Észak-Magyarország, 1962. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-04 / 259. szám
6 ES Z AKMAGTARÖRSZAa Vasárnap, 1962. november 1. Újra csak azt javasoljak: ívtc vágjm ma Október 3-án megírtuk, hogy a 22. számú műút Diósgyőr-Majláth —Lillafüred közötti útszakaszon — akkor általunk ismeretlen szervek, illetve személyek intézkedésére — ki akarják vágni a környék és az ország egyik legszebb jegenye- nyárfa sorát. Pontosabban arról írtunk, hogy — valamilyen meggondolatlan és elhamarkodott intézkedés folytán — el akarták csúfítani ezt az útszakaszt, s a szakértői vélemény szerint ténylegesen beteg 11 darab fa helyett 62 darabot akarnak kivágni. A kiszemelt fákat vágásra már megjelölték, nem törődve azzal, hogy esztétikailag, rövid időn belül nem pótolható kárt okoznak a nemzetközileg is ismert és híres Lillafüred közvetlen közelében, éppen a Miskolcról odavezető útszakaszon. A nyárfa- sor megnyirbálásának okát természetesen nem ismertük (igazi okát ma sem ismerjük), csupán a miskolciak neheztelő véleményére és a szakvélemény lényegére hívtuk fel az illetékesek figyelmét. Ezt, a magunk javaslatával együtt akkor félreérthetetlenül így fogalmaztuk meg: Ne vágják ki! A cikkben foglalt javaslatok széleskörű visszhangra és egyetértésre találtak. Olvasóink közül is többen nyilvánították helyeslésüket cikkünk állásfoglalásával egyetértőén. Már-már azt hittük, hogy az illetékesek is meggondolták a dolgot, amikor egy héttel később, október 10-én levelet kaptunk a KPM Miskolci Közúti Igazgatóságától. Az igazgató, Kuti János nevében egy (Veres, vagy Nemes) szignóval ellátott, nem egészen jól olvasható aláírású levelet kapott szerkesztőségünk. A levélíró közölte, hogy a közúti igazgatóság, mint hatóság, ténylegesen létezik, s kérte, hogy válasza alapján nyugtassuk meg a közvéleményt. Őszintén megmondjuk, örültünk a válaszlevélnek, mert korábbi érdeklődésünk során a már akkor is „kényelmetlen ügy” felelős gazdájának szerepéi úgyszólván senki sem vállalta. Miskolc város III. kerületi Tanácsa az erdészetre, az erdészet a közúti igazgatóságra hárította az illetékességet és a felelősséget. Végül is a városi tanács építési osztályának vezetőjétől kaptunk felvilágosítást, amely azonban nem nyugtatott meg bennünket. A közúti igazgatóság október 10-i levele csak alátámasztja, hogy az ügy most fölöttébb kellemetlen. A levél többek között a következőket tartalmazza. 1. Nem igaz, hogy a III. kerületi tanács nem tudott az ügyről, 1962. július 16-án a III. kerületi tanács kérte fel a közúti igazgatóságot a szóbanforgó fák kivágására. 2. A közúti igazgatóság azonnal közölte, hogy a fák kivágásának jogát átengedi a III. kerületi tanácsnak. 3. A III. kerületi tanács augusztus 31-én azt válaszolta, hogy a fák kivágására nem vállalkozik, mivel nem rendelkezik megfelelő szakemberrel és az ott lévő villany- és telefonhálózat eltávolítása túl költséges. 4. A közúti igazgatóság ezután a fák kivágásának jogát felajánlotta az erdészetnek, azonban az erdészet sem vállalkozott a fák kivágására. 5. „így igazgatóságom a forgalomra veszélyes (?) fák kivágására megtette a szükséges intézkedéseket” — mondja a levél! A válaszlevél később ezt” írja: „Megjegyezni kívánom még azt is, hogy a cikk megjelenése előtt, szeptember 29-i keltezéssel a III. kerületi tanács építési csoportja „elrendelte” — előttem érthetetlen módon — a fák kivágását.” Mi ez? Végül is ki ötlötte hát ki a 62 darab jegenyenyárfa kivágását és miféle meggondolásokból? :— Mert miután a terv valakinek az agyában megszületett, látszólag senki sem vállalta az érthetően népszerűtlen „favágó munkát”, most pedig kiderül, hogy a közúti igazgatóság is és a III. kerületi tanács építési csoportja is érdekelt a szóbanforgó fák kivágá- tíban? ■Egyébként a válaszlevél érlelése a fák kivágása mellett, enyhén szólva, naiv. Hivatkozik arra, hogy „az útpadkában elhelyezett fák gyökérzete magát az útpályát is rongálja, ígyezzel csak emelkedik a baleseti veszély” (?!) — „Ma már a modem közlekedési utak nem tűrnek a padkán semminemű korlátozó akadályokat, mert az ilyen fasorok fárasz- tólag hatnak a gépkocsivezetésre, nem beszélve egyéb veszélyek előidézéséről”. (?!!) — „A fák véges életűek és a 22-es út melletti fák már kivágásra is túl érettek és ilyen fák belső meghibásodását kívülről észlelni nem lehet, bizonytalan tehát, hogy azok mikor és milyen formában idézhetnek elő súlyos baleseteket, vagy károkat.” (?!!!) Aztán hivatkozik a levél a városi tanács építési osztály- vezetőjének korábbi véleményére is, aki Viszont cikkünk megjelenése után mosolyogva jegyezte meg: egészen mást lát az ügy mögött... Hogy értsük mindezeket? A szak- és a közvéleményre nem adnak a közúti igazgatóság és a III. kerületi tanács egyes tisztviselői? Valami „egészen más” az, ami hónapok óta az ügy lebonyolítására ösztökél valakit, vagy valakiket? — Pedig közútjaink közlekedésének megjavításáért máson is törhetnék még fejüket! Mi megértjük, hogy a fák „véges életűek", szeretnénk, ha végre a meggondolatlan és elhamarkodott intézkedések, vagy éppen a szubjektív okok miatt születő intézkedések is „véges életűek" lennének! Október 26-i keltezéssel újabb levelet kaptunk a közúti igazgatóságtól, Kuti János igazgató nevében, Abos, vagy Abonyi aláírással. Ebben az áll, hogy „a fák sorsával foglalkozott a megyei tanács illetékese (?), a III. kerületi tanács és a sajtó is... a jegenyenyárfák kivágása szükséges, mert beteg, félszáraz, száraz állapotban vannak ...” Ennek érdekében az érdekelt szervekkel november 9-én délelőtt 9 órakor a közúti igazgatóság a helyszínen „közigazgatási bejárást" tart. Meghívtak ide bennünket is. résztveszünk a „közigazgatási bejáráson”. Elmondjuk majd véleményünket a fákról is, az ügyről is. S ha — lombhullás után lévén — valaki „meg is állapítja” majd a most már csupasz ágakról, hogy az „száraz, vagy félszáraz’’ — akkor is, most is csak azt javasolhatjuk, amit korábbi cikkünkben: Ne vágják ki!! Az illetékes felettes szervek ne engedjék kivágni, elcsúfítani ezt a ritkaszép és jellegzetes jegenye- nyárfa-sort. Cscpányi Lajos Szívesen i Hatezer v férShely.es . szálloda • épül) a Kremli mellett A Kreml tőszomszédságában megkezdődött Európa legnagyobb szállodájának építkezése. A négy épületből álló ultramodern szállodában 3180 szoba, 3000 személyes hangversenyterem, 1560 személyes, két- termes mozi, 2400 főt befogadó étterem, több bolt, büfé, posta és távirda is lesz. A szálloda egyik homlokzata a Vörösi térre, a másik a Moszkva folyóra nyílik. I rail; vétódén Egy újonnan kinevezett amerikai bírónő első hivatalos ténykedése az volt, hogy ötven dollár pénzbüntetésre ítélt egy férjet, aki alaposan helybenhagyta a nejét. Ugyanaznap a bírónőnek még egy hasonló ügye volt. Egy fiatalembert azzal vádoltak, hogy barátnőjét elverte. A bírónő ezúttal felmentette a vádlottat. Üjságírók kérdéseire elmondotta, hogy ítéleteiben egyáltalán nem járt el logikátlanul. Kissé furcsának tűnő eljárását a következőképpen indokolta: „A nők védelmében jártam el. A feleségnek együtt kell élnie férjével, s ezért meg kell védeni. Az a fiatal lány viszont, akit a barátja elvert, szabad volt. Neki csak a javát szolgálta ez a tapasztalat, mert megtanulhatja, mire számíthat később.” Biokémiai szakosztály alakúi a Kémikusok Egyesülőiében Érdekes kettős tudományos esemény színhelye lesz november 9-én a MTESZ székháza. Dr. Gerendás Mihály Kossuth- dijas biokémikus, egyetemi tanár, az Országos Vérellátó Központ kutatóosztályának vezetője tart vetítettképes előadást, A véralvadás biokémiája. címmel. Az előad.ás méltán számíthat nagy érdeklődésre, hiszen betekintést nyújt a gyógyászat eddig kevésbé ismert területére. Az előadás után a Kémikusok Egyesületének borsodi csoportja megalakítja biokémiai szakosztályát.------ooo-----M űanyagra nyomtatott újság f A napokban jelent meg a hollandiai Utrechtben a világ első, műanyagra nyomtatott újságja. A nyolcoldalas újságot a hollandiai állami bányák nyomdája nyomtatta hártyavékonyságú, úgynevezett stamy- lanra. A stamylan újfajta polietilén származék. Az újság kitűnően olvasható, a fényképek, amelyek normális újságklisével készültek, elsőrendű minőségűek. Megjelent a Napjaink novemberi száma A Napjaink legújabb száma vezércikkben emlékezik meg november hetedikéről. Ugyancsak a nagy évforduló emlékének adózik Feledy Gyula Lenin rajza is. Színvonalas. olvasmányos írás jelent meg Fábián Zoltán tollából Lillafüredi gondolatok címmel. A publicisztikai anyagot gazdagítja Baráth Lajos Bizalomért és bátorításért című cikke. A művelődési otthonok gondjairól Ragyák Miklós írt. A lapban gazdag szépprózai anyag kap helyet. Megjelent Bertha Bulcsu, Fénytestü szerelmesek, Tóth Lajos, Wal- kürök. Németh Tibor, Állomások, meg egy asszony, Szabó Sándor, A fészektelen című munkája. A Napjaink legújabb száma Kárpáti Auréltól is közöl művet Szalonna csurdítás címmel. A riportot Csala László Még forr a must című munkája képviseli. A költők közül Csanádi János, Bényej József. Bihari Sándor, Ernyei Gyula, Jobbágy Károly, Kalász László, Kuz- mányi Gusztáv és Ladányi Mihálv szerepelnek műveikkel. A Színházi esték rovatban a Lyuk az életrajzon, a Bál a Savoyban, a Zűrzavaros éjszaka című darabokról olvashatunk kritikát. H. Szabó Béla Marjalaki Kiss Lajos munkásságáról írt tanulmányt. Az említetteken kívül gazdag jegyzetanyag, több könyvrecenzió található a lapban. A képzőművészek közül Csohány Kálmán és Feledy Gyula munkáit láthatjuk a Napjainkban. M?ÄT¥0 NÉPVISELET Ma már egyre ritkábba» látni a hagyományos matyó-ruhát. Az itt látható két mezőkövesdi fiatal teljes matyó esküvői díszben állt a lencse elé. Foto: Szabados György Váratlan segítség KIS, ÖREG HÁZA VAN a faluban Kovács néninek, a szélen, ott az alvégen. Délelőttönként eltesz-vesz a ház körül, a konyhában megfőzi az ebédet, nem sok kell már az embernek így kilencven felé. Ebéd után kicsit kiül a tornácra, melengeti magát a langyos, későőszi napsütésben. Olykor átjön valaki a szomszédból beszélgetni. Kovács néni egyedül él, senkije sincs, vagy a tsz-ből keresik fel a kiszista lányok: Kosa Erzsi, Kapás Róza, Pap Sári, s ha valamire szüksége van, elvégzik helyette. Mert Kovács Jánosaié a Búzakalász Termelőszövetkezet nyugdíjasa, s hogy mennyire tagjának érzi a nagy család, bizonysága ennek, hogy szinte mindennap bekopogtat hozzá valaki a lányok, asszonyok közük A napokban még künn sütkérezett az udvarom, amikor hirtelen teherautó állt meg a portája előtt. Majdhogynem megijedt tőle. De a következő pillanatban már le is ugrottak róla a Fiúk, hamar kaput nyitottak, azzal a kocsi benn is volt az udvaron, — tetőzetben rakva vastag kukoricacsövekkel. — Meghoztuk a kukoricát — mondták lelkendezve a fiatalok —, a termelőszövetkezet küldi ajándékba Kovács néninek. És mire az idős asszony hálálkodni kezdett volna, már be is hordták a kamrába, és utána úgy eltűntek, hogy csak a szürke porfelhő jelezte, merre járnak. Az történt ugyanis, hogy a A nagymamák köszöntése Sárospatakon A nőtanács sárospataki szervezete tervbe vette, hogy ettől az évtől kezdődően az édesanyák mellett többet fog törődni a nagymamákkal. Ezért elhatározta, hogy időnként tanácskozásra hívja össze őket. Ez alkalmas lesz arra, hogy elmondják problémáikat, gondjaikat, bajaikat, és amiben a nőtanács vezetői, tagjai tehetik, segítségükre sietnek majd a nagymamáknak. Hadd érezzék, hogy társadalmunk szeretettel' gondol rájuk is. Hiszen a nagymamák munkája egyre fontosabb a családban, mert amíg az édesanyák az üzemekben, termelő- szövetkezetekben, iskolákban, hivatalokban dolgoznak, addig a nagymamák vigyáznak odahaza a gyermekekre, látják el a háztartást. A sárospataki nagymamák ismerkedésére a napokban került sor a Rákóczi Művelődési Házban. A nőtanács 300 nagymamát hívott meg. Nagyrészük el is jött a kellemes találkozóra. A rendezőség nevében Kocsis Jánosné köszöntötte őket! majd Téglás Olga mutatott rá arra a fontos hivatásra, amely társadalmunkban a nagymamákra vár. Ezután a kis óvodások, a Zrínyi Ilona és Esze Tamás általános iskolák, a Rákóczi Gimnázium és a Felsőfokú Tanítóképző tanulói szép, változatos műsorral kedveskedtek a nagymamáknak, dalban, énekben, versben, zenében fejezve ki azt a szeretetet, amelyet kicsinyek és nagyok éreznek a nagymamák iránt. Búzakalász KISZ-Fiataljai tavasszal egy hold földet kaptak az Alsónyomáson, és abban kukoricát termeltek a tsz legidősebb tagja, a 86 éves Kovács néni számára. Háromszor meg- húzatták géppel, ugyanannyiszor kézzel is megkapálták. Egyszerre beleálltak húszán— huszonötén Szilágyi Jóska irányításával és pár óra alatt végeztek is a kapálással. Most őszszel is kivonultak a kiszdsták teljes számban, s szinte pillanatok alatt végigjárták a földet és letörték a kukoricát az utolsó csőig. Szépen megfosztva kocsira rakták és az aranysárga csövek máris Kovács néni kamrájában vannak. Az idejében végzett gondos munka következtében annyi kukorica termett az egy hold földön, hogy az a Búzakalásznak is becsületére vált volna. Jut belőle bőven Kovács néninek ruhára, cipőre, meg konyhapénzre, szinte felér a termés egy második nyugdíjjal. DE ÖRÜLNEK A TSZ ki- szistáj is. Most látják csak igazán, mekkora örömet szereztek önzetlen segítségükkel a nyolcvanhat éves Kovács néninek, és jóleső, melengető érzést — önmaguknak. (h. j.) Milyen növények vannak a Vénuszon? Anna Kutirjeva kazah tudós szerint a Vénusznak van növényzete. E bolygón a hőmérséklet valószínűleg 60—90 fok között ingadozik, s feltételezhető, hogy a növényzet sárgás-narancs színezetű, Kutirjeva több mint 20 évig dolgozott a már elhúnyt Gav- ril Tyihovnak, az asztrobio- lógia atyjának vezetése alatt. Sikerült új bizonyítékokat találni arra, hogy a világegyetem minden részén az élet közös törvények alapján fejlődik, de a sajátos létfeltételektől függően. Kutirjeva véleménye szerint a rádióasztronómusok állítása, amely szerint a Vénusz légköre 300 fokra felhe- vül, csupán az atmoszféra felső rétegeire helytálló. A földi atmoszféra hőmérséklete szintén egyenetlen — Kutirjeva a Pamir hegységben megfigyelte a „Koroviak” nevű növényt, amelynek sárgás színe van és a forró gejzírek közelében jól bírja a 80 fokos hőmérsékletet. Kutirjeva Uzbekisztánban is talált sárgás-narancs színezetű, melegkedvelő növényeket. Ezekhez hasonló növények vannak szerinte a Vénuszon is. Mit jelent egy jó út? A ki a közelmúltban Tisza“ keszibe kocsival utazott, nem kívánkozott hullámvasútra. A hepe-hupás Mezőcsát—Tiszakeszi közötti úton mindenki kitapasztalhatta utazás közben, hol van a veséje, meg a többi belső tartozéka. Már a mávauto- sokban is megfordult a gondolat: le kellene állítani a községi járatot. A tsz-ben morcosán gondoltak arra. akin az út elhanyagoltsága múlott. Egymás után törtek a kocsiféderek, megrepedt a tengely, úszott a pénz. Most készen áll a hat méter széles út. Aszfalt ragasztja össze az apró kőszemeket, olyan a makadám, hogy régi feltalálója, a neves angol Mack Adam is kacsintana egyet, ha örök álmából felébredne egy pillanatra. Károlyi Sándor tanácstitkárnak is elégedett mosoly ül arcán, amikor sorolja: — Az új út most a fiatalok vasárnapi korzója, jó lenne, ha látná őket, azt hinné, Miskolcon van, úgy öltöznek. — S azt hiszem, rá is szolgáltak a kesziek a jó útra. Mintegy 50—60 motor- kerékpárt használnak a faluban. Gurul három személyautó, a tsz-nek 12 univerzális traktorja, 2 teherautója, számos kerékpár van és nagy a külső átmenő forgalom is. Megérdemelték azért is, mert nemcsak vártak az új útra a 3033 lélekszámú falu lakói, hanem maguk is segítettek az építkezésben. Kavicsot szállítottak a tsz bányájából, planéroztak, úgy, hogy ez is jelentett vagy 180 ezer forint hozzájárulást. Byjjost gyorsabban lehet el- ■ ■ jutni Mezőcsátra, a fuvar is olcsóbb lett, sőt a MÁVAUT-nak sincs már kifogása. Csupán egyet szeretnének a faluban: az utat időközben is karban kell tartani, s ne teljen el ismét 27 esztendő az újabb javításig, hanem időközben is gondoljanak rá. — Garami —
