Észak-Magyarország, 1962. szeptember (18. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-02 / 205. szám

2 ffiSZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1962. szeptember 2. Brezsnyev szeptember régén hivatalos látogatásra Jugoszláviába érkezik Az NDK főáliamügyésze leérte a bíróság elé állított terroristák szigoré megbüntetését Ezért a gyilkosságért is bűnhődni fog valaki Belgrádban hivatalosan be­jelentették, hogy Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke Tito jugoszláv elnök meghívására hivatalos látoga­tást tesz Jugoszláviában. Brezsnyev látogatásával vi­szonozza Tito marsallnak a Szovjetunióban 1956-ban tett látogatását. Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke elfogadta Tito jugoszláv elnök meghívá­sát, hogy hivatalos látogatást tegyen a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságban — mint a TASZSZ közli. Brezsnyev szeptember 24-től október 4-ig tartózkodik majd J ugoszlá viában. Berlin (ADN). A Német Demokratikus Köztársaság legfelsőbb' bírósá­gán a nyugati szervezeteknek dolgozó terroristák perében ismertették a szakértői jelen­téseket. A jelentésekből kitűnik, hogy 1961. augusztus 13-álól 1962. július végéig nyugat-ber­lini terroristák 459 ízben tá­jai szabadon mozoghatnak Algírban és az egész kato­nai körzet területén. A közlemény határozottan cá­folja azokat a híreszteléseket, hogy a vilaja vezetői a politi­kai bizottság tagjainak letar­tóztatására készülnek. Egyéb­ként Ben Bella és a bizottság legtöbb tagja amúgy sem tar­tózkodik a fővárosban. Az Algírt ellenőrzés alatt tartó katonai parancsnokság szóvi­vője kifejezte azt a reményét, hogy „a politikai bizottság haj­landó lesz a békés megegye­zésre.” Az algériai tömegek belefá­radtak a válságba és mint az elmúlt napok sorozatos tünte­tései is bizonyítják, a gyors megoldást, a gazda­sági és adminisztratív zűr­zavar rendezését követelik. Az algériai vezetőket nyil­vánvalóan meggondolásra kész­teti az a tény is, hogy a fran­cia katonaság „ugrásra” — be­avatkozásra — készen áll. TRINIDAD és Tobago füg­getlenségének kikiáltásával egyidejűleg megnyílt az új ál­lam parlamentje. AZ INDONÉZ parlament szombaton jóváhagyta az Indo­nézia és Hollandia között lét­rejött és augusztus 15-én aláírt madták meg az NDK határ­biztonsági berendezéseit, 236- szor emeltek jegyvert vagy lőttek az NDK. határőreire és 493 esetben könnyfakasztó gáz­bombákkal dobálták meg a határőrséget. A frontvárosból 200-szor törtek be erőszako­san az NDK területére, és a Német Demokratikus Köztár­saság kezelésében lévő magas­vasút vonalakon és országuta­kon 2746 diverziós és szabo­tázscselekményt hajtottak vég­re. A szakértők rámutattak, a per során nyilvánvalóvá vált, hogy politikai, személyi, szer­vezeti és pénzbeli összefüggés van az NDK államhatárai el­len elkövetett támadások és a nyugatnémet kormány, vala­mint a nyugat-berlini szenátus politikája között. E rendelle­nes helyzet fő oka, hogy Nyu- gat-Berlint megszállták a NATO-ban tömörült hatalmak. A szakértői jelentések is­mertetése után Josef Streit, az NDK főállamügyésze szólalt fel. Kérte, hogy a bíróság kém­es terrorcselekmények elköve­tése miatt életfogytiglanig tar­ló börtönbüntetéssel sújtsa Heinz Fink és Horst Sterzik vádlottakat. Ezenkívül kérte, hogy terrorcselekmények és emberkereskedelem elköveté­séért Dieter Gengelbachot 12 évi, Wolfdieter Sternheimet 8 évi és Hartmut Stachowitzot 6 évi börtönbüntetéssel sújtsák. A vád képviselőjének be­széde után a védelem képvi­selői szólaltak fel. A bíróság előreláthatóan szeptember 3-án hoz ítéletet a perben. U THANT, az ENSZ ügyve­zető főtitkára, aki jelenleg hi­vatalos látogatáson Csehszlo­vákiában tartózkodik, szomba­ton délelőtt ellátogatott a prá­gai várba, ahol Antonin No­votny köztársasági ,elnök fo­gadta. (Tudósítónktól.) Megint meggyilkolták egyik elvtár­sunkat. Mialatt ezeket a soro­kat írom, az erfurti központi temetőben katonai pompával helyezik örök nyugalomra Rudi Arnstadt elvtársunkat, határőrségünk hadnagyát, akit a bonni ultrák bérence gyilkolt meg államhatárunk védelme közben. Augusztus 14-én, az úgyne­vezett nyugatnémet „határőr­ség” néhány felhecceit tagja betört az NDK területére, és golyószóróYal lőttek a mi ha­tárőrségünkre. Amikor elv­társaink levegőbe lőve figyel­meztették őket, hogy álljanak meg, a behatoló nyugatnémet tiszt és két kísérője rájuklőtt. Az egyik lövés sebezte halál­ra Rudi Arnstadt hadnagyot. Ezen a bizonyos augusztus 14-én már kora reggel meg­kezdődött a provokáció, egyen- és civilruhás felbérelt nyugatnémet ügynökök szi­dalmazták a mi határőrein­ket. Elvtársaink megfigyel­ték, hogy alkoholt osztottak ki közöttük, valamint azt is, hogy az egyik civilruhás rá­beszélte a nyugatnémet ha­tárőrség tisztjét, és a rábe­szélés eredményeképpen ez a tiszt golyószórót véve magá­hoz, két másik katonával át­lépte az NDK határát. Rudi Arnstadt elvtársunk eléjük ment, hogy visszatérésre szó­lítsa fel őket. Ezek a banditák azonban tüzet nyitottak, és agyonlőtték elvtársunkat. Fiatal felesége és két gyer­meke maradt utána. Velük együtt gyászolja az NDK egész lakossága. * A gyilkosok a nyugatnémet határőrség tagjai. Milyen alakulat is ez? Adenauer kancellári palo­tája előtt ezek állnak őrséget, nem a nyugatnémet reguláris katonák. Emlékezzünk csak: Hitler felállította az SS-őrsé- get. Éppenúgy, ahogy az SS- ben „érdemes” férfiak szol­gáltak, a nyugatnémet határ­őrségben is úgynevezett „ér­demes” emberek. Negyven­négy magasrangú katonatiszt a Waffen-SS-ből jött, a többit egykori náci rendőrségi em­berekből és tisztekből ver­buválták. Egyik közülük a deli határőrség parancsnoka, névszerint: dr. Otto Dippel­hofer brigádtábomok. Az ő parancsnoksága alatt lévő ha­társávnál törtek be azok a gyilkosok, akik meggyilkol­ták Rudi Arnstadtot. Dippel- hofer önként jelentkezett an­nakidején Hitler hadseregé­be. A második világháború alatt közeli munkatársa volt Himmlernek. Dippelhofer csak egyik ezek közül. A határőrség má­sik vezetője Kurt Andersen, azelőtt Hitler hadseregében vezérőrnagyi tisztet viselt. Háborús cselekedeteiért lo­vagkeresztet kapott Hitlertől, és ma gondja van arra Aden- auernál, hogy a nyugatnémet határőrség vezetőinek, tiszt­jeinek 90 százaléka az ő „ta­pasztalatait” hasznosítsa a gyilkosságok során. A gyil­kosságnak tizenhat különféle módját sulykolják bele ezek­be a fiatal katonákba, nem hiányzik közülük a terror és diverzáns cselekményeidre va­ló oktatás sem. Ilyen hát az „elit” csoport, amelynek egy tagja a mi elvtársunkat meg­gyilkolta. A nemrégiben hozzánk át­szökött egykori nyugatnémet határvadász, névszerint Hu­bert Ledwon elmondta, hogy kiképzésük során rendszeresen oktatták őket terrorcselekmé­nyek elkövetésére. Azt is gyakorolták, hogyan lépjenek fel a sztrájkoló nyugatnémet munkások ellen. Valamint azt, hogyan kell semmi zajt se csapva megölni keletnémet határőröket. „Lelkiismeretemmel nem tudtam tovább összeegyeztet­ni, hogy ehhez a testülethez tartozzam, amely nem más, mint eszköz háborús provo­kációk és a lakosság terrori­zálása céljára” — „indokolta meg Hubert Ledwon hozzánk érkezését: „Nekem magam­nak is részt kellett vennem a civil lakosság ellen végre­hajtandó terrorakció előké­szítésében. Kiképeztek ben­nünket, hogyan járjunk el a Ruhr-vidék sztrájkoló mun­kásai ellen”. Erich-Peter Trog Az algériai nép rendet és békességet akar (Folytatás az 1. oldalról.) ponti hatalom sem tud kiala­kulni, az algériai állam illú­zióvá válnék, s mi elárulnánk mártírjainkat, akik életüket áldozták azért, hogy legyen algériai állam. — Tisztek egy maroknyi cso­portja a hatalom megkaparin- tásának őrült vágyától hajtva az országot polgárháborúba akarja sodorni, s úgy beszél­nek körzetük területéről, mint­ha az nem lenne az ország te­rületének része. A népnek elege van dikta­túrájukból és túlkapásaik­ból, elege van a zűrzavar­ból és az anarchiából” — hangzik a politikai bizott­ság közleménye. Algírban péntek este az ut­cák üresek és elhagyottak vol­tak, miután a 4-es számú vi­Mégis enyhülés ? Szombaton ismét előtérbe került az a napok óta felka­pott hír, hogy a fegyveres ösz- szetűzés elkerülése érdekében egyezkedési kísérletekre került sor a szembenálló felek: A politikai bizottság és a 4., valamint a 3. szá­mú vilaja vezetői között, A színfalak mögött folyó tárgyalásokról részleteket nem hoztak nyilvánosságra, biztató azonban az a tény, hogy mind­két fél derűlátóan nyilatkozik a válság megoldásával kapcso­latban. laja felszólította a lakosságot, hogy zárkózzék be a laká­sokba és üzletekbe. Szombaton korán reggel a vilaja főhadi­szállásának egy tisztje hozzá­intézett kérdésre válaszolva kijelentette, hogy Bumedien ezredes csapatai, amelyek a 4-es számú vilaja körzetének határán sorakoztak fel, még nem indultak meg Algír felé. A 4-es számú vilaja parancs­noksága bejelentette, hogy Szaut El Arab ezredes, a ket­tes számú kelet-algériai vilaja vezetője csatlakozott hozzájuk. Az AP magyarázata szerint a 2-es számú vilaja tízezer főnyi katonasága két rész­re szakadt, fele Szaut El Arab parancs­noksága alatt van. a többi Szi Larbi ezredes mellett áll, aki Ben Bellát támogatja. Az algíri feszültség jelen­tős mértékben csökkent. Ügy tűnik, bizonyos „hallgató­lagos fegyverszünet” követke­zett be abban a harcban, amely egyelőre lélektani hadviselés­re: sajtóértekezletekre és so­rozatos közleményekre korlá­tozódott. A katonai erők meg­tartották ugyan állásaikat, de egyik fél sem mutatott túlsá­gosan nagy hajlandóságot a cselekvésre. Békülési kísérletnek tekint­hető a 4. számú vilaja legújabb bejelentése, amely szerint a politikai bizottság tag­Egy mondatban... ......""""....»■•iiiiiiiii>iiiiimiiiniiiiiiiiimiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiililUlllllll||illl|||||||||ll|||||||||||||||illlllllllIIII|||||||ll|l>’ L ondoni diplomáciai körökben számolnak egy „kis nyugati csúcs“ lehetőségével London (MTI) Gavshon, az AP londoni tu­dósítója diplomáciai körökből szerzett értesüléseire hivatkoz­va lehetségesnek tartja, hogy az ősszel „kis nyugati csúcs” ül össze Macmillan, De Gaulle és Adenauer részvételével. nyugat-iriáni egyezményt. A NYUGATNÉMET Szociál­demokrata Párt közlönye, a Parlamentarisch Politischer Pressedienst bonni kormány­körökre hivatkozva közli, hogy Adenauer kancellár 1964-ben jelöltetni akarja magát a köz- társasági elnöki tisztre. Soltész Istvánt, a Borsodi Szénbányászati Tröszt frontmesterét kitüntették a bányásznap alkalmából Népköztársaság Elnöki Taná­csa díszes ünnepségen tüntette ki az iparágazat kiváló dolgo­zóit. Két elnök más véleményen A vita tüzében megizmosod­nak az eszmék, határozott for­mát ölthet egy-egy elképzelés. Az alkotó vita mindig a jövő útját egyengeti. Kőszegi And­rás görömbölyi, Ádám Jánosné hejőcsabai tsz-elnök vitája azonban nem a göröngyös íjtat segíti járhatóvá tenni, hanem inkább azt eredményezi, hogy két köztiszteletben álló ember mindinkább szembekerül egy­mással. Az okkal, de főként ok nélkül egymás személyére tett megjegyzések haraghoz vezet­tek, s ma már ha hivatalos h*é- lyen találkoznak, elfordítják 3 fejüket-... A két, területileg szomszédos tsz-nek pedig sokkal inkább másra — kölcsönös együttmű­ködésre, segítségnyújtásra — lenne szüksége. Miért állja út­ját akkor ennek a személyes­kedés. Hiúság, kritika A Nők Lapjának egy cikke támasztja és éleszti a vitát. Adám elvtársnöröl riportot kö­zölt a lap. A cikk jószemű író­ja helyesen látja meg Ádámné erényeit, akinek az irányitása alatt rend bejön egy tsz. Képet kapunk arról az asszonyról, aki nehéz posztot vállalt, de mert van vezetői készsége, ú?*rá tud lenni az 1S56 utáni zilált gaz­dasági állapotokon a tsz-ben. Mindezelőtt még Kőszegi And­rás is megemeli a kalapot. így beszél a szomszédos elnökasz- Ezonyról: — Tudom becsülni Ádámnét, mert merte vállalni a tsz ve­zetését. Elismerem, hogy bátor nő volt. Tud szervezni, irányí­tani. De mielőtt az újságban nyilatkozott volna rólunk, kel­lett volna velem is beszélnie. Ezzel aztán ki is bújik a szög a zsákból. A cikkben ugyanis Ádám elvtársnő ugyancsak oda-odamondogat a görömbölyi tsz-nek, de magának az elnök­nek is. Szóváteszi, hogy a két tsz egyesítéséről azért nem akar hallani a hejőcsabai tag­ság, mert félti a gazdasági egyensúlyt. Tíz forintot osztot­tak tavaly, s az elnök hat hold­dal toldotta meg a háztájiját. A továbbiakban azt kifogá­solja, hogy nem vetettek 200 lioldnyi lucernát, mert ebből lehetett volna előleget fizetni. Ez a kritika ragadta ki nyu­galmából Kőszegi Andrást S, hogy ne maradjon alól a ta­nácsülésen, meg másutt is, „el­lentámadásba” lendült. 1 — Ádámné nem érdemelte meg a kormánykitüntetést... így és úgy... A tanácsszefvek irányítóinak füle-hallatára is elhangzottak megjegyzések, de csak ennyi volt a vélemény. — Kár veszekedni, aludni kell rá egyet. Hiába telt el azonban sok éj­szaka, sok nappal, a vita láng­ja nincs szűnőben. S, hogy nem a megbékülést keresik, hanem másik szemében a szálkát, ab­ban közrejátszik egy kis hiú­ság is. Kőszegi András tapasz­talt gazdának vallja magát Ádámné pedig elbizakodott egy kicsit Máskülönben hogy is tudna úgy nyilatkozni a gö­römbölyi elnökről, hogy annál még a pokolbajptás is jobb. Van igazsága is Az igazsághoz természetesen az is hozzátartozik, hogy van­nak jogos megállapításai Ádámnénak. Nincs ugyan a gö­römbölyi elnöknek a háztájija 6 holddal megtoldva, de többet használ, mint amit az alapsza­bály előír. Még a fiának is van háztájija, aki az ország egyik távolabbi tsz-ében agronómus. Az indok 'az volt, hogy. az ifj. Kőszegi pártolótag. S azt is meg kell mondani, hogy Gö- römbölyön igen sokan használ­nak a törvényesen megenge­dettnél nagyobb háztáji földet, akkor az abban is leli magya­rázatát, hogy a tsz-elnök sem ragaszkodik szigorúan a rend­hez. Szóval, ha ebben a kérdés­ben a kritika túl is lőtt a cé­lon, tartalmaz igazságot is. Fennáll az az állítás is, hogy alacsony volt a munkaegység. Figyelembe kell azonban venni azt, hogy a görömbölyiek ta­valy kezdtek. Csupán a földdel rendelkeztek, s azzal a kevés felszereléssel, ami a kisparaszti gazdaságokból kikerült. A lu­cernát pedig, 200 holdat nem tudott volna vetni a tsz. Ehhez előkészített talaj nem volt és nem voltak meg a feltételei (állatállomány, férőhelyek) an­nak, hogy a takarmányt gazda­ságosan használják fel. 700 hold szántó mellett túlzás 200 kh. lucernavetés. Ennek alapján természetesen nem lehet olyan következtetést levonni, hogy Ádámné fölösle­gesen mondott másról véle­ményt. A kritika éltető eleme szocialista közéletünknek. Vi­gyázni kellett volna azonban arra, hogy ne feledkezzen meg a tárgyilagosságról, s valóban nem ártott volna, ha erről a cikk előtt is beszélgetnek. Nem vezette rossz szándék Ádám­né elvtársat, de azok a túlzá­sok, amelyek belecsúsztak a véleményébe, alapvető dol­gokra hívják fel a figyelmet. A kritika alaposságot követel. A városi tanács mezőgazda­sági osztályának vezetői is el­mondják: — Ádám néni sokszor túllő a célon. — Hiba azonban, hogy az iránta joggal táplált tiszte­let visszatartja őket attól, hogy erről beszéljenek vele. Ezt lehet, hogy ő sem vette volna rossz néven adandó al­kalmakkor. A tárgyilagosság- -hoz még az is hozzátartozott volna a kritika elmondásakor, hogy a görömbölyiek kezdők voltak, hogy Kőszegi András idős fejjel vállalta a kezdet kezdetén a legnehezebb posz­tot. ü másik fél Ha meg is állapítjuk azt, hogy hiányzott a tárgyilagos­ság, amikor Ádámné elvtárs észrevételeket tett, nem mondhatjuk azt sem, hogy Kőszegi András makulátlanul áll előttünk. Az állítások nagyrészével egyet kell érteni, s mint kritikát, el kell fo­gadni. Ez az egyik oldala a dolognak. A másik az, hogy Kőszegi András sértve érezvén magát, sértésekkel válaszol. Kétségbevonja illetékes szer­vek komolyságát, amikor Ádámné valóban áldozatos munkáját kitüntetéssel elis­meri. Hibát vét akkor, ami­kor kompromittáló megjegy­zéseket tesz mások előtt. Ha elhangzott is a kritika, s azt Görömbölyön úgymond szívre vették, nem lehet a kölcsönös vádaskodásokhoz, leszólások- hoz folyamodni. Ez idegen ma már a mi világunktól, . Egyik elnöknek sem válik dicsőségére az, ha tovább játsszák a haragosdit. Világo­san látni kell, hogy az elnökök nem csupán a saját személyü­ket képviselik, hanem egy ki­sebb közösséget is, tehát több embernek a véleményét.. Ez viszont azt követeli a két el­nöklő], hogy kapcsolataikban az elvtársi segítség, a baráti segítő szándék jusson kifeje­zésre. Mert a két tsz kapcsola­tában csakis ez jöhet számí­tásba, csakis ennek van ér­telme. S a jó kapcsolatoknak különösen, megvolna a szüksé­gessége a két’ tsz esetében. A görömbölyiek már tovább ju­tottak. Erőgépet vásároltak, építkeztek, vettek tenyészálla­tokat. Természetesen, a hejő­csabai tsz ma is erősebb, gaz­daságilag rendezettebb, úgy­mond stabilabb. Ennélfogva sok lehetőség nyílik az együtt­működésre. A csabaiak el­mondhatják tapasztalataikat az üzemszervezésről. Mint eddig is, segíthetnek a jószág­állomány fejlesztésében. A görömbölyiek viszont adandó alkalommal erőgépet tudnának kölcsönözni. Mindezt elvetni, a kezeink közül kiengedni sér­tődés és helytelen vita miatt, kár lenne. Van tehát helye az együttműködésnek, s a két el­nök gyümölcsözőbb vitatémát is találhat. Ez szolgálná igazán mindkét tsz, s mindkét elnök érdekét. Garami Ernő Az ünnepség elnökségében Marosán György, az MSZMP Politikai bizottságának tagja, az Elnöki Tanács helyettes el- ,iöke, Czottner Sándor nehéz­ipari miniszter. Blaha Béla. a Bányaipari Dolgozók Szakszer­vezetének főtitkára, Szurdi 1st. ván, az MSZMP ipari és köz­lekedési osztályának vezetője, Havrán István, az Országos Bányaműszaki Felügyelőség el­nöke, Lévárdi Ferenc, a ne­hézipari miniszter első helyet­tese, Haracska Imre és Szekér Gyula nehézipari miniszter­helyettesek foglaltait helyet Marosán György méltatta az ünnepnap jelentőségét és a bá­nyák dolgozóinak érdemeit. A szén, érc, ásvány, kőolaj és bauxitbányászok jó mun­kája épp úgy, mint a szocia­lizmus építésének előző idő­szakaiban, az idén is jelentő­sen hozzájárul a népgazdaság fejlődéséhez — mondotta. — A párt nagyjelentőségű, VIII. kongresszusa tiszteletére indí­tott munka verseny különösen lelkes munkára serkentette most az aknák népét. Bizonyí­téka ez annak, hogy a bányá­szok megértik pártunk politi­káját és végrehajtásán becsü­lettel munkálkodnaK. Ezután átnyújtotta a kitün­tetéseket. A kitüntetettek kö­zött foglalt helyet Soltész Ist­ván, a Borsodi Szénbányászati Tröszt frontmestere, aki Mun­ka Érdemrendet kapott. Az ünnepség után az Elnöki Tanács a parlament vadász- termében fogadást adott a ki­tüntetettek tiszteletére. — „MAGYAR FESTÉSZET és éremművészet a XX. szá­zadba n” címmel a sárospataki Rákóczi Múzeumban szeptem­ber 1-én kiállítás nyílt a Rá­kóczi Múzeum és a Nemzeti Galéria rendezésében. A ki­állításon Szij Béla művészet- történész mondott megnyitó beszédet. Szombaton délben bányá­szokkal népesedett be az Or- szágház kupolacsarnoka. A 12. Bányásznap alkalmából a

Next

/
Thumbnails
Contents