Észak-Magyarország, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-24 / 301. szám
USOS, Í9SÍ, december ü ESZAKMAGYARORSZÄG 9 a Diósgyőrött hengereit sínek hátán száguldanak a csattogó kerekű mozdonyok. Az a vasút, amelynek szerelvényeit itt a Bükk hegység lábánál formálták, bizony néhányszor £ körülérné a földgolyót. A gyár alapításakor mindössze 41 q sín készült évente, ma viszont 60 ezer tonnát szállítanak ki ugyanannyi idő alatt. Sokat fejlődött a nyers- vas- és acélgyártás is. Hiszen az első diósgyőri nagykohóból, — amely 1926 augusztusában fogott tüzet ■— mindössze 49 ezer tonna nyersvasat csapoltak a nagykalapos olvasztárok — ma a Lenin Kohászati Művek nagykohóiból több, mint fél millió tonna izzó vasfolyam csordul ki. Az acéltermelésnél hasonló a helyzet. A század elején épült Bessemer konverterekből alig 80 ezer tonnányi acélt csapoltak — a második ötéves terv végére pedig 1 millió tonna körül lesz az acéltermelés Diósgyőrött. A rekonstrukció befejeződéséhez közelálló kovácsműhelyre meg rá sem lehet ismerni. Egyszóval felsorolni is sok volna azokat a műszaki és szociális beruházásokat, amelyeknek megvalósítására éppen az utóbbi 17 esztendő alatt került sor. Csupán a Lenin Kohászati Művekben 10 esztendő alatt közel 8 milliárd forintot költött államunk beruházási és fejlesztési célokra, a nehéz kohászmunka könnyítésére, a gyárban dolgozó 16 ezer „vasas” élet- és munkakörülményeinek ideáli- sabbá tételére. Fejlődött és fejlődik a gyárváros. A kezdetleges vasolvasztást felváltotta a nagyüzemi kohászkodás. A szűkös kolóniák mellé pompás bérházak épültek. S az emberek?! — azok is változtak, hiszen Diósgyőr nevét nem a nagy- kohó, meg nem is az új lakótelep, vagy a vár, hanem ők, a munkások, az alkotó emberek tették ismertté. Ahová eljutottak a fényesen csillogó öntvények, a sebesen forgó gépek — becsületet, tisztességet szereztek Diósgyőr dolgos népének. Emberöltők követik egymást, s az acélgyártás valóságos tradíció ezen a vidéken. Apáról fiúra száll. Mire az öreg nyugdíjba megy, fia már otthonosan mozog az öntökokillák, a sistergő kemencék és a mérgesen lesújtó nagykalapácsok birodalmában. Igen, délelőtt a füstösfalú műhelyekben találjuk ezeket az embereket, este pedig az iskolák padjaiban diákoskodnák. Közülük nőttek ki az üzemvezetők, a gyárigazgatók, a néphadsereg .tisztjei és a színházak neves művószei. Az apa büszke a fiára, a fiú pedig tisztelettel tekint szüléire, akiknek életútja nehezebb, rögösebb volt, mint az övé. Ez is eszünkbe jut ilyenkor, amint kimondjuk; Diósgyőr, 1962... Paulovits Ágoston Jó év volt-e 1962? Hímer István, a mezőnagy- mihályi tanács el nőivé: •— 1957. óta vagyok Mező- nagymiltály tanácselnöke, s azt hiszen az egész község egyetért azzal, ha azt mondom, hogy az aszály ellenére, azóta az $ 1962-cs esztendő volt a legjobb. | Mindkét termelőszövetkeze- ^ tünk, az Üj Barázda és az Üj \ Élet egyaránt jó termésátlago- kaí értek el, és ez már a kor- : szerű, nagyüzemi gazdálkodást ; dicséri. Őszi árpából példán! \ az egyik gazdaság 22,7; a másik ' 19,3 mázsás, intenzív búzából 515 és 14,2 mázsás termésátlago< kát értek el. De még a jó íer- • mősnél is örvendeíesebb, hogy 'a két termelőszövetkezet tag- ísága novemberben egy ünne- Jpclyes közgyűlésen elhatározta, 'hogy 1983. január elsejétől jegyesülnek. í A tanács is ért el eredmé- \ nyeltet 1962-ben, pedig elég nejhez a munkánk, hiszen közigazgatásilag sok távoli tanya* j 10—12 kilométerre levő kis tc- íiepülésck tartoznak hozzánk. !Ebben az esztendőben jelcntö- jsen bővítettük a villanyhálóza- i lot, másfél kilométer beton jár< dát építettünk, de jutott pénz az f iskola, a művelődési ház csínokul ásóra is. j A 62-es esztendő jó emlékei jközé sorolhatom azt is, hogy s községünknek is volt küldötte (a Vili. pártkongresszuson. Ami ímeg a saját 1962-es „credmé- jnyemet” illeti, örülök, hogy j végre sikerült rendbehozni hájzamat. De azért ennél is job* jban örültem volna annak, ha í valóban megkapta volna közsé- i gü«k a megígért 4 tantermes j iskolát. : Diósgyőr... Hányféle gondodat és érzés fűződik e szóhoz. •Amint az ember kimondja, többnyire komoran füstölgő jkéményóriásokra, lángoló jgyomrú kemencékre, tüzesen • cikázó acélkígyókra, a nagy- :kohóra és a martinra, a ko- cvácsműhelyre és a hengerdére ‘gondol. Diósgyőr neve szinte tegybeforrott a magyar kohászattal, s ezért is van az, hogy (emlegetésekor nem annyira a ^csonka tornyú vár romjaira, 'a Bükk hegység lábánál meg- t húzódó ősi településre, hanem ja vasra, az acélra gondolunk, c A szó — mint közigazgatási ; fogalom — az esztendők múltával egyre jobban kifakul. (Bár az öregek ma is úgy mond- j jak, Diósgyőr, a fiatalok, a (holnap nemzedéke már megszokta az új nevet: Miskolc, Ilii. kerület... A községből városrész lett, egyre jobban tere- jbélyesedő, fejlődő, szépülő, <modem, új városrész. A csonka koronájú, törött gallyú eperíákkal szegélyezett kenderföldön néhány viharkabátos, gumicsizmás ember méricskélt naphosszakon át. Jelző karókat vertek az összekúszált krumpliföldekbe, s azután megjelentek az első dózerek, exkavátorok, s megannyi munkás, és elkezdődött a gimnázium építése. Itt, a „kietlen" pusztaság kellős közepén. Néhány esztendeig egyedül ácsorgó tt a szép, modem iskola, míg végül hozzáláttak a nagy építkezéshez. Az arra járók csodálkozással nézegették a „/öld- indulást”, a gombamódra növekvő, szépvonalú bérháznkat, az új általános iskolát, az ideális bölcsődét, az üzletházakat. Néhány év alatt akkorát változott a táj arculata és az itt élő népség, hogy aki évekig nem járt erre, bizony elcsodálkozik. Az egykori kender- földnek Kilián-lakótelep lett a neve. Igen, akkoriban elég volt így mondani: Kilián-lakótelep. Most már kevés, mert Lillafüred felé menve, nemcsak a jobb, hanem a baloldal is egyre jobban épül, terebélyesedik. S manapság, mintegy megkülönböztetésül, a ginmáziumrel elnevezett városnegyedben van Déli és van Északi lakótelep, amely egyik legszebb, legren- dezettebb része városunknak. : Persze hiba volna Diósgyőrinek, az „ anyaközségnek” a fejlődését leszűkíteni a Kilián- dakótelepre. Ez a vidék akkorát változott jó évtized alatt, jhogy lehetetlen nem észre venni. És ez a változás sok embernek, sok diósgyőri vasmunkás családjának örömöt, vidámságot, megelégedést kölcsönöz. Hiszen néhány százan találtak kedves, meghitt otthonra itt, a nagy diósgyőri gyárak szomszédságában. Közben az anyaközség is gyarapodott. Emlékszem, a negyvenes években alig volt még betonút, közművesítés, vízhálózat, még csak a főúton járta. A mellékutcák, a vár és a bánya környéke olyan „senki földje” volt. Manapság a kerület 116 utcájának többsége rendezett, parkosított és közművesített Ha lassan is, de építi a kettős, vágányé villamosvasút, sűrűbben járnak az autóbuszok, látogatottabbak a könyvtárak, a mozik és a szórakozóhelyek. A szalmatetős, roskadozó házacskák, épp oly emlékek lettek, mint a munkanélküliség, a dézsma, vagy a tized. És mialatt a Szinya túlsó oldalán város épült, — a' hegyek tövében is nagyot változott, a világ. A 190 esztendős diósgyőri kohászat, a világszerte jól ismert gépipar és e vidék népe felett sem múlt el nyomtalanul az idő. Üj üzemek füstölgő kéményei törtek' a magasba, a fabódés műhe-j lyecskéket vasból és betonból- készült világos csarnokok vál-j tották fel s az a szó, Diósgyőr," lassan Eux-ópaszerte ismertté' vált. Számos olyan ország van,! ahol hosszabb, rövidebb távon' Antonio Ordonez „visszavonul 'Antonio Ordones, Spanyol- ország leghíresebb torreádora *nég csak egyetlen egyszer lép az arénába, — akkor is a filmkamerák előtt. A torreádor Ugyanis elhatározta, hogy „visz- 8zavonul” és több bikaviadalon Vem vesz részt, viszont szerződést kötött egy filmgyárral, amely az ö mozgalmas életét viszi filmre. Mihelyt a film forgatásával elkészült, Ordonez Visszatér szülőhelyére Andalúziába, ahol bikatenyésztéssel fog foglalkozni. Antonio Ordonezt tartják a bikaviadalok hívei „minden Idők legjobb torreádorának". Az 195g.es évad óta tartja fölényét a másik torreádor-ked- Venecel, Luis Miguel Domin- Ouinnal, feleségének fivérével Szemben. Akkoriban a két torreádor heves harcot vívott az elsőbbségért és ez a harc lett a témája Ernest Hemingway Utolsó: „A veszélyes nyár" cí- m művének. Azon a nyáron bominguin visszavonult és Ordonez lelt az arénák hőse. Spanyolországban a bika- viadalok megvívásának kialakult stílusa, szertartása van. Kétféle iskola ismeretes: az e0yik a leegyszerűsített „klasz- szikus” úgynevezett „Ronda-i lskola", a másik a barokk-stí- lusú, könnyedebb, a klasszikus stílus képviselője. Pályáidnak egyik legnagyobb sikerét Jerez de la Prontera-ban, egy olyan bikaviadal alkalmával aratta, amikor nem kellett Viegölnie a bikát! A bikaviadal első három szakaszában ugyanaz állat olyan rendkívüli bátorságról tett tanúságot, hogy ® nézők követelték, hogy életben maradjon. Ordonez ekkor IW&r (<OH Téli iáik ép A ködös Iocspocsos téli es'* téből jólesik belépni a konyha jótékony melegébe. Nagy a sürgés-forgás Mikóhá- zán Henczelélcnél. Disznóölés volt. s most javában tart a húsfélék feldolgozása. Az asztalnál fürge kezek töltik a hurkát, a tűzhely felől finom illatok szállnak, csiklandják a belépő orrát. Bent a szobában már vacsorához terítenek. Nagy tálon hozzák a friss disznóhúst és a pároltkáposztát. Egy üveg „mikóházi bikavér” is ott áll már az asztalon. Lassan a konyhában dolgozók is abbahagyják a munkát, asztal köré ülnek. Ritka alkalom: együtt van az egész család, az „öregek”, a három fiú, a két meny, meg a két kisunoka. Henczel néni könnybelábadt szemmel büszkén nézi fiait — a nagy örömtől hamar elérzé- kenyül. De van is miért örülnie, „derék, jó gyerekek mindnyájan.” A bor hamarosan megoldja a nyelveket. Mint kis csörgedező patak, úgy indul a beszélgetés, majd hömpölygő folyammá válik. Kibontakozik előttünk egy család egyszerű, — néhol szomorkás és megható, másutt vidám és megelégedett, — de mindenképpen boldogságba torkolló története. Új arminc éve élnek együtt, *■ jóban-rosszban Henczel Miklós bácsi és a felesége. Nem volt mindig könnyű az életük, de felnevelték a gyerekeket. Az is igaz, nem volt sok baj J j Együtt a család ________r v elük! meghálálták az otthonról kapott szeretőiét. Amint tudtak, már ők segítették a szülőket. A legidősebb. Józsi mindig szorgalmas, jó tanuló volt, elvégezte az egyetemet is, orvos lett belőle. Pedig nem ment könnyen, hiszen egyetemi évei alatt édesapjuk súlyos beteg volt. Sokszor vizsga közben az járt eszében, hátha pont most haldoklik az „öreg”. S otthon volt a család, azzal is kellett törődni, hiszen nem volt kenyérkereső. Ekkor mutatta meg a középső fiú, János, hogy mire képes ő a családért. Egymaga művelte meg a földet, fiatal korára családfenntartó lett. Aztán mégis meggyógyult az édesapa, beléptek a termelőszövetkezetbe Ma már Henczel bácsi nyugdíjas, megelégedett öregségben éli napjait. — Most már mindent megkaptam az élettől, amit adhatott. Valaha én is szerettem volna tanulni, de az nem sikerült. A fiaim tanultak helyettem is. Jani kitanulta a villanyszerelő szakmát, s most körzeti villanyszerelő. A legkisebb, Miklós még tanul, de nemsokára kenyér lesz az ő kezében is. A két nagyobb fiú már boldog házasember. Józsinak a felesége is orvos, van két kisgyerekük is. Eddig itt dolgoztak a járásban, de most mindketten Özdra kerültek, s hiába van kocsijuk, ritkábban látogatnak haza, mint azelőtt. Jani még alig jutott túl a mézesheteken, egy hónapja nősült. Egy idevaló kislányt vett el, akinek már 5 éve udvarolt. ök itt laknak a szülőknél. . ‘ A ztán már a karácsonyról ** esik szó, arról, hol áll majd a fenyőfa, s hogy majd akkor is együtt lesznek mindnyájan, beszélgetnek, megvitatják a mindennapos eseményeket, éppen úgy. mint most. Gyárfás Katalin Fotó; Sa. Gy. A telefon megrövidíti: az életet;,Á telefon megrövidíti az éle-tet.” — Erre a megállapításra! jutottak az amerikai orvosok, - beható vizsgálatok alapján. ! Azt tanulmányozták, hogykülönböző napszakokban és éj-; nek idején milyen hatással van. a telefoncsengés az emberi; testre és lélekre. Vizsgálataik! során az alábbi főbb következtetésekre jutottak: A telefon-! csengés megszakítja az emésztési folyamatot; előidézi a vér-; edények görcsös összehúzódását, tehát megakadályozza a; normális vérkeringést és idő-! vei szívbántalmakat okozhat.- Az idegrendszert is károsan" megterheli, Megítélésük: szerint a telefon átlagosan három; évvel megrövidíti az emberéletét. ;Együnk sok almát! '. A Michigan egyetem ■ 1380- hallgatója az elmúlt luírom év-', ben naponta rendszeresen fogyasztott néhány almát. Meg-', állapították, hogy a hallgatók, közölt összehasonlíthatatlanul; ritkábban fordult elő nátha,, vagy más légzőszervi megbetegedés, és idegileg is sokkal ki-, cg yen-súlyozottabba k mintázok a diáktársaik, akilc nem' esznek almát. '.Mechanizált féltékenység Seattle államban (USA) a bí-; dóságnak furcsa ügyben kellett; döntést hoznia. Egy asszony- Válókeresetet indított a férje, ellen, amiért az házukban a. legkülönbözőbb helyeken tele-; viziós kamerákat rejtett el és- igy ellenőrizte távoli hivatala-; ból feleségének napi program-! iát. A bíróság az asszony javá-; ta döntött, s a férj hibájából; mondta ki a válást. «——o— Igaxi Shatc-i rálátta Amikor G. B. Shaw „Szent; Johanna” című darabját New. Vorkban műsorra tűzték, a. Színház igazgatója azzal a kezessel fordult a mesterhez, rövidítse meg kissé a darabot,, taerl az elővárosokban lakó hézők különben nem érik el az; Utolsó vonatukat. Shaw sürgő-- hyilcg a következőket válaszol-; ta: „Rövidítés kizárva, változtassák meg a menetrendet.” ;■ 'OQO*""” _ Jr eldobta kardját és amikor a] bika nekitámadt, fölé hajolt] és két szarva között a tenye-i rét helyezte a bika fejének or-Í ra a pontjára, ahová a kard-- nak kellett, volna behatolnia a] tökéletesen szabályszerű végsődöfésnél. H.
