Észak-Magyarország, 1962. október (18. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-27 / 252. szám

8 ESZAKMAGTARORSZÄG Szombat, 1902. október ZI. Nagyon finoman... — EVEK ÓTA így áll a kályha mellett... amióta le­számoltatták a bányától — súgta oda nekem a vöröske­resztes aktíva, mikor belép­tünk a bűzös, sötét kis szobába. Csak később, amikor szemem már megszokta a szoba szürke­ségét, akkor rettentem vissza a kályha mellett álló alaktól. Sö­tétkék overál volt rajta, mezít­láb állt a földön. Fél vállával megtámasztotta a roskadozó ház falát, s alulról fölfelé né­zett felénk. Nem köszönt, nem szólt egy szót sem. Itt áll a kis szobában évek óta. Beteg. Azért számoltatták le. Régen túl hangos volt, de amióta nem tud dolgozni, sza­vát se lehet venni. Az egyik rozoga heverőn egy nő aludt. A lánya, ö az egyet­len dolgozó a családban. Az ágyon ketten ültek. Tíz év körüli kislány, s a beteg ember asszony lánya, aki gye­rekével együtt szintén hazake­rült. Kézimunkáznak a sötét szobában. I Ráérnek. Az asszony-lány nem dolgo­zik, a gyerek nem jár rendesen iskolába — nincs miben. Nem lehetett sokáig bírni ezt a fojtó, nehéz bűzt, amely rá­ült ott az ember mellére. Ki kellett menni gyorsan. Ki kellett menni, mert az az em­ber ott a sarokban vésztjós- lóan, meredten bámult ránk. — Áh, csakhogy itt van... hát mikor akar már valamit csinálni velünk?!. . . Szinte rikácsolva kiabált kí­sérőmre egy sovány, rettenetes sen elhanyagolt külsejű öreg­ember, akivel az ajtóban talál­koztunk össze. Ö a nagyapa. Nyolcvan felé jár. Elénk állt, majd megint félre ugrott, belekapaszkodott tár­sam karjába, úgy hajtotta a maga igazát. — Hat embert tartsak el a nyugdíjamból? Menjenek dol­gozni. .. Mind menjen!... Mind!... menjenek a házam­ból!... Min*- valami gonosz manó úgy ugrált körülöttünk. Műszaki einlélrek kiállíiása a sárospataki Ráiiéczi-váriian MŰSZAKI MŰZEUM létesí­tésére készül a Művelődésügyi linísztérium, ezért mérnökök­öl és tudományos kutatókból lló bizottság alakult, amely­nek az a feladata, hogy össze­gyűjtse és nyilvántartsa a mű­szaki emlékeket. Néhány év alatt igen szép és gazdag anya­got kutattak fel és gyűjtöttek össze, s ennek egy részéből a Múzeumi Hónap alkalmából értékes kiállítást rendeztek a sárospataki Rákóczi-várban. Vasárnap délelőtt került sor a nagy érdeklődéssel várt ki­állítás megnyitására. Filep An­tal múzeumigazgató megnyitó szavai után Gölöncsér Ernő villamosmérnök, az ÉMÁSZ osztályvezetője tartott meg­nyitó előadást, áttekintést ad­va a magyar elektrotechnika örlénetéröl. Hangsúlyozta azo­kat az elévülhetetlen érdeme­ket. amelyeket magyar tudó­sok, felthlálók szereztek ide­haza és külföldön az erős és gyenge áramú elektrotechni­kában. valamint a híradástech­nikában. Ezután Opitz László mérnök, a kiállítás rendezője ismer­tette az érdekes műszaki törté­neti kiállítás anyagát. Ennek ooooooí ■ ? 000000000000: során bemutatta az elektro­technika előtörténetéből. Jedlik Ányos világhírű találmányát, az első dinamót 1861-ből, majd Zipernowsky Károly és mun­katársai: Déri Miksa és Bláthy Ottó Titusz közös találmányá­nak, a transzformátornak ere­deti példányát. Szerepel a ki­állított emlékek között egy első sorozatban gyártott Ganz- dinamó 1870-ből. amelyet az első hazai közvilágításnál és az 1879. évi szegedi árvíz idején az árvízvédelmi gátakon alkal­maztak. Gazdag anyag mutatja be Bláthy Ottó Titusznak a villamos mérőkészülékek és turbógenerátorok kialakításá­ban kifejtett munkásságát, va­lamint az áramszámláin teilö- dését 1800-iől napjainkig. Ugyanitt látható az az ezüst­érem. is. amelyet, az 1968. évi brüsszeli világ1-! állításon ka­pott. kitűnő villamos mérőké­szülékeiért n. Gamz Villamos- -áni Gnár. Hasonlóképpen gaz­dag g.nvoa ismerteti, p pnrút- viVamositás miénhirű úttörőm­nek Kang a rr Simonnak érde­meit eU-atésnit. A KrprfMVTP A g Pánién n> '■» m I p **». 7 "Art +r*lo1'n + otf(> rnon n"Z ffTfl* l-nynff Ten­éa?ptt érdekes kiállítást. diafilm felvételek is kaphatók az újítások legfontosabb mű­szaki adatairól, rajzairól és alkalmazásáról. Az érdeklődök bármikor kikölcsönözhetik a műszaki könyvtárból ezeket a dokumentumokat. A 3 kötet­ből álló füzetből néhány újí­tást feljegyeztem, mint pl.: fi­nom fúrógép, felfogókészülék a csúcsesztergához, a marógépek­nél önműködő balesetvédelmi kapcsoló, automatikus adagoló berendezés, fémek korrózió el­leni védelme, rúdanyag meg­takarítás, stb. Hasonlóan gazdag a műszaki könyvtár folyóiratállománya is. Ezek is bármikor kölcsönözhe­tők és tanulmányozhatók. Bollobás Józsefné illetékes szerv NEM válaszolt Életveszélyes! Lapunkban időről időre meg­jelenik a Megírtuk — intéz­kedtek rovat, amelyben az illetékes szerveknek a pana­szokra érkezett válaszát közöl­jük. örömmel tapasztaljuk, hogy a legtöbb esetben azonnal intézkednek, de egyes szervek­nél, vállalatoknál még mindig késedelmesen intézik a dolgo­zók panaszos bejelentéseit. Még június 22-én szóvá tet­tük, hogy a Tüzér utca végén valóságos tóremlszer van, de a panaszra a Miskolc városi Ta­nács építési osztálya még min­dig nem válaszolt. Tórendszer ugyan — a szárazság miatt — most nincs, de mi történik, ha megkezdődik az esőzés? Augusztus 24-én Gáspár La­jos a sajómercsei italbolt fo­gyatékosságait tette szóvá. A panaszra felhívtuk az Ózdi | Vendéglátó Vállalat vezetőjé­nek figyelmét, de eddig méú nem válaszolt. Szeptember 21-én Drótos Já­nos tette szóvá, hogy Csenyé- tén az ígéretek ellenére sem oldódott meg az iskolába járó gyerekek autóbuszközlekedési problémája. A 3. sz. Autó- közlekedési Vállalat vezetői f* panaszt mindeddig válaszra sem méltatták. Reméljük, az intézkedések és a válaszok már nem késnek sokáig* IIIETEKES SZERV — Hol van az a taknyos kö-' lyök is? Miért nem dolgozik? j Büdös neki a munka?... Én tartsam el?... — Majd próbálunk valamit tenni a fiú érdekében... — Próbálunk, próbálunk. .. mindig csak azt hallom... de mikor? Mikor?... Sipító hangja még az utcán is utánunk hangzott. — Nem tudok már mit kez­deni — mondta Radicsné, a vö­röskeresztes titkár helyettese. Az a fiú, akit az öreg emleget, 21 éves. Valami kis szellemi fo­gyatékossága van annak is, mert nem vették be katonának.1 Dolgozni azért tudna. A bányá-j ba nem engedik le, de felszíni munkára alkalmas lenne. — No és miért nem veszik* fel? — kérdeztem. : — Én már a lábamat is majd. eljártam értük. A tanácstól! kapott két hónapra munkát,! aztán elküldték. A bányánál: meg azt mondták, a külszíni! munka a rokkant bányászok* részére van fenntartva. Nincs ( hely. • — És a nők? : — Most sikerült két órás* munkát szerezni az asszonynak^ az új zöldséges boltban. De hát: mi az? $ Semmi. ^ Szerettem volna beszélni az: ormosbányai üzem igazgatója-- val, de éppen értekezleten volt. j Kísérőm aggodalmasan, szin-f te könyörögve kért: r — Jaj, nehogy túl erős han-J gon említse meg a bánya igaz-3 gatóját, mert akkor hiába me-' gyek oda legközelebb. Pedig ! ilyen ügyekben gyakran kellí hozzá fordulnom. Nagyon ké-| rém óvatosan, finoman írjon.. .§ nagyon finoman... K Hát jó. ? Nagyon szépen, nagyon fi--? noman kérem az ormosbányai § üzem vezetőségét és az ottanit tanácsot, legyenek szívesek^ észrevenni, hogy egy volt bá-S nyász családja nagy nyomor-§ ban él. Három keresőképes K ember enné az öreg nyugdíjas«- kenyerét, — ha adna nekik ele-S get. Voltak napok, amikor éhe-§ zett a család. (’ A Vöröskereszt gyűjtött ne-^ kik ennivalót. i § TUDOM, A TERMELÉS na-§ gyón fontos, tudom, hogy aK községfejlesztés is sok gondot^ okoz. Tudom, hogy sok olyan S szép eredményt tudnának be-§ mutatni, amelyek méltók len-j nének a lap hasábjaira. De ezí a probléma is megoldásra vár. y Adamovics Ilona § innnnnonnnr. nnnnnnnnnnnr Az Utasellátó válasza Az október 12-i bírálatra vá­laszolva — amelyet Krausz Já­nos elvűire tett szóvá —, kö­zöljük. hogy a kazincbarcikai egységünk szűk fogyasztási te­re nem teszi lehetővé a pénztár beállítását. Az állomás, amely nemrég épült, máris szűknek bizonyul a nagy forgalom lebonyolítá­sára és abban részlegünk bőví­II. Kukoricái osztás idején a vi­lág közepévé változott a völ­gyi falu. A képzelet ország­útjain megérkeztek a csodála­tosabbnál csodálatosabb embe­rek, királyok, éppúgy, mint a koldusok, és soha nem látott öltözeteikben, ámulatra méltó szokásaikkal csupa mesébe illő dolgokat vittek véghez. A pi- rostarsolyos pandúr nyárson- sül.t ökröt evett meg egy ültő helyében. A teknővájó cigány parazsat nyelt és a leheletével gyújtotta fel az erdőt. Még an­nak előtte, hogy a tengerit is­merték volna, kíphalálra ítél­tek egy boszorkányt, de a ba­nya csikóvá változott, a szom­széd faluban elkapták, meg­patkolták, amikor pedig hal­doklóit, vissza változott bo­szorkánnyá és a kezén-labán ajtamaradtJ a patkó. így is temették el szenteletlenül, száz­áét esztendeje, hogy a csontja­it kivetette az eke a régi te­mető mellett. A házakhoz, ahol éppen fosz­tották a kukoricát a pajtában, tódult a néix mesére szomja­san. Klári is szívesen tanyáz­hatott el a fiatalok között, a fogadtatással sem volt eddig még baj. Az illendőség úgy kí­vánta, hogy menjen, mivel a segítség körbejárt. Megváltozott a lakodalom Talán sok a vizünk? A Gyula utca 32. sz. alatt bérház XI. lépcsőháza élőt van egy vízcsap, amely locso lásra szolgál. Két éve, hogy cí a vízcsap elromlott és azóta í Vízmüvek, valamint az LKW lakótelepgondnokságának örö mére, állandóan folydogál ai ivóvíz. Elzárni nem lehet. Szóltunk a hérház gondno­kának, aki az LIÍM lakótele­pén jelentette is a dolgot, d< azóta sem intézkedtek. Mosl azt szeretnénk tudni, hogy a harmadik télen is így folyik-c majd a víz, amely különöset értékes most, hiszen vannak a városnak olyan területei, ahol nem jutnak rendesen ivóvíz­hez. Szalai Tibor Á DIMÁVAG műszaíá könyvtárában tó se nem lehetséges. A kiszól-1 gálásra vonatkozó észrevételt köszönettel vettük, utasítottuk az egység vezetőjét és dolgozó­it, hogy az ételféleségeket csak a rendszeresített süteményfogó' val, illetve papírszalvétával megfogva szolgálják ki. Utasellátó V, Az LKM válasza A SOS dugulás című cik­kel kapcsolatosan a követke' zőkben tájékoztatjuk az érdé- 'kelteket. | A Tátra utca 15. sz. alatti 'bérlők panasza indokolt és jo- [gos volt. A bírálat az LKkl lépítési főosztály kivitelező [részlegét illeti, amely csak itöbbszöri megrendelésre, illet' 've telefonsürgetésre végezteti id a javítási munkálatokat. [ Munkáseliátásl Osztály i i i Az Ígéret : szép szó... | A regéd általános iskola ta­lán az egész megye legel ha' riyagoltabb iskolája volt. Hosz- szú évekig nem kapott állairt támogatást, vakolata lehullott/ kerítése pedig karókból vol* összetákolva. Ebben az évbe*1 végre kaptunk 40 ezer íorin* felújítási keretet és reméltük* hogy iskolánk is szép lesz. Már tavasszal hozzákezdtek a szükséges anyagok megvá­sárlásához. Az abaújszántóí ktsz vállalta, hogy szép vas­kerítést készít, beton alappá' Elmúlt a nyál-, elmúlik az ás* is és a ktsz egyre halogatja ígérete teljesítését. Az iskola kis udvara tel® van sóder- és homokhalmok' kai, a cementes .zsákok szét­szakadtak, és semmi remén!' nincs arra, hogy a munka meg' kezdődjék. Ráadásul kis hc" gyi falunkban már itt a hide» és úgy néz ki, hogy ha meg >s csinálnák a beton alapot, fagy miatt leomladozna. ** felújítási keretet azonban de­cember 31-ig fel kell használ­ni és szerintünk ez most. nem lenne más, mint az vagyonának clpazarlása. Mindezekért a ktsz a felelőSl amely a munkát elvállalta, többszöri sürgetésre sem haí' landó elvégezni. Donnert Károlyné Regóc Dani ismerte a szőlődombot valamennyi ösvényét, sokat ta posott rajtuk hol részegen, ho józanul. Évek óta járta a pin cóket. Behunyt szemmel is el talált volna a zegzugos hajla­tokon, de azért magával vitl< arasznyi kis viharlámpáját hogy lefeléjövct. ha netalántár kótyagas lesz. akadjon valam gyámolítója. Köd szitált, tő meny csendességgé sűrűsödöt a fekete ég. A legtöbb pince ki- haltan komorlott a vedlett fát között, mélyükön halált lehel' az erjedő must. Ilyenkor meg- gyérültek a vendégváró pincék csak ott világított ablak a ká­sás estében, ahol mulatozó szo­ba is tartozott a présházhoz Dani látta, hogy balról, a ma­gasban két apró ablak dereng Arra indult. Tudta, hogy Kul­csár Bertalané a présház, azé a nagygazdáé, aki apjának kipró­bált barátja, s jószívvel van iránta. Nem a bor kedvéért indult csatangolásra. Innj otthon is tu­dott volna, maradt elég rizling a gyászos lakodalomról. Idejét érezte, hogy megváltozott éle­te újra beleszövődjön a falu közösségébe, ráleljen a helyé­re, mint aki hosszú távoliét után érkezett meg. Másolt ta­pasztalatából is tudta, meg a maga ösztönei i<5 figyelmeztet­ték, hogy sorvadásra ítéli az el­zárkózás, idegenségbe szorítja önmagát, ha nem keresi az utat az ismerősök bizalmához. Vétett a közfelfogás ellen, in­gyen jóindulatot nem remél­hetett, kötelességének érezte hát, hogy bizalmat kunyeráljon. lehetőleg úgy, hogy büszkesége minél kisebb kárt szenvedjen. Szégyellte a kényszerűséget.1 mégsem tehetett mást, ha itt akart élni. (Folytatjuk.) ! csönd telepedett a pajtára. Töb­ben lopva Klárira sandítottak az orruk mögül. Ö meg úgy vi­selkedett, mintha semmit se hallott volna. A kezében volt egy cső, nyugodtan a kupacra dobta, de úgy. hogy a kukorica átgurult a malacképű asszony papucsára. — Én is tudok egy történetet — mondta Klári erőtlen han­gon. Alig ismert saját szavára. — Az egyszeri asszony elment ugyan a templomba, de mielőtt fölvette a fátyolt, minden élel­mes ember kipróbálta. Egy hó­nappal az esküvő után rátalált a kanász, amint a kökénybok­rok alatt pucéran hentergette két csendőr. Gyereke ugyan egy se született, de hogy miért nem, annak a vajákog asszony a' megmondhatója ... Senkinek s.e kellett megsúg­ni, leiről van szó. Az ember­koszorú mély némaságba zu­hant, mintha befalazták volna szájukat. A kezük se mozdult. Egyedül Klári dolgozott, noha elhatározta, hogy ezen az őszön nem megy többé fosztóba. * A szőlővel bánó parasztem­ber úgy megszokta az esti pin- eézést. mint betyár a magányt, bagoly az éjszakát, macska az egerészést. Könnyen lehet, hogy -a szőlőt is elsősorban ez­ért a titokzatos kedvtelésért szerette meg. Vérét ősrégi ba­rátság kötötte a mámorhoz, eh­hez a hordóban élő vadállat­hoz, szívesen ingerkedett vele. s az volt a férfi, aki a bódulat ingoványán is bírta még erő­vel. Amelyik legényt megtűr­tek a tivornyákon — ahol szűz bor képében idézték meg az ör­dögöt, az istenre még akkor sem gondoltak, ha a harang- ; szót hallották — azt a legényt bízvást sorolhatták már a fel­nőttek közéj nyok, fiatalasszonyok szőttek maguknak titkokból, pillantá­sokból, névtelen, de annál éde­sebb érzésekből. Most meg nyoma veszett ennek az ártat­lan cinkosságnak, úgy vették, mintha itt se lenne. Fájt ne­ki az alattomosság, amelyről tudta, hogy a kertek alatt oso­nó pusmogás eredménye. De nem mutatta, hogy szorongatja szívét a számkivetés, dolgozott serényen, néha nevetett is, de hiába nevettek vele a többiek is, a jókedvben ugyanúgy ma­gára maradt, mint a hallgatás­ban. Most éppen hallgattak. Egy. ösztövér, szürke réklis kérlelte a malacképű asszonyt: — Manci néni. meséljen még valamit. De a szerelemről. Az asszony szorosabbra húz­ta a csomót keszkenőjén, jó­indulatúan hunyorított Klári felé, mintha előre bocsánatot kéme. Klári lehajtotta fejét, így hallgatta a históriát: — Előfordult az is, hogy egy rossz lány nem akart n pap elé állni, aztán azzal büntette fiz isten, hogy mindjárt az első gyerekének két feje lett. Föl is nőtt ez a szörnyeteg, az 2gyik szájával ugatott, a má­sikkal meg nyerített. Bürköt evett, meg lapulevelet, aztán már 5 esztendős korában kinőtt i szakálla .;: , Ezen senki se nevetett. Béna óta. Viselkedése zárkózottabb, mozdulatai félénkebbek lettel:, mint aki komolynak hitte a sok-sok hátborzongató históri­át. Körülötte pezsgett, ficán­kolt a vidámság, a. felviharzó nevetések szinte leverték a port a pajta magasan nyújtózó ge­rendáiról. Karbidlámpa sugá­rozta rájuk erős, villámszínű fényét, édeskés szaga Idegenül terjedt a nyár illatait őrző lu­cerna, muhar közelében. Tüze­sen virult a fosztott kukoricá­ból val# hegy, körülötte zöi-- gött a háncs, amely cinkosan takarta el a legények matató kezét. Lehettek vagy húszán a kukoricafosztók, körbeülték a sárga gúlát, mint akik mele­gednek ég n tiszta csöveket is 1 úgy hajigálták középre, mintha óriási máglyát tápláltak volna. Egy malacképű, behízott szemű : asszony vitte a szót, most ép- : pen valami sikamlós pletykát ; adott elő az egyszeri kisbíróról, : aki megleste fürdés közben a jegyző feleségét cs amikor az : asszony sikongatnj kezdett, . ijedtében a kútba ugrott. i Klárihoz nem szóltak bán- * tón, nem néztek rá sandán, i mégis tudta, hogy valami nincs * rendjén, leszakadt egy húr a i citeráról. Máskor vele is in- i cselkedtek, egy volt a sok kö- í zül, bévül érezhette magát ; azon a körön, amelyet a lá­A napokban dolgom volt vállalatunk műszaki könyv­tárában. Megkérdeztem Mar­gitfalvi Józsefet, a könyvtár vezetőjét, hogy az itt felhal­mozott műszaki anyagot ho­gyan hasznosít ják a vállalat dolgozói? Ekkor elém tette a DIMÁVAG Műszaki Tájékoz­tatójának legutóbbi számát. A füzet tartalma meglepett, mert nem csupán a vállalathoz ér­kező szakkönyveket, folyóira­tokat és más egyéb dokumen­tációs anyagokat ismertette, Iranern ezen túlmenően más vállalatok műszaki és gazdasá­gi eredményeit is publikálja, így például a KGM szerszám­gépipari igazgatóságának fel­ügyelete alá tartozó vállala­toknál bevezetett újításokat is ebbe a füzetbe gyűjtötték ősz- sze. Minden egyes témakörhöz Hírek Barcikáról Október 17-én a Magyar— Szovjet Baráti Társaság isme­retterjesztő előadást tartott a Béke moziban. Az előadást, amelyen Elek Árpád csillagász tartott beszámolót a szovjet páros űrrepülés jelentőségéről, 43ü ember hallgatta meg. * Nemrég megírtuk, hogy a Borsodi Vegyikombinátnál in­gyenes véradó napot tartottak. Most újabb véradó nap volt. s 55 ember összesen 15 és fél liter vért adott ingyen. A harcikat kórház vérellátó csoportjának munkatársai vi- íékre is kijárnak. Legutóbb Kuriiyánban voltak, ahol 46-an idtak vért. Halmágyi Balázs Kazincbarcika ) A Tetemvár, Alsósor 20. szá- jmú sarokpince régebben élel­mezési vállalatok tároló helye [volt. jelenleg romhalmaz,mert ^összedőlt ős így nem használja jsenki; életveszélyes! • A gerendákat és más anyago- :kat elszállították, de a megma- iradt rommal nem törődik sen- ki. A homokfal összerepedezett, ■egy szélroham is könnyen ösz- (szedöntheti. A gyermekek itt ; játszanak. Valamennyien na­igyon aggódunk és az illetéke- ísek sürgős intézkedését kérjük. • Tetemvár utcai lakók

Next

/
Thumbnails
Contents