Észak-Magyarország, 1962. október (18. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-06 / 234. szám

Fél

H

áborús veszély fenyegette hazánkat 1912 októberének elején. Az akkoriban kitörő első balkáni háború felszálló füstje egy világégés rémét idézte fel. Az akkori Osztrák—Magyar Monarchia uralkodó köreiben tekintélyes szava volt egy klikknek, mely azonnali támadást hirdetett a balkáni népele ellen. Háborús uszítás, kardesörtetés volt az uralkodó hang Bécsben, s ezt a reakciós budapesti „munkapárti” kormányzat is támogatta.

háború fenyegető rémével szemben elsőnek a munkásosztály lépett fel. Magyarország szocialistái 1912. október 6-án a fővárosban és vidéken gyűlések sokaságát rendezték a béke érdekében. Ebben az országos megmozdulásban kivette részét Borsod munkássága is. A már az akkori viszonyok között is iparilag fejlett Miskolc, Diósgyőr és Özd munkás- mozgalma országos viszonylatban is számottevő volt.

Borsod megye lakossága már az október 6-át megelőző napokban tiltakozott a háborúval szemben. Már október 3-án szociáldemokrata gyűlést tartottak ebben az ügyben a miskolci Korona Szállóban. A szónok ezen a párt baloldalának egyik kiemelkedő alakja: Bokányi Dezső volt. Beszédében állást foglalt az imperialista ágressziós tervek ellen. Az itteni baloldali sajtó is megindította a békeagitációt. A Justh —Károlyi-féle függetlenségi párt napilapja: a Miskolczi Napló írta október 4-én; „Nincs semmi keresnivalónk a Balkánon!” A szociáldemokraták helyi hetilapja: a Miskolczi j Munkásúiság is számos cikkében mondott határozott nem-et a balkáni népek elleni háborús tervekre.

| lyen előzmények után ke- • rült sor október 6-ra, az országos hábo'rúéíléhes munkásmegmozdulások napjára. Miskolc és Diósgyőr proletárjai reggeltől áramlottak a Luther tér felé. Mire a gyűlés megkezdődött, már tobbezer főnyi tömeg szorongott itt és a környező utcákon. (Felvonult persze az úri állam rendőrsége is, hogy lehetetlenné tegye az esetleges „zavargásokat”.)

A Luther téri gyűlés szónoka Farkas István, a szociáldemokrata pártközpont kiküldötte volt. Beszédében leleplezte az imperialista hatalmak — s köztük különösen a monarchia uralkodó körei — háborús készülődéseit. Annak a szocialista álláspontnak adott hangot, hogy az államok közötti vitás kérdéseket nemzetközi döntőbíróság elé kell utalni. Farkas szavait a tömeg állandó, háborúellenes közbeszólásokkal és kiáltásokkal kísérte. Rendőrségi megfigyelők szerint a Luther téri gyűlésen „izgatott hangulat” uralkodott.

Az előadó szavai után az ösz- szesereglett munkások határozatot fogadtak el. Ebben élesen állást foglaltak a háborús kalandtervek ellen. Hazánk békéjének megóvását követelték. A más városokban elfogadott határozatokhoz hasonlóan, Miskolc munkássága is összefogásra hívta fel „az ország minden jóérzésű, a kultúra kincseit féltő, a haladás követeléseit magáévá tevő néprétegét” a háborús veszély ellen.

fi z október. 6-i. miskolci

W"gyűlés állásfoglalása helyes volt. Akárcsak országosan, itt is a szocialisták kezdeményezték a különböző politikai csoportok közös fellépését a béke megvédésére. Borsod megyében is támogatták ebben az irányban a munkásosztály erőfeszítéseit a demokratikus erők, különösen a Justh-párt. A függetlenségiek csatlakozásában a proletárok békeküzdelméhez különösen fontos szerepet játszott Károlyi Mihály október 15-í nyilatkozata. A nagy magyar hazafi ekkor átutazóban időzött Miskolcon. A helyi sajtóban megjelent nyilatkozatában elítélte a balkáni népek elleni agresszió terveit, és nemzeti érdekeink alapján egységre szólította fel a béke és a haladás híveit.

1912. októberében békeakciók indultak az egész országban. Ezeken részt vett Borsod megye lakossága is, a szocialisKétezer hold aífalaf-laziíás a borsodi dombvidéken

Á borsodi dombvidékek meredekre kapaszkodó szántóföldjei a legtöbb helyen igen szűkös termést adnak, mert a kisparcellás gazdálkodás idején ezeket a földeket nem szántották 10—12 centiméternél mélyebben. A talaj alsó rétegei valósággal „lecementá- lódtak”, a vékony termőréteget viszont alaposan kiuzsorázták. Magasabb termésátlagokat csak az elvadult altalajok fellazításával lehet elérni ezeken a területeken.

Az idén ősszel négy nagy teljesítményű altalaj-lazító, Sz— 80-as traktorra szerelt eke kezdte meg a munkát a borsodi dombvidéken. A gépek 60— 70 centiméter mélységig lazítják fel a lecementálódott talajokat. A Szendrői, a Putnoki és a Mérai Gépállomás körzetében dolgozó altalaj-lazító ekék az idén mintegy 2000 holdon végzik el ezt a fontos munkát.

ták és más demokratikus pártok vezetésével. „Kell-e nekünk háború? Nem és ezerszer nem!” „A hadsereg telhetetlen kívánságai egy olyan vérontást készítenének elő, melyhez semmiféle érdekünk nem fűződik” — ilyen és ehhez hasonló megállapításokkal volt tele a helyi sajtó. Spontán antimilitarista mozgalom indult a hadseregbe besorozott fiatalok körében. Október 11-én kellett Borsodban bevonulniok a hadköteleseknek, „akik közül sokan — írták a lapok — nagyon fanyar ábrázattal öltik most fel a csúszó", illetve a király ruháját.

(jj tven év telt el 1912 októ- bere óta. Sokat változott közben a világ. Ma már világ- viszonylatban jóval gyengébb az imperializmus és jóval erősebbek a béke hívei, mint akkoriban. Napjainkban megvan a lehetősége annak, hogy a háborút megakadályozzuk. Ennek tudatában büszkén emlékezhetünk vissza az ötven év előtti békemegmozdulásokra. Tiszteletreméltó, haladó hagyományunk ez, melyre Borsod népe is büszkén gondolhat vissza.

Merényi László

Eredményesen mílködnek az úisfókBulioSc az favifíÉí SzésilJÉíipszaís íriszt raeita

Az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt üzemeinél több mint ezer olyan bányászt tartanak nyilván, aki rendszeresen foglalkozik újítással. Munkájuk eredményesebbé tételére valamennyi bányaüzemnél újító klubot rendeztek be részükre. A farkaslyuki bányász-újítók klubjának tagjai például he- tenkint kétszer rendszeresen összejönnek. Itt beszélik meg többek között azokat az újítási feladatokat, amely az üzem jobb munkáját teszi lehetővé. A megbeszélések eredményeként az idén már több mint negyven újítást vezettek be. Elsősorban a vizes bányamezőkben lévő munkahelyek jobVándorkiállítdsokon mutatják be a háztartási gépeket

A kereskedelem egyik legfontosabb feladata, hogy állandóan új ötletekkel könnyítse a dolgozó nők, a háziasz- szonyok fáradságos háztartási munkáját.

Az utóbbi évek során egyre több mosógép, porszívó, padlókefélő és centrifuga, valamint konyhai robotgép könnyíti a második műszak gondjait.

A MÉSZÖV a közelmúltban elhatározta, hogy vándorkiállítást szervez a legújabb típusú háztartási gépekből minden jelentősebb községben. A kiállításon bemutatják a korszerű háztartási gépeket, a hőszabályozós villanyvasalót, a különböző hősugárzókat, elektromos főzőlapokat és a háztartásban használatos minden készüléket.

A vándorkiállításokat terítési, díszműáru, televízió- és rádió-bemutató kkal egészítik ki. Ahol ez szükséges, a helyszínen eladásra kínálják a kiállított tárgyakat.

Az eddigi vándorkiállítások azt bizonyítják, hogy a vidéki

Felsőfokú kohászati technikum kezdi meg működését Diósgyőrött

A műszaki színvonal emelésére felsőfokú kohászati technikum kezdi meg működését az idén Diósgyőrött. A felvételi

Megkezdődtek az őszi lehalászások

A halgazdaságokban országszerte serényen készülnek az őszi lehalászásokra, sőt Szeged, Biharugra, Tata határában, továbbá a Hortobágyon és a Szolnok megyei állami gazdaságok területén a tógazdaságok már a múlt héten megkezd- • ték az évi „haltermés” betaKa-.} rítását. Az Országos Halászati:} Felügyelőség vezetői ez alka-j lomból elmondották, hogy a Íj felszabadulás óta a tógazdaság gok területe kereken kötszere-} sére, az évi halhozam pedig 4 több mint négyszeresére nőtt. Az egy lakosra jutó haltermésj 1938-ban 0,6, 1961-ben pedig!

már 1,9 kiló volt, a halfogyasz-ij tás ugyanezen idő alatt — ide-! számítva az importból szárma-;! zó halat is — 0,5 kilóról 1,64 kilóra emelkedett. Jelentősen! fokozódott az utóbbi években a| halexportunk is: 1938-ban 96,5,4 1961-ben pedig már 200 vagon} halat adtunk el külföldre. 4 A második ötéves terv a hal-! termelés 80—82 százalékos no-} velését irányozza elő. Ezt el-! sösorban a tógazdaságok fej-} lesztése révén kívánjuk elér-! hí. 1965-ig csaknem 20 ezer} holdnyi új halastavat építenek,4 nagyobbrészt a Tisza-menti ál-} lamí gazdaságokban és terme-} •lőszövetkezetekben. További! 15 ezer holdnyi területen ja-} vítják, illetve korszerűsítik a! régi halastavakat. }

A szeptember végi próba-le-4 halászások eredményei azt mu-j tátják, hogy az idei hozamok} az egész országban jobbak lesá-í nek a tavalyinál, s hogy leg-í

alább 200 ezer mázsa lesz az idei „haltermés”. Különösen jól fizetnek az állami gazdaságok halastavai. Az egy főre jutó haltermés az idén már meghaladja a két kilót.

vizsgák már tartanak, s az új iskolába jelentkezők zöme a Lenin Kohászati Művek, illetve a diósgyőri gyárak dolgozói közül kerülnek ki. Az iskola egyelőre egy osztállyal, metallurgusi szakon kezdi meg működését a hónap első felében. Az előadók a Diósgyőri Kohóipari Technikum, továbbá a Nehézipari Műszaki Egyetem oktatói, valamint a diósgyőri gyárak tapasztalt mérnökei lesznek.

háziasszonyok örömmel fogadják a szövetkezeti mozgalom eme új kezdeményezését.

bátétele és a baleset csökken- fi tése vált ezekkel lehetővé. 1

H

Eredményesen működik a 1 somsályi újítóklub is, mely-j nek csaknem 80 rendszeres látogatója van. A szakmai to-| vábbképzésre 300 kötetből állói műszaki könyvtárat létesítet.-! tek. Több hazai és külföldi | folyóiratot is járatnak. A téli | hónapokban német és orosz S nyelvtanfolyamot tartanak, I hogy eredetiben tanulmányoz- f hassák a külföldi folyóiratokat. A bányász-újítók megbeszélésein részt vesznek az I üzem műszaki vezetői is, akii: í szaktanácsaikkal segítik egy-1 egy elgondolás megvalósítását. 1

g

Az újítóklubok a téli hóna-1 pókban kölcsönösen meglátó-1 gatják egymást, hogy a szer-| zott tapasztalatokkal eredményesebbé tegyék munkájukat, elevenebbé az újítómozgalmat.

Naponta egy tehervonafiiyi cukor

A Szerencsi Cukorgyárban most, a cukorgyártási kampány idején naponta átlagosan 255 vagon cukorrépát dolgoznak fel a gyár korszerű gépei, s ebből a répamennyiségből 37 —38 vagon, tehát egy teljes tehervonatnyi cukrot küldenek az ország különböző részeibe. A tervek szerint az idei cukorgyártási idény január végéig tart, s a kitüntetett cukorgyár mintegy négy-négy és félezer vagon cukrot ad a népgazdaságnak.

I

Csak a lényeget

P gy értekezleten, ahol fontos termelési kérdésekről, a munka jobb, tervszerűbb irányításáról, a termelékenységről, az önköltségcsökkentésről, a szocialista munkabrigádok életéről, a dolgozók szakmai és kulturális fejlődéséről volt szó, hangzott el majdnem szó szerint az alábbi hozzászólás.

„Kedves elvtársak! Sajnos az idő rövidsége miatt nem tudok hosszasan időzni a kérdések elemzésénél, éppen ezért felszólalásomban csak a lényeget fogom érinteni. Elvtársak! Ha megnézzük a mi kis üzemünk munkáját, akkor azt egy hajóhoz hasonlíthatjuk. Egy hajóhoz, amelyik úszik a vizen. Miközben úszik, akadályokba ütközik, nem mindig úszik egyenletesen a hajó. A tornyosuló akadályok aztán eltűnnek és tovább úszik a hajó a cél felé. A cél, elvtársak a szocializmus, az iránytű pedig, amely a hajót kormányozza a tudományos elmélet. Ha a mi kis üzemünknek, vagy ahogy mondtam, a mi kis hajónknak az útját elemezzük, megállapíthatjuk, hogy értünk el eredményeket, de követtünk el hibákat is. Sajnos az idő rövidsége miatt nem foglalkozhatok ezekkel részletesen, csak annyit akarok megemlíteni, hogy ismernek az elvtársak, tudják azt, hogy jobban szeretek dicsérni, mint büntetni, mégis 72 fegyelmi határozatot kellett 1961-ben aláírnom. De most már be is fejezem, mert az idő előrehaladt. Az elvtársaknak munkájukhoz sok sikert, erőt, egészséget kívánok. Köszönöm, hogy meghallgattak.’’

/S felszólaló az üzem igaz- cyí gatója volt. Az idő előrehaladt. Csak a lényeget akartam megírni. Köszönöm.

(sif)

Í!»p$ MMWwß- "

‘/&y. V-. ;&•**!*•: *>*$

Egy markolásra egy tonna cukorrépát emel ki a répával teli vagonokból a cukorgyár hatalmas markoló gépe. Két munkás másfél óra alatt ürít ki egy vagonti a markológép nyolc perc alatt végzi el ezt a munkát.

HIRE

— A SZOVJET-MAGYAR

kulturális csereegyezmény értelmében csütörtökön magyar íróküldöttség érkezett Moszkvába. A küldöttség tagjai: Ga- rai Gábor József Attila-díjas, a Magyar írók Szövetségének titkára, Kiss Ferenc költő és j kritikus, Gerő János, az Ifjú Kommunista című folyóirat főszerkesztője és Kamondi László prózaíró.

— A PANAMA-CSATORNA 1980 és 2000 között eléri teljesítőképességének határát. A Z Egyesült Államok úgy tervezi, I hogy erre az időre megépíti a második Panama-csatornát, éspedig atom-robbanóanyag igénybevételével, ami a hagyományos eljárással szemben felére csökkentené a költségeket.

— MARLENE DIETRICH, az elnyühetetlen „szekszepiles nagymama” kiadta emlékiratait. A könyv címe: Marlene Dietrich ábécéje. Az „isteni Marlene" könyve voltaképpen lexikonszerű adathalmaz, de a klasszikus enciklopédiákban kissé szokatlan definíciókkal. Ernest Hemingway neve mellett például ez a meghatározás áll: „Saját külön gibraltári sziklám”. A „szokás” szó meghatározása így hangzik: „Az <t valami, amit az emberek gyakran tévesztenek össze a szerelemmel”.

— A NEW YORK-I sebészek egy tudományos összejövetelen beszámollak arról a rendkívül érdekes műtétről, amelyet egy 30 éves rákos betegen hajtottak végre. A beteg születésétől fogva derekától lefelé béna volt. Az elrákosodott béna testrészt, a medencétől lefelé tavaly októberben egy négy és félórás műtéttel eltávolították. A beteg nemcsak életben maradt, de szellemileg teljesen friss és testileg is elég erős ahhoz, hogy egy trapéz segítségével csonka testét egy különleges protézisbe tudja beemelni.

Nagy fejtörést okozott a vezetőségnek a dinnyemag-kérdés. Voltak, akik már megbánták, s bosszúsan mondogatták: kár volt beugrani a vállalatnak, jobban meg kellett volna gondolni azt a szerződést. Mert hiába a dupla pénz, ha nem- Kezdhetjük *il?,XS'rSt' t

robbant be az Aranykalász irodájába a fiatal brigádvezető. — Kint voltak a Magtermeltető Vállalattól — folytatta magyarázólag —, kijöttek egyenesen a határba, és a helyszínen állapították meg, hogy a dinnye kifogástalan, a mag már teljesen érett, most a legalkalmasabb a szedésre.

Furcsa érzések, gondolatok kavarogtak erre a bejelentésre az elnökben. Pár pillanatig szólni sem tudott, ami nem is csoda, hiszen tíz éve áll a tsz élén, de ilyen problémával még nem volt dolga. Hogy most rendelkezést adjon ki: akár tetszik, akár nem, menjenek az emberek dinnyét enni, különben nem tudnak eleget tenni szerződéses kötelezettségüknek. Az Aranykalász ugyanis még a tavasszal szerződést kötött a Magtermeltető és Ellátó Vállalattal két holdnyi dinnyemagra. Könnyű az ő mézédes dinnyéjüket eladni, lenne arra vevő bőven. De aki megveszi, jogot formál a magjára is. Igaz, csak kiköpdösi úton, útfélen, de a mag törvény szerint is az övé. Arra nem lehet kötelezni, hogy egye meg a dinnye belét, de a magot szolgáltassa vissza a tsz-nek. Már pedig nekik éppen a dinnyemagra van szükségük. Abból ugyanis több pénzt látnak, mint a dinnyéből. Csaknem a dupláját fizeti érte a vállalat. Igen ám, de hogyan gyűjtsék össze?

tudnak megfelelni a feladatnak. Végre is közgyűlés elé vitték a dolgot, s addig hányták, vetették, forgatták, míg valaki kibökte: nincs mit tenni, mint társadalmi munkában közösen megenni az egész termést. Csakis így lehet a magját összegyűjteni.

Ebből aztán határozat született. Ennek megfelelően most az elnök a brigadéros bejelentésére rábólintott, hogy hát rendben van, a közgyűlési határozat értelmében értesíteni kell a tagokat, és akkor holnap kezdődhet a dinnyeevés. Azt még hozzátette, hogy a legszebb dinnyéket — természetesen — a kertészeti brigádbeliek elé kell tenni, mivelhogy ők tavasz óta benne dolgoznak. Egyébként mindenki annyit ehet, amennyi csak belefér.

— No, no, sző se róla, így volt a döntés — mondta a brigádvezető —, enni ehetnek, csak a magot le ne nyeljék. Mert az is benne van a közgyűlési határozatban.

Azóta nap mint nap szakadatlanul folyik a dinnyeevés — társadalmi munkában. Többnyire a déli szünetben, az ebéd bekanalazása után ballagnak át az asz- szonyok. emberek a szomszédos répatáblákból. krumpliföldekről. Meg a gyerekek a faluból, akik alig várják, hogy vége legyen a tanításnak, máris vágtatnak csapatostul ki a határba.

A brigádvezetö akkorára felkészül az érkezők fogadására. Nagy balomba rakva várja őket a sok-sok dinnye. Vesz- szőkosarat, edényt is mellékel minden dinnye mellé, hogy abba gyűjtsék össze a magvakat. S közben figyelmezteti őket, hogy enni nyugodtan ehetnek, amennyit bírnak, csak a magvakat le ne nyeljék. Mert 50 ezer forint van előirányozva a költségvetésben a két holdnyi dinnyemagból. Annak pedig — ha törik, ha szakad — be kell jönni.

vigyáz arra, hogy rgUS Szemmel érvényt szerezzen a közgyűlési határozatnak. No, meg azért is szemmel tart minden magot, hátha kiesznek még egy kis prémiumot is a szorgalmas tsz-tagok a pirosbelű, illatos görögdinnyéből...

(hej)