Észak-Magyarország, 1962. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-21 / 169. szám

4 ESBÄlEWAGTÄRORSZAG Szombat, 1952. július ÜL Csehov és Caragiale a Kamaraszínház jövő évi műsortervében NT ARI SZÜNET van a szín­házban, elárvult a nézőtér, üre­sek az öltözők, a színház tagjai szabadságukat töltik, de az új évad előkészítése nyáron sem szünetel. A Miskolci Nemzeti Színház műsortervét — mint annak idején hírül adtuk — a városi tanács végrehajtó bizott­sága megtárgyalta és elfogad­ta, azzal a meghagyással, hogy a Kamaraszínház műsortervét is külön el kell készíteni. Ez megtörtént és a napokban a végrehajtó bizottság elfogadta a Kamaraszínház műsortervét is. A Kamaraszínházban az űj évadban műsora tűzik az el­múlt évad végén bemutatott és azóta sokat vitatott Az ellopott város című komédiát, ezenkí­vül négy bemutatót tartanak. Az első Gádor Bélának, a kö­zelmúltban elhunyt, kiváló sza­tirikus írónak mai témájú da­rabja, a Lyuk az életrajzon cí­mű háromfelvonásos komédia lesz, amely mai életünk számos visszásságát tűzi tollhegyre. A darabot a budapesti Katona József Színház játszotta, igen nagy sikerrel. Caragiale, a nagy román klasszikus vígjá­tékíró halálának 50. évfordu­lójára emlékezve mutatja be a Kamaraszínház a szerző egyik legnépszerűbb és legsikeresebb darabját, a Zűrzavaros éjszaka című vígjátékot, amely egy szá- zadeleji román kisvárosban játszódik, és az akkori polgári társadalomról fest leleplező képet. A Kamaraszínház har­madik bemutatójaként új ma­gyar zenés vígjátékot tervez­nek előadni. A tervek szerint Garai Tamás—Tamásy Zdenkó Joe bácsi című vidám zenés játékát mutatnák be, amely­nek rádióváltozatát a Kossuth- adó sugározta és egy pesti csa­lád életének bemutatásán ke­resztül a nyugat-imádatot, a kozmopolitizmust teszi nevetsé­gessé. Végül bemutatják a Ka­maraszínházban Csehov: Vá- nya bácsi című színművét. A színház ezzel régebbi adósságot is törleszt, mert a nagy orosz drámaírónak, akinek műveit világszerte sikerrel játsszák, Megjelent a Borsodi Földrajzi Évkönyv Á TIT Borsod megyei szer­vezetének kiadásában megjele­nő Borsodi Szemle az idén ad­ta ki a folyóirat könyvtárának első kötetét, amelyben Vásár­helyi István, az ismert hal­biológus foglalta össze a bor­sodi vizekben élő halakra vo­natkozó tudományos kutatá­sait. Csütörtökön hagyta el a------ooo-----­L ezuhant Thaiföidön egy löfefiaitásos utasszáilítógén — fedélzetén 26 személlyel Bangkok (MTI) A péntekre virradó éjszaka az Egyesült Arab Köztársaság légitársaságának egyik Comet típusú lökhajtásos utasszállító gépe a' thaiföldi dzsungelbe zuhant. A 84 személyre méretezett repülőgépen 18 utas és 8 főnyi személyzet tartózkodott. Egy­előre nem lehet tudni, túlélte-e valaki a repülőgép katasztrófá- jat; nyomdát a Borsodi Szemle könyvtárának második kötete, a Borsodi Földrajzi Évkönyv, A csaknem 200 oldalas kiad­ványban 20 közlemény foglal­kozik Borsod megye földrajzi kérdéseivel. Dr. Peja Győző Kossuth-díjas gimnáziumi igaz­gató, a földrajztudományok kandidátusa az eddig kevésbé ismert csereháti tájak földraj­zi képét mutatja be, Frisnyák Sándor a szocializmus építésé­nek Borsod megyére vonatkozó gazdaságföldrajzi kérdéseivel foglalkozik, Borbély Sándor a borsodi iparvidék vízellátásá­nak megoldásában fontos sze­repet játszó víznyelők és forrá­sok összefüggésének új kutatá­si eljárásait ismerteti Más szerzők, többek között az új ipari nyersanyagról, a Zemplé­ni hegységben található perllt- ről, a cukorrépa termeléséről híres Taktaköz vízrajzi kérdé­seiről, a borsodi külszíni szén- bányászkodásról értekeznek. A borsodi földrajzi kutatók munkásságát bemutató könyvet számos fénykép és ábra teszi szemléletessé,­ez lesz az első darabja miskol­ci színpadon. A kiváló kritikai realista darab szerepei nagy­szerű lehetőséget biztosítanak több vezető színésznek, hiszen Csghov lélektani mélységeket feltáró szerepeinek alakítása a színművészet legmagasabbfo- kú iskolája. Bemutatnak egy gyermekda­rabot is az évad folyamán, azonban azt még nem válasz­tották ki. A végrehajtó bizottság a nagyszínház műsortervét is ki­egészítette, és az eddig elfoga­dott nyolc bemutatót egy ki­lencedikkel bővítette. Bemutat­ják Jacques Robert — Julien Duvivier — Henri Jeanson: Különös találkozó (Marie Oc- tobre) című színművét. A da­rab, amelyet a két évvel ez­előtt elkészült nagysikerű film­ből az elmúlt évben írtak át színpadra és 1961 decemberé­ben mutattak be Párizsban, napjainkban játszódik Francia- országban, A francia ellenállá­si mozgalom egyik csoportjá­nak volt tagjai gyűlnek össze annak a napnak áz évforduló­ján, amelyen 15 évvel ezelőtt a Gestapo rajtuk ütött és a cso­port vezetőjét megölték. A tíz megjelent közül egyik nemré­gen rr\egtudta, hogy lebukásuk árulás miatt történt, az áruló pedig csak tízük közül kerülhe­tett ki. Ezzel indul a rendkívül érdekes színmű, ÚGY ÉREZZÜK, a Kamara­színház műsorterve megfelel a színházépület adottságainak, külön örülünk a Csehov-bemu- tatónak,, a nagyszínházi mű­sortervbe beiktatott kilencedik bemutató pedig értékesebbé te­szi a színház egész évi műsor­tervét. (bm) Felsőfokú gépipari technikum indul Miskolcon Iparunk fejlődése, a techni­kai és technológiai színvonal rohamos növekedése egyre ma­gasabb szakmai képzettséggel rendelkező közép- és felső-ká­dereket igényel. Éppen az ilyen természetű igények kielégítésére határo­zott úgy a Kohó- és Gépipari Minisztérium, hogy felsőfokú gépipari technikumot indíta­nak Miskolcon, a Zalka Máté Gépipari Technikumban. Az esti tagozatú oktatáson az 1962—63. tanévben hőerő- gépészeti, gépgyártás-techno­lógiai és üzemszervezési sza­kon lesz oktatás. A tanulmányi idő 3 és fél év, amikor is heten­ként háromszor 5—5 órás kö­telező foglalkozáson vesznek részt a hallgatók. A felsőfokú gépipari techni­kum oktatására augusztus 10-ig lehet jelentkezni az iskola igaz­gatóságán azoknak, akik leg­alább 2 évi munkaviszonnyal rendelkeznek, s betöltötték 22- ik életévüket, de 45 évnél még fiatalabbak, s középiskolai érettségivel, illetve szakmun­kásbizonyítvánnyal rendelkez­nek. mmuiiiiiiiimmimiiiiimiimiiii A lottó nyerőszámai 34, 38, 42, 73, 77 Halálra ítélték a feleséggyilkost Alig két hónappal ezelőtt Miskolc szomszédságában, a Diósgyőri Papírgyár fölötti er­dőségben egy meggyilkolt asz- szonyt találtak. A rendőrség rövid időn belül elfogta a tet­test: Pál István Gyula, 27 éves, büntetett előéletű egyént. A meggyilkolt asszony a tettes felesége volt. Pál, mint ahogy a bíróságon bevallotta, azért gyilkolta meg feleségét, mert nem nézte el, hogy eladja ru­Hiánycikk és „YeYoliiany” — Képzeld el, milyen bosszús vagyok! Végigjártam há­rom boltot is, és nem kapok magamravaló nyári ruhát —> panaszkodott egyik ismerősöm. Igazán osztoztam „fájdalmában”, mert én éppen a cip&i vei voltain bajban. A barátnőm megkért, hogy vegyek neki 38-as női szandált, de nem kaptam megfelelőt. Érdekelt a dolog, elhatároztam hát, hogy utána nézek. Tájékoztatóként a Miskolci Ruházati Bolt áruforgalmi vezetőjét, Vértes Pált kértem meg, adjon felvilágosítást a» hiánycikkekről. — „Hiánycikk” mindig akad, hiszen az emberek igénye nagy, s mindenkiét teljesen kielégíteni szinte lehetetlen a konfekció ipar keretein belül. A férfi konfekcióban mutat­kozik a legnagyobb javulás. Most már bővebb ellátást kap­na le a termetesebb férfiak: több úgynevezett „hasas öltönyt’’ találhatnak az üzletekben. A jobb ellátás biztosítását szol­gálja az a szerződés is, amelyet az idén kötöttünk a Vörös Oictóber Ruhagyárral. Ennek értelmében a gyár minden méretű készruhával ellát bennünket. — Kíváncsiak lennénk, mi a helyzet a női konfekció­iparban. — Itt nem dicsekedhetünk ilyen nagymérvű haladással. Különösen a nagyobb méretű női ruhákban nerp kielégítő az ellátás. Igaz, igéiéiet már kaptunk, de... — De? — Nem tudom pontosan megmondani, mikor váltják be az ígéretet. S akadnak bajok a gyermekkonfekciónál is. Kevés a nagyobb méretű bakfis- és kamaszöltönyök száma. Ennek pótlására szerződést kötöttünk különböző ktsz-ekkel. — Es a cipőellátás? Ezzel kapcsolatban nekem is van panaszom. — Ügy látszik az idén megnőtt a nők lába. Egyre többért keresik a 41—42-es női cipőket, s ez — még ha nem ia mondható hiánycikknek — kevés. — En viszont 38-as női szandált nem kaptam. •— Előfordul, hogy egy bizonyos szám egy időre eltünikl a piacról, s így „hiánycikk” lesz. Ezt elsősorban az befolyá­solja, hogy milyen volt és jelenleg milyen a kereslet. Tavaly nem hiányzott a 38-as, az idén úgy látszik jobban keresik, s ezzel magyarázható, hogy most nem lehetett (ideiglenesen) 38-as szandált kapni. — De tudomásom szerint nincs 46-os és 47-es férficipő sem... — Ezekből a számokból kevés az igény, tehát nem ia gyárt az ipar túl sokat. Egészében azonban mégis azt mond­hatjuk, hogy a nyáron inkább „vevőhiánnyal”, mint áru-» hiánnyal találkozunk. — Nem magyarázható ez azzal, hogy — különösen á nyári konfekcióban — nem nagyon változatos cikkeket hozJ nak piacra? ... — Lehetséges. A Kereskedelmi Kutató Intézet igyekszik! kideríteni: milyen mértékben változik a vevőközönség igénye és a mi észrevételeinkkel kiegészítve próbáljuk eze­ket az igényeket mindinkább kielégíteni. Forgó Edit Megyeszerte jelentős termés- kieséseket okoz lucernásaink­ban és herésünkben az aranka. Ez az élősködő növény szívó­gyökerét a gazdanövénybe bo­facfétsz Ferencj 24. A bányászbabona Ezek hárman nem akarják abbahagyni. Hülyeségeken ci­vakodnak, ahelyett, hogy az életükről gondolkodnának. Vajon otthon hogyan véle­kednek ilyesmikről az em­berek? Tegnap ezen vitatkoztunk. Pityu azt mondja, az ítélet napját csak késleltetni lehet, elhárítani nem. Katona Sanyi szerint az győz, aki megelőzi a másikat. András néha úgy be­szél, mintha Magyarországon volna és felszólalna egy vár­palotai pártgyűlésen. Azt erő- sítgeti, hogy az oroszok nem akarnak háborút. A főnök ke­resztbe lenyelné, ha meghalla­ná. Meg, hogy az oroszok nem félnek és Kádárék sem félnek, mert az a véleményük, hogy éppen a nagy feszültség menti a békét, mert a Nyugat veze­tőit a szovjet ereje megfon­toltságra, óvatosságra kénysze­ríti. Amikor Sinkó elment, elő­ször úgy látszott, mintha erő­södött volna köztünk az ösz- szefogás. Nem azért, mintha ve­le nem lettünk volna jó barát­ságban. Rendes fiú volt, csak éppen a legvégén támadt egy kis zavar, a japán lány miatt. Pityu „miss Butterfly”-nek hívja. Azt gondoltam, Berenike va­rázslata eloszlik. András szívesen helyettesí­tené eltávozott riválisát. De Berenike olyan hozzá is, ami­lyen Sinkóhoz volt eleinte. Most már úgy látom, András is csak valamilyen csodára vár. Azt reméli, egy napon őt is meg­lepi a lány, — mint annakide­jén Gábort —, s kedves lesz hozzá, közvetlen, szeretetre­méltó. Egyelőre semmi jel sem mutat arra, hogy ez a nap egy­szer elkövetkezik. Combomon a szúrás csontot ért, nyirkos, őszi időben fájást érzek. Nem éles, nem túlságo­san kellemetlen, de olyan nyug­talanító. Arra emlékezteti az embert, hogy egyszer beteg is lehet. S betegnek lenni sehol- se jó, de kétszeresen rossz ide­genben. Fájdalom, emlékezés, bánat ellen csak Andrásnak van ki­próbált orvossága. Én sose kedveltem az italt, de most is­tenigazában benyakalok a leg­erősebből, mert csontomig ér a nedvesség, s riaszt az eső is: az itteniek bújnak előle, azt mondják, cseppjeiben megbú- vik a halál. Légy hozzánk irgalmas, Stroncium 90. A szomszédos ágy üres, jobb­ról is, balról is. Négyen élünk a nagy hálóteremben. Pókert játszunk. A két Forth Bragg-i és mi Vándorral, akik Fort Jack- sonban jártuk ki az iskolát. Meleg van. Meleg a bánya is, de amikor kibújsz a sza­badba, az alkonyati friss, illa­tos levegő mindenért kárpótol. Egy ugrásnyira van a Balaton, vasárnap hajnalban motorra pattansz, s már a legközelebbi partszakaszon kikötsz. A fö­vény érintetlen, mintha ember sose járt volna rajta, a csillo­gó kavicsos homokon halkan csobog a víz. Itt az idegen szigeten nyak- szirtedre hág, homlokodat szo­rítja, halántékodra tolakszik a mozdulatlan fojtottság. Jolika üzenete kínos. Nem tudom magam elé idézni őt, képzeletemből nem futja, hogy megformáljam alakját. Ö a messzeség, az elérhetetlenség. Az apja, Molnár Vili ötvenöt­ben együtt dolgozott velem. Hallani vélem szavait, látom mozdulatait, haragját, jóked­vét. Halványan ugyan, de él emlékeimben, egy ideig talán kísér még kisiklott életem út­ján. Amikor eljöttem hazulról, szinte egy darabka ország jött velem. A pesti ismerősök, a veszprémiek, — a tanárok, az iskolatársak —, a nehézléptű, csizmás peremártoniak képe is elkísért Ausztriába. Valameny- nyi ismerős utánam jött az Ar- dennek vidékére, át a La Man­che csatornán, Edinburgba, Glasgowba, s még a tengeren­túlra, Catus Kilmerbe is ... Forth Jacksonban már el­elmaradoztak. Az ember hamar felejt. A kiképzés és a szolgá­lat, a nehézségek gyakran be- feléfordulásra kényszerítettek. Felvillant és elhalványult egy emlék, eltűnt egy keresztnév, másszor egy vezetéknév nem jutott eszembe. Az arcélek el­mosódtak, hónapról hónapra, évről évre kevesebben lesznek velem. Az otthonmaradottak sorsát sem ismerem, útjuk el­vált az enyémtől. Elszabadult egy csille a lej­tős pályán: nem lassul, gyor­sul a futása. , Vili bácsi széles arccsontja, anró szeme, nevető szája oly­kor világosan kirajzolódik előttem. Gyakran megesik, hogy már őt is hiába keresem,’ Kétségbeesetten erőlködöm ilyenkor, hogy halljam a hang­ját. Megszokott szavai is ki­hullottak belőlem. Csupán egyetlen napunkra emlékszem most is élesen. Talán a legforróbb nyári nap volt ötvenötben, július utolsó napja. Azért emlékszem rá, mert a huszadik születés­napomat ünnepeltem. Előző napon megbeszéltük a brigád­dal, hogy sihta után találko­zunk, lemossuk a torkunkat. De reggel, a leszálláskor Vilit nem láttam a kasban. Szájról szájra járt: ma igazolatlanul hiányzik az öreg. Nem értet­tem, miért jelentős ez. Mások­kal is előfordult már ilyes­mi. De ahogy mondták, ab­ban volt valami, amit csak a beavatottak értettek. Kérdez­tem: „Talán beteg?” „Mi van vele?” Természetes hangon felelték, mintha illett volna tudnom: ez a nap Vili igazol­tan igazolatlan munkanapja minden esztendőben. Délután se jött el a vendég­lőbe. Másnap ott állt a helyén. Vállatvont: „ígértem, de nem mehettem. Ezen a napon nem.” Aztán a szénfal mellett dara­bosan, nehézkesen vallott ne­kem. Megtisztelt a bizalmával, mert kedvelt engem. Negy­venkettőben Tokodon dolgo­zott, az Erzsébet-aknán — me­sélte. — Haditermelés folyt. Nagy hajsza, szigorúság, fegye­lem. Mégis ezen a napon reg­gel elaludt. Megrémült. Sose járt így. S még csak különö­sebb magyarázatát sem találta a dolognak; előző este időben lefeküdt. Nagyon félt a követ­kezményektől. A százados ke­gyetlen, rossz ember volt. Elba­rangolt a határba — emléke­zett tovább Vili —, kerülte az embereket. Csak a hangos ria­dalom szólította vissza a köz­ségbe. Szerencsétlenség történt a bányában. Negyvenkét társa h.alt meg ezen a napon. Egye­dül ő maradt életben. Azóta — mondta — egyetlen július har­mincegyedikén sem száll le a bányába, se Tokodon, se Vár­palotán. A háború után került Mol­nár Vili Veszprém megyébe. Igazolatlanul maradt távol a munkából az én huszadik szü­letésnapomon. De már ismerte az igazgató is, a párttitkár is ezt a históri­át. Elnézték neki a munkafe­gyelem ismételt megsértését: „A bányász babonás’5 — mon­dották. A bányász babonás? Apám nem az. Olyannak né­zi az életet, amilyen a valóság­ban. A sors megedzette. Ezért nem akar nekem se megbocsá­tani. Ezért a konok hallgatása. Megtagadott. Pedig milyen na­gyon szeretett. Kicsi dolgokban sose volt kérlelhetetlen. Elnéz­te sok hibámat. A bort ő se veti meg. Ha a kelleténél többet iszik, akkor is legfeljebb jókedvű, a szo­kottnál többet beszél. Olyan­kor elérzékenyedik, könny fá­tyolozza a szemét és a múltat emlegeti. Gyakran rosszallotta, hogy ezt én nem nagyon értettem. Nem hatottak rám túlságosan a régi históriák. Pedig tudtam, hogy régebben nagy volt ná­lunk a szegénység. Azt is, hogy apám nyuiakat tartott, azokból került hús az asztalunkra. De — így mesélték az öregek — jó volt a nyúlnevelés másra is. Annak ürügyén járhatott hoz­zánk akkoriban baráti társa­ság: néhány felmentett, bá­nyász és 1—2 idősebb. Elesé- get hoztak vagy vittek, meg nyulat cseréltek, s beszéltek, susmutoltak, politizáltak, míg anyám figyelt, hogy ne zavarja őket senki. Apámnak sose vol­tam elég figyelmes és érdeklő­dő hallgatója. Pedig arra is emlékeztem, amikor az utolsó háborús télen a csendőrök bá­nyászokat kísértek a lakta­nyába. (Következik: Egyszer Várpalotánj csátva táplálkozik; miközben a gazdanövény sínylődik, majd elpusztul. Egyéves, csavarodó szárú n&í vény. Lomblevele nincs, ágas szára zöldessárga vagy pirosas.’ Bár sok növényen élősködikj mégis inkább a lucernások­ban és herékben tesz nagy ká­rokat, elsősorban a nagy aran­ka, illetve a herefojtó vagy a kis aranka. Az előbbi hajtásai aranysárga színűek, fehér vi­rágokkal, utóbbiak pedig ró­zsaszínűek, piros virágokkal. A' mag a talajba kerülve 6—8 évig, száraz magtárban pedig 20 évig is megtartja csirázóké- pességét. A feltakarmányozott arankamag az állatokon ke­resztül jutva, a trágyával is fertőz. Terjedésében nagy sze­repe van az állatoknak és a bo­ronának, mert az elhullott arankaszárak tovább fertőznekj Az aranka elleni védekezés főbb szabályai a következők: Csak tiszta, szavatoltan aran­kamentes vetőmagot vessünkj a 17/1959. sz. FM. rendelet ér­telmében az arankát július 10- ig, de legfeljebb a mag beérésa : előtt meg kell semmisíteni. Kísérleti eredmények alap­ján az aranka irtására igen jól bevált a Krezonit E. 0,75 szá­zalékos oldata, melyhez 0,25 kg Mavepont adunk. Az aranka­foltokat kétszer egymás után; körülbelül egy órai időközben j lepermetezve, a fertőzés kellő időben megszüntethető. A védekezés lényege az, hogy az első arankafoltok megjelenése­kor kezdjük meg az irtást Újabban jól bevált még az Aretit 2,5—3 százalékos oldata is. Az arankafoltok egy méte­res körzetét is le kell perme­tezni, mert az arankaszálák messze elnyúlnak a foltokból. Ily módon megtudjuk akadá­lyozni az aranka továbbterje­dését. Felhívjuk az érdekelt gazda­ságok, termelőszövetkezetei figyelmét, hogy a fenti véde*: kezési eljárást azonnal hajtsál«! végre, mert ennek elmulasztó-, sa nemcsak terméskiesést je»j lent, hanem a magtermelést i3; fertőzi, ami export tekinteté­ben nagy kárt okoz a népgaz­daságnak. Megyei Növényvédő Áttamt£f halt- italra, s emiatt egy eset­ben össze is szólalkoztak. Ek­kor azonban nem sikerült meg­gyilkolnia feleségét, mert az asszony a rendőrségen keresett menedéket. Pál azonban nem tett le szándékáról, később ki­csalta feleségét az erdőbe gom­bát szedni és végzett vele. A feleséggyilkost a miskolci megyei bíróság halálra ítélte. A vádlott enyhítésért fellebbe­zett. Irtsuk az arankát!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents