Észak-Magyarország, 1962. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-02 / 179. szám

4 BSZARTOAGYARORSZAO ms Csütörtök, 1962. augusztus 2. • . éppen rámosolygott a szem­" *,u közti ház ablakában meg­jelenő Katira, amikor megszólalt a tele­fon. Dühös volt, hogy megzavarták. — Halló! Kivel beszélek? — szólt a kagylóba, nern titkolt bosszúsággal. A vonal túlsó végén azonban csak egy mély sóhaj tudatta, hogy van ott valaki. Éppen le akarta tenni a kagylót, amikor megszólalt egy csengő hang bocsánat- kérőén: — Győző, te vagy az? — kérdezte. Győző az ismeretlen női hangon el­csodálkozva felelt: — Igen. De te ki vagy? — Nem mondhatom meg. — Szóval nem nyilatkozol? — kér­dezte érdeklődve a fiú. — Nem — hangzott a lakonikus vá­lasz. Es így kezdődött ez a furcsa, nyári szerelem. A lány elmondta, hogy már régen ismeri őt Kiderült az is, hogy a „Ki mit tud” állandó nézői közé tartoz­tak, mindketten szeretik Adyt, az új magyar twist híveinek táborába tartoz­nak, szemben a rosszul sikerült külföldi utánzatok követőivel. Győző ekkor el­szántan szólt a telefonba: — Mikor megyünk az anyakönyweze- tőhöz? Ez nem lehet véletlen, hogy két emberben ennyi közös vonás legyen! Csak a címedet mondd és máris felkere­sem szüléidét, hogy megkérjelek! A lány csengőn kacagott, úgy, aho­gyan csak a tizenhatévesek tudnak. Győ­zőnek egyre jobban tetszett a lány. Fesz­telenül beszélgettek tovább, de a bájos ismeretlen csak vezeték- és keresztnevé­nek kezdőbetűit árulta el. — Szép kis keresztrejtvény! — mor­mogta magában a fiú, de szíve mélyén örült, hogy ennyit is megtudhatott Róla! Az egyórás társalgásnak egy fagyos atyai hang vetett véget a drót túlsó vé­gén. Győző megdermedve hallotta, ho­gyan csapják le a másik oldalon a kagylót. — Semmi baj — gondolta —, holnap 'biztosan felhív. A Iricíársv azonban a következő " Kislány napokon nem jelentke­zett. A fiüt kétségek gyötörték. — Ki lehet az, akinek ugyanilyen a monogrammja? — töprengett. Számí­tásba jöhetett egy-két öregasszony és ... és a szomszédban egy kiáílhatatlan, fel­vágós csitri. Ha erre a lehetőségre gondolt, keze ökölbe szorult. Ilyen lelkiállapotban ült otthon a telefon mellett, ahelyett, hogy a szemközti ház árva Katijára mosoly­gott volna. Ha csengett a készülék, szív­dobogva kapta fel a kagylót és csalódot­tan rakta le. Telefon-szerelem Aztán egy bét múlva újra jelentkezett a kellemes hangú ismeretlen. Elmondta, hogy Pesten volt és csak ezért nem tudta felhívni. Győző áhítattal csüggött a kagylón és mindenáron randevút akart kérni tőle, de a kislány húzódozott. Ehelyett bekapcsolta a magnót és — telefonon át — Chubby Checker újabb „művészlemezeivel” próbálta leszerelni az akaratos fiatalembert. A rekedt üvöl­tések és hörgő szaxofonok koncertjének közepette a lány elmesélte még. hogy egy kék Skoda Feliciájuk van, de ház­tartásuk nélkülözhetetlen tartozékaként megtalálható egy Duna tv is. — Az abszolút női ideál!!! — suttogta szinte félálomban a fiú. Már el is képzelte magát a Felicia volánja mögött, oldalán a titokzatos, de biztosan feketeszemű, tupírozott telefo­nálóval. Álmodozásából csak a lány vidám, ka­cérkodó hangja riasztotta fel. Hirtelen azt krédezte a fiútól, hogy ml lesz a ma esti programja, szívesen menne-e sé­tálni? A fiatalember átszellemültén lehelte a telefonba: — Te... Te talán kijönnél? — Ki, méghozzá veled! — mondta határozottan a lány, úgy, hogy Győző körül forogni kezdett a berendezés. — Ez nem lehet igaz! reszkető hangon. A telefontündér — nyögte ki azonban elne­vette magát és így szólt: — Már pedig pontosan este 7-kor ta­lálkozunk az utcátok sarkán. Oroszlán­fej mintás zsákruhában leszek és fehér körömcipőben. Tehát 7-kor, ne feledd! — búcsúzott a titokzatos feliclás. Győző pedig már 3 órakor simára bo­rotválkozott és felöltözve, percenként nézte karóráját. Pontban 7-kor pedig már a sarkon állt s figyelmesen néze­gette a sétálókat. — Nem, ez nem lehet az. Azon zsák­ruha van, de nem fehér a cipó. Nna, talán az? Hadd jöjjön közelebb! Nem, sajnos ez még mindig nem Öü! — mor­fondírozott magában. Negyed nyolckor már kiolvasta az Esti Hírlapból a monacói nagyherceg gondjait is és éppen az olajos szardínia reklámnál tartott, amikor... amikor a sarkon megjelent a szomszédból az az ellenszenves, nagyképű csitri, aki most cinikusan és gúnyosan nevetett... ... Oroszlánfej mintás zsákruha és fehér körömcipő volt rajta. A fiú össze­gyűrte az újságot s reszketett egész bensejében. Ügy érezte, hogy egy szép álmát tépték szét, mintha megszakadt, összetört volna benne valami. Torkát sírás fojtogatta. Egy sós könnycseppen át a cinikusan nevető lányt látta maga előtt. A fiú nem is tudta, hogyan ért haza. Némán nézte a telefont. De az hallga­tott. Aztán kinézett az ablakon, látta, hogy a szemközti ház ablakából Kati nevet felé. Hirtelen eszébe jutott, hogy király- kisasszonyok csak a mesében vannak és azok sem twistre táncolnak és nem jár­nak Felicián. Megvigasztalódva in^lsikátol! dalra és amikor csengett a telefon, ki­húzta a zsinórt, mert nem értette mit is kiálthatott át az a fekete hajú lány ... Major László Megkezdték Kazincbarcika távfűtésének tervezését A Borsodi Hőerőműben az év elején készült el az 5 mega­wattos fűtőturbina, amellyel mintegy 4 ezer lakás hőigényét elégíthetik ki. E fűtőturbinával oldják meg a második ötéves terv során Kazincbarcikán épü­lő új üzemek, többek között a Berentei Vegyiművek, a per­nyebetongyár üzemcsarnokai­nak, hivatali és szociális épü­leteinek fűtését, a még fenn­maradó hőenergiával pedig az Újvárosban épülő X100 lakást fűtik majd. Az új lakásokat már a távfűtés követelményei­nek megfelelően tervezik, s jö­vőre építésüket' is megkezdik. A már kiépült városrész mel­letti. új lakótelep ezzel a leg­korszerűbb fűtéssel kapja majd a meleget. Ugyancsak távfűtés­sel oldják meg a felépítendő új kórház kórtermeinek, műtői­nek és egyéb helyiségének fű­tését is. Az új, Borsod megyében első távfűtési beruházás programja elkészült, s ennek alapján az idén megkezdik a részletes ter­vek kidolgozását. A Borsodi Hőerőműtől mintegy 5 kilomé­teres távvezetéket építenek az új városrészig, s ezen keresztül szállítják majd a fűtésre szol­gáló fórróvizet a felhasználás helyére.­Ugyancsak távfűtést vezet­nek be a hőerőmű mintegy 100 lakásos készenléti lakótelepé­re is. A szükséges távvezeték építése megkezdődött, s még az idén befejeződik, jövőre pedig az épületgépészeti átalakításo­kat végzik el. A távfűtés kiépítésére mint­egy 21 millió forintot fordíta­nak. Ifaaf* st Fet&tft i Km I? (imwmwi. 34. A malompatkány Erzsi már asszony, készíti a babakelengyét. Szerelme má­sé, gyengédsége születendő gyermekéé... Az élet rohan tovább, az élet átlép rajtunk. Kihullot­tunk mindenből. Család, ott­hon, haza: volt, nincs. Mikor olyan végzetesen, olyan jóvátehetetlenül megré­mültem, mert halált kiáltottak ránk, mert keresték a „zöld- ávósokat”, s a mosonmagyar­óvári utcán társaimat ölték, emlékszem, egy vérvörös röp­cédula került a kezembe. Re­pülőgépről szórták, csehszlová­kiai munkások küldték: „Ma­gyar munkás, ne hagyd meg­semmisíteni a proletárdiktatú­rát!” A bátorítástól csupán egy percre forrósodott fel ereimben a vér, aztán újra hatalmába kerített a kishitűség. Mindent elfelejtettem. „Sem erő, sem fortély meg nem fé­lemlít, sem pénz, sem Ígéret megnem tántorít...” Feledtem a honvédesküt is. Nagy a bűnöm. Jóvátehetetlen, vagy jóvátehető? Nem tudom. Nem kísérlem meg jóvátenni. De innen elmegyek. Ha elfognak, becsuknak. Nem vitás. Akkor is megyeit. Vissza nem hoznak, önként jöttem, erőszak itt semmit se ér. Egy heti szabadságot kérek és nem jövök vissza. Elmegyek olyan messzire, amilyen mesz- szire csak tudok. Ha elérek új­ra az Egyesült Államokba, el­megyek dolgozni egy gépgyár­ba. Könnyen nem bukkannak rám. Ha mégis? Nem baj. Ak­kor se maradok. Nem leszek vérengző malompatkány. Ember akarok maradni. Igen, vagy nem? öreg fiú, hagyjuk a falazást, önmagadat jó negyedszázada ismered. Ne bolondozz, mert magadra haragítasz. Már úgy­is unlak, te feslettélet.ű, te;.. Legalább magadhoz légy őszin­te. Harmincötben születtem, de — mit mondjak — valamiféle pokoli csillagzat alatt. Amikor jól ment a sorom, akkor is be­magyaráztam magamnak, hogy nekem semmi se sikerül. Addig elégedetlenkedtem, mígnem . . . Most aztán tényleg egyenesben vagyok. Miért is haltál meg olyan korán Édesanyám? Ha élsz, minden másképpen alakul. Igen, Ilyés Antal szövetkeze­ti könyvelő megbízható, pon­tos ember. Szorgalmas és köte­lességtudó. Dehogy. Még egy­általán nem öreg. Gitta szereti őt a maga módján. A maga módján. Az én utam most már vég­képp elkanyarodott a tiétektől. Olyan nehéz ezt megérteni? Hát értsétek meg végre. Sem­mi közötök hozzá. Tudni se akarok rólatok. Lehúztok, bi­zonytalanná tesz, kétségbeejt minden emlék. Nem vagyok semmi, nem va­gyok senki, legkevésbé az, aki­nek ti gondoltok. Minden csak voltam. Voltam. Megértitek? No, akkor alá- szolgája, végeztünk. Hagyjatok. Katona Sándor, kecskeméti származású, Budapesten tanult elektrotechnikus vagyok. Ez — azt hiszem — végképpen és örökérvényűen tisztázódott. Hagyjatok, szétrobban a fe­jem. Senkinek nem döntheti el a sorsát egy véletlen, hogy hol született, ki az apja, hol nevel­kedett, kik nevelték, önma­gámmal én rendelkezem. Ott élek, ahol nekem tetszik — a föld minden élőlényé — az va­gyok, aki lenni akarok, odame­gyek és akkor, ahová és ami­kor nekem tetszik. A hangyának ki parancsol? A fecske is odarepül, ahová akar. A halnak senki se jelöli ki az útját. Tartóztasd fel a szelet, te szegény, esendő, bolond em­ber. A hegy feltartóztatja? Lehet. Megkerüli a hegyet. Hogy az ember nem szél? Az igaz. Hogy törékeny a feje? Nekikergetik a hegynek? Egyszer úgyis meg kell hal­ni. Szüleim nincsenek, Gitta sincs, aki ha létezett volna sincs. Mária, az az asszony — áld ha létezétt volna — egyáltalán, most már csaknem harminc éves lenne. S Margit is csak a képzeletemben élt. Sose láttam, sose ismertem. Semmi se volt, semmi sincs. Nincs egyetem, nincs anató­mia, se szövettan-gyakorlat. Nincs Austin és A 99-es kocsi, nincs lakás, a falon nincsenek képek, „J De félelem sincs. Egyszer úgyis meg kell halni. Nem félek. Van-e a soproni hattyúnak feje? Ha eljutok odáig, majd megnézem. Majd elsétálok a várostoronyhoz __ O tt írták Sopronban a legré­gibb virágéneket. Virág, tudjad, tőled el kell mennem, És te érted kell gyászba öltöznöm.. „ Hagyjatok. Gittácska, hagyj te is, szépen kérlek. Engedd, hogy elfelejt­selek. Nem hallod? A „kis dok- torkám” az egy ... Tudod mi vagyok én? Egy diverzáns, egy egészen közönséges diverzáns. Úgy ám. A zsebemben mérget, tört és hangfogós pisztolyt vi­selek. A hallgatást, a kopogta­tást, a tapintást kúszás közben gyakorlom. A kórisme: akna. Téged Gitta, nem akarlak látni többé. Se Máriát, se apá­mat. Margitot? öt igen. Ö az enyém lesz. Ha elevenen meg­úszom, elveszem bárkitől. El­ragadom bárhová ... Nem ér­dekel. Forró a homlokom. Rossz az egyedüllét, szokat­lan. Seres azt vágta a fejemhez, hogy jelenlgető vagyok. Kol- thaynak volt igaza: Seres az maradt, aki otthon volt. Nem lehetett soha igazi szabadság- harcos. Pedig eleinte dicseke­dett, hogy fegyveresen Is har­colt az oroszok ellen. A végén már pártolta őket. Hazudott nekünk. A bányász szíve mé­lyén mind a vörösökkel érez. Seres megérdemli a sorsát. Vándor butaságot csinált. Ilyesmire sose lennék képes. Szegény feje igazi megszállott volt. Mit akart tulajdonkép­pen? A demokráciát, a huma­nizmust, a szabadságot emle­gette, s most, amikor mind­ezért élhetett, harcolhatott vol­na, gyáván megszökött közü­lünk. Közülünk Kínos szórakozás lYlemzetközi blamázsnak nevezhetnénk minden túlzás ■L ' nélkül a televízióban, kedden este látott Nemzetközi kikötő című műsort. A Balaton mellől, az Express Ifjúsági Utazási Iroda nemzetközi üdülőtáborából közvetítetlek valami vetélkedő-félét, amelyben hét nép fiai mérték össze tudásukat a televízióban korábban igen népszerűvé leit Ki mit tud? játék mintájára. A szereplőkről és műsorszámokról — a kül­földiek iránti tapintattól vezetve — nem szólunk külön, do nem hagyhatjuk szó nélkül a játék szervezését, levezetését. Nemzetlcözi táborban ilyen műsorral szerepelni blamázs, a televízió nézőit pedig ilyen rosszul vezetett játékkal bosszan­tani szinte a kultúrbotrány halárát súrolja. A minden szerkesztési elvet mellőző játékot a Ki mit tud? sorozatban megismert, műkedvelő utánzó fiatalerv.ber — Angyal János — vezette. A műkedvelő érdekes veit a TV-ben és főleg abban a müsorösszeállítasban egyszer-kétszer, de harmadszor már ott is unalmas és főleg éretlen arra, hogy a televízió által közvetítésre Szánt nemzetközi vetélkedő veze­tését rábízzák. Először Kellér Dezsőt, majd Kabos Lászlót, Kőmíves Sándort próbálta utánozni játékvezetés közben, de egy-két mondat titán mindig kiesett szerepéből', míg a hihetet­lenül rossz Feleky-paródia közben, végleg zátonyra futotti vagy lebeszélték a további verejiékes kísérletezésről. Sohasem tudta, mi következik, kínos szünetek, nyeldelclések és nyögé­sek tarkították „játékvezetését", kiáltó nyelvi hibák soro­zata bántotta fülünket: „a zsüribizottság tegye meg szavaza­tát” (!), ,,gratulálok a produkciójukért” stb., egyik produkció­nál a tételszünetben azt hitte, vége a számnak és belevágott, férfiként konferált be egy francia nőt, mert a név után nem tudta,: fiú-e, vagy lány, és sorolhatnánk sokáig a kínos mellé­fogásokat, sorozatosan megismételt nyelvi hibákat. Az opera­tőr mit tehetett egyebet, ide-oda szánkázott lencséjével a vitorlásokon, hogy a képet és a figyelmet elvonja a legkíno­sabb balfogásokról. Sajnálatos, hogy a televíziótól senki sem volt az adásnál, aki ennek a vállalkozó szellemű műkedvelő­nek valami segítséget ad.hatott volna, vagy amikor már bot­rányszámba menő tévedéshez ért, mint például a szovjet ver­senyző esetében, átvette volna tőle az irányítást. (Jókat szerepelt ez a fiatalember az utóbbi hetekben a televízió műkedvelő-műsoraiban, talán till sokat is. Elkapatta egy kicsit a reflektorfény. Meg kell őt hagyni műkedvelőnek. Ott a jók közé sorolható és nem kerülhet maga sem, nem hozhatja a televíziót sem kínos helyzetbe (benedek) Kongresszusi váEiafásként sportpályát is építenek a Miskolci Famutfoitó dolgozói A Miskolci Pamutfonó dolgozói a pártkongresszus tiszJ teletere jelentős többlettermelésre, a termelékenység javitá- sara, a költségek számottevő csökkentésére tettek felajánlást Ezek eddig esedékes részét fölösen teljesítették. Több mint félmillió méter vászonáruhoz elegendő fonalat készítettek eddig előíráson felül s tekintélyes megtakarítást értek el az anyagfelhasználásnál is. A dolgozók vállalása azonban másra is kiterjedt. Elhatá-j rozták ugyanis, hogy társadalmi munkában — többi között — parkosítják az üzem környékét és sportpályát is építenek, ■ A vállalat dolgozói ezt a vállalást tekintve is sikerről számol­hatnak be. Az üzem előtti részen csinos, fedett autóbusz' várótermet létesítettek. Nagy ütemben dolgoznak a sport«"'- pálya építésén is. A munkának több mint felével már végez­tek. Ügy számítják, hogy az üzem melletti labdarúgó-, futó-, röplabda- és kézilabda pályát már augusztus 20-ra haszná­latba vehetik. Ezzel idő előtt teljesítik a társadalmi munkára- vonatkozó kongresszusi felajánlásukat is. ördögbe is: Retten marad­tunk. Sejtettem, éreztem, hogy Valentin és én... Mi ketten nem vagyunk se gyávák, se nyavalygó széplelkek. Halljuk a parancsot és engedelmeske­dünk. Elvek, lelkiismeret, ha­zafias tépelődés __ Ezekkel ú gy van az ember, ahogy oly­kor a pokróccal és egyéb bal­laszttal a dzsungel-gyakorla­ton; ha túlságosan nehezek, ha nyomják a vállunkat, egy­szerűen fogjuk és lerázzuk ma­gunkról valamennyit. Elhaji- gálunk mindent sorban. Vigye az ördög a sok nyűgöt. De hogy őszinte legyek, ilyen terheket én még nem is igen éreztem. Vándor Pityu rend­szerint ezekkel a lelki terhek­kel bajlódott. Egyszer azt mondta; nem lehet eszménj'ek nélkül élni. Neki voltak, s mégse él. Vagy ... Lehetséges, hogy el­veszítette az eszményeit? Én egészen jól megvagyok nélkülük. Igaz, nem szoktam hozzájuk. Sose voltak ilyen kö­lönceim. Talán akinek voltak, s elveszítette őket, annak ne­héz. Bár ... Pityu Is élhetett volna úgy, ahogy én élek. Valentin tíz nap szabadságot kért. Kolthay meglepődött. Nem is támogatta. A főnök óvatos. De Merrick azt mond­ta: Mehet. Csupán írásba kel­lett adnia, hogy mikor, hol és mennyi ideig tartózkodik. Gon­dolom, szemmel tartják. Azt mondta: Tokióba utazik. Ha igaz, négy nap múlva már jön vissza. Nem rajongok érte túlságo­san, de most hiányzik. Ö az egyetlen és utolsó, aki még a régi, otthoni életemre emlékez­tet, aki valahogy mégis közel- áll hozzám. Pedig tulajdonkép­pen gyűlölöm. Remélem, visszajön. Rossz egyedül, majdnem ki­bírhatatlan. Ilyen helyzetben az ember nem képes elűzni magától a nyomasztó érzése­ket. Az érzéseket nem lehet el­dobálni, mint a felesleges ter­het, Mi lenne, ha egyedül marad­nék? Mikor kerül sor arra? Mire? Arx-a. No, mi az, nem mered* ki­mondani? Te hős, te keresztes- lovag, te szuperkatona, te ejtő­ernyős beszivárgó, te... Azt mondogatod magadban] hogy nem félsz. Nem az ördö­göt, te átkozott. Mintha egy óriás morzsolgalná a tenyeré­ben a szívedet, a lélegzetedet is részletekben szeded. Fuj: gyáva. „Atkozott patkányok”. Don- lan egy bölcs, igazi professzor* A legnagyobb biológus: csalha­tatlanul felismert bennünket. Véreskörmű, veszett harami- ,ák, meddig kergetőztök? Kergetőztök? De hiszen . í í Oh, én oktalan állat, akinél» kiszikkadt az agya is ebben s sivár vashordóban: egyedül kergetőzöm én, önmagámmal! Valentin nem jön vissza. Soh^ vissza nem jön. A kis fekete fényképét is kivette a keret; bői. Most látom csak, eg5 filmsztár függ az ágya fölött í rámában. Észre se vettem. Öl) hogy az a ... Sinkó Gábor! Sinkó Gábo! hol vagy? Azt beszélik, leszé reltél és pincér vagy egy lokál' ban. Hé, főúri Gyere ide, Gái bor, ne félj, csak tréfálok, n* félj. Szólj a nagyapádnak, aí öreg, csurgói kolhoz-molnár nak, aki — mint mondtad -- hajdan Festetichnél szolgád emelje föl a vashordó tetejét Emlékszel? Te mesélted... I malompatkány, az a büdös, ve szett, förtelmes dög, ez a.. nézd, itt van ... itt van ... é< vagyok. Hallod? Én vágyói Engedje útjára, hadd teljesül' jön be csúf sorsa. Nézz le: alattad kavarog a örvény: a jövőd.- Az orvén! visszanéz. Vigyorog, a pofádb1 röhög. Öh, te szerencsétlen, V malompatkány, te... (Vége.#

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents