Észak-Magyarország, 1962. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-14 / 266. szám

4 ÉSZAKMAGYARORSZAG Szerda, 1962. november 14-i Veszprémi vendégek a megyei KlSZ-bizüUságon A Borsod megyei vegyipari üzemek operatív bizottsága ma délelőtt ülést tartott a megyei KISZ-bizottságon. Az ülésen a fiatalok szakmai továbbképzé­sével, a KISZ-brigádok véd­nökségvállalásaival foglalkoz­tak. Az ülésen részt vettek a Veszprém megyi KISZ- és ope­ratív bizottság tagjai. A veszprémi küldöttek há­rom napig lesznek a Borsod megyei KISZ-bizottság ven­dégei. Itt-tartózkodásuk alatt tapasztalatcsere-jcllcgű látoga­tást tesznek a Lenin Kohászati Művek KISZ-bizottságán, to­vábbá megnézik a kazincbar­cikai és a tiszaszederkényi üze­meket is. Jaj, a mama! Bemutató a Miskolci Kamaraszínházban Jártamban — keltemben Az emberek A Figyelő új számából Takács Pál, az Országos Szabványügyi Hivatal elnöke Szabvanyegységesítés — nem­zetközi méretekben című cik­kében a KGST-országok szab- ványegységesitésének gazda­sági jelentőségét ismerteti. A Magyar Beruházási Bank elnökhelyettese, Kopátsy Sán­dor Javaslat a beruházási programok jobb megalapozá­sára címmel a beruházási prog­ramkészítés továbbfejlesztésé­nek lehetőségeit vázolja. Fekete András: Korszerű matematikai módszerek a vas­úti szállítás programozásában. A cikk szerzője példákkal bi­zonyítja, hogy a korszerű prog­ramozási módszerek alkalma­zásával a népgazdaság több mint 200 millió forint szállí­tási költséget takaríthat meg A Figyelő e heti száma közli a szerkesztőség főkönyvelőan- kétján elhangzott érdekesebb felszólalásokat. Lovas Márton a burgonya- termelésről és ellátásról írt be­számolót. A lap „Vállalati átszervezés” címmel új rovatot nyit, amely a vállalati átszervezések ta­pasztalatait s az átszervezés konkrét tennivalóit ismerteti. szeretnek szórakozni, önfeledten nevetni a színház széksoraiban is, anélkül, hogy a színpadon látott játék, a hallott szöveg gondolkodásra késztetné őket. A nagy tömeg­igény kívánja ezeket a könv- nyed, szórakoztató műveket is és ezt elégítik ki több-keve­sebb sikerrel az operettek, a zenés vígjátékok. komédiák stb. A Miskolci Nemzeti Szín­ház az évad hatodik bemuta­tójaként ilyen darabbal lépett a közönség elé a Kamaraszín­házban:. bemutatta a Jaj, a mama! című háromfelvonásos zenés komédiát. amelynek szövegét Baráti Géza és Garai Tamás írta, zenéjét pedig Da­los László verseire Tamássy Zilenko szerezte. Csupa nevetés a nézőtér a Jaj, a mama! előadása alatt. Sűrűn csattannak a színpadon a poénok, egymást követik a kiélezett komikus helyzetek, és a nézőtéren ennek követ­kezményeként gyakran csat­tannak tapsra a tenyerek. A Jaj, a mama! valójában egy rendkívül ügyesen szerkesz­tett esztrádműsor érzetét kel­ti — a szó jobbik, nemeseb­bik értelmében, mintsem drá­mai alkotásét. Mert hiszen a soványka történet, amely egy rövid humoreszknél többre aligha futná prózában, tulaj­donképpen arra szolgál, hogy keretbe foglalja a sok-sok tu­catnyi tréfát, dalt, táncot, csí­pős, vagy kevésbé csípős sza­tirikus megjegyzést, és min­den egyebet, ami csak egy ze­nés komédiába belefér. A címben szereplő mama körül bonyolódik a történet. Ugyanis ez a mama csomagokat kér és kap Kana­dából, Joe bácsitól. Ismerősi körét, sőt azon túl — egy élel­mes, gátlástalan lovag, bizo­nyos Jenő közbeiktatásával — egész széles köröket eláraszt nyugati árucikkekkel! Lánya viszont egy munkáskáder mérnökhöz megy feleségül, és a munkáskáder vő előtt ezt a külföldi csomag-manipulációt titkolni kellene. Persze nem iehet. Ebből adódik a darab konfliktusa és ehhez kapcso­lódik minden egyéb - fordulat és végül már-már úgy néz ki, hogy a vő is beadja derekát, amikor derült égből villám- csapásként megérkezik Ka­nadából Joe bácsi — mond­ván, hogy az egész vagyonát hazaküldte rokonainak, most eljött a vagyona után 5 is, hogy hátralévő életét itt élje le. Természetesen a színpadon nem ennyiből áll az egész; sok dalbetét, okkal, ok nélkül be- leaplikált táncos jelenet teszi a darabot látványossá, percről percre hangos derűt kivóltóan szórakoztatóvá. A Jaj, a mama! miskolci elő­adását Gyuricza Ottó rendez­te. Bár a színlap nem tünteti fel, őt kell „gyanítanunk” a darab táncainak koreográfu­saként is. Gyuricza alaposan kihasználta a darab nyújtotta sok helyzetkomikumot, a da­rab harsány humorát a végie­tekig fokozta, minden törek­vése arra irányult, hogy perc­ről percre nevetést csiholjon ki, kivéve talán a darab ifjú házaspárjának duettjeit. Eb­ben a törekvésben — különö­sen a harmadik felvonásban — már csaknem a túlzásokig jutott el a rendező (például az ócska holmikkal történt be­bútorozás! jelenetében). Öt­letes beállítások tucatjai szól­nak viszont Gyuricza jó mun­kája mellett és nagyrészt az ő javára írható, hogy a vé­konyszálú cselekményre ag­gatott sok-sok különböző tör- ténet-részecskéhek jó megjele­nítésével háromfelvonásos színpadi alkotás kerekedett ki előttünk. A darab zenéje nem kísérő­zene, nem betétzene, hanem a cselekménnyel szervesen összefüggő rész. A darabba való beépülése — a sokat em­legetett musical comedy el­képzeléshez áll a legközelebb — igen szerencsés. Bár a mű­sorfüzetben a zeneszerző el­árulja, hogy egyik-másik szám ismert zenei alkotásokat idéz, előadás közben ezt nem érez­tük, általában az egész zenei alkotásnál nem volt lényeges utánérzésünk. A Kalmár Pé­ter vezényelte zenekar híven igyekezett tolmácsolni a szá­mára talán szokatlan hangsze- relésű muzsikát. Az ötletes, könnyen mozgat-, ható díszletek Ütő Endre ter­vező munkáját dicsérik, a jel­mezek pedig Mészáros Mar­git tervei nyomán születtek. A jelmeztervezőnek a nyugati ruhák tervezésénél kellett ka- rikíroznla, és már egyes ru­hák megjelentetésével is se­gítenie a darab tulajdonkép­peni célját: kinevettetni a Nyugat-imádatot. A ruhák te­kintetében azonban egy-két alkalommal talán túl is lőtt a célon, például Jenő ruhájá­nál. A mamát, aki . 7"“uHjai" ’ gatni kell, Ham- vay Lucy keltette életre, igen sokszínű érzékletességgel. Ala­kításából a nyugati csomagok­ból élő. vagy legalábbis nagy­részt abból élő. sajnos nem kis számú polgárasszony jó karikatúrája <■ bontakozott ki. Férjét, a csendes, papucs-sor­sába beletörődött vállalati jo­gászt Somló Ferenc alakításá­ban láttuk, aki sok jóízű hu­morral elevenítette túlóntú] is­mert. vígjátéki figuráját. Asz- szonvlányuk, Klári, Komáro­mi Éva formálásában vált élő­vé, elevenné, és énekszámai kapcsán igen emlékezetessé. A férj, aki- előtt a mama ma­nipulációit titkolni kell, Ma- kay Sándor volt. Makay tu­lajdonképpen ebben 'a szere­pében debütált a miskolci színpadon. Kultúrált ének­hangja, kiegyensúlyozott játé­ka még ebben a szövegköny- vileg meglehetősen lazán fel­vázolt figurában is emlékeze­tessé tette szereplését. Hisz- szük, hogy fogunk még vele a miskolci színpadon nagyobb művészi feladatot adó szere­pekben is találkozni. Igen ér­dekes és értékes színfoltja volt az előadásnak Árvái Ág­nes Belluskája. Kiváló komi­kai jellemábrázoló készség, nagyszerű operaparódia, a sze­rep jó felépítettsége teszik em­lékezetessé ezt az alakítást. A darab iegharsányabb figurája a Verebély Jván megszemélye­sítette, Jenő nevű kétes eg­zisztencia volt. A szerep igen sok módot nyújtott Vcrebély- nek karikírozó készségének megcsillogtatására, s ő bőven élt is a lehetőséggel. Sőt, he­lyenként már-már addig el­ment, hogy a következő lépés a túljátszás, a komikum érzé­keltetése helyett a bohócko­dás lenne, öltözékén, külső megjelenésén is enyhíteni kel­lene valamit. Érdekes színfolt volt egy vásárló alakjában Papp Ella. A jegesembe!- hirtelen felbuk­kant alakjában »Bánó Pál — mit is tehetett egyebet? — nyers, indulatos férfiút sejte­tett. Nem tudni, hogyan kap­csolódott a darabba, de na­gyon művészi, nagyon szép volt Kovács László presszóbe­li énekszáma, és a három^ba- rátnő, meg a kávéfőzőnő több táncos, dalos betétje, amely­ben Balogh Erzsi, lengyel Annamária, Matetics Éva és Pintér lla játékának, táncá­nak, énekszámainak tapsol­hattunk őszinte örömmel. Egy villanásnyi szerepben tűnt fel Győrvári János és a darab vé­gén — mint az Amerikából hazatérő Joe bácsi — Mikes Béla. A Jaj, a mama! emlékezetes szórakozást nyújt, a közönségnek. És ha nagy közönségsikere lesz, nem ér­demtelenül éri el. Benedek Miklós TERVEZŐK A GICCS ELLEN A TERVEZŐ kis szobájának asztalán művészi rendetlen­ségben sorakoznak a porcelá­nok. Edények, vázák, figurák. Meghökkentően új formák, ér­dekes, néha bizarr színössze­állítás. S a szemnek mégis szép, megnyugtató. Az össze­vissza rakott, félbehagyott, be. fejezetien dísztárgyak most mégis valami gyönyörű egység­be olvadnak össze. S a szekrényből újabb és újabb darabok kerülnek elő: egy alkotó művész fantáziájá­nak a valóságban is megeleve­nedett remekei, Koczor Sándorral, a Holló­házi Porcelángyár tervező mérnökével arról beszélget­tünk, mit tesznek ők, az alko­tók azért, hogy minél keve­sebb giccs kerüljön forgalom­ba. Hiszen má már az emberek szívesen vásárolnak dísztár­gyakat, hogy otthonosabbá, szebbé varázsolják környeze­tüket. A nálunk is mindinkább fejlődő és egyre modernebb lakáskultúra azonban nem tű­ri meg az érzelgős, szirupos figurákat, a hajdani kispolgár számára olyannyira „értékes” és „művészi” giccset. Persze az emberek gondol­kodását, ízlését nem olyan könnyű máról holnapra át­formálni, gyökeresen meg­változtatni, Sok tapintatra, megfelelő módszerekre van ehhez szükség. S főleg arra, hogy amit a jobbkéz csinál, ne akadályozza ugyanazt a bal. Gondolok itt arra, hogy ha már egyszer plakátokon, előadásokon, rádióban, televí­zióban, s minden lehető helyen harcolunk a giccs ellen, s pro­pagáljuk a szépet, az igazán művészi alkotásokat, akkor ne áruljunk giccseket Mert saj­nos, ilyesmi is előfordult.^ Ta­lán tavaly jelentek meg bolt­jainkban a különböző kifica­modott pózokban magukat kel­lető, szinte naturális apróság­gal megmintázot.t táncosnők, amelyek műalkotásnak éppen­séggel nem voltak nevezhetők, sőt: ordított róluk, hogy gics- csek. Mégis rengetegen meg­vették és őrzik ma is lakásuk­ban. Ilyesminek nem szabadna megtörténnie! MA MAR IGYEKSZÜNK elkerülni annak lehetőségét, hogy giccses dísztárgyak jus­sanak a vásárlóközönség elé. A közelmúltban Szegeden és Győrben kiállítással egybe­kötött konferenciát tartottak, amelyen a tervezők, a gyártók és a kereskedelem képviselői vettek részt. Megállapodtak abban, hogy össze kell hangol­ni hármuk tevékenységét. A legfontosabb feladat: kivonni a forgalomból az olyan termé­keket, amelyek nem ütik meg a kívánt mértéket, A kereskedelem képviselői azt mondták ezeken a konfe­renciákon, hogy a művészek­nek olyan dísztárgyakat kell tervezniük, amelyek a leg­egyszerűbb embertől kezdve, a legműveltebb egyetemi tanárig minden vásárló ízlését meg­nyerik, igényeit kielégítik, — Mi itt mindent meg­teszünk azért — mondta Ko­czor elvtárs —, hogy meg­ismertessük, megszerettessük a közönséggel, a modern, ízlé­ses porcelánt. Több üzletben rendeztünk kiállításokat, áru­bemutatókat. Vásárlókat hí­vunk az ankétokra, ahol el­mondják ők is kívánságukat, véleményüket. Az üzletek el­adóit is rendszeresen meghív­juk a gyárba, tájékoztatókat új tartunk, bemutatjuk nekik gyártmányainkat. AZ ÜJ KÉSZÍTMÉNYEK mintapéldányait először az Iparművészeti Tanács vizsgál­ja meg, s csak akkor gyárthat­ják, ha ez az iparművészekből álló testület előzőleg jóvá­hagyta. Készül még a gyárban néhány olyan termék is, ame­lyet már giccsé nyilvánítottak. Gyártásukra azonban egyelőre még1 engedély van. Reméljük, már nem sokáig! S hamarosan eljön az az idő, amikor ezek­nek a termékeknek pálya­futása befejeződik. Gyárfás Katalin IDŐJÁRÁS Várható időjárás ma estig: fel­hős, párás, az évszakhoz képest enyhe idő. Többhelyen kisebb eső. Mérsékelt szél. Várható legmaga­sabb nappuli hőmérséklet 7—Iá fok között. ( ■imiiiiitiiiiuiiiiiiiii Testvéri segítségnyújtás A mezőkövesdi járás köz­ségeiben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ün­nepére befejezték az őszi vetéseket, s igen jól állnak a mélyszántással is. Pedig jó- néhány termelőszövetkezet­ben kevésnek bizonyult az erőgép. Néhány héttel ez­előtt még úgy látszott, hogy — bármennyire is igyekez­nek — november végénél előbb nem kerül földbe a búza. És mégis sikerült. Si­került, mert a járás jó- néhány termelőszövetkeze­tében nemcsak saját érdekei­ket, hanem az egész járásét szem előtt tartották. így tör­tént azután, hogy a szent- istváni VII. Pártkongresszus Termelőszövetkezet hat erő­gépe a mezőkövesdi határ­ban dolgozott, a két borsod- ivánkai termelőszövetkezet gépei a mezőkövesdi Kossuth Tsz-ben szántottak és vetet­tek, a négyesi Kossuth Tsz traktorosai Szomolyán, a bükkábrányiak Mezőkeresz­tesen, a mezőnyárádiak a mezőkövesdi Űj Élet Tsz földjein, a sályiak pedig a vattai határban nyújtottak segítséget. Nagyon szép kő deményezés. Jó lenne, « nem merülne feledésbe, I A pedagógus hiányról A borsodi falvakban gya), ran esik szó a pedagógia hiányról. A helyzet valób*j nem valami rózsás. Kevés í falvakba kívánkozó tanít] mert kevés a pedagogy laleús, és hiány van tant*, mekben is. De azért tál* mégsem ártana, ha azíi akik tű! türelmetlenek ben a kérdésben, belepilla tanának egy-két község H gebbi statisztikájába. íáj két ilyen statisztika a sé bői: „Tibolddarócon j 1930-as években 3 pedagógj tanított. Egynek-egynek eg szerre 100—110 gyermekK kellett foglalkoznia. A gw mekek nagy része a földíj ült pad hiányában”. Ma \ pedagógus tanít a község#; „Szentistvánban még hik egynéhány évvel ezelőtt í csak két pedagógus tanítói ma már tizennyolcán vej nak”. Azért, ha sok, nagyon j sok még a tennivaló, rrA sem szabad megfeledkef. arról, hogy honnan indc tunk el. (pozsonyi) Népművészeti kiállítás Miskolcot Az országos népművészeti hetek alkalmából rend«*! népművészeti kiállítást ma délben 12 órakor nyitják ij Miskolcon, az Ady Endre Művelődési’ Otthon nagytermét A kiállítás bemutatja népművészetünk díszítőművés1) alkotásait, s egyben útmutatást nyújt, hogyan lehet azoK* modern lakásokban felhasználni. A nagy érdeklődésre számot tartó kiállítás anyag# részletesebb ismertetésére visszatérünk. SZÍNHÁZ NEMZETI SZÍNHÁZ November 14-én: Bál a Savoyban (7). Odry-bérlet. November 15-én: Hamletnek nincs Igaza (7). Goi doni-bérlet. November 16-án: Az ar&nyember (7). Blaha-bérlet. November 17-ón: A néma leven­te (3). Petőfi ifj. bérlet. November 17-én: Az aranyember (7). Gorkij-bérlet. November 18-án: Az aranyember (3). Bérletszünet. November 18-án: Bál a Savoy ban (7). Déryné-bérlert. KAMARA SZÍNHÁZ 12, 13, 14-én: Nincs November előadás. November 15-én: Jaj, a mama! (7). November 16-án: Jaj, a mama! (7). November 17-én: Jaj, a mama! (7). November 18-án: Jaj, a mama! (3). November 18-án: Zűrzavaros éj­szaka (7); A Miskolci Rádió műsora: (A 188 méteres hullámhosszon 18—10 óráig) Riportereinké a szó!.». Az új rekonstrukció a Benin Ko­hászati Müvekben. J. Strauss: Reggeli lapok. Orvos a mikrofon előtt: A bőr gombás fertőzése, a bőr helyes ápolása. Asszonyok műsora; Vokálegyüttesck énekelnek. Sporthíradó. A tudományos ismeretterjesztés b'\< Előadások november 14-én: 14.30 órakor a Lenin Koh#j Művek központi műszaki ellen15, osztályának 5. sz. termében, a ’. szaki akadémia tagozatán: A i h ásza ti MEO szervezete és an, feladata. Előadó: Borkő Lászlói 15.30 órakor a Lenin Kohi* Müvek Békeszállásán: A vilái^J denség szerkezete. Előadó: József. 16 órakor a Közlekedési Vi kultúrtermében (volt Szondi-!*] nya): őszi csúcsforgalom, adó; Zavogyák László. 16.30 órakor Perecesen; a 4.1 Szabadság-szálló (Hatház) kdty szobájában: A gennyes és goflH bőrbetegségeit elleni véd Előadó: dr. Egri Mariann. 17 órakor a Ságvnri utcai á#j nos iskolában: Vallás és erK*. Előadó: Gribovszky Lászlóné. ^ 18 órakor Tapolcán. az általjjj Iskolában: Gorkij. Előadó: Béla. 18 órakor Diósgyőrött; a ll4*. Iparitanuló Intézetben: A Szó*; unió Kommunista Pártja kongresszusának főbb kérd* Előadó: Kilián Béla. 20 órakor a városi tanács Kató diákotthonában: A párt * repe. Előadó: Kilián Béla. ..... n——■ Tanácstagrí fogadóórád , Megye! tanácstagok: November 15-én: Csikós Ifin né, Sajóhídvég, tanácsháza, lö c’ tói; Csikós Istvánné, Kiscsécfi*! iroda, 15 órától; Magyar Ormosbánya, tanácskorendéltől órától. November 15-én beszámoló: Of fás János, Bóta, tanácsházfi* órától. Városi tanácstagok: November 15-ón beszámoló! Bojkó Imre, Tokaji F. u. 35. | 16 órától: Cseszár Vilmos, u. gyógypedagógia, 16 órától*. Lajosné, Üveggyár; klubheiy*^ 17 órától. I. kér. tanácstagok­November 15-én: Jecs Járt0?; Tinódi u. 1. fi/.i 17—10 óráig: , dr. Stingly Zsigmondné, 28. sz., 18—20 óráig; Ser^y György. Felszabadítók u. 20. ált. iskola. 18 órától. November 15-én besíá^í Schauer Jánosné, Tetemvár, sor 216. ez.; 15—17 óráig. II. kor. tanácstagok: November 15-cn: Grósz K^l Üveggyár, 17—18 óráig: Tan ka J Szegedi u. 7. sz... 15—17 Breuer Alájosné, porecesi ál*-,« kola, 16—18 óráig; Steiner IfK né, Thököly u. 3. sz., 14—16 0^ IH. kér. tanácstag. November 15-én; Matóesi tM Bartók Béla u. 90. sz., 17—19 v lg. IV. kér. tanácstag: November 15-án: Pelle« je****’ Egri tu 7. SZ.. 16—18 óráig. ! { A zt szokták mondani, kü­^ lönösen a külföldről idetévedt idegenek, hogy se­hol sem lehet olyan jól enni, mint nálunk, Magyarorszá­gon. Igaz, vannak olyan or­szágok, ahol nagyobb szer­tartással történik egy déli ét- fiezés, mint nálunk de az izek, a minőség tekintetében nemigen versenyezhet senki a magyar konyhával. Szó ami szó, jókat eszünk! Különösen a vasárnapi ebéd az, ami „élményszámba” megy életünkben. Azt is mondják, hogy a „magyar ember evés közben nem be­szél". de utána annál többet. És ilyenkor rendszerint az evésről is szó esik. Az evés­nek nálunk valóságos mon­davilága teremtődött már. Sok kedves történetet isme­rünk nagy emberekről is, ami az evéssel kapcsolatos. Az én történetem hőse azonban nem nagy ember. Egy kedves öreg aki 92 esz­tendeje ellenére is friss ész- szd emlékezik élete egy-egy derűs epizódjára, ö mesélte egyik vasárnapi ebéd után a következőket. Fiatal kerékgyártósegéd korában beállt egy mester­hez próbaidőre. Egy hete dolgozott már, jól ment a munka, értette mesterségét. A mesternek is tetszett, a.mil végzett, meghívta hát vasár­napi ebédre, mondván, ott majd megbeszélik a továb­biakat. Jóska, a mai Józsi bácsi pontosan meg is jelent az ünnepi asztalnál és annak rendje, módja szerint végig­ette a sokfogásos ebédet. A gazda ábrázata egyre jobban felderüli: No lám. rendes ember ez, enni is tud. Ekkor következett a töltöttkáposzta. Jóska annak is nekilátott, szépen lefejtette a leveleket a gombócról és az utolsó szálig bekavalazta a káposz­tát, csalc éppen a gombócot borító nagy leveleket hagyta tányérja szélén. A gazda nem szerette, ha valaki ételt hagy tányérján, elkomorodott hát és emigyen szólt: — Maga nagyon rendes, ügj/es em ber Jóska. De mégis gondolkodom, hogy megtart- sam-e magamnál?! Nem tet­szik, hogy nem ette meg a káposzta levelét... Jóska, kissé meghökkent a furcsa feltétel hallatára, azonban szeretett volna meg­maradni a jó helyen, ahol ilyen príma ebédet adnak ... Hirtelen kivágta magát a kö­vetkezőképpen: — Mondja mester úr. Lá­tott már maga olyan lovat, amelyik az abrakkal együtt a tarisznyát is megeszi? A mester nagyot neve- , tett. kezét nyújtotta az erryezségre. a konyhán pedig kiadta a parancsot: — Jóská­nak ezután tarisznya nélkül főzzék a töitöttkánnsztát! Horváth KáXmón

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents