Észak-Magyarország, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-13 / 291. szám

ESZAKMAGYARORSZÁG 3MKiLH«im««ni>lli«iiM Iliin« .........Mim C sütörtök, 1962, december tS. Hruscsov elvtárs mjy beszéde a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának illésén (Folytatás az 1. oldalról.) j Egyesült Államok — saját: fegyveres erőinek bevetésével — meg akarja támadni a, Ku-' bed Köztársaságot. ’ • j A forradalmi Kuba, honvé-, delmének megerősítése érdeké- ; ben, kénytelen volt minden ’ szükséges intézkedést meg- j tenni. A Szovjetunió segített j Kubának egy, a népe vívmá- i nyái felett őrködő erős hadse-1 A iorracía'mi Kiifj« Y,'de!m; bee es c eiieáíüsi k kiélesedésével kapcsolatban I meg kellett hoznunk. A Kubai Köztársaság a maga részéről megkezdte a hazájuk védel- j mére behívott személyek le- j szerelését, akik visszatérnek a békés munkához, családjuk-1 hoz. Most kedvező feltételek ala-J kultak ki a Karib-tenger tér- j ségében keletkezett veszélyes j válság felszámolására. Most be kell fejezni a tárgyaláso- j kát, rögzíteni kell a Szovjet-1 unió és az Egyesült Államok kormánya közötti üzenetváltá­sok eredményeként elért meg­egyezést és az Egyesült Nem­zetek Szervezetének tekinté­lyével kell azt alátámasztani. A szovjet kormány meg van győződve arról, hogy nem szolgálja a béke érde­keit a Karib-tenger térségé­ben kirobbant válság teljes rendezésének halogatása. Re­méljük, hogy ezt megérti az Egyesült Államok kormá­nya is. Aélsisasy és következíftés A íJÖJRÍés a !:c!te ö^résick sikerét je'eníeSíe Mi volt a célja ennek az el­határozásnak? Természetesen sem mi, sem kubai, barár tairik nem gondoltunk arra, hogy a Kubába kül­dött kisszámú középhatő- sugarú rakétát az' Egye­sült Államok, vagy 'más j ország megtámadására fogják felhasználni. V .Nekünk csupán Kuba győ­zőimé volt a célúnk! Nem ma­radhatunk .közömbös szemlé­lők. Elhatároztuk, hogy segítő kezet nyújtunk Kubának. Kuba szabadságszerető népének meg- védelmezésére azt a lehetősé­get láttuk, hogy rakétákat he­lyezünk el 'Kubában: ha az amerikai imperialisták való­ban rászánják magukat a be­hatolásra, akkor hadd érezzék, . hogy ;a háború, amellyel fenyer getőznek, ott áll saját hatá­raiknál, hogy reálisabb fogal­mat alkossanak a termonuk­leáris háború veszélyéről. • Mi megtettük azt a lépést, amit a súlyosan kiéleződött, helyzet megkövetelt. Bizonyo­sak voltunk abban, hogy ez a lépés észheztéríti az agresszo- rokat, s megértvén, hogy Kuba nem védtelen, az amerikai im­perializmus pedig nem min­denható, kénytelenek lesznek megváltoztatni terveiket. Eb­ben az esetben természetesen a rakéták Kubában való tartása is feleslegessé válik. Valóban, ha korábban bizo­nyosak lettünk volna afelől, hogy az Egyesült Államok nem fog' behatolni Kubába, s ettől szövetségeseit is visszatartja, ha . az. Egyesült Államok ezt a politikát;. követi, akkor nem lett volna szükség rakétáink felállítására Kubában. Egyesek úgy tüntetik fel a dolgot, hogy mi az Egyesült Államok megtámadása céljá­ból szállítottunk Kubába raké­tákat. Ez természetesen okta­lanság. Miért kellett volna megint ehhez Kubába szállí­tani rakétákat, amikor lehető­ségünk volt és van arra, hogy saját területünkről sújtsunk lg, amikor a kellő hatósugarú és erejű interkontinentális raké­táink rendelkezésre állanak a kellő mennyiségben. Nekünk egyáltalán nincs szükségünk idegen terü­leten lévő támaszpontok­ra. Köztudomású, hogy valamennyi külföldi tá­maszpontunkat