Észak-Magyarország, 1962. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-14 / 163. szám

2 ESZAKMAGYARORSZÄG Szomftat, 19S2. jnütis S4 A TASZSZ nyilatkozata (folytatás az L oldalról.) zeit fegyverkísérletekre, — hangsúlyozza a nyilatkozat. Az Egyesült Államok kül­ügyminisztériuma ez év július 11-én nyilatkozatot tett közzé, amelyben suta kísérletet tett arra, hogy a Szovjetunióra há­rítsa a felelősséget az atom­fegyverkezési verseny fokozá­sáért, ami pedig a NATO-ha- talmak agresszív politikájának a következménye. Az Egyesült Államok kül­ügyminisztériumának nyilatko­zata az első szótól az utolsóig nem egyéb, mint a tények durva elferdítése. A Szovjet­unió már 1958-ban egyoldalúan megszüntetett minden nuk­leáris fegyverkísérletet és fel­hívta a nyugati hatalmakat, hogy kövessék példáját. A nyugati hatalmak erre hal­latlan méretű nukleáris kísér­letsorozattal válaszoltak, az óceánok óriási térségeit és szá­mos szigetet a halált hozó fegy­ver kipróbálásának és tökéle­tesítésének lőterévé változtat­ták. Az Amerikai Egyesült Álla­mok a jelenlegi nukleáris kí- sérlctsorozattal kihívást inté­zett a népekhez, olyan cseleke­detet hajtottak végre, amely jogos felháborodást kelt száz és százmilliókban. A nyugati hatalmak és első­sorban az Amerikai Egyesült Államok — hangzik befejezé­sül a TASZSZ nyilatkozata — nem akarják megszüntetni a kísérleteket és elutasítják a nemzetközi megállapodás meg­kötésére vonatkozó tudomá­nyosan megalapozott javasla­tokat, amelyek a nukleáris rob­bantások felfedezésére szolgáló nemzeti eszközök .segítségével irányozzák Velő az ellenőrzés megvalósítását. (l|abb Doforinyi n—Ríisk íaláibozó (Folytatás az 1. oldalról.) Hruscsov szovjet miniszterel­nök is rámutatott moszkvai be­szédében az atomháború veszé­lyeire — mondotta Rusk — és felhívta a figyelmet arra. hogy a fegyverkezési verseny mi­lyen hatalmas erőforrásokat von el a békés céloktól. Bejelentette, hogy a laoszi egyezmény aláírása céljából személyesen is Genfbe szándé­kozik utazni és ha találkozik Gromiko szovjet külügyminiszterrel, mcgbeszéShetik a Keletet és a Nyugatot érdeklő egyéb problémákat js. Végül annak a reményének adott kifejezést, hogy Nyugat- Irián kérdését Indonézia és Hollandia közvetlen tárgyalá­sok útján fogja rendezni. Kennedy Foy D. Kohlért nevezte ki moszkvai nagykövetié Kennedy elnök pénteken hi­vatalosan is kinevezte Foy D. Kohlért, az Egyesült Államok új moszkvai nagykövetévé. Kohler, aki Llewellyn Thompson helyébe lép, eddig az ' európai ügyekkel foglalko­zó államtitkár munkakörét töltötte be a külügyminisztéri­umban. A „nagylelkű" hiteleső Ujabh földalatti amerikai nukleáris robbantás Az Egyesült Államok atom­erő bizottsága közölte, hogy pénteken a nevadai kísérleti telepen kis erősségű földalatti nukleáris robbantást végez­tek. Megnyílt a Szőnyi István terem Pénteken, a késő délutáni órákban igen nagyszámú ér­deklődő előtt nyitották meg Miskolcon a Képcsarnok Vál­lalat új, reprezentatív boltját, amelyet Szőnyi Istvánról ne­Tá... tá... ti... ü ... tá... — adja az avatatlanok szá­mára ismeretlen morze-jeleket a repülőtér tavirásza. A morze világában járatlanok számára semmit nem mondanak, csupán idegesítő bugásokat jelentenek a szaggatott füttyök. Pedig éppen a nyugalmat, a bizton­ságos repülést szolgálják. Amint Budapest Ferihegyi re­pülőtérről levegőbe emelked­nek az ezüstösen csillogó gép­madarak, máris táviróösszeköt- tetésbe lépnek Miskolccal. Percenként adják a repülőtér meteorológiai állomásának jel­zéseit: milyenek a légköri vi­szonyok, hogyan kell a gépnek leszálláskor elhelyezkednie. Ti... ti...-ti... tá... tá... tá ... — hallatszik újra a táv- irójel. Budapestről jelzik, hogy a gép -ütban yan Miskolc felé. Kisvártatva megszólal a rövid- hullámú adó-vevő rádiókészü­lék hangszórója. Kellemes ba- ritonháivg köszönti a repülőtér dolgozóit. Budapest—Miskolc légijárat repülőgépe Ónod fölé ért, meteorológiai jelentést kért és engedélyt a repülőtér körze­tébe való berepüléshez. Mind­kettőt megkapja. Alig két perc múlva feltű­nik az óriási gépmadár. Zúgá­sát egyre közelebb hozza a fel­élénkülő szellő. Már látjuk, amint a gép kerekei lassan függőleges irányba helyezked­nek el. Megkezdődik a leszál­lás. Másodpercek alatt egyre nagyobbra nő előttünk a re­pülőgép. Ciklonszerű szél kavar végig a repülőtéren. Megérkezett a gép. Az utasok mosolyogva, jó­kedvűen emelkednek fel a ké­nyelmes bőrfotelekből. Viszont­^UMMUWMUinMNMintltnWHIIMWM j Beszédes hallgatás n i | Régi igazság, hogy a hall- ] | gatás néha ékes beszéd. ; 1 Igen nagy baj az, ha valaki | akkor szól, amidőn hallgat- ] | nia kellene. De meg nagyobb I a baj akkor, ha valaki néma ; | marad, amidőn nem szólni j |— bűn! I Nos, a moszkvai béke- j ! világkongresszus előkészítő j 1 bizottsága nevében Bernal '■ professzor kérdést intézett . a 18-hatalmi leszerelési ér- j I kéziét kormányfőihez a béke j | biztosításának kérdésében. ; | Valamennyi kormányfő te- ! lelt, személyesen, vagy a helyettese, avagy nagyköve­te révén. Egyedül Kennedy hallgat. Egy szava sincs ar­ról. ami most Moszkvában történik. Persze a népek fel­fogják e hallgatás értelmét. Azt hallják ki belőle, hogy ha az USA hivatalos körei a világos kérdésre nem vála­szolnak, akkor már beszelni se hajlandók, sem a le- f szerelésről, sem a békéről. I Ez kényelmes megoldásnak látszik. Csakhogy a háború cs a béke kérdésében a szük- I ségcsség, az idő cs a népek 5 békevágya követeli a pozi- I tív választ. Felelős vezetők- \ nek ebben a világhelyzetben | I nem szabad hallgatniuk. Es | I ha mégis hallgatnak? Rá- § ^döbbenhetnek hamarosan, I ®í«ogy beszélnek helyettük a 1 * — népek. látásra este, köszöntik egy­mást, s elindulnak az autóbusz felé. A pilótafülke ajtajában ma­gas, barnahajú férfi jelenik meg, a gép parancsnoka. Zsig- mond Lajos parancsnok a kel­lemes utazásról, a fenségesen szép nyári reggelről, a tiszta, napfényes időről áradozik. — Érdekes a mi foglalkozá­sunk — kezdi a beszélgetést. — Akárhányszor is repülünk egy-egy vidék felett, minden nap találunk valami újat, va­lami vonzót. — Most is így volt? — így! Éppen mutattam a fiúknak: Mezőkövesd és Mis­kolc között az országúton ti­zenhét vadonatúj kombájn ha­ladt. Mondhatom, gyönyörű látvány volt. Felemelő! Mert láttunk már tankokat is ha­ladni az országutakon. Az bi­zony nem tetszett... — Repülőgép indul Buda­pest Ferihegyi repülőtérre!... Beszállás! — Figyelmezteti az utasokat Kovács Pál, a MALÉV Miskolc repülőtéri kirendeltsé­gének vezetője. A gép legifjabb utasának, az alig 12 esztendős Z. Lacikának még segít is fel­kapaszkodni a léocsőre. Laci magabiztosan foglal helyet az egyik legjobb kilátással ke­csegtető ablaknál, ötödször re­pül már Budapestre. Most egy kis vakációra, üdülésre utazik. Felberregnek a motorok, a gép utasai, s a személyzet bú­csút int a kis ablakokon. A távirász szobájában újabb repülőgépek érkezését jelzik. Különrepülőgépek jönnek. Az Országos Vízügyi Főigazgató­ság sokak által megcsodált „légitaxija” érkezik. A polgári repülőjárat utasai az autóbuszban mesélik a re­pülés élményeit. A Tanácsház téri MALÉV irodában Makó Zoltán irodavezető egymás után veszi az előjegyzéseket a? esti gépre. A beszélgetések és helyfog­lalások közben gyakran csöi- rennek a telefonok. Helybizto­sítást kémek a hivatalok, vál­lalatok, intézmények Buda­pestre utazó küldöttei. Vannak olyanok is, akik csak néhány órára ruccannak Pestre s a repülőgépet veszik igénybe — Sok az utasunk — mondja Makó Zoltán. — Egyre több! Aki egyszer már utazott repü­lőgépen, az ismételten és sok­szor visszatér hozzánk. Uta­saink 60—70 százaléka már „törzsgárda” jelvényt kap­hatna, mert hetenként egyszer, vaev többször Is találkozunk velük. Pásztory Alajos veztek el. Jelen voltak a vá­rosi pártbizottság, a városi ta­nács, a megyei tanács, a tömeg­szervezetek képviselői, a mis­kolci festőművészek és sokan az érdeklődők közül. Az új képcsarnok ünnepélyes átadásakor nyitották meg a miskolci festőművészek kiállí­tását. melyet az emeleti helyi­ségben rendeztek. Elsőként Nagy István, a Képcsarnok Vállalat igazgató­ja üdvözölte az egybegyűlteket. Beszédében szólott arról a nagy munkáról, amí a kép­csarnok átadását megelőzte, majd a miskolci képzőművé­szek munkáját méltatta. Utána Galló Ferenc, a váro­si tanács elnökhelyettese mon­dott ünnepi beszédet. Beveze­tőként arról beszélt, hogy a korszerű üzlet és kiállító he­lyiség méltó folytatása annak a törekvésnek, mely szebbé, tartalmasabbá kívánja tenni a város lakóinak életét, majd Miskolc képzőművészeti életé­ről szólott. Megemlítette, hogy egy kiállítási helyiség hiá­nya nemcsak az alkotóképes és nagyrahivatott művészi gárda problémája volt. hanem a vá­ros kulturális életének egészét tekintve is negatív vonásként jelentkezett.’ A művész és a közönség közötti szorosabb kapcsolat megteremtésének gondolata vezette a városi ta­nács végrehajtó bizottságát, amikor vállalta az üzlet és a kiállító helyiség létrehozásá­nak túlnyomó részét. Ezután Csabai Kálmán fes­tőművész mondott rövid beszé­det, melyben hangsúlyozta, hogy a miskolci festők tovább­ra is igyekeznek tudásuk leg­javát adni; Valószínűleg a magyar ol­vasók is csodálattal olvastak a spanyol munkások bátor harcáról, amely legutóbb Európának ebben a fasiszta országában ismét fellángolt. Csodálhatták hősiességüket, ahogy spanyol elvtársaink felléptek Franco diktatúrája éllen, nagy gondot okozva ki- zsákmányolóiknak. Mint min­denben, ami kártékony, a spanyolországi fasiszta dikta­túrában is benne van a keze annak a l Bonn-nak, amely hangosan hirdeti állandóan önmagáról, hogy „igazi őre a demokráciának és a szabad­ságnak”. Hogy mennyire „igazi őre”, azt akarjuk most magyar olvasóinknak bebizo­nyítani. Mialatt Spanyolországban százezrek sztrájkoltak, azok a spanyol munkások, akik Nyu- gat-Németországban, mégpe­dig a Kassel-i Henschel-Mű- vekben dolgoztak, pénzt gyűj­töttek odahaza sztrájkoló munkástársaiknak. És mi történt? Adenauer kormánya közbelépett. Mégpedig ho­gyan? Ezeket a munkásokat letartóztatták, a gyűjtött pénzt elkobozták, majd a le­tartóztatottakat kiutasították Spanyolországba. Egyetlen hír, de szimpto­matikus és éles fényben vilá­gítja meg a Bonn—Franco cinkosságot. Tulajdonképpen sohasem szakadtak meg teljesen a kapcsolatok e két ország kö­zött. Több ezer, 1945 után Spanyolországba szökött fa­siszta, náci katonatiszt, vala­mint Hitlernek számos diplo­matája tartózkodik Spanyol- országban. Hermann J. Abs volt az, aki a kapcsolatokat hivatalosan is újrakezdte. Ez az Abs multimilliomos. A há­borús gazdaság egyik veze­tője volt Hitler idejében, rá is került a háborús bűnösök listájára. Ez azonban koránt­sem zavarja Adenauert, hogy legszorosabb barátságot 'tart­son vele. Amit Abs megkez­dett Spanyolországban, azt követte a Deutsche Bank, az IG-Farben és a többi nyugat­német monopólium. Leány- vállalatokat Alapítottak ott, a spanyol gyárak részvénytöbb­sége az ő páncélszekrényeik­be vándorolt és 196'0-ra a spa­nyolországi külföldi beruhá­zásoknak már mintegy St százaléka nyugatnémet ere­detű volt. Abs, a háborús bűnös meg is kapta érte ju­talmát FrancotóL Az egyik legnagyobb kitüntetéssel, az Izabella-kereszttel tüntették ki. Ugyanekkor megkezdőd­tek a diplomáciai utazások Bonn és Madrid között. 1953 áprilisa óta egymásnak adják a kilincset Adenauer diplo­matái FranconáL Gerstenmaier, ágykor a Gestapo besúgója, jelenleg a szövetségi gyűlés elnöke, Brentano külügyminiszter, Strauss hadügyminiszter ép­pen úgy, mint mások, elláto­gattak Madridba. Franco kül­ügyminisztere, Castiella, a II. világháború hírhedt, szovjet fronton, Hitler mellett har­coló Kék hadosztályának egy­kori tisztje természetesen hamarosan megjelent Bonn­ban. No, de nemcsak igével él az emtjer. A diplomáciai kap­csolatokat egy 250 millió márkás hitel erősítette, mert — miként a keresztényde­mokrata képviselő Jäger megjegyezte — „Spanyolt ország jelentős oszlopa a kommunizmus ellen védekező Nyugat-Európának”. Aden- auerék nem akartak kevesebb bet, minthogy katonai tá­maszpontokhoz, gyakorlótér rekhez jussanak SpanyolorJ szágban. Franco készségesen teljesítette óhajukat, mert hiszen a nyugatnémet csapa­tok jelenléte nagy segítségére volt saját belső ellenzőkének sakkbantartására. Nem mi mondjuk, a bonni kormány hivatalos kiadvá­nyából idézzük, hogy ez á szövetség, nevezzük nyugodj tan összeesküvésnek, „a régi barátság alapelvein nyug-' szik”, vagyis Hitler és Franco barátságáén. És hogy még jobban értsük a dolgot, ErJ hard nyugatnémet gazdasági miniszter jelentette ki Mad­ridban: „Spanyolországban á sajátos társadalmi rendszert kell megőrizni” Milyen kí- nos, hogy Franco fasiszta külügyminisztere, Castiella is megjegyezte Bonnban: „mindJ kettőnknek közös alapelveink vannak az áUamrendről”. így van ez és nem más­képp. Erich-Peter Trog :• *:• .>•>o.;. Heti külpolitikai összefoglal ónk i. lyen „hasznok” származnak az ilyesfajta magaslégköri rob­bantásokból az emberiségre nézve? Először is igen nagy távol­ságra megromlik, vagy éppen teljesen megszűnik a rádió­összeköttetés, talán éppen ak­kor, amikor egy, tengeren há­nyódó hajónak, vagy viharba került repülőgépnek a legna­gyobb szüksége lenne a segít­ségre. Arról, hogy a rádióhall­gatók örömét és a hírügynök­ségek távközlő gépeinek tévé- kénységét is megzavarja az ilyen légikalózkodás, már nem is beszélünk. Az űrhajózást is hosszú idő­re visszavetheti ez a kísérlet, mivel a magaslégkör megfertő­zése miatt, s mivel a robban tás véglegesen is átalakíthatja a légkörnek a rádió-irányítás szempontjából oly fontos öve­zetét: az ionoszférát — lehet, hogy úgyszólván elölről kel! kezdeni előbb a csupán műsze­rekkel, majd állatokkal vég­zett űrkísérleteket. Ilyesfajta „előnyök” és „gyö­nyörök” várnak tehát az em­beriségre a magaslégköri atomrobbantás következtében. Ráadásul ez a robbantás pon­tosan olyan időpontban tör­tént, amikor tárgyalások foly­nak a szovjet—amerikai űrku­tatási együttműködésről, s ami­kor Moszkvában éppen most folyik a leszerelési és béke-vi- lágkongresszus. Ki adna hitelt ezekután annak az amerikai állításnak, hogy az Egyesült Államok a leszerelés és az űr­kutatási együttműködés híve? Hruscsov felszólalása a béke-világkongresszuson Az Egyesült Államok min­denesetre elérte, hogy a moszk­vai kongresszus felszólalói sor­ra, egymás után mélységes fel­háborodással ítélték el ezt az amerikai proyolcációt. Földünk több mint száz országából ér­kezett egyszerű emberek és vi­lághírű tudósok, művészek, közéleti személyiségek vélemé­nye, meggyőződése, világnézete nagyon sole kérdésben külön­bözik egymástól. Ez egyébként a kongresszus plenáris ülésein es a bizottságokban elhangzott felszólalásokból is kitűnik, hi­szen itt bárki, fenntartás nél­kül, a legdemokratikusabb kö­rülmények között, szabadon el­mondhatja és el is mondja, ami a szívén fekszik. De egy dologban egyetlen hatalmas folyamban egyesül a békemoz­galomnak ez a sok-sok ága: a felszólalók kivétel nélkül hang­súlyozzák, hogy az általános és teljes leszerelés a béke legfon­tosabb záloga. Éppen ezért a moszkvai kongresszus szószé­kéről mélységes felháborodás­sal és haraggal ítélték el a fel­szólalók az amerikaiak magas- légköri robbantását. Nagy figyelemmel hallgatták a kongresszus résztvevői Hrus­csov elvtársnak, a Szovjetunió miniszterelnökének felszólalá­sát. A szovjet kormányfő telje­sítette Bernal professzornak, a Béke-Világtanács elnökének kérését, amelyet a genfi, tizen- nyolchatalmi‘1’ leszerelési érte­kezlet kormányfőihez intézett. Hruscsov elvtárs ismertette a szovjet kormány és a szovjet közvélemény álláspontját a le­szerelés és a béke kérdéseiről. Nagy megértéssel fogadták azt a fejtegetését, hogy nem „az el­rettentés egyensúlya”, nem az óriási összegeket megemésztő és az emberiséget, a földi éle­tet kiirtással fenyegető atom- íegyverkezési verseny, hanem csakis a leszerelés biztosíthatja a békét. Az egyik háborús gyújtó­pont, Nyugat-Berlin esetében a szovjet kormányfő újabb kon­krét tervét terjesztett elő a kérdés megoldására. A nyugat­berlini megszállási rendszer­nek így is, úgy is véget kell vetni, ezért a jelenleg Nyugat- Berlinben tartózkodó angol amerikai és francia csapatokat váltsák fel az ENSZ zászlaja alatt tevékenykedő norvég és dán, vagy belga és holland, il­letve csehszlovák és lengyel csapatokkal. Vajon a Nyugat megegyezési készségét mutat- ja-e, hogy ezt a nagyon is mél­tányos javaslatot előbb a nyu­gati sajtó, majd Rusk amerikai külügyminiszter hivatalosan máris elutasította? A moszkvai értekezletről Kennedy egyszerűen nem akar tudomást venni; a Bernal pro­fesszor felhívására érkezett francia és angol „válasz” pedig azt mutatja, hogy a Nyugat úgy akarja feltüntetni a lesze­relési és béke-világkongresz- szust, mintha ott semmi más nem folynék, csak kommunista propaganda. A moszkvai kong resszus valódi hatása nyilván csak hetek, hónapok, sőt évek múlva mérhető majd le igazán — annyi azonban máris meg­állapítható, hogy a kongresz- szus résztvevőinek világnézeti különbsége nem akadályozza, hogy a leszerelés megvalósítá­sa, a béke megvédése céljából a világon minden jószándékú ember egyesítse erejét. A vi­lágközvélemény pedig oly ha­talmas erő, amelyet a nyugati világ vezetőinek is minden­képpen figyelembe kell venni­ük. Megegyezés Algériában ? A múlt héten tovább zajlot­tak az algériai események is, Az FLN két csoportja tárgyaJ lásokat folytatott Rabatban, Marokkó fővárosában. E tár­gyalásokról semmi konkrétum nem szivárgott ki ugyan, da néhány tényből mégis követ- keztetni lehet arra, hogy mi is történt Rabatban; 1. Ben Bella miniszterelnökhelyettes azóta már visszatért Algériába; 2.' Ben Khedda miniszterelnök, és Ben Bella is minden beszédük­ben hangsúlyozzák az egység fontosságát az FLN-en belül. Úgy fest tehát a dolog, hogy az FLN mindkét szárnyának veJ zetői kompromisszumra törek­szenek, s ez a kompromisszum legalább is ideig-óráig —« valószínűleg meg is valósul. Hogy aztán ez a megegyezés meddig fog tartani, az bizony nagy kérdés, hiszen —• amint a tények mutatják — Algériában éppen úgy, mint más, függet­lenné vált országban is, a fügJ getlenség kikiáltásának pillaJ natában felvetődött a nagy kén- dés: hogyan tovább? S ezt a kérdést sehol sem lehet megJ kerülni, erre az élet feleleteli követel. Ami Algériát illeti,' nagyon nehéz eligazodni a feJ lek álláspontját illetően. MinJ denesetre úgy tűnik, hogy Ben Bella inkább az afrikai álla-' mok casablancai csoportjához áll közelebb, Ben Khedda pe­dig a francia érdekeket inkább’ kiszolgáló Brazaville-i cso­porthoz. Mindenesetre áruld jel, hogy a francia polgári sajJ tó teljes egészében Ben Khed- da mögé állt. Algériában tehát nem személyi ellentétekről van szó, hanem nagyon is fon-' tos politikai kérdésekről fo­lyik a vita. Pinczési Pál REPÜLŐGÉP INDUL;:: Az amerikai mesterséges hold szépséghibái Felejthetetlen, egész életrí i szóló élményben volt részük s ; héten a francia, az angol és az i amerikai televíziós nézőknek, j Először láthattak életükben j olyan televíziós közvetítést, i amelyet az Atlanti-óceán mind­ekét partjáról egyaránt egy j mesterséges hold segítségéve] ! sugároztak. Sőt, a Telstar-nak | nevezett amerikai szputnyik j kifogástalan telefonbeszélge- : test is közvetített Anglia és az I Egyesült Államok között. A technika csodái tehát napja­inkban tovább szaporodnak, s a holnap, meg a holnapután nyilván újabb, meg újabb meglepetéseket tartogat szá­munkra. Csakhogy ? Csakhogy ennek az amerikai kísérletnek volt egy kisebb és egy nagyon nagy szépséghibá­ja. A kisebb az volt, hogy a Telstar fellövéséhez az Egye­sült Államoknak semmi köze sincs, ez egy nagy, mammut- vállalat egyéni kezdeményezé­se volt. A Telstar tehát — ha Úgy tetszik — az első „maszek szpútnyik” a világon. Ez a szépséghiba azonban még elvi­selhető lenne, elvégre a mono­póliumok országában az ilyes­mi szinte törvényszerű is. A dolog óriási szépséghibája vi­szont az, hogy a hivatalos Amerika, az USA kormánya a Telstar fellövése előtt 48 órá­val magaslégköri nukleáris robbantást hajtott végre. Ez a robbantás pedig nemhogy segí­tette volna, hanem nagyon is akadályozta és akadályozza a távközlést, a hang- és a kép- továbbítást, a rádiózást. Mi-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents