Észak-Magyarország, 1962. október (18. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-27 / 252. szám

Szombat, 1902. október 27. ESZAKMAGYARORSZÄG 7 „A Jésam észnek diadalmaskodnia kell!” A Pravda vezércikke Moszkva (TASZSZ) A népi ielháborodás vihara tombol minden kontinensen. Az amerikai agresszorok bűnös játéka a tűzzel a Karib-tenger térségében, jogos felháborodást keltett minden népben — írja a Pravda pénteki vezércikké­ben. Nagy visszhangra talált a szovjet kormánynak a világ minden kormányához és népé­hez intézett felhívása, hogy ha­tározottan ítéljék sl az Egye­sült Államok imperialista kö­reinek agresszív cselekedeteit. A tiltakozó gyűléseken embe­rek milliói, mindenki, aki ké­pes felmérni a veszély nagy­ságát, amelyet az Egyesült Ál­lamok fékevesztett militaristái zúdítanak az emberiségre, kö­vetelik: El a kezekkel Kubától! Az Egyesült Államok , ki­hívást intéz minden békesze- retö néphez, amikor igényt tart a nemzetközi csendőr sze­repére, amikor „jogot” formál arra, hogy az idegen területe­ken összpontosított fegyveres erőit felhasználja a más orszá­gok belügyeibe való beavatko­zásra. A szovjet kormány megbízá­sából a Szovjetunió küldött­sége határozati javaslatot ter­jesztett a Biztonsági Tanács elé. E javaslat indítványozza: ítéljék el az Egyesült Államok kormányának cselekedeteit, amelyek aláaknázzák az ENSZ alapokmányát és fokozzák a háborús veszélyt, vessenek vé­get a kubai jogtalan tengeri blokádnak és az Egyesült Álla­mok beavatkozásának h Kubai Köztársaság és más államok belügyeibe. A határozati ja­vaslat felhívja az Egyesült Ál­lamokat. a Szovjetuniót és Kubát, hogv lén jen ok kapcso­latra egymással és tárgyalja­nak a helyzet normalizálása és a háborús veszély elhárítása végett. N. Sz. Hruscsov Bertrand Russel ismert angol filozófus­hoz és közéleti személyiséghez küldött válaszában a követke­zőket írja: „A szovjet kormány úgy vé­li, hogy az Egyesült Államok kormányának mértéktartást kell tanúsítania és le kell ál­lítania a rendkívül súlyos kö­vetkezményeket maga után vo­nó kalóztenyegetéseinck meg­valósítását. A háború és a béke kérdése életbevágóan fontos kérdés, ez­ért hasznosnak tartanánk egy c súcstalálkozót, hogy megvi­tassuk a felmerült kérdéseket, s mindent elkövessünk a ter­monukleáris háború kirobban­tásával fenyegető veszély elhá­rítására.” A világ közvéleménye, min­denki, akinek drága a béke, és aki gyűlöli a háborút, forró he­lyesléssel, nagy elismeréssel fo­gadta a szovjet kormányfő ja­vaslatát, Az emberiség a józan ász diadalát, a nagy szovjet ha­talom jóakaratát és békeszere- tetét látja benne. Sok ENSZ-tagállam kormá­nya a kialakult kritikus hely­zettől nyugtalanítva, kérte U Thant-t, az ENSZ ügyvezető fő­titkárát, forduljon felhívással Hruscsovhoz, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökéhez és az Egyesült Államok elnöké­hez, hogy egyrészről önként ál­lítsa lo a Kuba felé irányuló fegyverszállításokat, másrész­ről, hogy önként szüntesse meg a blokádintézkedéseket, amelyek előírják a Kuba felé tartó hajók átvizsgálását. E cselekedetek önkéntes leállítá­sa enyhítené a helyzetet és le­hetővé tenné az érdekelt felek számára, hogy találkozzanak és békés megoldást találjanak a problémára. Hruscsov, helyeselve U Thant kezdeményezését, a kö­vetkezőket válaszolta: „Megér­tem, hogy aggasztja a Karib- tenger térségében kialakult helyzet, mert a szovjet kor­mány ezt a helyzetet szintén rendkívül veszélyesnek tartja és úgy véli, hogy haladéktala­nul szükség van az Egyesült Nemzetek Szervezetének köz­belépésére. Kijelentem önnek. hogy egyetértek javaslatával, amely megfelel a béke érdekeinek.” Az egész világ azt várja, hogy az Egyesült Államok kor­mánya c felelősségteljes órá­ban megérti a józan ész szá­llót. és felméri esztelen politi­kájának minden következmé­nyét, Washingtonnak meg kc.ll értenie, hogy a végsőkig kiéle­ződött helyzet a háború sza­kadékéba taszíthatja a világot. Az EMSZ-ben megkezdődtek az előzetes megbeszélések a kubai válságról Pénteken délelőtt — magyar idő szerint 1G.30 órakor — megkezdődtek az ENSZ-ben az előzetes megbeszélések a ku­bai válságról. U Thant ügyvezető főtitkár fogadta Charles Yost-ot, az amerikai ENSZ-küldöttség he­lyettes vezetőjét és Plimton amerikai nagykövetet, a kül­döttség tagját: Steverisont, az amerikai ENSZ-kiildöttség vezetőjét, csütörtökön a késő esti órákban váratlanul Was­hingtonba rendelték, Ken­nedy elnökhöz. A nagykövet pénteken délelőtt a Fehér Házban részt vett a nemzetbiztonsági tanács végre­hajtó bizottságának ülésén. Közölték végül, hogy U Thant pénteken délután — magyar idő szerint 21.30 órakor — Zo­rin szovjet külügyminiszterhe­lyettest fogadja, azt követően pedig — magyar idő szerint 22.30 órakor — Garcia-Inchaus- tegúi kubai ENSZ-delegátussal tárgyal. Washingtonban Salinger, a Fehér Ház sajtófőnöke Steven­son váratlan útjával kapcsolat­ban közölte, hogy a nagykövet részletes uta­sításokat kan Kennedy el­nöktől az ENSZ-ben folytatandó tár­gyalásaihoz. Az ENSZ-közgyűlés csütör­tök délutáni ülésén folytatta' a szovjet határozati javaslat vi­táját, amely követeli, bogy a Kínai Népköztársaságnak ad­ják meg az őt megillető helyet a nemzetközi szervezetben. A felszólalták, közül Hajók v csehszlovák. Tarazi sziriai és Sagdarszuren mongoljai küldött a szovjet javaslat elfogadása mellett, Alvarez Vidauri’e Salvador! ENSZ-képviselő a javaálat el­len foglalt állást. A péntek délelőtti ülésen el­sőnek felszólaló Corner Uj-Zé- land-i nagykövet a Kínai Nép- köztársaság törvényes ENSZ- jogainak helyreállítása ellen foglalt állást és dicsőítette a Tajvan szigetére menekült Csatig Kaj-sek-klikket. Shaha nepáli küldött, a kö­vetkező szónok, sürgette, hogy iz Egyesült liláik szSniliiisai lísilíi si Nációkat Zarin beszéde a Biztonsági Tanács ülésén H K'íini Népköztársaság iipye az EHSZ elüti mielőbb állítsák helyre a Kínai Népköztársaság (ör­vényes jogait az ENSZ- ben. Foglalkozott a kínai—indiai határvita kérdésével. Hangoz­tatta, hogy Nepál mindkét or­szág barátja és élesen szembe­helyezkedett az úgynevezett „két Kína” amerikai politiká­jával. Csakravarti indiai küldött élesen vetette fel a kínai—in­diai határvita kérdését, de ugyanakkor — az előző évek­hez hasonlóan — kormánya nevében sürgette, hogy mielőbb állítsák helyre a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ-beli jo­gait. Az indonéz delegátus a Kí­nai Népköztársaság ENSZ-jo- gainak helyreállítása mellett foglalt állást. A Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője megdönthe­tetlen tényekkel és világos pél­dákkal alátámasztott beszédé­ben lesújtó bírálatot mondott az amerikai küldöttség ama alaptalan okfejtéséről, amellyel megkísérli lep­lezni Washington agresz- sziv eljárását. Stevenson — mondta Zorin — a Biztonsági Tanács előző ülé­sen mondott nyilatkozatától el­térően ezúttal meg sem kísé­relte igazolni azt az álláspont­ját. amelyet az Egyesült Álla­mok elfoglalt a Kuba és a Szovjetunió állítólagos agresz- szív szándékaira vonatkozó kérdés felvetésének meeindok- lásánál. Stevenson egész be­széde védekező jellegű volt. Arról próbálta meggyőzni a Biztonsági Tanácsot, hogv a világszerte komolv válságot okozó amerikai eljárás valami­képpen indokolt. Az. amerikai ENSZ-fődelegátus azt próbálta bizonygatni, hogy az Egyesült Államok nem tehetett mást, mint, hogv megkezdje az ön­kényes blokádot és kalózak­cióit a tengeren. És nem járha­tott el másként az Amerikai Államok Szervezete sem. mint ahogy — éonen amerikai nyo­másra — tett. A szovjet küldöttség — foly­tatta Zorin — már első meg­nyilatkozásában világosan rá­mutatott, hogy rém a támadó f«*irw«*rek Kubába szállításának ..megdönthetetlen tényei”, hanem az Egyesült Álla­mok támadó akciói okoz­zák a problémát. Amikor viszont az Egyesült Államok megkísérelte e provo­kációs intézkedések végrehaj­tását. a világ közvéleménye, az ENSZ-tagállamok felhábo­rodott többsége komoly nyo­mást gyakorolt az Egyesült Ál­lamokra és más nyugati kül­döttségekre. Ezután Stevenson kormányának utasítására kénytelen volt hangot változ­tatni. Mai hangneme már kü­lönbözik az előzőtől. A nyugati szövetségesek, jóllehet han­goztatják függetlenségüket, kénytelenek a Washington dik­tálta iránvzatot követni. A nyugati tömbtől nem függő országok képviselői tegnap ki­jelentették. hogv a blokád tör- vénvt.elen eljárás. E küldöttek amellett foglaltak állást, bogi' Kuba a masa belátása szerint építheti ki önvédelmét. Ugyan­akkor nvíltan elítélték az Kgvesült. Államok agresszív el járását és nemcsak a maguk, hanem a katonai tömbökhöz nem tartozó több mint négy- ven ország nevében is beszél­tek. Állásfoglalásuk arra kész­tette az Egyesült Államokat, ogy elgondolkodjék további lépéseiről. Amikor Stevenson vádolni próbálta a Szovjetuniót, ezek a küldöttek mind fel­hívták a figyelmei az Egye­sült Államok eljárásának indokolatlan, provokációs jellegére. Kennedy elnök október 22-i nyiitotitoozaitáibam. ikijelentette — folytatta Zorin —, hogy az utóbbi heteikben tudomására jutott: „megdöniHhetetüan té­nyek” szerint Kubában olyan támaszpontok vannak, ame­lyekről nukleáris csapást mér­hetnek a nyugati féltekére. Az első ilyen „megdönthetetlen bizonyítékokat” október 10-án kapta. Két nappal később az amerikai elnök fogadta Gro- milko külügyminisztert. Mért nem akarta tehát tisztázni ezt a dolgot Gromikóval? Azért — hangsúlyozta Zorin —, mert az amerikai központi fel­derítő szolgálat hamis ada­tain kívül egyetlen tény sem áll rendelkezésére, ha akadtak volna megdönthe­tetlen tények, akkor azokat a legelemibb logikai követ­keztetés szerint is elő kel­lett volna hozni. Ez a mostani nyugtalan idők­ben normális követelmény az államok közötti kapcsolatok terén. Kennedy október 18-án nem hozott fel egyetlen tényt Síeveusonnak nincsenek érvei Zoi'in élesen elítélte és lelep­lezte a Russel-levélre küldött Hruscsov-válasz hamis tálalá­sát, amire Stevenson vállalko­zott. A Szovjetunió képvise­lője idézeteket közölt Hrus­csov válaszából, amit áthat a világbéke fenntartása iránti gondoskodás. Ezután Zorin felolvasta azt a válaszlevelet, amelyet Hruscsov U Thant ügyveztő ENSZ-főtitkárnak küldött. Az ülésen másodszor felszó­laló Stevenson nem tudott egyetlen komoly érvet sem felhozni a Kennedy elnök és Gromiko külügyminisz­ter között folyt tárgyalások idején kifejtett tisztesség­telen amerikai diplomáciai játék megindokolására. Nem tudott mást tenni, mint patetikus látványos jelenetek­hez folyamodott a Biztonsági Tanács ülésém Az amerikai küldött még a vádló pózát is megpróbálta felvenni és leg­alább is demagóg kérdéseket igyekezett a Szovjetunió képvi­selőjéhez intézni. Nem vagyunk amerikai bíró­ságon emlékeztette Zorin az amerikai küldöttet — és nem válaszolok áz ön ügyészhez il­lő kérdéseire. Stevenson azonban folytatta a komédiát. Utasítására behoz­ták a Biztonsági Tanács ülés­termébe az amerikai központi felderítő szolgálat hamisítvá­nyait. Az amerikai küldött ez­után felolvasta az amerikai kémszolgálat e hamisítványok­hoz fűzött „magyarázatait”. Zorin emlékeztette a hall­gatóságot arra, hogy az amerikai küldött már egy- izben bemutatott az Egye­süli Nemzetek Szervezeté­ben fényképhamisítványo- kat, az amerikai központi felderítő szolgalat Kuba- ellenes készítményeit. Heti külpolitikai összefoglalónk Az elmúlt hét igen gazdag Volt külpolitikai események­ben. Az ENSZ-ben megkezdték a Kínai Népköztársaság törvé­nyes ENSZ-beli jogainak hely- beállításáról szóló vitát. Gro. hliko szovjet külügyminiszter tanácskozott Kennedy ameri­kai elnökkel a nyugat-berlini helyzetről, majd hazatérőben rövid időt töltött Berlinben, az NDK fővárosában, ahol fontos eszmecserét folytatott ugyan­erről a kérdésről. Az elmúlt héten fejeződtek be a Német demokratikus Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság ve- tetőinek Berlinben folytatott Megbeszélései, amelyek mind­két fél véleménye szerint fon­tos mérföldkövet jelentenek a két ország baráti kapcsolatai­nak történetében. Jemenben folytatódtak a harcok a köz- társasági és az imperialisták támogatta reakciós erők kö­pött Minden jel arra mutat, hogy a köztársasági erők sú­lyos csapásokat mérnek a be­tolakodókra és a velük szövet­séges monarchistakra. A Távol- Keletről érkező hírek arról számoltak be, hogy az imperi­alizmus g3Tarmati megosztó po­litikájának maradványaként Meglévő és még mindig meg­oldatlan határkérdés miatt in­cidensek törtek lei a kínai— indiai határon. A kínai kor­mány nyilatkozatban hívta tel India kormányát, kormányfői szinten vitassák meg és old­ják meg a határproblémákat. A világközvélemény érdeklő­désének középpontjában azon­ban az elmúlt napokban nem ezek a kérdések álltak, hanem a Kuba ellen elrendelt ameri­kai tengeri blokád, s az ennek következtében kialakult, az egész világ békéjét és bizton­ságát fenyegető helyzet, Kennedy kihívása nemcsak Kuba ellen irányul Az Egyesült Államok impe­rialista körei a kubai forrada­lom győzelmének első pillana­ta óta arra készülnek, hogy eltiporják, megsemmisítsék ezt a forradalmat. S Kennedy el­nök, aki annakidején, még szenátor korában meglehetős élességgel bírálta az akkori amerikai kormányzat ostoba kubai politikáját. 1901-ben nem riadt vissza attól, hogy elősegítse az első inváziót a forradalmi Kuba ellen. Ez a támadás kudarcba fulladt, s azt hitte volna az ember, hogy ez némi tanulságul szolgál majd a forrófejű jenkiknek. Sajnos nem így történt. Ken­nedy elnök a napokban újabb agressziós lépéssel tetézte az amerikai imperializmus Kuba- ellencs tevékenységének hosz- szú sorát: haditengerészeti, blokádot rendelt el Kuba ellen. A blokád indokolása szinte páratlan az ilyen Cselekmények magyarázatának történetében. Az amerikai elnök szerint a kis Kuba veszélyezteti a ha­talmas Egyesült Államok és az egész amerikai földrész létét. S e veszély forrása a Kuba által vásárolt szovjet fegyve­rekben van. Ezt mondja az amerikai elnök, de vajon ez-e az igazság? Távolról sem! Egészen másról van szó. Meg­figyelők egyáltalán nem tekin­tik meggyőzőnek Kennedy ér­velését. Annál gyakrabban hi­vatkoznak arra a jogos felte­vésre. hogy Kennedy a kép­viselőházi választások előtt elvtelen engedményt tett az ul 1 ra-reakciós j óbból dal nak, ezek követelésére rendelte el a blokádot. A presztízsére oly hiú elnök ezzel a lépésével ön­magát hazudtolta meg, hiszen alig néhány héttel előtte jelen­tette ki, hogy véleménye sze­rint Kuba nem rendelkezik „jelentős offenzív képesség­gel”, annak ellenére, hogy a Szovjetunió katonai segítséget ad neki. De téved az, aki azt hiszi, hogy az amerikaiak ag­ressziós kihívása csupán Kuba ellen irányul. Kennedy lépése megfelel az amerikai imperia­lizmus ama elképzelésének, hogy előbb-utóbb valamiféle „erőpróbára” kell kényszeríte­ni a Szovjetuniót, s ilymódon megállítani a szocializmus elő­retörését szerte a világon. Az amerikai elnök sohasem tit­kolta, hogy ha már az Egyesült Államok nem képes vissza­szerezni korábbi világuralmi pozícióját, legalább azt szeret­né elérni, hogy megtarthassa jelenlegi állásait. S mondjuk ki úgy, ahogy van, a kubai forradalom súlyos csapás Ken­nedy e reményére, A szovjet kormány ismét megvédte a béliét A szovjet kormány magabiz­tos józanságot és erőt sugárzó válasza kiábrándítóan hatott azokra, akik azt remélték, hogy most már csak napok kérdése a háború kitörése. A háború nyugati megszállottjai lélegzetvisszafojtva várták, mikor dördül el az első ágyú­lövés az Atlanti-óceánon. Az amerikai kormány gyors egy­másutánban hozta meg kato­nai intézkedéseit, s mit tett Hruscsov szovjet miniszter- elnök? A Szovjetunió béke- szerető politikájához híven ja­vasolta, tartsanak csúcsérte­kezletet, lövöldözés helyett, tárgyalások útján oldják meg a problémákat Sőt, a szovjet kormány elfogadta az ENSZ ügyvezető főtitkárának ama javaslatát is, hogy két-három hétre szüntesse be Kubába irá­nyuló fegyverszállításait és kezdjen lárgyalásókat az Egye­sült Államok kormányával. Ezzel a Szovjetunió olyan böl­csességről és rugalmasságról tett tanúbizonyságot, amely ki­vívta az egész világ elismeré­sét. Ennek az osztatlan elisme­résnek adott hangot lord Russel, amikor kijelentette: Hruscsov érdeme lesz, ha si­kerül elkerülni az atomhábo­rút. Véleményünk szerint az amerikai imperializmus által Kuba körül kirobbantott vál­ság túl van a legveszélyesebb ponton. Reméljük, hogy a vi­lágszerte tapasztalható általá­nos tiltakozás, a Szovjetunió, a szocialista tábor és a világ békeszerető népeinek figyel­meztető hangja meghátrálásra kényszeríti az amerikai impe­rialistákat. Az elmúlt néhány nap megmutatta, hogy a béke erői fölényben vannak a há­ború erőivel szemben, s hogy a népek egyesített akarata le tudja fogni az agresszorok ke­zét. Tanulságul szolgálhat ez Kennedy elnök számára, aki­nek még a legvadabb reakciós hisztéria közepette sem szabad megfeledkezni az általa oly gyakran forgatott Biblia egy kitételéről: — Aki szelet vet, vihart arat! Azokat azonban hamarosan maga az amerikai sajtó lelep­lezte. Milyen értékük van ezek­nek a fényképfelvételeknek? — vetette fel a kérdést Zorin. Aki egyszer hazudott, annak má­sodszor már nem hisznek. Sok­kal jobb véleményem volt ön­ről, de sajnos, tévedtem. Fel­tevésem szerint mindezek a bemutatók és kiállítások az Egyesült Államok arra irányuló tö­rekvéseit bizonyítják, hogy elterelje a Biztonsági Ta­nács figyelmét a fő kér­désnek, a nemzetközi jog amerikai megsértésének és a blokád hadieselekmény- nek számító bevezetésének megvitatásától. Zorin emlékeztetett kormá­nyának nyilatkozatára, mely­nek értelmében a Szovjetunió­nak nincs szüksége arra, hogy nagyerejű rakétáit és rakéta­hordozóit más országokban, például Kubában helyezze el, enélktil is vissza tudja vern; az agresszor támadását. Stevenson ellenállásba ütközve, hangot változtatott és indítványozta, hogy a Biztonsági Tanács lás­son munkához Meg kell pró­bálni a béke megmentését — mondta —, s mi hajlandók va* gyünk ezt megtenni; A Biztonsági Tanács üléséi! ezután az ENSZ és Ghana kép^ viselői üdvözölték Hruscsov és Kennedy U Thant-nak küldött válaszát, sem, október 22-ém pedig beje­lentette, hogy az Egyesült Ál­lamok szovjet hajókat fog el­süllyeszteni. Vajon, ez helyes eljárás? Ez útonállás, de ilyen útonéillással nem lehet politi­káit folytatni. Nem ok nélkül írja ma a kellő tapasztalatek- ; kai és tájékozottsággal rendel- I kező Lippmamm amerikai új­ságíró az elkövetett hiba veszé­lyét abban látja, hogy Ken­nedy elnök csütörtökön, ami­kor találkozott Gromikóval és már rendelkezett kubai ra- kétatáimaszponit építésére vo­natkozó adatokkal, nem fedte fel ezeket az adatokat Gromi­ko előtt. Ez — írja Lippmann — a diplomáciai módszerek feladását jelenítette. ön, Ste­venson úr, azt mondja, hogy a „békés csendes diplomácia” híve. Hogy áll ön tehát ezzel a diplomáciával? Hol van az? Ezen kívül — folytatja Zorin — Kennedy elnök Gromiko- val folytatott beszélgetése al­kalmával arról igyekezett biz­tosítani a szovjet külügymi­nisztert, hogy nem terveznek semmiféle akciót Kuba éllen, és hogy hitelt ad azoknak az értesüléseknek, amelyek sze­rint Kubában, nincs támadó fegyver. Ez kettős könyvelést jelent: ön félrevezeti saját né­pét, az egész világot. Az elmondottakból lát­ható — folytatta Zorin —. hogy az Egyesült Államok kormánya tudatosan mér­gesíti a válságot, szándéko­san feszít elő provokáció­kat. És ön most hamisítványokon kívül nem terjeszthet elő bizo­nyítékokat. így nem lehet po­litikát folytatni. Ez katasztro­fális következményekkel jár­hat. A válságot ais USA okozta [ szólalt az Egyesült Államok, Kuba és a Szovjetunió kép- 1 viselője. A TASZSZ az aláb­biakban részletesen beszámol I Zorin beszédéről. New York (TASZSZ) 1 A Biztonsági Tanács csütör­tök délután, magyar idő sze-! rint az esti ülésén a kubai | kérdés megvitatása során fel-1

Next

/
Thumbnails
Contents