Észak-Magyarország, 1962. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-05 / 182. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYE! BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIVitt, évfolyam, 182. narism Ara: 70 fillér 1962. attguKviu-x S, vasárnap A Nemzetközi Ojságiró Szervezet budapesti kongresszusa H olnap, augusztus 6-án ül össze Budapesten a Nem­zetközi Üjságíró Szervezet kongresszusa, hogy ötnapos ta­nácskozáson megvitassa az új­ságíróknak azokat a feladatait, amelyeket a történelem napi­rendje napjainkban és az elkö­vetkező időkben szamukra megszab. Megtiszteltetés a magyar új­ságíró-társadalom és a Magyar Üjságírók Országos Szövetsége számára, hogy ezt a nagyjelen­tőségű kongresszust hazánk fő­városába hívták össze. A mint­egy hetven országból hozzánk érkező többszáz újságíró nem­csak a kongresszus ülésein vesz részt, nemcsak a szakbi­zottságokban tárgyal különféle kérdésekről, hanem megismer­kedik országunkkal, népünkkel is. Megismeri a magyar való­ságot, a dolgozókat otthon és munkahelyeiken, meggyőződik szocialista építésünk eddigi eredményeiről. Nagy jelentőségű ez a kongresszus és igen fontos len­ne, hogy sikerüljön még széle­sebb körre kiterjeszteni a Nemzetközi Üjságíró Szervezet kapcsolatait. Ezzel váljék lehe­tővé az újságíró szolidaritás nemes szellemének életrekel- tése olyan országokban is, amelyekkel eddig nem, vagy csak igen laza kapcsolatunk volt. Ez a nemzetközi szolidari­tás lehet csak az a szilárd bá­zis, amelyen meg lehet terem­teni a hírközlő szervek dolgo­zóinak eleven kapcsolatát egy­mással, s a népek, a munkál­kodó tömegek életével és tör­ténelemformáló törekvéseivel. Csak ezen a bázison valósul­hatnak meg azok a szociális követelmények, amelyeket oly , sok országban nélkülöznek az újságírók, és csak úgy juthat érvényre az újságíró etika, ha világszerte felismerik a sajtó dolgozói a cselekvő szolidaritás értelmét és jelentőségét. A leszerelés és a béke kérdé­se került a világot átfogó törté­nelmi kérdések élére napjaink­ban. Olyan probléma ez, amely az emberiség léte, fejlődése, boldogulása, vagy pusztulása, minden kultúréletünknek, egész' civilizációnk alapvető kérdése lett. A világ újságírói­dnak állásfoglalásától, felelős­ségérzetétől igen nagy mérték- ven függ, hogy a béke korsza- ka vagy az atomháború bor­zalma következik-e majd az emberiség életében. A Nemzetközi Üjságíró Szer­kezet budapesti kongresszusa jelentős mérföldköve az újságíró-társadalom életének. Szeretettel köszöntjük ezért a kongresszusra hazánkba érke­zett valamennyi kollégánkat, köszöntjük a kongresszus min­den résztvevőjét és szeretettel karjuk vendégeinket városa­ikba, községeinkbe, üzeme­tekbe, hogy a tanácskozásokon k^gzett jó munka után, tapasz- tatokban gazdagodva, orszá­gunkat, népünket, életünket jól Íegisrnerve térhessenek hazá­jukba, vissza a mindennapi táun kához. J»zekkel a gondolatokkal r,. . kívánunk a Nemzetközi tátfaiSlr6 Szervc7.^t kongresszu- , ak eredmeny-lcoon, sikerek- eazdag, jó munkát. Algériában lizis ímegbeszelesre ilitsii issze a pltiSrai fezeiül Mint már hírül adtuk, pénte­ken az algériai vezetők a fő­városba, Algírba érkeztek, hogy megbeszéléseket folytas­sanak egymással. A szemben­álló politikai irányzatok veze­tőinek megbékélését a lakosság lelkes örömujjongással fogadta. Az algíri rendőrprefektúra épülete előtt találkozott egymással Ben Bella és Belkaszcm Krim. A két politikus melegen össze- ölclkczctt, ezután Ben Khcdda lépett oda cs ba­rátságosan üdvözölte Ben Bellát. Nem sokkal később értekez­letre ültek össze a Ben Bellát támogató politikai bizottság, valamint az ideiglenes kor­mány tagjai. Ezt követően Ben Bella rövid nyilatkozat­ban felszólította az algériai népet, támogassa a politikai bi­zottságot mindazoknak a céloknak az elérésében, amelyeket az algériai nép 1954-ben, szabadságharcá­nak megkezdésekor szabott meg. Ben Bella az algíri prefektu- rára történt megérkezése után arab és francia nyelvű nyilat­kozatot adott az algíri rádió­nak. A politikai bizottság — mondotta — a független Algé­ria fővárosába érkezése alkal­mából hangsúlyozni kívánja, hogy az egység helyreállítása a legőszintébb örömmel tölti eh Ez a nap a nép győzelmének napja. Népünk politikai öntu­data és forradalmi ébersége tette lehetővé, hogy megőriz­zük az egységet sorainkban. Ülést tartott a magyei tanács Tegnap, szombaton ülést tar­tott a megyei tanács. Az ülé­sen jelen volt dr. Bodnár í’e- renc elvtárs, a megyei párt- bizottság titkára, dr. Tóth Ist­ván elvtárs, a megyei tanács elnöke, valamint a tömegszer­vezetek, üzemek, vállalatok képviselői. A napirendi pontok előtt Németh Imre országgyű­lési képviselő ismertette a mandátumvizsgáló bizottság jelentését, mely megállapította Varga Gábomé mandátumá­nak hitelességét, majd Nagy László tanácstag elnökletével megkezdődött a tanácsülés. Első napirendi pontként dr. Varga János, a megyei bíróság elnöke számolt be a népi ülnö­kök tevékenységéről. Beszélt arról a fontos szerepről, ame­lyet a népi ülnökök töltenek- be a bíróság munkájában. Szólt, a különböző bűncselek­ményekről és hangsúlyozta,' hogy sokan még mindig nem tartják olyan súlyos bűnnek a társadalmi tulajdon herdálá­sát, mint a személyi tulajdon ellen vétők tettét. Elmondta, hogy a közlekedési fegyelem megyénkben laza, ennek kö­vetkeztében sok a baleset. Ezeken a területeken és más bűncselekmények elbírálásá­ban fontos feladat hárul a népi ülnökökre, akik az elmúlt 10 év alatt bizonyították, hogy meg tudnak felelni a várako­zásnak. Ezután a csatornázási felada­tokra vonatkozó tanácsi rende­lettervezet vitája következett. Az előadást Gyurák László, az építési és közlekedési osztály vezetője tartotta. Az előadás után több javaslat hangzott el a rendelettervezettel kapcsolat­ban. és a tanácsülés megbízta a végrehajtó bizottságot, hogy ezek figyelembe vételével fog­lalkozzon a javaslattal. A szünetben a vb. tagjai Varga Gűbomét soraik közé .választották, és hivatalosan is megbízták ’ az elnökhelyettes tisztségével. Harmadik napirend! pont­ként Kállai László, megyei ta­nácstag ismertette a megyei tanácstagok és állandó bizott­ságok tevékenységének segíté­sére alakított ideiglenes bizott­ság jelentését. Elmondta, hogy a megyei tanácstagok túlter­heltek más funkciókkal és erre hivatkozva sokan nem tudnak eleget tenni kötelességüknek. Munkájukhoz a tömegszervo- zetek, községi vezetők sem ad­ják meg minden esetben a kellő segítséget, de veit már arra is példa, hogy éppen a ta­nácstagok nem éltek ezzel a segítséggel. Többen közülük évek óta egyáltalán nem. vagy csak nagyon kevés beszámolót és fogadóórát tartottak. Következő napirendi pont­ként Suszter Sándornak, a ke­reskedelmi állandó bizottság elnökének az állandó bizottság tevékenységét vizsgáló jelen­téséről nyílt vita. Utolsó napi­rendi pontként dr. Kardos Sán­dor vb. titkár szervezeti kér­déseket terjesztett elő. Minden beszámoló után vita, majd zárszó következett. A ta­nácsülés a beszámolókat és a határozati javaslatokat elfo­gadta. r j Morzsákból — Néhány termelőszövetkezet­ben még dolgoznak a kombáj­nok, az aratógépek, azonban közös gazdaságaink többségé­ben ma már a cséplőgépeké a „szó.” — Augusztus 20-ra befejez­zük a cséplést — így mondták, így mondják ma is a legtöbb községben. S nemcsak mond­ják. A tolcsvai Békeharcos Termelőszövetkezetben nem is ígérték, nem is mondták. Dol­goztak és az elmúlt hét máso­dik napjáig végeztek az aratás­sal is, a csépléssel is, a nyári mélyszántással is. És még vala­mivel: ami kenyérgabonát az ország kenyérellátására szán­tak. sőt a nélkülözhető fölösle­get is odaaták ... Nem túlságo­san sokat, hiszen nem túlságo­san nagy a gazdaság..Azonban amit adtak, elegendő néhány- száz dolgozó, néhányszáz mun­kás egész évi kenyérellátásá­hoz. Országos méretekben számlálva talán csak „morzsá­nak” számít. Azonban mor­zsákból tevődik össze a kenyér és az ilyen „tolcsvai morzsák­ból” kell Összetevődnie az egész ország kenyerének ... E „morzsák” fontosságáról beszélgettek néhány nappal ez­előtt a Malomipari és Ter­ményforgalmi Vállalat megyei vezetői, dolgozói, akik össze­gyűjtik s hófehér lisztként biz­tosítják kinek-kinek minden­napi kenyerét. Lcsz-c elegendő... — Lesz, mert ha nem is volt kiváló az idei termés, amit megyei szinten terveztünk megtermett. — így mondották, igy összegezték a „terményes” emberek. Azonban megjegyez­ték, hozzáfűzték: — Persze, hogy a termés el­jusson oda, ahol arra igazan szükség van, hogy valóban az ország kenyérellátását szolgál­ja, ahhoz megértés, a termelő- szövetkezetek megértése szük­séges! A mi tervünk, a megye terve biztos, sőt még többet is tudunk adni, még többre is ké­pesek vagyunk. S ez szükséges is, hiszen országosan — a ked­vezőtlen időjárás miatt — gyengébb volt a termés a várt­nál. Valóban, itt nem sokat mondhat a szó, itt nem sokat lehetnének, s nincsenek is ren­deletek. Itt csupán emberi megértésre van szükség. Arra, hogy megyénk termelőszövet­kezetei, akik az elmúlt eszten­dőkben, s különösen az elmúlt év őszén, ez év tavaszán sok segítséget kaptak az államtól, megértik-e, megérzik-e mit kell tenniük, mit kell csele­kedniük. Sokan már megértették... — Sokan már megértették, évekkel ezelőtt — hangoztatják az illetékesek. A Szentistváni VII. Pártkongresszus Termelő- szövetkezet tagsága már évek óta csak a fejadagot tartja meg. A fölösleget minden tsz- tag elküldi a népgazdaságnak. — Megkapjuk érte a pénzt, a tisztességes árat, s minek ne­künk a fölösleg, s minek tarta­nánk, amikor tudjuk: más he­lyen szükség van rá- — Ez a véleményük. Vagy itt vannak például a szerencsiek. A Lenin Termelőszövetkezet az elmúlt esztendőben nem a legeredményesebben gazdálko­dott S ma, a jó közepesek kö­zött emlegetik a járásban. Sőt, ami a munkát illeti: az elsők között végeztek az aratással, s végeznek a csépléssel is.... No, és a kenyér... a közösség az országnak adta morzsák? —■ A fölösleg nem marad ná­lunk — mondják a termelő­szövetkezetben. — Mi csak készpénzt osztunk. S a szüksé­ges fejadagot, a szükséges ter­ményféleségeket a tagság kész­pénz ellenében vásárolja meg a közösségtől. Ma és holnap.«« Természetesen ma még nem mindenütt, s nem mindenki gondolkodik így, a leghelye­sebben. Maga a termény; a bú­za, az élet, ma még mint az igazi érték, az igazi pénz él sok évtizedes, évszázados hagyo­mányként tíz- és tízezer tsz- tag tudatában, ismeretében .:. A mezőzombori termelőszövet­kezet tagsága például úgy dön­tött: nem géppel, hanem kéz­zel aratnak, s terménypremizá­lással. 1100 holdnyi kalászosból több mint ezer holdat kézzel arattak. Pedig a tagság egé­sze, a közös, gyorsabban, ol­csóbban arat, ha gépek; kom­bájnok, aratógépek dolgoznak. Azonban ma még másként lát­ják számos más községben, kö­zösségben ... S holnap? A holnap, az igazi közössé­gi élet; a sZentistvániaké, a tolcsvaiaké, a mezőkeresztesie­ké, s mások, ma már a holna­pot példázó élete, útmutatása, kiért, megérteni, hogy egymás nélkül nem boldogulunk, nem nehéz dolog. Csak éppen a teg­nap szokásait a múlténak te­kinteni. s fölös teherként le­rakni — nem könnyű, nem megy egyik napról a másikra. De ez évben — már most, a cséplés kezdetén is tények bizonyítják —. egyre több kö­zösség, egyre több termelőszö­vetkezeti tag adja oda a fölös­leges kenyérgabonát, a maga morzsáit Barcsa Sándor ij Hétvége a mályi tónál Néhány évvel ezelőtt még lakatlan volt a tő környékei .Most, ha Kistokajban megáll a vonat, a kirándulók százai ; jzönlik el a tó partját Horgászok, vitorlázók és evezősök , töltik itt a hétvégét. Több vállalat épített már itt üdülőt, s amint hírlik, a közeljövőben rendezik a környéket, ezzel me­gyénk újabb szép üdülőhellyel gyarapszik. Van, aki házépítéssel <51t! vasárnapját. A nagy munkában segíte­nek a Jöbaráton és ismerések is. f nak, mert a képpel is bizonyíthatja, mekkora csukát fogon. Szabados György Nem balatoni képeslap, hanem a mályi tó egy részlete.*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents