Észak-Magyarország, 1962. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-22 / 170. szám
2 ESZAKMAGYARORSZÄG Vasárnap; 1962. július 22. Hétfőn írják alá a laoszi egyezményt (Folytatás az 1. oldalról.) mányi a megállapodások végrehajtásában. A tizennégyhatalmi értekezlet záróülése magyar idó' szerint 13 órakor befejeződött. Az értekezlet ezzel elvégezte munkáját és most már csak a megállapodások ünnepélyes aláírása van hátra, amelyre hétfőn délelőtt — magyar idő szerint 10.30 órakor — kerül sor. Genf (MTI) Genfben* ahol szombaton záróülését tartotta a Laosszal foglalkozó tizennégyhatalmi értekezlet, igen élénk diplomáciai tevékenység folyik, olyan nagyjelentőségű nemzetközi kérdésekről, mint a leszerelés, Németország és Nyugat- Berlin problémája. Szombaton délelőtt csaknem két óra hosszat tanácskozott Dean és Zorin. Ugyancsak szombaton délelőtt megkezdődtek Genfben azok az eszmecserék, amelyeknek középpontjában Németország és Nyugat-Beriin kérdése áll. Rusk amerikai és lord Home angol külügyminiszter külön-külön megbeszélést folytatott vezető tanácsadóival, hogy kidolgozza a kelet—nyugati diplomáciai érintkezés során alkalmazandó stratégiáját. Rusk a kora délutáni órákban egyórás tanácskozást folytatott Schröder nyugatnémet külügyminiszterrel. Szombaton délután Rusk felkereste Gromiko szovjet külügyminisztert, aki teára hívta meg őt. Ez a szovjet és az amerikai külügyminiszter első találkozója azóta, hogy mindketten Genfbe érkeztek a Laosszal kapcsolatos egyezmények aláírására. Egy amerikai szóvivő szerint Gromiko és Rusk „a két országot kölcsönösen érintő kérdéseket vitatott meg”. Az AP amerikai forrásokból úgy értesült, hogy „ez idő szerint nem terveznek újabb találkozót”. A Reuter genfi tudósítója ezzel szemben arra számít, hogy Rusk és Gromiko még néhányszor folytat bizalmas megbeszélést Genfben, mielőtt az amerikai külügyminiszter a jövő hét közepén visszatérne Washingtonba: Lemnitzer tábornok Horsfad isféda Kompromisszum születik Algériában? Algír (MTI) Az algériai katonai körzetek, a vilaják vezetői szombaton reggel felfüggesztették tanácskozásukat, hogy tájékoztassák elképzeléseikről Ben Khedda miniszterelnököt és Ben Bella miniszterelnökhelyettest. Bár e tárgyalásokat a legnagyobb titokzatosság veszi körül, egyes jelentések szerint a körzetek vezetői kompromisszumos megegyezés-tervezetet dolgoz- > tak ki. Eszerint az ideiglenes kormány tagjainak' ét a vilaják vezetőinek részvételével politikai bizottságot állítanának fel. E bizottságban a hat vilaja képviselője és az ideiglenes kormányból öten vennének részt, mégpedig a kormánynak az az öt tagja, akiket a nemzeti forradalmi tanács — „az algériai parlament” ■— Tripoliban tartott ülésén erre a tisztségre javasolt. Közöttük lenne Ben Bella és két híve, valamint a Ben Kheddát támogató csoport két tagja. A hírügynökségi kommentárok rámutatnak, hogy a most következő két nap döntő jelentőségű lesz a nézeteltérések rendezése szempontjából. Ha sikerül megegyezést elérni, Ben Bella a jö*. vő hét elején Algírba érkezik. A Fehér Ház közölte, hogy Lyman L. Lemnitzer tábornokot nevezték ki a távozó Nor- stad tábornok helyébe az Európában állomásozó amerikai fegyveres erők főparancsnokává. Megfigyelők szerint ez azt jelenti, hogy Lemnitzer lesz Norstad utóda a NATO főparancsnoki tisztségében is. Erről július 24-én dönt Párizsban a NATO tanácsa. Lemnitzer utóda a vezérkari főnökök egyesített, bizottságának élén Maxvell D. Taylor tábornok lesz. De Gaulle tábornok szombaton délben az Elysée-palotá- ban fogadta Norstad tábornokot, a NATO európai haderőinek nyugalomba vonuló főparancsnokát, aki ebből az alkalomból hivatalosan elbúcsúzott a francia köztársasági elnöktől. De Gaulle és Norstad találkozója tíz percig tartott. Az Elysée-palota szombaton közleményt adott ki, amelyben „élénk sajnálkozását” fejezi ki Norstad távozása miatt. A közlemény ezután hangoztatja, hogy „a francia kormány most tanulmányozza az Egyesült Államok kormányának Norstad utódja kinevezésére tett javaslatát”. A párizsi közlemény a Reuter tudósítója szerint azt jelenti, hogy a francia kormány még nem adta belegyezését Lemnitzer kinevezéséhez, s az AP tudósítója szerint Párizs késlelteti a döntést Norstad utódjának kinevezése kérdésében, Harold King, a Reuter párizsi tudósítója azt hangoztatja, hogy De Gaulle és Norstad „jó kapcsolatban volt egymással és hosszú ideje nyílt titok, hogy Előrelátás Jö lesz, ha áttérsz a vegetáriánus kosztra Leó; mert előbb- ucőbb a közös piacról kell élnünk» (Endrödl István rajza) Norstad nem osztotta azt a méltatlankodást, amely Washingtonban az önálló francia atomütőerő kiépítésének tervével szemben gyakran hallható volt. # A 62 éves Lemnitzer tábornok pályafutása során parancsnoki tisztségeket töltött be a második világháború csataterein, részt vett az Olaszországgal folytatott béketárgyalásokon és nagy szerepet játszott, a NATO-szövetségeseknek nyújtott amerikai katonai segítség elosztásában. 1959 márciusától júliusáig az amerikai hadsereg vezérkari főnöke volt, majd — Taylor tábornok lemondása után — ő lett a legfelsőbb amerikai katonai szerv, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke. Salinger, Kennedy sajtófőnöke közölte, hogy Lemnitzer szeptember 30- ig eddigi tisztségében marad. Az 51 éves Taylor tábornok 1959-ben köszönt le a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöki tisztségéről, mert a nyugati kommentátorok szerint nem értett egyet az Eisenho- wer-lcormány katonapolitikájával. Taylor azt a felfogást hirdette, hogy az Egyesült Államoknak és a NATO-nak nem szabad egyedül az atomfegyverekre támaszkodnia, hanem ki kell építeni a hagyományos fegyveres erőket is. Kennedy 1961. július 1-én Taylor tábornokot személyes katonai tanácsadójává nevezte ki. As USA-han képestéh ki u perui államcsíny végrehajtóit Perez Godoy tábornok, a perui katonai junta vezetője pénteki — első ízben tartott — sajtóértekezletén felkérte az Egyesült Államokat, ismerje el a katona- kormányt. Perez azt bizonygatta: ^Kormányának nincsenek politikai ambíciói.” Itt meg kell jegyezni. hogy a junta legalább egy évig teljhatalmú ura akar mai rád ni az országnak, mivel csak jövő év július 10-re tűzött ki választásokat. Perez Godoy tábornok azt is hangsúlyozta, hogy Kubát nem ismeri el, „mert kommunisták vezetik”. Végül közölte: Prado elnököt tíz napon belül szabadon- bocsátják, az országos választóbizottság tagjait pedig ,,az elnökválasztási eredmények meghamisítása miatt” bíróság elé állítják. A Perui Dolgozók Szövetségé úgy döntött, hogy hétfőtől kezdve általános szrájkot indít. A munkások mindaddig nem fognak dolgozni — hangzik a I határozat —. amíg Prado elnöknek meg nem engedik, hogy I törvényesen kijelölje utódját és a kongresszus nem folytathatja működését. A New York Times limai tudósítója jelenti, hogy a perui államcsínyt végrehajtó tisztek az Egyesült Államokban kaptak kiképzést és az amerikai segélyprogram biztosította számukra a Prado-kormány megdöntéséhez szükséges anyagi eszközöltek Limában-, Peru fővárosában folytatódnak a katonai junta elitem fellépő munkások és diákok tüntetései — közül a UPI hírügynökség. A motorizált rendőri alakulatok sikertelen kísérleteket tesznek, hogy könnyfakasztó gázzal kergessék szét a tüntetőket, akik néhány perc múlva ismét felsorakoznak a város más körzetei* 'ben. Bolosi «1 o m I»a Nem először teszek vallomást arról, hogy szeretem a kirakatokat nézni és különösen szeretem a szép és ötletes kirakatokat. Elszomorít, ha a kirakat ötletszegény, he nem szépen rendezett, ízléstelen. Bosz- szant, ha kirakatról kirakatra járva egyazon ötlettel találkozom mindig, ha egyazon kirakati díszek emelik ki a legújabb cipőmodell, kombiné- és csemegeárúk előnyös oldalait, Bosszantanak az együgyű feliratok, amelyek arra serkentenek, hogy húst a húsboltban, cipőt a cipőboltban vegyek. Vagy azok az árcédulák, amelyek semmit nem mondanak az áruról, hanem a bundára, vagy kucsmára tűzött árcédulán ezt olvashatom: „Téli viselet”. Egy pillanatig nem gondoltam soha arra, hogy bundát valaki strandköpenynek vásároljon, mint ahogy az sem jutott eszembe, hogy fürdőruhát síkiránduláshoz vegyek, mert ilyet is olvastam egy fürdőruha árcéduláján: „Meleg napokra.”' A napokban végre találkoztam egy eredeti ötlettel. Ilyen nem volt, nincs és — bízom .benne — nem lesz. Az egyik 1 Széchenyi utcai ruhabolt kirakatában néhány gomba látható. Szabványos, szép kalapod gomba, papírmasséból készít- ve, a bolondgombákra emlékeztető színekben és egy hathónapos elefántbébi termetének megfelelő nagyságban. A gombák között néhány ruha. és egy transzparens, amin ez olvasható: „Az erdőben sok gomba., Üzletünkben sok ruha Között válogathat,.”1 Megkapó az ötlet és megkapó a kiírás módja. Ugyanis a táblán úgy vannak a betűk elhelyezve, hogy a. „Között válogathat” pontosan két sor magasságú és mindkét előző félmondat folytatásaként egyaránt olvasható. Érdekelt, hány féle ruha között válogathatok tehát. Megnéztem, mit mond a gombákról az Új Magyar Lexikon. Feltételezem, hogy a kirakat tervezői nem az élesztőgombákra, meg egyéb mikroszkopikus jelenségekre gondoltak, hanem a kirakatban is bemutatott, az erdőkben található gombaféleségekre, a választék — női ruhák viszonylatában — nem is olyan nagy, hogy azzal büszkélkedni kelljen még akkor sem, ha a tervezők a mérgező gombákatj köznyelven: a bolondgombákat is hozzászámították. Azok közül egyébként sem akar senki, válogatni. A kirakat egyébként — bal nem is vall jó ötletgazdagságra — erősen formabontó, bolond^ gombás jellegénél fogva elüt a többitől. Ennél a kirakatnál meg kell állni... m ÜNHOD ■ hűlő forrósélemezek gukkai a hátukat melengették. Az egyiket elszórakoztatta a cigaretta, amelynek füstje odakívánkozott a hátuk mögé, a vasak melegével ölelkezni, hogy gyorsabban szálljon fel a kormos mennyezetre. A másik nem szívlelhette a dohányt. Minek gyilkolja még azzal is a tüdejét? Van része a füstből úgyis. Amikor az olló szétnyílik, s otromba csőre összecsattan, a forró lemezről elkékült rozsdaszemek vágódnak az arcába. Tuszkol az ember, meg ragacsosat köp tőle. — Furcsákat szoktam néha gondolni — mondta a nemdohányos. Cimborája kampóra görbítette jobbkeze mutatóujját, a körömre igazította a csikket és elpöccintette. — Talált! — nevetett a nemdohányos. A cigarettacsutka megragadt egy tenyérnyi vason, csakhamar el is füstölt, mert vöröslőit még az a darabka vas. — No. nyögd ki, min járatod az eszed’ — Majd még kinevetsz. — Ha hülyeség. — Nem hülyeség, csak.; — Mi az, hogy csak? ... — Gondoltál már irodalombra? Hallottál te már Sekszpir- ről? Á dohányos megvakarta a Sfcezeiejét, aztán az állát simogatta meg. Sercegett a kétnapos sörte a vastagbőrű tenyértől. — Szóval nem hallottál! — kárörvendezett a nem-dohányos. — Az nem biztos! — Eszik, isszák? — kaján- kodott a nem-dohányos. — Olvassák — mondta csendesen a dohányos. Nem volt biztos a dolgában, de úgy rémlett neki, valahol már hallotta ezt a furcsa nevet, talán a rádióban, vagy csak úgy az utcán. A nem-dohányosnak elment a kedve a további évődéstől. Ügy látszik, a munkatársa is tud egyet-mást róla, az is lehet, hogy nálánál is többet, ha ilyen pontosan ráhibázott, akkor meg jobb, ha nem kérkedik a tudományával, hanem elmondja, amit ő tud. — Igazad van, olvassák. író volt, igen nagy író. — Ugye, eltaláltam! — ütötte hátba a dohányos. — Azt hiszed, csak te olvasol? — Én is csak egyet olvastam tőle, azt is büntetésből. — Büntetésből? — hülede- zett a dohányos. — Még ilyet se hallottam! — Elmondjam, hogy volt? — Sikta után. Már jön a góré, vége az ebédidőnek. Munka után együtt indultak a vonathoz. Ötven kilométerről hordják a gyárnak huszonötéves fiatalságukat* az otthoni alvás pihentségét odaadják a vasaknak, a vasak meg pénzt adnak cserébe. Korai volt még az idő, betértek egy korsó sörre. A nemdohányos alig várta, hogy letelepedjenek s megeressze me- sélhetnékje gyeplőjét. — Voltál fogdában katonáéiul ál? — Nem is egyszer! — derült fel a dohányos ábrázata. — Én csak egyszer. Tíz napot. A főhadnagyunk kemény ember volt, de azért semmiségért nem osztogatta a zárkát. Egy reggelen kutya hideg volt, nem akarózott felkelni. Persze, csak úgy egy-két percet késtünk. Berobban a mi főhadnagyunk a szobába, mond egy cifrát, aztán csak nekiesik az ágyaknak. „Már ez is ágyvetés?” — kiabálja és cibálja le a takarókat, hajigálja a padlóra. Az én takarómat úgy sikerült megrántania, hogy a matrac is a földön találta magát. És a matrac alól kiesik vagy öt ponyva. A ládában ilyesmit nem lehetett tartani, vizitkor egyből szemetszúrt volna. — Kié ez a szennyirodalom?! — teszi csípőre a kezét. — Enyém, főhadnagy elvtárs! — vágódok eléje. — Századgyúlés! —kiáltotta. De szégyelltem magam! Égett a képem, mintha csalánnal csapkodták volna meg. Gromiko és Mosk megbeszélése A lengyel nép nagy ünnepére Ma ünnepli a lengyel nép felszabadulásának tizennyolcadik évfordulóját. A tizennyolcadik július 22. azon emlékezetes nap óta, amikor a szovjet csapatok diadalmasan nyugat felé törve, elérték a Lengyel Népköztársaság nyugati határát és a hiílerj Németország szívébe hatolva, felszabadították a lengyel nép sok vértől áztatott hazáját. Nem könnyű évek következtek utána. Háromszázezer városi és négyszázötvenezer falusi épület, az ipar hatvannégy százaléka pusztult cl, nem kevesebb, mint 45 százai ékkap csökkent a nemzeti vagyon, és — utolsónak, de nem utoljára —, hatmillió lengyel állampolgár életét oltotta ki a német megszálló hatalom. Ezt a veszteséget kellett pótolniok, mégpedig nem akárhogyan, nem a letűnt, pusztulásra Ítélt régi világ egyszerű visszaállításával, ám az új szocialista lengyel társadalom megteremtésével. Ez volt a feladat — „s ez nem is kevés”, de a lengyel nép az azóta eltelt idő alatt megoldotta. Megoldotta, mégpedig úgy, liogy a régi korhadt polgári Lengyelország helyére felépített Lengyel Népköztársaság ipari termelése ebben az esztendőben nyolc és félszer akkora, mint az 1938-as volt. Mi több, a nehezebben fejlődött mezőgazdaság 19(il-es termelője is 37 százalékkal szárnyalta túl a háború előttit. így aztán az is természetes, hogy a nem* zeti jövedelem ma már három* szorosa a háború előttinek. A gazdasági alap megteremtése karöltve haladt a szocia* lista országokra jellemző kul- túrforradalommal, a kettő hatott és visszahatott egymásra. Ennek eredménye a lázas iskolaépítés és az. hogy a lengyel újságok és folyóiratok egyszeri évi összpéldányszáma meghaladja a kétmilliárdot. Ezek az eredmények természetesen a béke védelmezőinek oldalára állítják azt a Lengyel- országot, amely saját bőrén, hatmillió honpolgár meggyilkolása árán tanulta meg, mi is az a militarizmus, amely most legveszélyesebb formájában, Nyu- gat-Németországban üti fel a fejét, mégpedig azoknak a katonai vezetőknek irányítása alatt, akik részt vettek Hitler idejében a lengyel nép leigázásában. Ezért támogatja a Lengyel Népköztársaság minden erejével a német kérdés megoldásának hruscsovi tervét; amelyhez méltán csatlakozik Rapaczky lengyel külügyminiszter elgondolása a közép- európai atommentes zóna megteremtéséről. Mert a béke, és csakis a béke az. amelyben Lengyelország tovább építheti azt, amit tizennyolc évvel ezelőtt megkezdetthetett szeretni. Képzeld, felkapd egy koponyát, és elkezd beszél-^ ni hozzá. Ezt a részt meg isK tanultam belőle, kitelt az időm-í bői, tíz nap alatt elolvastam S vagy háromszor a könyvet. ft — Tudod még most is, amitr betanultál? — akasztotta meg^ a mesélőt a dohányos. § — Már nem, kiment a fejem-§ bői. Azért akarom megvenni, r de egyedül nincs bátorságom S beállítani a könyvesboltba. § — Megyek én veled. ft — No, akkor mehetünk is. § Könyvhét Volt éppen. A két§ fiatalember megállt az egyikft sátornál és meresztette a sze-í mét a töméntelen könyvre. Be-S lelapoztak egyikbe is, másikba § is. A nem-dohányosnak há-K- romszor is kezébe akadt a-t Hamlet, de csak letette. § — Mit parancsol? — kérdez-§ te szolgálatkészen az elárusító-^ nő. S — Sekszpir Hamletját —S mondta zavartan a nem-dohá-ft nyos. e — Ott van a kezében! í— Ez lenne az? Olyan furcsái neve van az írójának. S — De Sekszpirnek ejtjük. § Megpirosodott a arca. Gyorsan fizetett és el-S siettek. § — Lebőgtél — nevetett a do-ft hányos. *;• — Nem baj — mondta a má-5 Sik. — Még egyszer nem fogok, j Megtanulom a nevét is, ahogy § írják. r gíulyás Mihálj? Ä Onnan egyenest a zárkába kísértek. Ülök a priccsen nagy bánatommal. Egyszer csak nyílik az ajtó. Jön a főhadnagy elvtárs. Hóna alatt egy vékonyka könyv. NekemáU. — No, Kovács, maga is jól eljátszotta előttem a becsületét. Ponyvát olvas! Szép dolog, nem mondom. Azt hittem, hogy maga különb ember, van ízlése. Maga, kérem, ellensége önmagának. Tudja, mennyi szép könyvet írtak már össze? Ha ezer esztendőt élne, akkor se bírná elolvasni. Maga meg ponyvával lopja az idejét. Itt van, ezt olvassa, Sekszpir Hamletié. Aztán majd kikérdezem. És dühösen rámvágta az ajtót. Belefogtam abba a könyvbe, el is aludtam mellette. De parancs az parancs. Akár smak- kol, akár nem, teljesíteni kell. Harmadnapra végeztem vele. Bizony, megkönnyeztem. Volt abban is csihi-puhi, meghal benne egy tucat ember, de az más volt. A jányt a fiú kergeti zárdába, mert rossz véleménynyel van a nőkről. Az apját az anyja tétette el láb alól a szeretőjével. Az apa szelleme visz- szajár és noszogatja a fiát, álljon bosszút a gyilkosokon. A fiú teljesen megutálja a családfáját, kiábrándul a világból és olyanokat mond, hogy megáll az ember esze. Szegény lány, pedig, hogy szerette Hamletet! öngyilkos lett. Furcsa egy alak volt az a Hamlet, olyat is mondott, amivel nem értek egyet, de mégis meg Iß-
