Észak-Magyarország, 1962. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-14 / 163. szám

ESKÄ«MAG¥ARÖRSZÄ@ Szombat, 1362. JtíUtts ti, Két évad között Az utóbbi oktatási és nép­művelési évad már mögöttünk van, az új még nem kezdődött. A művelődésügyi osztályokon azonban a nyár sem „üres­járat”, Természetesen összege­zik az elmúlt évad tapasztala­tait, tanulságait, továbbképző tanfolyamokat szerveznek, és felkészülnek a következő évad­ra. Nagyon sok ilyenkor a ten­nivaló, sok a gond: mit, ho­gyan készítsenek elő, hogy a lehetőségekhez mérten minden területen zavartalanul menjen a munka. A napokban Nagy István elvtárssal, a mezőkö­vesdi járá&i tanács művelődés­ügyi osztályának vezetőjével beszélgettünk az elmúlt évad tapasztalatairól és a következő évad feladatairól. — Előzetesként talán annyit — kezdte —, hogy az elmúlt évad különösen gazdag tapasztalatokat hozott, hiszen lényegében az első év volt, amikor az oktatás és népművelés feladatait együtt kellett az osztálynak ellátnia. Az oktatás területén igen nehéz problémákkal küzdöt­tünk. Gondolom, sokak előtt emlékezetes még Cserépváralja esete, ahol pedagógushiány miatt nem tudtuk időben el­kezdeni a tanévet. Egy fél évig Budapestről kaptunk nevelő­ket. később pedig képesítés nélküli tanítókat alkalmaz­tunk. Az iskolák eredményei azonban így is szépek. Csak egy adatot említek: a járás ál­talános iskoláinak tanulmányi átlaga 3,27. Ez körülbelül 8000 gyereknek az eredménye. Szép eredményeket értünk el a poli­technikai oktatásban, a mun­kára nevelésben és az ateista nevelésben is többre halad­tunk, mint az előző évben. A népművelésről szólva: a tanév elején nevelőinknél ta­pasztaltunk ugyan némi bi­zonytalanságot, de a pedagógu­sok ezen csakhamar túljutot­tak és nagyon lelkiismeretesen látták el feladatukat az isko­lán kívül is. Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha meg­említem, hogy például az isme­retterjesztő előadások számát, látogatottságát tekintve, elsők lettünk a megyében. Külön szeretnék szólni az öntevékeny művészeti munkáról. A májusi seregszemle igen jól sikerült. Például az ezernél nem több lakosú Kács község olyan iro­dalmi színpad műsorral szere­pelt, hogy tagjai a megyei be­mutatóra is eljutottak. A tánc­csoportok közül különösen a tardiak szerepeltek jól. A népi játékból a mezőkövesdiek, énekből a szentistvániak és a mezőkeresztesiek adtak emlé­kezetest. Színdarabot kivétel nélkül minden község kultúr- csoportja bemutatott. Néhány helyen azonban erősen érez­hető a „kassza-politika” szem­lélet, ami ellen természetesen eddig is felléptünk, és ezután sem engedünk teret az ilyen daraboknak. Szeretném hang­súlyozni, hogy Mezőkövesden a gimnázium nagyon sokat segí­tett abban is, hogy helyet biz­tosított a csoportoknak. Ná­lunk kevés a hely, és ezért a gimnázium segítségét igen nagyra értékeljük. Jelenleg legfontosabb fel­adatunknak tartjuk a zavartalan tanévkezdés biztosítását. Tíz pedagógust kaptunk, de ennyi, vagy csak valamivel kevesebb, el is megy járásunkból, tehát számottevő változás ezen a téren nincs. Cserépváralja most is problé­ma. Szeretnénk egy stabil ne velőgárdát kialakítani, mert enélkül nem lehet eredményes munkát végezni. Mezönagymi- hályban a nagylétszámú osztá­lyok okoznak gondot. Tanuló­csoport-bontással próbálko­zunk, de ez szintén csak meg­felelő létszámú nevelővel való­sítható meg. Csincsetanyán öt tanulócsoport van és négy ne­velő: szintén megoldatlan kér­dés. Az új tanév előkészítésé­nél természetesen sok más, szokásos feladattal is kell fog­lalkoznunk, de ezeket fölösle­ges lenne részletezni. Ami a jövő évad népműve­lési munkáját illeti, röviden így foglalhatjuk össze elképze­léseinket: segíteni a tsz-eket Termelőszövetkezeti klubokat akarunk létesíteni, a tsz-aka- démiák mellé pedig szakmá­sító tanfolyamokat szervezni. Es természetesen szeretnénk, ha az új évad még jobban si­kerülne az utóbbinál. Az is­kolai és a népművelési munka is. Az új évad kezdetéig hosszú idő van még hátra. A sikerért — gondos előkészítéssel — so­kat lehet tenni ebben a járás­ban is és a többiben is. (pt) Példamutató eredmény « Az Ózdi Kohászati Üzemek« központi villanyszerelő műhe- lye pontos és jó munkája ré-e vén, a gyár legjobbjai közé® tartozik. Az üzem negyvenkét® dolgozója 12 munkabrigádba! csoportosulva végzi felelősség-e teljes feladatát, s tavaly ősztől® valamennyi munkacsapat a <* szocialista címért versenyez. * Ez év elejétől pedig, a kong-® resszusi verseny kibontakozása® óta, «jgyedül a gyárban a szó- ® cialista műhely cím megszerző-® sét is célul tűzték ki maguk 2 elé. Eddig a versenyszerződés« valamennyi pontjának eleget % tettek. A napokban újabb de-® rekas munkával váltották ki ® az elismerést. Meghallották® ugyanis, hogy az ózdi járás® egyik kis, meglehetősen eldu-® gott falujában, Szentsimonban ® a termelőszövetkezet villamo- e sítása vállalkozó hiányában ® elhúzódnék, jóllehet, a villamos,® fővezeték az Északmagyar >r-® szágí Áramszolgáltató Vállalat® dolgozóinak jó munkája ered-® ményeként ott halad el a kö- 2 zös gazdaság közelében, A vií-® lanyszerelő műhely dolgozói • nem tétlenkedtek, hiszen ver- o senyszerződésükben bizonyos ® társadalmi munkát is vállaltak. <*> Pazur István műhelyvezető» irányításával az üzem dolgo- ® zói — köztük még a műhelybe® politechnikai oktatásra járó« gimnazisták is — hozzáláttak® a közös gazdaság villamosítá-® sához. Lelkes munkával egyik® napról a másikra felszerelték® a villanyt. ® Asszony a faipán Amikor Jaihalom-tanyán jártunkban el- nrruKor mondtuk, hogy olyan asszonyról szeretnénk írni, aki férfimódra helytáll poszt­ján, a Taktaközi Állami Gazdaságnak ebben a korszerű állattenyésztési központjában, min­denki egybehangzóan a Kulcsár Antalné nevét említette. S mindjárt azt is hozzátették, hogy nemcsak férfimódra, hanem — ha kell — férfi helyett is elvégzi a munkát. Évek óta a tehenészet ehetőjében dolgozik férjével együtt. Férfinak való, kemény munka van itt, gyakran kell emelgetni a teheneket, kisborjakat. Állattenyésztési tanfolyamot is végzett, hogy elméletileg is elsajátítsa a vem­hes állatok gondozásának, a kisborjak nevelé­sének szakismereteit. Amikor pedig a férjét súlyos szemsérülés érte és gyógykezelésre kór­házba szállították, ahol hat hónapig kellett feküdnie, Kulcsárné a helyére állt, s ettől kezdve maga vezette le az elléseket. A borjak etetéséhez magához vette 17 éves leányát, Ilonát. Férfiakat is próbára tevő, nehéz mun­kát végeztek ketten egy fél éven át. Kulcsár Antal már felgyógyult, s a közmeg­becsülésnek örvendő házaspár újra együtt dol­gozik az elletőben. Átlagosan 30 vemhes tehe-J nük van, ebből 2—3 ellés esik minden napra.® S bizony gyakran éjszaka is az istállóban kellj őrködniük, hogy az állatok szerencsésen vi- ® lágra hozhassák borjaikat. Bérezésük a szapo- • rulat és a kisborjak súlygyarapodása alapján 2 történik, ezért az újszülött jószágokat az ellés • után 24 órával lemérik, s ehhez arányosítják J további fejlődésüket. A kisborjak az anyjuk- • kai együtt két hétig Kulcsár Antalék gondo- • zásában vannak, és csak azután kerülnek a • mesterséges nevelőbe. • A munkát megosztják egymás közt. A% « muilKai ££rj a vem]les tehenek eteté-® sét, gondozását, az istálló takarítását végzi, J Kulcsárné pedig a fe.iést és a kisborjak szop- ® tatását. A munka nehezénél, az ellésnél azon- * ban segít férjének. Szépen keresnek, a pré- « miummal, nyereségrészesedéssel együtt olykoréi az 5000 forintot is eléri a kettőjük havi fize­tése. örülnek a szpp jövedelemnek, de még ennél is jobban annak a szeretetnek, megbe­csülésnek, amellyel a Taktaközi Állami Gazdaság vezetői, dolgozói körülveszik mun­kás, példamutató életükért (h. j.) Qe.g,y,zete.k Egy statisztika margójára Ej' gy beszédes statisztikát mutattak a napokban Sátori, aljaújhelyen. Kommentár nélkül is sokat mondanak, a számok. Kijegyeztem a legfontosabbakat. íme: 1958-ban összesen 11 erőgép volt a termelőszövetkezetek*; ben. 1962-ben már 168. a gépállomásokéval együtt pedig 389) s amíg 1958-ban 604 hold szántóra jutott egy erőgép, 1962-beií minden 220 holdra. Még talán annyit, hogy amíg négy évvel ezelőtt egy komé. bájn sem volt a járásban, pár hét múlva 44 áll munkábaí hogy megkönnyítse a nehéz munkát, az aratást. De csatiam kozik rrtég ezekhez az ugyancsak meglévő 75 aratógép, ígi a kalászosok hatvan százalékához alig kell kézzel nyúlni, Négy év alatt ilyen hatalmas fejlődés! De méginkább lelkesítő az a terv, amelyet 1965-ig kidolgoztak. Sátoralja­újhelyen pártbizottsági ülésen foglalkoztak az öntözéssel, és a szőlő-gyümölcstermesztés fejlesztésének lehetőségeivel. É szerint a második ötéves tervben csak a termelőszövetke­zetekben 2600 holddal bővül az öntözéses terület, ami az ossz szántóterület 4,2 százalékát teszi ki. De a Bodrogközi Állami Gazdaságban is bővíteni akarják az öntöző csator­nákat. Ügy tervezik, hogy az ötéves terv végén már csaknem háromezer holdon öntöznének. Nemcsak a termelőszövetkezetek és az állami gazdasá­gok anyagi erőforrásainak növelése, hanem népgazdaságunk és külkereskedelmi exportunk szempontjából is jelentős az az elgondolás, amelyet a szőlő- és gyümölcstelepítésre dol­goztak ki. A történelmi borvidéken: Tokaj-Hegyalján a két szocialista szektorban mintegy 800 holdon szőlőt és 2332 hol­don pedig új gyümölcsösöket telepítenek. A szőlőtelepítés zárt területen, fajborokat adó hárslevelű és furmint fajták­kal történik és a szakemberek azzal a kérdéssel is sokat foglalkoznak, hogy az éghajlati adottságoknak és a talaj össze­tételének megfelelően, mely gyümölcsfajták adják majd ű legnagyobb terméshozamot. Van azonban a sátoraljaújhelyi elvtársaknak a megyei vezetőkhöz és a vízügyigazgatóság illetékeseihez egy nagy kérésük. Ez pedig így hangzik: Emeljék meg 1100 holddal a járás öntözéses beruházását, így megoldhatóvá válna a Sárospatak alatt húzódó Füzes-éri csatorna vízkiemelése. A jelenlegi viszonyok mellett ugyanis sem az állami gazdaság, sem a sárospataki Kossuth Termelő- szövetkezet az öntözést nem tudja lényegesen tovább bőví­teni. Ahogy azt Sátoraljaújhelyen számitgatjálc, a Füzes-éri csatorna vizének átemelésével még nagyobb területet öntöz­hetnének, mint amennyit a tervezésnél óvatosan figyelembe vettek és már korán tudnának zöldárut szállítani. A terv lelkesítő és ösztönző. A szocialista szektor erő­södését, a termelőszövetkezetek izmosodását mutatja, ame­lyet az is példáz, hogy az idén a késői kitavaszodás és az időjárás további viszontagságainak ellenére is mintegy 25—30 százalékkal magasabb termést várnak, mint az átszervezés előtti évek átlaga volt. Ft enne van ebben az a statisztika is, amellyel ezt a tudó- sítást bevezettük: nevezetesen, hogy ma már minden 220 hold szántóra jut egy erőgép, tervszerűbben, jobban meg tudják azt művelni. S ez a szám a jövőben csak még ked­vezőbben alakulhat. De be\ine van ebben a szorgalmas em­berek kétkezi munkája, ereje és elméje is: az Emberé, aki azon fáradozik, hogy gépeket tervezzen, csatornákat építsen és szolgálatába állítsa a természet erőit. Önodvárj Mikié« Csaknem ezer..: A MTESZ Borsod megyei In­tézőbizottságához tartozó több mint 20 tagegyesület az idén Vacfnsz Ferenc ; A badság van — érveltem. A ka­pitány, aki kihallgatott, azzal gyanúsított, hogy kommunista vagyok. Nagy nehézségekkel tudtam csak tisztázni maga­mat. Amikor aztán visszatér­tünk a Fort Dewens-i táborba, ugyanez a kapitány osztott be újra Távol-Keletre. Kértem, küldjenek európai támaszpont­ra. Hiába! Koreába kellett menni: ezúttal Choung-Chong tartományba, a negyedik raké­taparancsnokság műszaki osz­tályához. Odafelé a rendfenntartó osz­tag tagja lettem. Azt hiszem, ez afféle próba volt. A legény­ség között elkeseredett hangu­lat uralkodott. Verekedtek és öngyilkossági kísérlet is tör­tént. Nekünk az osztagnál a rendet kellett biztosítanunk. Pisztollyal és gumibottal jár­tunk. Ezen a hajóúton sok el­lenséget szereztem magamnak. De nem tehettem mást, durvá­nak kellett lennem, ha szaba­dulni akartam a gyanúsítások­tól. Talán még máig sem sikerült ez.., Nem vagyok elég kemény és bajtársias. Mesterlövész nem lesz belő­lem, ez igaz. De azért... Nevetséges, Raymond L. Morris kapitány szépléieknek gúnyolt, mert olvastam. Az al­tisztek is rámszoktak. Odáig fajult a dolog, hogy végül ideg­összeomlást kaptam. Megértem Michel Simont, az öreg francia filmszínészt, aki nemrég azt írta végrendeleté­ben, hogy ha meghal, a párizsi kutyatemetőben akar pihenni. Ott legalább igazi barátok kö­zött lesz majd, mondotta. Már megint Okinawán állo­másozik két U—2 típusú gép. Ezek a lökhajtásos távolsági felderítők, amelyekről „be akarunk kukucskálni a Szov­jetunió hálószobájába”. Nyiki- ta Hruscsov használta ezt a kí­18. A gyanú bebizonyosodik Két hétig vártam a válaszra. Figyelmeztettem Lacit — Na- hában adattam postára levele­met —, hogy ne írja ki sem az orvos, sem Fischer nevét, ha­nem csak „doktor”-! és Char- liet emlegessen. íme: „Jártam a doktornők Eleinte nem emlékezett. De nagyon kí­váncsi lett a közlés után. Több­ször elismételtette az üzenetet és azt mondta: nem érti. Még­is, lázasan lapozni kezdett az orvosi naplóban. A „Diary” feliratú vaskos kötetek kato­nás pontossággal, évek szerint sorakoztak a polcán. Az első kötet 1949-ből való. Megtalált valamit az 1950-es jelzésű könyvben. Furcsán nézett rám, s mielőtt válaszolt volna, min­denfélét kérdezgetett. Nem tudom, jól tettem-e, de el­mondtam neki, hogy magyar disszidensek vagyunk, barátom is az, aki a kérést közvetítette, s most a Távol-Keleten teljesít katonai szolgálatot. Erre a köz­lésre barátságosabb lett. — Milyen kapcsolat van az ön barátja és Charlie között? — kérdezte. — Nem tudom — feleltem. Mást nem is mondhattam, mert tényleg nem tudom. Cé­loztam arra, hogy valószínűleg együtt katonáskodnak. (Ezzel azt hiszem, nem követtem el hibát.) A doktor csóválta a fejét és ismételgette: Nem értem a kér­dést. Chariienak tényleg volt egy kisebb műtété — egy csú­nya folt — morogta, s idegesen felnevetett. Az ilyesmi nem újulhat ki. A doktor úgy véle­kedett, hogy a te tisztelt Char- lied feltehetően megbolondult. Kérem, tessék közölni — mondta végül H. Ch. Shmith —, hogy üdvözlöm volt pácien­semet, de gyanúja a műtét okát képező elváltozás kiújulá- sára; nonszensz! Mondja meg neki az ön barátja, hogy kép­zelődik. Egyébként, ha egyszer alkalma lesz Columbiába jön­ni, keressen fel, mert ez az eset engem is érdekel.” S néhány sor Laci levelének utóiratából: „Felkeltetted az én érdeklő­désemet is, öreg fiú. Az orvost láthatóan felizgatta kérdésed. Búcsúzásnál újra a kilétemet puhatolta, s csak akkor csilla­podott le nyugtalansága, ami­kor átadtam neki cégünk egyik hirdetményét hallókészüléke­inkről. Mindjárt kötöttünk is egy kis szóbeli üzleti megálla­podást. írd meg, miért kavarta fel a doktort a látogatásom, miért lepődött meg a kérdései­men?” Nem csaltak hét ösztöneim. Frank hónalján a fénylő borfa­luiét a hajdani SS tetoválás helye. Ez majdnem bizonyos. Fort Jacksonból kisebb sebé­szeti esetekkel mindenkit H. Ch. Shmithhez küldtek akkori­ban. Lehetséges, hogy ugyanaz 3 műszer távolította el Hart már 12 hazai és 7 külföldi ta­nulmányi utazást tett lehetővé a kohászatban, a gépiparban) az elektrotechnikai és más iparágakban dolgozó műszaki szakembereknek. Ennek során több mint száz borsodi mérnök és technikus tekintette meg a lipcsei nemzetközi vásárt, láto­gatott el Romániába, ismerte meg néhány budapesti és vidé­ki üzem működését. Csütörtökön indult útnak al Építéstudományi Egyesület egy csoportja csehszlovákiai ta­nulmányútra. Ez évben ez a 20, tapasztalatszerző körútja a bor­sodi szakembereknek. A terve­zőkből és kivitelezőkből állé csoport több csehszlovákiai építkezést tekint meg; első­sorban az előregyártást, vala­mint a nagyblokkos építkezé­seket tanulmányozza) A MTESZ Borsod megyei In­tézőbizottsága az év hátralévő részében további hat külföldi és négy hazai tanulmányutat szervez. Ezekkel az utazások, kai együtt csaknem ezer bor­sodi szakember ismeri meg néhány hazai és külföldi üzem munkáját. A külföldi tanul manyutakon résztvevők az őszi hónapokban előadásokon szá­molnak be tapasztalataikról. Előkészületek Hz aranyember forgatására Utolsó szakaszához érkezett Az aranyember forgatásának előkészítése; Gertler Viki/# rendező és a stáb egy része Romániába utazott motívum- keresésre. Bejárják majd 3 Vaskapu környékét, az Áldunk festői szépségű szakaszát, hogf megtalálják a filmbéli Senki szigetét. A Jókaí-regény első jelenetei előreláthatólag július máwxEfe felében kerülnek filnaszaJagra, felezést." X Potomac mellett lakó államférfiak tényleg kí­váncsiak. Powers ráfizetett er­re a kíváncsiságra. Szerintem Gagarin és Tyitov után majdcsaknem olyan az U—2, mintha mordállyal lőne valaki a mi gyorstüzelő fegyve­reinkre. Azt hiszem, a Locheed Aircraft Corp. gépei egy kicsit elavultak. Félig vadászok, fé­lig vitorlázók: azt mondják, négy és fél tonnás tolóerejü Pratt—Whitney J. 75-ös típusú lökhajtásos motor működik bennük, szárnyúit csaknem harminc méter széles és borot­vaéles a kormányszerkezetük. Húsz kilométer magasságba emelkednek, nyolcszáz kilomé­teres gyorsasággal járnak. De a hangsebességet nem léphetik túl. Legfeljebb az az előnyük, hogy leállított motorral is vi­torlázhatnak, s jól tudnak fényképezni. Alien Dulles most az U—2-n kívül Tyros fényké­pező szputnyikkai, a Samos és Madas felderítő holdakkal ope­rál. Atombombákat is őriznek itt, a szigeten. Katona Sanyi azt mondja, hogy olyan repülő őr­járatok cirkálnak, amelyek bombát visznek magukkal, s azt bármikor kioldhatják. En­gem főleg biológiai problémák érdekelnek. Olvastam valahol, hogy néhány éve örökléstani tudományos kongresszust tar­tottak Hirosimában, s ott meg­állapították: a bombázás óta született gyermekek közül min­den hetediken kóros elváltozá­sok észlelhetők. Azt pedig egy amerikai őrmestertől hallottam odaát a tengerészeknél, hogy a hidrogénbomba robbanástól elpusztult japán halászok egyi­kének, Kutoyamának a bakan­csa még ma, évek múltán is, rádióaktív sugarakat bocsát ki magából. (Következik: Guerilla szolgálatra alkalmatlan.) bélyegét, amelyik kiegyenesí­tette orrom enyhe hajlatát? * Töprenghetnék ezen, de azt hiszem, értelmetlen dolog. Kezdek-rájönni: semmit sem kell túlságosan komolyan ven­ni, minden, amiből az embe­rek gondot, problémát, tragé­diát csinálnak, nem egyéb, je­lentéktelen tréfánál. Végső so­ron maga az élet sem egyéb ... Nem vagyok elég kemény __ F rank Pollack még a bajtársi- asságomat is kétségbe vonja. Az nem bajtársiatlanság, hogy hetven dollárommal tartozik? Egyszer húszat kért, aztán újra húszat. S nemrég, ahelyett, hogy megfizette volna a tarto­zását, megint kiszedett belőlem harminc dollárt. A többiektől is állandóan pénzt kér. Nem (nerik megtagadni tőle. Mosta­nában feltűnően sokat iszik. Aggódom, mert legalább két alkalommal Andrást is magá­val vitte. Féltem ezt a fiút. Amúgy is hájlamos az iszákos- ságra. Én nem vagyok nekik elég kemény... Már negyedik éve csinálom. Fort Jacksonból a 8. hadsereg 3. hadosztályával Koreába mentem. Másfél évig szolgál­tam ott. Utána következett az a kéthónapos hadgyakorlat, amelyen az a bizonyos inci­dens lezajlott. Azt találtam mondani a szakasz tagjai előtt, hogy „ilyen káoszt, mint itt van, még életemben nem lát­tam”. Elárultak. De hiszen itt, a szabad világban szólássza-

Next

/
Thumbnails
Contents