Észak-Magyarország, 1962. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-07 / 183. szám

ll Világ prolefárjai, ©gyesülíelek) A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XVSMÍ. évfolyam, »mám Ára: 50 fillér ZQ62, €EUfíU8s1u4s 7, kedd r memmm Vizsgáznak a kalauzok (2. oldal) Verseny a föl delien (3. oldal) Beszámoló a vasárnapi sporteseményekről (5. oldal) .J Az igazi újságíró nem csak propagálja, de elő is segíti, hogy a békés egymásmelleit élés politikája mindenütt győzedelmeskedjék — mondottoi Kállai Gyula a Nemzetközi Újságíró Szervezet kongresszusán HÉTFŐN a parlament kongresszusi termében megkezdte munkáját a Nem­zetközi Újságíró Szervezet ötödik kong­resszusa. A tanácskozáson öt világrész több mint ötven országából 160 küldött vett részt. Megjelent a kongresszuson Kállai Gyula, a Minisztertanács elnök- helyettese, Szakasits Árpád, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének el­nöke, s ott volt a magyar újságírótár­sadalom számos más vezetője. JE AN-MAO RICE HERMANN, a Nem­zetközi Újságíró Szervezet elnöke meg­nyitó szavaiban köszönetét mondott nép- köztársaságunk kormányának azért, hogy a szervezet Budapesten tarthatja ülését. iA továbbiakban hangsúlyozta, hogy a Nemzetközi Újságíró Szervezet ma már a világ legnagyobb, legerősebb és legtekintélyesebb újságíró szervezete. Az újságírók felelősségéről szólva han­goztatta, hogy bár a háború hívei még jelentős erőt képviselnek, mindinkább megerősödött a nemzetközi közvélemény szerepe, befolyása és ereje is. E közvé­lemény támogatása nélkül vagy éppen ellene cselekedni, ma már jóval nehe­zebb, mint akár néhány évvel ezelőtt. Az utóbbi években észrevehetően meg­nőtt az újságírók felelőssége is, akik e közvéleményt tájékoztatják, informálják a világ eseményeiről. Arra kell tehát törekednünk, hogy a tájékoztatás eszkö­zeit ne a gyűlölet szítására, az ellentétek kiélezésére használják fel, hanem a né­pek kölcsönös megértésének erősítésére, az emberek közötti szolidaritás fejlesz­tésére. SZAKASITS ÁRPÁD köszöntötte ez­után a kongresszus részvevőit. A hír­közlő szervek dolgozói, a sajtó munkásai fel sem mérhető szolgálatot tehetnek az emberiségnek, ha a toll erejével megölik az értelmetlen és indokolatlan bizalmat­lanságot, amely ma a világra nehezedik •— mondotta. — Az újságíró tolla — ha felelősségtudat, tiszta lelkiismerct és nemes eszmék vezérlik — erősebb lehet minden fegyvernél. Keresse ez a kong­resszus annak, megoldását, hogy az új­ságíró tolla mindenütt felszabadulhas­son, ahol még béklyóban van, megsza­baduljon a látható és láthatatlan cen­zúra hatalmától, a sajtómonopóliumok szorításától. Ezután Kállai Gyula, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese szólalt fel. Kállai Gyula elvtárs beszéde Bevezetőben a magyar kor­mán^ nevében üdvözölte az egybegyűlteket, majd így foly­tatta: Én még fiatal újságíró ko­romban, a kapitalista Magyar- országon, a fasizmus politikai rendszerének nehéz körülmé­nyei között tanultam meg, hogy az újságíró csak altkor tel­jesítheti magasztos hivatá­sát,' ha a nép igazságát szólaltatja meg, ha .erejével, tehetségével, . tol­lával a nép előrehaladásáért harcol. Az igazi újságíró a legnehe­zebb körülmények között is megtalálta az utat népéhez. Együtt, egy sorkn harcolt a felszabadulásért küzdő töme­gekkel, velük együtt vállalta a legsúlyosabb áldozatokat, s ha kellett, a mártiromságot is. Hivatkozhatunk Fucsik, a mags'3* Rózsa Ferenc és ' sr 5c más kiváló újságíró 1 légánk példájára, aki ét halhatatlanná tette, .■I tollával népe és egy- , az emberiség javáért küzdött. újságíró ma is megta- pélnék regekhez vezető utat: nés, nin/tállásjiak, az újság- is azokrjsség teljesítésének szükség.iak olyan nagyszerű Ma int Manolisz Glezosz, dolgozlleg tettei. De a mai akik ben a nép ügyéért har- kénjságlrónak nem kell el­buknia. Napjainkban a világon min­denütt óriási tömegek vívnak sikeres harcot a békéért, a de­mokráciáért, a nemzeti függet­lenség megszilárdításáért és a szocializmus világméretű győ- zójgitért. A régi, kizsákmá­ny , rend megszállottái pusz­tái eb áborúval akarják útját tdlrc’a történelem feltartóztat- hatulan menetének. Ez az őrl­ésik néretű küzdelem megnö­veli az újságírók felelősséget. 1 Minded egyes újságírónak feltesz* a kérdést: kinek az oldalán áll? A békét és a haladást szolgálod-« toliad­dal, vagy az atomhalál szervezőinek cinkosa cs szócsöve leszel? Napjaink nemzetközi politi­kai életének vezérlő eszméje a különböző társadalmi rendsze­rű országok békés egymás mel­lett élése és békés versenye. Az igazi újságíróknak nemcsak a2 a teendőjük, hogy propagálják a békés egymás mellett élés politi­káját, hanem azt keli elő- segíteniök, hogy ez a poli­tika mindenütt győzedel­meskedjék. >i A béke megvédésében fcülö- t'Ssen fontos szerepe van az igazságot lelkesen terjesztő újságnak. A béke védelme, a leszerelés megvalósítása, az atomfegyver- kísérletek megszüntetése olyan követelések, amelyek mellett egységesen sorakoznak fel az egész világon a becsületes em­berek. Rajtunk, újságírókon, ebben a kérdésben is nagyon sok múlik. A nemrégiben le­zajlott moszkvai leszerelési- és béke-világkongresszus is bizo­nyítja, hogy a Szovjet-unió és a szocialista országok hivatalos állami békepolitikája mellett a tömegek ereje a legdön­tőbb tényező a békéért folytatott harcban. Különösen nagy fontossága Van a tömegek békeharcának olyan országokban, amely elmek kor­mányai háborús politikát foly­tatnak. Nagy — sőt mondhatnám rendkívüli mértékben — az újságírókon is múlik, hogy minél nagyobb tömegek ismerjék fel. mit keil ten­niük azért, hogy az embe­riség elkerülje a minden eddiginél pusztítóbb hábo­rút, s m eg v é d el m ezze az életet, a bókét. A nemzetközi újságíró szer­vezetnek oda kell hatnia, hogy a lapok szerkesztőségeiben, a rádió és a televízió niühelyei- ben, a hírközlő szerveiméi olyan hangulat és közszellem uralkodjék, amely lehetetlenné teszi az újságíró nevének meg­csúfolását. Állhatatosan küz­deni kell az olyan úgynevezett újságírók ellen, akik elárulták népüket, s a háborús uszítás, a faji gyűlölködés hirdetőivé süllyedtek. Az ilyenek nem ér­demlik meg az írástudó meg­tisztelő nevét. Az igazi újságíró azzal szolgálja legjobban népe és az emberiség érdekét, ha harcosan és öntudatosan fellép írásaiban a háborús propaganda minden félre­vezető akciója ellen, ha minden erejével küzd az­ért. hogy még nagyobb tö­megek sorakozzanak fel az élet és a béke mellett, a ha­lál és a háború ellen. Ha így tesznek, nagy érdeme­ket szereznek abban, hogy a béke és a szabadság, a társa­dalmi előrehaladás igaz ügye további nagyszem győzelmeket arasson, s egyben újabb és újabb nagyszerű lehetőségeket teremt ez a néphez hű újság­írás fejlődésének. Végei ért a A résztvevők felhívása a világ ifjúságához Helsinkiben hétfőn este tar­tották meg a VIII. Világifjúsá­gi és Diáktalálkozó záróünnep­ségét. Az egybegyült fiatalok előtt Piero Pieraíli, a Demok­ratikus Ifjúsági Világszövetség elnöke olvasta fel a Világifjú­sági Találkozó résztvevőinek felhívását a világ ifjúságához. Afrika, Amerika, Ázsia, Európa és Ausztrália ifjúsága felelőssége tudatában és egy újabb világháború veszélyé­nek láttán a világ valamennyi népéhez és azok kormányához fordul, hangsúlyozva szilárd el­határozását, hogy megvédj a világ békéjét — hangzik a felhívás. A helsinki VIT testvéri ta­lálkozóival, felvonulásaival és sport versenyei vei felemelő mó­don fejezte ki az ifjú nemze­déknek azt az egységes akara­tát, hogy megszilárdítja a bé­két, előmozdítja a népek köl­csönös megértését és barátsá­gát. A VIT részvevői felhívásuk­ban követelik minden erő ösz- szefogását az egész világ népei és ifjúsága barátságának és megértésének biztosítására, Rupsztus 20-án vidám araíoiinsiepséget rendeznek több borsodi községben Borsod megye falvaiban a földművesszövetkezetek leg­jobb művészeti csoportjai lel­kes munkával és sok-sok pró­bával készülnek augusztus 20- ra. A megye 10 nagyobb közsé­gében a termelőszövetkezetek tagjaival együttesen vidám aratóünnepségeket rendeznek, így például Mezőkövesden, Mikóházán és Harcsán a mű­vészeti csoportok, valamint a termelőszövetkezetek fiataljai színes népviseletbe öltözve, vi­dám dalokat énekelve vonul­nak majd a tanácsháza elé. A lovasbandériumokat legények cs lányok követik, akik búza­kalászból és mezei virágból font koszorút, s új lisztből sü­tött kenyeret visznek. Ezzel, valamint sok-sok nótával és tánccal köszöntik a falvak ve­zetőit és az aratásban élenjá­ró dolgozókat. Este nagyszabá­sú aratóbálokra kerül sor. A vigadalom előtt azonban a művészeti csoportok bemutat­ják a maguk által gyűjtött és színpadra dolgozott zenés, tán­cos népi játékokat. A mezőkö­vesdiek a Matyó lakodalmassal, a karcsaiak fonójuk életéről készült népjátékkal, a kiikóhá- ziak pedig Egy proletárasszony balladája című műsorukkal lépnek a közönség elé. Mezőnagymiháíyon csütörtökre végeznek az aratással A Mezőnagymihályi Állami Gazdaság 1962-ben mintegy 4 ezer holdon termelt árpát, za­bot, bagonát és búzát A gazda­ság dolgozói július 11-én, idő­ben megkezdték az aratást. A nagy nyári melegek hatására bekövetkezett gyors érés szin­te egyetlen percnyi pihenést sem engedett a gazdaság dol­gozóinak és vezetőinek. Augusztus 5-én. vasárnap mintegy 80—100 állami gazda­sági dolgozó aratott. 14 kom­bájn 150 holdon aratta le és csépelte ki a búzát. Csepregi István, az állami gazdaság agronómusa elmond­ta, hegy az aratás végefelé jár­nak, csütörtökre befejezik. / Á csapolónyflásből füst láng csap ki, szikrázva szök­ken ki a folyékony nyersvas s mint engedékeny patakocska szelíden kanyarogva halad e számára készített kicsiny' árok­ban. A kohó, a fémtető, a vas­patak leheli magából a forrósá- got. Kaszper Józsi bácsiról, a tisztes kort megért főolvasztár­ról, s a többiekről szakad a verejték. A gyár új igazgatója és párt- titkára érkezik az izzadt, kor­cos emberekhez. A gyár ve­hetői egy ideig figyelik a mun- íát, aztán megkérdezik Kasz­per Józsi bácsitól. — Ugye maguk is részt vesz­lek a kongresszusi verseny­jen? — De még mennyire!' — langzik a válasz. — Mi a vállalásuk? Az igazgató talán arra szá­llított, hall egy sablonos vá- aszt, hogy „növeljük a terme- ést, a termelékenységet”, meg ifféléket. Józsi bácsi azonban >ontosan elmondotta, hány onna nyersvasat akarnak ter- nelni terven felül, hány szá­llókkal akarják javítani a íyersvas minőségét, hány fo- inttal akarják csökkenteni a íyersvas önköltségét, s azt is Imondotta, ezért mit kell ten- ű naponta, havonta. — Honnan tudja ilyen pon- osan?! — kérdezték tőle meg- epődve. A főolvaszlár a háta nögötti plakát felé intett. — Ott van ni. Elmond az oindent. Égy úl jelenség Az ózdi kohóműben valami gészen új, nagyszerű jelenség apasztalható. _ Nemcsak Kasz- >er Józsi bácsi, hanem minden ilvasztár, főolvasztár és mű­Húszezer tonna vas terven felül A kongresszusi verseny tapasztalatai az ózdi kohóknál szerepelt, mit kell tenni a kongresszus célkitűzéseinek megvalósításáért, a másik olda­lon pedig az, hogyan kell dol­gozni, hogy balesetek ne kö­vetkezzenek be. Legközelebb augusztus 12-én raknak ugyan­ilyen cédulákat a borítékokba. Ezeken azonban már nem a tennivalókat ismertetik, hanem azt, hogy a gyárrészleg, a kohó dolgozói milyen eredményeket értek el az év 7 hónapjában, hogy a család is együtt örüljön a dolgozóval. Készítenek egy újabb „meglepetést” is. Kong­resszusi gyufacímkéket gyár. tanak és a büfében ilyen cím­kével ellátott gyufákat árusíta­nak. A kohó bejáratánál most készítenek egy megvilágítható reklámtáblát, amelyen a 10 na­ponkénti eredményeket ismer­tetik, népszerűsítik; A gyárvezetés szívügyének tekinti a kongresszusi versenyt A nagyolvasztómüben elis- nerésre méltó rekordered- nényeket értek el- Horváth Já- íos helyettes gyárrészlegvezető ílmondja. hogy ezt a kong- esszusi verseny nélkül nem udták volna megvalósítani.-Es nég valamiről beszél Horváth ■Ívtárs.. — Megmondom úgy. ahogy ;an — árulja el —. az egész i gyárvezetésnél kezdődik, 'agy végződik. Ott pedig ko- nolyan veszik a versenyt. És az ■mber szívesen, nagyobb tüz­el, lendülettel dolgozik, ha lát- a, érzi, hogy munkáját értéke­ik, elismerik. Az ember azt mondja: érde- nos. <csm két Aztán a brigádvezetőkkel megismertették a minőségi mutatókat, — Minden kohónál —- mond­ja Tóth András üzemvezető — alkalmazunk egy kohónaplót. Ebbe a brigádvezetők minden­nap beírják az aznapi eredmé­nyeket, ezt egyúttal ismertetik a brigádtagokkal is, így min­dig tudják, mikor, milyen eredményekkel dolgoznak. Az üzemrészben létrehoz­tak egy hattagú kongresszusi agitációs brigádot. A brigád vezetője, Falvai Sándor műsza­ki előadó elmondja: az ő fel­adatuk az eredmények napon­kénti értékelése és gondoskod­nak arról, hogy ezek az ered­mények ismertté' váljanak; A kohóknál — elsősorban az agitációs brigád munkája ered­ményeként igen jó a szemlél­tető agitáció. És az a jó benne, hogy a táblákat, feiratokat nemcsak olyan helyekre rak­ják ki, ahol sok ember meg­fordul, hanem találni felirato­dat a gyárrészleg legeldugot­tabb helyein is. Például mele­gedők falán, kohókon, vas- < ,'ázakon. — Arra törekszünk — mondja Falvai Sándor —, hogy ;zek a plakátok, a szemléltető ' igitáció különböző formái mi­iéi változatosabbak legyenek. Windig alkalmazunk valami íjat, hogy felkeltsük véle a lolgozók figyelmét. Ilyen új ötlet volt például a .szórócédula”. Fizetéskor ilyen :édulát raktak a borítékokba. \ szórócédula égjük oldalán az alatt hét és félezer tonnával termeltek többet, mint ameny- i nyit a terv előír, és így július 20-án a kohóüzem dolgozói már kijelentették: 20 ezer ton­na nyersvasat termelnek tér- ; ven felül a kongresszus tiszte­letére. Összes vállalásuk — be­leértve a termelékenységet, az ] önköltséget, a minőségjavítást, ; az anyagtakarékosságot — öt- < vennégy millió forintot tesz ki. ( És mi a nagy eredmények titka? 1 — Kezdetben — mondja Mu- 1 tina Vilmos elvtárs, a nagy- ! olvasztómü csúcstitkárá — yolt a munkánkban egy kis se- f matizmus. beszéltünk a kong- 1 resszusi versenyről, de csak r úgy _ általánosságban. „Ejnye r elvtársak — mondom —, ma már nem lehet így dolgozni, a Azzal, hogy csak annyit mon- r dunk, „növelni kell a terme- t lést, jobban kell takarékoskod- 1 ni”, nem megyünk sokra, r ' j Minden műszakinak ismernie * kell a verseny eredményeit Lényegében ugyan ez látszó- 8 dott meg a műszaki „vonalon” v is. A gyárrészlegvezető új módszert kezdett alkalmazni; n A szakmai megbeszéléseken e megkérdezte egyik-másik mű- a szaki vezetőt, mondja meg, az n ő munkaterületén milyen cél- ft kitűzéseket akarnak megváló- ú sftani és hogyan? így a mű- d szaki vezetőket rávezették, hogy állandóan figyelemmel „ kísérjék a kongresszusi ver- c senyt, ismerjék az eredménye. / szála álmából felköltve is el­mondja, mit vállalt a kollek­tíva, s hogyan kell, s lehet ezt megvalósítani. _— Már sok versenyben vet­tünk részt — mondja Horváth János elvtárs, a kohómű gyár. részlég helyettes vezetője —. de még soha nem sikerült ilyen mély, lelkes, eredményes versenyt megszervezni. A kezdet nehéz volt A kezdet bizony nagyon ne­héz volt. Az első negyedévben a balszerencse üldözte a kohó dolgozóit. Két kohó „leült”. Aztán meg nem tudtak mit kezdeni a sok vassal. Az üstök tele voltak, csapolni kellett volna, de nem volt mibe. Az első negyedévet mintegy öt­ezer tonna adóssággal zárták. Ebben az időben kezdték szer­vezni a gyárban a Icongresz- szusi versenyt. A kohósiak ke­serűen mosolyogtak. — Ebben a versenyben nem terem számunkra babér, örü­lünk, ha az adósságot törlesz­teni tudjuk. Terven felül 1000 tonnát talán felajánlhatnánk, de ki tudja, birjuk-e. Májusban mar merészebb vállalást tettek. — ötezer tonnát adunk ter­ven felül — jelentették ki. Június közepén már 15 ezer tonnáról beszéltek. Az első félévet igeit jó ered­ménnyel zártak, több mint 3 ezer 200 tonna nyers vasat, ter­meltek terven felül, s közei 10 százalékkal javították a minő­séget. Júliusban egy hónap

Next

/
Thumbnails
Contents