Észak-Magyarország, 1962. szeptember (18. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-21 / 221. szám

Pentek'y 1952. szeptember 21. ESZAKMAGYARORSZAG ii'iiii ■mummiii'inTim imim Társadalmi munka Bereuten m A Borsotfi Szénbányászati Tröszt g épkocsi javító és szállító részle­gének dolgozói 20 ezer darab beton idomkővet szállitottak el szóm­ba baton társadalmi munkában. Foto: Ágotha Kiállítást rendeznek a magyar építészetről A Magyar Építőművészek Szövetségének elnöksége saj­tófogadást rendezett a szövet­ség székhazában. Major Máté elnök, Csaba László főtitkár közöltii; hogy novemberben ki­állítást rendeznek Magyaror­szág építészetéről. Az év utol­só hónapjaiban mintegy har­minc vitát, ismertetőt és él­ménybeszámolót rendez a szö­vetség. Megbeszélik a VIII. pártkongresszus irányelveinek építészeti kérdéseit. Építőipari kiállítás nyílt Miskolcon Tegnap délelőtt érdekes és tanulságos kiállítás nyílt Mis­kolcon, a Selyemréten. Az Építő-, Pa- és Építőanyagipaii Dolgozók Szakszervezete köz­gazdasági titkárságának mű­szaki osztálya és a szakszerve­zet Borsod megyei bizottsága, valamint az Építésügyi Minisz­térium III. számú igazgatósága rendezésében bemutatják az utóbbi esztendők leghaszno­sabb és kevésbé elterjedt újí­tásait. A kiállítás színhelyén, a Bor­sod megyei Állami Építőipari Vállalat munkásszállójának új éttermi helyiségében az ország több építőipari vállalatától mintegy száz szakember gyűlt egybe. Szacsky János, az igaz­gatóság vezetője elmondotta, hogy az Építésügyi Miniszté­rium ezzel a kiállítással is elő szeretné segíteni az újítómoz- grtiom fejlesztését, a legjobban alkalmazható újítások megis­mertetését. Megjelent a kiállí­táson Reszegi Ferenc, a szak- szervezet elnöke és Bárczi Béla, a megyei pártbizottság ipari osztályának vezetője is. Mem elérti© tét lesi A mezőgazdaság felvirágoz­tatáséihoz türelmes és hosszan­tartó munkára van szükség. Az egész ország összefogott e nagy cél érdekében. A legfontosabb az, hogy a mezőgazdaság min­den ágában alkalmazzuk a legkorszerűbb agro- és zoo- tethnikai eljárásokat,- tudomá­nyos módszereket. Hiszen a mezőgazdaságban is — éppen úgy, mint az iparban — az a cél, hogy minél több és ver­senyképes terméket adjunk a hazad és külföldi piacnak. Ezt gépesítés', korszerű gépek és berendezések alkalmazása nél­kül nem érhetjük éL Ebben Bedig a gépállomásokra vár nagy és- nehéz feladat. Ezekről a kérdésekről be­szélgettem a napokban Busz­nyák András elvtárssal, az ózdi járási tanács elnökével, aki reális képet adott a járás mezőgazdasági problémáiról, benne az ózdi gépállomás ez évi aratási munkájáról. __ Ebben a járásban is van­nak eredmények — mondotta Busznyá'k elv iám —, de igen sok a feladat is. Ami a fejlő­dést illeti, elég, ha egy-két szá­mot említek: az elmúlt évben még közel 3000 hold maradt műveletlenül a járás területén, az idén pedig már minden : holdat megműveltek. Jóbban dolgoztak a termelő-szövetkeze-c tek is. C A gépállomások £ és a tsz-ek közötti kapcsolati nem megfelelő C A fő gondot a gépállomásoki jelentik. Talajelőkészítési mun-f Icájuk -még nem kielégítő. Leg-C alábbis nem minden esetben. Ennek több oka van. Az ideic aratásnál is sok gond, nehéz-C ség akadályozta munkájukat.^ Mindenekelőtt az allkatrész.C hiány. A kijavított gépek egy£ része nem bírta a hosszabbc üzemeltetést. £ Baj volt a kombájnokkal is.f Jó lenne, ha több szovjetC gyártmányú kombájnt adná-£ nak, mert a gyakorlat ismétc bebizonyította, hogy megbíz-C ható, strapabíró és jól konst­ruált gép. £ — Nem volt kielégítő az ara-£ tós idején a gépállomások esc a tsz-ek közötti kapcsolat, és£ gyenge volt a munka megszer-c vezése is — mondotta Busz-C nyák elvtárs — majd így foly-^ tatta: — Bizony, itt még sokc munka vár, különösen a gépál-£ lomás és a tsz-ek vezetőire, c Az Ózdi Gépállomásnak több.C mint 100 gépe van. De ebből^ csak 40—45 gép dolgozott rend-C szeresen az aratás idején. Pe-g dig az állam súlyos összeget,c körülbelül. 3 milliót adott gé-C pök javítására. Mégis a járásc 31 termelőszövetkezete nem" kaphatott jó segítséget. Ezzelc persze nem magyarázható az£ egyes tsz-ekben mutatkozó íe-c gyelmezetlenség. A gépállomásé nem tehet róla, hogy a járás^ tsz-tagjainak egy jelentős szá-C zaléka nem dolgozott rendsze-i résén, az viszont igaz, hogy ac gépállomás jó, vagy rosszC munkája mindig kihatással? twin a tsz tagságának hangu-C tatára, munkakedvére. C Ezt a témát hosszan fejte­gethetnénk, mert ha nem is ilyen mértékben, de megyénk többi járásaiban is vannak ha­sonló problémák a gépállomá­sokon. Az ózdi járásban sok mulasztást kell jóvátenni. Ezért a párt, a tanácsi szer­vek vezetői és munkatársai már tettek és tesznek lépése­ket, több segítséget adnak a gépállomás munkájához. A jobb felkészülést már most meg kell kezdeni. A tavaszi munka és a jövő éri aratás még messze van, mégsem vár­hatunk. Jobban, biztonságo­sabban kell megszervezni a munkát, ne álljon annyi gép a legnagyobb dologidőben! De hát kell ezt mondaná az ózdi járás mezőgazdasági szakem­bereinek? öle tudják ezt leg­jobban. A jobb eredményekhez akarat és jobb munka kell Most, az őszi munka idején se feledkezzünk meg erről, s ai-ról sem, hogy a gépállomás jövőre sem dolgozhat jobban, ha nem kap elegendő mennyi­ségű tartalék-alkatrészt a gé­pek kijavításához. S ha a já­rás 43 tanácsa, 31 termelőszö­vetkezete és nagy gépparkkal rendelkező gépállomása a me­zőgazdasági szakemberek se­gítségével már most felkészül a jövő éri munkára, akkor majd az ózdi járás mezőgaz­dasága is szebb eredményekkel dicsekedhet. Mert ma már az is bebizonyosodott, hogy hely­telen az az elmélet, amely szerint az ózdi járás északi fekvésénél fogva nem érhet el olyan termelési eredményeket, mint például a délen fekvő mezőcsáti járás. A jó felkészülés már egyma­gában is fél siker. A jó talaj­munkához jó gép és jó trak- torista kell. A jó aratásihoz jó termés, jó kombájn, és jó komba jnos. Ezeket a feltétele­ket már most meg kell terem­teni. Ilyen kérdésekről be­szélgettünk Busznyák elvtárs- sal, aki így összegezte véle­ményét: — Nem elérhetetlen, hogy az ózdi járás mezőgazdaságáról is híressé váljék, úgy, mint ko­hászatáról. Ehhez csak akarat, jobb feltételek, és jó munka kell. Minden ember akarata, jó munkája, az élet minden területen. Szegedi László Leltül MtSaf: a kogmuaisSa mérnökképzés segítése Küidöltválasxló taggyűlés a Miskolci Nehézipari ill äs z a ki Egyetem gépészkari alapszevvezeSében Szerte az országban tanács­koznak a komvumisták. Tag­gyűléseken vitatják meg a vég­zett munkát, a kongresszusi irányelvek, a párthatározatok szabta jeladatokat, küldötteket választanak a magasabb párt­szerv értekezleteire,' hogy ott képviseltessék tagságuk véle­ményét, állásfoglalását. Ta­nácskoztak a Miskolci Nehéz­ipari Műszaki Egyetem kom­munistái is. A gépészmérnöki 7car alapszervezetének taggyű­lésén vettünk részt és ott je­gyeztük fel az alábbiakat. Még csak néhány napja kez­dődött meg az egyetemi munka, de a taggyűlés hangulata olyan képet mutatott, mintha nem is több hetes szünet után talál­koztak volna újra az alapszer- vezet tagjai. A tennivalók, a munka sűrűjében vannak már az egyetemi kommunisták. Van feladatuk bőven. A párt kong­resszusi irányelvei sok felada­tot adnak az egyetemi párt- szervezeteknek, sok szó esik azokban a kommunista szak­emberképzésről. Nemrég jelent meg a gépipar fejlesztéséről szóló határozat, aminek végre­hajtásában ugyancsak nagy fel­adatok várnak az itt képzendő mérnökökre és nem utolsósor­ban néhány napja vált ismere­tessé a felsőoktatás továbbfej­lesztéséről szóló rendelet, ami szintén döntően hat az egvetem életére. E három fő kérdéscso­portba lehetne összevonni mindazt, amiről a gépészkari kommunisták és a taggyűlésre meghívott, oártonkívüli dékán tanácskoztak. Hz danszerveze! vezetőségének beszámolója viszonylag rövid volt. Szólt a kongresszusi irányelvek fogad­tatásáról, azoknak egyetemi vonatkozású tanulságairól, a párt szövetségi politikájáról és mindazokról a feladatokról, amelyek ezekből a határozatok­ból fakadóan az egyetemre há­rulnak és amelyeknek jobb megoldását éppen a kommu­nistáknak kell segíteniök. Meg­állapította a beszámoló is, hogy az egyetem feladata olyan szakemberek nevelése, akik a fejlett követelményeknek meg­felelően tudnak majd alkotni. Az egyetemi kommunista dol­gozóknak. a pártszervezetek­nek legfőbb feladata pedig en­nek a kommunista mérnökkép­zésnek a segítése. Elemezte a beszámoló a gépipar fejleszté­séről szóló határozatból adódó teendőket, a kutató-képzéssel kapcsolatos feladatokat, vala­mint az egyetem továbbfejlesz­téséből adódó tennivalókat. A tervek szerint 1961-től 1965-ig a rendes, nappali tagozaton 1360, a továbbiakban öt évenként 1870, 3850 és 4900. az esti tago­zaton 250, 700, 1100 és 1640 mérnököt kell az egyetemnek, képeznie. Erre kell felkészülni és ehhez kell elkészíteni az egyetem konkrét távlati tervét, de meg kell ehhez gyorsítani az egyetem t ovábbépítését is. A személyi kultusznak az egye­temen még fel-felbulckanó megnyilvánulásait is említette a beszámoló, majd a további munka alapjául szolgáló mun- katerv-javaslatot elemezte. Ezek között első helyet foglalja el a kongresszusi irányelvek­nek, az oktatási reform soron következő feladatainak, a ta­nulmányi munka időszerű, fel­adatainak. a KISZ munkájá­nak, a kollégiumi nevelömun- kának vizsgálata, illetve fel­dolgozása. Rendkívül sokrétű, érdekes és hasznos volt a beszámolót követő hosszas vita. Valameny- nyi hozzászólásból az irányelvek célkitűzéseinek igenlése és a megvalósítás segítésének szándéka tükröződött és még azok a felszólalások is, ame­lyek a szép célkitűzések meg­valósításához a tárgyi feltéte­lek várható növekedését keve­sellték, azok is inkább a féltő aggódásról, mintsem az akadé­koskodásról tanúskodtak. ;— Törődjön a pártszervezet töb­bet az egyetem továbbépítésé­vel, hogy a műszaki hibák ne utólag jelentkezzenek — hang­zott az egyik felszólalásban. Legyen frissebb a pártszerve­zet munkája, az idő sürget, ne novemberben vizsgálja majd a kollégiumi helyzetet — mondta egy másik. Sokoldalúak a ten­nivalók, jobban kell igényelni a pártonlcivüliek támogatását, erősíteni kell a párttagság és a pártonkivüli dolgozók kapcso­latait, mert azok nem kielégí- töek sem a munkában, sem a társadalmi életben — hallottuk egy újabb felszólalásban. A ta­nulmányi helyzetet ne csak fel­mérjük és az utólag születő statisztikákat rizsgálgassuk, hanem azonnali operatív intéz­kedések szükségesek — java­solta egy felszólaló. Igen nagy figyelmet keltett egy tanszék- vezető docens felszólalása, aki arról beszélt, hogy a személyi kultusz felszámolására vonat­kozó párthatározatot ne csak örömmel üdvözöljük, hanem vizsgáljuk meg az ebből fa­kadó teendőket az egyetem vo­natkozásában is. A pártszervezet tervei legye­nek szorosan egybehangoltak a kar véleményével, hogy a po­litikai munka jól segíthesse az állami feladatok megoldását — javasolta egy felszólaló. Nem­csak az alapszerv, hanem a tagság feladataival, az egyes kommunisták munkájával is foglalkozni kell, jobban kell törődni a tömegek között vég­zendő mindennapi munkával — hangzott egy másik felszólalás­ban. Számos felszólaló foglalko­zott a népgazdasági Nvsleíményeft és a mérnökképzés irányszámai, valamint ezen belül az egye­tem továbbfejlesztésének és a tárgyi feltételeknek, az elhelye­zési, oktatási, nevelési lehető­ségeknek viszonyával. Több felszólalásból csendült ki bizo­nyos, jogosnak tűnő aggódás, hogy a tervezett hallgató-lét­szám fejlesztés és az egyetem további bővülése nincsenek arányban, már az egyetem je­lenlegi helyzete is szűkös, igen sok tárgyi nehézség jelentke­zik. Mások arra utaltak, hogy a tárgyi nehézségek átmeneti jelentkezése nem lehet akadá­lyozó tényező a perspektivi­kus munkánál, és ha jelenleg fenn is állnak, meg keli ta­lálni a módját, hogy az egye­tem dolgozói a lehetőségek sze­rint, a legjobb munkát végez­hessék. Részt vett és felszólalt a gyűlésen dr. Petrich Géza, a gépészmérnöki kar dékánja is. Többek között arról beszélt, hogy évről évre jobb, terv­szerűbb a kapcsolat a kar ál­lami vezetése és a pártszerve­zel között, és ez sokat segített például az oktatási reform vi­tájában, vagy legutóbb a vegy­ipari-gépész szak hallgatóinak szervezésében. Kérte, hogy a pártszervezet az állami veze­téssel párhuzamosan foglal­kozzék az állami tervekkel és segítse a fejlődés-hozta fel­adatok megoldását. Segítsen a pártszervezet a kar vezetésé­nek a reform-munka végre­hajtásában, mert ez igen kö­zeli és igen fontos feladat. A dékán elmondotta: tőliűcf heil törődni a hallgatókkal Sok oktató sokfelé vállal feladatokat az egyetemen kí­vül is, de éveken át nem megy be egy tanulókörbe. A városból sokan kifogásolják, hogy az egyetem oktatói nem kerülnek elég közel a város társadalmához. Ez nem áll egé­szében, de azt itt figyelembe kell venni, hogy igen sokrétű az egyetemi feladat és az ok­tatók még nem jutottak eléggé közel a hallgatókhoz sem. Ezen kell először segíteni és az egyetemi oktatónak ez legyen á főhivatása. A városi pártbizottság kép­viseletében a küldöttválasztó taggyűlésen résztvevő Kovács Miklós ágit. prop. osztályvezető arra hívta fel a figyelmet, hogy úgy kell kezelni a hall­gatókat, mint olyan embereket, akik az egyetemről kikerülve a szocializmust, illetve a kom­munizmust fogják építeni. A későesti órákba nyúló vita alapján a gépészmérnöki kar alapszervezetének taggyű­lése végül is elfogadta a veze­tőség beszámolóját, a vitában elhangzott több fontos javas­latot, ismételten megállapítva, hogy az egyetem kommunis­táinak fő feladata a kongresz- szvsi irányelvek, a gépipar fejlesztéséről hozott határo­zat, valamint a felsőoktatási reform szellemében segíteni íz egyetem munkáját, a. kom­munista mérnökök képzését. A küldöttválasztó taggyűlés ezek után megválasztotta kül­dötteit. Az alapszervezetet ez egyetemi pártértekezleten 11 szavazati joceal. 4 tanácsk - zási joggal bitó küldött is egy. felsőbb pártszervezete m dolgozó, teljes jogú leüld ti képviseli. Benedek Miktfo után most találkoztak ismét, a szerzett tapasztalatokat újságolták. Máshol me­zőgazdasági mérnökök, agronómusok vi­tatkoztak, a szerelvény egyik kocsijá­ban pedig a Putnolc környékiek és az edelényi járás felső községeibe valók országgyűlési képviselőjüket fogták körül. Találóan jegyezte meg Kozma Lajos bácsi, a bocsi Haladás Tsz elnök- helyettese: I Különvonat T Budapestre---------------------------------------------------­— Ez a vonat most egy utazó érte­kezlet ... * Az Állami Biztosító vásári kirendelt­ségén már tudtak érkezésünkről. Ami­kor a borsodiakat szállító különvonat utasai a kapuhoz értek, megszólaltak a hangszórók: „Szeretette] üdvözöljük a Borsod megyeieket”. Ajándékdalt is kaptunk, jóleső figyelmesség volt. A friss, talpalávaló csárdás kiűzte izmaink­ból a fáradtságot, az egyik fiatal pár már a kapuban táncra akart perdülni... Itt, a Biztosító vásári pavilonjában tudtuk meg a következő adatot: Az or­szág .területéről mintegy tízezer terme­lőszövetkezeti tag utazott fel hozzánk hasonlóan a kiállításra, s a különvona­tok közül a borsodiaké a legjelentősebb. Bár megyénkben a Biztosítási és ön­segélyző Csoport még viszonylag kevés tagot számlál, a csoport megmozdulásai figyelemre méltóak és ennek egyik mér­földköve a mostani kétnapos látogatás megszervezése is. Hanem a további ter­vekre nézve talán nem haszontalan az a megjegyzés, hogy hasonló esetekben a csoportokat jobban össze kell fogni. A kiállítás területén (ezen a vasárnapon egyébként is rekordforgalom volt) úgy­— Jó dolog ez a Manesmann-féle silótartály. Haza vinném. — Meghiszem azt. Én is. — Hát az ötmázsás hízót látta-e már? — Micsoda! Meg is tapogattam. Ki- Iencszázötvenhétben nekem is volt egy háromszáz kilós malackám. Az is szép volt. Nézze már azt a traktort. Amelyik ott forog. Az se kutya! Magyar talál­mány. — Az ember nem tudja, mit nézzen. Valósággal bele fáradt már a szemem. Hallja, kevés volna ehhez egy hét is. Maga is a vonattal jött? — Reggel... — Jó. Akkor hazafelé majd együtt megyünk. Hát abban a butykosban mit szorongat? Nem fél, hogy' felmelegszik? — Már nem. Hárman jöttünk .cimbo­rák. Kvaterkáztunk az úton. — Nem baj. Visszafelé majd megtölt­jük. Tudok egy jó csárdát, már kinéz­tem ... — Nagy betyár maga, hallja. Sose javul meg! Apró életképeket lestem el a mező- gazdasági kiállításon. Hasonlókat, mint az előbbi. Csaknem valamennyinek bor­sodi emberek a szereplői. Vasárnap reg­gel a Borsod megyei Termelőszövetke­zetele Biztosítási és önsegélyző Csoportja csaknem kétszáz személyes különvonatot indított Budapestre, amelyen termelő­szövetkezeti tagok, mezőgazdasági szak­emberek utaztak kétnapos látogatásra a (54. Mezőgazdasági, Kiállításra. A sok ember ezernyi élményéről, az apró moz­zanatokról, egy szűkszavú tudósításban lehetetlen beszámolni. De a legfontosabb tapasztalat ide kívánkozik: jólsikerült kirándulás volt. S azon túl, hogy min­denki számára hosszú időre feledhetet­len élmény marad; a kétnapos látogatás, a tapasztalatcsere az ismeretek tárházát is gazdagította. A vonaton már indulás után kialakultak a különböző csoportok. Az emberek aktuális problémák meg­vitatásával töltötték az időt: sokap. akik egy-egy régebben lezajlott értekezlet szólván teljesen elvesztek az emberek. A tapasztalatszerzés könnyebb, eredmé­nyesebb lett volna, ha a vonaton utazó mezőgazdasági szakemberek, agronómu- sok felosztják maguk között a csoporto­kat, s mindenütt szakszerű magyaráza- tot adnak. Ez a „szépséghiba” azonban semmit nem változtat azon a megállapí­táson, hogy minden részvevő nagyon so­kat tanult, s a látottakat odahaza alkal­mazni is fogja. Megyénk termelőszövetkezeti tagjait leginkább az állattenyésztési és a víz­gazdálkodási eredmények érdekelték, de igén sokan tanulmányozták például a nagyhozamű búzafajták termesztésének lehetőségeit is. Borsod tájadottságai ki­válóan alkalmasak a Bezosztája búza­fajta termesztésére, amit többek között az is bizonyít, hogy a sajópüspöki hatéi­ban, ahol 11 és fél mázsás átlagot „ho­zott” a hazai búzafajta, ebből a kiváló minőségű, nagyhozamű vetőmagból 18 mázsás holdanként! átlagot termeltek. Még inkább szembetűnő a csobaji ered­mény. A termelőszövetkezet állat- tenyésztési brigádvezetője újságolta, hogy 11 éven keresztül 8—D mázsás ter­mésátlagokat értek el a hazai búzafaj- tákból, s az idén — a nagy szárazság ellenére — a Bezosztája egy 60 holdas táblán 21 mázsa 60 kilós termést adott katasztrális holdanként. A híres Bezosztája a kiállításon is sze­repel. Növénytermesztési szakemberek között a legnagyobb sikere van. * A különvonat másnap este indult vissza Miskolcra. Utasai sok tapaszta­lattal. egy nagyon hasznos kirándulás emlékeivel, ezernyi élményével tértek haza. Az emlékekről, élményekről azóta már bizonyára beszámoltak az ittbon- maradottaknak. A tanultakat, tapasztal­takat a munkában kamatoztatlak, s ha a lövőben rendezendő mezőyazdasári kiállításokon még több borsodi termelő- szövetkezet szerepel na gr’ sikerrel, abban a különvonat utasainak, az ..utazó érte­kezlet” részvevőinek is részük lesz. Ónodvári Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents