Észak-Magyarország, 1962. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-12 / 161. szám
Üzemben a borsócséplő-gép Á tartós béke elérésére minden nép aktív cselekedete szükséges — mondotta Gagarin a moszkvai kongresszuson A moszkvai leszerelési és békc-világkong- resszus keddi ülésén a szünet után elsőnek Lelio Basso olasz küldött emelkedett szólásra. Rámutatott, hogy a kongresszuson jelenlévő különböző világnézeteket valló küldöttségeket összefogja az a harc, amelyet egységesen vívnak a békéért és a leszerelésért. Nincs megoldhatatlan vitás ,nemzetközi kérdés — mondotta —, fegyverrel pedig különösen nem lehet eldönteni a vitákat. Az általános veszély forrása — mint a szónok rámutatott — az imperializmus. Az embernek meg kell semmisítenie a bombái, mielőtt áiég az semmisítené meg az embert. A következő felszólaló Collins kanonok, az angol atomleszerelési mozgalom egyik jólismeri vezetője volt, Collins hangsúlyozta, hogy véleménye szerint a nemzetközi kapcsolatok terén nem is lehetne komolyabb a helyzet, mint ma. Noha mindkét fél kísérleteket tesz az együttélés eszméinek gyakorlati realizálására, és bár növekszik az emberek többségének békeakarata, mégis a Kelet és a Nyugat között súrlódásokat okozó problémák nagy része megoldatlan maradt. Meg kell értenünk, mégpedig igen gyorsan meg kell értenünk — mondotta —, hogy a fegyverkezési verseny nem a biztonsághoz, hanem a romboláshoz és az emberiség megsemmisítéséhez vezet. Ezután August Spanberg svéd parlamenti képviselő lépett a szónoki emelvényre. A legfontosabbnak az atomfegyverek eltiltását mondotta, valamint a nukleáris kísérletek azonnali és teljes beszüntetését, mivel azok, véleménye szerint, háború nélkül is veszélybe sodorhatják az emberiséget. R. C. Colby, az Egyesült Államokban működő női békemozgalom küldötte az amerikai nők békeharcáról számolt be. A szervezet nevében követelte a népi Kína ENSZ-jogainak helyreállítását, majd hangoztatta, hogy az amcrilcai nép a szovjet néppel együtt harcol a békéért. A bizottságok megkezdték munkájukat Szerdán a Kreml kongresz- szusi palotájában tanácskozott a leszerelési és béke-világ- kongresszus első bizottsága: „A leszerelés politikai és technikai problémáival foglalkozó bizottság”. Morrey professzor (Egyesült Államok) „Jaltától a leszerelés felé” című könyve alapján fejtette ki álláspontját a leszerelés problémáiról. Véleménye szerint „az atomfegyver nem maradhat egyes nemzetek kezében". D'r. Lorenz Knorr (Német Szövetségi Köztársaság) a bonni. körök revansista. politikáját tartja a leszerelési probléma megoldásában a fő akadálynak. Nyugat-Németország következetesen készül a háborúra — jelentette ki Knorr ■— és megakadályoz minden leszerelési tárgyalást. Véleménye szerint a középeurópai atomfegyvermentes övezet lengyel tervének megvalósítása lehetne az első lépés a közép-európai veszély elhárításához. Hangsúlyozta: A nemet népnek joga. van arra, hogy békeszerződést kössön. Á semleges államoknak — mondotta — cl kell ismcrniök a Német Demokratikus Köztársaságot. Nyugat-Berlint, a hidegháború frontvárosát pedig a Kelet és Nyugat kölcsönös megértésének hídjává kell változtatni. V. Svinhvud finn parlamenti képviselő felszólalását az atom- Vegyvermentes övezetek kérdésének szentelte. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy az egyik fő kérdés: A német probléma megoldása. Svinhvud nagy elismeréssel nyilatkozott a szovjet—finn kapcsolatokról, mint a békés együttélés példájáról. Jurij Gagarin szovjet űrhajós kijelentette, hogy az általános és teljes leszerelés esz- rnéje diadalt arat majd, ha minden nép határozott harcra kel megvalósításáért, ha a leszerelni nem akaró kormányokat kényszerítik, hogy mondjanak le a fegyverkezési versenyről, járuljanak hozzá a fegyveres erők feloszlatásához és 51 fegyverraktárak megsemmisítéséhez. Egész szívével és leikével támogatja azt, amit a szovjet kormányfő az értekezleten kifejtett. _ Gagarin a továbbiakban megjegyezte, hogy az Egyesült Államok katonaj vezetői egyik diverziót a másik után követik *?1 a világűrben. Emlékeztetett arra. hogy Teller, az amerikai hidrogénbomba „atyja” nemrégen teljes komolysággal azt javasolta, létesítsenek katonai támaszpontot a Holdban. Ga- Barin „kozmikus méretű ka-* landorságnak” nevezte ezt a javaslatot: A Szovjetunió — a kozmosz meghódításának úttörője — példát mutat arra, hogy a világűr miként szolgálhatja a békét. „Viszont meg vannak a szükséges kijózanító eszközeink azok számára, akik kato- . nai felvonulási területnek nézik a világűrt” — fűzte hozzá. Külföldi útjairól szólva megjegyezte, hogy mindenütt az üdvözlések után felhangzott a jelszó, hogy „éljen a béke!” Sajnos azonban — állapította meg — a tartós béke eléréséhez, a veszett fegyverkezési verseny megszüntetéséhez nem elegendőek csupán a jelszavak és annak a szenvedésnek a megértése, amit az emberiségnek hozna a háború. „Minden nép aktív, határozott cselekedeteire van szükség”. Bonnevi, Norvégia képviselője a tizennyolchatalmi leszerelési bizottság munkájáról szólva megjegyezte, hogy a szovjet javaslatok új távlatokat nyitnak az általános leszerelés kérdésének megoldásában. Elmondotta: Véleménye szerint a javaslatok Ieglclkesitőbb momentuma, hogy a szovjet kormány kifejezte, kész hozzájárulni bármilyen ellenőrzési feltételhez, ha. a Nyugat elfogadja az általános és teljes leszerelés szovjet programját. Pierre Cot (Franciaország) javasolta a bizottságnak, hogy hasonlítsák össze a leszerelésről szóló szovjet és amerikai tervezetet, továbbá, hogy összpontosítsák figyelmüket az atomfegyver-kísérletek, az atomfegyvermentes övezetek (Kapacki terv) és Nyugat-Ber- lin kérdésére. Kifejezte még azt a véleményét, hogy meg kell vitatni a NATO és á Varsói Szerződés tagállamai közötti megegyezés megkötésének problémáját. Ezután megkezdték az albizottságokban az általános és teljes leszerelés problémájának megvitatását. Szerdán a moszkvai leszerelési és béke-világkongresszusnak a leszerelés és a nemzeti függetlenség problémáival foglalkozó bizottsága is megkezdte munkáját. Az általános vita első felszólalója Takahaszi japán professzor volt, aki képet adott a japán népnek a leszerelésért, a japán területeken lévő amerikai katonai támaszpontok megszüntetéséért, az atomfegyver- kísérletek ellen folytatott harcáról. Nem lehet szabad és független az az ország, amely területét külföldi katonai támaszpontok létesítése céljából másnak átengedte. Mi angolok nem akarunk (Folytatás a 2. oldalon.) 165 arátógép vágja a rendet Borsodban Megyénkben a szokásosnál is hűvösebb és szeszélyesebb időjárás miatt a gabona 10 nappal később ért kasza alá. Noha július elején egyes kisebb táblákat már learattak, az igazi betakarítás csak most kezdődött meg. Szerdán 165 rendrearató, kévekötő aratógép és kombájn állt munkába. Zömmel az őszi árpát vágta a mezőkövesdi, a mezőcsáti járás, valamint a Bodrogköz gabonatermő területein működő 10 gépállomás körzetében. Egyes helyeken, mint többek között Mezőcsát és Mezőnyárád környékén — az őszi árpával egyidőben érett be az őszi búza is, s most mind a kettőt egyszerre aratják kétmenetes aratással. Noha a munka a szokásosnál később kezdődött, a szakembeilj, nagyszilárdságú leUnacíHaita gyártását kísérletezték ki Ozden Az Ózdi Kohászati üzemekben nagymennyiségű, évente több tízezer tonna, betonacélt hengerelnek, hogy a korszerű', építkezéseknek ezzel a fontos anyagával minél jobban ellássák az építőipart. Az idei gitártmányfejlcsztési tervben újfajta, nagyszilárdságú betonacél előállítására folytatlak kísérleteket. Ezek sikerrel befejeződtek. Az eddigi körkeresztmetszetű betonacéltól eltérően ovál alakú, felületén bordásán kiképzett acélszelvény gyártási módját dolgozták ki s ennek alapján kihengerelték a próbadarabokat is. Az újfajta ovál, bordásacél előnye, hogy az a sima beton- huzalnál sokkal erősebben, nagyobb felületen tapad a betonhoz s annak mindinkább szerves részévé válik. Ennek eredményeként a vékonyabb acélhuzal is nagyobb szilárdságot ad a. betonúak, miáltal jelentősen csökkenthető az acél felhasználás és « betpnelemek súlya. A kidolgozott és kipróbált gyártási módszer aíapján az ózdi hengerműben — egyelőre kétféle méretben — megvan a lehetősége az új, lényegesen előnyösebb betonacélfajta rendszeres gyártásának. rek véleménye szerint időbe* végeznek az aratással, mert a tavalyinál jóval több aratógép áll rendelkezésükre. Az idén 120 új kombájn érkezett a borsodi gépállomásokra, s ezekkel együtt több mint 300 gép dolgozik majd a táblákon, hogy időben magtárba kerüljön a gabona. A gépállomások aratási ütemterv szerint végzik munkájukat- Az északi járásokból, ahol még későbben kezdenek az idei termés betakarításához, nem szükséges a gépek átcsoportosítása, mert a még mindig hűvös idő miatt az érés fokozatos s a rendelkezésre álló gépekkel győzik a munkát. A Borsod megyében jelenleg dolgozó aratógépek és kombájnok naponta átlagosan mintegy 3000 holdról takarítják be a terményt- A rendre aput a kévekötő arátógépék .ut- tarlón hagyják a gabonát utó- érésre, míg á kombájnokkal a legérettebb táblákat vágják s az elcsépelt terményt kombájnszérűkön szárítják. Szikszón is aratnak hármas számú országút tőszomszédságában, egészen a kertek alá húzódva hatalmas búzatábla sárgállik, a szikszói Béke Tsz -búzája. Fürge mozgású aratógépek vágnak széles rendeket s kévék ezreivel fektetik tele a tarlót Két öregember sarkal szapora kaszasuhintással a gépeknek. Iparkodniuk kell, mert ezek a fiatal „gépesek” ugyancsak hajtanak, egy-kettőre a sarkukban vannak. Spivák Mihály bácsihoz ugyancsak aprócska marokszedőt szemeltek Melyik típus a legmegfelelőbb? VÄfir?7' n MEZOGEP Kísérleti Intézet n Mezőnacymihályl Állam! Gazdaság földién. Szovjet, Jugoszláv és magyar I” ! a k el me 11 e t ° s betakarítási munkálatait hasonlítja össze egy nemzetközi bizottság. A vizsgálat eredményeként a KGST iíic- tckcs szakbizottság« elé terjesztik majd javaslatukat; milyen típusokkal lőhet és érdemes IccmcKíelelöbben gépesíteni a betakarítási munkákat, . _ Szabados György ki, Kiss Bercit, akinek nemcsak a neve, hanem ő maga is kicsi még, de ügyes mozdulatokkal teszi kötélbe a megszedett markokat Bazin Pista bácsi rendjét özvegy Benke Sándorné markolja kévévé. ‘ — Szaporán, öregek, szaporán! — kiált az első aratőgép kezelője. Még egy-két suhintás és elzúg mellettük a gép, s mivel meglazult vagy talán el is veszett valami csavar az aratógépről, megállnak mellettünk. Ha egy kis idő adódik a beszélgetésre, mindjárt az ara- otásra. a munkára terelődik a • beszélgetés. • —Már „lehúztunk” 126 hold J őszi árpát — dicsekszik az • egyik gépes. — Két és fél nap »végeztünk vele, két géppel. • Szép eredmény, ugye? 2 Valóban kiváló teljesítmény, • megérdemlik a dicséretet Ipar- 2kodniuk is kell, mert tavaly • ilyenkor már legalább a felé- •nél tartottak Szikszón is áz Járatással. A kényszerű, időjá• rás okozta késedelmet csak jól- J szervezett munkával lehet pó• tolni. 2 Az egyik nem állhatja meg • szó nélkül, hogy oda ne mond- 2ja Miska bácsinak: • — Maguk ketten mikórra J végeztek volna azzal a 126 hold « őszi árpával? 2 Miska bácsi elgondolkozik; • talán rögtönzött számvetést 2 készít, öreg már a legény, s • ha nagyon megnyomná a gom- 2 bot, akkor se tudna fél hold- Jnál többet levágni naponta! • Kettejüknek akkor ... J — őszre talán, lehet, hogy e még fagyon is-ezt - csinálnánk 2— s elégedetten hordozza vé• gig tekintetét a gépeken. 2 Hiába, a gép az gép, megy • neki az aratás, mint a karika^ 2 csapás. li ff - *• Will, évfolyam, 161. szám Ara: 50 fillér 1962. július 12, csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ' Világ pTofetŐTÍai, egyesüfiefefe;?