felszá­moltuk. Mi kizárólag a Kubai Köztársaság vé­delme érdekében helyez­tünk el rakétákat a szi­getországban, s nem azért, hogy megtámadjuk az Egyesült Államokat. Ennélfogva minden olyan vélemény, amely szerint Kuba támaszponttá vált az Amerikai Egyesült Államok elleni táma­dáshoz, rosszindulatú kohol­mány. E koholmányok célja a Kuba elleni agresszív tervek leplezése. A Karib-tenger térségében az események alakulása azt bi­zonyította, hogy fennállt az agresszió, veszélye. Október 20-a körül gyorsított ütemben megindult a haditengerészeti flotta, a légierők, az ejtőer­nyős alakulatok, a tengerész­gyalogság nagy kötelékeinek összevonása. Bejelentették, hogy nagyszabású hadgyakor­latok kezdődtek a Karib-tenge- ren. Október 22-én a Kennedy- kormány bejelentette, hogy vesztegzárat létesít Kuba kö­rül. "Mellesleg a „vesztegzár” kifejezés az adott esetben csak fügefalevél. Voltaképpen blo­kádról, nyilt tengeri kalózko­dásról volt szó. . Az események gyors iramban bontakoztak ki. Az amerikai parancsnokság teljes harci ké­szenlétbe helyezte összes fegy­veres erőit, beleértve az Euró­pában állomásozó csapatokat, .Valamint a Földközi-tengeren tartózkodó hatodik flottát és a /Tajvan térségében állomásozó hetedik flottát. Most, amikor a Karib-tenger térségében lezajlott események által kiváltott feszültség felen­gedett, amikor a konfliktus rendezésének utolsó stádiumá­ban vagyunk, szeretnék jelen­tést tenni a Legfelsőbb Tanács küldötteinek arról, mit tett a szovjet kormány a háború kö­zelgő lángjának eloltása érde­kében. Október 23-án, tüstént az­után, hogy az Egyesült Álla­mok a Kuba elleni blokádot bevezette, a szovjet kormány a védelmi jellegű intézkedések elrendelésével egyidejűleg nyi­latkozatot adott ki, s ebben ha­tározottan figyelmeztetett arra, hogy az,- Egyesült Államok kor­mánya súlyos felelősséget vál­lal magára a világ sorsáért és > meggondolatlanul játszik a . tűzzel.. Nyíltan kijelentettük az Egyesült Államok elnö­kének, hogy nóm nyug­szunk bele az amerikai hajók nyílttengeri kalóz­kodásába és ebből a cél­ból megtesszük a szüksé­ges intézkedéseket. A szovjet kormány egyszer­smind felhívta a világ népeit, torlaszolják el az agresszorok útját. Ezzel egyidejűleg bizo­nyos lépéseket tett az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A szovjet kormánynak a kubai válság rendezésére irányuló békés kezdeményezését a szo­cialista országok és az ENSZ más tagországai többségének népe teljes mértékben támo­gatta. Ám az Egyesült Államok kormánya tovább izzította a légkört. Az Egyesült Államok militarista erői a fejleménye­ket úgy értelmezték, hogy meg kell indítani a Kuba elleni tá­madást. Október 27-én reggel kubai elvtársaktól és más for­rásokból értesítést kaptunk, amelyben közvetlenül az állt, hogy a behatolásra a legköze­lebbi 2—3 nap leforgása alatt sor kerül. A kapott táviratokat végső riadónak tekintettük. Ez a riadó indokolt volt. Azonnali akciókra volt szükség, hogy a Kubába való behatolást elhárítsuk és a békét megőrizzük. Az Egye­sült Államok elnökének köl­csönösen elfogadható megol­dást javasoló üzenetet küld­tünk. Ebben a pillanatban még nem volt késő arra, hogy a háború immár füstö­lögni kezdő gyújtózsinórját eloltsuk. Amikor ezt az üze­netet elküldtük, arra számí­tottunk, hogy magának az elnöknek az üzenetei is aggo­dalmat és azt a törekvést juttatták kifejezésre, hogy megtaláljuk a kialakult hely­zetből kivezető utat. Kijelen­tettük, hogy ha az Egyesült Államok kötelezettséget vál­lal arra: nem támadja meg Kubát, továbbá a vele szö­vetséges államokat is vissza­tartja a Kuba elleni agresz- szióiól, akkor a Szovjetunió hajlandó lesz kivonni Kubá­ból azt a fegyvert, amelyet az Egyesült Államok „táma­dónak” minősít. ' Válaszul az Egyesült Álla­mok elnöke kijelentette, hogy ha a szovjet kormánv hajlan­dó eltávolítani Kubából ezt a fegyvert, akkor az amerikai kormány megszünteti a vesz­tegzárat, vagyis a blokádot, s nyilatkozatot tesz arról, hogy mind maga az Egyesült Álla­mok, mind pedig a nyugati félteke más országai felhagy­nak a Kuba elleni invázióval. Az elnök teljes határozott­sággal kijelentette — ezt az egész világ tudja —, hogy az Egyesült Államok nem fogja megtámadni Kubát és szövet­ségeseit is távoltartja az ilyen lépésektől. De hisz mi éppen azért küldtünk fegyvert Kubába, hogv eleiét vegvük az ellene intézendő támadásnak! Ezért a szovjet kormány megerősí­tette, hogy hajlandó kivonni Kubából a ballisztikus raké­tákat. Nos, röviden szólva így született meg a kölcsönösen elfogadható döntés, amely az értelem diadalát, a béke ügyének sikerét jelentette: a. kubai kérdés átment a békés tárgyalások szakaszába, s ami az Egyesült Államokat illeti, ott e kérdés, hogy úgy mondjuk, a tábornokok kezé­ből a diplomaták kezébe került. Október 29-én New York­ban megkezdődtek a tárgyalá­sok U Thant részvételével a Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok és Kuba képviselői kö­zött. Ugyanakkor a kubai kormánnyal folytatandó esz­mecsere végett Havannába re­pült Mikojan elvtárs, a szov­jet Minisztertanács első elnök- helyettese. Közben mindkét fél hozzá­látott vállalt kötelezettségei­nek teljesítéséhez. A Szovjetunió kivonta Kubából mindazokat a rakétákat, amelyeket az Egyesült Államok táma^ dó fegyvernek minősített. Elhagyta Kubát a rakétabe­rendezéseket kezelő szovjet személyzet is. Az Egyesült Ál­lamok lehetőseget kapott ar­ra, hogy meggyőződjék róla: A Kubában lévő összes ballisz­tikus rakétákat valóban eltá­volították, ezt az Egyesült Ál­lamok hivatalos személyei nyilatkozatukban meg is erő­sítették. Emellett, a Karib-tenger térségében kialakult válság rendezésének meggyorsítására törekedve, beleegyeztünk abba, hogy egy hónapos határidőn belül kivonjuk az „ÍL— 28” szovjet repülőgépe­ket, bár azok mint bom­bavetők, már elavultak. December 7-ig c repülő­gépeket már elszállítottuk Kubából. E gépek egyedül abból a számításból kerültek Kubába, hogy afféle repülő tüzérség­ként használják fel őket a parti védelemben, hogy a lég­elhárító eszközök fedezete mellett tevékenykedjenek. Az Egyesült Államok kor­mánya november 21-én meg­szüntette a Kuba körüli hadi­tengerészeti blokádot és visz- szarcndelte hadihajóit ebből a térségből. Egyidejűleg- az elnök újból megerősítette az Egyesült Államok azon nyi­latkozatát, hogy nem indít inváziót Kuba ellen. . Mindezt figyelembe .véve, mi is hatálytalanítottuk azon katonai rendszabályokat, ame­lyeket a Kuba körüli válság Az elmondottakból nyilván- ] valóan kitűnik a Kuba körül kialakult helyzet megindult rendezésének több eredménye, j Először: Sikerült elhárítani : az inváziót, amely minden j nap fenyegette a Kubai Köz- ; társaságot, s ebből Uöveíkező- : leg megakadályozni a katonai j összecsapást. Sikerült úrrá i lenni a válságon, amely álta­lános termonukleáris háború­val fenyegetett. Másodszor: Az Amerikai Egyesült Államok az egész világ színe előtt nyilvánosan kötelezettséget vállalt arra, hogy nem támadja meg a Kubai Köztársaságot és szö­vetségeseit is visszatartja ilyen támadástól. Harmadszor: A Icgféktele- nebb imperialisták, akik ar­ra számítottak, hogy Kuba miatt termonukleáris világ­háborút indíthatnak, ezt nem tudták megtenni. A Szovjetunió, a béke és a szocializmus erői bebizonyí­tották, hogy a háború hívei­re rá tudják kényszeríteni a békét. Melyik fél -győzött, ki nyert? Ebben az esetben azt mond­juk, hogy győzött a józan ész. győzött a népek békéjének és biztonságának ügye. Az érde­kelt felek józanul ítélték meg a helyzetet és számításba®vel- ték, hogy ha nem kerül sor olyan lépésekre, amelyek ■ se­gítenek úrrá lenni az esemé­nyek veszélyes alakulásán,- ki­robbanhat a harmadik világ-, hábofti. Kölcsönös, engedmé­nyek és "kompromisszum ered­ményeként megállapodás jött létre, amely lehetőséget adott a veszedelmes feszültség meg­szüntetésére, a helyzet rende­zésére. Mindkét fél engedett. Mi ki­vontuk ballisztikus rakétáinkat és hozzájárultunk az IL—28-as repülőgépek elszállításához. Ez elégtételt adott az amerikai- altnak. De Kuba és a Szovjet­unió is kapott elégtételt: elhá­rult a Kuba-ellcnes amerikai invázió, megszűnt a haditenge­részeti blokád, a Karib-tenger térségében a helyzet rendező­dik, a népi Kuba fennáll, crő- üdik és fejlődik a maga forra­dalmi kormányának, s rettent­hetetlen vezérének, Fidcl Castronak a vezetésével. Egyesek azt mondják, hogy az Egyesült Államok valami­lyen vonatkozásban meghát­rálásra kényszerített bennün­ket. Akik ilyen mértékkel mérnek, azoknak azt is el kel­lene mondaniok, hogy az Egye­sült Államok is kénytelen volt meghátrálni. Az államok kö­zött felmerült vitás kérdések megoldása háború nélkül, bé­kés úton —■ ez a békés együtt­élés politikája a gyakorlatban. Ha ml megegyeztünk volna kapcsolatainknak ilyen ala­pon való kiépítésében, ha az Egyesült Államok Kubához fűződő kapcsolatai az ENSZ alapokmányára épülnének, ak­kor semmi szükség sem lett volna Kubába vinni és ott el­helyezni rakétáinkat. Elégedettek vagyunk az ese­mények ilyen kimenetelével a Karib-tenger térségében és kétségtelenül elégedett vele va­lamennyi más nép is, amely a békés együttélés híve. Ezek le­hetőséget lcantak, hogy békés viszonyok között éljenek cs dolgozzanak. Most azonban képzeljék el egy percre, mi történhetett volna, ha mi keménvfejű po­litikusoknak mutatkozunk és nem lettünk volna hajlandók kölcsönös engedményekre? Olyan helyzet alakult volna ki. mint amikor a mesében a két kecske találkozik egy kes­keny hídon: a mélység felett és szarvaikat összeakasztva, egyik sem hajlandó utat en­gedni a másiknak. Mint mindenki tudja a me­se végét: Mindketten a mély­ségbe zuhantak. Józan ésszel, lehet-e embernek így csele­kednie? A Szovjetunió a fori’aíSalmí Kuba mellett volt és marad Hruscsov ezután elmondot­ta, hogy az Egyesült Államok uralkodó köreiben vannak olyan politikusok, akik most is ragaszkodnak ahhoz, hogy minél előbb kirobbantsák a háborút a Szovjetunió és a szocialista tábor országai el­len. Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy az Egyesült Államok veze­tő köreiben vannak olyan emberek is, akik józanul Ítélik meg a helyzetet és a nemzetközi küzdőtéren fennálló erőviszonyokból ki­indulva tisztában vannak az­zal, hogy egy háború kirob­bantásával az Egyesült Álla­mok nem nyerhet és nem ér­heti el céljait. Külön akarok szólni arról, milyen óriási mértékben járult hozzá a béke fenntartásához a Karib-tenger térségében a hős Kubai Köztársaság, a bátor ku­bai nép és dicső vezetői, élükön nagy barátunkkal, Fidcl Cast- roval. Engedjék meg, küldőt* elvtársak, hogy az Önök nevé­ben, az egész szovjet nép ne­vében, üdvözöljem kubai ba­rátainkat. A forradalmi Kuba pontos és nehéz vizsgát állt k* és becsülettel állta meg a he­lyét a szabadságáért és fü"gct- ,ensé',éért vívott barrbau! A legnagyobb veszély idején a kubai vezetők szilárdan és határozottan védelmezték ha­zájuk szuverénitását. szocia­lista- vívmányait. Az egész ku­bai nép a haza védelmére kelt, készen arra, hogy életét is fel­áldozza az in terven ciósok el- i leni harcban. A szovjet embe­reket ez a bátorság lelkesedés­sel tölti el. A kubai kormány joggal ve­tette fel a kérdést, hogy a Ka­rib-tenger térségében kialakult válság rendezésének minden­képpen tartósnak kell lennie és a Kubai Köztársaság szá­mára olyan biztosítékokat kell tartalmaznia, amelyek megvé­dik az agressziótól, biztosítják a kubai nép számára a lehető­séget, hogy békés viszonyok között építse új életét. Ezt szolgálja az a bizonyos öt pont, amelyet Fidel Castro ku­bai miniszterelnök október 28-i beszédében ismertetett és ame­lyet mi teljes mértékben támo­gatunk. Ez az öt pont jogos kö­veteléseket tartalmaz, Ki a bűnös tehát abban, hogy Kuba és az Egyesült Ál­lamok kapcsolatai eddig nem rendeződtek? Világos a válasz: csak az Amerikai Egyesült Ál­lamok vezető körei, amelyek nem akarnak szomszédjukkal a tárgyalóasztalhoz ülni. Mi mégis reménykedünk a józan ész győzelmében. Előbb, vagy utóbb az Egyesült Államoknak rendeznie kell kapcsolatait Kubával. Ünnepélyesen kijelentjük, hogy a Szovjetunió a forradal­mi Kuba mellett, volt és ma­rad. A jövőben is segíteni fog­juk a kubai népet, hogy fel­építhesse ragyogó jövőjét. A szovjet kormány reméli, hogy az Egyesült. Államok szi­gorúan megtartja Kubával kapcsolatban vállalt kötele­zettségeit. A magunk részéről szilárdan tartjuk magunkat ahhoz a megegyezéshez, amelv az Egye­sült Államok elnökével váltott üzeneteink eredményeként jött Tétre. Világosan figyelmeztetni sze­retnék arra, hogy a mi kötele­zettségeink addig érvényesek amíg a másik fél is megtart!3 ezt a megállapodást. Ha azon* ban a másik fél nem tartja b® vállalt kötelezettségeit, kén>" telenek leszünk olyan lépése" két tenni, amelyeket megkíván tőlünk a kialakuló helyzet. Mindenkinek világosan Iái; nia kell, hogy a Szovjctuní11 sohasem hagyja cserben 8 forradalmi Kubát. A Szovjet' unió megtartja azt az ígért; tét, hogy segít a forradaltf1 Kubának. A forradalmi Köb* nem marad védtelen. Amikor Kuba körül égj' mást követték az eseménye® és a légkör valósággal izzotf Nyugaton jónéhány államié1'' fi beszélt arról, hogy a háb»" rú megelőzése érdekében kell keresni a vitás kérdése® ésszerű megoldását. Mos* azonban, amikor, mint m»®' dani szokták, megszűnt a sok kos állapot, ugyanezen emb0' rek közül néhányan arról bt” szélnek, hogy a vitás kérdés?' két csak az egyik fél részér" adott engedmények alapig kell megoldani. Ez esztelen el veszedelmes politika. A megoldásra váró kérdéseket meg kell oldani Nem lehetetlen, hogy vala®31 őrült kirobbantja a háború® De ha kirobbantja, akkor bp zony okosok ezreinek is neb8! lesz azt megállítani. Ezt F tudjuk a történelemből is. Lehetséges-e újabb invá#8 Kuba ellen? Természetesen nem leh8j kezeskedni az eszeveszett tni®1! taristák tetteiért, de teljf’ meggyőződéssel mondhatják hogy azokra az esztelenekre« akik háború kirobbant»' sara vetemednek, kivétel nélkül ugyanaz a dicstc' len vég vár, mint » hitlerikre, mussolinikr* és a többi barbárra, akik a világot a háború fene" kellen szakadékéba ta­szították, A És mégis felmerül a jóg^ kérdés: megtudtuk akadály0*’ ! ni a háború kirobbanását K» ,! esetében, ésszerű kompromig szum segítségével, pedig a lág a szó szoros értelmébe közvetlenül a háború küszöb0 állott, de vajon lesz-e lehel8 ség akárcsak enyhíteni háború veszélyén, ha az imr rialisták újabb válságot tóej nek elő? Ebben nem le®1” bízni. , Valóban, képzeljék csak 0 egy percre, hogy bonyolódik helyzet Európában, mondjuk«, német békeszerződés megkö; sének kérdése körül. És zeljük el, hogy az amerikai b1 litarísták és Adenauer-féle s. galmazóik azt fogják állít®", hogy — úgymond — „a kemeZ kéz politikája” a Nyugat®8', kifizetődik, tehát még ha.jtn tatlanabb magatartást kell núsítaniok. , A Ezeknek az uraknak mondhatjuk: Talán csak nem gondolják' hogy az önök nyomásáé® kötelezzük magunkat arra' hogy kivonjuk a rakéták®1 a Szovjetunió területér»'1 vagy azt, hogy megijedünk ha bombázással lényeg0" nek bennünket? fi Megmondom nyíltan, urain1« ,, politikájukat ilyen számító®0j, ra építik fel, akkor csúnyán számítják magukat! , Ilyen fogásokkal nem tu<ú,, levenni napirendről a b® g, oldásra váró nemzetközi ltórjL seket, köztük a német két0 békés rendezését sem. Ezeket meg kell oldani«, bár Önök szemmel láth»®0 / el akarják temetni ezeket kérdéseket, s egyúttal bering két is el akarnak temetni- <, rálépünk a vitás kérdések f, szakos megoldásának akkor ez valóban katasztr°a , hs világháborút idézhet íj Ezt kell számításba venni»“ nyugati államférfiaknak. Hruscsov elvtárs beszéd®^ közlését pénteki számunk0 folytatjuk. Regény folytatásunk mai műnkből anyagtorlódás & kimaradt. éjjel-nappal a levegőben volt, atom- és hidrogénbombával a fedélzetén. Behívták a tartalé­kosokat. Az Egyesült Államok európai NATO-szövetségeseinek csapa­tait is teljes harci„késze:rlétbe helyezték. Megalakult az Egyesült Államok és a latin­amerikai országok egyesített parancsnoksága, emellett egyes latin-amerikai országok elküld­ték hadihajóikat, hogy részt ve­gyenek a Kuba cllenj, blokád­ban. Az Egyesült Államok kor­mányának eme agresszív lépé­sei folytán a termonukleáris háború veszélye tornyosult a . ilúg fölé. E fokozott katonai előké­születek láttán kénytelenek voltunk megtenni a szüksé­ges intézkedéseket, ilyen kö­rülmények között helyrehoz­hatatlan következmények­kel járó robbanásra került volna sor, ha valamelyik fél nem tanúsít mérsékletet, ha nem tesz meg mindent, ami a háború kitörésének elhárí­tásához szükséges. reg' megteremtésében. Mivel az Egyesült Államok részéről fokozódott a "fenyegetés, a ku­bai kormány ez év nyarán to­vábbi segítséget kért a szovjet kormánytól. Megállapodás jött létre Számos új rendszabályról, köztük, arról, hogy Kubában több szovjet középhatósugarú ballisztikus rakétát holj'eznek el. Ennek a fegyvernek a szov­jet' katonák kezében kellett maradnia. ! Csupán Kuba megtámadásá­ra több ejtőernyős-pnrtraszállő, gyalogsági és páncélos hadosz­tályt jelöltek lei. -Ezen alakula­toknál körülbelül százezer ka­tona teljesített szolgálatot. Ezenkívül 183 fiajót rendeltek a kubai partokhoz, fedélzetü­kön 85 000 tengerésszel. A ku­bai partraszállást többezer har­ci repülőgépnek kellett fedez- }nie. Az Egyesült Államok stra­tégiai légierői valamennyi gé-j i pének körülbelül 20 százaléka ;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents