Észak-Magyarország, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-02 / 282. szám

6 eSZAKMAGYAROMZAG Vasárnap, 1962. december SS. A „Boccaccio 70” és a legújabb halhatatlan Másik esemény külföldről: Joseph Kessel, az ismert fran­cia író, aki nemcsak regényei­Sophia Loren ről, hanem kitűnően megírt ri­portjairól is híres, a legújabb halhatatlan. A Francia Aka­démia most választotta tagjai közé, Ö a 27-es karosszék bir­Anita Ekbcrg replője. Szerepe szerint meg­személyesíti egy reklámról mo­solygó nő hatalmas fényképét egy professzor fantáziájában, és magába bolondítja a tanárt. A dekameronszerű elbeszélés sorozat második részében Ro- my Schneider egy grófnőt ját­szik, a harmadik részben pe­dig Sophia Loren olyan nőt játszik, akit lottó főnyeremény­ként nyernek meg. *­> • í LADÁNYI MIHÁLY: Joseph Kessel tokosa, ebben ült valaha Fon- tenelle és Bernardin de Saint- Pierre. (máté) Hová leit „a Nina II? “ Egy 11,5 méter hosszú, 30 tonnás vitorláshajó, pontos mása annak, amellyel Kolum­busz Kristóf tette meg felfede- zőútját, október 10-én, a Ka­nári szigetekről a Bahama szi­getekre indult. A hajó kapitá­nya, Carlos Etayo nyugalma­zott spanyol tengerésztiszt, le­génysége pedig öt spanyolból, egy franciából és egy amerikai riporterből áll, aki megírja az \út történetét a Saturday Eve­ning Post számára. A hajósok nem vittek egyéb felszerelést magukkal, mint azt, amit an­nak idején Kolumbusz is hasz­nált, tehát nincs rádiójuk és navigációs eszközeik is egé­szen primitívek. A Nina II-nek korhű ruhába öltözött utasai­val már meg kellett volna ér­keznie a Bahama szigetekre, de egyelőre nyoma veszett. Radar szemű vakok Dr. L. Kay, a birminghami egyetem tanára, érdekes új műszert dolgozott ki a vakok számára. A készüléket már gyakorlatban is kipróbálták. Három fő részből áll: egy zseblámpaszerű csőből, ame­lyet a vak ember a kezében tart és arrafelé irányít, ahon­nan visszhangot akar kapni, és két fülébe illeszthető hall­gatóból. A készülék méri az időt, amely alatt egy hangjel­zés eléri a vak útjában álló tárgyat, és onnan visszaverő­dik. Ezt az időtartamot a ké­szülék különböző frekvenciájú hangokká változtatja, asze­rint, hogy a tárgy mekkora tá­volságban van. A Duna-kanyarban A Duna-part ősszel is vonzó. Különösen Szentendrénél, ahol a parti sétányt modern virágtartókkal és műanyagpadokkal látták eL Foto: Sz. Gy. A „Ki mit gyűjt?" kiállítás Nevek pattognak Hideglelős az ősz, alig van már szelíd, nyugodt estje, avarban elkószáló, a szél is úgy lobog, mint a bevérzett zászló, ahogy a híreket terelgeti. Nevek pattognak rekedten a rádióból. Néhány név már egészen katonásan lép ki, s itt ül a székben, sáros csizmájával asztalomon — én meg ázó bokrok és kazlak alján riadtan várom leszállni a ködöt, szívem torkomba fut, amikor felzörög izzadt tenyeremben a mai újság. : **lHr-íriHHr**********************************i ■ A Miskolci Gyűjtök Klubja [a IV. Diósgyőri Kulturális Na­pokon rendezte meg „Ki mit gyűjt?” című kiállítást, a vas­gyári művelődési ház film­színházának kiállítási termé­ben. A kiállítást nagyon sok érdeklődő tekintette meg. A tizenöt kiállító egész ter­met betöltő anyagot mutatott be; valamennyi évtizedes gyűj­tő-munka eredménye. A régi pénzek tablója szinte feleleve­nítette a múltat. A Kossuth- bankók a szabadságharc nap­jait idézik, majd a „hadifo­goly” és a „kék pénzek” az 1914-es háború borzalmait, s az azt követő nyomor emlé­keit elevenítik fel. Ugyanígy a múltról beszélnek a régi ér­mek, levelek, bélyegek. Igen érdekes, ritkaságszámba menő Ács Gyula exlibris gyűjtemé­nye. (A könyvek és a könyv­tárak hovatartozását jelöli meg.) Egyik legszebb része a kiállításnak a színes japán gyufacimke-kollekció, melyet a 74 éves Kárpáti Gyula 26 ezer darabos gyűjteményéből válogatott ki. Salamon Zol­tán szervezőtitkár levélzáró és italcimke gyűjteményét mu­tatta be, ízléses elrendezésben. Tíz évig a matematikai társulat élén Az elmúlt napokban ülést tartott a Bolyai János Mate­matikai Társulat borsodi Ta­gozatának vezetősége. A titká­ri beszámoló után Batár Zol­tán egyetemi adjunktus, aki kerek tíz évig látta el a tár­sulat helyi tagozatában a tit­kári teendőket, sok más egyéb Az emberi gondolkodás változása Londoni orvosok foglalkoz­tak nemrég az emberi „gon­dolkodás változásaival”. Arra a megállapításra jutottak, hogy a technika fejlődése és az idő­hiány miatt, az emberek las­sanként rászoknak a rövidebb és koncentráltabb gondolko­dásra. Az orvosok szerint a nyelwédelem ellenére számí­tani kell rá, hogy a következő évtizedekben „megcsonkul” az emberi kifejezésmód. Ez a fo­lyamat a szavak önkényes, majd szisztematikus összevo­násával kezdődik, ami máris tapasztalható a rengeteg köz­használati rövidítésnél. társadalmi munkájára való te­kintettel kérte e tisztség alóli felmentését. A vezetőség jegy­zőkönyvileg mondott köszöne­tét Batár Zoltánnak fáradha­tatlan, áldozatos munkájáért. E tíz esztendő alatt a bor­sodi tagozat 515 előadást tar­tott, mintegy 30 ezer részvevő­vel. Az említett időszak alatt a társulat vándorzászlaja, mint az országosan is legjobb ered­ményt elért vidéki tagozat tu­lajdona, több évig a borsodi togazot birtokában volt. A ma­tematikai társulat elmúlt tíz év alatti teljes kibontakozásai minden sikere és eredményei szinte elválaszthatatlan a fel­mentését kérő titkár nevétől. A titkári teendőket a veze­tőség egyhangú határozata alapján ez időtől kezdve Kiss Barna egyetemi adjunktus lát­ja eL A z intemátus kertjében aranylottak a birsalmák. Nem is volt más gyümölcsfa, hanem ezüstfenyő, meg olajfa urizált az utak mentén. Csak a kerítés mellett húzódott meg néhány birsbokor, mint proletárok úritársaságban. Mi gyere­kek, azt a véletlenül odavetett sarkot szerettük legjobban ősszel, nemcsak azért, mert rágcsálhattuk a fanyar, félérett gyümölcsöt — amit, nem tudom miért, „sárgaszerencsének” neveztünk —, hanem azért is, mert ott olyan jól lehetett búsulni az elhagyott otthon után, úgy szeptember közepén. No, mondanom sem kell, hogy az az álomsarok tilos terület volt számunkra. Talán éppen azért vonzott. Meg a kerítés másik oldalán a kertész házikója, akit (mármint a kertészt) csak úgy hívtunk, hogy: Borisz, persze csak magunk közt, mert vele nem mertünk szóbaállni. Hogyisne! Orosz volt az istenadta, és szakálla is volt. 18-ban maradt itt, s azt sem tudtuk, hogy tud-e magyarul vagy se, de májusi estéken me­legedő szívvel, megbabonázva hallgattuk a hálóablakban a balalajka húrjain sírt bús orosz dalokat, borzongva a langyos éjszakában a mogorva ismeretlentől. S a holdvilág ezüstjében szibériai hómezőket láttunk. Aztán egy őszön megismerkedtünk vele. Ködfoszlányok, mint szakadt rongyok csüngtek a fák félcsupasz ágain. Olyan félalkonyat borongott, olyan őszi szomorúság fátyolozott ben­nünk is mindent. Ketten ballagtunk le a birsbokorhoz búsulni, és persze vadászni egy véletlenül ottfelejtett „sárgaszerencsére”. De ez a vadászat nem volt éppen szerencsésnek mondható. Talál­tunk ugyan két fonnyadó, rücskös gyümölcsöt, de minket is megtalált az örökké éber Póla néni. Nagyon belemerülhet­tünk a búsulásba, hogy nem vettük észre lépteit. Valahogy egy kicsit mindig a kígyóra emlékeztetett, ahogyan besiklott közénk, amikor legkevésbé vártuk. Pedig néha még jóindulatú is tudott lenni, ha éppen nem volt bibliás-napja. Mert ha rossz kedve volt, csak a bibliát olvasgatta, és olyankor duplán mérte a büntetést ránk. De mi oly „istentelenek” voltunk, hogy az esti imánál összemosolyogtunk. Hát dermedten álltunk Póla néni — vagy a végzet an­gyala — előtt, akinek — úgy éreztük — csak a lángpallos hiányzott kezéből, hogy kiűzzön bennünket a birsalmás para­dicsomból. — Ahá! Szóval itt vannak a tolvajok! — recsegte, s ösz- szébbvonta fekete vállkendőjét. Szemüvege ellenségesen vil­lant ránk s kis fonnyadt kontya dideregve fészkelődött a feje- búbján. Roskadtan ácsorogtunk, csatakos cipőnk orrát bámulva, miközben ömlött fejünkre a megszégyenítő szózuhatag. Már- már kezdtük elhinni, hogy lelkünk sötét és mocskos, hogy bűnünk megbocsáthatatlan s az isten is csak megbotránkozva nézhet ránk, amikor a sűrűből előlépett Borisz széles alakja. A szeme nevetett de hangja szomorú volt. — Kisasszony kérem, a gyerekek nem hibásak, , én adtam nekik a birsalmát, mert segítettek a száraz leveleket össze­szedni. Meghatódva néztünk rá és azon sem lepődtünk meg. hogy hibátlan magyarsággal beszélt. Póla néni hápogott vagy kettőt s intett, hogy elmehetünk. Már hószirmok pilingéltek a tar birsbokrokra, amikor végre sikerült beszöknünk Boriszhoz, köszönetét mondani a védelemért. Az üvegház virágai közt babrált, amikor hosszas huzavona után, félve benyitottunk hozzá. Ránknevetett, s hívott, hogy nézzük meg a virágokat. Elfelejtettük megköszönni, hogy akkor védelmünkre kelt. Mesélt nekünk a virágokról és játszott a balalajkán. iiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiíniuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiuiiiiiimiiimii Igazad volt, Borisz... miiiiniiMiiiniiiMiiii]imiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii|!iiiiiiiiiMimiiii!iiiiiniiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuMniiiliiiiini!iiiiiiiHiii Torkunkban vert a szívünk, amikor visszaszöktünk az épületbe. Titkunk oly nagy bűn volt, hogy csak ritkán mertük megismételni. De olyankor elmeséltük, hogy a grízestésztát csak ecettel tudjuk megenni, olyan rossz. Hogy 'meg fogunk bukni németből, mert nem szeretünk szavakat tanulni — és karácsony előtt moziba megyünk, de hogy mit nézünk meg, nem tudjuk. Tanácsot kértünk tőle mindenben, apáskodott fölöttünk, mi pedig igen-igen megszerettük. Nála tartottuk meg a nagy-haditanácsot a farsangi ál­arcosbál előtt. Mert álarcosbál minden évben volt, csak persze fiúk nem voltak, és a tarka krepp-papírruhákba öltözött lányok egymás cipőjét tapisgálták. ha megszólalt a zene. Nem tudott ott táncolni senki, csak találomra vonszoltuk egymást az ebédlő kockakövén fel-le, de az illúzió színessé tette ezt az estét. Mi, kisebbek, jobban vártuk, mint a nagylányok, számunkra a -felfordulás, kavargás, szíp, fény és zene felért egy nagyvásárral. A Borisznal megtartott haditanács eredményeként krepp­n papír toalettünkben valódi orosz-fiú és lány lett belő­lünk erre az estére. Hónom alatt. Borisz balalajkájával — amit le nem tettem volna az egész világért — izgatottan sü- rögtem a macskáknak, egereknek, pillangóknak, tündéreknek és tudja az ég, mi mindennek öltözött, csiripelő lányok között. Kár volt a sürgésért. Ez okozta vesztünket. Csak a folyosóra kukkantottunk ki. hogy lehet-e már sorákozni, de mi abba a sorba már nem állhattunk be. Igazgatónőnk szeme felhábo­rodva akadt meg rajtunk. Élesen ripakodott ránk, de szavait a körülötte alázatos- kodó tanároknak szánta. — Micsoda jelmezben vagytok?! Ez kész lázítás! Bolsevik szimpatizánsokat nevelünk itt?! Azonnal öltözzetek át, és leg­okosabb, ha föl se jösztök az ebédlőbe! Látni se akarlak benneteket! Halálraváltan szedegettük le magunkról a krepp-papír csodát, s amikor elnémult az épület — csak az ebédlőből szű­rődött le fátyolosán néhány dalfoszlány, egy-két csengő ka­cagás —, zokogva borultunk a papírfoszlányokkal teleszórt tanulóasztalra. A szívünk szakadozott a nagy bánattól, amikor fülünkig szűrődött a „Kék Duna” csábító dallama. Ügy éreztük: kerin­gőzni tudunk a legszebben, pedig valójában csak csetlettünk- botlottunk — de néha az illúzió boldogabbá tesz, mint a valóság. Dagadtra bőgtük az orrunkat, pedig nem is tudtuk, mi­lyen „bűnt” követtünk el. A nagy boldogtalanságba egyetlen fénysugár villant. Le­szökünk Boriszhoz. Visszavisszük a balalajkát. Óvatosan osontunk a kihalt folyosón a kertbe vezető ajtóig. Gyönyörű éjszaka volt. A fenyők szinte roskadoztak csillogó hóbundájuk alatt, a holdfény kékes árnyakkal népe­sítette be az elhagyott zugokat. Kézenfogva futottunk a fél­méteres hóban és már nevetni is volt kedvünk. Hiszen a gye­rekeknek oly kevés kell, hogy a legnagyobb elkeseredésből kacagásba csapjon a szívük. D orisz alig értette, hogy mi is törént, mert egymás szájá­** ból kapkodtuk a szavakat. De rendezett ő nekünk olyan farsangi estet, hogy azóta sem voltam oly vidám és boldog. Mókázott, viccelt, utánozta a kutyaugatást, meg a békabrekeg est, mekegett, bégetett, s mi könnyekig nevettük magunkat. Almát ettünk, meg diót., még táncoltunk is. Mi a balalajka muzsikájára, ő meg kozák táncot járt és fütyült hozzá. Neki kellett figyelmeztetnie minket, hogy későre jár, nemsokára vége lesz fent is a bálnak. Hógolyózva futottunk végig a kerten, jól megmosdattuk Boriszt, aki prüszkölve menekült előlünk. Az épület előtt megcsendesedtünk. Vidám csárdás hangjai szűrődtek ki a csillogó ablakok mögül. Elszomorodtunk újra, s teleszaladt a szemem könnyel. Gyermeki szívem nagy fel­háborodásában felsóhaj tot tarn: csak azt tudnám, mi az a „bolsevik”? Borisz rám nézett, a szeme nevetett, de a hangja ünnepé­lyes volt: — Hidd el, lelkem, lesz még idő, amikor büszke leszel arra, hogy bolsevik vagy ... Borisz, igazad volt... C ok év futott el azóta, sok farsang hava csillogott a hold­** fényben, de úgy' érzem, olyan szívszaggatóan szomorú és ugyanakkor könnyekig vidám azóta sem volt egy sem. Es vajon merre van, hol van Borisz? Mi lett belőle? ... öreg bácsi, aki már nem jár kozák táncot 'de akinek én egy életen át tartozom egy felelettel: Igazad volt, Borisz..; T. Komló Ibolya Három olasz rendező: Fellini, aki az „Édes élet” című film­jével legutóbb világsikert ara­tott, Visconti és De Sica há­rom epizódból álló filmet ké­szített „Boccaccio 70” címmel. Az első résznek az ugyancsak az Édes életben nagy sikert aratott Anita Ekberg a fősze-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents