Észak-Magyarország, 1962. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-02 / 127. szám

<t ÜSZÄKMAGYARORSRAG Szombat, 1962. juntas 8. „Ai iskolák felettébb szükséges yoltáróF — Látta már a mai újságot? fessék, nézze át. Van benne egy érdekes kis cikk is a Maser-elvről. Maga a kohá­szatban dolgozik? No, akkor bizonyára érdekli, hogyan ol­vasztja meg a fémet a Maser- fénysugár..; Az ősz-borostás munkás ke­zébe vette a lapot, néhány per­cig csörgette, aztán letette az asztalra. — Ott van az a cikk az első oldalon — hagytam abba újra a gépelést. S mert nem szere­tem, ha ásítozva ülnek mellet tem a várakozók, újra az újság felé nyúltam; — Hagyja csak ; :; — az öreg kühécselní kezdett. -— Nem ér­tem én azt. Én a kohónál csali egy segédmunkás vagyok .;: — No. Azért elolvashatja. —• Hm .; i Tulajdonkép­pen .; f — hirtelen egészen fe­hérnek tűnt az ősz borosta, mert sötétpirossá színesedett alatta a sápadt arcbőr — én ázt úgysem tudnám elolvas­ni. ,, — Otthon ma.radt a szem­üvege? Tömpe, bütykös ujjait kezd­te nézegetni, — Nem;;i A betűket;;, azokat nem ismerem .; s A szoba fénycsöveiben fel­tűnően hangosan zúgott a foj­tótekercs. — A munkámhoz nem kell.;. Aztán meg hatan voltunk testvérek, az Avason nőttem fel, a Danyí-völgyben ..; öz­vegyen maradt az anyám az első világháborúban ... És nem volt még akkor ennyi iskola sem; Nekünk már nem jutott hely .;; Meg pénz. De a neve­met aaért le tudom írni;: < * 1656-ban egy lelkes, tudós­pedagógus beszédet mondott „az iskolák felettébb szükséges voltáról”; — |«s Ideje felébredned, te álmos, te mámoros, te hályo- gos szemű magyar nép! Ébredj föl végre-valahára ős álmod­ból ;: s — így szónokolt a nép­hez és az első sorok ékszeres- bársonyruhás embereihez. — Nézd, szemléld, vizsgáld meg annyi nyomorúságodnak forrá­sát, melyek elárasztanak. A haza reményei a bölcsőtől fog­va a tudatlanság feneketlen mélységében vannak elmerül­ve és felnőve sem látják soha a világosságot, a maguk és a haza hasznát. Kelj föl, mon­dom, állíts végre alsó iskolá­kat . ; : — Fölötte nagy az alsó isko­láknak a haszna, majdnem életbevágó a szükségük. De ha tovább nem törekszik, és a középiskolákba nem nyúlik át, alig hái’amolnék érezhető mű­veltség bármely nemzetre ..; A pedagógust Apáczai Csere Jánosnak hívták. • „Hány jó ész lett vaddá, Hogy nem mívelték? Hány polgár bunyikká? Hogy jóba nem nevelték! Dudva lenne a dudvák közt az ananász: Kanász marad, akinek a nevelője kanász. Hát már, hogy A Somogy Ily tudatlan, Formálatlan, Kié a hiba? De tán jő Oly idő, Melyben nékünk A vidékünk Üj Helikon lesz”; 1798—99. Csokonai hiába versel — ki adná pénzét isko­lái: építésére? ... Akinek egy­általán van pénze, van ment­sége is: „Anti kevés pénz bejött;;; nagyobb dologra ment el — borra, avagy disznóra” ;n * Az idei tanévre megyénk 483 általános iskolájába 113 ezer 825 tanuló iratkozott be. Borsod 26 középiskolájában jelenleg 10 853 fiatal tanul. A középiskolák tanulóinak 64,2 százaléka munkás és paraszt származású; A dolgozók általános isko­láiba 6561-en, a dolgozók kö­zépiskoláiba 7320-an járnak ebben a tanévben. A Miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetemen és megyénk két felsőfokú tanintézetében 2599 hallgató tanul. Az egye­temi hallgatók 49,1 százaléka munkás és paraszt szülök gyermeke, — Évről évre többen jelent­keznek az általános és a közép­iskolákba, Ez tanteremhiányt okoz. Tavaly Miskolcon a József Attila utcai iskolát bővítették, az idén Szirmán és Perecesen épült egy-egy 8 tantermes, és a Malinovszkij utcán egy 12 tantermes általános iskola. Eb­ben az évben a Kilián-délen 20 tantermes, a Selyemréten 24 tantermes, a II. kerületben 8 tantermes, az I. kerületben 16 tantermes, a Palóczy utcán 12 tantermes- általános iskola és a II. kerületben egy 16 tan­termes gimnázium építését kezdik meg. Jövőre gyógypedagógiai is­kolát építenek az I. kerület­ben. Az ötéves tervben csupán Nagy-Miskolcon 156-tal nő az általános iskolai és 44-gyel a középiskolai tantermek száma. * A sportpályán magasba röp­pen a labda. Aztán fáradtan hemperedik el a gyepszgnye- gen. A sípszó félidőt jelez. Megszokott, élénk zsibongás a tribünön. A legfelső sorban három fiú vitázik. — Érdekes lehetett a meccs. A középső kezében újság. ■— Szerintem klassz dolog. És nagyszerű: „ha a nyugalmi állapotban lévő atomokat meg­felelő energiasugárzás éri, az atommag körül keringő elek­tronok távolabbi pályára ug­ranak ki: az atom gerjesztett állapotba kerül. Ha azonban újabb külső behatás nem éri őket.. — igen, igen! Akkor vissza­térnek eredeti pályájukra és eközben az atom energiát su­gároz ki... — Tudom, aztán ennek az energiának lavinaszerű sok- szorozódása ... Barátom! A sugárnyaláb több száz kilomé­ter távolságon át is pillanatok alatt megolvasztja a vastag fémlemezt. — Szóval mondom, hogy klassz dolog ez a Maser-elv... Egy ősz-borostás, kérgeskezű öregember egy pillanatra sem veszi le tekintetét a három fiúról. Gyerekei, vagy Unokái talán"!... RuUkay Anna Több mint 10.000 látogató a miskolci városrendezési kiállításon Miskolc város Tanácsának megbízásából a Miskolci Ter­vező Vállalat elkészítette az ország második városának ál­talános rendezési tervét. A több mint ötven térképből ál­ló anyagból kiállítást rendez­tek. A két hétig tartó kiállítást több mint tízezren keresték fel. A látogatók tájékozódást kaptak az új közlekedési háló­zat kialakításáról, a Sajó-men- ti új ipari központról, a csalá­di. házas építkezésre kijelölt területekről, valamint az Ava­son és a Szentpéteri-kapuban kialakítandó új városrészekről. A kiállítás alatt a nagyobb üzemekben — többek között a Lenin Kohászati Művekben, a Miskolci Pamutfonóban, a Ne­hézipari Műszaki Egyetemen — a tervezők előadásokon is­mertették elgondolásaikat. A tervhez a város lakossága szá­mos észrevételt és javaslatot fűzött. II nyári hónapokban három művelődési autó járja a borsodi tanyákat Borsod megyében a tanács művelődésügyi osztálya és a II. Rákóczi Ferenc Könyvtár nagy gondot fordít arra, hogy a vasútvonaltól távol eső tele­pülésekre is eljusson a kultú­rát jelentő könyv és film. En­nek biztosítósára két művelő­dési autó járja rendszeresen a megye országúljait. A művelő­dési autók az elmúlt évben négy és öt hetekint 24 tanyát és számos községet kerestek fel. Ezeken a helyeken isme­retterjesztő előadásokat tar­tottak, könyveket kölcsönöztek, és filmeket vetítettek. A ta­nyákon egy év alatt 1477 dol­gozó iratkozott be a művelő­dési autó könyvtárába, 92 já­tékfilmet vetítettek és 104 is­meretterjesztő előadást tar­tottak. Ez év júniusától újabb művelődési autó kapcsolódik a munkában. Az új gépkocsit a Honvédelmi Sportszövetség bocsátja a falu rendelkezésére. Qeqifzeiek A* új testvér Miskolc szívében, egy bérházóriás első emeletén, sze­rényen húzódik meg a Miskolci Háziipari Termelő Szö­vetkezet központja. Bár a htsz hosszú évek óta igen eaed­ményes, sokoldalú munkát végzett, a nagy nyilvánosság előtt alig hallatott magáról valamit. Most, hogy a Sátor­aljaújhelyi Háziipari Termelő Szövetkezettel egyetemben, új testvérként a KISZÖV nagy családjába tartozik, jobban az érdeklődés középpontjába került. A htsz-t 11 évvel ezelőtt, június 27-én — érdekes a dátum és a személyek számúnak azonossága — 27 no­dolgozó alakította meg. A szövetkezet létrehozását nem is annyira anyagi okok, mint inkább szociális szempontok sürgették. A városban inkább a nehézipar az uralkodó; Ezekben az üzemekben — a munka jellege miatt — in­kább férfi munkaerőket foglalkoztatnak. A szövetkezet a nők, a háziasszonyok foglalkoztatását tűzte ki célul; Ebben szép sikereket ért el. A htsz ma mór mintegy fél­ezer taggal működik. A tagok zöme bedolgozó, akik ház­tartási munkájukon kívül foglalkoznak kisruha varrással, gyermek- és női kötények készítésével. És, hogy mennyire jól dolgoznak, igazolja, hogy a kisruhák egyharmadát exportra készítik. A szövetkezet fejlődését segítette, hogy 1952-ben — gépével egyetemben — két gépihurkoló kisiparos lépett be. Ez lehetővé tette á kötöttáruk termelésének megkezdését. A tagok kisebb része — mintegy 140 ember — a hisz köz­ponti műhelyeiben dolgozik. A benndolgozók íőleg férfi és női kötöttárukat készítenek. Tavaly május közepe táján a Tanácsház téren egy méretes kötöttáru szalont nyitot­tak. A szövetkezet egyébként termékének egy részét saját üzleteiben árusítja, illetve átadja a nagykereskedelmi vállalatoknak, a Corvin, a Lottó, az Úttörő Áruháznak, a földművesszövetkezeteknek. A szövetkezet dolgozói 1954 óta exportra is termelnek. A kisruhákon és kötényeken kívül a külföldi megrendelők­nek kesztyűket is készítenek. Itt igen érdekes a fejlődés: Az első években évi 20—25 ezer párat készítettek, ma már az évi 60 ezer darabnál tartanak. Miskolcon régebben sokan foglalkoztak üveg- és kosárfonással. Ez az ipar ma már kihalóban van. Ezzel a munkával mindössze két kis­iparos foglalkozik. A háziipariak elhatározták, hogy fel­újítják a kosárfonó mesterséget. Tavaly áprilisában létre­hoztak egy 32 tagú kosárfonó részleget. A részleg — érde­kessége, hogy 30 tagja nő — beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A htsz jelentős értéket lennel. A terv szerint ez év­ben 12 millió forint értékben készítenek kisruhákat, kötött­árut, kesztyűket és ebből mintegy 3 millió forint értékű áru külföldre megy. Foglalkoznak javítással, szemfelszedés­sel, műstoppolással, fehérnemű javítással. Hogy mi a további tervük, elképzelésük? Fülemüle József hlsz-elnök elmondja, hogy Diósgyőrben megvásárol­tak egy épületet üzemháznak. Ebben egyesítenék a két kötő részleget. Van olyan elképzelésük, hogy készítenél: gobleint és perzsaszőnyeget is. A kongresszusi versenyben munkabrigádokat alakíta­nak ki, közülük a legjobbakat szocialista brigádokká fej­lesztik. A szövetkezetben sok kiválóan dolgozó van, mint a kötődében Burdiga Gyuláné, a kisruha-varrók közül Guthy Gézáné, Herendi Fercncné, a hímző Barnóczki Józsefné. a kesztyűkötő Mazugh Józsefné. A háziipari szövetkezet április 1 óta a KISZÖV hatás­körébe tartozik. A szövetkezei dolgozói, vezetői úgy vélik, hogy ez újabb fejlődés lehetőségét rejti magában. Július 26 igaz legendája Elkeseredése és felháboro­dása nem ismer határt, amikor 1952. március 10-én, a Castro által is annyira várt általános választások előtt néhány nap­pal Fulgencio Batista, az egy­kori őrmester katonacsizmák­kal tiportatja szét az alkot­mányt és kezébe vesz minden hatalmat Kubában. A keserű­ség első hónapjaiban Castro- ban még erősebb a jogász, mint a forradalmár. Bead­ványt készít, eljuttatja a leg­felsőbb bírósághoz és briliáns módon összeállított pontokban mutatja ki: Fulgencio Batista uralma alkotmányellenes, tör­vénytelen, tehát sürgősen meg­szüntetendő. Az akció egyetlen eredménye természetesen az, hogy a diktatúra megszilárdu­ló apparátusa félreérthetetle­nül tudtára adja a fiatal ügy­védnek: jó lesz vigyázni! Castro megérti, hogy a tör­vénytelenség uralma nem egyeztethető össze a legális utak keresésével és élete új szakaszba lép. A rá jellemző precizitással egy időre félre­teszi a jogot és éjt nappallá téve bújja — a haditudományt, a had történelmet. Nem a diva­tos katonai közírók, hanem csak a forradalmár hadvezérek munkái érdeklik. Már ekkor megérti, hogy a kubai ellen­állás egész öröksége és a je­len valamennyi körülménye csak egyetlen hadviselési mód­szert tesz lehetővé az elkövet­kező forradalom számára: a ge- rillaháborút. De akkor még úgy képzeli, elég összegyűjteni néhány mindenre elszánt fiatal partizánt, rést ütni váratlanul, villámgyors akcióval a rezsim falán és aztán összeomlik az magától is. Ez a gondolat szülte a kubai történelem akkor sikertelensé­gében is egyik legragyogóbb dátumát: 1953. július 26-át. Erről a napról nevezték el Fidel Castro felszabadító moz­galmát „július 26” mozgalom­nak. Mi történt azon a napon? Elkezdődött egy gondosan ki­tervelt akció végrehajtása. A dátum nem volt véletlen. Castroék nagyon is figyelembe vették, hogy a hétfői nap előtt 72 órát szinte megszakítás nélkül tombolt a Latin-Ameri- kában mindenütt duhaj mér- téktelenséggel megtartott kar­nevál. Utána — a háromnapos vidám őrjöngés természetes re­akciójaként — mozdulatlan fá­sultság nehezedik a városok életére. így volt ez Batista Kubájának egyik legjobban megerősített katonai objektu­mában, a már említett san­tiagói Moncada laktanyában is. Ezen a nagy italozás utáni pilledt: napon gépkocsisor ka­nyarodott az erőd elé. Vagy száz fiatalember szállt ki a kocsikból, valamennyi a Ba- tista-féle hadsereg egyenruhá­ját viselte. Egyikük odalépett az álmosan pislogó őrhöz és a megbeszélt terv értelmében valami odavetett, elmorgott mondat közepette tartott az erőd belseje felé. Az őr gyanút fogott és a levegőbe lőtt. Per­cekkel később a palota előtti téren, fedezék nélkül kétségbe­esetten küzdő maroknyi cso­portra a többszörös túlerő összpontosított géppuskatüze zúdult. A diákok többsége odave­szett. Batista olvan üldözési hadiáraiba kezdett még aznap, hogv módszerei mellett méff a korábbiak is eltörpültek. Egy chicagói lap munkatársa. Bron- nan erről így irt: „Santiagoban hitleri módszerekkel dühöng a terror. Azt mondták, minden elesett katonáért tíz személv­nek kell meghalnia. Batista tisztjei a parancsot vad lelke­sedéssel hajtják végre és még ezt az arányt is messze túl­lépik.” A menekülésben lévő Castro körül is bezárul a gyűrű és 1953. szeptember 21-én a ka­tonai egységek által körülvett santiagói bíróságon megkezdő­dik dr. Fidel Castro pere. Boldog újévet, győzelem! Castro rokonszenves, kris­tálytiszta egyénisége a per so­rán világszerte a maximális elismerést váltotta ki. Ez a fiatalember komolyan vette életfogytiglani eljegyzését a forradalom eszméivel. Képzel­jük el, amint halálos ellensége kezében, a halál küszöbén egy ifjú óriás a bírák fölé maga­sodik és minden jegyzet nél­kül többórás retorikai re­mekművet vág ki. „... Befejezve védőbeszéde­met, nem kérem a vádlott sza­badlábra helyezését, mint ilyenkor szokás. Ez alig is lenne elképzelhető. hiszen önök társaimat a Pinares szi­get gyalázatos börtöneibe ve­tették. Ha egy országnak bűnö­ző és tolvaj az elnöke, érthető, hogy ott a tisztességes embe­rek börtönben, vagy a sírban vannak.” ...A Pinares sziget pokla, hónapokig tartó sötét magán­zárkák, kínzás, bántalmazás, lelki és fizikai terror — ez volt Fidel Castro sorsa esztendőkön át. Közben a börtönfalakon túl olyan megmozdulás söpört vé­gig Kubában — és nemcsak Kubában —, amit Batista egy­szerűen nem tudott elfojtani. Mikor már a diktátort az őr­jöngésig idegesítette a reá nehezedő belső és külső nyo­más, megbízottak útján meg­csillantotta az elgyötört Cast- ronak ajánlatát: írjon alá nyi­latkozatot. amely' szerint le­mond politikai tevékenységé­ről — és szabad lesz Mozgal­ma kudarca, az átélt szenvedé­sek emberileg megmagyaráz­ták volna, ha Fidel fejet hajt. A zsarnok iránti gyűlölet, az a hit, hogy Batista nem érdemli meg, hogy „szabályos” eszkö­zökkel harcoljanak ellene, megmagyarázta volna, ha Cast­ro taktikai okokból aláírja a nyilatkozatot — aztán elfelej­ti. De ennek az embernek az egyénisége sokkal egyenesebb volt annál, semhogy hazudni tudjon akár ennek az ember­nek is —, akiben a hazugság megtestesülését látta. És Fidel Castro sínylődött tovább. A nyomás végül erő­sebb lett, mint a rezsim ellen­állása, Batista fogcsikorgatva kihirdette az amnesztiát. Ami ezután történt, közis­mert. Castro a börtönévek után új, nagy felismeréssel lett gazdagabb. Megértette, hogy a sikeres forradalomhoz töme­gekre van szükség. Mexikóba utazott, néhány hívével, fan­tasztikus nehézségek közepet­te egy ócska bárkán, a legen­dás Cranmán átkelt Kubába. A kis csoport maradványa, nyolcvankét emberből mintegy húsz állandóan harcolva, be­vette magát a Sierra Maestra dzsungeljeibe és eltűnt az ül­dözők szeme elől. Megkezdő­dött 17 kezdetleges puskával felfegyverzett húsz fiatalem­ber harca egy állig felfegyver­zett, léglökéses repülőgépekkel és modern tankokkal operáló elnyomó hadsereg ellen. Radio Rebelde De csak a látszat volt ilyen reménytelen. Ez a terv már a politikai realitásra épült. Ami­kor elterjedt a hír, hogy a jól ismert Fidel a Sierrában ki­tűzte az ellenállás zászlaját, szivárogtak, később özönlöttek a cukornádvágók, a parasztok, a munkások, sőt később a ka­tonák is. De nemcsak ezek: a társadalom szinte valamennyi rétegéből. E sorok írója a bé­csi VIT-en találkozott a ha­vannai nemzeti színház ggyik ismert, fiatal színészével, aki elmondotta: az ország legjobb színésznője, az ünnepelt sztár lezárta lakását, áramvonalas luxusgépkocsijába ült és az el­kényeztetett színpadi csillag megindult a Sierra dzsungeljei felé. Nem sokkal később a- Radio Rebelde, a Forradalom Rádiója — leadója az őserdő­ben épített fészerben volt — hallgatói jól ismert, kelleme­sen bársonyos női hangot hal­lottak — igen, ez a színésznő lett Castro rádiójának bemon­dónője. A fiatal színész, aki ezt elmondta, magáról nem beszélt. Róla mások mondtájí el, hogy ő is otthagyta a vilá­got jelentő deszkákat, a vilá­got jelentő szabadságért. Izmosodott, szüntelenül gya­rapodott a szakállasok serege. A felkelők két okból növesz­tettek szakállt: 1. hogy megis­merjék egymást a harcban, mert rendszerint Batista egyenruhájában jártak és 2. A szakáll védelmet nyújtott az egyik legszörnyűbb trópusi csapás, a szúnyogok ellen is. Mint süllyedi? hajóról Szinte szimbolikus, hogy . a gyűlölt rezsim bukása az esz­tendő fordulójának éjszakáján következett be. A szakállasok, akik 17 puskával és húsz em­berrel kezdtek hozzá a Sierrá­ban a hatalom átvételéhez, nem csoda, hanem a tények felismerése alapján győztek. Hadseregük azért gyarapodott lavinaszerűen, mert az egész kubai nemzet egységessé vált a vérben tobzódó zsarnokság gyűlöletében. A lavina több szempontból jó hasonlat. Hiszen az történt, mint a természetben: a magas hegyekben hatalmas erő gyűlt össze és aztán ellenállhatatla­nul lezúdult a síkságra, elsö­pörve útjából minden gátat. Mert ezt tette ez a szakállas sereg. ... 1959. január 1. Szilveszter hajnala. A havannai Columbia repülőtéren négymotoros Con­stellation repülőgép állt. Mo­torjai már jártak. A gép feljá­rójánál a hajnali hűvösségben is verejtékező, rendkívül ele­gáns, izgatott urak vitatkoztak a gép személyzetével. Mikor egyikük egy pilótát megpró­bált erőszakkal félretolni, csendőrök jelentek meg és tisztjük parancsára, hamuszür­ke arccal visszaszorították az elegáns tülekedőket. Árcszínűket csak részben magyarázza a rezsim bukásá­tól való félelem. A másik ok a helyzet volt. Akiket kardlap­pal és puskatussal vissza kel­lett szorítani, azok két-három nappal ezelőtt még uraik és parancsoló!!: voltak, élet és halál felett dönthettek. Fulgen­cio Batista miniszterei és tá­bornokai. Valamennyiek kezében bő­rönd volt és valamennyi bő­rönd zsúfolva élelmiszerekkel, készpénzkötegekkel, részvé­nyekkel. Történelmi pillanat- felvétel egy százezerszer elát­kozott hajó süllyedéséről és a menekülő patkányokról. Miért nem engedték a csen­dőrök a gépre Batista legkö­zelebbi környezetét? Mert magát a tábornokot várták. Először csodálatos bundában, aránylag súlyos csomagokkal a kezében Marta Fernandez Miranda, a diktá­tor nagyon szép és nagyon ci­nikus második felesége tűnt fel a repülőtér bejáratában. Nyomában a sokkal alacso­nyabb, mellette törpének tűnő, szaporázott léptekkel tipegő Batista. A házaspár után állig fel­fegyverzett és súlyos bőröndö­ket cipelő személyi testőrök ültek be a gépbe. Ládák, lá­dák, ládák. A diktátor csomagjai már az utastér jó részét is ellepték. Alig néhány tülekedőnek ju­tott hely a jókora gépen. Ezért nem engedték felszállni Ba­lista előtt a miniszter és tá­bornok urakat. Batista bukása órájában is, cinkosaihoz is olyannak bizonyult, mint ha­talma tetőpontján az egész nemzethez volt. ...A géppisztolyos testőr hátralépett, az ajtó becsapó­dott. A kerekek megindultak. A korahajnali napfényben ezüstösen csillant a gép teste. A Constellation orra Fulgencio Batista megbízóinak földje, az Amerikai Egyesült Államok felé fordult és eltűnt a felhőt­len kékségben. Lenn a havannai repülőté­ren pedig a dühtől és félelefn- től üvöltő főcinkosok kiáltását új, erősödő hang nyomta el: a szabadság újesztendejére éb­redt. diadalmas nép örömmá­mora. (Vége.)

Next

/
Thumbnails
Contents