Észak-Magyarország, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-30 / 304. szám

▼asárnap, 1962. december SO. RKAElRAmiOmAQ Legyen közös ügy! \f annak problémák, amelyeket nem lehel * máról holnapra megoldani. Még akkor lem, ha sürget az idő, s a fejlődés gyorsuló iramot parancsol. Gazdasági alap nélkül nem lehet eredményes semmiféle gazdasági-terme­lési tevékenység. Vannak viszont olyan prob­lémák., amelyek nagynak és nehéznek tűnnek, holott éppen könnyen megoldhatjuk az ilyen nehéz „gordiuszi csomót”. Csak közeli és ala­pos vizsgálat szükséges. Ma, amikor az iparfejlesztés, a termelés, a műszaki kultúra emelése, egész gazdasági te­vékenységünk a gazdaságos termelést állítja előtérbe, különösen fontos, hogy közelről vizs­gáljuk meg az objektívnak tűnő nehézségeket. És szüntelenül vizsgálnunk kell: mit tehetünk, ki mit tehet a maga területén, hogy az ipar olcsóbban állítsa elő termékeit, hogy mind ki­sebb ráfordítással mind nagyobb gazdasági eredmények szülessenek. Egy konkrét, nagyon világos példa kedvéért írtam ezt a bevezetőt, amely sohasem veszíti el aktualitását. Mert az elkövetkezendő évek során, mint azt a VIII. pártkongresszuson is annyi felszólaló hangsúlyozta: a gazdaságosság a főcél, mindent ennek kell alárendelnünk a népgazdaság minden ágában. A konkrét példa Pedig, amely ma még inkább konkrét problé­mát jelent, s amelynek közös üggyé kell vál­nia, a következő: A Borsodi Vegyikombinátban eddig mész­kövei használtak a műtrágya gyártásánál. A mészkő azonban igen drága volt, így bevezet­ték a dolomit-por adagolást. Ezzel az eljárás­sal eddig 3 és fél millió forint megtakarítást értek el. Ez természetesen gazdaságosabbá tette a termelést, s igen dicséretes dolog. A do­lomitot tehát, amit a kohászat és a festék- gyártó ipar már nem használhat, kiválóan fel­használ a Borsodi Vegyikombinát. Évente je­lenleg kb. 70 ezer tonna dolomitra van szük­ség, amit aztán a gyárban őrölnek meg a meg­felelő szemcsenagyságra. Eddig rendjén is lenne a dolog, egy valami azonban látszólag megoldhatatlan problémát okoz. A dolomitot ugyanis igen messziről, a dunántúli Pilisvörösvárról szállítják Kazinc­barcikára. A szállítási költség és az időveszte­ség együttesen igen drága mulatság. Nem be­szélve arról, hogy az amúgy is hiányos vasúti kocsiparktól évente 3500 tehervagont von el a dolomitnak az ország nyugati részéből a keleti iparvidékre való utaztatása. De hát van meg­oldás? Megszüntethető ez az objektív nehéz­ség? Igen, feltétlenül. Nézzük csak: A Garad na-völgy ben. közvetlenül Lillafüred mellett hatalmas dolomitbánya működik. Egy .egész hegyvonulat dolomitból áll itt, előrelát­hatólag száz évre is elegendő dolomitot lehet kibányászni. Nem régen bezárták a régi bá­nyát és pár száz méterrel arrébb új. korszerű bányát nyitottak, amelyet most fokozatosan gépesítenek. A dolomitbánya anyaga kitűnő, a kohászat használja tűzálló falazat és egyéb kemencebélés céljára. S ,ugyanez a dolomit igen alkalmas lenne a műtrágya előállításához is. A borsodi Veg.vikombinát főmérnöke, Szentmiklósi Imre szerint már mintát is vet­tek a lillai dolomitból, s a vizsgálat szerint az anyag minősége kifogástalan. Igonám, de a bánya a Lenin Kohászati Mű­vek tulajdona, a gyárnak igen nagy szüksége van a dolomitra. Aztán jelenleg még nem olyan nagy a bánya kapacitása, hogy a kohászat mellett a Borsodi Vegyikombinát igényeit is kielégítse. Mii; lehetne tenni? Hiszen mégis­csak gazdaságosabb lenne, ha lillai dolomittal dolgozna megyénk nagy és egyre fejlődő mű­trágyagyára. A válasz csak ez lehet : ki kell használni a lehetőségeket, tervet kell kidol­gozni a lillafüredi dolomitbánya kapacitásá­nak növelésére, a bánya gépesítésére, felfej­lesztésére. Nem arról yan szó, hogy azonnal, máról holnapra oldjuk meg ezt a kérdést. Ez nem lenne helyes. Távlati tervet, alapos, min­denre kiterjedő tervet kell kidolgozni, össz­hangban a kohászat és a vegyiüzem érdekei­vel. Vagyis: ma kell megtervezni a jövőt, fi- gyelembevéve a Borsodi Vegyikombinát és a Lenin Kohászati Művek fejlődését és igényeit. Az LKM pártértekezletén is elhangzott már a javaslat: nagyobb ütemben kell fejleszteni, gépesíteni a lillafüredi dolomitüzemet. Ez a népgazdaság érdeke. A Borsodi Vegyikombinátban a kokszbá­zisról áttérnek a földgázbázisra. Az át­állás már nagymértékben megtörtént. Ez 25 százalékkal csökkenti a gyár költségeit. A gyár százszázalékos bővítése után évi 215 ezer tonnára nő a kapacitás. Még több dolomit- porra lesz tehát szükség. A második ötéves terv végére 200 százalékos bővítést hajtanak végre, s ezzel ismét kétszeresére nő a termelés. Aztán az ötéves terv során új üzemek is épül­nek a BVK területén. (19(>4-ben már a Tiszai Vegyikombinát műtrágyagyára is megkezdi a munkát.) Mindez indokolttá teszi a gyár jobb ellátását. A BVK műszaki és fizikai dolgozói mindent elkövetnek, hogy gazdaságosabbá te­gyék a termelést, segíteni kell őket abban, hogy mielőbb megoldják a borsodi dolomit felhasználását is. A második ötéves tervben Borsod 20 milliárd forintot kap különféle be­ruházásokra. Érdemes lenne megvizsgálni azt is, nem lehetne-e ebből az összegből egy bizo­nyos százalékot a dolomitipar fejlesztésére fel­használni. az LKM beruházási összegével kö­zösen. A beruházási költség gyorsan meg­térülne. Vannak olyan lehetőségei: megyénkben, amelyeket még nem használtunk ki megfele­lően. Ilyen a periit hasznosítása is, és most ilyen a dolomitfelhasználás lehetősége. Ha már a periit hazai felhasználását csak nagyon las­san valósítjuk meg, legalább a lillai dolomit­tal gazdálkodjunk célszerűbben. Hangsúlyo­zom: jól meg kell tervezni és szervezni a dol­got, figyelembevéve a kohászat, és a vegyikom- binát érdekeit. Legyen ez közös ügy. A megye vezetői is sokat tehetnek, hogy a dolomit­probléma már a második ötéves tervben meg­oldódjon. , z a fontos, hogy foglalkozzunk ezzel a fontos kérdéssel. És nem akárhogyan, hanem lelkiismeretesen, és mindaddig, amíg elintézést nem nyer. Tárgyalni, intézkedni íveli, az összes érdekelt szakemberek és veze­tők részvételével. Nagyon megérné. Szegedi László A diósgyőri nagykovácsműhelyben Úgy zeng az egész műhely, mintha valami óriás szív do­bogna benne. A tüzesszájú ke­mencék lángnyelvei kicsapód­nak, amint felrántják a fakó- fedelű ajtót. Vakítóan fehérük az izzítok belseje — s veríté­ket csordíl a közelálló ková­csok füstös, kormos homlokán. Néhány lépéssel arrébb, szem­közt a 10 tonnás manipulátor­ral, szörnyű erejű sajtoló — úgy mondják kétezer tonnás — gyürkőzik a tüzes acéllal. Né­zem és csodálom. Hol a mani­pulátor ügyességét, máskor megint a „négycölöpös” sajtoló fantasztikus erejét. Úgy gyúr­ja, látszólag oly könnyedén formálja a derékvastagságú acélt, mint, valami képzeletbe­li óriás az omló anyagot. A masina másik oldalán pedig mérgesen csapdos a nagykala­pács. szikraesőt: zúdítva az üllő mellett, ácsorgó kovácsokra, kíváncsi nézelődőkre. Nem is tudom, melyiket néz­zem. Mind a kettő csodálatos. S köztük a manipulátor ... Azt mondják, valamikor ve­rítékben úszó emberek forgat­ták a sajtoló alá kerülő tüzes öntecseket. Egyszer nehezeb­bet. másszor könnyebbet. Iz­maik megfeszültek egy-egy „hóruk”-nál, szemüket össze­húzták a nagy hőségtől és a szerte pattogó szikrától óvva. A5 Abroncskovácsolás a 15 ezer kilós nagykalapács alatt. sebb-nagyobb újítás, ésszerű­sítés, korszerűsítés, amely ugyan nem emésztett fel száz­ezres, vagy milliós beruházá­sokat. mégis hozzátartozik a nagy munkához, az alkotó hét­köznapokhoz. Azelőtt is jártam a kovácsok között — láttam, miként bir­kóznak a tüzes vassal. Izmaik megfeszülnek egy-egy jókora tengely, vagy abroncs emelése közben, mert, a daruval nem fértek hozzá, vagy éppen másutt használták, s nem lehe­tett kivárj amíg szabad lesz. Most — ami csak képzelhető és lehetséges. minden fizikai munkát gépek,; emelők, sínpá­lyák és manipulátorok tesznek könnyebbé. A kovács, akit egy­kor kalapács és üllő nélkül el sem lehetett képzelni — most gombnyomással parancsolja a szikrázva izzó tengelyek, pogá­csák és fazon szelvények ala­kítását. Az izmok munkáját egyre inkább felváltja a szel­lemi képességek kamatozta­tása, az ötletesség, a figyelmes­ség — a gondolkodás. A mai kovácskodásnak az emberi nyers erő nem létkér­dése — még csak nem is felté­tele vagy velejárója. Hiszen ki is versenyezhetne a nagytelje­sítményű. fürgén csapkodó pö­rölyökkel. vagy a roppant erejű manipulátorokkal és sajtolók- kal, amelyek sokfajta elképze­lést felülmúló tulajdonságaik­kal oly könnyedén formálják a vasat — az ember fantáziája, akarata szerint, a kor műszaki színvonalának megfelelően. Pauloviís Ágoston A jövő évben mintegy íizezer Kaíaszteális' holdat tesz öntözhetővé a Vízügyi Építő Vállalat gazdaságainak fokozottabb fáJ mogatása érdekében azonbaij jövőre már kétszer akkora teJ mietet — mintegy tízezer ka-* tasztrális holdat — tesznek: ön tűzhetővÁ san: rekonstrukció — behozták ezt a behemót masinát, s azóta nem a ,hákos” emberek, ha­bi három esztendőben. Való­sággal megfiatalították az egész gyáregységet, nem is be­nem a manipulátor ügyeskedik a nagyobb darabok sajtolásá­nál. Igaz, nyolc millióba került a gép — de megérte. Hiszen ez szélve arról, hogy egy ú üzem, a diesel f orgatty üstén- gely megmunkáló is ebben a időben létesült. És az a sok ki ­Közel 8 millió forintos beruházási költséggel elkészült a modern új szociális épület is.- A Vízügyi Építő Vállalat dol­gozói az idén mintegy húsz ■termelőszövetkezet és állami ;gazdaság fejlesztését segítették. .Csaknem 5500 katasztrélis hol­don építettek új öntöző telepet. A mezőgazdaság nagyüzemi olyan beruházás, amellyel nemcsak egy igen nehéz, egész­ségre meglehetősen ártalmas fizikai munkafolyamatot lehe­tett felszámolni, hanem a ter­melékenység is növekedett. S ha már kimondtam a szót; rekonstrukció, nézzük meg. mi is történt Diósgyőrött a nagy­kovácsműhelyben 1959 óta, hogy elkezdődött a közel 200 millió forintos felújítás, kor­szerűsítés, kapacitás bővítés — egyszóval a rekonstrukció — a mai napig, a befejezésig. Duvalovszki Zoltán beruhá­zási előadó csakúgy sorolja a sokrétű munka egy-egy jelen- . tősebb mozzanatát. — Közel nyolc millió forin­tos költséggel elkészült a gyár­egység szociális épülete, amely­ben helyet kapott az 500 sze­mélyes, úgynevezett fekete-fe­hér öltöző, modern, higiénikus fürdő, étkezde és iroda. A hő­kezelő és izzító kemence építé­sére mintegy 30 millió forintot, költöttek. Az üzem bővítése, új csarnokok létesítése is fon­tos részét képezi a rekonstruk­ciónak. Munkába állítottak há­rom darab manipulátort, köz­tük a korábban említett tíz­tonnást és két kisebbet. A re­konstrukció idején került a nagy kovácsmű helybe a hatton- nás pöröly, az 1000 tonnás At- las-sajtoló. meg három hasonló elvű, de kisebb méretű gép — mondja a beruházási előadó. Ilyen statisztikai felsorolás­ban. a külső szemével is szem­betűnő mi minden történt, az öreg kovácsműhelyben az utób­Aztán az öreg. egykor fabódés műhely megfiatalítása során — úgy szoktuk mondani hivatalo­konzerválni és állandósítani i nemzeti különbségeket, - mondotta az SZKP XXII kongresszusán N. Sz. Hruscsov — Támogatni fogjuk a neraze tek és népcsoportok egyre szó rosabb közeledésének ob jelei,i' folyamatát, amely a komrau nista építés viszonyai közt, a önkéntesség és a demokratiz mus alapján megy végbe.” Az üzbégek és a kirgizei együttesen építik az ucs-kur gani nagy vízierőművel Tádzsikisztán más köztársásá gokkal együtt kezdte meg ; nureki vízierőmű építéséi amelyről cikkünk elején szól tunk. Az oroszországi föderáció Kazahsztán és Üzbekisztán kő zös erőfeszítéssel építi azt ; gázvezetéket, amely eljuttatni az üzbég gázt Ural és Kazah sztán lakosságának és iparú nak. Belorusszia és Ukrajn: együttesen fekteti le a Dasuv; —Minszk gázvezetéket. Az uk rán gáz elősegíti a Beiorus; Köztársaság vegyiparának fel fejlődését. A kölcsönös gazdasági segi lés. a kulturális és tudományo: csere a szovjet köztársaságot közti kádercserét is magáva hozza. Kazahsztánban példáu több mint 60 nemzetiség mun­kásai és kolhozparasztjai dol­goznak. Ha nehéz volna ben elsorolni, milyen formáka ölt a továbbiakban a szov.ie' népek fejlődésének imént vá­zolt folyamata. De már most i: világos a következő: a fentebt kifejtett tények azt eredmé­nyezik, hogy barátságuk rriég- inkább elmélyül, közeledésül egymáshoz gyorsabb, együtt­működésük még szorosabb lesz ami az eddiginél is nagyobb jóléthez vezet. Érdekesek azok az elismerő szavak, amelyek Vaszilij Sul- gintól származnak. Ez az idős férfi negyven esztendőn ke­resztül élt emigrációban, s csak a közelmúltban tért haza. „... Az ipar roppan! arányú növekedése, — írja. a megfe­szített, hogy ne mondjam vi­haros iramú építkezés, a társa­dalom anyagi és kulturális ér­tékeinek a gyarapodása — ezek a benyomások teljes összhang­ban voltak mindazzal, amit Ki- jevben és egyebütt láttam.” Mihelyt, a szovjet köztársa­ságok kulturális problémái ke­rülnek szóba, nyomban eszem­be julnak azok a napok, ame­lyeket Csernovci nyugat-ukraj­nai város kulturális egyetemén töltöttem. Négy fakultásán — a színművészeti, a zenei, az iro­dalmi és a festészeti tagoza­ton körülbelül másfélezren ta­nulnak: a helybeli gyárak mun­kásai, tisztviselők, nyugdíjasok. Az előadók: a helybeli állami színház rendezői és művészei, egyetemi tanárok, művészettör­ténészek, képzőművészek, ze­neiskolai tanárok. A Szovjetországban a szoci­alizmus építése idején minden nemzet viharos és sokoldalú fejlődésen ment keresztül. Egyszersmind egyre jobban közeledtek egymáshoz. Napja­inkban, amikor a Szovjetunió népei résztvesznek a kommu­nista társadalom felépítésében, e két irányzat továbbfejlődik. „A kommunisták nem fogják radalom hozta meg. a szocia­lista nemzetek testvéri szövet­ségének létrejötte, a népek kö­zötti barátság és kölcsönös se­gítés. az igazi proletár nemzet­köziség — közvetlen eredménye a lenini nemzetiségi politika di­adalának. Ezt. a politikát kö­vette és követi a Szovjetunió Kommunista Pártja. S mindez, mint egy csepp vízben, tükrö­ződött ennek az egyszerű uk­rán legénynek a szavaiban. Járjunk végig ma bármely köztársaságot, kézzelfoghatóan győződhetünk meg a szovjet népeit nagy vívmányairól. . . A vonat Kijevhez közele­dik. A Dnyeper még nem lát­szik, a távolban hegyek maga­sodnál:, amelyeken új épületek­kel vegyesen állnak az ősrégi kijevi templomok. A vasúti töltés mentén kilométereken át sorjáznak a gyárak. Ez: Dar- nyica, Kijev Dnyeperen túli része. — Ez igen, — mondja útitár­sam. — Mennyi új épület. Pe­dig a háború után letarolt földhöz hasonlított ez a táj... Utitársam orosz nemzetiségű mérnök. Kujbisevből Kremen- csugba utazik. Nemrég fejezte be munkáját egy volgai vízi- erőmű építkezésen, s most a Dnyeper mentén kezd új életet. ■— Már járt itt? — Igen, futtában. Segítettem helyreállítani a Dnyeprogeszt. A hatalmas váÉozások m naraimas különösen azokat lepik meg, akik sokáig távol éltek a szovjet hazától. Nemrégiben JggjgS egyik legnagyobb építkezésére: a nureki vízierőmű területére. Köröskor ül kékes ködbe burko­lózva sötétlettek a szűzlcn érintetlen, festőién szép hc- K.Vek. Tempós szárnycsapások­kal sasok köreztek-kerengtek a Sziklák között. Csend volt. A néhány perce még a hegyeket, Szakadékokat megrázkódtató hJbbanások megszűntek. A lő- •hesterek ebédelni mentek. — Ezt itt mind eltakarítjuk Innen — mondotta nekem egy napbarnított arcú, szőke üstö­kű legény, s a sziklatörmelékre •hullatott. ■— Itt kezdődik majd a ten- Ser, emitt fognak állni a turbi­nák. Amarra vonul a villamos Szabadvezeték, — s kezével a kéklő /hegyormok felé bökött. A legény ukrán volt, az épít­kezés a Tadzsik Köztársaság területén ment végbe, de „ál­dásait” az üzbég és kirgiz gya- pottermésztő kolhozok, váro­sok és üzemek is várták, j Jól esett hallani ezeket a (Szavakat, a belőlük áradó tű­nődést, amely ma megszokott I dolog, de azelőtt annál szokat­lanabb volt errefelé. Az itteni epbereket századokon át gyö­törték a nemzetiségi ellenté­tek, a viszálykodás, amelyet a nagyorosz sovinizmus és a kí­méletlen kizsákmányolás teté­zett. 1917-ig e szavaknak, s ennek J*z építkezésnek nem volt i!i létjogosultsága. Ez utóbbit a i^agy Októberi Szocialista For­Á szovjet emberek jelene r m mm rr m es jovoje Ma negyven esztendeje, hogy megalakult a Szovjetunió

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents