Észak-Magyarország, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-12 / 290. szám

4 ESZAKMAGYARORSZAG Szerda, 1962. december lí. Egy hold földről húszezer formt he vél el — káposztából A HÉT KÖZSÉG paraszt­ságát egyesítő Egyetértés Termelőszövetkezetben az el­múlt napokban fejeződött be a gazdaság egyik főterméké­nek, a téli káposztának érté­kesítése. Ez egyúttal egy kis számvetésre, úgynevezett gyorsmérleg készítésére ösztö­nözte a mindössze második éve működő tsz tagságát. A nemcsak Borsodban, hanem a megyén túl is specialitásnak számító, tömött fejű, bő ho­zamú, nagy keresletnek ör­vendő „héti káposzta” — amelynek termesztési fogásait, egyúttal hagyományait is hosszú évtizedek óta, apáról fiúra öröklik a falubeliek — az idén is jól fizetett. Az öt­ven holdas káposztáskert, az idejében végzett gondos mun­ka eredményeként, mintegy kilencven vagon termést ho­zott, s annak értékesítéséből kereken egy millió forint be­vételhez jutott’ az alig több mint 460 holdas közös gazda­ság tagsága. Vagyis holdan­Ösztönzés Amióta kiteltem azt a táblát, szinte szárnyakat kapott a munka .«- (Szegő Gizi rajza) Az ember emlékművei ként húszezer, egyénenként pedig ötezer forint jövedelenf származott a káposztatermés­ből. AZ ASZÁLYOS időjárás keresztülhúzta ugyan eredeti számításukat, a zömében lá­nyokból és asszonyokból ösz- szetevődő, 43 tagú növényter­mesztő brigád nem vallott szégyent a gazdaság egy má­sik részlegével, a 25 holdas száraz/ kertészettel sem. Az ózdi és a putnoki iparvidék dolgozóinak mintegy három- százezer forint értékű külön­féle zöldség- és főzelékfélét, illetve dinnyét adtak el. S no­ha a fejlett agrotechnikai el­járások alkalmazásának és a szorgalmas munkának ered­ményeként viszonylag kedve­ző termésátlagokat értek el a szemes terrrfényeknél és ka­pásnövényeknél is — búzából több mint 15, tavaszi árpából 18, cukorrépából csaknem 200 mázsát —, s állatállomá­nyuk sem lebecsülendő, a gaz­daság, illetve a tagság bevé­telének, jövedelmének felét a 75 holdas káposzta termesztés, illetve kertészkedés adta. Ép­pen ezért elhatározták, hogy fejlesztik ezt a jól jövedelme­ző üzemágat. Jövőre, egyelő­re 25 holdon, korszerű beren­dezések beállításával megva­lósítják az öntözéses kertész­kedést, mert az elkövetkező években az idei, várható 40— 50 forintos munkaegységnél is többet akarnak adni a tagság­nak. , Fellini művészetéről Az Édes élet magyarországi bemutatója alkalom arra, hogy beszéljünk a film világhírű rendezőjéről, Federico Fellini- röl. Az internátustól a 81/2-ig Fellini nemrég múlt negyven éves. Gyermekkorát egy közép­kori szellemiségű internátus­bán töltötte. (Egyszer meg­próbált innen kitörni: meg­szökött, s egész éjszakát töltött a szomszéd város cirkusz- társulatánál.) Tizennyolc éves volt, amikor kitört a háború. A háború alatt különféle fog­lalkozásokat űzött, például egy évig Aldo Fabrizi, a híres olasz színész vándorszínházá­val járta az országot. Itt jele­neteket írt, díszleteket festett, sőt, ha valamelyik színészt el­vitte a rendőrség — ahogy cgy- helyütt írja —, beugrott a sze­repbe. 1944-ben Rómában új­ságíró. Ekkor kötött barátságot Roberto Rossellini filmrende­zővel, s ez az ismeretség vég­képp eljegyezte Fellinit a film számára. Mint rendezőasszisz­tens és forgatókönyvíró végig­járta az olasz neorealista film iskoláját. Első önálló alkotását, A varieté fényei-t 1951-ben rendezte, s pályáját időszaki sorrendben azóta a következő művek fémjelzik: 1952: Fehér sejk, 1953: Á bikaborjak, 1954: Országút, 1955: A kanna, 1957: Cabiria éjszakái, 1959: Édes élet. Ezután a Boccaccio 70 cí-£ mű film egy epizódját, a Dók-# tor Antonio megkí.sértése-t ké-» szítette el. Idén nyáron szintén * forgatott, de legutolsó művé-o nek tartalmát és címét azóta JJ is titokzatosság veszi körül, s# a sajtó csak így tartja számon Fellini 81/2. filmje.. • o Alkotásainak a magyar mo-» zilátogatók csak egy részét lát-® ták. — Az Országutat, a Cabi-# ria éjszakáit, s az Édes életet,» de életrajzát olvasva c három J film ismeretében is feltűnhet# mindenkinek, hogy Fellini • gyermekkorának, ifjúságának# környezeteit — például a ko-» lostor, a cirkusz, a sajtó vilá-J gát — később beépítette mű-« veibe. Tán ez magyarázza,J hogy a környezetek, melyek-# ben filmjei játszódnak, lehelik» magukból a hitelességet. # nyörgésétől kísért, hisztériku­san csodátváró vallásos tömeg- jelenetekre, vagy a tenger fényképezésére az Országút, s az Édes élet záróképsoraiban. Ezek a filmjeiben vissza­visszatérő motívumok, jelene­tek Fellini egyéni stílusjegyei­vé váltak, de nem külsöleges, formai sajátosságokká, hanem tartalmat hordozó jelképekké, s már majdnem a szimbólum határán járva egy sajátos vi­lágot szuggerálnak: a Fellini által értelmezett világot. Filmjeinek főhősei: rokonok. E hősök nagyon magányosak és nagyon kiszolgáltatottak. Gelsomina, az Országút fél- nótás komédiáslánya, a pros­tituált Cabaria, de még Mar­cello, ez a másodrangú újság­író is, mintha valami roppant gépezetnek lennének apró al­katrészei. Alakjainak sorsa kiúttalan, Fellini maga mond­ta egyszer valahol, hogy nem tudná életüket megoldani. De a főhősöknek, mivel valami­képpen emberi létre töreksze­nek, mindig sikerül valami ér­téket megmenteniük, melyet a rendező felmutat a film végén: Gelsomina lénye ■; megfogan társában, Cabaria filmvégi mosolya tudatja velünk, hogy már ismét hisz. Kivétel csak Marcello, az Édes élet botrány­krónikása. Nála úgy érezzük — miközben a döglött tengeri szörny tekintete egy bukásra ítélt világ haladó pillantását küldi felénk — hogy távolodó alakja felett végleg összecsap­nak a reménytelenség hul­lámai; Egy önmagát túlélt társadalom tükre F’ellininek támadói egy idő­ben szemére ' vetették, hogy filmjei cselekménye túl külön­leges, a környezet, melyben történetei játszódnak, szélsősé­ges, s alakjai is periférikusak, például legtöbb alkotásában előfordul gyilkosság, vagy an­nak kísérlete. Az utcalányok, a cirkuszosok, a szélhámosok, vagy éppen a felső tízezer éle­te sem jelemzi az olasz népet. A habókos komédiáslány és Cabaria nem tipikus figurák. Fellini filmjei legtöbbször a néprétegeken kívül, s a társa­dalmon kívül játszódnak. De F’ellini nem beszél másról, s nem vagyunk túlbuzgók, ha kitaláljuk: a sivár országúi, a komédiástársulat, a lánypiac vagy a riporterhorda világa jelképesen és áttételesen a kapitalizmus világa. Az itt megtörtént cselekményeket farkastörvények irányítják Ha a hősök egyediek is, a tör­vényszerűségek, melyek moz­gatják őket, nem azok: egy világrend gyilkos szabályai küzdenek bennük az emberei­vel P. A. Megjelent ] a Közgazdasági Szemle j decemberi száma ; A Közgazdasági Szemle most . megjeleni — decemberi — szá- J mában Focic Jenő „Gazdasági ! jeladatainkról”, Hevesi Gyula j „Munkarend és állóeszköz-ki- \ használás”, Komái János „Kél- ■ szinti tervezés”, Ripp Géza „A \ jelenkori kapitalizmus és a de- • mokrácia”, Kennedey Zoltán ] „Marx és a válságok öt törve- . nyelnek matematikai tanulmá- j nyozása”, Komló László „A , háztáji gazdálkodás szükséges- j sége” címmel írtak cikket. A szemle-rovat „A falusi - lakosság iparcikk-kereslete és vásárlásai 1957—1961-ben” címmel közöl tájékoztatást Bo­ros Gábortól. Tudományos tá­jékoztató és szakirodalmi tájé­koztató egészítik ki a folyóira­tot. Újítási kiállítás nvl!t a Lenin Kohászati MÉiveftben A Lenin Kohászati Művek újítói az idén igen eredménye­sen tevékenykedtek: tizenegy hónap alatt több mint huszon­nyolcmillió forintot takarítot­tak meg az eddig bevezetett javaslatokkal. A mozgalom további szélesítésére, illetve az elért eredmények ismerte­tésére hétfőn a Lenin Kohá­szati Művek filmszínházában újítási kiállítás nyílt. A kiállí­táson az utóbbi időkben beve­zetett mintegy kétszáz újítást mutatják be tablókon, model­leken, technológiai leírások­kal, illetve eredeti megvalósí­tásukban. A látogatók egyúttal megismerkedhetnek a jövő évi újítási feladattervekkel is, azok ugyanis könyvbe foglal­va az érdeklődök rendlkezésé- re állnak. A húsz napig tartó és műszaki dokumentációval is kibővített kiállításon állan­dó információs szolgálatot tar­tanak, s a látogatókat a külön­böző újítási kérdésekkel kap­csolatban szaktanáccsal lát­ják el. Oldás és kötés — új ülni készült el A Budapest Filmstúdióban befejezéséhez közeledik az Ol­dás és kötés című új magyar film forgatása. A történet — Lengyel József írta — értelmi­ségiekről, orvosokról szól, s erkölcsi, etikai kérdéseket bon­colgat. A filmet,' amelyet Jancsó Miklós rendez, a jövő évi újdonságok közé számítják majd. Az Oldás és kötés a Bu­dapest Filmstúdió ötödik film­je az idén. A Miskolci Rádió műsora: (A 188 méteres hullámhosszon 18—19 óráig) Megyei körkép. Elsődleges feladat: a korszerűsí­tés. — Beszélgetés a Sátoraljaújhe­lyi Bútorgyár vezetőjével. Két Chopin-mazurka. Asszonyok műsora. — A háztar­tási bizottságok munkájáról. Zenés ABC. Sporthíradó. Aztán lassanként mindent megértettem és helyeseltem. Igen, megérdemlik az em­lékművel azok, akik új la­kások százait építik meg a strandra kergető kánikulá­ban. Lehet, hogy a faluról nemrég városba került kis maltcroslány nem sejti még munkája igazi értelmét, nincs tisztában az építkezés egész jelentőségével, nem is­meri a lakásépítési progra­mot és a városrendezési ter­veket; lehet, hogy őt még csak aza (nem valami magas) fize­tés érdekli, meg a szombat esti tánc azzal a jóképű se­gédmunkással — meglehet; hogy így van. Munkájából mégis karcsú, áramvonalas, kényelmes és szép házak épülnek — mégis ezeknek a mai teroslányoknak és beton­keverőknek, tetőfedőknek és parkettázóknak köszönhet­jük, hogy a, Valériából Jó­zsef Attila lakótelep lett, és hogy gyermekeink nem fog­nak hirdetéseket böngészni; hogy albérletet találjanak. ft korra] változnak a* “ eszmények is. Közhely, de igaz, hogy korunk hősí* ezek az építőmunkások és mozdpnyvezetők, tanárok és tehenészlányok, martinászok és fizikusok — mindazok; akik egy új, emberibb kot anyagi és erkölcsi feltételei' nek megteremtésén fáradó?' nak. Nagyapáink emlékmű' vet emeltek az Ismeretié1* Katonának, aki (ugyancsak ismeretlen) katonákat m®' szárolt. le, míg rá nem ke rült a sor. Igazuk van azok jiak, akik ezt a szürke osz!<? pót felállították: mi, eg 1 születőben lévő új kor embe rei a Dolgozó Embernek ál' lítsunk emlékműveket. Emel' jünk obeliszket egy új város vagy lakótelep legjobb műt]' kasainak, vagy egy jelentő1 találmány létrehozóinál ■ tiszteletére, mintázzuk md a Bányász és a Tanító szot> rát, és mutassuk ezek1* olyan tisztelettel gyermeki inknek, amilyennel mini« vezettek a rohamozó baké’ és sebesült oroszlánok szolt rai elé — mert megérdemli' a tiszteletet. B. N. E. Tanácstagi fogadóórák: Megyei tanácstagok; December 13-án: Gömöri László, Putnok, tanácsháza, 18 órától; Né- gyessy István, Legyesbénye, ta­nácsháza, 9 órától; Tóth Istvánná, Ózd, tanácsháza,. 14 órától. Városi tanácstag: December 13-án: jfj. Bo.jkó lnne, III., Tokaji F. u. 35. sz., 16 órától. I. kér. tanácstagok: December 13-án: Szabó Károly, Bábonyibérc, Galagonyás-sor 14. s•/., 8—11 óráig; Seregély György, Felszabadít ók htja 20. sz., (ált. is­kola), 38 órától. December 13-án beszámoló: Han« csarik. Magdolna, Sárvári József, Deák Béla, Kun Béla utcai Gép­ipari Technikum. 18 órától; Sere­gély György, Vörösmarty u. 16. sz., fszt. 1.. 17 órától; Molnár József, Rudas László u., Zrinyi Ilona Le­ánygimnázium, földszint, 17 órától. II. kér. tanácstagok: December 13-án: Heinemann Pál, Győri-kapu 75. sz.. .17—18 óráig; Steiner La.lesné. Thököly u. 3. sz., 14—16 óráig; Müllner János, Kár­páti u. 33. sz., 18—19 óráig; Szan­I tórisz András, Rózsa F. u. 46. sz., 16—18 óráig. A tudományos ismeretterjesztés hír«1 Előadások december 12-cn? 12 órakor a D1MAVAG tanmúl'*; lycnek előadói termében: Miért ? munkásosztály a társadalom veZ^1“ osztálya. Előadó: Veres Mihály­14 Órakor Miskolcon, a VasiP*/ Ktsz-ben (Partizán u. 7.); Az mai helyzete (votítettképes). adó: Farkas Gyula. 15.30 órakor a Lenin KohéSí^ Müvek Békcszállásán: Az cgy^- szociális problémái. Előadó: András. 16 órakor a Közlekedési Válla1*' kultúrtermében (Szondi laktanyái Harc a balesetek ellen. Előad0 Győr Lajos. 16.30 órakor Perecesen, .a szá'10 ban: A modern tudományos vil^ kép kialakulása, 17 órakor Martin telepen: nóti Miklós. Előadó; Simon Ern#1; ií; Fellini művészi eszközei « Fellini „kedvenc” jeleneteit? és motívumait szintén több® munkájába is bevitte, gondol-# .lünk csak a Cabiriában, s az» Édes életben egyaránt mutatott J l yertyaf ényes, Máriazászlós,» hordágyban fekvő betegek, kö-* Ilyenkor, december közepe táján már a legtöbb embert az foglalkoztatja, hogy mivel szerez majd örömet szeretteinek, barátainak karácsonykor. Elkészültek az üzletek ünnepi kirakatai, szebbnél szebb' holmik kínálják magukat. Bizony nem könnyű a választás. Akármilyen sietős is az emberek útja, miután egy-egy ötle­tes, ízléses kirakat varázsa igen nagy, legtöbben megállnak előtte néhány percre s töprengő arccal nézik, mit is kellene megvenni. Sokan már az elhatározásig is elju­tottak. Bemennek a boltokba, válogat­nak kérdezősködnek, sokszor próbára teszik az eladók türelmét is. Aztán hir­telen rámutatnak egy ajándéktárgyra: — Ezt kérem! • A játékboltban fejkendős, idős néni áll a pult előtt. Nézelődik. A polcokon szebbnél szebb játékok kelletik magu­kat. Az öreg néni türelmesen vár, míg rákerül a sor, aztán mikor az eladó ked­ves mosollyal ránéz, megszólal: J — Egy szép babát szeretnék vinni a kisunokámnak. Mutasson már egy párat, lelkem! Máris ott ül a pulton három baba, egyik szebb, mint a másik. Az ember­nek szinte kedve lenne kézbevenni, s eljátszani, velük egy kicsit. A néni is 17 Arakor a Ságvári utcai AH® nos iskolában: A gyermek sző*;/, idejének helyes felluisznalása. adó: Benedek Imre. # 18 órakor Tapolcán, az íjUalú'V #iskolában: Meghűléses betegség” • Előadó: Várhegyi Zoltán 18 órakor Hámorban, a rai° párthelyiségben: Harc mutcai #atomhaÍá! ellen. • 18 órakor Miskolcon, a Kos:1'/, •utcai Ró’auly József klubban' / ®szépség és ízlés iskolája. Elő®0 *Kiss Eászlóné. • t ií • 18.110 órakor a Táncsics téri »kólában: A gyermek szabad ié/e • nek helyes felhasználása. Elő®1 »Demeter Gyula. • 20 órakor a Hómán Kató diáK-Ff • honban: A serdülőkor egészségűéi • problémái, in On H íi ■ Hr MnnK®* • Magdolna. Előadó: dr. Műnk®1-oOo-----­I I szekrények mélyén gyűlnek a meglepetések kedvtelve nézegeti, aztán kiválaszt egy szőke copfos, kékruhás, alvó babát. Kö­rülnéz, hogy másoknak is tetszik-e, s mikor látja a mosolygó arcokat, azt mondja: — Hogy örül majd az unokám, ha meglátja a karácsonyfa alatt! Még csak négyéves, de már úgy öltözteti a babá­kat, hogy öröm nézni. De ilyen szép babája még nem volt. Jól csomagolja be" aranyoskám, mert messze viszem, vona­ton! Aztán vigyázva öleli magához a do­bozt s kiballag a boltból. • Az Állami Áruházban külön eladó árusítja most a nyakkendőket. Ez szük­séges is, hiszen karácsonyra nagyon sok nő ezzel lepi meg férfi hozzátartozóját, kedves Ismerőseit. Fiatal lány válogat, láthatóan nehéz a döntés. Mindkét kezében egy-egy nyakkendő. Melyiket vegye meg, melyik tetszene jobban Neki? Az egyik csíkos, a másik nyakkendő halványszürke, egy­szerű. de nagyon szép, tisztaselyem. — Talán segíthetnék a választásban KÖZLEMÉNY • A Borsod megyei Rcndöl(y 'kapitányság felhívja a gépi®, •művezetők figyelmet, ^gépjármüveiket különös flÍL, •lemmel cs fokozoR óvatos**/, Jgal vezessék, tck:".ettcl a •álló havas, jeges, ködös id"G Jrásra, melynek következteti, • az utak síkossá váltak ás , Jnck következtében igen 111 •nőtt a baleseti veszély. j • A gépjárművezetők só • ködben, síkos, csúszós 1,1 , Jmlnden esetben tartsák b® , • KRESZ által előírt szabáw fkát. — lépek oda hozzá. — Kinek lesz a meg­lepetés? Zavartan elpirul, nem mond semmit. Értem. — Ö biztosan ezt a szürkét választaná — mondom. — Gondolja? — néz rám hálás mo­sollyal. — Nekem is ez tetszik jobban. Aztán megkapja a blokkot és szalad a pénztárhoz fizetni. • A harmadik vásárlóval az üzlet ajta­jában találkoztam. Ismerős kislány, most já.r hetedik osztályba. Kezében is­kolatáska, tornaszatyor, hóna alatt cso­mag. Orra piros a hidegtől, fedetlen fe­jéről minduntalan szemébe csüng a ra­koncátlan haj. — Mit vásároltál, Zsuzsika? — Édesanyámnak vettem karácsonyra egy szép hálóinget. Már régen gyűjtöm rá a pénzt. Ma regiül még hiányzott 20 forint, de azt apu hozzápótolta. Most sietek, az ajándékot egyelőre egy ba- rétnőmhöz viszem, nehogy anyu‘Otthon megtalálja... © Néhány kép a vásárlók színes forga­tagából. Még jóval karácsony előtt va­gyunk. de a szekrények mélyén már gyűlnek a meglepetések, hogy örömet szerezzenek majd a fenyőfa alatt. Gyárfás Katalin \f árosaink közös motívu- * mává vált az új lakó­telepek építése. Az egyik al­földi városban is befejezés előtt álló építkezéshez veze­tett az utam. A kép ismerős [ volt: a teljesen és félig el­• készült házak Színes zűrza- vara, feltúrt föld, állványza­i tok, homokhegyek, csőkupa- | cok, aszfaltfőzés, száradó ru- i hák a már átadott épületek J erkélyein, és a munkások te- . vékenységét áhítatosan fi- ) gyelő gyerekhad. „Szép vá- rosrész lesz” — állapítottam ■ meg jóleső érzéssel, és már . tovább akartam menni, ami- ] kor kissé távolabb, a lakóte- ! lep központjában, egy emlék­• művet pillantottam meg. El- ’ csodálkoztam: hogyan kerül­> hetett erre az eddig nyilván £ lakatlan területre. Odasiet- I* tem hát, hogy megoldjam a j! rejtélyt. > Kis tér közepén állt az em- J lékmű, a két főútvonal met- !• széspontjában, központi he­il lyen. Nem volt valami dl­l' szes: kis, szürke kő-obeliszk, l rajta márvány helyett egy­i. szerű fémlemez, amelyre S' kissé kezdetlegesen formált ií belüket festettek. A vörös s betűk sora azt hirdette, hogy £ az oszlopot a lakótelep épí- S tésénél kitűnt dolgozók tisz- £ leletére emelték. A felírás s alatt (így szokás ez az em- r lékműveken) nevek sorakoz­j. tak, és kisebb betűkkel ran- t gok. Csakhogy itt nem szá­zadosok és őrmesterek, ha- g nem művezetők és segéd­[, munkások szerepeltek. !• Az első pillanatban visz­ik M szahőköltem. Mit akar­£. nak ezzel? „Dulce et deco- e rum est pro patria móri” — fc visszhangzott a fülemben la­ll tin tanárom hangja. Emlékmű- t veket azoknak szokás emel- r ni, akik háborúban estek el, t akiknek szurony fordította ki !• a beleit, vagy a kilőtt harc- f; kocsi izzó páncél ketrecében :* égtek meg elevenen. Megje- £ lentek előttem az I. világhá- E borús ezredek emlékművei, a f rohamozó bakák, a sebesült. % oroszlánok, a kardot emelő f lovasok. Hogy állítható ebbe í, a zordon dicsőséget sugárzó » társaságba Kis János kőmű- | vés, vagy Nagy Julia malle­i’ rosläny?

Next

/
Thumbnails
Contents