Észak-Magyarország, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-12 / 290. szám

teerda, 1962. december 12. ESZ AKMAGY ARORSZÄG s A borsodi bányászok élet- és munkakörülményeiről Monos János elvtársnak, a Borsodi Szénbányászati Tröszt igazgatójának sajtó- tájékoztatója. alapján ko­rábbi két cikkünkben a ter­melési, műszaki fejlesztési és költségcsökkentési kér­désekkel foglalkoztunk. Ez­úttal a borsodi bányászok megváltozott életkörülmé­nyeit mutatjuk be. Azt szoktuk sz­emberek teljesítik, a meghatá­rozott jeladatokat ők hajtják végre. Éppen ezért, amikor me­gyénk szénbányászatának tíz­esztendős múltjáról esik szó, s meghatározzuk a legközelebbi, illetve távlati feladatokat, nemcsak a technika fejlettsé­géről, a korszerű vágatok ará­nyáról, a bányák gépesítéséről kell beszélni, hanem azokról is, akik mindezt megteremtik: a bányászokról. Tévedés volna azt gondolni, hogy az idő múlásával csak a vágatok, a frontfejtések, a kül­színi létesítmények, és a bá­nyatelepek arculata változott meg — más lett a bányászság gondolkodása, életszemlélete és magatartása is. Kialakultak a borsodi bányáknál is a törzs­gárdák, növekedett a koloni­zált bányászok száma. Sajó- szentpéteren, Edelényben és Ormosbányán modern, kényel­mes, új lakónegyedek épültek. Másutt a legényszállók száma és kulturáltsága növekedett. Ezek a tényezők kedvezően be­folyásolták a bányászság gon­dolkodását, szociális és kultu­rális körülményeit és nem utolsósorban munkához való viszonyát. Hiszen emlékezzünk csak vissza, az 1950-es évek­ben szinte 90—100 százalékos volt a fluktuáció megyénkben. Ez azt jelenti: évről évre csak­nem kicserélődött a borsodi fizikai és műszaki garnitúra. Ebben az időszakban aligha beszélhettünk törzsgárdáról. Napjainkban viszont nemcsak a trösztnek, hanem minden aknának megvan a törzsgár­dája, s ezekre az emberekre mindenkor számíthatnak. Nincs jelvény kabátjuk hajtó­káján, mégis rájuk lehet is­merni lelkiismeretességükről, a [^munkában való példás helylál- k lésükről, a mindennapi élet­ében tanúsított magatartá­sukról. Nincs olyan prob­léma, gond, vagy nehézség bá­nyaüzemeinknél, amelyek meg­oldásából, felszámolásából ki­maradnának. Nem válogatósak a munkában, megértik, hogy a geológiailag zavartabb terüle­tekről is ki kell fejteni a sze­net, hogy a technológiai fegye­lem betartása nem valamiféle j,mániákus” szemlélet, hanem az emberek és a bánya közös, egymástól elválaszthatatlan ér­deke. Alberttelepen, vagy Ormos­bányán éppen a törzsgárda tagjai kezdeményezték a szo­cialista brigádmozgalmat. Ök harcolnak a legkövetkezeteseb­ben a balesetek megelőzéséért, a biztonságosabb bányászko­dás feltételeinek és előírásai- hak szigorú betartásáért. Ezzel Kokat; segítenek a felíigyelet- 1 bek, hatásosabbá, eredménye­sebbé teszik a műszaki közép- Eáderek munkáját. Nevelik a fiatalokat. Bennük is kialakít­ják azokat a nemes vonásokat, ló tulajdonságokat, amelyek haluk már szinte természete­sek. a mun­. _ - kasszái­nk fejlesztése elválaszt ha tát­ján a kulturális igények növe­kedésétől, á tanulástól, a szak­A kolonizálás, mai, politikai és általános mű­veltség gyarapításától. Gondol­juk csak el; 1952-ben csupán 3700 kolonizált bányász volt a tröszt területén és 1600-an lak­tak legényszállókban. Ma — éppen a helyes szociális és kommunális beruházási politi­kánk eredményeképpen — több mint 6 ezer kolonizált bányász van Borsodban, a modern, hi- g:énikus, jól felszerelt legény­szállókban pedig 3200 fiatal­ember él — ideális körülmé­nyek közepette. Sajnos, e nagy fejlődés elle­nére is több ezerre tehető a távoli falvakból és községekből „kocsikázó” bányászok száma, szállítási költségük pedig több mint húsz millió forintot emészt fel évről évre. Ezt a rendkívül magas összegei sok­kal hasznosabb célokra fordít­hatnánk, csakúgy, mint azt az időt, amelyet munkakezdés előtt és után gépkocsikban töl­tenek a bejáró dolgozók, nem is beszélve az utazás egész­ségre is ártalmas kihatásáról. Erre csupán egyetlen példa: statisztikai kimutatások szerint lényegesen többen maradnak távol betegség miatt a gépko­csival bejárók közül, mint a legényszállókból, s a teljesít­ményeknél is különbség van a „vidékiek” és a „helybeliek” munkája között. Más lett a kolonizált bányász „magánélete”. Több a szabad ideje, gyakrabban jár moziba, színházba, klubokba, sokat ol­vas, jobban részt vesz a tele­pek társadalmi, politikai és kulturális tevékenységében. Egyre látogatotlabbak a műve­lődési házak rendezvényei. Sokan érdeklődnek a munkás- akadémiák, az irodalmi szín­padok, a szellemi vetélkedők és a különféle sportesemények iránt, örvendetes a könyvtárak látogatottsága, és a könyvállo­mány fejlesztése. Bányászaink összesen több mint 40 ezer szakmai, politikai és irodalmi műben válogathatnak igényük és érdeklődési körük szerint. Ezenkívül néhány műszaki dolgozó és vájár lakásában már valóságos kiskönyvtár van, hiszen a „guruló könyvesbolt” nem ritka vendég a Sajó két oldalán meghúzódó települé­seken. . r ,. - televízió, magne­fl radio, toíon, mosógép és porszívó is természetes ve­lejárója az ízlésesen berende­zett bányászlakásoknak. Az OTP megbízottai milliókat gyűjtenek össze évente — ép­pen a bányatelepeken. Lassan alig lesz olyan vájár, akinek nincs takarékbetétkönyve. A motorkerékpár és a személy- gépkocsi sem tartozik az elér­hetetlen vágyak közé. Mind­emellett a legtöbb bányász di­vatosan, ízlésesen öltözik. Kü­lönösen az ifjúság. Nem jel­lemzője többé bányászainknak a vattaruha, a túlzott mértékű alkoholfogyasztás — sokkal in­kább a takarékos, kiegyensú­lyozott, családszerető, józan élet. Mindez azt is bizonyítja, hogy a borsodi bányászkodás fejlődése a fejekben is hozott egy kis változást. Kulturáltabb, igényesebb lett a föld méhé­nek hada. A kérges tenyerek — amelyek délelőtt szénportól feketéllettek, vagy éppen lapá­tot szorongattak — gyakrab­ban nyúlnak a könyvespolcok felé. Szükségét, vágyát érzik a tanulásnak. S ilyenkor akarat­lanul is a költő szavai jutnak Szocialista brigádok példamutatása a DiMÁVAG-ban- X DIMÄVAG dolgozói a y Hl. pártkongresszus tiszte­ltére mintegy 34 millió fo- fintos vállalást tettek. E fel­ajánlások a befejezett és az ^*Port tervek teljesítésére és túlteljesítésére irányultak, va- úTninl a takarékossági moz­galom kiszélesítését célozták, Javábbá foglalkoznak az ön­költség csökkentésével, a szak­jai képzéssel, az egymás se­gítésével és a gyengébbek batronálásával. A kongresszusi verseny eredményeként a vállalat Mindhárom negyedévben tel­jesítette tervét: a teljes ter­helést 100,3, a különösen fon- export tervet pedig 104,2 házalókra. A felajánlásokat elsősorban a szocialista brigádul? kezde­ményezték. Ezek a kollektívák fontos szerepet töltenek be valamennyi üzemben; élharco­sai, motorjai a versenynek. A szocialista brigádok vállalásá­nak, eredményeinek hatására javult a gyártmányok minősé­ge és csökkent az önköltség, valamint az igazolatlanul ki­maradók száma ist A kongresszusi munkaver­senyben tett felajánlásaikkal a DIMÁVAG szocialista brigád­jai egyre több üzemben te­remtik meg azokat a feltétele­ket, amelyek lehetővé? teszik a szocialista munkahely, szo­cialista üzem vagy gyárrészleg megvalósítását. B. B. eszünkbe: Éhe a szépnek, éhe a szónak hajt titeket. Igen, mert az edelényi vájárt, vágj' a berentei csillést nem önös érdekek, hanem a tudás iránti szomjúhozás viszi el esténként az iskola padjaiba. Most akar­ják pótolni azt, amit gyerek­fejjel — talán nem is mindig saját hibájukból — elmulasz­tottak. így azután nem csoda, hogy ma több mint 500 tech­nikus, közel 200 mérnök és közgazdász dolgozik a Borsodi Szénbányászati Tröszt terü­letén. Ezek a jelenségek, ráhatások és változások erkölcsileg szi­lárdabbá, politikailag éret­tebbé tették a bányák népét. Emlékezzünk csak vissza a konszolidáció éveire, amikor úgy kellett a szén gyárainkba, üzemeinkbe, kórházainkba, akár egy falat kenyér — a bor­sodi bányászok derekasan helytálltak. Több tízezer ton­na szenet termeltek terven fe­lül. Azután jött a mezőgazda­ság átszervezése. Nyolc órai kemény munka után mosoly­gós arccal járták a falvakat, meggyőzve dolgozó parasztsá­gunkat a közös, a nagyüzemi gazdálkodás egyéni és társa­dalmi előnyeiről. Ebben az időben számos példája szüle­tett a munkás-paraszt szövet­ség mély, tartalommal telítő­dött megnyilvánulásának. S azok a kapcsolatok, ismerkedé­sek, amelyek egy-egy belépési nyilatkozat nyomán kezdődtek, azóta barátsággá, elvtársi együttérzéssé, igazi szolidari­tássá érlelődtek, függetlenül attól, hogy az egyik a napfény­ben, a másik pedig karbid­lámpa fényénél dolgozik. el lehetne még mon­dani bizonyságául annak, hogy mily nagyot változott Borsod­ban életfelfogásban és gondol­kodásban a szénvágók 20 ezi*es tábora. S amikor a múltnak ilyen gazdagon gyümölcsöző hajtásait nyesegetve egy pilla­natra megállunk, hogy szám­vetést készítsünk — egyre tisz­tábban kibontakoznak a hol­nap kontúrjai is. Paulovits Ágoston Sok mindent Az IBUSZ t érése Az IBUSZ, tekintettel az ün­nepekkel kapcsolatban várható nagy forgalomra, kéri az uta­zóközönséget, hogy kül- és bel­földi vasúti, valamint távolsági autóbuszmenetjegyeit elővétel­ben váltsa meg. A vidéki TBUSZ-irodák a menetjegyeket már harminc! nappal az utazás időpontja előtt kiadják. Húszezer termelőszövetkezeti traktort hoznak rendbe A gépállomások és az újon­nan szervezett gépjavító állo­mások több új megoldást al­kalmaznak a • téli gépjavítások idején: például a részegységes javítási rendszert, amely sze­rint a traktorok és munkagé­pek egy-egy fontosabb alkat­részcsoportját ugyanazok a dolgozók hozzák rendbe. Ez a módszer jól bevált, mert lehe­tővé tette a munkák szakosí­tását. Az új gépjavítási idény­ben IS ezer gépállomási, több mint 20 ezer termelőszövetke- ! zeii traktort és az ehhez szűk- j séges munkagépeket hoznak j rendbe a gépállomási és gép­javító állomási műhelyek szak­emberei. 87 tonna fonál terven felül A Pamulfonodában a kong­resszusi munkaversenyt össze­hangolták a vállalat 1962. évi gazdasági tervének teljesítésé­vel, nagy súlyt helyezve a ter­melékenység növelésére. A legnagyobb figyelmet a műszaki, technikai fejlesztésre fordították. Ezért azt mond­ták: 1962 legyen a műszaki fejlesztés esztendeje. A gyárban, a kongresszusi munkaverseny kezdetén a „Zója” szocialista brigád ve­zetője ismertette vállalásukat és versenyre hívta a vállalat többi brigádjait. A Pamutfonó kongresszusi versenyében ne'mcsak a legki­válóbb dolgozók és brigádok vesznek részt, hanem a gyen­gébb termelési eredményeket produkálók is megígérték — Elkészült a kultúra ideiglenes otthona Árlón A társadalmi összefogás szép példája — Közel százezer forint társadalmi munka — Otthonra találnak a tömegszervezeti és más rendezvények arló községben sok minden épült a felszabadulás óta. Kapott a község villanyt, műutat, új iskolát, orvosi ren­delőt és orvoslakást, — nehéz lenne megmondani, hány új, egészséges lakóház épült, bá­nván vásároltak új bútort, rá­diót, mosógépet, sőt televíziót is. A négyezer lakosú — zömé­ben gyárimunkás és bányász­lakta — község dolgozóinak azonban mindezideig teljesen megoldatlan volt a kulturális, művelődési lehetősége. A köz­ségnek ilyen célra mindössze eev ütött-kopott mozihelyiség állt rendelkezésére. Egy na­gyobb helyiség éveken át anv- nyira hiányzott, — a kultúrház nersze még ma is hiányzik a községben — hogy emiatt pél­dául még a községi tanácsülé­seket is probléma volt megtar­tani. Ugyanez volt a helyzet a TIT-előa dásokkal, KISZ-tag­gyűlésekkel, á községi nőtanács rendezvényeivel és az MHS- összejövetelekkel is. A közséf? ifjúsága táncmulatság céljára is legfeljebb a lejtős padlózató szűkös mozihelviséget tudta igén vb e venni. Megfelelő kul­túrház építése nersze költséges dolog, a községi tanács és a község lakossága egymaga kép­telen erre, állami költségvetés­ben pedig ez a nagyszabású be­ruházás, más, sürgősebb beru­házások miatt még a második ötéves tervben sem szerepel, A községi tanács, a Hazafias Népfronttal karöltve ezért a 160 éves az Országos Széchenyi Könyvtár Gróf Széchenyi Ferenc 1802. novemberében alapította a könyvtá­rat. Széchenyi az alapításkor 15 ezer kötet könyvet és 1158 kéz­iratot adományozott a Nemzeti Múzeum épületében elhelyezett könyvtárnak. Jelenlep a Széchenyi Könyvtár másfélmillió kötet könyvvel és 280 ezer kézirattal rendelkezik. Képünkön: az olva­sóteremben. nyáron elhatározta, hogy a községfejlesztési alapból bizo­nyos összeget felhasználva, el­sősorban pedig a község lakos­ságának összefogására és tevé­keny közreműködésére számít­va, úgynevezett tanácskozó termet épít a tanácsháza szom­szédságában. A TANÁCS és a népfront elhatározása a községben szé­leskörű visszhangra és megér­tésre talált. Amint az építkezés elkezdődött, szinte a falu apra- ja-nagyja ott volt és segített a „tanácskozó terem” felépíté­sében. A község lakossága kö­zel 100 ezer forint értékű tár­sadalmi munkával járult hoz­zá, hogy — addig is, amíg a községben felépül majd a mű­velődési ház —, legyen otthona a kultúrának. — Mert a ta­nácskozó terem nemcsak ta­nácsülések, TIT-előadások és [ más tömegszervezeti rendez-1 vények céljaira lesz alkalmas. | hanem még színdarabok és t táncmulatságok megrendezésé- i re is. Ádler István levelezőnk, já-, rási tanácstag most arról tá- f jékoztatta szerkesztőségünket, I hogy a kultúra ideiglenes ott­hona. a széleskörű társadalmi I összefogás gyümölcseként lé- 5 nyegében elkészült. Csupán a' színpadi rész padlózata, a szín- : pad felszerelése és a terem bú- í. torzata hiányzik még. Sajnos t — írja levelében —, a község-; fejlesztési alap ebben az évben ; már kimerült, ezért a község dolgozói nevében a tanács és a Hazafias Népfront most a jó | ügyben érdekelt Ózdi Kohá­szati Üzemekhez, a Somsályi t Bányaüzemhez és a Borsodná- j dasdi Lemezgyárhoz, illetve a; járási és a megyei szervekhez § fordult segítségért, annak re-1 menyében, hogy méltányolva a | község dolgozóinak áldozatos | munkáját és a helyi szervek - nagy erőfeszítéseit — az illeté-f kés szervek hozzásegítik a| község lakosságát, hogy az j óesztendőt már az új helyi-1 ségben búcsúztathassák Arlón. 1 A TÁRSADALMI összefogás-? nak ez a szép példája, a min- \ denképpen dicséretes törekvés. I az arlói jó ügy meg is érdemel j minden segítséget. Csépányi Lajos \ ------oOo-----­„ Bársony“ vasúi A Szovjetunió déli részén j megkezdődött az ország elsői „bársony” vasútvonalának ép: tése. Az új vasútvonalon a szo-í kásos 12,5 méteres sínek he-f Ivett gigantikus, 800 méter hosszú hegesztett síneket fek­tetnek le. Az újítás célja nyil ­vánvaló: lényegesen csökken- j teni kilométerenként az illesz-1 tékek számát. A „bársony” pálya tervezőit nemcsak az utasok kényelme I vezette, hanem a vasúti techni -i ka óvása is. Előzetes számító- sok szerint az ilyen pályákont a villanymozdonyok és a ko- f esik élettartama egyötödével | megnövekszik. A „bársony” vasútvonal első e körülbelül 100 kilométeres f szakaszát a kubányi Batajszi« és Sztarominszkaja között 1963 ban befejezik. a műszakiak hatékony segítsé­gével —, hogy átlagosnál jobb termelési színvonalat érnek el. A dolgozók termelési ak­tivitásuk fejlesztésén kívül vállalták — ma már elmond­hatjuk: teljesítették — műsza­ki és politikai műveltségük fokozását is. A fonodában a kongresszusi munkaversenyt összekapcsol­ták a Szocialista műszak cím elnyerésével. így vált a mun­kaverseny kollektív társadal­mi tevékenységgé. A kongresszusi verseny eredményeként a Pamutfono­da 1962. évi tervét eddig 87 tonna fonállal túlteljesítette. A terven felül legyártott fonál termelési értéke 3 millió 700 ezer forint. Kiemelkedő ez az eredmény azért is, mert a túl­teljesítést részben megtakarí­tott import gyapotból gyár­tották le. A megtakarított gyapot mennyisége 50 tonna, s ennek értéke i miliő 300 ezer forintot tesz lei. összefoglalva tehát; a kong­resszusi verseny eredményei a Miskolci Pamutfonóban a ter­melési terv teljesítésében, az anyagtakarékosságban, a mi­nőség javításában, a politikai és szakmai képzettség fokozá­sában nyilvánultak meg. B. B. Libanoni citrom érkezett Külkereskedelmünk az idén első ízben vásárolt libanoni citromot. Ez a fajta a legjob­bak közé tartozik a világon. Az 50 vagonos rendelésből 16 vagonnal megérkezett és az árusítását meg is kezdték. iimiimiMimiiiiii iiiimiiiHiiiiimmiiiiMiii Egyedülálló mesterség „Selyem és gyapjúfoió ké­szítő” — ez a felirat áll a budapesti Rákóczi út egyik kis kirakatának cégérén. Bene Károly textilvegyész, aki a kirakatot berendezte, azt állítja, hogy a világon egyedülálló mesterség az, amelynek üzésére most ka­pott ipar jogosítványt. A fényképek tökéletesen hú megörökítése selymen és gyapjún valóban különleges dolog, szabadalomként is el­fogadták, s az eljárást Ang­liában, Olaszországban, In­diában és az Egyesült Álla­mokban is bejelentette a Danubia Szabadalmi Iroda. A napokban éppen egy angol üzletember kereste fel a fel­találót, hogy megbeszélje a szabadalom megvásárlásának feltételeit. A feltalálóról egyébként Londonban már korábban kisfilmet készített a Pathé Filmgyár, s azt Va­rázslatos színek címmel vetí­tették az angol mozikban. Bene Károly a filmen bemu­tatta, hogyan színezi a textilt festék nélkül, egyszerű vegyi folyamattal. Ez a korábbi szabadalma, a fehérjetar­talmú rostok kémiai változá­sainak felhasználása adta az ötletet számára ahhoz, hogy a selyemre és a gyapjúra fotóeljárással vigye rá a fényképeket. A selyem fotózásának gon­dolata. a szakemberek véle­ménye. szerint nem új, már •ötven évvel ezelőtt felvető­dött, de nem tudtak tartós és tökéletesen árnyalt képet ké­szíteni. A gyapjú fotózásával pedig mindeddig nem foglal­koztak. Bene Károly vegyész- elődeitől eltérően teljesen fotóvegyszer nélkül dolgozik, a fehérje alapú rostok szer­kezetét teszi fényérzékennyé. A szivek annyira rögzítőd­itek. hogy a legerősebb szap­panos mosástól, sőt még a napfénytől sem fakulnak ki. Ilymódon nem is túl nagy költséggel bárki tartósan megörökítheti hozzátartozói­nak arcképét vagy kedves tájképét. esetleg kedvenc háziállatát is egy fáliszönye- gen, párnán, kendőn, lámpa- ernyőn, vagy sálon. iiimmmiimimimmimmiiimiiiimiummimimmimiHii

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents