Észak-Magyarország, 1962. szeptember (18. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-19 / 219. szám

\ ESZAKMAGT HiBäBsa^. ROItS Z ÄG Szerda, 1962. szeptember 19. Csillagda épül PiSZlÉS-tetÜil : r BUDAPEST légterének 'ipa- ! e szennyezettsége és a város I ^■ös esti fényei évek óta za- ; járják a csillagászok munká- ’ j^it. Hosszú ideig latolgatták a - kérdés illetékesei egy olyan , jjsly kiválasztását, amely min- ‘ t^n egyéb követelmény egyez- j a;tése mellett a legmegfelelőbb . e,3ottságokat biztosítja. így ■ jjjett a választás a Mátraszent- | lvjire, Mátraszentlászló és ; (iátraszentistván községek ál- ■ e]d bezárt háromszögben ! Glterülő Piszkéstetőre. amely Galyatetőtől mintegy két kilo­méterre, a tengerszint fölött s)l0 méter magasságban fék­eik. Piszkéstető fő nevezetes­sége csillagászati szempontból, n’ogy egész Európában itt van- 1(fak a legkedvezőbb meleoro- Jigiai viszonyok, a viszonylag Jjáramentes levegő és az évi lagfényes »b. derÜU’ Csi1' Piszkéstető az építkezés megkezdése előtt lakatlan te­rület volt. A csillagda építése mellett szólott a táj kedvező vízhelyzete, amely alkalmassá tette a szükséges vízmű meg­építését, elkészült a szennyvíz­derítő és a szükséges út. A Mátra mellett szólt az a körül­mény is, hogy Budapestről vi szonylag jól megközelíthető. A csillagda építését tulajdon­képpen már a múlt esztendő­ben befejezték. Műszaki sze relését a jénai Zeiss Müvek dolgozói végzik. A csillagda Budapestről két-három heten­ként felváltva érkező dolgozói rendelkezésére három lakószo­bát építettek. A budapesti nagy obszervatórium dolgozói ugyanis váltva, két-három hét­re jönnek le Piszkéstetőre. A vendégszobák a tapasztalatcse­rére, vagy egyéb célból érkező tudományos dolgozókat vár­ják, az, intézet szép társalgója pedig nagyobb fogadások le­bonyolítására is alkalmas. A Budapestről kiküldetésbe ér­kező csillagászoknak két dol­gozószoba áll rendelkezésére, ahol tudományos megfigyelése­iket feldolgozhatják. Ä csillagda műszereinek szerelését 1962 márciusában kezdték meg és júniusban már át is adták rendeltetésének. Je­lenleg a műszerek precíziós be­állítását (jusztirozás) intézik az intézet tudományos és műszaki dolgozói. AZ INTÉZET építészeti ter­veit Szrogh György, a KÖZTI építésze készítette. (V. O.) A csendháborító... l\l égy család aláírásával, a miskolci 52. körzet lakó- bizottságának pecsétjével hitelesített írást olvasok: A szomszédok panaszkodnak egy asszonyra, aki ,,fütyül" a szocialista egymás mellett élés alapszabályaira és szeszé­lyeivel szinte uralkodik a kornyék felett... Az íráshoz bírósági idézéseket, feljelentéseket, nyilat­kozatokat is csatoltak. Ki ez az asszony és mi a panasz ellene? J. M.-né 27 éves, nincs állásban, egész nap otthon van, s hasznosabb elfoglaltság híján a szomszédokat bosszantja. A bíróság már többször megbüntette .becsületsértésért, rá­galmazásért, verekedésért, garázdaságért. Legújabb „szóra­kozása": — Rádióját lakásának nyitott ablaka alá helyezi és tel­jes hangerővel egész nap szólaltatja — olvashatjuk a szom­széd ház (!) lakóinak levelében. — Néhányszor már kértük, változtasson magatartásán, de erre még jobban lármázott, kunjongatott és tapsolt is hozzá... A levélből megtudjuk még, hogy J. M.-éknél legtöbb­ször két rádió is szól: „egy a garázsban” (mert autójuk is van), ezenkívül J. M.-né apjának van egy traktora, az öccsének egy motorkerékpárja. — A motorkerékpárt naponta körülbelül 40-szer be­indítják és 10—15 percig is túráztatják, viccből.., — írják a lakók. Mindehhez tudni kell, hogy J. M.-ék saját házukban laknak és ezért azt tartják, hogy senkinek sincs joga az ö viselkedésüket kifogásolni. Arra nem is gondolnak, hogy a szomszédban lakó emberek nyugalmát zavarják. „Az udvarban van olyan idős (75 éves) bácsi is, aki éjszakai szolgálatban dolgozik és ezért nappal szeretne pihenni.’’ ■ A bíróságon már többször ígéretet tett arra, hogy emberségesen fog viselkedni, de úgy látszik el­felejtette, hogy az ígéretet illik megtartani. Ez esetben viszont tenni kellene róla, hogy megtartsa! műves brigádja végzi és a bri­gád egyik tagját, Szénégető Pált a főépítésvezetőség leg­jobb minőségi munkát végző kőműveseként ismerik. A Bun­da- és a Babits-brigád arról is nevezetes, hogy újítások alkal­mazásával sok faanyagot taka­rítanak meg. A pártszervezet, a szakszer­vezet és a főépítésvezetőség két kongresszusi versenyzászlót alapított. Ezeket a verseny- zászlókat minden hónapban az előző hónapban végzett munka alapján adják oda egyik vagy másik brigádnak. Az egyik ver­senyzászló tulajdonosa jelenleg — a múlt hónapban végzett termelése alapján — a Bunda­brigád. A másik zászlót — ezt mindig a legtisztább munkahe­lyen dolgozó brigád kapja meg — Kovács Sándor segédmunkás brigádja érdemelte ki. Emberek a tábla előtt A főépítésvezetőség irodája előtt (van ilyen az építésveze­tőségeken is) van egy hatalmas versenytábla. Erre havonta egyszer írják ki, melyik a leg­jobb építésvezetőség, illetve brigád. A „kiírás” esemény­számba megy. 40—50 ember állja körül a táblát, és tréfás közbeszólásokkal kommentálja, hogy ez a dicséret vagy ered­mény az ő brigádjának munká­ját is dicséri, vagy hát biz’ egy kicsit „rá kell kapcsolni”, mert nem éppen dicséretes dolog a versenyben utolsónak lenni. A versenytáblán mindig találni egy sereg fényképet, amelyeket a legjobban dolgozókról készí­tenek. A főépítésvezető szenve­délyes fotóamatőr (fényképei a lap hasábjain is megjelentek már) és a munka ellenőrzése­kor (akár negyven méter ma­gasban is!) „lekapja” a jól dol­gozókat. Ebben segítőtársai is akadnak, mert egyre több em­ber kapcsolódik be a fotoama- tőrségbe. A vállalat befejező jellegű munkákat végez. November 30- án adják át. az ötemeletes' igaz­gatósági épületet Ebben az év­ben befejezik a karbantartó műhelyt és most adják át az új állomásépületet. Hogy mit hoz a kongresszusi verseny? Kovács Lajos főépítésvezető (így értékeli a párttitkár elv­társ is) a leghatározottabban állítja, hogy igen nagy hajtóerő az építkezés meggyorsításában. A verseny — mondja — nagyban hozzájárul, hogy egész évre kiadott munkánkat a har­madik negyedév végére elvé­gezzük. És hogy mit jelent ez? Egy negyedévvel előbb átad­hatjuk a területet a gépszere- őknek és hozzákezdhetünk a jövő év első negyedére előírt munkákhoz. És ez azt is je- enti, hogy a TVK műtrágya- gyára hamarább megkezdheti a munkát. Cs. B. Mikor harangozott a főhercegnő szíve ? J uszuf, a költő hármat szeretett: a bort, a nőt, a kere- vetet — írta valaha Kiss József, a költő. Auguszta főhercegasszony, Habsburg József főherceg istentelenül csúnya felesége ugyancsak három dolgot szeretett: a jó éte­leket, a jó, illatos szivarokat és a csinos fiatal katonatiszte­ket. Minél’öregebb volt, annál fiatalabbakat. Ann az első két dolgot illeti, arról meggyőződhetett mindenki, aki húsz évvel ezelőtt megfordult- az pperaház- ban. A főhercegnőnek ugyanis örökös páholya volt, amelyet gyakran látogatott. Ugyanakkor azonban megszokott időben elköltött vacsorájáról sem akart lemondani, ezért aztán, amikor az Operába érkezett, mögötte néhány ételestálat is felvitt páholyának előfülkéjébe a szolgálatkész komorna. Aztán az első és a második felvonás között, ha valaki végigment a páholyok folyosói között, kellemes paradicso­moskáposzta, vagy tökfőzelék szaga csiklandozta meg az orrát. A főhercegnő vacsorázott páholyában, majd amikor előadás után a koronás címerrel díszített autó kigördült az Operaház árkádjai alól, őfensége illatos szivarra gyújtva* kényelmesen hátradőlt ülésén. Könnyű volt neki, ő már megvacsorazott. Hátra van még az a bizonyos harmadik, amit ugyancsak szeretett. Fereno József és Horthy hadseregének tisztjei lói emlékeztek rá, hogy az első világháború idején annál később kellett ellenállniok a fronton az ellenség rohamának, minél hamarabb szüntették meg az ellenállást a kórházban a fő­hercegnő' rohamával szemben. Tudták ezt sokan hallomás­ból, majdnem annyian tapasztalatból. Voltak így is— úgyis. József főhercegen, a szenilis férjen kívül talán meg egy ember nem tudta ezt a hadseregben és ez nőm volt mgs* mint Haász István, egykori tábori püspök. ülönben, nyilván nem mondta volna csv" MKttAyi naa- * gyaivuiiác során, tábori mise közben, amikor fel­fedezte a dísztribünön, az állandóan amerikai mogyorót maj­szoló Augusztát, hogy: „Itt van a mi fenséges asszonyunk, Auguszta főhercegasszony, aki úgy szerette ezt a magyar hadsereget, hogy harangozott a szíve, ha egy bakát meg­látott”. Ha életében mindig hazudott is őeminenciája* ezúttal feltétlenül igazat mondott Máté Iván Egyetemi évadnyitó hangverseny Már hagyományossá vált Miskolcon, hogy a miskolci Liszt Ferenc Filharmonikus Zenekar bérleten kívüli, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem tanévnyitását köszön­tő hangversennyel kezdi az. évadot. Ezt a szokását követi most is. Szeptember 24-én, hét­főn este kerül sor az évadnyitó hangversenyre a Miskolci Nemzeti Színházban. A kon­certen Mozart Haffner-szimfó- niája, Liszt A-dur zongoraver­senye. Debussy Egy faun dél­utánja című műve, valamint Csajkovszkij Olasz capriccio-ja szerepel. Az évadnyitó hang­versenyt Mura Péter vezényli, közreműködik Bacher Mihály. A VI. Borsodi Földrajzi Hét előadásai: 3 órakor a Sátoraljaújhelyi Do­hánygyárban: Bulgária természeti szépségei. Előadó: Halász István ta­nár, a járási tanács művelődésügyi osztályának vezetője. 3 órakor a Szerencsi Cukorgyár- .ban: Mit láttam Kínában és Viet­namban? Előadó; Rádai Ödön tu­dományos kutató. (Előadását este 7 órakor Tokajban megismétli.) 6 órakor az ózdi Liszt Ferenc Művelődést Házban: Bükki tájak. Előadó: Benedek Imre, a TIT tudo­mányos munkatársa. A Miskolci Rádió műsora: (A 188 méteres hullámhosszon 18—19 óráig) Megyei körkép, A, iák védelmében. Hangszerszólóit. Asszonyok műsora. Sporthíradó. Pergő ritmusok... Tánczene. SZÍNHÁZ »Legyen szabadság a Gondolatok a kelemén Tompa-múzeumról Hagyománytisztelő nép va­gyunk. Irodalmunk nagyjait jól ismerik az egyszerű emberek is. Nagy költőink művei most váltak igazán közkinccsé. Köz­ismert Tompa Mihály neve is, mégis megtorpan nála a ke­gyelet. Lassan négy éve, hogy megkezdték Kelemérben a Tompa-múzeum építését. Négy éve, s most is csak félig lebon­tott házat látunk az évszázados templom árnyékában. A lel­készlak falán tábla hirdeti: „E házban lakott Tompa Mi­hály lelkész, a Virágregék köl­tője.” Külföldi és magyar turisták' gyakran megállnak a ház előtt, elmondják nekik, hogy Tompa Mihály nagy költő volt. Leghí­resebb alkotása a Virágregék. Megmutatják lakását, amely­nek ablakán be tud nézni a liba is, a lícium-bokrokat, me­lyek azóta is élnek, virítana!:, terebélyesednek. Tompát ebből a házból hurcolták a kassai törvényszék elé. Ennyit jelent Tompa. Eny- nyit, vagy még sokkal keve­sebbet tudnak róla a község lakói. Társadalmi munkára alapozták a múzeumnak szánt épületrész helyrehozatalát, de a munka elakadt. Nem érdekli a kelemérieket a Tompa-ügy. De miért is érdekelné? Mit je­lenthet a mai parasztságnak Tompa a virágregéi vei? Ha­gyomány tisztelő nép vagyunk, őrizzük, ápoljuk haladó ha­gyományainkat. Mennyiben haladók a virágregék? ■ Mit mondanak a mai olvasónak? Tompa Mihály egyike azok­nak a költőknek, akiket a múlt rendszer túlértékelt, s egyben meghamisított. Egy szintre ál­lította Petőfivel és Arannyal. Ezután jött egy olyan korszak, amikor művét érdemtelenül hidegen kezelték, s ez ugyan­csak méltánytalan eljárás volt. Az ilyen nagy ingadozások megtévesztik az egyszerű em­bereket, s oda jutnak, ahová a kelemériek, hogy elvetik a Tompa-problémát, a költőt ki­iktatják nemzetünk nagyjai sorából. Várhatjuk-e a. lakos­ságtól, hogy dolgozzék egy olyan ember hagyatékának meg­őrzésén, akinek munkásságá­ról most már végképpen nem tudják, hogy mit gondoljanak? Nem véletlen tehát, hogy a Tompa-múzeum négy éve ké­szül és még mindig félben van. A társadalmi munka nem kényszer, de lelkesedés, ügy­szeretet feltétlenül kell hozzá. Ez a lelkesedés csak akkor éb­red fel, ha a kelemériek meg­ismerik az 1843-at támogató, majd emlékeit híven őrző Tompát is, azt, aki a Virágre­géken kívül így tudott írni a szegény parasztokról: „Jó reggelt, sürgő hangyanép! Korán munkához láttatok.,i Henyélő nincs közöttetek; .Nálunk nem így van a dolog!! Egyik, törvén kemény ugart, Napestig izzad, dolgozik; Másik. rugalmas pamlagán Végig nyúlván — unatkozik.” Még kedvesebb lesz a költő, ha megtudják róla, milyen me­leg szeretettel gyűjtötte a nép- költészet termékeit, ö is be­kapcsolódott a népdalgyűjtés­be. A kisgyőri tanítóhoz írt leveléből idézünk: „Kérésem az; Legyen szíves kedves bá­tyám azpn játékokat leírni ne­kem, melyeket a lányok vasár­nap a pusztán, vagy a páston énekelni szoktak... Szólítson meg egy leányt, s mindent el­mond és megmagyaráz...” Tompa népiessége nem éri el Petőfi és Arany János színvo­nalát. ö is merít a népkölté­szetből, demokratikus tartal­makat fejez ki, de túlsók regé­nyes vonás szövi át anyagát. Talán emiatt van, hogy nem érezzük annyira közel ma­gunkhoz. Népiessége magán viseli a romantika jegyeit. Nem kicsinyelhetjük le azon­ban azt a Tompát, aki ilyen demokratikus érzéssel tud ki­áltani a szabadságért: „De szivem rögtön elszorul Miatta sajgó fájdalomnak, Midőn tovább zendül az ének: Legyen szabadság 'U.raboknak!” Kelemér volt Tompa lelké­sz: működésének második állo­mása. Itt telepedett le fiatal feleségével, s költészetének új korszaka kezdődött. Az elnyo­más évei következtek, amikor sok író elhallgatott, de a leg­jobbak megtalálták a megfele­lő tormát ahhoz, hogy ébren tarthassák népünkben 1848 em­lékét. Tompa allegóriákat írt. Azonban gondolatai sokszor áttörték az allegóriák kereteit, s közvetlenül is kifejezték ha­zafias érzelmeit. Ilyen verse a .,Gólyához”, amelyben a nem­zet gyászát és fájdalmát köz­vetlen módon tárja fel: „A menyasszony meddősé­gért eped. Szüle nem zokog holt magzat felett, A vén lelke örömmel eltelik, Hogy nem kell élni már sok ideig.” Ezért a költeményéért idéz­ték a kassai vésztörvényszék elé. Fogságba vetették. Hama­rosan kiszabadult ugyan, de to­vábbra is idézésekkel zaklat­ták. A kelemén bíróra pedig a csendőrök ráparancsoitak, hogy tartsa szemmel Tompát, ügyeljen minden lépésére. Az osztrák önkényuralom igyeke­zett a költőt némaságra kár­hoztatni. Tompa Mihály lelkész volt. Ezt a tényt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, mert ez ké­sőbbi költői magatartásában nagyon befolyásolta. Volt há­zitanító, majd ügyvédeskedni próbált, de sokat betegeske­dett, s ezért fogadta örömmel a lelkész! meghívást, amely nyu­galmat ígért számára. Nagy szenvedélyes bátorság vol Tompában, de a papi pálya ér­zelmes, szelíd magatartást ala­kított ki nála. A természet ké­pei, amelyek előző, hazafiaí költeményeiben pártos, ső: egyenesen forradalmi monda­nivalót fejeztek ki, ezutár csüggedést., pesszimizmust tük­röznek. A természetbe mene­külést jelenti az 1853-ban meg­jelent ..Virágregék”. Menekü­lés a közélet és a magánélel fájdalmai elől. Ha a Tompa-múzeum meg­nyílik, lesz már ott bőven írá­sos emlék, amely jobban meg­ismerteti a kelemériekkel az igazi, az 1848 örökségét híven őrző Tompát. Igen, de először be kell fejezni az építkezést. A régi kis káplán-szobát kell csu­pán rendbehozni, amihez an­nak idején már hozzá is kezd­tek. A szerény falusi lelkész emlékei kis helyen is elférnek. Ne torpanjon meg tanácstala­nul és értetlenül a kegyelet. Fogadják be a kelemériek má­sodszor is a költőt,' úgy, mint ahogyan 1849-ben befogadták ifjú feleségével. Tompa költészetének jó ré­szét ma is bátran magunkénak tekinthetjük. Ha gyakran val­lásos köntösben is jelentkezett hazafisága, igaz volt és őszin­te. Harcos, bátor honfinak kellett lennie annak, aki így szórta' papi átkát: „Ki rosszat kívánt e hazának: Az Isten verje meg!” Adamovics Ilona ilyen levél címzettjei nem igen örülnek a kapott és a verseny­táblára is kikerülő bírálatnák. Eredményes verseny A 31-es Építőipari Vállalat­nak a TVK építésénél részt­vevő dolgozói is tettek felaján­lást a kongresszus tiszteletére. A verseny meglepően szép eredményeket hoz. Érdemes egy-két példát jellemzőként ki­ragadni. Három brigád — Ba­bits József ács, Kiss Barna vas­betonszerelő, s Varga Imre be­tonozó brigádja — határidő előtt negyven nappal fejezte be a szórótorony lépcsőházának betonozását a negyven méteres szintig. A brigádok úgy mű­ködtek össze, mint egy óra fo­gaskerekei, s éjjel-nappal dol­goztak — éjjel reflektorfény­ben —, hogy mielőbb átadhas­sák a munkaterületet más vál­lalatnak. Bunda János ácsbri- gádia több mint egy hónappal előbb fejezte be a műtrágya gyárban a kisgépalaook zsalu­zását. Igen jó eredménnyel dol­gozik G. Nagv Pál, Bicskó Lő­rinc brigádja is. A dolgozók munkájának ér­tékelésénél nemcsak azt veszik figyelembe, hosy a dolgozók milyen határidőre végzik el a munkát, hanem azt is. hogy milyen minőséin"] munkát vé­geznek. lev például a megálla­pítás szerint a legjobb minő­ségű munkát Csorna József kő­Gold Frigyes oktatómester — arcán diadalmas mosollyal — úgy lobogtatja meg a levelet, mint akit nagy, örömteli ese­ményről értesítenek. — Na gyerekek — mondja a köréje sereglő tanulóknak —, íme itt a bizonyíték, derék gye­rekek vagytok! A mester aztán fel is olvassa a hivatalos iratot, amely sze­rint a 31-es Építőipari Vállalat I-es tanulócsoportja a TVK építkezésen dicséretesen meg­állja a helyét. A főépítésveze­tői dicséretről szóló levél má­sik példánya kikerül a falitáb­lára is. A táblát sokan állják körül, s kíváncsian olvassák ki, kik kapják a dicséretet és mi­ért. Nem egy ilyen levél jön A Tiszai Vegyikombinát épí­tésénél gyakoriak az ilyen le­velek. Nemrégiben kapott ha­sonló levelet a Kossuth-díjas Bunda János, valamint Babits József ács brigádvezető. A cím­zettek büszkék — s joggal — a főépítésvezetői dicséretre. Vol­taképpen írásos dokumentum ez arról, hogy egyes emberek, brigádok nagyszerű dolgokat művelnek a gyorsan épülő ve­gyikombinát építésénél. — A levél — mondja Kovács Lajos főépítésvezető —, nem mindig szerez örömet. A hibák elkövetőit — esetenként — megbíráljuk, természetesen az Egy évnegyeddel előbb... NEMZETI SZÍNHÁZ Szeptember 19-én: Az aranyén»« bér (7). Bérletszünet. Szeptember 20-án: Sybill (7). Bérletszünet. Szeptember 21-én: Sybill (7). Bér­letszünet;. Szeptember 22-én; Az aranyén*» bér (7). Eeressy-bérlet. Szeptember 23-án: Sybill (3). Bér­letszünet. Szeptember 23-án: A néma levente (7). Bérletszünet. Szeptember 24-én: A Filharmónia hangversenye, este fél 8 órakor. Szeptember 25-én: Az aranyem­ber (7). Bérletszünet. Szeptember 26-án; Az aranyem-J bér (7). Bérletszünet. Szeptember 27-én: Az aranyem­ber (7). Bérletszünet. Szeptember 28-án: A néma leven­te (7). Bérletszünet. Szeptember 29-én; Az aranyem­ber (7). Madáeh-bérlet. Szeptember 30-án: A néma leven­te (3). Bérletszünet. Szeptember 30-án: Az aranyem­ber (7). Shakespeare-bérlet. KAMARASZINHAZ Szeptember 2G-án: Nyilvános fő­próba (7). Jegyek nem válthatók. Szeptember 27-én: Lyuk az élet­rajzon (7). Bemutató. Szeptember 28-án: Az ellopott város (7). Szeptember 29-én: Lyuk az élet­rajzon (7). Szeptember 30-án: Az ellopott város (3). Szeptember 30-án; Lyuk az élet>' rajzon (7).------oOo----­\ T anácstag? fogadóórák: Városi tanácstagok: Szeptember 20-án: Cseszár Vil­mos, Budai J. u. 2. sz.; Gyógype­dagógiai iskola, 16 órától; Kisd Gáspárné, Selyemrét 32. ; TI. 3., 11 órától; Kormos György, Major u< 4. sz., tsz-iroda, 17 órától; Szües János. IV. kér., 44-es kislakás, 11 órától; I. kér. tanácstagok: Szeptember 20-án: Baksy Berta­lan. Szeles u. általános iskola. 18-- 19 óráig; Seregély György, Felszí badítók u. 20., általános iskola, Y érától; Nikházy Gyula, Major u I, sz., 17—19 óráig. II. kér. tanácstagok: Szeptember 20-án; Breuer Alajos né, pereces! ólt. iskola, 16—18 őrá g; Tanka Pál, Komlós, Szegedi á 1. sz., 15—17 óráig; Kmetty Lajosnt* Vörös u. 41 sz. 16—18 óráig; özA rsacsovszki Józsefné. Hutás u. 41 >z.. .16—18 óráig. IH. kér. tanácstagok: Szeptember 20-án: Frigyik Ern^ iegyalja u. 10. sz., 17—18 óráit Szederkényi Ferenc, Lillafüred, Ili :sébet-sétány 61. sz., 17—18 óráig, IV. kar. tanácstagok: Szeptember 20-án: Csorna Lajál )é, Csabavezér u. 10. sz., 14—17 óvt g; Török Pál, Tégla u. 26. sz.-, 16 7 óráig; Czirbus Jánosné, Szók • egy 23. sz.; 16—17 óráig; Zsarna ánosné. Bezerédy u. 10. sz.a 17—1 i-ráig.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents