Észak-Magyarország, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-07 / 286. szám

I 2 ESZAKMAGYARORSZAG . Péntels, 1962. december X Fehér Lajos elvtárs felszólalt a CSKP XII« kongresszusán Prága (MTI) Fehér Lajos miniszterelnök­helyettes, az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Bizottsá­gának tagja a CSKP XII. kong­resszusán résztvevő magyar pártküldöltség vezetője, felszó­lalásában köszöntötte a CSKP XII. kongresszusát. Melegen köszöntötte mindenekelőtt az iparfejlesztésben elért sikere­ket. A csehszlovák ipar terme­lése meghaladja a háború előt­tinek négyszeresét és ennek eredményeként az egy főre ju­tó termelésben Csehszlovákia ma már komoly versenytársa a legtöbb tőkés államnak. — Megvalljuk nyíltan és őszintén — mondotta Fe­hér elvtárs — a csehszlo­vák ipar termelékenysége magasan felette áll a ma­gyar színvonalnak, s önö­ket példaképnek tekintjük magunk előtt abban a harcban, hogy mielőbb megközelítsük mi is a leg­fejlettebb nyugat-európai tőkés országok színvonalát ezen a téren. Elvlársak! A mi pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt két héttel ezelőtt tartotta kong­resszusát. A beszámolási idő­szak nálunk is fontos fejeze­tet jelentett társadalmunk, or­szágunk fejlődésében. Közpon­ti Bizottságunk abban az ör­vendetes helyzetben volt, hogy azt jelenthette a kongresszus­nak, a VII. pártkongresszus ha­tározatát valóra váltva, si­került befejeznünk a me­zőgazdaság szocialista át­szervezését, s ezzel lerak­tuk a szocializmus alapja­it Magyarországon — mondotta Fehér elvtárs, majd rámutatott, hogy a falu szocialista átalakítása, népünk gazdasági és kulturális fejlő­dése partunk következetes, in­gadozás nélkül folytatott gaz­daságpolitikájának -eredménye. Most lezajlott VIII. párt­kongresszusunk 'deklarálta a ■szocializmus alapjainak leraká- •nát, s emellett másik alapvető megállapítása és fő célkitűzése, az volt, hogy a magyar nép a szocializ­mus teljes felépítésének korszakába lépett, s a kongresszus ennek sikeres megvalósítására mozgósí­totta a kommunistákat. A kongresszus irányelveinek előzetes nyilvános vitájában és a kongresszuson is nagyon sok hozzászóló kifejezésre juttatta: jó, hogy marad ez a politika, az emberek értik a párt álta­lános nolitiké.iát, hat év ered­ményei alapján igazolva lát­ják azt, bíznak benne és köve­tik. A VIII. kongresszus meg­erősítette ezt a politikát, csak még következetesebb végrehaj­tásra, még jobb munkára kö­telezte a párttagságot. Az MSZMP a tudományos szocializmus alapján álló marxista—leninista párt. Mély­séges meggyőződésünk, hogy országunk gazdasági, társadal­mi, kulturális fejlődésében az eddig elért eredmények fő for­rása az, hogy a párt életében — az SZKP — történelmi jelen­tőségű XX. kongresszusa szellemében, annak eszmei irányvonala segítségével — visszaállítottuk a lenini normákat. Kollektiv vezetés van a párt­ban minden szinten. Érvénye­sül a demokratikus centraliz­mus. Nyílt, elvtársias, őszinte légkör honosodott meg a párt- szervezetekben csakúgy, mint az egész országban. A párt új munkastílusának megfelelően párttagjaink, akti­vistáink eleven, szoros kapcso­latban állnak az egyszerű em­berekkel, figyelmességet köte­lesek tanúsítani mindennapos gondjaik iránt. A választott pártszervek és a pártszerveze­tek az általánosan elfogadott irányelvek, központi határoza­tok alapján állva, nagyfokú önállósággal és felelősséggel bírnak. Pártszervezeteink, kü­lönösen a falu szocialista át­szervezésének idején, helyesen éltek a nagyobb önállósággal és nagyot is nőttek éppen en­nek révén. Pártunk, mint marxista— leninista párt a proletarinter- nacionalizmüs alapján áll. A kommunista és mun­káspártok 1957. és 1960. évi moszkvai tanácskozásain egységesen hozott határo­zatok iránytűként szabják meg a mi pártunk tevé­kenységét is és alapját ké­pezik egész nemzetközi kommunista mozgalom egységének! Harcolunk a marxizmus—leni- nizmus tisztaságáért, s fellé­pünk mindazok ellen hazánk­ban, de a nemzetközi munkás­mozgalomban is, akik bármely oldalról támadják azt. Éppen ezért a mi kongresszusunk is el­ítélte a pártütő Enver Hod- zsa és elvbarátai szektás, dogmatikus fellépését, akik kiragadva a marxizmus­ból egyes szavakat, kiforgatják a történelmi valóságot, rágal­mazzák az SZKP KB-t, nagy örömet okozva ellenssgeink­J November 24-én nagyon [szép ünnepély volt Muhi köz­ségben, az új művelődési ott- [ honban. A helyi pártalap- [ szervezet, a községi tanács, a j KISZ és a nőtanács közös 'rendezésében „öregek napjá”-t s tartottak, amelyen negyvenen ívettek részt a község 65 éven | felüli öregei közül. A köszön­tők után a helyi KlSZ-szerve- >zet adott elő vidám műsort, [majd megvendégelték az öre- [géket. Az Új Muhi Termelö- [ szövetkezet elnöke, Kozma IsL »van meleg szavakkal emléke- >zett meg a meghívottakról, [majd a munkában kitűnt idős [termelőszövetkezeti tagok kö- [zött jutalmat.osztott szét. J Az est további részében a [Lenin Kohászati Művek Bar­itok Béla Művelődési Háza [műkedvelő csoportjának mű- i sora - következett. Öregek napja Muhin A színelőadás után a hely­beli fiatalság is együtt ünne­pelt az öregekkel, és olyan táncmulatságot csaptak, hogy még a hetvenéves öregek is táncra perdültek. Éjfél után mentek haza, nagyon megelé­gedetten és azt mondták, hogy ilyen esemény még soha nem volt kis falunkban. A község lakói és a tanács nevé­ben ezúton is köszönetét mon­dunk a diósgyőrieknek szíves szereplésükért. Kis Tóth István községi vb-titkár Újból less mozi- Bánrévén (Levelezőnktől.) A bánrévei mozi egy hónap múlva újból a Borsod, megyei Moziüzemi Vállalat kezelésébe kerül. 'Most festik, renoválják a helyiséget, új gépet is kó‘ punk. Az átalakításhoz jelen­tős mértékben hozzájárultak fí község lakosai is: nyolcezer fo­rint értékű társadalmi munkái végeztek. De hasonlóképpen so­kat segített a községi tanáét pénzügyi állandó bizottsága cl a községi szakmaközi bizott­ság is. Murányi Tibor Bánréve Gyors segítség A Miskolci Könnyűgépgyár Tatabányáról kapta az alábbi levelet: „Tisztelt Igazgató Elvtárs! A múlt hó 5-án kelt levelük­ben kért 2 darab csapadék­szivattyú vállalatunkhoz be­érkezett, Felszereltük, és a fű­tési hőközpont üzemi próbái is megkezdődhettek. Tatíj' bánya-Üjváros lakóépületbe nek fűtése még a hideg idő beállta előtt biztosítható les?* Ezt az igen fontos, Tatabánya szempontjából, közügynek te* kinthetö feladatot csak az önöá által nyújtott elvtársi segítség' gél tudtuk megnyugtatóa!’ megoldani. Ezért a szíves köZ' remüködésért és az azonnal' segítségnyújtásért az igazgat elvtársnak és a szivattyúüzert párttitkárának, Tamaska elv- társnak, valamint mindazon elvtársaknak, akik a szivattyút soronkívüli biztosításában köz­reműködtek, Tatabánya vár0® dolgozói, valamint vállalato«1 és a. magam nevében is köszö­netét mondok. Szili Ferenc a Tatabányai Hőerőmű Vállát igazgatója Elssállítottá k a bugavasat Augusztus 31-én Takács Jó­zsef levélírónk szóvá tette, hogy a vasúti vágányok között egy gazdátlan bugavas hever. Levelére dr. Pásztor Pál, a MÁV Igazgatóság vezetője válaszolt: „Megállapítottuk, hogy a bugavas még a régi pálya­udvar építésének idején, ma már felderíthetetlen okok miatt került a földbe, ahonnan most egy vágány átépítése so­rán került elő. A mintegy ezer 45. Sátáni varázslatba kezdett a föld méhe. Úgy tűnt, a foglyait is szénné akarja változtatni. A hat bányász már nem mozdult. Éberen aludtak. Testük mérhe­tetlenül rnegsúlyosodott az erőtlenségtől. Hátukat a szén­barlang falának vetették, ke- zük-lábuk fittyedten hevert, mintha nem is lett volna gaz­dájuk. Egyetlen lámpa égett az üreg közepén, embermagasság­ban, a tartóducra akasztva. Lángja haldoklott, olyanfor­mán pislákolt, mint a nedves gyufaszál. A bánvászok arcát, kezefejét zsíjosfekete- patina borította, szájuk' lázasan piros- lott, félig lehunyt szemük ho- málvlón nézett a semmibe. Te­kintetükben nem maradt más, csak a türelem, amely minden­képpen jó, akár szabaduláshoz segíti, akár halálba altatja őket. Daniban elfogyott a remény Is, a félelem is, naDokig taj­tékzó lelkét kiterítette a kö­zöny bődító tenyere. Fejét a barlang szilánkos falának tá­masztotta, göndör haja tele Sár Tail bízottja úgy tájékoztatott, hogy a tanács az utolsó telek eladása után 2 évvel befejezi a telep közművesítését. A határidő már lejárt, de a közművesítés csak részben történt meg. Ezenkívül az egyik legfonto­sabbat, a járdát nem készítet­ték el. Bokáig érő sárban köz­lekedünk. Ilyen rossz útviszo­nyok kevés helyen vannak már az országban. Jó lenne, ha Mis­kolcon, az ország második vá­rosában is megszüntetnék. Radványi István Miskolc nek. súlyos kárt a nemzetközi; munkásmozgalomnak. t Enver Hodzsa és a hozzá ha-* sonlóan gondolkodók valójában, nem értik meg korunk fejlődé-« sénck fő jellemvonását: nem] értenek egyet azzal a megálla-' pítással, hogy ma, amikor a] szocializmus világrendszerré < vált, a háborúk nem végzetsze-J rüen elkerülhetetlenek. Ezek a« betűrágó, nagyhangú dogmati ] kusok valójában nem értenek« egyet a különböző társadalmi] rendszerű államok békés egy-i más mellett élésének lenini po-[ Iitikájával. < Sőt, ahol lehet, ócsárolják,' diszkreditálják a Szovjetunió, kormányának és a többi szoci-' alista országnak a világháború, elhárítására irányuló hallatlan' nagy erőfeszítéseit. Lebecsülik J a modern háborúk jellegét, s' azokat a katasztrofális követ-, kezményeket, amelyeket egy« atomháború jelentene az cm-! beriségre. Ugyanakkor lebe-« csiilik azokat a haladó erőket, ] amelyek készek ma akcióba, lépni, vagy akcióba is lépnek a« világ minden táján a népek] erejének egyesítésére a béke-« harcban. A mi népünk tovább-] ra is a következetes békepoli-i tika folytatására adja szavasa-] iát, s nagyon hálás a Szovjet-1 unió kormányának, Hruscsov ] elvtársnak azért, hogy a múlt, hetekben megfelelő kompro- ] misszumokkal elhárította az, újabb világégés, az atomhábo-] rú közvetlen veszélyét, s hatal-, más segítséget adott ahhoz,' hogy Kuba, ez a gyönyörű or- ] szag, a nyugati félteke „szabad-« ság szigete”, ne váljék üszkös ] romhalmazzá, hanem tovább« fejlődjék, éljen, viruljon annak] forradalmi rendszere. « Fehér Lajos beszédét e mon-i datokkal fejezte be: [ Valljuk, mert mélységes, meggyőződésünk, mert ez igaz,' a magyar népgazdaságban, el-] ért sikereinkben nem kis ré-i sze van annak a testvéri segít-] ségnek és kölcsönös együtt-, működésnek, amely a szocia-' lista .org^áSpk,. . köztük Cseh-! Szlovákia és Magyarország kp-- zott kialakult és, egyre szóró-] sahbá .válik. A csehszlovák! elvtársakkal együtt mi is úgy; véljük, hogy a magyar—cseh-, szlovák gazdasági, tudomá-, nyos, kulturális együttműködés jó alapon nyugszik. Ezt kell; továbbfejlesztenünk mindkét nép javára, Mi a magunk ré-( széröl a jövőben is mindent' megteszünk az együttműkö­désből hazánkra háruló köte-] lezetts.égek becsületes teljesí­téséért, állampolgárainknak a szomszédi testvéri jóviszony, a szocialista tábor iránti hű­ség és proletár intemacíona-] lizmus szellemében való neve- ' léséért. { 1060-ban az OTP miskolci fiókjától megvásároltam a mis­kolci Makar enkó-telep egyik lelkét. A telek vételárában 13 360 forint közművesítósi díj is szerepelt, amelyet be is fi­zettem. Az adás-vételi szerző­dés megkötésekor az OTP meg­Füstölő kémények Perecesen vettünk gyönyörű szövetkezeti lakást, de nem sok örömünk van benne. A lakásra ugyanis termofor- kéményt építettek, de nem váll; be. Állandóan füstöl, a szobá­ba ömlik a széngáz. Akkor is füstöl, ha más lakásban tüzel­nek, a lakók már szinte hara­gos tekintettel néznek egy- j-ndsra. Az egyik lakó feljebb, a másik lejjebb vág kémény- nyiläät, de ez sem sokat hasz­nál. Május közepe óta. jelentget- iük a tröszt beruházási osztá­lyán ezt a kínos ügyet, több esetben meg is vizsgálták már. de a -biztató szavakon kívül más segítséget nem kaptunk. A tél most már a nyakunkon van, fűteni keil, hogy a bá­nyából hazatérőket és gyerme- k'einket meleg lakással várjuk, de ilyen körülmények között lehetetlen. Kérjük, intézked­jenek! Kőhalmi Zoltánná Pereces-bányatelep kilogramm súlyú bugává; mozgatása csak gépi erőv® volt lehetséges, s ilyen eszk®' zökkel a vasat felfedező rés?] leg nem rendelkezik. A cifcj] megjelenése után a vágány daruval rendelkező fűtőhpq részleg a. bugavasat társadul1111 munkával elszállította,” Megjavították a tűscsapot Szalai Tibor október 27'^ kifogásolta, hogy a Gyula utói bérházak előtt két éve esor«íö] gát egy tűzcsap. Levelére I lér János elvtárs, a Miskale 3Vízművek és Fürdők Valló™ ^igazgatója válaszolt: 3 „A cikk megjelenése ivállalatunk azonnal intéz™^ )dett. Az LKM figyelmét /elWf hűk a jelzett tűzcsap kijavít11 5sára., ami még azon a trtPv, íjmegtörtént. Azért kellett 3intézkednünk. mert a. mefff0" igálódott kifolyó az LKM T 3lajdonát képezi és így ott ti®. falatunk megrendelés nél 3nem dolgozhat. Vállalatirt 3dolgozói mindent megteszní’/ yiogy a város vízellátása kit' 3cjitő legyen.” 1 Ismét liösfekcdik 3 . as autóbuss i) Az Északmagyarország ivember 6-i, Üj menetrend 2 hátránnyal? című cikkére ^következőket válaszoljuk: 5 Szeptember 16-ig G agybaj 3—Szikszó v. á., valamint AV’ 2újlak—Szikszó v. á. között eß tégy 31 személyes, Csepel, v 2dés kocsi közlekedett. A -utasforgalomra, valamint 3 iskolák körzetesítésére val'Vi. *kintettel az egyik 31 szefU ‘lyes gépkocsit egy 60 szent, Jlyesre cseréltük át, ami telt?’ 3 szét esen magával hozta a éq, 5 kocsik fordájának és a men„ ^rendnek megváltoztatás^-ami viszont hátrányosan öv 5tetle a 7 órai műszakra 3kolcra bejáró dolgozókat-- 5 Az érdekeltek utazási ne»®, 3ségeit látva, még a cikk ^jelenése elolt javaslatot Műnk felügyeleti hatóságunk1^, ?és november 13-tól ismét Xe!K, aszeresen közlekedtetjük a Mamáit járatokat. ­3 3. az, AKÖV VállaW* c volt, mint az előző öt nap. AzC életmentő csatorna alá vonszol-^ ták magukat, itt hevertek ájul-c tan a száraz szénporban. £ Ahogy a mesében szokotte történni a csoda, pontosan kö-5 zéjük ereszkedett a hosszút fémhenger. Három üveg kris-C tályvíz, húsz tábla csokoládé^ két elemlámpa, egy doboz gyu-C fa, négy csomag Kossuth ciga-( retta és egy cédula volt benne. C A kockás jegyzetlapon, me-£ lyet a fúrómester küldött, ezt állt zaklatott betűkkel: „Jó-( szerencsét, drága testvéreink!! A családotok már tudja, hogyf éltek. Megyünk értetek. Net igyatok sok vizet, apránként» egyetek. Még világosban kijö-C hettek.” £ Arccal a porba borultak, se annyi erejük még mindig volt,? hogy vergődni tudjanak... ( Az öreg, érdesarcú vájár ma-( radt a legszívósabb. Egyik cm-< bértől a másikhoz csúszott,( megitatta társait. Daninak ist átnyújtotta a csatosüveeel. * — Igyál — biztatta tikkad-C tan. — Neked a legjobb. Sem-? miről se tud a család. c Dani mohón ivott. Kiszikkarltf testében ezer gyöngyöző forrást fakadt. Sírt örömében. Amikor^ visszaadta az üveget, remegő( ujjaival megsimogatta az öregt bányász kezefejét. £ Csak most hitte el, hogy él.£ Súlytalanul, engedelmesen c megnyílt fölötte a hegy. A friss? szakadékot pillanatok alatt er-c dők lombosították be és ő meg-£ indult a völevben hazafelé. c (Folytatjuk.) e a tágas üregben, erőlködve emelték tekintetüket a barlang komor, bágyadtan csillámló boltozatára. A remegő morgás erősödött. ÉVszázadok teltek el. A hegy egész súlya visszagyermekült vállukra nehezedett. Szakasztó erő kényszerítette őket, hogy leroskadjanak. Mégis álltak, citerázó térdeken, lángoló to­rokkal, verejtékezve. Reccsent a deszka, melyet a dúc szorított a barlang meny- nyezetéhez. Deszkaszilánkok, széndarabok remiitek; közéjük robbant a fúrófej. Dühödt őr­jöngéssel sivított a csiga. So­káig forgott, lassan szelídült meg. Weidinger László, a legidő­sebb bányász, ennek a fejtés­nek a főváiára. előhúzta zseb­kendőjét. Ágaskodott a fúró­fejért, de nem érte el. Semmit se találtak, amire ráállhatott volna. Dani a szénporba hasalt, mellé a másik, aztán mind az öten egymás fölé. Laci bácsi halálos részegséggel támoly- gott föl az eleven dobogóra. Zsebkendőjét a fúrócsigára kö­tötte. Várták, hogy a háromszáz­hetven méteren áthatoló, gyé­mántfejű szerszám visszahú­zódjon a magamaria csatorná­ba. Nem mozdult. Kegyetlen egykedvűséggel bámult rajuk. Odafent gyermekek nőhettek férfiakká, városok épülhettek fel, mire nagysokára visszahú­zódott, fogai közöt az öreg bá­nyász zsebkendőjével. A következő iá óra hosszabb többé. Aztán meg az apja ha­lálát látta, úgy, mintha csak­ugyan látta volna, de az apja máris főzte a szüreten a birge- paprikást, vizslatta a puttonyos lányokat, aztán őt biztatta, hogy válasszon. így kószált élet és halál kö­zött. Nesztelenül, határtalanul úsztak az emlékek, aztán egy­szer csak rés támadt a nagy- nagv csendességen. Tompa re­megés, távoli moreás hatolt a szénbarlangba. Fölnvitotta a szemét, száját is szétnvitotta kissé, mintha ezzel is hallani akart volna. A rémület és a boldogság hátborzongató ro­konságra talált hangjában: — Hallja. Laci bácsi?!?! Megrezrlíiltek a fejek. A te­kintetek fátyolos közönye he­lyett puskaporként lobbant a szemeken a fievelem. A szénből faragott bányász, akire Dani rákiáltott, gyengén, nyekersőn válaszolt: — I-Iallom...... Valamennyien föltápászkod­tak. Hajladozva léptek, mintha tagjaikban feloldódott volna a csont. Alvajárón vánszorogtak volt szánmorzsával. Amíg új­donság volt a veszedelem, mindnyájan gőzgéppé erősöd­tek, szilaj élniakarással roha­mozták az omladékot, de oly hosszan Toppantotta semmivé a vágatot a hegy, hogy tanácso­sabbnak tartották, ha maradék erejüket a várható hosszú böjtre kímélik. így is föl­emésztette az idő. Dani agyá­ban fölbomlott az a rend, amit megszokott állapotában észre sem vesz az ember. Pontosan t'udta, hogy nem alszik, érzék­szervei messziről sóvárogtak friss levegő, hűvös víz után. Gyomrában akkora ürességet érzett, hogy az egész faluja be­lefért volna, de mindez a kí­vánság valószínűtlenül ködös volt már, nem is ő, hanem egy másik ember áhítozott aléltan a testébe zárt távolságok leg­végéről. Gondolkodott is, egészen me­seszerűen. Ahogy eialvás előtt szokott. Klári diót adott neki, hogy törje meg helyette, a dió­ról régi ősz jutott eszébe, ami­kor a nagyapja lepottyant a : diófáról, s nem kelt fel soha

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents