Észak-Magyarország, 1962. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-05 / 155. szám

Eszakmagyarorszag Csütörtök, 1962. julius 3. 2 Folytatta tanácskozását az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) A termelőszövetkezetek ezen­túl minden leeilett elöhasi üsző után megkapják a 2500 forintos hitelelengedést — mégpedig az esedékes hitelek­ből — tehát azok után az üszők után is, amelyek a kiselejtezett tehenek pótlását szolgálják. Ha nincs esedékes hitelük, a megfelelő összeget elszámolá­si számlájukra fogják jóváírni. Szarvasmarhaállományunk minőségének javítása céljából, s egyben közegészségügyi ér­dekből megkezdtük a szarvas­marhaállomány gümőkórtól va­ló mentesítését. A sertéstenyésztés és a ba­romfitenyésztés fejlesztése tervszerűen halad. Losonczj Pál beszélt a gépesítésről. Folytatjuk a kettős gépesí­tést, amely azt jelenti, hogy a termelőszövetkeze­tek gépvásárlásai mellett továbbra is küldünk új gépeket a gépállomásokra. Kedvexő a fiatal tér meló sxővetkexetek fejlődése A gépesítés gyorsütemű fej­lődése megköveteli a javítóbá­zis ésszerű kiépítését. A ter­melőszövetkezetekben karban­tartó műhelyeket hozunk lét­re. A nagyobb területű, telje­sen gépesített termelőszövetke­zetekben, a gépállomásokon és az állami gazdaságokban a nagyobb javításokra is alkal­mas, korszerű műhelyeket lé­tesítünk. A diesel-motorok és nagy lánctalpas traktorok ja­vítását a gépjavító vállalatok­nál akarjuk elvégeztetni. Ezen­kívül minden megyében létre­hozunk villamosgép és öntö­zőgép szervizt. Kedvezőnek mondhatjuk a fiatal termelőszövetkezetek ál­talános fejlődését, de nem hall­gathatjuk el, hogy különböző okokból a termelőszövetkezetek egy része rosszul zárta a tava­lyi esztendőt, gazdálkodási eredményük alacsony volt. Eh­hez nagy mértékben hozzájá­rult az elmúlt év kedvezőtlen, aszályos időjárása, de a kezde­ti nehézségek, a szervezetlen­ség és a munkához való nem kellő hozzáállás is szerepet ját­szott. A meg nem erősödött termelő- szövetkezetek gazdálkodásának megjavítása, a gyenge gazdál­kodást előidéző okok megszün­tetése most a legfontosabb fel­adataink közé tartozik. Befejezésül a földművelés- ügyi miniszter hangsúlyozta: az idén a növényápolás és a betakarítás első szakaszában a termelőszövetkezetek jól dol­goztak. . Számos helyen már a gabona betakarítását végzik. Erre mind a termelőszövetke­zeti és állami gazdaságok, mind a gépállomások jól fel­készültek. Legfontosabb, hogy a gépeket jól használják ki és a lehető legkisebb szemveszte­séggel, időben takarítsanak be minden gabonát, amellyel egész népünk kenyerét terem­tik meg. * Az országgyűlés második ülésszakának két napos tanács­kozásán a költségvetéssel kap­csolatos vitában felszólalt töb­bek között: Németh Károly, Csergő János, Pióker Ignác és még sokan mások. Az el­hangzott felszólalásokra Nyers Rezső pénzügyminiszter vála­szolt. Nyers Rezső pénzügyminiszter válaszadása Megállapította, hogy a fel­szólalók valamennyien egyet­értettek tavalyi gazdálkodá­sunk irányvonalával, fő ará­nyaival, a költségvetés egészé­nek végrehajtásával. A gazdál­kodás tapasztalatai alapján azonban több figyelemre méltó észrevételt, hasznos javaslatot és indítványt tettek. Ezeket már az 1963. évi költségvetés összeállításakor messzemenően figyelembe vesszük, hasznosít­juk — hangoztatta a miniszter. — Igazuk van azoknak a képviselőtársaimnak — mon­dotta többek között — akik kifo­gásolták, hogy a tanácsok a községfejlesztési alapokból vi­szonylag kis hányadot költenek egészségügyi célokra. Közvetve — törpevízművek építésére, a csatorna- és vízhálózat bővíté­sére, kutak, fürdők létesítésére — ugyan már nagyobb összeg jut a közegészségügyi helyzet javítására, de jogos a figyel­meztetés: helyi államhatalmi szerve­ink anyagi lehetőségeikhez mérten a jövőben nyújtsa­nak nagyobb támogatást új egészségügyi intézmé­nyek létrehozásához, közsé­geink. járásaink egészség­ügyi ellátásának javítá­sához, A fogyasztási cikkek minő­ségével kapcsolatos panaszok többségükben jogosak — álla­pította meg Nyers Rezső és hozzáfűzte: az utóbbi években azonban nemcsak a minőség javult fokozatosan, de a vá­laszték is gazdagodik. Az ered­ményekkel nem lehetünk meg­elégedve, hiszen panasz még mindig szép számmal akad, bár termékeink általában jó anyagból készülnek, s megfe­lelő a konstrukciójuk is. Na­gyon sok az olyan fogyasztási cikk, amelyből — ahogy mon­dani szokták — tíz perc gondos munka „hiányzik”. Ennek a tíz, vagy sokszor csak cgy-két percnek pótlásával sok kisebb-nagyobb bosz- szúságot. minőségi kifo­gást előzhetnénk meg. Egy sor területen tovább kell szigorítani a minőségi ellen­őrzést. kereskedelmi szerve­inknek pedig a jövőben is ha­tározottan kell élniök az áruk átvételekor jogaikkal. Nyers Rezső válasza végén a takarékosság helyes értelme­zéséről szólt. Hangoztatta, hogy elsősorban az igazgatási költ­ségek csökkentésére kell töre­kedni a különböző állami, ta­nácsi és egyéb szerveknek. — majd kérte, hogy az országgyű­lés fogadja el az 1961. évi zár­számadást. A képviselők a választ egy. hangúlag tudomásul vették, s a szavazás után határozatban mondták ki: az 1961. évi állami költség- vetés végrehajtásáról szó­ló jelentés jóváhagyására vonatkozó törvényjavasla­tot az országgyűlés egy­hangúlag elfogadta. J Interpellációk Ezután szünet következett, majd megkezdődtek az inter­pellációk. Először Nagy Józseí- né könnyűipari miniszter a múlt évi decemberi ülésszakon elhangzott interpellációval kapcsolatban számolt be arról, milyen intézkedéseket tett a Könnyűipari Minisztéri­um a gyermekcipők minő­ségének javítására. Mint mondta, tavaly az ösz- szes gyermekcipők 19 százalé­kát készítették tartósabb kivi­telben, az idén már 30 száza­lékra emelték az arányt. Tet­szetősebb formában készülnek az úgynevezett „strapacipők” is. — A cipőfelsőrészek tartós­ságát, jobb minőségét több intézkedéssel segítjük elő — folytatta. — A textilipar hét­fajta új cipőipari cérnát ké­szít, a pamutipar pedig az ed­diginél jóval kopásállóbb textilbéléseket szállít. Felül­vizsgáltuk, megszigorítottuk a technológiai előírásokat, s in­tézkedtünk a felsőbőrök szín­tartósságának fokozására, a festés javítására. Tartósabbak lesznek a cipőtalpak is. Már az idén 300 000 pár gyermek­cipőt — a bőrtalpú cipők 10 százalékát — impregnált, át nem ázó talppal hozzuk forga­lomba. Bővítjük a választékot is, s ebben az évben 1 200 000 pár gyermekcipőt kétfajta bő­ségben gyártunk. Továbbra is nagy gondot fordítanak jó­minőségű bőrök beszerzésére. A bőr- és cipőipari ágazat be­ruházásaira a második ötéves terv időszakában mintegy 350 millió forintot költenek. A választ az országgyűlés jóváhagyólag tudomásul vette. Ezután dr. Pesta László, az országgyűlés jegyzője felolvas­ta Ilku Pál művelődésügyi miniszter válaszát dr. Ábrányi István képviselő interpelláció­jára, amelyet az országgyűlés legutóbbi ülésszakán terjesztett elő a falusi művelődési házak és mozik tárgyéban. — Az interpellációban fel­vetett kérdésekkel egyetértek — hangzott a miniszter válasza. A művelődési otthonok és a mozik közötti együtt­működés szabályozása in­dokolt. A Művelődésügyi Minisztérium és a megyei tanácsok az utób­bi években általában olyan művelődési otthonok építését engedélyezték, amelyekben he­lyet kaphat a mozi is. Jelen­leg a művelődési otthonok 60 százalékában működik film­színház. A helyi szervek olya n intézkedéseivel, amelyek meg­tiltják, hogy a kevésbé ki­használt nagy termekben a hét meghatározott napjain mozielőadást tartsanak, nem értek egyet. E gyakorlat meg­változtatására a pénzügy- miniszterrel történt megálla­podás után intézkedni fogok. — A minisztérium helyesli új mozik építését is. A na­gyobb községekben, mint pél­dául a Heves megyei 5000 la­kosú Poroszlón és Horton, ahol évente 250—300 előadásra van szükség, végleges megoldásként elengedhetetlen az önálló szélesvásznú 'filrríek vetítésére is alkalmas rhozitefem létesí­tése. Az illetékes miniszterek még több interpellácíós kérdésre adtak választ. A válaszokat az országgyűlés elfogadta. Az országgyűlés ezzel be­fejezte tanácskozását. Az ülést Rónai Sándor elnök zárta be. Őszinteség nélkül nines kSIcsSnis bizalom“ 99 Moszkva (TASZSZ) A szovjet kormány a Kreml­ben szerdán fogadást adott Gorbach osztrák szövetségi kancellár tiszteletére. A fogadáson Hruscsov és Gorbach beszédet mondott. — Egyeseknek Nyugaton, sőt Ausztriában — mondotta a szovjet Minisztertanács elnöke — nem tetszik, hogy a Szovjet­unió és Ausztria között' jó kap­csolatok alakultak ki; Hruscsov megjegyezte, hogy c kapcsolatok már régen létrejöttek és „a történe­lem nyaktörő kanyargói között kiállták az Idő pró­báját”. — Most itt-ott hangok hal­latszanak, hogy — úgymond — Kennedy beszélt az amerikai függetlenségi nap alkalmából Philadelphia (MTI) Kennedy elnök az amerikai függetlenségi nap alkalmából az Egyesült Államok tagálla­mainak kormányzói előtt be­szédet mondott, amelyet a rá­dió és a televízió is közvetí­tett. Az elnök közölte hallgatósá­gával, hogy az Egyesült Álla­mokban ^kölcsönös függőségi nyilatkozatot” készítenek elő, amely lefektetné az Európával való gyakorlati együttműködés alapelveit. Az atlanti társulás nem hozható létre gyorsan és könnyen, az nem valósítható meg egy év alatt, de-a világ­nak mar most meg kell ismer­nie e kérdéssel kapcsolatban az Egyesült Államok céljait. Az Egyesült Államok készen áll arra. hogy egy egyesült Európával megtárgyalja azo- Sat az utakat és módokat, ame­lyek révén létre lehet hozni az atlanti társulást. Kennedy beszédében felszó­lította az amerikaiakat arra, hogy „interkontinentális mére­tekben” gondolkodjanak. Véle­ménye szerint az Egyesült Ál­lamok saját erejéből, egyma­gában nem tehet eleget a nyu­gati világ „védelméből” és egyéb problémáiból adódó fel­adatoknak, azonban más sza­bad népekkel egyesülve, ezek­nél sokkal nagyobb feladato­kat is képes lesz megoldani. Az amerikai elnök ezután hangoztatta, hogy az erős és egyesült Európát az Egyesült Államok nem vetélytársának, hanem partnerének tekinti. Véleménye szerint egy egye­sült Európa eredményesebben működhet együtt az Egyesült Államokkal gazdasági, diplo­máciai és politikai téren egy­aránt. Beszéde végén Kennedy el­nök megállapította, hogy az at­lanti társulás kialakításához első lépésként létre kell hozni a Nyugat-európaj Uniót) Ausztriának csatlakoznia kell az úgynevezett Közös Piac­hoz és ezzel csatlakoznia kell ahhoz a politikához, amelyet a Német Szövetségi Köztársaság és a Közös Piacot irányító más NATO-országok folytatnak. — A tárgyalások során mi nyiltan megmondtuk önöknek, hogy elutasító álláspontra he­lyezkedünk a Közös Piaccal, mint az agresszív NATO-tömb gazdasági bázisával szemben. — Abból indulunk ki — fűz­te hozzá magyarázatként Hrus­csov —, hogy őszinteség nélkül nem lehetséges kölcsönös biza­lom. Nem érintettem volna itt újra ezt a témát, ha Adenauer úr nem jelentette volna ki a napokban újra, hogy a Közös Piac egyik fő célja a NATO politikájának szorgalmazása Európában: — Úgy vélekedünk — foly­tatta a szovjet kormányfő —, hogy a legközelebbi időben meg lehet és meg kell egyezni a német békerendezés kérdé­sében Elérkezett az elhatározások ideje. Semmiképpen sem lehet kitérni az elől, hogy megold­juk a német békerendezés éretté vált kérdéseit, nem lehet kitérni a német békeszerződés megkötése elől és ennek alap­ján a nyugat-berlini helyzet rendezése elől, természetesen akkor, ha Európa és az egész világ érdekeit tartjuk szem előtt. Gorbach kancellár válaszbe­szédében kijelentette: „Véleményem szerint to­vábbra is folytatnunk kell a küldöttségek cseréjét” — mon­dotta, majd megjegyezte, hogy „az osztrák nép önként vál­lalta az állandó semlegességet és ez stabilizáló tényezőnek bizonyult Európában”. „A mos­tani osztrák kormány ugyan­úgy, mint az előző, változatla­nul hűségesen kitart az ál­landó semlegességből fakadó kötelezettségek mellett. Az osztrák nép szilárd akarata és a szövetségi kormány szilárd elhatározása tartós alap ahhoz, hogy tovább folytassuk e kül­politikánkat”. Gorbach megelégedéssel ál­lapította meg, hogy a Szovjet­unió és Ausztria kapcsolatai gazdasági és kulturális téren egyaránt szorosabbá váltak. „Megegyeztünk — mondotta —, hogy minden lehetőt meg­teszünk e fejlődés további elő­mozdításáért”. Algéria vasárnap óta öröm­mámorban él. A július 1-i népszavazáson ugyanis a. több mint hatmillió szavazó 99 százaléka igennel szava­zott, az ország függetlensége mellett nyilatkozott, s ezzel elsöpörték a 132 éves gyar­mati múltat. Azt a múltat sö­pörték el az arabok, berbe­rek, európaiak igen szavaza­tai, amely a gyarmatosítás történetének egyik legcsú- nyá,bb fejezete volt. amelyre az OAS kegyetlen terrorja tette fel a koronát. A rossz múltú gyarmati rendszer tehát véget ért Al­gériában. Az algériai nép el­söprő győzelme a népszava­záson, s De Gaulle francia ál­lamfő levele, amelyben beje­lentette. hogy Franciaország ünnepélyesen elismeri Algé­ria függetlenségét, megnyi­totta Algéria szebb, boldo­gabb holnapját. Algéria te­hát független lett, s a köz­igazgatási épületeit felett ma már az FLN zászlói lobognak. . Az algériai függetlenség nem csupán a július 1-i nép­szavazás eredménye. Hogy Algéria független lett, az egy hosszú, véres harc eredmé­nye. Annak eredménye, hogy a hős algériai nép győzelmet aratott a francia gyarmattar­tók félmilliós, jól felszerelt hadserege fölött, annak ered­ménye, hogy az algériai nép vállalta a nyomort, a nélkü­lözést. az üldöztetést, s nem hátrált meg az eszközökben nem válogató gyarmati rend­szer elől. Annak eredménye, hogy a függetlenségben bíz­va, betartották az eviani fegy­verszünetet, s az OAS-bandi- ták gyilkos cselekedetei kö­zepette is megmaradtak em­bernek. józan gondolkodású, a jövőben bízó hazafiaknak. Áz algériai függetlenségért vívott harc tehát, amelynek a július 1-i népszavazás méltó befejezése, nehéz és hossza­dalmas volt. Nehéz és hossza­dalmas volt, de fontos, hogy e harc győzelemmel végző­dött. E győzelem, vagy ahogy Hruscsov elvtárs írja az ide­iglenes kormányt üdvözlő táviratában, történelmi ese­mény, az egész világ meg­nyugvására szolgál. Algéria függetlenné válásával ugyan­is nemcsak egy sokat szenve­dett nép győzedelmeskedett, hanem szétoszlott egy olyan góc is, amely megmérgezte a nemzetközi helyzetet. Az al­gériai függetlenség, ahogyan Hruscsov elvtárs írja. egy új csapás a gyarmati rendszerre. A fiatal, független Algéria egén azonban — szinte a dal­lal, a tánccal, a zászlókat len­gető tömegek örömujjongá­sával egyidőben — a felhők is megjelentek. Mohammed Khider, az ideiglenes kor­mány államminisztere, aki az eviani egyezmény aláírásakor szabadult ki Ben Bellával együtt a franciák fogságából, lemondott tisztéről. Ben Bella elnökhelyettes pedig Tuniszból váratlanul Libia fővárosába, Tripoliba, utána pedig Indiába utazott. Ben . Khedda miniszterelnök a fel­szabadító hadsereghez, az Igennél szavaztak ÁLN-hez intézett parancsá­ban pedig bejelentette, hogy „bűnös tevékenységük'’ miatt leváltja az ÁLN vezér­kari főnökét és a vezérkar két tagját. Az ÁLN főpa­rancsnoksága nem ismerte el a kormány elnökének jogát a vezérkari főnök eltávolítá­sára, mondván: az Algériai Nemzeti Forradalmi Tanács­tól kapta megbízatását. Az FLN, a felszabadítás! front, az ÁLN, és a felszaba­dító hadsereg soraiban tehát bizonyos nézeteltérések mu­tatkoznak. Hogy mi e nézet­eltérések oka, még nem tudni pontosan. Hivatalos nyilat­kozat ugyanis még nem hangzott el a nézeteltérések­ről, mindössze Ben Khedda tuniszi beszéde tartalmaz bi­zonyos utalásokat „a min­denfajta provokáció ellenére megőrzött egység” szükséges­ségéről. Pontosat tudni ez ügyben még nem, következtetni azon­ban lehet. A jelentkező el­lentétek egyik oka valószínű­leg abban a kompromisszum­ban keresendő, amelyet az ideiglenes végrehajtó testü­let június 17-én kötött Ro- cher Noir-ban a fasiszták szervezetével, az OAS-sall Mint ismeretes, ennek a meg­egyezésnek nyomán az OAS megszüntette terrorakcióit, sőt egyik vezetője arra szólí­totta fel Algír európai lakos­ságát, maradjon a helyén, szavazzon igen-nel. Az OAS nyilván megkérte az árát en­nek a „pálfordulásnak”. Az algériai szabadság néphű ve­zetői azonban ehhez nem já­rulhatnak hozzá. A másik ok pedig bizonyára az, hogy Ben Khedda és Ben Bella között nézeteltérések vannak a for­radalom perspektíváját ille­tően. Ben Bella ugyanis nem tartja érinthetetlennek az eviani egyezmény lényegét, úgy véli, nem kell hozzá ra­gaszkodni, ha az megakadá­lyozza az algériai forradalom további előrehaladását a szo­cialista formák felé. Az algé­riai ideiglenes kormány vi­szont az eviani egyezménye­ket akarja csak végrehajtani, nem akar azon túlmenni. Sőt, ■ feltehető még az is — és ez nagyon is elhihetö —, hogy a francia gyarmatosítók men­teni akarják, ami menthető, bizonyos nyomást igyekez­nek gyakorolni a „mérsékel­tebb”, polgári eredetű cso­portosulásokra, vezetőkre, aminek a háttere az, hogy ne nyúljanak gazdasági refor­mokhoz, ne sértsék meg a francia nagytőke érdekeit, ne hajtsanak végre földrefor­mot. A szabadság hajnalán az örömbe üröm is vegyült Al­gériában. „A független Algé­ria bölcsőjénél nemcsak a jó tündérek szorgoskodnak” — írja találóan az Humanité. De bízzunk benne, hogy a ne­héz úton kivívott, sok vérál­dozatot igénylő algériai nép és vezetői túlteszik magukat a nézeteltéréseken és egység­be kovácsolódva élnek a füg­getlenné lett szabad Algériá­ban. Fodor László a termelés emeléséért. Hare, a stabilizáció védelmében a drágaság ellen. 10. A falujárás. 11. A hároméves terv megindulása, a tőlcc elleni harc kibontakozása 1947 tavaszán és nyarán. 12. A pártszervezetek harca a munkás- egység megszilárdításáért, a jobboldali szo­ciáldemokrácia ellen. A két párt akció- egysége és egyesülése. 13. Az üzemek államosítása. 14. A párt vezetőszerepenek érvényesülése a szakszervezetekben. 15. A párt és a tömegszervezetek (MNDSZy MADISZ, Nemzeti Segély). 116. Az üzemi bizottsági választások és újra­választások. (1945—46.) 17. A baloldali Blokk Bizottságok megszer­vezése és tevékenysége. (1946). 18. Az SZDP. NPP, KGP újjászerveződése és tevékenysége. 19. Az értelmiségiek szerepe az új élet megindulásában. (1945—46.) Kérjük, hogy a visszaemlékezéseket lehető­leg géppel írva, liárom példányban, aláírás­sal hitelesítve 1962. július 25-ig a megyei pártbizottság agitációs és propaganda osztá­lyára juttassák cl. Az MSZMP Borsod megyei Bizottsága Kérünk mindenkit, aki 1944—48 között Miskolcon és Borsod megyében részt vett a párt harcaiban, a szakszervezeti és a tö- megszervezeti mozgalmakban, hogy az aláb­bi témajegyzék és személyes élményei alap­ján írja meg c harcos időszakról vissza­emlékezéseit. 1. A felszabadulás időpontja, eseményei. A párt kilépése az illegalitásból, kezdeti te­vékenysége (kerületi, körzeti, üzemi, falusi pártszervezetek létrejötte, összetétele, tevé­kenysége). 2. A földreform előkészítése, végrehajtása. 3. Népi szervek, nemzeti, földosztó, igazoló, üzemi bizottságok megalakulása, tevékeny­sége. 4. Az újjáépítés. A párt szerepe az élet megindulásában, az ipar, a közlekedés helyre­állításában, a mezőgazdasági termelés meg­indításában. 5. A párt harca az előremerészkedő reak­ció ellen az 1945. évi választások után. 6. A párt ellentámadása 1946 tavaszán. Mozgalom a földosztás vívmányainak meg­védéséért, az államapparátus megtisztításá­ért a reakciótól: a népítélctek. 7. Az 1946. március 7-i nagy tüntetés Buda­pesten. 8. A bányák államosítása. A széncsata. 9. A stabilizáció. A pártszervezetek harca a stabilizáció feltételeinek megteremtéséért, _ Felhívás visszaemlékezésre, gyűjtésre a munkásmozgalom megyei eseményeiről 1944-től 1948-ig

Next

/
Thumbnails
Contents