Észak-Magyarország, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-24 / 301. szám
Hétfő, 1962. december ?A. ÉSZAKMAGYARORSSTAG ,11 fi, űfiuiez Lilén emuk atő dik ■ karáé somjai Ezer ránccal barázdált ujjal lassan, türelmesen lapoznak a régi igazolványfcdélioen. A totó, a lottó szelvények, meg a hivatalos papírok között keresgél. Tavaly tavasszal egyik főutcai sétája alkalmával egy jókora darab hó majdnem a nyakába pottyant. Háromemeletes volt a ház, amelyről lecsusszant a szerencsétlenség. de öreg szeme mindjárt felfedezte a hibát, méghozzá az épület legtetején. Az építők tudniillik elfelejtették a lakás peremére felszerelni a hófogó rácsot. Pedig egy vastagabb hótakaró olvadásaikor a nagy magasságból alázúduló hó, meg a sok cserép , könnyen balesetet okozhat. Alc- , kor is ez történt, csak baleset nélkül. Tüstént hnznszaladt, pennát mártott az öreg kalamárisba, és szép, formás betűkkel pa- naszlevciet írt, egyenesen Pestre, az Énítésüreyi Minisztériumba! Javasolta, hogy ezután építsenek a háztetőkre hófogó rácsot Js. Szűk kis nyugdíjából még ..ajánlottra” is kiszorította. Utóvégre közügyről van szó. Léhát a nagy hivatalban a levél nyomtalanul eltűnt, sajnos válaszra se méltatták a levélírót.. A-feladóvevényt keresi most is nagy ügybuzgalommal. De nincs1 — Biztos a másik brieftafich- niban hagytam. No, nem baj, majd megkeresem, oszt írok még egy levelet, személyesen a miniszter elvtársnak. — Bizony kérem. így volt. Majdnem megtréfált a hó. Mondtam Is magamban — no, most az eccer olyan szerencsém volt, hogy biztos megnyertem a fogadást. Milyen fogadást? — Vagy másfél, éve elmentem az orvoshoz. Nem niagamvnak! — az unokámnak — has- ’Hájtóért. Jópofa doktor volt. Beszédes, — aki a receptet írta. . Kérdi főiem, hogy hány éves ■vagyok. Mondom neki: kilencvenöt. — Az nem lehet, — így a doktor — hisz hetvennek is alig néztem volna. — De bizony annyi vagyok én, itt az írás — oszt mulatom neki a személyi igazolványt. — Es meddig akar élni? — kérdi a doktor. — Meddig? Vagy száz évig! — feleltem, — No. akkor a századik születésnapján én fizetem az áldomást — parolázott velem az orvos. —■ Ezt már csak azért is megvárom — mondtam az orvosnál-:. — De meg én! Mert akárhányszor találkozom a doktorral, mindig megkérdem: no, állja-e a fogadást, doktor űr? . Meg eddig mindketten, állják. .. Hanem a múltkor kegyetlenül megijedtem. Azt hittem, fuccs életem legnagyobb fogadásának. Megyek az orvoshoz — nem magamnak, hanem az unokámnak — és nem találom. Mondják, hogy' nagy' beteg... De meggyógyult! Mondtam is neki legközelebb: — az isten áldja meg doktor úr. vigyázzon már magara, nehogy elmaradjon a századik évfordulóról! De azért tessék bevallani, hogy a dicsekvés az egészséggel csak afféle öreges legénykedés. ff* — Ha nem hiszi, amit mondok, akkor kérdezze csak meg a Munkás szurkolóit. Nem vagyok-e ott minden meccsen? Még idegenbe is elkísérem ked- •yf»r»r* (■•Rnr'plómat. Vagy kérdezze meg a horgá- sz.okat. Ott ültem én még a nyáron a pecabot mellett a má- lyi, meg a nyéki tónál. De elmentem én a Hemádra is. El én! Leekedvesebb időtöltésem fiatalkorom óta a horgászás. Ügy megpihenek, amikor kiülök a folyópartra, ’s órákon keresztül nézem a vizet. Igaz,, hogy', már egy kicsit restül hallok, de a ráesni csörgését még a harmadik szomszédból is meghallom. És ha a szerencse kedvez? — Tavaly nyáron volt egy nagy fogásom. Ülök. Ülök a Hermád parton, de nincs kapás. Apró, kis szemét halak jártak csak a horgomra. No. mondok, ez így nőm lesz jó. Megpróbálom arrébb! Bedobom' a horgot megtörnöm a pinát — rápöf*kolck és ismét csak várok. Eltelik vagy tíz nerc Látom, hogy a zsinór feszül. Egvre jobban. No. János. most mutasd meg, mit tudsz! Hogyan húzod ki a zsákmányt!? Gondolkodom — hívjak-e segítséget. Nem én! Milvenek is a horgászok?! Még megtréfálnak a végén, oszt csúfot űznek belőlem, mert azt mondja, hogy: kis öreg nagy hallal — ugye nem jól hangzott volna, — merthogy kisnövésű vagyok. Húzom, a zsinórt, izzadok. Méregetem magamban, hány kiló lehet, öt, tíz, tizenöt? Már látom a víz hullámzását, már látom a zsinór nagyrésze az orsón van. Na, már csak négy méter. Ugyan hány kiló? — kérdezem magamban. Húsz! Hát bizony, legalább húsz kiló volt! De nem hal, hanem egy rozsdás kerékpár, teli iszappal. Jót kacag az öreg — saját halász szerencséjén: majd komolyra fordítja a szót: — De ha van fogásom, van lakoma is. Mert a gyermekeim is tanúsítják; olyan siilthalat még nem csinált senki, mint én. Ha szereti a halat, elmondom a receptjét: — Az apró halat tisztítás után kizsírozott tepsibe tesz- szülc, úgy, hogy kevés zsír legyen a tepsi alján. Kaprot teszünk ezután elhintve, majd rárakjuk a halat. A halra megint kaprot teszünk és kevés zsírt. A sütőben hagyjuk jól átsülni, kiszáradni. * Lőrincz János bácsi, a lassan kilencvenhét esztendős MÁV nyugdíjas ezután elsorolta ,,önéletrajzát”. Sok évtizedet dolgozott becsületben a vasútnál. Nyugdíjba vonult. Hogy mikor? Pontosan 1913- ban. Az SZTK-nál úgy tudom őt tartják számon a legidősebb nyugdíjasként. S hogy hiteles-e, amit leírtam, tessék, bárki, bármikor felkeresheti a csaknem matuzsálemi kort megért Lőrincz János bácsit Miskolcon,’ a Kinizsi, utca 1. szám alatt. Pásztory Alajos ff LADÁNYI MIHÁLY; Esték csendjében Sörtehaját szemére fésüli a férfi, és felesége, a hottentotta nő színes karikákat aggat magára. Magnetofonból dübörög a tam-tam himbálózó fejükbe. Ettől a zenétől a lábszár csíkos kígyója kivonaglik a topogóból. Ö ez a zene szétrobbantja a testrészeket, mint a üinamil, a ritmus gép fegyvert ü zébe menekül a csípő a has a váll a csend elől. Nagy a ricsaj hús-szagú, forró rezervátumaidban, huszadik század! Az esték meghitt csendjében csak az öregek és a költők üldögélnek. Ä miskolci József Attila Művelődési Otthonban Jó óv volt-e 1962? Dr. Terplán Zénó, egyetemi tanár Ha az ember egy elmúlt évre, saját élete, munkája értékelésének szemszögéből visszatekint, akkor számbaveszi hivatásának, életének fontosabb eseményeit. Egyetemi munkám a gépészmérnöki alapozó tárgyak oktatása és kutatása, az egyik legnagyobb létszámú tanszék vezetése, s az iparral való kapcsolat keretében szakértői vélemények ké- ! szítésc között oszlik meg. Amellett, hegy e mindennapi munka legtöbbször csak közvetve, | az itt tanult mérnökök alkotá- ■ sain keresztül érvényesül, az elmúló évre esik több évi mü- I szaki, szerkesztői munkám be- ! felezéseként, a Pattantyús; Gépész- és villamosmérnökök kézikönyve sorozat 3. és 4. kötelének megjelentetése, a tanszé- \ ki Közlemények nagyszámú (gyarapodása, amelyben idegen (és magyar nyelven inunkaíár- ísaim és a saját tanulmányaim j jelentek meg, és végül „Mccha- ' nizmnsok” című könyvem második kiadásának megjelenése. > Társadalmi munkám a Haza* • lias Népfront, a városi tanács I és a tudományos egyesület kö- í zött oszlott meg. Családi vo- j natkozásban erre az évre esett : fiam érettségije, és nagy öröm í volt, hogy egyetemi tanulmá- 5 nyalt a drezdai műszaki cgye- i temen kezdhette meg. Hasznos ; volt számomra, hogy ősszel \ kéthetes tanulmányi úton ve- ; hettem részt. Sokminden tör- j (ént tehát, de az ember mindig ( többet szeretne elvégezni. A nagyteremben néma csend és üres széksorok sokasága’ fogadott. Nem próbálták szerepeiket a színjátszók, a bábosok, a pengctő-együltes tagjai sem gyakoroltak, de még a tanács képzőművészeti szakköre és a zeneiskola tóneszakköre sem tevékenykedett. itt azon a dálelőttön. Kivételesen tehát nem prog- ramdús napon, hanem „szünetben" jártunk a miskolci József Attila Művelődési Otthonban. Máskor ugyanis igen nehéz beszélgetni a művelődési otthon vezetőjével — Kőrössi Barnánéval — és a könyvtáros Varga György névéi. Pedig beszélni, helyesebben beszámolnivalójuk bőven van, A „Kiváló színjátszó együttes”-rűl különösen sok mindent •— sok jót — elmondanak. Ez az együttes, amely egyike az ország nyolc legjobb öntevékeny színjátszó csoportjának (augusztus 20-nn kapta meg a „Kiváló • színjátszó együttes” kitüntető címet, nemrég érkezett haza háromnapos pécsi .tapasztalatcsere-látogatásáról, — Az ország három kiváló színjátszó együttese találkozott Pécsett — újságolja Kőrössi Barnáné —. Valameny- nyi bemutatott egy-egy színdarabot. A mi színjátszóinknak a „Szenteltvíz és kokain”- nal igazán szép sikerük volt. A lelkes színjátszók — akiknek munkáját Gyarmathy Ferenc, a Miskolci Nemzeti Színház művésze irányítja — most új színdarabot próbálnak. Erdélyi Lukács: Későn ‘ című drámáját január 19-én; mutatják be. A Csiri-biri bábszínház \ — De ha már a színjátszók > sikerét elmondtuk, ne feled-? kezzünk meg a bnbesopor-t tünkről sem — szól közbe í Varga Györgyné. — A Csiri-Í biri bábszínház ugyanis de-, cernber elején Budapesten szerepelt 1 az UNIMA kongresszusán. Itt az összes euró- \ pai országok legjobb bábszín-í házai képviselve voltak. A mi ■ bábosaink Móncz-mesékkel j szerepeltek és nagyon-nagypn > sok tapsot kaptak .., í Kőrössinétől tudjuk meg,\ hogy a Balogh Sándorné vc-S zette bábcsoportnak mar; utánpótlása is van: a báb-( szakkörben kisiskolások, út- törők tanulják szorgalmasan í ennek az érdekes művészet- í nek esínját-t)ínját, j Nagy a látogatottság < K Sok látogató is jár a Józsefi Attila Művelődési Otthonba. í Nemcsak, az előadásokra ki- \ váncsiak ezek a látogatók,: nemcsak a 9 ezer kötetes) könyvtár kölcsönzési lehető-' ségét veszik igénybe (ez a Közlekedési Szakszervezet központi könyvtára), hanem j megnézik a szakköri íoglalko- i zásokat is. Idősek, fiatalok í — iskolások, dolgozók, nyug-' díjasok — Szívesen tartózkod-í nak ebben a művelődési ott-) honban. Ezért különösen ör-t vendet es, hogy az új évben —< a SZOT mintegy 200 ezer fo-í rintos felújítási keretéből —\ még szebbé, barátságosabbá) teszik az otthon helyiségeit,? a jelenlegi büfé helyére pedig? modern eszpresszót építenek, |> K. A. c Megyénkben és szerte az országban az elmúlt hónapok, de a következő, 1903. évi kórushangversenyek és zenei események a. SO éves Kodály Zoltán zeneszerzőnk gazdag művészi életének, eredményeinek bemutatásával kapcsolatosak. December 16-án Budapesten, a Zeneakadémián az ország nyolc legjobb kisipari szövetkezeti] kórusa adott ünnepi hangver-, senyt a Mester 80. születésnap-| jának tiszteletére. • Megyénkből a miskolci KI- SZÖV vegyeskor kapott meg-, hívást e nagyon szép hangver-] senyre. A nagymúltú soproni,, szegedi, egri. kaposvári és két budapesti szövetkezeti kórus mellett rendkívül komoly . és nehéz feladat előtt állt a mis-, koici kórus. A rájuk bízott feladatot — a romantikus mesíe-, rek műveinek bemutatását — kiválóan oldották meg, amiben' jelentős része volt Hetényi Margit és Éngi Zsuzsa,.zongora-\ kísérőknek. A hangverseny vé-, gén egybehangzó volt a budapesti zenei szakemberek jó vé-', leménye a miskolciak muzikális szerepléséről. | Gratulálunk. eredményes munkát és további sikereket hi-, vánunk a háziipari szövetkezet finomhangzású nőikaréval ki-] egészült miskolci KISZÖV ve- gyeskarnnk és karnagyának: Éngi Istvánnak. A hangverseny nyitó számaként 610 dalos ajkáról egy szív-, Vei, egy akarattól boldogan cenqett a nagn kánon befejező akkordja — ..Szabad név tesz. csuda, dolgokat!" — Volvót Bélre országos szövetkezeli vezető karnaov precíz és impo-] Z&ns dirigálásával. • A szereplő kórusok a kórus-]j irodalom legszebb miöngysze-, m,e.it hozták koronként a pó-‘ diumra. befejezve a Mester és, tanitvánnai műveivel A harm verseny a ..Szocialista Knltúrá-', | éri” jelvénnyel négyszeresen — Valamelyik nap néhányon Miskolcon voltunk, fényképet csináltattunk. A fényképésznél megkérdezték, kik vagyunk, honnan jöttünk. Mondtuk, hogy egyetemi hallgatók vagyunk, én kohómérnöknek készülök, Annámmá másodéves gépész, Lenke bányász. Erre kinevettek bennünket: No, szegény kohó, szegény bánya, szegény gépipar!” — Marosi Ildikó szavaira a többi öt lány kacagva bólogat. Ildikó pedig egy kis daccal folytatja: — Pedighát a nehézipar felvirágoztatásához mégiscsak hozzájárulunk majd mi is!... — újra nevetnek, de ez a nevetés már más mint az előbbi. Mert másképp nevet az ember egy tréfán, és másképp, ha örül valaminek. Ezek a lányok pedig kétségkívül örülnek, hogy a Nehézipari Műszaki Egyetemen tanulhatnak. hogy mérnökök lehetnek. Másképp miért is beszélnének így: — Ha mégegyszer választani kellene, én megint erre az egyetemre jelentkezaz ösztöndíjasai, ha elvégzik az egyetemet, ezeknél lesznek mérnökök. Anna három év múlva, Ági pedig jövőre. — Szóval a következő tanévben már új elnök után nézhet az egyetemi leánytanács! — jegyzi meg Szabó Lenke, a bányaművelési tanszék másodéves Hallgatója. — Nálunk ugyanis leánytanács is van és Ági az elnöke. S mi a leánytnnács feladata? •— Az egyetemen és a szállókban ügyelünk a rendre, a díszítések felfrissítésére. Ezenkívül figyelemmel kísérjük a Mert az Ifjúság a szocializmusért mozgalomba mi is beneveztünk — s már sorolják is, milyen követelményeknek kell eleget tenniök ahhoz, hogy azt mondhassák: szocialista módon tanulunk, dolgozunk, élünk.. S az utóbbival kapcsolatban egy úgynevezett kényes kérdés: — Még mindig hallani olyan megjegyzéseket: a lányok csak azért jelentkeznek az egyetemre, hogy férjhez menjenek egy leendő mérnökhöz... Szilágyi Erzsébet,. aki Szentesről jött ide tanulni, Szabó Annamária, akinek hozzátartozói Siklóson laknak és a többi négy lány — mintha összebeszéltek volna — egyszerre kiált fel: — Jaj, hát ez. nem igaz!... És nagyon őszintén elmondják: van akinek diáktársa udvarol — „ennyi fiú között ez szinte természetes” — de olyan egyetemista kislány is van, akinek más városbun lakik a vőlegénye és még- sincs oka féltékenykedni. — A kolléga egészen más... — Mi ide tanulni jöttünk!,.. — mondják nagyon határozottén. És nem is beszélnek erről többet. Inkább azt mondják még el,, hogyan segítik egymást a vizsgák, a zárthelyik előtt, milyen meglepetéseket készítenek egymás számára az ünnepekre,, micsoda öröm lesz a karácsonyi szünetben Hernádnémetiben, Hejőpápiban, Szentesen, meg mindenütt, amikor hazaérkeznek az egyetemista lányok! — ügy látszik, a „fiúk”-téma egyáltalán nem érdekli őket. Pedig a lányok — mind á hatan, akik összejöttek a 306. szobában — nagyon szépek. S valamikor azt tartották az emberek: ha egy lány szép, az már elég is számára. Valamikor talán elép^ is volt. De ma? Nagyon megváltoztak az idők — és a szép lányok is!... Ruttkay Anna — Én is... Én is... S ha valaki azt mondja nekik, dehát lányok, gondoltak-e már arra, hogy egy bánya, egy kohászati üzem, vagy egy zajos gépcsarnok nem valami üdülőhely, s a munka sem leányálom'éppen. Talán kényelmesebb lenne egy csendes Ids iroda... A lányok közbevágnak: — Dolgoztunk már az üzemekben! Tudjuk, hogy nem könnyű! — Félévig voltam segédmunkás a nyáron!... — így Marosi Ildikó. — A Lenin. Kohászati Művekben, a nemesacél kovácsol óknál dolgoztam. Mégis itt vagyok... Takácsi Anna pedig az Óbudai Hajógyárról, Barakonyi Ágnes a Budapesti Vaskohászati Kemenceépítő Vállalatról beszél. Ok ugyanis ezeknek a gyáraknak lányok szociális helyzetét, rendkívüli segélj'juttatásra javasoljuk az erre rászorulókat — tájékoztat Barakonyi Ágnes. De van a löánytanácsnok még egy olyan feladata is, amelyet „hivatalosan” nem hangoztatnak ugyan, de amelyet talán így fogalmazhatunk meg: ügyel a lányok egyenjogúságára az egyetemen. Ezen az egyetemen ugyanis aránylag kevés lány tanul. A hat diákszálló közül csak egyben — az 5. számúban — laknak, s abban is csak a harmadik emeleten. Márpedig ahol fiúk vannak többségben, ott valóban nem árt, ha a lányok ügyelnek az „egyenjogúságra”. — Nem is hagynak ki bennünket semmiből. A. KISZ-ben különösen aktívan dolgozunk. Nemrég például a-Macii Állami Gazdaságban voltunk, szüreteltünk. Persze társadalmi munkában! kitüntetett Fasang Árpád vezette „Erkel" OKISZ vegyeskar kulturált előadásában Kodály Budavári Te Dcum-ával ért véget. Felejthetetlen volt. Bartus András megyei művelődési felügyelő ■ Borsodi kórus sikere a budapesti Zeneakadémián \ Lengyel Annamária, balett• művész • . 195". óta vagyok a Miskolci ^Nemzeti Színháznál, és ha visz- •szatekintek az elmúlt cszíen- ■öőkre, mindig örömmel gondo- I lók arra, hogy a művészi fejlődés útján milyen komoly elo- Irehaladást tud színházunk fel- >mutátni. Mi, táncosok is szíve- |sen kapcsolódunk ebbe a mimikába. Ebben az évben a Köjál üsd iák, a Bál a Savoyban és la Denevér nyújt számunkra ■sok lehetőséget. A Bal a Savoy- Iban különösen érdekes nekem, mert egy számomra új műfajijai, a rcvűvel kellett megbarát- 'koznom. Játszottam egy kis kirózai szerepet is ebben az éviben, igaz, abban is akadt egy ‘kis tánc, és 1963-ben újra ko- ircografáltam. Én terveztem és | tanítottam be az idei gyermekidarab táncait. Ezt hozta szá- ■momra 1962. és még valamit: lívorábban Romániából repatriáltam; ebben az évben követett Jédcsanyám Is, és most már •szeretnék véglegesen mcgtrle- Ipedni Miskolcon. Azt hiszem, •szólnom kell arról is, amivel •nekem és más színházi táncosoknak adós maradt 1062. Ez az •opera vissz'rt’l'fiso. Az ónéra I keretében mód nyílna a balett- 1 táncosok hivatásszerű foglalkoztatására, és tahin újra lehetőség nyílnék önálló balctt- . ra. 6 t A y
