Észak-Magyarország, 1962. szeptember (18. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-20 / 220. szám

Csütörtök, 1963. szeptember 29. ESZAKTOAGYARORSZÄG s HaíKálik és házikók November 20-ra befejezik ü r r r a miskolci vasútvonal villamosításai A MÄV Villamos Felsővezetők Építő Főnökség dolgozói a pártkongresszus tiszteletére vállalták, hogy az év vege helyett november 20-ig befejezik a Budapest—Miskolc vasút­vonal villamosítását. A 180 kilométeres vasútvonalon Ernőd állomásig már elkészült a vezeték. Az akrobatikus ügyességű felsővezetők szerelők most az Ernőd cs Miskolc kö­zötti, mintegy 20 kilométeres szakaszon dolgoznak. Hogyan fejlődik a MÉSZÖV kereskedelmi hálózata? Csak a tudálékosok állítják, hogy egy ember vagy akár egy egész falu megisme­réséhez hosszadalmas tanul­mányozás szükséges. Igaz, a ■dolgok, jelenségek, emberek és egy falu megismeréséhez időre van szükség, így a kutató, akit a falu és az emberek élete érdekel, alapos munkát végez­het. De az is igaz: ha egy em­ber őszintén és nyíltan, és minden kertelés nélkül tárja fel bensőjét, gondolkodását, s mondja el véleményét, mert nincs takargatnivalója, akkor egy rövidke óra is elegendő ahhoz, hogy jól megismerjük egymást. S ez így van egy egész falu esetében is. Bizo- 'nyítani tudom ezt a színi ta­nácselnökkel, aki alig egy óra alatt bemutatta nekem a falut is, meg önmagát is. Mintha csak egy könyvet la­pozgatott volna, úgy mondta a falu történetét, régi és mai életét Izsó László vb-elnök. Valójában is egy nyitott könyv ez a messzi északi, a vadregé­nyes hegyek közé ékelt szép település. De elég is talán a filozofálgató bevezetőből, ta­lán annyit még, hogy Izsó el­nök igen jó elbeszélőnek bi­zonyult, s ez nem csoda. Ha valaki, akkor ő igazán és ala­posan ismeri a falut és lakóit. Minden embert, minden em­ber gondolkodását, az egész falu életét, minden „titkával” együtt. Az elbeszélés úgy kezdődött, hogy sétálgattunk a falu fő­utcáján, s megkérdeztem az elnököt: — Kié ez a szép, új családi ház? Ez volt az egyetlen kérdé­sem, többre nem volt szükség. Az elnök mosolygott, s azt mondta: — Nagy sora van ennek. Ez­zel az egyetlen házzal is le­mérhető Szín község megvál­tozott élete... Először nem értettem Izsó László fejtegetését, de ez csak egy pillanatig tartott, mert az elnök így folytatta: — Minden színi változás benne sűrűsödik ebben az új családi házban. Furcsa? így igaz. A cigányok azelőtt csak a hegyen építkeztek. Látja ott a hegyoldalon azokat a kis házikókat? Melyik cigány csa­lád merészkedett volna le a falu főutcájára? Most meg ők is itt építenek, és nem házi­kókat, hanem szép családi há­zakat. Egyre többen. Ez itt Glonczi Antal háza ... Ezzel kezdődött a beszélge­tés, s így kerekedett tovább: Nemcsak a főutcára építkeznek a cigányok, ha­nem mindenhová, ahol van hely, s ha van is pénz ház­építésre. És van is. Maradjunk csak Glonczi Antalnál. Ö is szakított vándorló, kóborló ősei életmódjával, s most úgy él, mint más emberek, van pénze, van becsülete, háza és mestersége. Bányász Ormoson. Kemény munkát végez. Ha­vonta kétezret hoz haza, nem ritkán annál többet is. A fia középiskolába jár. — Más példát is mondok, még jobbat — mosolygott az elnök, s valóban példásabb példát mesélt el. — Van olyan cigány család, amely a négy­ezret is megkeresi a bányában. S van olyan cigánygyerek is, aki egyetemre jár, itt van pél­dául Orgován László, Gödöl­lőn tanul. A falu mintegy 400 cigány­lakosából a többség dolgozik, a cigánygyerekek csaknem kilencven százaléka ^ iskolába jár. Ez sem kis dolog. De a helyi termelőszövetkezetben « cigány sem dolgozik, a ve­zetőség nem veszi fél őket. A tanácselnök szerint ez helyte­len dolog, mert... de mondja csak él maga az elnök, Izsó László. Már mondja is: — Nem mondom én, hogy itt nincs gond a cigányokkal, de az is "igaz, hogy lenne kö­zöttük néhány, akiket felve­hetne a termelőszövetkezet. Vagy nyolc-tíz embert mernek ajánlani, Ott van például a tornanádaskai szövetkezet. Sok cigán3r dolgozik benne, és nincs rájuk panasz. Mert Egye nem kívánható, hogy most már minden cigány bá­nyába menjen.,, Van, aki csak a könnyelmű, léha életet szereti, van, aki csak az erdőt . járja, gombát szed, meg vadgyümölcsöt gyűjt, s ebből tengeti életét. De ez a kisebbség, alig tíz százalék. Így beszélgettünk, s a téma egyre „változott.” Izsó László beszélt, beszélt kifogyhatatla­nul. Arról is, hogy jól sike­rült az aratás, a cséplés, igaz, a vaddisznók nagy kárt tettek a határban, a kalászosokban, a kertekben, a kapásokban, de még így is szép volt a termés. A falut körülölelő erdőkben sok vaddisznó tanyázik és errefelé kevés a vadász. S az elbeszélés tatódott, hogy milyen a színi emberek élete. A szövetkezeti tagok sok nehézséget legyűr­nek, míg felvirágoztatják szö­vetkezetüket. Van bennük erő, meg igyekezet. Csak az a baj, hogy gyenge- a termőtalaj. Igaz, erre az idén rácáfolt a Mály-tetőn meg az Ereszvény- dülőben termett búza, de azért a gond gond maradt. Külön­ben itt is úgy élnek az embe­rek, mint máshol, örömük is, meg bánatuk is van, de azért egyre több már az öröm. Egy­re több a faluban a boldog ember, s egyre többen ismerik fel, hogy mit is adott és mit is jelent az új világ, amely Szín­ben is megváltoztatta a főutca, meg az egész falu arculatát. Milyen sokat tud egy faluról az olyan ember, aki benne él, az emberek között dolgozik. Izsó elnöknek nincs szüksége feljegyzésekre, fejből ismer mindent, minden portót, min­den számot,.® még azt is, hogy az erdő közepén, a feltört ugarbap tíz mázsa búza ter­mett holdanként. Én mindig csodáltam az olyan embereket, akik fejben tudják tartani a különféle számokat. Izsó elnök is ilyen jófejű ember, akár egy órán keresztül is képes lenne a számok felsorolására. Mert nemcsak az egybeszán­tott földek jelentik itt a válto­zást, hanem olyan dolgok is, amelyeket csak számokkal le­het kifejezni. Például ilyenek: — A falu nyolcszáz kötetes könyvtárát sokan olvassák — mondotta az elnök —, s érde­kes, hogy az idősebbek jobban szeretik a könyvet, mint a fia­talság. Bizonyára azért, mert nekik már nem lesz annyi ide­jük a tanulásra, mint gyerme­keiknek. A háztetőkön esyresza­porodik a rádió- és televízió-antenna. Több mint kétszáz gyerek jár az iskolába, de csak két tante­rem van a faluban. Ezért a kultúrház egyik termét kel­lett átalakítani tanteremmé. Pedig már régen ígérik, hogy új iskolát kap a falu. Az em­berek követelik az iskolát. Ré­gen? A szini gyerekek is korán megtanulták a kapa- és a ka­szanyél forgatását. Aztán a száraz tények felsorakoztatásá­val folytatódott az elnök elbe­szélése. Azzal, hogy van már villany, van új orvoslakás, mo­zi, húsz új családi ház, és a ci­gányok , már csak akkor vesz­nek a kezükbe hegedűt, ha hívják őket. De ez még nem minden, a fejlődés az emberek tudatában is megkezdődött, és a jó búzatermés mellett talán ez a leglényegesebb. Mert en­nek köszönhető, hogy a cigá­nyok is ott építkeznek a falu főutcáján. Szóval a gondokat, a bajokat is jól ismeri az el­nök. Számokban is, meg az em­berek fejében is. Mentünk a főutcán felfelé, s Izsó László így folytatta: —• A falu értelmisége is segít nekünk. A tanács sokat kö­szönhet a hat pedagógusnak. Nevezzük csak nevén őket, igen rendes emberek. Kerekes Pál igazgató nemcsak az isko­lai munkával törődik, annál többet vállalt, ő a népfront elnöke. Kerekes Tibor az út­törőkkel foglalkozik, őt válasz­tották meg az úttörőcsapat ve­zetőjének, és ő a művelődési otthon igazgatója is. Diószegi Elemér a sportolókat segíti, ő a falu sportolóinak edzője. Kovács Pálné a helyi nőta­nács titkára és egyben a könyvtárvezető. Aztán... de mondja csak, nem untatom? — Szóval — folytatta Izsó László —, a pedagógusokra nem lehet panasz. Együtt él­nek, együtt örülnek a faluval és segítik is a falut. Dobos Ká­roly igazgatóhelyettes tagja a pártvezetőségnek, Szilágyi La­jos is segíti a falu átformálá­sát. De vannak olyanok is, akik még többet tehetnének... Elhallgatott, nézett. Szeméből nem tudtam kiolvasni gondolatait. Egy­szerre megszólalt: — Úgy folytatom a névsor- olvasást, ahogy az igazság meg­követeli. Itt van például dr. Bánhídi Ottó körzeti orvos. Igen képzett ember. Csak egy kissé elzárkózott. Nem akarom megsérteni, de úgy igaz, amint mondom, Bánhidi doktor még nem tett meg mindent a kö­zösségért, túlságosan a kocsi­jával van elfoglalva. Ehhez persze joga van. Vagy beszél­jek a postavezetőröl, Ritten-1 bacher Lászlóról? 0 sem vé- | géz társadalmi munkát. Persze , ez sem kötelező. Benedek And­rás, az erdészet vezetője részt vett ugyan a tsz szervezésé­ben, de azóta ő is visszavonult. Pedig ugye azt várja a falu népe az ott élő értelmiségi emberektől, hogy segítsenek, ahol lehe.t, ha mással nem, hát egy jó ötlettel, vagy valami­lyen javaslattal, amely előbb­re viszi a falu fejlődését. így történt, így beszélt az elnök. S nekem egész idő alatt az járt az eszemben, hogy Szinben bizony nemcsak száz és száz téma rejtőzik, vagy kí­nálja magát a művész ecsetjé­re, de egy egész regény kava­rog ebben az egyre változó és erjedő észak-borsodi falucská­ban. Minden ház egy festői ké­pet és minden ember egy re­gényt hordoz magában. így, ezekről beszélgettünk, mígnem lassan leterítette fáty­lát az este. S most, hogy átlapoztam jegyzetfüzetemet, eszembe ju­tott. hogy az elején azt mond­tam; megismertem Izsó László elnököt is. Mit mondhatok róla röviden? Jófejű, okos magyar ember, a szívében él a falu. S az ő szíve együtt dobban a fa­lu nagy szivével. Erre még egy példát is hallottam, amikor olt jártam abban az istenhátamö- götti hegyi falucskában. Izsó László vb-elnök nemcsak agi­tált, amikor megkezdődött az igazi, nagy paraszti munka, az aratás. Kaszát fogott maga is, s feleségével együtt beállt az aratók közé... Ilyen ember “g a*S ja. Ilyenek a színi változások. Szegedi László Az életszínvonal dó emelkedésével állandóan nő a lakosság vásárlási Igénye. Sokszor hallunk ilyen elejtett szavakat: „Kicsi ez az üzlet...” „Nem ártana, ha bővítenék az élelmiszerboltot..„Elkelne már egy új ruházati bolt.. és így tovább. S ez nemcsak a városok problémája, hanem a községeké is. Lassan közeledik az év vé­ge, az új esztendőre kell gon­dolnunk, arról kell terveket szőni, új programot össze­állítani. — Hogyan is áll az 1963-as beruházási terv elkészítése, hogyan fejlesztik tovább a bolthálózatot? — Erre a kér­désre Kiás István, a MÉSZÖV kereskedelem-szervezési és A VII. pártkongresszus után kezdődött meg az állami la­kásépítkezés nagyarányú át­alakulása, a blokkos építési módszer jelentős fejlődése. Gondos tudományos vizsgála­tok alapján fejlesztette ki az Építésügyi Minisztérium az ol­csó ipari hulladékanyagot, a kohósalakot gazdaságosan hasznosító falblokkgyártó üzemek országos hálózatát. Budapest és Dunaújváros után Miskolcon, Győrött, Tatabá­nyán, Kazincbarcikán cs Deb­recenben épült kohóhabsalak blokkgyártó üzem, s egy elem­gyártó telep pedig a salgótar­jáni erőmű kazánsalakját dol­gozza fel. Ezek a fontos központok ál­talában 20—70 kilométeres körzetben szállítják az építke­zéseknek a lakások íalelemeit. A kohósalak lelőhelyektől, vagyis a kohászati üzemektől távoli országrészeken pedig négy téglagyár készít előre­gyártóit falblokkot, üreges tég­lákat. így az 1959. évi két vá­ros helyett az idén már 27 vá­technikai osztályának vezetője válaszolt. — Az 1963-as beruházások tervének elkészítése már meg­kezdődött. Körülbelül 12 millió forintot fordítunk a megye íöldművesszövetkezeteinek fej­lesztésére, zöldség- és gyü­mölcsfelvásárlásokra 3—4 mil­lió forintot, a tokaj-hegyaljai hegyközségek fejlesztésére pe­dig mintegy 5—6 millió forin­tot. Persze, ezekhez a költsé­gekhez mindig csatlakozik olyan dolog is, amire kereten kívül fordíthatunk egy bizo nyos összeget. Ez körülbelül 20 millió forint lesz. — Hol akarnak új üzletet, raktárt építeni? — Kazincbarcikán 2 millió forintos befektetéssel raktárt építünk. Üj üzlethelyiséget, il­rosban építenek lakást az ÉM- vállalatok a falelemek összera­kásának korszerű módszerével. Most már ott tart az állami építőipar, hogy minden har­madik lakást falelemekböl szereli össze. A hagyományos kőművesmunka jellege tehát fokozatosan megváltozik, sze­reléssé alakul. Csaknem két- szerannyi falat vakolnak már géppel, mint egy évvel ezelőtt. Sok helyen gépesítették a mészoltast, a festést, a parket- ta-gyalulást és a csőhajlitást. letve italboltot kap a borsod- ivánkai körzethez tartozó Né­gyes község. Hejöbábán és Sujókazán is építkezünk. — Mindeddig problémát okozott a Sárospatakra érkező turisták elhelyezése. A városka végén nemrég felépített turistaház csak némileg oldotta meg a problémát. Most a vár terüle­tén akarunk egy szállodát lé­tesíteni. Ez tehermentesítené a turistaházat. Ezenkívül jelen­tős összeget fordítunk sáros­pataki vendéglátóipari egysé­gek fejlesztésére is. A megye kis községei kereskedelmi hálózatának szélesítésére 3—4 millió forintot irányoztunk be. Általános jelenség megye- szerte a rossz áruelhelyezés. Ezért sok új raktárt építünk és régit tatarozunk. — Nyilvánvaló, hogy nem­csak építkeznek. Az épületeket be is kell rendezni. Mennyit fordítottak erre? — 2—2,5 millió forintot Kö­rülbelül tatarozásra is ennyit Igaz, hogy ez az összeg kevés­nek látszik, hiszen az egész megyéről van szó, de sok a kis egységünk, és egy-egy ilyen egység rendbehozatalához nem kell sok pénz. Hátráltatja a az új beruházási utasítás késé. se. De reméljük, mire az 1963- as beruházási terv kivitelezése megkezdődik, kézhez kapjuk a „kódexet”, s időben meg tud­juk tanítani dolgozóinkat en­nek gyakorlati alkalmazásá­ra is. Forgó Edit A Bükk déli lábánál elterülő községek, mint többek között Tibolddaróc, Szomolya, Cserép­falu még a múlt században is híres volt bor­termeléséről. A termelők rendszerint maguk vájták ki pincéjüket is.. Egyes községek, mint többek között Szomolya határában még ma is több mint 100 pincét tartanak számon. A pincegazdák nem elégedtek meg csak a pince kivágásával, hanem azokat faragással díszítették. A XX. század népi művészkedésé-- nek ige A érdekes, megnyilatkozása ez. A népművészeti értékű faragott pincék kö­zött egyik legjelentősebb a Szomolya község­ben lévő, Szalóki Márton kőfaragó által 1920— 1930 között vájt és faragott pince. Falait vallá­sos és történelmi tárgyú faragványokkal éke­sítette. A faragásokon több mint öt évet dol­gozott. Bár az elmúlt három évtized időjárása erősen megkoptatta a faragványokat, még ma is jól kivehetők a figurák, a bort és az életet dicsérő szövegek. Két faragott pincét tartanak számon a szom­szédos Cserépfaluban is. Az alsó pincesoron Gacsó Sándor díszítette pincéjét faragványok­kal. A művészkedő hajlamú pincegazda az első világháború élményeit tükröző figurákkal faragta teli a pince belső falait. A hátsó falon két kezet fogó figura már a békét szimboli­zálja. Ugyancsak értékes faragások díszítik Ma­darász Lajos pincéjét is. A tulajdonos szinte napjainkban, 1957-ben faragta ki a pince dí­szeit. A pincébe faragott motívumok már a ma emberének gondolkodását, érdeklődési kö­rét tükrözik. A pince falaira csillagok, repülő­gépek, békegalamb kerüli, míg a pince más részein virágok, állatfigurák és bort töltő em­beralak látható. A borsodi borvidéken egyedülálló és érté­kes faragású pincék néprajzi leírását a mis­kolci és az egri múzeum végzi eL Kialakul! a blokkgvártö üzemek országos hálózata Faragott borospincék a dél-borsodi községekben Új házak Tiszaszederkényben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents