Észak-Magyarország, 1962. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-07 / 157. szám

esíxkwagy arorsza a Szombat, 1962. július 1. E5S8S3Í Hasznos előadások Varga Istvánnal, az Építők „.Művelődési Otthonának igaz­gatójával a művelődési otthon 1962. évi műsoráról beszélget­tünk. Varga elvtárs néhány füzetet mutatott, amelyből ki­bontakozott a művelődési ott­hon sokszínű, érdekes prog­ramja; Legelőször az ismeretterjesz­tő előadásokra figyelek fel. Májusban érdekes előadás- sorozatot indítottak Röptében a világ körül címmel. Szalóki Károly tanár, a meghívott elő­adó, 6 alkalommal tart elő. adást, s beszél a hallgatóság­nak a világ egy-egy érdekes országáról, az ott történő poli­tikai eseményekről; Két előadás már el is hang­zott Az első május 20-án, For­rongó Afrika címmel. Hatva- nan halgatták végig. Utána filmet vetítettek Afrikáról. A második előadás már 120 láto­gatót vonzott. Ekkor az előadó Franciaországról és az OAS- ról beszélt. — Reméljük, a további elő­adásokon a hallgatóság száma növekedik majd, hiszen a kö­vetkező témák is érdekesek lesznek. Vietnamról, Indoné­ziáról, a két Berlinről és Kubá­ról hangzanak el majd elő­adások. Tovább lapozok a füzetek­ben. Vannak itt másfajta ren­dezvények is. Májusban az iro­dalmi színpadok tájbemutató- jának egyik előadását itt ren­dezték meg és a könyvhéten jól sikerült író—olvasó találko­zót tartottak. Júniusban, a gyermeknap alkalmából film­vetítéssel kedveskedtek az ap­róságoknak. Július 28-án, a KISZ rendezésében Anna-bált , tartanak, vidám műsoros est­tel egybekötve. A dolgozók rendelkezésére áll a művelődé­si otthon könyvtára, továbbá a társasjátékokkal, televízió­val felszerelt klub is. Heten­ként háromszor mozielőadást tartanak. Gazdag tehát a választék •szórakozási lehetőségekben. A környék lakói, s a vállalat dolgozói szívesen keresik fel az Építők Művelődési Otthonát, A fóti gyermekváros Borsodi Házá­nak húsz kis lakóját hívták meg Mezőkövesdre, hogy — ha csak két hét­re is — szerető anyukát és apukát kap­janak. A kicsik közül tizenhetet a kö- vesdi Matyóház munkásasszonyai vál­laltak, helyesebben a szó szoros értel­mében mát hetekkel korábban heves vitákat folytattak a gyerekekért. Az asszonyok közül többen szabadságot vettek ki erre a két hétre, hogy minden percüket a kicsikkel tölthessék és az anyai szeretet minden melegével körül- vehessék őket. Kis vendég oda is jutott, ahová ezideig nem köszöntött be gyer­mekáldás. Panyi Gáspárné, aki egy hatéves szőke csöppséget „harcolt” ki magának, máris zsebkendővel törli sze­mét, ha szóba kerül, hogy egy hét múl­va meg kell válnia a kislánytól. Jellem­ző a kövesdi asszonyok gyermekszere­tetére, hogy még olyanok is kikövetel­ték a „testvérkét”, ahol pedig egyálta­lán nincs hiány belőlük. Konc Péter kőműves felesége három gyermek any­ja, de most a negyediket is úgy megsze­rette, mint saját szülötteit. Lázár Pálné tsz-tag családjába is úgy beleillik a fóti kis árva, mintha itt ringóttf' volna böl­csője, ebben a. házban ... Húsz gyereknek sok anyukája... A gyerekeket azonban nem lehet „ki­sajátítani”. A Matyóház asszonyai meg­követelik, hogy ha már nem jutott mindenkinek kis vendég, legalább min­dennap behozzák őket munkahelyükre. Ilyenkor aztán ölből-ölbc vándorolnak a kicsik, s annyi csókot kapnak, annyi forró ölelést, hogy az édes gyerek se ’ többet. Egyszerre száz anyuka akad és sok-sok szemben megcsillan a könny­csepp. „Miért sírsz, anyuka?” — csodál­koznak ilyenkor a kicsik, mert ők nem érthetik, minek a szomorúság akkor, Felaidatoh a Miskolci Műanyag feldolgozó Vállalatnál A Micknlri Müanyagfeldol­A NISKOICS gozó Vállalat városunk kisüzemei közé tar­tozik. De a folytonos növeke­dés jellemzi, hiszen jóformán minden iparágnak gyárt ter­méket. Gyártmányaink or­szágosan ismertek; szállítunk Sátoraljaújhelytől Kaposvárig, Ózdtól Szegedig, sőt: közvetett export útján termékeink a ten­geren túlra is eljutnak. Napjainkban a technika fej­lődése elválaszthatatlan a mű­anyagok fejlődésétől és fel- használásától. Az ipar mind több ágában térnek rá a mű­anyagok használatára. A mű­anyag ma már nem pótanyag, előnyös tulajdonságait, elek­tromos és hőszigetelő tulaj­donságait, kis fajsúlyát, egy­szerű megmunkálhatóságát, tetszetős külcsínét a közönség is értékeli. Szakembereink szá­mos helyen helyettesítik a szí­nes fémet műanyaggal, burko­latok készítése PVC-lemezből fi Barabás a kék álon című filmsorozat második részét Cserhát és Aggtelek vidékén filmezik Észak-Magyarországon,- a csehszlovák határnál fekvő nagymilici csúcstól indul ki a turisták „országos kék” jelzé­sű útvonala, mely mintegy ezer kilométernyi hosszúság­ban vonul végig az ország leg­szebb tájain. A Budapesti Filmstúdió az országos kék útvonalon halad­va tavaly kezdte meg a Baran­golás a kék úton című film­sorozat készítését. A már el­készült első részben, A Zemp­léni hegység című, 15 perces színes filmben a nagymilici csúcstól kiindulva Boldogkő­váraljáig, a mintegy 100 kilo­méteres útvonal természeti szépségein, történelmi neveze­tességein kívül megörökítet­ték az e tájon élő emberek életét, munkásságát is: többek között a füzéri várnak és kör­nyékének, valamint a Huta­völgyek természeti szépségeit, a zempléni hegyvidék leg­régibb üzemében, a Hollóházi Porcelángyárban folyó mun­kát, a Tolcsvai Állami Gazda­ság szőlőtelepítéseit, a világ­hírű hegyaljai bor kezelését, Sárospatak több évszázados művelődési értékeit; A második rész forgatását az idén kezdték meg. Ebben a részben a Cserehát, az agg­teleki karsztvidék és a Galya- ság vidékét örökítik meg a Hernád völgyétől a borsodi iparvidéken keresztül egészen a Bükkig. A második részben a fancsali ts2 erózió ellen ki­alakított gazdálkodásától kezd­ve filmre kerül többek között a híres gagyvendégi juh­tenyésztés, az ország legna­gyobb hegyvidéki víztárolója, a rakacai tó, a Boldva-völgy, az aggtelek—jósvafői Béke barlang, amelyet az asztmás betegek gyógyítására is fel­használnak, Kazincbarcika, az új iparváros, és a borsodi bányavidék, Ormosbánya és a szuhavölgyi külfejtés, ahol a bányászok munkáját is meg­örökítették; A Barangolás a kék úton cí­mű film első két részének for­gatókönyvét dr. Paulus Alajos írta, Mönich László rendezte, operatőr: Szabó Árpád. A Bu­dapesti Filmstúdió stábja most az encsi járás eróziótól pusztí­tott területein dolgozik. A ter­vek szerint a hónap végén fe­jezik be a második rész felvé­teleit, és jövőre a Bükk festői környékén, a kék útvonal har­madik szakaszán folytatják munkájukat. ma már szinte általános. Saj­nálatos azonban, hogy környe­ző gyáraink még nem fordíta­nak elég figyelmet a mű­anyagra. Inkább csak ötletsze­rűen használják itt-ott. Pedig a műanyag alkalmazásával az egyéb előnyökön kívül rend­szerint az önköltség is csök­ken. Persze, a műanyagok fel- használása nem történik egy- csapásra. Meg kell ismerni a különböző anyagok tulajdonsá­gait, s főként megkeresni azo­kat a helyeket, ahol a fém a legjobb feltételekkel helyette­síthető. Vállalatunknál ah"^I ségek ellenére is vannak ered­mények. Mindezeket és jövő­beni feladatainkat is nagymér­tékben gátolja azonban, hogy a vacuum-formázáshoz Szüksé- kes, kemény PVC-lemezek sem mennyiségileg, sem minő­ségileg nem megfelelőek és színválasztékuk is kicsi. Fel­adataink nem könnyűek. A műanyagiparral szemben tá­masztott követelmények állan­dóan növekednek. Az előttünk álló feladatokat két részre oszthatjuk: egyrészt jelentős számú új gyártmányt kell ki­alakítanunk, másrészt mennyi­ségi növekedést kell elérnünk. Lényegesen gyorsabb ütemben kell fejlődnünk a gyártástech­nológia korszerűsítésében, mert termékeink egy részét nagyobb munka- és anyagrá­fordítással termeljük, mint testvér-vállalataink. Nem jó, hogy gyártmányaink nagyobb része hónapról-hónapra válto­zik és nem alakulnak ki nagy sorozatok. Az átállás mindig zökkenőkkel jár. Ilyenkor a se­lejt szaporodik, továbbá aka­dályozza a műszaki előkészí­tést, befolyásolja a gazdasá­gosságot. A műszaki fejlesztést állan­dóan szem előtt tartjuk és nö­velni igyekszünk kapacitásun­kat lehetőleg kevés beruházás­sal, meglévő gépeink, géppar­kunk felújításával, berendezé­seink célszerű kihasználásával. De ezen túlmenően bátrabban és határozottabban kell feltár­nunk a ma még kihasználat­lan tartalékot. Mind jobban kell támaszkodnunk a dolgo­zók kezdeményezéseire, főleg a két, szocialista brigád címért küzdő brigádra, akik már ed­dig is megmutatták, hogy szív- vel-lélekkel dolgoznak. A l„;„{j.i, most vezetik brigádok be a patro. náló mozgalmat. Ennek célja, hogy akik gyengéknek bizo­nyulnak és a megengedettnél több selejtet gyártanak, anyag­normájukat túllépik, vagy hu­zamosan 100 százalék alatt teljesítenek, a nagyobb gyakor­lattal rendelkező dolgozók átadják tapasztalataikat, tudá­sukat. A dolgozókkal szembeni bizalom magával hozza, hogy nyíltabban, őszintén tárják fel a problémákat és ilyen segítés mellett, kihasználva az erő­forrásokat, a siker sem marad­hat el. Deák István. a Miskolci Műanyagfeldolgozó Vállalat műszaki vezetője Megjelenik a Borsodi Képeskönyv Borsod megye történelmi nevezetességű helyeit, termé­szeti szépségeit és új gyárait évente sok ezren — köztük szá­mos külföldi turista — tekin­ti meg. Borsod értékeiről ha­marosan hasznos könyvet je­lentet meg a megyei tanács. A Borsodi Képeskönyv 300 feke­te-fehér és 16 színes művészi fényképen, tájegység szerint mutatja be a nagy ipari me­gye új gyárait, iskoláit, cso­dálatos tájait, műemlékeit és a megváltozott falu életét. Ezeket a fényképeket négy nyelvű — orosz, angol, német és magyar — szöveg ismerteti. A vászonkötésű könyvbe dr. Tóth István, a megyei tanács vb-elnöke írt bevezetőt Bor­sod fejlődéséről, lakóinak éle­téről. A könyv végén pedig függelék közli a megye műem­lékeit, természeti értékeit, pontos helymegjelöléssel és rövid jellemzéssel. A könyv H. Szabó Béla szerkesztésé­ben, a harmadik negyedévben, 5000 példányban jelenik meg. Ferenc' % a täawwmfci» 12. Ha otthonosan akarsz mozogni Elkalandoztam, sose lesz ké­szen ez a levél... „Kedves Gittácska, Édes­apám! írjatok mielőbb. Én most, a vizsgák előtt nem tu­dok sok újságot írni. Az egye­temi ügyekkel nem szeretném igénybe venni türelmeteket. Szerető Zolitok.^ — Ügyes vagy — csettint a főnök. — Jól megírtad. Most aztán tényleg láss a tanulás­hoz ... A terepgyakorlatokon kívül az „elmélet” sem elhanya­golható. A lecke: Sopron. — Jártál ott valaha? — kér­di a főnök. — Mielőtt kijöttem, egy na­pig­— Ismerősök, rokonok? — Tudtommal nincsenek. — Annál jobb. Egyébként kedves professzorom — tré­fálkozik Kolthay — ne hidd, hogy ez a dolog kevésbé bo­nyolult, mint teszem fel az emberi test, mint az anatómia: mi egy országot fektetünk műtőasztalra. Nézzük hát. Uj könyv Sop­ronról. Hosszú utat tett meg idáig. Az SWD központjában úgy látom minden beszerez­hető: magyar személyazonos­sági igazolvány, magyar zakói, felöltő és kalap, hazai Újság és könyv. Ezt is a központból küldték. Címlapján a soproni. Várostorony és a Kolostor ut­ca. — Ha otthonosan akarsz mozogni, ismerned kell min­den házat, minden követ — oktat Kolthay. — Aki tájéko­zatlan, arról nyomban kide­rül, hogy idegen. Ha nagyon őszinte akarok lenni, a hátam borsózik a puszta gondolatától is, hogy... Remélem, ez valóban csak af­féle elméleti tananyag. A leg­szívesebben Margittal sétál­nék valamelyik kórházban. Ehelyett... Szentigaz, szűk­szavúan ír Margit is. Kihűlt ügy. Nem csoda. Nem nagy egzisztencia a miénk. Rám hiába várna, de nem is vár... Sopron kis város, de nagyon szép — állapította meg Wal- lentini Czézár ferrarai követ a XV. században __A város­n ak nagy hírt szerzett a bora... A tűzvészkor elolvadtak ha­rangjai, leégett maga a tűzto­rony is ... Nézzük csak: ké­sőbb az abszolút monarchiák stílusában, barokkban fogant az újult Sopron ... Biztatom magam: fontos tudni, fontos tudni. Goldmark Károly zeneszerző a soproni zeneiskolában tanult. Ezt szin­tén fontos tudni. Goldmark a soproni zeneiskolában ... Hiá­ba, ha egyszer fontos... Liszt­nek is volt ott valamilyen ügye. Mi is? Kilenc éves korá­ban ott tartotta első nyilvános hangversenyét. Sopron hzene város”. Falai közt jegyezték fel a legrégebbi virágéneket: Virág, tudjad tőled el kell mennem Es t5e érted kell gyászba ölteznem . .. „Mi egy országot fektetünk műtőasztalra ...” Igaz ez? A műtőasztalon mindig beteg szervezet fekszik. A sebész magabiztos és csalhatatlan. Hasonlítunk mi az ilyen se­bészhez? Az ország ... Kita- pinthatatlan, messze van, ki­csúszott alólunk. Sopron ... Tovább .„ha otthonosan akarsz ott mozog­ni” ... Fegyverraktár utca, Greiner- ház. Korinthusi félpillérekkel, szépen tagolt, hullámos szem- öldökpárkányokkál. Uj utca, középkori zsinagóga... ez is Sopronban van —, kőrácsos ablakait most ássák ki... Fel­tárt műemlékek... A mi operáló késünk alatt? Ebből semmi sem igaz. De mit bánom én ... Felő­lem . * Egyikünk sem \ szívleli Ber­cit, amióta Frank Pollack egy éjszakán át gyötört miatta bennünket. Akkor — azokban az órákban — olyannyira kö­zös volt a kínunk, hogy szin­te el is felejtettük, kinek mi­lyen része volt előidézésében. De amikor kipihentük magun­kat, újra csak szóba került a dolog. Berci, Berci. Nekem, akit „zöldávósnák” titulált, különösen jó okom van rá, amikor ők úgy, de úgy örülnek. 11 Nem i is annyira a babának, a kis biciklinek, i a rengeteg csokoládénak — hiszen ab­ban nincs hiányuk soha —, hanem ... hanem sokkal inkább annak, hogy min­denkinek jut anyuka, egyszerre hat is. És amikor egy kicsit elfáradnak a ka-! rok az ölelésben, kicsik és nagyok együtt éneklik azt a Fótról egy hete ide került dalocskát, amely kiszorította a műhelyekből a legdivatosabb slágert: is és amely így kezdődik: „Alszik a gyermek ...”, meg „Egyszer volt egy; kicsi törpe, belenézett a tükörbe ...” Azt hiszem, soha olyan szép, soha olyan I gondos kézzel hímzett matyó-babák nem kerültek még piacra, mint azok, amelyeket ezekben a napokban hímez­nek a kövesdi asszonyok. De vajon rrfi lesz, ha elérkezik a vá­lás pillanata? Én úgy gondolom — meg így is hal­lom — ezentúl kicsi lesz a távolság Kö­pesd és Fót között... (csala) V *1 ■ Qejq.ipzelc.lt .................>iiimiiiiiiiiiimiiiiiminiii!jiimiu!i[||)|i , Te rvszerűbben, összehangeltabban Miskolcon, a különböző ; kereskedelmi vállalatot nagyszabású tatarozásokat végeztetnek boltjaik csinosí­tása, korszerűsítése céljából. Gyakran több százezer fo­rintot költenek a boltok bel­ső és külső képének meg- jí változtatására. Az üzlet- | portálok festését, a vakol a' hibák kijavítását minden - esetben elvégzik. A portálok § feletti, emeleti falrészekkel ' azonban vajmi keveset tö- 3 rődnek; Groteszkül hat. amikor egy-egy üzlet front- \ homlokzatát kicsinosítják, 5 de arra már nem gondol nak az illetékes szervek s vezetői, hogy a boltok tata- 3 rozásával egyidőben tataroz- 8 ; zák az épületek felső része- 1 it is. A Miskolci Élelmiszer i j Kiskereskedelmi Vállalat, a 8 j Miskolci Vendéglátóipari 8 \ Vállalat, az Állami Könyv- | I terjesztő a közelmúltban | I több boltot tatarozott; — A i j renoválások és korszerűsíté- j 8 sek megkezdése előtt azon- 3 § ban elfeledkeztek arról, hogy ij I megkeressék a Miskolci In- jj gatlankezelő Vállalatot, hogy 1 j egyidőben végezzék el a % lakóházak és az üzletek | a külső tatarozását is; Mind ez ideig nem történt j hathatós intézkedés, hogy 1 csakis összehangolt tervek | alapján végezzék el a keres- 1 I kedelmi bolthelyiségek kül- 3 I ső tatarozását, és a lakások | I karbantartását A j Félreértés ne essék, nem a 4 I boltok tatarozása ellen eme- 3 I lünk szót, hanem az ellen, I I hogy tervszerűtlenül, mint- ■ I egy ötletszerűen végzik a ; I különböző karbantartási 1 I munkákat Egységes terv 1 I alapján, melyet a kereskedő- rt I lem és az Ingatlankezelő j Vállalat készítene, szebbé j j tehetnénk a miskolci utca- f j képet. Az összehangolt tér- : I vek olyan előnnyel is járnak, j hogy olcsóbbá teszik a mun- ’'ll 8 kákát. Mert egy állványról j elkészülhet a bolt és a ház I utcai homlokzatának tataro- I zása iSj (pásziory) “«wisronrimmtnnmiiroiiiimttiiimiiimiMimiiiiimmiiimumuNiuttMiiiiiuiuíHUMmmii' hogy gyűlöljem: Nem nehéz kitalálni, mi a célja: rám akarja uszítani a főnököt. Le­het, hogy már Pollacknak is tudtára adta, milyen „múlt” van mögöttem. Szerencse, hogy már a többiek — Zoli, Pityu, András — is tisztába jöttek vele, miféle alak ez a Sulyok. Érthetetlen a főnök viselkedése: mit vár tőle? Csak nem hiszi komolyan, hogy egyáltalán rábízhat va­lamit? Azt már valószínűleg észrevette, hogy mind az öten kiutáljuk magunk közül. Ez persze nem sokat számít... Amikor még otthon voltam, a gépgyárban nem állt meg a lábán, akit társai nem szeret­tek. Ott akkor úgy mondtuk: „Kilóg a kollektívából.” Egy szót se kellett szólni, a hallga­tás, a tekintetek is megérttet­ték az elítélttel: felesleges vagy köztünk. Itt? — Annyi van már a rová­sán — mondja Vándor —, hogy sokáig nem tűrhetik. Gábor találgatja: — Mit kezdenek vele? Alá­írta ő is a szerződést, elköte­lezte magát. Szerintem jórészt azért csinálja a disznóságokat, mert szabadulni akar. A fő­nök tudja. Majd letörik a szarvát. — Meglátjátok, leszerelik — jósolja Seres András. — Csak azt kétlem, hogy ked­vére való lesz a dolog. — Gon­dolom — nem bánná, ha me­hetne isten hírével. Csak­hogy ... Innen nehéz fölrepül­ni. Túlságosan sokat láttunk, sokat tudunk., Megjárhatja... Meg. Otthon nagy megbé­lyegzés volt, ha valakit visel­kedése miatt leszereltek a ha­tárőrségtől. Az csak lesütött szemmel mehetett haza. Ide­genben másképpen áll a do­log. Minket senki se vár, se így, se úgy. De a laktanya itt a támaszponton ügy tart ben­nünket, mint vasforgácsot a mágnes. Összetartunk, mint a szurok és a kátrány. Wie Pech und Schwefel — mondta a múltkor P- llack, uem tudni, szándékosan-e, vagy véletle­nül, németül. — Mert így is nehéz a sorsún.., hátha még széthúznánk. Sulyok kriminá­lis fickó, nem érti ezt. Meg­járhatja. Igaza van András­nak. Emlékszem, Fort Bragg- ban az egyik gyerek minden­áron menekülni akart. Kérte leszerelését. Először megpró­bálták lebeszélni, aztán fenye­gették. Amikor nem használt, büntették. Eleinte úgy lát­szott, beadja a derekát, de semmi áron nem akart kötél­nek állni. Kézzel, lábbal el­lenkezett. Szökni próbált. „Fo­reign legion, not!” — kiáltoz­ta, amikor elfogták. Azt mond­ták rá: bolond. Elvitték egy elmegyógyintézetbe. Bár az sem bizonyos, hogy tényleg oda vitték. Köztünk az a hír járta. Később azt is hallottuk, hogy valami régi várba ke­rült, egy olyan igazi, 'hideg kazamatába. Vasrácsok mögé. Ennek híre már hazulról szi­várgott yissza hozzánk. Mert úgy látszik, levelet csempé­szett ki valamilyen módon és megírta apjának, hogy mit csi­nálnak vele. Tejbolt vezető az apja Pestlőrincen, a piacté­ren. Otthon a szülök közül / többen tudnak egymásról. A fiú szülei állítólag az elnöl«» nek írtak levelet, hogy enged­jék ki a gyereket. Nem tudom» mi lett vele. — Megúnják Berci legény­kedését előbb-utóbb — véli Katona Sanyi is —, eljátszot­ta már a főnök bizalmát. Meg­látjátok, úgy börtönbe vágják, mint annak a rendje. ... (Következik.: öten maradtunk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents