Észak-Magyarország, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-01 / 281. szám
ESZAKMAGYARORSZAO Szombat, 1962. december 1Heti külpolitikai összefoglalónk Hírügynökségi jelentések szerint az ENSZ politikai bizottsága csütörtökön 50 szavazattal 0 ellenében és 26 tartózkodással elfogadta 21 el nem kötelezett ország határozati javaslatát,' amely arra szólítja fel U Thant.-ol, az ENSZ ügyvezető főtitkárát, hogy szorgalmazza a nukleáris fegyverek betiltására hivatott értekezlet összehívását. Harmincnégy ország képviselője nem volt jelen az ülésteremben. Á nemzetközi életben zajló, vagy lezajlott események közül a mült héten elsősorban Anasztasz Mikojan háromhetes kubai látogatásának befejezése és Egyesült Allamok-beli tárgyalásai, a francia parlamenti választások, a nyugatnémet kormányválság, a genfi tizenhéthatalmi leszerelési értekezlet tanácskozásainak háromhónapos szünet után sorrake- rült folytatása, a bolgár nemzetgyűlés időszaka és Todor Zsivkov új kormányának bemutatkozása, Rapacki lengyel külügyminiszternek az államközi kapcsolatok fejlesztéséről folytatott eredményes jugoszláviai megbeszélései, a vatikáni zsinat első ülésszaka és Wla- dyslaw Gomulkának a lengyel népgazdaság problémáiról tartott beszéde vonta magára a figyelmet Mikojan utazása — A Szovjetunió és Kuba barátsága szilárd és megbonthatatlan! — ezekkel a szavakkal búcsúzott háromhetes látogatása végén a kubai néptől Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese. Mikojan tanácskozott a kubai államférfiakkal, „találkozott az egyszerű emberekkel, körutazást tett az országban”. Azért jöttem Kubába — mondta a többi között —, hogy a kölcsönös bizalom, a testvéri együttműködés szellemében megbeszélést folytassunk elvtársainkkal, barátainkkal, hogy még jobban megerősítsük azt a tudatot, hogy Kuba ügye az egész szovjet nép ügye is”. Kuba ezekben a hetekben a világpolitika homlokterébe került. Az Egyesült Államok fegyveres intervenciójának közvetlen veszélye, a katonai blokád nemcsak Kubát sodorta súlyos helyzetbe, hanem az egész világot is a nukleáris háború küszöbére juttatta. Kuba helyzete kétségkívül nehéz. Mikojan azonban joggal emlékeztetett arra, hogy négy évtizeddel ezelőtt az imperialista államok gyűrűjébe zárt Szovjetunió helyzete súlyosabb yolt. Ma a hős szigetország mellett áll a hatalmas Szovjetunió, a szocialista országok és az egész haladó emberiség. S a Szovjetunió, a Hruscsov-vezette szovjet kormány Kubával vállvetve eltávolította az ország fölül a háború rémét, megmentette az emberiséget a termonukleáris háborútól. Mikojan, útjának legfőbb érOOCX300000000000000000000000000000000000000000000000000Coooooooooooooooooooooooooooooooooo végig, hogy miért éppen erre kíváncsi, de azért megmondta: — Hat. Dani halkan füttyentelt az elragadtatástól. — Hát magának? — érdeklődött bizalmasan a bányász. — Most született az első ... — Lány?... — Az. — Mindjárt gondoltam. A legtöbb bányász elsőre mindig lánygyereket csinál. Nekem is csak a harmadik lett fiú. De attól kezdve csak fiú született egyfolytában. Nevettek, az egymáshoz tartozók meghittségével. Búcsúzóul biztatón biccentett a hatgyerekes: — Aztán iparkodjon, hogy utolérjen. Jószerencsét!... Dani hálásan viszonozta: •— Jószerencsét!... Most egyszer sem gondolt arra, hogy milyen fárasztó végigbaktatni az üres fővágaton. Le- gényes léptekkel sietett, kívánta a munkát, hogy csapongó jókedvében munkával, mozgással csillapítsa erejének éhét. Nem idegeskedett, hogy meddig kell ittmaradnia, még attól sem csappant meg a kedve, hogy tizedik hónapja el- szakadtan kénytelen élni a családtól. Apa lett, görcsösen síró emberke rángott a markában, befalta a dacos öklöcské- ket, megértette, hogy nincs az a zord élet, amit ne lenne érdemes elviselni ezért az örömért, amely gyönyörűbb a szerelemnél is. Apósát ugyancsak boldognak látta, akinek pedig annyi bajt akasztottak a nyakába mostanában. Az öreg Kincsest végül mégis csak leváltották, a saját beleegyezésével, a szövetkezet tudta nélkül. Amikor pénzért mentek a bankba, Szekeres kátéimé, hogy a kubai nép meggyőződött: a Szovjetunió mellette áll, nem hagyja magára Hruscsov szavait idézve nem hárítja el magáról a kubai nép sorsáért és előrehaladásáért érzett felelősséget. Mikojan Havannából New Yorkba, majd Washingtonba utazott, s miután találkozott többek között U Thant ENSZ ügyvezető főtitkárral, csütörtökön több mint háromórás megbeszélést folytatott Kennedy elnökkel. Elsősorban a kubai kérdésről volt szó, de más, Kelet—Nyugat közti függőben lévő problémák is felmerültek. A tanácskozás — mint a jelentésekből Idtünik — „őszinte és gyakorlatias volt”. Mikojan és Kennedy megállapodott, hogy tovább kell folytatnia a megbeszéléseket a két ország között mindaddig, amíg a Kubával összefüggő kérdéseket meg nem oldották. Az amerikai közvéleményben egyébként most mindinkább megszilárdul az a nézet, hogy építő jellegű tárgyalásokat kell folytatni és kölcsönösen elfogadható kompromisszumokat kell kötni az égető nemzetközi problémák megoldására. A francia választások után... A parlamenti választásokkal lezárult Franciaországban a harmadik és negyedik köztársaság tucatnyi pártja politikai küzdelmének vaskos esemény- naplója. A Bourbon-palota történetében új oldal kezdődik: a parlamentben olyan jobboldal lesz, amilyen fellelhető még jónéhány tőkés országban, viszont olyan baloldal, amihez hasonló egyetlen burzsoá államban sincs, mert a képviselői padsorokban a mandátumot megnégyszerező kommunista pártnak 41 küldötte foglal helyet, s mögötte az V. köztársaság négymillió szavazója áll. Ez az első benyomás a 475 tagú új francia parlamentről, amelyben az UNR-nek, vagyis De Gaullenak 229 képviselője, tehát számottevő többsége lesz, de a baloldal összesen 120 mandátumával lényegesen megerősödött.' A reakció , felsorakozott De Gaulle mögé, aki abszolút többségét tulajdonképpen a jobboldali képviselői mandátumok átcsoportosításának köszönheti. Másfelől hosszú évek óta először az ország számos körzetében egységfrontot alkottak a baloldali erők. Teljes mértékben beigazolódott, hogy helyes a kommunista párt politikája, amely állást foglalt minden demokratikus és köztársasági erő akcióegysége mellett. Jellemző: a De Gaulle-isták parlamenti többsége annak eredménye, hogy más jobboldali pártok eddigi hívei mintegv száz választókörzetben az UNR-re szavaztak, másfelől a szocialisták 35, a radikálisok tíz képviselői mandátumot a kommunistáknak köszönhetnek. A választások szembetűnő jellemzője tehát az erők polarizációja. A jobboldali összefogás magában rejti azt a lehetőséget, hogy ú.jabb támadásokat kíséreljenek nieg a dolgozó tömegek és a haladó erők érdekei és jogai ellen. A köztársaság híveinek tömörülniük kell, hogy gátat emelhessenek a személyi hatalom, a reakció terveinek útjába. Ez a választás legfőbb tanulsága. Kormányválság vagy kancellárválság? A bonni burzsoá lapok gyakran bocsátkoznak politikai jóslatokba és nagyritkán valóra is válnak „előrelátásaik”. Ez utóbbi történt az úgynevezett Spiegel-botrány esetében. Egy hónappal ezelőtt, amikor Strauss hadügyminiszter közbelépésére letartóztatták a Spiegel című lap szerkesztőjét és néhány munkatársát, a nyugatnémet újságok többsége úgy vélte, hogy Adenauer kormánya nem lesz képes túlélni ezt az ügyet, s a kereszténydemokraták- koalíciójának felbomlását jósolta. A jóslat talált: a kormányválság bekövetkezett, a koalíció felbomlott. Az elmúlt napokban már ideges légkörben folytak a bonni kormányalakítási tárgyalások, A szabaddemokraták, akik a Spiegel-ügy nyomán visszahívták minisztereiket a kabinetből, változatlanul ragaszkodnak ahhoz, hogy Strauss semmiképpen sem foglalhat helyet a’z új kormányban. Megfigyelők a megoldást egyebek között összefüggésbe hozzák a kancellárutódlás kérdésével. „A jelenlegi bizalmi válságot csak akkor lehet leküzdeni és valóban tartósnak bizonyuló kormányt alakítani — írja a Welt —, ha már most megállapodás történik Adenauer utódát illetően is. Hírek az ENSZbol A Biztonsági Tanács pénteken délelőtt — magyai- idő szerint 17,10 órakor — összeült, hogy megvitassa az U Thant ügyvezető főtitkár mandátumával kapcsolatos kérdéseket. Mint ismeretes, U Thant mandátuma 1SJJ13. április 10-én lejár. A Biztonsági Tanács egyhangúlag javasolta, hogy 1961. november 3-áig visszamenő hatállyal, ötévi mandátummal nevezzék ki főtitkárrá V Thant ügyvezető főtitkárt. A se éjjeli őr dilemmája Az Elysée palotában. De Gaulle székhelyén új rend lépett életbe. Az Intézkedés értelmében az éjjeli örök és a titkárság szigorú utasítást kapott, hogy az elnök egészségének fokozott védelme érdekében csak rendkívül súlyos, tragikus események bekövetkeztekor szabad éjjel felkelteni. A rendelkezés értelmezése felett pillanatok alatt bonyolult vita alakult ki az illetékesek között. Egyesek szerint a definíció úgy értelmezendő, hogy De Gaulle éjjeli nyugalmát csak háború esetén szabad megzavarni. Mások szerint földrengés, sá‘ lyos természeti csapások st& már beleesnek a keretbü Lapzártakor a döntésről nid nem érkezett lnr. Az egyszt' mélyi uralom jellegéhez Ver sze az állana a legközelebb lia esetenként maga az cinül’ határozná meg, boirv a fej' keltés indokolt-e. Ehhez VÜ szont megintesak szükség** lenne az ébrenléti állapot Tekintve, hogy a probiert* megoldhatatlan, lehet, hugi ez marad Franciaországba" az egyetlen terület, ahol ! döntés jogát De Gaulle ni®' sokra bízza. Egy mondatban... A PÁRIZSI Magyar intézetben csütörtökön ünnepi hangverseny volt Kodály Zoltán 80. születésnapja alkalmából. KEDDEN, december 4-én reggel 9 órakor kezdi meg tanácskozását a prágai Julius Fucik parkban lévő kongreszszusi palotában a Csehszlovák Kommunista Párt XII. kong' resszusa. VASÁRNAP nyílik meg R8' mában, a kongresszusi palota' ban az Olasz Kommunista Páf* X. országos kongresszusa. Szembe babám, ha szeretsz — IMRE bátyám, jöjjön a vetőtgéphez, maga lesz a faros. — Ambriskó Imre íogatos először azt hitte, hogy rosszul hall, de amint, látta Sztankain a határozottságot, kissé fejébe szökött a vér. — De én íogatos vagyok — csattant fel, — Most a kenyérről van szó! — vágott vissza a gazdász. Ambriskó mormogott még valamit. A lovakat félrehajtotta, s elindult a vetőgép után. Nehezén haladt akkor a munka Hernádvécsén. Sztankai István, a Gagyvendégi Állami Gazdaságból hívott agronómus már több hónapja volt ekkor hivatalában. Tudta, hogy határozottan kell cselekednie. A körülmények késztették erre. Sejtette, hogy lesz aki megorrol, talán hangosnak tartja, de ha eltelik az idő, az emberek belátják, hogy másképpen 'nem lehet Nehéz fába vágta a fejszét. Már akkor látta, amikor először jött el Hemádvécsére „háztűznézőbe”. Tavaly nyáron még nehezen bontakoztak itt az új élet körvonalai. Az eredménytelenség a vezetés gyengeségéből, hozzánemértéséből fakadt.. A kukorica nagy részét ki kellett szántani, a csikók az almot ették maguk alól, a hízómarhák legelőn voltak, 9 forintot oszlottak, mert többnyire mindenki a maga feje, vagy inkább a maga dolga, után ment. Dióhéjban így lehetne jellemezni az akkori állapotokat. Az alapoknál kellett kezdeni. A 30 holdas tábláit helyett 50—100 holdasokat jelölt ki, pontosan megtervezte, hol kell elvégezni a mélyszántást, melyik földbe mi kerüljön, mennyi takai-mányra van szükség, és így sorban mindent. Ennyi munka láttán Sztankai egy pillanatig sem tudott nyugodni. Különben is hozzászokott a gazdaságban ahhoz, hogy nem voltak nagyobb fennakadások. Az első esztendő nehéz volt. Gyökeret kellett engednie, s erre időre volt szükség. Kezdetben sokan fennakadtak egy- egy intézkedésén. A múlt őszszel lecseréltette az összes vetőmagot, ami egy kis többlet- költséget jelentett a tsz-nek. Sokan tudták, hogy a fajta leromlott, de néhányan egyebet is tudni véltek. — Sztankai adósságba kerget bennünket... És adódott még több ilyen kicsinyesség, de ő tudta, mit csinál. Meg kell hagyni, a vezetőség mindenben támogatta, 40. A kas, vagyis a bányafelvonó eszeveszetten suhant alá. Nyolcán szorongtak a szűk, rácsos ketrecben, amelynek minden porcikája zörgött-recsegett, mint a lejtőről letaszított rozoga szekér. Éles huzat nyesett hidegen az emberek arcába, s ahogy egyre süllyedt a kas száz és száz métereken át, úgy vált mind langyosabbá a fültompító légáramlat. Senki ■nem beszélt. A bányászok nyitott szeme sehova se nézett. Gömbölyded bőrsapkájukra nagyra hízott vízcseppek poty- tyantak a felvonó vasmennye- zetéről, ahol a gyertyánál is gyengébb fényű villamoségő világított rozsdás drótkosárkában. Danit eleven testek növénye fogta közre. Ha. megingott a rándulásoktól, nem engedték kilendülni egyensúlyából. Ezt a reggelenként! átváltozást viselte el a legnehezebben, amikor a sokszínű, emberi világból aláragadta ez a barátságtalan börtönöcske, a feketeség vértelen, ízetlen honába, amelyre a súlytalan égboltozat helyett iszonyatos tömegű, fenyegető köi-engeteg borult, sandán ólálkodva a hangyányi emberek- feje fölött. De most a végtelen mélvsé- ITűnek tűnő függöaknában sem fogta el az a jól ismert lelki tépág. amelyet még egyetlen leszálláskor sem kerülhetett ki, amióta a bányában dolgozott. Hasonlított most a spicces emberhez, akiből elpárolog a félelem, s jókedvében az ördögöt is megpofozná, csupa játékosságból. Álmos volt, hiszen a vonatról egyenesen futott az öltözőbe, zsebében még azonmód volt a kenyérszeletek közé ragasztott pecsenye, ahogy Klári a Szabad Nép-be csomagolta. Mégis az ő szeme sugározta leginkább a pihent- séget, tekintete nem lelte a helyét, barátkozón keresett valakit, hogy beszélhessen nagy öröméről. Sajnálta, hogy ezeket a bányászokat csak látásból ismeri. Remegve zökkent a kas az akna fenekéhez. Éjszakázástól kótyagos öregember akasztotta ki a védőláncot, majd félretolta a kas rácsajtaját. — Jószerencsét — köszönt unottan, s nem nézett senkire. Dani rövid ideig együtt ment a másik két bányásszal az iszonyatosan hosszú fővágatban. Máskor inkább ismerősre várt. — sehogy sem aka- ródzott magányosan végigkullogni a másfél kilométeres folyosón, amely reménytelen egyhangúsággal nyújtózott a föld gyomrában. Itt képtelenség volt érzékelni a távolságot, semmihez nem tudott viszonyítani, ment, ment, s úgy érezte, hogy egyhelyben marad, elszédítette az ácsolat gerendáinak bordázata, mindig ugyanaz a lámpa közeledett feléje, s az egyik mellékvágat sötét torka is szakasztott olyan volt, mint a másik, örült, ha csilléket látott, ezek legalább szabálytalan távolságokra álltak egymástól és meg kellett kerülni őket, így leléphetett a talpfák fárasztó soráról, amelyek kényszerítették, hogy csak rájuk lépjen, s mire a végére ért ennek a vízszintes létrának, tulajdon lábait is talpfának érezte. Mint ahogy a cigány nem szokta a szántást, úgy ő paraszt létére keserves tűréssel tudott csak a bányához idomulni, de végül jobban sikerült, mint ahogy legbiza- kodóbb napjaiban is remélni merte volna. Ezúttal nem viszolygott nekivágni a ködös messzeség felé tartó folyosónak. Egyelőre még mellette lépkedett az utolsó bányász a kas utasaiból. Alacsony, horpadt arcú ember volt, szemegödrén és pofacsontjai alatt ugyanolyan titokzatos árnyék hallgatott, mint az elhagyott mellékvágatok bejáratán. Dani megkérte, hadd tarthassa lámpáját a másik karbidlámpájához. — Hány gyereke van? — kérdezte jószándékúan. míg sercegve lobbant lámpáján a fémes fény., Az idősebb furcsállva nézte » 00.0000000000000000000 vánságára Anti írta alá a nyugtát, ettől kezdve minden papíron az ő neve szerepelt, de otthon az öreg szavára mozdult a munka, mintha semmi sem történt volna. Vagyis más volt az elnök otthon, és megint más a felsőbb szervek felé. Szekeres vállalta a felelősséget a nyaktörő játékért, mivel belátta, hogy kár volt vesszőfutásra ítélni a fiatalokat. Kockára tette ugyan a karrierjét, de inkább tartotta becsületesnek ezi a megoldást, mint hogy teljesen lehetetlenné tegye az öreget. Csuka Péterre más falvakat bízott, ide meg új instruktort küldött. Remélte, bogy a kuszaságot rövid időn belül kiigazíthatja. Daninak minderről fogalma sem volt. Csupán annyit állapított meg, hogy az öreg vigaszra lelt unokájában és boldogabb. mint valaha. Miközben talpfáról talpfára lépett, szülei ötlöttek eszébe. Anyja iránt áhitatos gyengédséget érzett, de apjára sértődötten, megülepedett haraggal gondolt. A télen nyomukra bukkant, fölkereste őket a távoli Hortobágyon. Anyja váltig sírdogált, örege pedig faképnél hagyta, anélkül, hogy fogadta volna a köszöntését. Egyetlen szót sem váltott vele, elkóborolt a tanyából, hogy ne is lássa. Mondogatták az idegenek: mindenkihez ilyen, a végét járja, nincs már egészen az eszénél. Az ifjú apa most megbékélt az öreg Kustánnal. többé nem volt miért haragudni rá. Mindenképpen- kötelességének tartotta, hogy gondjaiba fogadja.] Elhatározta, a legközelebbi szn-, had szombaton elmegy a szülei-] ért, hiszen a törvény szerinti megváltotta őket. Legyenek] otthon, mire- kitavaszodik. U<‘oly tatjuké az ambiciózus emberben re* ismerte a segíteni akar árt, 8 töprengő guzdászt, alá, hogy 8 szakkörökben ismert szóval éj] jtink, nem kirándulásra jÖ'1 állami támogatással a tsz-k® hanem hogy jó útra vezesse 8 közös szekerét. S az idő n®;3 dolgozott. Később, egy közgy8] lésen Ambriskó Imre így szók' — Belátom, hogy annak id®" jén igaza volt az agronómia nak... ELJÖTT AZ ARATÁS. Mi] csoda? A Gálya-dülön, ah® annak idején az uraság, késők" az egyéniek is csak 4—6 máz]8 búzát termeltek, elérték a 8 mázsát. A mélyszántás, a tf®' gyázás. a gyűrűs hengerrel 1*] zárt talaj, a kicserélt vetőm®» megtette a magáét. 1961-be8 csak 40 vagon terménye volt- 8 tsz-nek, most 90 lett. A kuk]] rica a szárazság ellenére }■ , megadta a 20 mázsát, Rozit)®,1' György brigádvezető, aki kit lönben párttitkára is a tsz-nek így beszélt: — Azelőtt, ha jószágot 'ót] tünk átadásra, elbújtunk, hog! ne lássanak. A. sertés net’’ ütötte meg a kívánt súlyt, f marhákra rossz volt ráné-zT] Most más a helyzet Több k1’ zott marhát adtunk át extréf] minőségben. Az emberek hah] gulata is megváltozott. Előszó 'ebben az évben a kalászosok !a kapások után prémium®] kaptak. Alá otthon jószág®1 nevelt, külön kaszálót is k8] ipott. A tervezett 21 helyett ^ [forintot, mutat idáig a műnk]' egység, s ha hozzáadjuk a szék [osztott prémiumot, eléri a ^ iforintot is. Ez történt a mást8] 'esztendő alatt, mióta magok' [nak való emberre talált®1] ’Sztankai Istvánban. IíolP [mennyire jól választottalt, ®_ már abból is kiderül, hogy r8 [beszélték az agronómusl: m8] irád jón még 2 esztendeig a tS^' [ben. Sztankai ráállt az aj®8' latra, bár nem könnyű a dóig8. Gondok, kisebb nehézség®8 [most is adódnak. [ Vizsolyban ''an a szűkök] pátriája. Antikor a gazdaság] ban dolgozott, véknyán kapk] a lovat és könnyen otthon tef' mett, közel volt. az üzeineffT ség. Most hetenként egysz®*] kétszer vetődik haza es tó8] ként, hajnalban azonban költi a falu embereit. Ö is m®8] képpen beszél most, mint évvel ezelőtt. — Háromszáz nyolcvané*^ forint mérleghiányunk volt, * az idén „kigazdaikodt.uk”. ,.d s így ..tisztán” indulunk a vetkező esztendőnek. SOKSZOR. KELLETT vit#j nia. bizonyítania igazat, tó08 mégis úgy tartja, hogy meg®8] te. Az különösen sokat se*?,, tett neki, hogy a vezetós3| hallgatott ró, bár nem kív®8 egyeduralmat, mindent w®íj beszélt a szakvezetőkkel, airi!| azonban elhatároztak, abk8 nem engedett. Az az ő mond8' sa: szembe babám, ba S*'8]. lelsz! Világéletében székirn®8 dó ember volt, ilyennek isme1] lék meg Hernádvécsén is. .„ most a falubeliek ázom töri fejüket; hogyan lehetne 'r8*] leges „házasságot” kötni 85 agronömussal. . Garami
