életművének, akik Apáczai Csere János nyomdokain haladva, rendkívül sokat tettek a magyar filozófiai nyelv fejlesztéséért és gazdagításáért. Szálfaegyenes mint valaha. Mélységes humánum és megértőén simogató tekintet csillog ránk szemüvege mögül. A hajnali órákban kezdi munkáját. A gondolat hőseit és hősi gondolatokat tolmácsol. A filozófia ldasszik usai nak közvetítésével. eléggé nem méltányolható erőfeszítéseivel, páratlan munkásságával hozzájárul ahhoz, hogy» világosabban lássuk a marxizmus becses filozófiai előzményeit, és ezzel jobban értsük korunk forradalmi tudományát. Nem pusztán szubjektív okokból foglalkoztam Szemere Samu munkásságával, hanem azért, mert különleges tudásának gyümölcsöztetése — érzésem szerint — a tudomány és a szocializmus termékeny kapcsolatának szép bizonysága. Sárközi Andor Régi gyárak — új távlatok Interjú Lipovszky Gyulával, a Diósgyőri Gépgyár vezérigazgatójával Az első kérdések és feleletek éppen olyan szokványosak, mint általában az újévi interjúknál szokás. Milyen eredménnyel zárta 1962ÍŐI a három üzem — a DIMÁVAG, a Könnyű- és Nehézszerszámgépgyár. Válasz: mindhárom gyár minden tervét teljesítette, csupán a Könnyű- és a Nehézszerszámgépgyárban tervezési hibák miatt, némi kívánnivaló van az önköltség alakulásában. Az új gazdasági évben 8—9 százalékkal akarják növelni a termelést, s a növekedést a dimávag'os és könnyűgépgyári részlegek biztosítják. Különösen a vasúti kerékpár, a kábelgépek, a nagyegyedi darabok, a szivattyúk, a targoncák termelését fokozzák. Még ebben sincs semmi különös. Mar hagyomány és természetes is, hogy a diósgyőri gépgyárak — új néven Diósgyőri Gépgyár — dolgozói évről évre többet termelnek s öregbítik az iparváros hírnevét. — Azt hiszem — mondja az egységesített gyárak vezér- igazgatója, Lipovszky Gyula — ezek a százalékok nem fejezik ki a lényeget. Még az sem mond sokat, ha elmondom, ebből vagy abból a termékből tíz vagy húsz millióval gyártunk többet a tavalyinál. Miért vonták össze a három gyárat? — Kezd érdekes lenni. — A kérdés az, miért is vonták össze a három gyárat. A régi úton haladunk-e tovább, vágj» azt tesszük, amit a fejlődés szükségszerűen megkíván. A megszokottság azt sugalmazza: maradjon minden úgy, ahogy volt. De- hát az emberek ma már nem akarnak úgy élni, mint tegnap, s holnap úgy, mint ma. Többet és jobbat, akarnak. És ha mindenben a világszínvonal felé törekszünk, akkor merészet és nagyot kell csinálni. Az egységesítés mar önmagában is nagy lehetőségeket ad erre. Olyan munkákat vállalhatunk, amelyeket kü- lön-külön egyik gyár sem lenne képes elvégezni. — Van már ilyen megbízatásuk? — Több is. Két hatalmas — 45 méter hosszú — automata gépsort gyártunk a Szovjetuniónak. Az egjdkhez már a múlt év végén hozzákezdtünk, a másikhoz ebben a hónapban. A munka érdekessége, hogy egy daru az autómotor blokkját ráhelyezi a sor egyik végére, s mire a másik végére ér, az automatagépsor készre munkálja. 25—30 munkahelyet helyettesít. Hatvan millió forintos munkáról van szó! Másik nagy munkánk az LKM durvahengennúvénck rekonstrukciója. Ez 150—160 millió forintos munka. Merész dolgokat akarnak megvalósítani — És? Alkalmasak erre a régi berendezések? — A cél- és automatagépek, a nagy egyedi darabok gyártása megkívánja a gyár korszerűsítését. Itt van például a DIMÁVAG. Elismerésremél- tóan nagy dolgokat valósított meg, azonban — sajnos — nem tartott kielégítően lépést a fejlődéssel; nem korszerűsítették úgy, ahogy szükséges. Csak egy példát: a kerékpárüzem tetőszerkezetén ma is azok a lemezek találhatók, amelyeket 1945-ben raktunk fel. Vonatkozik ez a másik két gyárra is. Az NSZG egy hathengeres diesel-motort 1500—1600 óra alatt készít el. Ezt a munkát — korszerű berendezésekkel — 70 óra alatt el lehetne végezni. — Milyen elképzeléseik vannak? — Merész dolgokat akarunk megvalósítani. A gyár bizonyos mértékig a TMK szerepét töltötte be. Ezt a feladatköri már túlléptük. Kevesebb és nagyobb volumenű terméket akarunk gyártani. A tervezők s konstruktőrök tehát nagyobb figyelmet tudnak fordítani egy-egy géptípus tervezésére. Nem fordulhat elő, hogj’ esetenként a világpiacon derül id, hogy egyik-másik géppel lemaradtunk a világszínvonal mögött. Olyan gépek gyártását vállaljuk, amelyeket világ- színvonalon tudunk előállítani, s amelyek egyúttal a gyár korszerűsítését is elősegítik. Több ilyen lehetőség kínálkozik. Ilyen a motorgyártás, a szovjet—magya r al umíni um egyezménnyel kapcsolatos beruházások, a süllyesztékgyár- tás koncentrálása. A KGST- megbízás alapján, különösen két termék ígér nagy jövőt: a motor- és autóalkatrész, valamint a szivattyúgyártás.. — Mit hozna a motorgyártás? — Most folynak az ezzel kapcsolatos tárgyalások. Az igény szerint 1970-re tízszeresére növelhetjük a Diósgyőri Gépgyár termelését. Ehhez természetesen új gépsorokra, berendezésekre van szükség. Február végéig kidolgozzuk a szivattyúgj'ártási tervet, amelynek értelmében mintegy háromszorta több ■ szivattyút gyártunk, mint tavaly. A tudomány segítségével... — Milyen gondok, problémák adódnak? — Sok gondot okoz a három gyár egyesítése. Vannak ad- minisztáriós munkák, amelyeket külön-külön gyáranként el kell végezni, ugyanakkor az új szervezés szerint is. Ez a kettős adminisztráció sok embert megterhel. Talán ennek is következménye, hogy az átszervezéssel kapcsolatos intézkedési tervből mintegy 50 — ha nem is nagy, de jelentős — elképzelést még nem valósítottak meg. Az adminisztráció vizsgálata azt mutatta, hogy a három gyárban más-más módszerekkel intézték például az anyag- beszerzési, a nyilvántartást. Az adminisztrációt egységesítjük, a legjobb módszert alkalmazzuk. Megállapítottuk, hogy a DIMÁVAG lényegében ugyanolyan anyagkészlet mellett, kétszerannyit termelt, mint a másik két gyár. Ezt a módszert átvesszük a másik két részlegben is, s így többszáz- rnillió forintot tudunk visszaadni a. népgazdaságnak, mint forgóalapot. Egyébként — mondotta Lipovszky elvtárs — felvettük a kapcsolatot a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemmel, és a tudomány segítségével akarjuk biztosítani a korszere üzemszervezést, tudományos alapon akarjuk megszervezni a korszerű anyagellátást is. i Csorba Négyen as új K H E&Z-ről Ez év január 1-én életbelépett az új KRESZ. Megkérdeztük a négy legilletékesebb embert, mondja el, miben látja a jelentőségét- annak, hogj' ezután új szabályok szerint fogunk közlekedni. Megkérdeztük azt is, mi tette szükségessé, hogy új KRESZ-t dolgozzanak ki. Kérdéseinkre ezt válaszolta dr. Bojtos Ottó, a közlekedési üovész: Csatlakoztunk a genfi közúti közlekedési egyezményhez, s ez tette szükségessé, hogy nálunk is felújítsák a közlekedési rendszabályokat. Ma már korszerűtlenek a kilométer- korlátozások, s egyéb, forgalmi sebességet akadályozó intézkedések. Szélesedtek nemzetközi kapcsolataink is, s ez is szükségessé tette, hogy a nemzetközileg elfogadott szabályokhoz csatlakozzunk. Az úttest elsősorban a járműveké. A gyalogosok csak a kijelölt átkelőhelyeken közlekedhetnek, s elsőbbségük is csak akkor van a> járművekkel szemben, ha már az úttestre léptek, mielőtt a jármű elérte volna az átkelőhelyet. Bizonyára sok balesetet lehet majd elkerülni a fogatolt járművekre és a kerékpárosokra előírt rendelkezések betartásával. Ahhoz, hogj» közlekedésünket gyorsabbá, jobbá tegyük, nem elég csupán jogszabályokat alkotni. Az új KRESZ csak akkor biztosít jobb, gyorsabb, balesetmentesebb közlekedést, ha a gépjárművezetők és a gyalogosok egyaránt megtartják. II iárásiiíró, dr. Pálinkás György elmondotta, hogy az új KRESZ látszólag lazítja a forgalmi megkötöttségeket, de ez csak látszólagos. — A látszólagos szabadság, amely szerint; a gépkocsivezető felmentve érezheti magát a kilométerkorlátozások alól, valóban csak látszólag jelent könj»- nyebbséget számára, mert ugyanakkor igen nagy felelősség hárul rá. A megfelelő féktávolságot a gépkocsivezetőnek kell meghatároznia, olj’an távolságot. kell megtartania, amelj» az általa vezetett kocsitípusnál biztonságos. Arra a kérdésre, hogy mit jelent, az új KRESZ a közlekedési ügyeket tárgyaló bíró számára, Pálinkás elvtárs így válaszolt: — A bírónak föltétien nehezebb dolga lesz, ha közlekedési balesetügj'ek kerülnek elé. Az ítélet mérlegelésénél sokkal több szubjektív ténj»ezőt kell majd figj»elembe vennünk, mint eddig tehettük. Gyakorlati tapasztalatunk ezzel kapcsolatban természetesen még nincs. Az új KRESZ életbelépését hosszú előkészítő munka előzte meg. Erről a rendőrségen a közlekedésrendészeti alosztály Vezetőjével beszéltünk. Elmondotta, hogy már 1960-ban megkezdték szervezni azokat a tanfolyamokat, amelyeken az új közlekedési szabásokról tartottak ismertetést a gépkocsivezetőknek. Különös íigj’el- met fordítottak a gépállomások, állami gazdaságok és tsz- ek vontatóvezetőinek átképzésére. — Átszerveztük a megye városainak és községeinek közlekedési rendszabálj'át. Kijelöltük a főútvonalakat, s az új KRESZ életbelépésére elhe- lj»eztük a jelzőtáblákat. — Január elsejétől a közlekedési járőrök fokozottabban ellenőrizték a közúti forgalmat, s az ellenőrzés eredménye igen megnyugtató: a gépkocsivezetők túlnyomó többsége jól ismeri az új szabályokat, s magabiztosan alkalmazza is. — Megyénkben január elsején nem fordult elő baleset — mondta a százados elvtárs. — Január másodikén Csobádon történt, egy baleset, kizárólag a .gyalogos hibájából, s a gépkocsivezető . ellen nem is indult eljárás, harmadikén pedig egy jelentéktelen karambol történt csupán. Tehát az új KRESZ életbelépése óta az átlagosnál kevesebb baleset fordult elő. Természetesen hosszabb időre van szükség ahhoz, hogj» a tényleges eredménj»eket, vagy hibákat lemérhessük. No és, felkerestük a gépkocsivezetőt is. hiszen talán ő a legilletékesebb. hogj» véleményt mondjon arról, ami közvetlenül az 6 tevékenységét szabályozza. Dojcsák Lajos autóbuszvezető így nyilatkozott: — Sokkal jobb az új KRESZ szerintem, mint a régi. Teljesen fölösleges volt megszabni a kilométer sebességeket, hiszen mi is el tudjuk bírálni, mikor, ’ hol, milyen sebességgel haladhatunk a legbiztonságosabban. — Bizonj’os mértékig azonban aggodalommal fogadtuk a gj»alogo,sokkal kapcsolatos tételekei. Igazat megvallva, nagyon figyelmetlenek, elővigyázatlanok az emberek. Tartunk attól, hogy a részükre biztosított elsőbbségi jogok nem teszik-e még figyelmetlenebbé őket. Reméljük. alaptalan lesz majd ez az aggodalom, minden esetre jó lenne, ha a gyalogjárók ugyanolyan figyelemmel kísérnék az életbeléptetett új rendszabályokat, mint a gép- járművezetők, hiszen a baleset- mentes közlekedés ke ti ölükön múlik. A. I.
