Észak-Magyarország, 1962. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-03 / 180. szám

Péntek, 1962. augusztus 3. BSZ AKMAGYARORSZAG s Girincsi képeslap J£ girincsi termelőszövetke­zet a maga 1500 holdjával és 217 tagja szorgalmával, nem egészen három esztendős te­vékenykedés után, nagy hír­névre tett szert a környéken, s az egész miskolci járásban. Persze, ahogy járjuk a tíz, va­donatúj, milliókat érő épület­ből álló majort, s ahogy hall­gatjuk Kertész Zoltán tsz-el- nök, egykori középparaszt sza­vait, mindjárt nyugodtan meg­jegyezhetjük, hogy a hírnév, a girincsiek boldogulásának oka Káló János bácsi. nem valami természetfölötti csoda következménye. — Mindenki megérti, hogy boldogulni nem lehet másként, csak ésszel, pontosabban éssze­rű munkával. Mi nem néztünk se jobbra, se balra, csak dol­goztunk, s azt tesszük ma is. S tavaly, bár csak 22 forintot oszthattunk egy-egy munka­egységre a nagy építkezések miatt, nem elégedetlenkedett senki, aki dolgozott. Az idén meg olyan biztos a 32 forint, mint az, hogy kétszer kettő négy. Hetvenesek, nyolcvanasok... Kint, a nyári. Nap perzselte határban alig-alig látni már aratatlan táblát. Az egyik dű­lőben, halkan zümmögő, dús \ kalászt döntögető aratógép után serényen hajladozó, gyor­san lépegető tsz-tagok hord­ják a kévét, rakják a kereszte­ket. S amint közelebb ér a lá­togató, csodálkozva nézi — az embereket... Valamennyi fe­jén ősz hajkoszorú, valameny- nyi száj fölött hosszú, ősz ba­jusz ... — Mindannyian nyugdíjasok, de dolgoznak nap mint nap — mondja mosolyogva az elnök. Távolabb fenőkő csendül a kasza acélján. — „Sarkalnak” az aratógép dőlt. — S a kaszás: Káló Já­nos bácsi. Nem kevesebb, mint nyolcvan esztendős, s már a kétszázadik munkaegységet, a nyugdíjasok számára legmaga­sabb „plafont” teljesíti'. Azután valóban pihenhet, bár — ahogy mondja — nem ken.yere a pi­henés. Amíg él az ember, dol­gozzék, alkosson. Hiszen ez az élet értelme. S a girincsi határban negy­ven ilyen ember tevékenyke­dik. A „életet44 laoecló székéi*... Teli zsákokkal megrakott szekér fordul déltájban a Z. Tóth porta elé. Ifjú Fekete An­tal a rakomány tetejéről ki­ált be a nagykapu felett — Megjöttünk a járandóság­gal! — Nyílik a kapu, s né­hány perc múlva a zsákok „el­indulnak” a kamara felé. — így kapja meg ki-ki a le­dolgozott munkaegységért jáVó búzát, árpát — mondja az el­nök. — Nem terveztünk sokat. 2,85 kiló búza és egy kiló árpa egy-egy munkaegységre. Ki- nek-kinek meglesz a fejadag... S hogy a földekről ne hiá­nyozzon a munkaerő, a terme­lőszövetkezet fogata, kinekrki- nek helyébe viszi, kilóra, pon­tosan, ami jár. — Behordjuk a tagoknak a szalmát, a takarmányt, mert a takarmányra se panaszkodhat senki — sorolja Kertész Zol­tán. — Persze mi itt is szigo­rúak vagyunk. — S érdekes, értékes ez a „szigorúság”! Mindenkinek van háztáji állatállománya. 170 darab hí­zott sertést ad a tsz-tagság az országnak, csupán háztájiból. S minden portán megvan a jól- tejelő tehén, az üsző, sok he­lyen a jó pénzt érő sőre. Kell hát a takarmány. Azonban mégsem a szükséglet a döntő, hanem az érdem. Aki 500 mun­kaegységet teljesített, — vagy maga, vagy a családtagokkal egyetemben, — az 1200 négy­szögöl kaszálót kapott. Aki ke­vesebbet, az 800 ölet, aki még kevesebbet, az 400 ölet... Illet­ve munkaegységenként négy kilogramm takarmányt, ponto­san mérlegelve. Ahol több volt, onnan a fölös a közőst il­lette, ahol kevesebb, ott a tsz Felérünk, s íme, a tető alatti rész már teli van száraz, ara- nyatérő árpával. — Hát így próbálunk boldo­gulni ... Persze ez az épület háromszor hoz majd hasznot. Ilyenkor termény van a padlá­son. Később, télen dohánycso- rnózó, mert ötven hold dohá­nyunk van, s az hozza nekünk a legtöbb pénzt... Januárban, februárban meg itt neveljük majd az első csirketumust... Nem, nem kell ehhez bővebb magyarázat. S bizony mindjárt általános, országos gondok jut­nak az ember eszébe. Hány üzemben, s hány községben, ál­lami gazdaságban állnak hóna­pokon át kihasználatlanul a kész épületek ... Girincsen másként van. Már a félig kész építményeket is hasznosítják. Igen, így, csakis így lehet bol­dogulni ... Boldog, nyugodt, kiegyensú­lyozott emberek. Meg is kér­dezzük: — Mondja elnök elvtárs, miért vannak gondok itt, a szomszéd községekben. Köröm­ben, s másutt. Hiszen szomszé­dok, rokonok... — Engedjék meg, hogy ne mondjak sokat... Mi szere­tünk dolgozni, s mindig az egyenesebb utat nézzük. Ná­lunk is emlegették néhányan a tagok közül; — Körömben, Csécsén ré­sziben dolgozzák a kukoricát Nálunk miért nem lehet? — Leültünk számolni. S ki­derült, hogy becsületes premi­kiegészítette. S aki nem dolgo- zálással, minden kerülő nélkül, Terményt hordanék haza „. tsz tagjainak. Képünkön Z. Tóth An- lilíf Portája elölt állt meg a tsz fogata, hogy a június 31-ig teljesített 131 munkaegység után 191 kilogramm árpát adjanak át. zott rendesen — bár ilyen ke­vés van Girincsen —, az vegye meg a szükséges takarmányt pénzért... S a tsz-tagság versengést folytatott és folytat, hogy ki­ki megérdemelje azt az 1200 ölet, vele a megbecsülést és természetesen munkája után a boldogulást. Szigora takarékosság — példaként... Félig kész, vályogból és tég­lából vegyesen rakott épület. Kétharmadán már palatető van, . egyharmadán azonban még a levegőég a tető ... — Jöjjenek csak utánam, a padlásra — invitál az elnök,.. Mű már a fiatalok is érdeklődnek a halászat iránt A Tisza Borsod megyei szakaszának alsó részén, a Tisza- szederkénylől Tiszabábolnáig terjedő, mintegy 60 kilométeres szakaszon fekvő községekben lakó halászokból alakult meg a mezöcsáti Szőke Tisza Halászati Szövetkezet. Ezen a vidéken több mint 400 éves múltja van a halászatnak, mely egykor a lakosság főfoglalkozása volt. A Tisza-menti községekben, Ti- szatarjánban, Tiszakeszin, Tiszadorogmán lakó halászok köz­ségek szerint egy-egy „halász-bokrot” j alkotnak, s közösen dolgoznak, Leginkább pontyra, harcsára és az igen ízletes, de ritkább kecsegére és süllőre vetik ki hálójukat. A halászati szövetkezet fennállása óta a tagok 700 mázsa halat fogtak ki a Tiszából. A halat a mezöcsáti halászcsárdá­jukban dolgozzák fel, más részét pedig a környező piacokon árusítják. A halászszövetkezet valamennyi tagja szakmunkás vizs­gát tett. Legöregebb tagjuk az Ároktő községben lakó 72 éves Nagy János, alti 50 éve keresi kenyerét ezzel az ősi mester­séggel. A korábbi évekkel ellentétben most már a fiatalokat is vonzza ez a foglalkozás. A közelmúltban lépett a szövet­kezet tagjainak sorába a Tisza turjánban lakó 23 éves Varró József,' kinek elődei szintén tiszai halászok voltak, s most ő maga is halász tanuló. A halászati szövetkezet rendszeresen fizet munkaegység JMHeget. Az őszi nagyhalászatra a szövetkezet két új motorcsóna­kot és új felszerelést vásárol. mi boldogulunk jobban. S az­óta nincs bökkenő. Háromszor megkapáltunk mindent. Sőt, hogy legyen munka a tagság­nak, a családtagoknak, még a tarlót is felgereblyéztettük ké­zi gereblyével. Ne vesszen egy szem búza se kárba ... — S így teszünk holnap is. Másként nem léphet előre az ember.... Barcsa Sándor Határidő előtt egy hónappal kezdték meg az autokláv hengerek beszerelését a Bereute! Könnyűbetongyárhan A Borsodi Hőerőmű pernye­salakjának gazdaságos haszno­sítására új gyárat építenek a kazincbarcikai ipartelepen. A több mint 200 millió forintos beruházással készülő könnyű- betongyárban az eddig értékte­len pernyéből évente 180 ezer köbméter, úgynevezett gázszili- kát íalazóelemet: középblokko­kat és falpanelokat készítenek. Ez a mennyiség évi 10 ezer la­kás felépítéséhez elegendő. Az új gyár termelő üzeme lénye­gében egy 195 méter hosszú és 165 méter széles, U-alakú épü­letcsarnok lesz. Ebben anyag­előkészítő, öntő, betonérlelő és tároló üzemet alakítanak ki. így az előkészítő üzembe szál­lított pernye a csarnok végén mint kész épületelem kerül a tárolóba. Az év elején, amikor a 31. sz. Építőipari Vállalat dolgo­zói hozzáfogtak a gyár alapo­zásához, az üzem korszerű gé­pi berendezéseinek nagyobb része már megérkezett a Len­gyel Népköztársaságból. Ez ar­ra serkentette a dolgozókat, hogy munkájukat meggyorsít­va, lerövidítsék az építési ha­táridőket. Ezért a párt VIII. Öt év alatt 200 ezer tonna perlitet termeltek ki Pálháza község határában öt éve kezdték meg az építő­iparban egyre nagyobb tért hóditó perlit bányászatát. A zemp­léni hegyekhez tartozó vonulatokban a kutatások során több millió tonna értékes, bányászkodásra alkalmas kőzetet tárlak fel. A magyar perlit meghódította a világpiacot, s ma már több országba exportáljuk. A Hegyaljai Ásványbánya és Örlőmű Vállalat az idén teljesen gépesítette a külszíni- bá­nyászkodást. Egy nagyteljesítményű kotrógéppel a perlit fö­lötti földréteget szedik le, míg a második kotrógép a perlitet termeli ki. Öt esztendő alatt, augusztus 1-ig 200 ezer tonna perlitet termeltek. Igen sok gondot és veszteséget jelentett, hogy a már fel­dolgozott anyag a gyakori átrakás miatt erősen porlódott. Ezen most úgy segítettek, hogy különleges, billenős gépkocsik­kal szállítják a perlitet a sátoraljaújhelyi vasútállomásra, ahol közvetlenül az export-vagonba ürítik. Ezzel elkerülik a négyszeri átrakást és így minőségileg jobb perlitet szállítanak a megrendelőknek. kongresszusa tiszteletére vál­lalták, hogy az új létesítményt határidő előtt egy hónappal* december 31-re átadják a sze-' reléknek. A hatalmas üzem­csarnokot hagyományos mód­szerrel és előregyártott ele­mekből építik fel. A csarnok tetejének nagyobb részét pe­dig egyenként öt centiméter vastag és 24 tonna súlyú, íves dongahéj szerkezettel fedik be. A munkák meggyorsítására mind a beruházók, mind az építők számos újítást vezettek be. A meleg, nyári napokon meggyorsult az üzemcsarnok építése. A 17 méter magas anyagelőkészítőnek már a leg­felső szintjét falazzák, az öntő és betonérlelő üzemekben pe­dig a dongahéjak beemelését végzik. Kovács Péter 12 tagú brigádja az első, 24 tonna sú­lyú tetőelemet négy óra alatt, a tizenkettediket már 45 perc alatt helyezte az üzem pillé­reire. A brigád az év végéig még 97 dongahéj szerkezetet emel be. A munkák annyira előrehaladtak, hogy a betonér­lelő üzemben a határidő előtt egy hónappal megkezdhették az egyenként 56 tonna súlyú, úgynevezett autokláv hengerek beszerelését, Ezekben a hatal­mas hengerekben érlelik majd a különböző sablonokba öntött könnyűbetont. Az ÉM. 1. szá­mú Gépszerelő Vállalat dolgo­zói 10 ilyen hengert szerelnek fel. Öntözés 2509 holdon — Korai primőráruk Négy tss együttes terve A kemizálásoh, a gépesítésen kívül a mezőgazdaság fellen­dítésének legfőbb feltétele most az, hogy minél nagyobb területen valósítsuk meg az öntözéses gazdálkodást. Számos helyen hálózzák már be vízcsövek a szántóföl­det, szórják a vízágyúk a mes­terséges esőt, hogy ellensú­lyozzák a természet mostoha- ságát. Sajóköröm határában még nem látni vízágyúkat, csupán a képzelőerő formálja elénk a jövőt, amely most még csak tervekben él. Négy tsz: a kesznyéteni, a girincsi, a körö­mi s a sajóhídvégi fogott ösz- sze, hogy létrehozzák megyénk legnagyobb öntözéses kultúrá­ját. Itt, a Hemád mentén, a kö­römi határban egyszerre két adottság található még: a kö­zelben folyik a Hernád-esator- na, s a körömi tsz földjén, a múlt év szeptemberében olaj helyett egy 96 fokos hőforrás buggyant fel. A melegvíz ért­hetően nagy örömet és sok el­képzelést szül. Ez támasztja a gondolatot, hogy a négy tsz- nek össze kell fognia. A megyei tanács beruházási irodájának segítségével el is kezdődött a munka, s úgymond testet ölt az elképzelés. A kút megnyitása után felvonult a Borsod megyei Építő és Tatarozó Vállalat, s Telték az üvegházakba, s ha­marosan (augusztus közepén) megjelenik egy hivatalos kül­döttség, hogy átadja az első lé­tesítményeket. melyekre több A IiaH-atöli.iz távolról. 1964 eleién tübb ilyen létesítmény készül el. ma már messziről látni az építők kezenyomát. Üvegezett hollandi-ágy, hajtatóház kí­nálja magát megtekintésre. A vízvezető csöveket már besze­Egy óra a selyemréti munkásszállóban , ___. , vegyes izgalom fogott K íváncsisággá! amikor beléptem az új, selyemréti munkásszálló ajtaján. Le­nyűgözően szép az előcsarnok — állapítottam meg magamban —, s elindultam végig a ki­halt folyosón. De nem sokáig mehettem „fel­fedező utamon”, mert néhány lépés után egy szigorú hang megálljt parancsolt. Ijedten fordultam hátra. Eddig észre sem vettem a portásfülkét, s most onnan jött a hang: — Ne menjen tovább, forduljon vissza! Majd előkerült a hang tulajdonosa is, és csak akkor nyugodott meg kissé, amikor meg­tudta, mi járatban vagyok. — Tudniillik ide nők, hozzátartozók nem léphetnek be. legfel­jebb csak az előcsarnokig — magyarázta buzgón. De szerencsére már jött is a gondnok elvtárs: Haraszti Árpád, s én végre — most már legálisan is — elindulhattam vele felfelé. Csend volt mindenütt, a folyosók és a szobák is üresek, sehol egy ember. Szombat délelőtt tíz éra körül még mindenki a munkahelyén dolgozik. így aztán nyugodtan beszélgethet­tünk, senki nem zavart. — Bezzeg délután! Minden negyedórában kopognak, s jön valaki, hogy elmondja gond- ját-baját. Sokszor még családi perpatvarban is hozzám fordulnak tanácsért. De ezt nem panaszképpen mondom, szívesen segítek min­denkin, hiszen nagyon megszerettem ezt a munkát, s főleg szeretem az embereket Eleinte sok éjszakámba került, annvi gondom, munkám volt. De mégsem volt hiábavaló, erről ma már bárki meggyőződhet. Sokféle ember lakik itt rövidebb-hosszabb ideig, s nem volt könnyű dolffa a gondnoknak, amíg rá tudta szoktatni a szálló lakóit a meg­felelő tisztaságra és fegyelemre. Alig rendezkedtek be a szállóban — egy hétig minden nap 100 ember érkezett — máris jöttek a problémák. Egyesek egyszerűn fittyet hánytak a házirendre, ittasan jöttek haza kapuzárás után, s amikor a portás ezért nem akarta őket beengedni, fenyegetőztek, hangos­kodtak. Mások egyáltalán nem tartották be a legelemibb tisztasági követelményeket, be­piszkították az á&vnemüt, szemeteltek. Á jó­zan érvelés ezekre nem nagyon hatott. Más eszközökhöz kellet folyamodni. Néhány nem oda való embert kiutasítottak a szálló­ból. Ügy látszik, ez hatott. Ha most új ember érkezik, már maguk a régebbi lakók oktatják ki az itteni szokásokra, megmagyarázzák neki a „követelményekét”. Szétnézünk a szállóban. Lépteink zaját fel­fogják a szőnyegek. Itt is — ott is bekukkan­tunk egv-egy lakószobába. Négyszemélyesek ezek a szobák, a megvetett, ágyakon szinte vakít a fehér huzat. S mindenütt példás rend és tisztaság. Közben néhányan már hazafelé jönnek. Az egyik menetközben véletlenül összehúzza a szőnyeget. Haraszti elvtárs szigorúan néz utána, aztán megjegyzi: — Ha maga nem lenne itt, ezt az embert most egy kicsit összeszidtam volna. — Látva csodálkozásomat, még hozzáteszi: — Mert nem igazította meg a felgyűrődött szőnyeget. »'.„„íj búcsúztam el, mert Joleso érzéssé! Iáttam. m minden fel_ tétel biztosított a kényelemhez, a kulturált élethez. Csak az embereken múlik, hogy hogyan élnek a lehetőségekkel. Gyárfás Katalin mint egymillió forintot költöt­tek. ősszel már megkezdődik az elképzelések gyakorlati meg­valósítása is. Paprika, paradi­csom, s más kertészeti növé­nyek palántáit nevelik, hogy mire elérkezik a kiültetés ide­je, földbe tudják rakni. S ez csak az első fázis. Balló Ödön, a megyei tanács tsz-beruházási irodájának fő­mérnöke a következőket mon­dotta:-1964-ig 9 és félmillió Ft-ot használunk fel hollandi-ágyak, szaporítóházak építésére, s így mintegy 6 és félezer négyzet­méteren nyílik lehetőség palán­tanevelésre. Az utószezonban paprikát, salátát, hagymát, pa­radicsomot is lehet majd ter­melni. A tsz-e.k számára külö­nösen azért jelentős a hajtatók megépítése, mert így a szoká­sosnál 2—3 héttel előbb küld­hetnek friss árut a piacra; S az egyik tervi szüli a má­sikat. A hajtatokban előállított palántákat a legcélszerűbb mindjárt a közelben felhasz­nálni. így támadt az á gondo­lat, hdgy tovább kell lépni, s nagyobb területen, mintegy 200 holdon öntözéses kertészetei kell létrehozni. A kertészetet a körömi hajtatóházakből lát­ják el palántákkal.’ Az öntö­zéshez szükséges vizet a Her­mád adja, s annyit, hogy nem­csak a kertészetnek jut, hanem a szántóföldi növényeknek, a takarmányföldekre, a rétekre is, mintegy 2500 holdra. Me­gyénknek idáig ez a legjele.i- tősebb öntözési terve. S a t r* vek elkészítéséhez az AGKO TERV, illetve a Vízügyi 1 ar- vező Vállalat már hozzá is Iáé tottj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents