Észak-Magyarország, 1962. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-13 / 136. szám
BSZAAWAQYARORSZAO Szerda, 1962. június 13, BEKESSEG Műkedvelő kórusok hangversenye Miskolc zenei életében jelentős szerepük van a műkedvelő kórusoknak. Nélkülük szinte el sem képzelhető egy-egy nagyobb esemény, ünnepség. Mégis helyes és szükséges, hogy fel készültségükről önálló est keretében is számot adjanak. A város énekkari mozgalma szép múltra tekinthet vissza Már az 1880-as években folyt szervezett karéneklés. Igen virágzó kórusélet volt a diósgyőri munkásság, a vasutas dolgozók és a bányászok között. Ezt bizonyítják az azóta már megszűnt és a még meglévő együttesek, mint például a „Miskolci Daláregylet”, a „Jó szerencse”, a MÁV kórus stb., illetve ezek utódai. Természetesen az akkori együttesek működését a német dalárdaszellem hatotta át, s csak a harmincas évek végén jutottak el a legjobbak a népdaléneklésig, Bartók, Kodály művészetéig. Ma már — mint ezt a háng- verseny műsora is igazolta — kórusaink munkáját az igényesség, a helyes műsor- választás jellemzi. A hangversenyen 8 miskolci énekkar mintegy 25 művet mutatott be, melyeknek alap- gondolata a béke és a népek közötti barátság volt. A VIII. Világifjúsági Találkozó tiszteletére rendezett hangversenyt Kodály „Békesség óhajtás” című műve nyitotta meg a Diósgyőri Vasas Művészeti Együttes vegyeskarának előadásában. A Forrai István és Szűcs Lóránd vezette kórus műsorának további részében egy madrigál és egy Szves- nyikov-mű szerepelt. Az SZMT gyermekkarának kiemelkedő produkciója Mozart „Varázsfuvolá”-jának kórusa, a „Bűvös csengettyű volt, melyet az Egressy Béni Zeneiskola vonószenekara ki sért igen muzikálisan, dr. Farbaky Gézáné vezényletével. A gyermekkar műsorán ezenkívül madrigálok, baráti népek dalai és mai magyar szerzők művei szerepeltek. A kórus másik karnagya Erdélyi Lászlóné volt. Ez alkalommal két ritkán szereplő kórus mutatta be műsorát: a kislétszámú Háziipari Szövetkezet női kara és a Városi Szövetkezeti Bizottság vegyeskara, Engi István vezényletével. Az est — hangzásában, előadásmódjában — legfinomabb, legkulturáltabb együttese az SZMT Kamarakórusa volt. Bach, Scandelli és Bárdos műveinek tolmácsolása, megszólaltatása Reményi János karnagy művészi munkáját dicséri. A Vasutas Férfikar Verdi és Kodály Katonakórusán kívül egy madrigált mutatott be Veszprémi Ilona vezényletével; örömmel üdvözöltük a Diósgyőri Ady Endre Művelődési Otthon vegyeskarát hosszú idő után ismét a szakiskola koncertdobogóján. A Vidinszky László vezette énekkar sokat fejlődött az elmúlt néhány év alatt. Ezt igazolta elsősorban a merész vállalkozás, Gulyás Fonó-jának megszólaltatása a perecesi zenekar közreműködésével. Műsoruk további részében Mendelssohn és Aljabjev Közvéleménykutatás A k («véleménykutatásairól közismert amerikai Gallup Intézet legutóbbi eredményéről elkeseredett nyilatkozatot tett közzé a-sajtóban. „Elképesztő és megdöbbentő — kesereg az intézet —, hogy egyetemi hallgatóink mennyire rosszul tájékozottak. Ha megkérdezzük, hogy országunk gazdasági rendszere mennyiben előnyösebb a szovjetekénél, a kérdezettek fele egyetlen előnyt sem tud megemlíteni a mi javunkra.” Ez talán az amerikai diákok rosszulinformáltságát bizonyítaná? Szó sincs róla, nagyon is jól ismerik hazájukat! B. J. művei szerepeltek. A hallottak alapján még sokkal jobb eredményre is képes a kórus, ennek azonban előfeltétele a próbák rendszeresebb látogatása valamennyi tag részéről. A nagyszabású koncert műsorát a Szakszervezetek Miskolci Központi Kórusa zárta, Horváth Kiss László vezetésével, s a szakiskola zenekarának közreműködésével. A szólót Bátok Ferenc énekelte. Liszt „A munka himnusza” című műve képviselte a „daloló munkásokat”, azokat, akik kórusaink zömének tagságát alkotják, s napi munkájuk után örömet, pihenést, boldogságot keresnek és találnak a zenében, a karéneklésben. A műsorfüzet egy bolgár szerző, Gracsev: „Barátságunk megbonthatatlan” című művét jelezte összkari előadásként. Miért maradt el e mű bemutatása? Mint megtudtuk, kórusaink közül csak néhányan tanulták meg, többségük még a kottát sem látta. Ennek nem szabad előfordulnia. Ma már nem hiányzik egyetlen dalostalálkozó, vagy nagyobb szabású kórushangverseny műsoráról az összkar, mely dokumentálni kívánja a tömegek erejét, s egyben igazolni Kodályt, hogy „nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy harmónia, amiben mind egyek lehetünk’^ A hangverseny bolikus: „Békesség óhajtás!” Tartalmát a haladó világ nagy harcának — a béke megőrzésének — gondolata szabta meg. Miskolc műkedvelő kórusai e nagy, s nemes ügy mellett tettek hitet e hangversenyükkel, s valamennyiünk óhaját fejezte ki a hangversenyt megnyitó Kodály muzsika: „Szállj le felséges palotád egéből, Béke!” E koncert bizonyítja, hogy műkedvelő kórusainknak minden esztendőben biztosítani kell a pódiumot, hasonló keretek között, de sokkal színesebb, változatosabb formában. Flach Antal A Carmen koncertszerű előadása Miskolcon A Debreceni Csokonai Színház országosan új kezdeményezése, hogy operák teljes szövegét adja elő Aoncertszerű előadásban. Debrecenben eddig öt előadást tartottak ilyen formában és országosan igen nagy sikert arattak vele. A színház, amely operaelőadásaival gyakran felkeresi Miskolcot, Miskolc operakedvelő közönségét is meg kívánja ismertetni az operaelőadás ilyen formájával. Június I6-án és 17- én a Miskolci Nemzeti Színházban koncertszerű előadásban mutatják be Bizet Carmen című operáját. A miskolci előadáson Don Jósé tizedes szerepét vendégművész: Simándy József Kossuth-díjas, érdemes művész, a Magyar Állami Operaház tagja énekli. A 16-i előadáson Carmen szerepében ugyancsak vendégművészt láthatunk; Komlóssy Erzsébetet, a Magyar Állami Operaház szólistáját, míg a 17-i előadáson Varga Magda énekli ezt a szerepet. A többi szerepekben Gazsó Jánost, Virágos Mihályt, Rózsa Tibort, Bán Elemért, Tréfás Györgyöt, Halmi Lászlót, Marsai Magdát, Ágoston Editet és Gallai Juditot halljuk. Közreműködik a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar és a Debreceni Csokonai Színház énekkara. Vezényel Rubányl Vilmos. Az előadást Horváth Zoltán rendezte, előadás előtt bevezetőt mond Pongrácz Zoltán. Törzsgárda az LKM-ben Egyszerű — de becses kis jelvény, öszhalántékú kohász tűzte a kabátjára. Aranykoszorúban füstölgő gyárkémény, alatta egyetlen szó: „Törzsgárda”. Mi mindenre gondol az ember, amint nézegeti a kis emblémákat, amelyek manapság igen sok olyan ember ka- báthajtókájára felkerültek, akik kenyerük javát a füstölgő kémények, a v'asporos nagyolvasztók vagy a sistergő kernen cék árnyékában ették még. Olyan emberek viselik e jelvényeket, akik a törzsgárdához tartoznak. Mérnökök, technikusok, öntők, hengerészek és olvasztárok, akik esztendőkön, vagy talán 10 esztendőkön át egy gyárban, a Lenin Kohászati Művekben dolgoknak. Akik — amint reggelente elindulnak otthonról — haza mennek a gyárba, a második otthonukba. Akik együtt nőttek, együtt boldogultak az üzemekkel — a gyárral. Közülük sokan — talán — behunyt szemmel is odatalálnak a nagyolvasztó csapoló nyílásához vagy a hengerdei kormánypadhoz. Minden és mindenki ismerős nekik. A kapus mosolyogva üdvözli őket a műszak kezdésekor és „viszontlátásra” szóval búcsúzik tőlük, amint hazafelé igyekszenek. A kohászatban meg is becsülik a törzsgárdát. Napjaink ban már vagy hatezer vasas tűzte kabátjának a hajtókájára a „10” és „20”-as számjegyeket viselő törzsgárda jelvényt S rövidesen a „bronzosok” is megkapják emblémájukat. Kérdezhetné valaki: Miért van olyan nagy becsülete a kohászoknál a törzsgárdának? — Mert megnézik, hogy kit fogadnak maguk közé. A fényes kis jelvényt nem csak a % eltöltött esztendők után mérik, hanem szimbóluma az a becsületes, odaadó, fegyelmezett munkának is. Kimarado- zók, selejtgyártók, anyagpazarlók és későnjárók aligha kapják kézbe a törzsgárda jelvényt és igazolványt. Nagyon vigyáznak arra, hogy aki egyszer a mellére tűzi a füstölgő köményes jelvényt, annak legyen becsülete a gyárban — és a kapun kívül is. És igazuk van. Mert nem afféle adminisztráció ez, vagy rossz értelemben vett „káderezés” — hanem egy becsületek tisztességet szerzett kollektíva tisztaságának a megőrzése. Becsüljük hát meg a törzsgárdát. Ne csak azzal, hogy tagjainak a mellére jelvényt tűzünk. Hogy a nyereségrészesedésnél anyagilag is kifejezzük elismerésünket, hanem azzal is, hogy a gyúr életében szerzett nagy-nagy tapasztalatukat felhasználjuk. Hogy jószándékú javaslataiknak nem fordítunk hátat. Lássuk azt, hogy az ő soraikból nőnek ki az üzemek és gyárak legjobbjai, a szocialista brigádok tagjai, kiváló dolgozók, technikusok és mérnökök. Paulovits Ágoston A******************************************-) Több intézkedést vezettek be a borsodi folyék szennyeződésének csökkentésére BORSOD MEGYÉBEN a népgazdaságnak és az állattenyésztéssel foglalkozó termelőszövetkezeteknek jelentős károkat okoz a folyók egyre erősödő szennyeződése. Az utóbbi években például csehszlovák területről jelentős mennyiségű szennyvizet engednek a Bodrogba. Ezáltal a folyó halállománya négy év alatt szinte teljesen kipusztult és a fertőzött víz komoly gond elé állította az állattenyésztéssel foglalkozó bodrogközi termelőszövetkezeteket. A Bodrogközben ugyanis mintegy 8 ezer hold legelőn folyik állattenyésztés és az álSALGO LÁSZLÓ zfahivk fetdjeh vn. Gyufaszál a cukornádban . Az öthetes országjárás során fe győztes kubai forradalom több neves vezetőjét és sok egyszerű katonáját "Ismertem meg. Garcia Bautistáról bemutatkozásunk alkalmával még nem gondoltam, hogy e harcosok egyike. Jól látszottak a Sierra Ma- estra békés vonulatai, amikor az Orientébe tartó országúton a tizennyolcéves kamasz uno- kaöccsével, a tizenhároméves Roland Rodriguezzel megállították gépkocsinkat. Az auto-stopp is, a két fiú egyenruhája is megszokott dolog Kubában. A kékszínű, váll- üapos brigádista ing, a szürke derékszíjas nadrág, a magas- ezárú fekete cipő azonnal elárulta, hogy a velünk egy irányba tartó fiatalok — 100 ezer diáktársukkal együtt — a múlt évben maguk is részt vettek az analfabétizmus felszámolásáért folytatott nagyszerű akcióban. A pergőnyelvű Roland fiatalos lelkesedéssel percek alatt elmondta az Escambrey hegyeiben 10 hónap alatt szerzett harci élményeit és tapasztalatait. Beseélt „tanítványairól”, az öt idős parasztról, akik — miután megismerték a betűket, — vizsgadolgozatként levelet írtak a forradalmi kormányhoz, hogy megköszönjék az ^alfabetizáló brigádisták munkáját, azt, Hogy hazájuk egész Latín-Amerikában elsőnek írhatta zászlajára: Cuba-Territorie Libre de analfabetisme Mivel az „analfabétizmustól szabad területért” folytatott harc másik katonája, az idősebb Garcia továbbra Is szótlanul ült elől, a gépkocsivezető mellett — Roland bennünket unszolt, hogy birjuk szóra hallgatag rokonát is: — ö sokkal többet, sok minden másról is tud mesélni — mondta büszkén, tekintélynek tartott idősebb barátjáról. Azután a hosszú autóúton és a Cafeteriában töltött rövid pihenők alatt megismertem Garcia harcos útját. Tizenhárom éves volt — éppen annyi, mint most unokaöccse —, amikor apját az 1957- es Matanzas tartományi nagy sztrájk alkalmával társaival együtt elvitték a csendőrük. Idősebb fivére Santiago de Cubából rövid időre hazajött a faluba, hogy valamit segítsen a most már végképpen reménytelen helyzetbe került családon. Garcia tőle, a szemtanútól hallotta először a Moncada laktanya ostromának, a Fidel Castro vezette 175 fiatal hősi vállalkozásának hiteles történetét. Garcia valósággal itta fivére szavait. Jól esett az igazat hallani. A pap — ha szóba került — az isten ellen vétő moncadai „gengszter-támadás” megismétlődésétől óvta, a csendőrparancsnok a véres santiagói megtorlások példáival fenyegette a fiatalokat. És ekkor fivérétől arról hall, hogy, hiábavaló Batistáék fenyegetőzése, apja elhurcolása: Fidelék szabadok. 1956 decembere óta már újra harcolnak, de most nem Santiago falai között, hanem kint, a Sierra Maestrában A gondolatokat ébresztő szavak tettet érleltek Gardában. Tizenhároméves fejjel búcsút vett a szülői háztól és nekivágott a sokszáz kilométeres útnak. Hogy hová kell mennie — még pontosan nem tudta. De hogy miért kell mennie — már világosan értette. És ezért is járt eredménynyel a sikeres kóborlás. Garda kis Granna hajóval Mexikóból érkezett, Fidel Castro vezette csoport nyomára bukkant. A 17 harcos — ennyien maradtak a 82 partraszállóból — ezidőben már megváltozott körülmények között kezdte újra a küzdelmet. Á változást mindenekelőtt az jelentette, hogy fegyvert — amit a Moncada laktanya sikertelen frontális ostrománál nem tudtak szerezni — most a gerilla harcban, a partizán hadviselés eredményeként hó- napról-hónapra mind többet zsákmányoltak az ellenségtől. De fegyver egymagában nem biztosíthatta volna a győzelmet, ha nincs hozzá elegendő fegyverforgatő kéz. A Sierra Maestra hegyi falvaiban azonban rengeteg kéz is volt, amelyből az amerikai monopóliumok, a hazai nagy- birtokosok az év nagy részében kiverték a szerszámot. Az egész ország olyan volt, mint vágás előtt a sárguló, szárazlevelű cukornád. Tele volt gyúlékony anyaggal. Csak lángra kellett lobbantani. A „Július 26-a Mozgalom” (a Moncada laktanya ellen 1953- ban végrehajtott támadás dátuma adta a nevet) ezt meg is cselekedte. — Égő gyufaszál vagyunk először a szalmakazalban, azután a cukornádban — mondotta magáról » szakállas sereg Az ellenséggel és a moszki- tókkal vívott harcban előnyomuló csapat a föld után sóvár- gó parasztok ezreivel gyarapszik. És velük együtt Garda Bautista is megtalálta a La Plata fennsíkot, a szakállas sereg főparancsnokságát. Ott állott szemtől-szembe Fidel Castróval. Izgatottan várta: mit mond felvételi kérelmére? — Hány éves vagy? — kérdezte Fidel. Szó ami sző, Fiele! hazaküldött, segítsek fenyámnak. Hosszas könyörgési'e végüli s hozzájárult ahhoz, hogy az utánpótlást, az ellátást biztosító egységeknél maradjak kisegítő szolgálatosként. így kerültem 1958-ban a Raul Castro szervezte „Frank Pais Szabad Államba”. Ez a 12 ezer négyzetkilométeres felszabadított terület az északi parttól egészen a guantanamoi amerikai támaszpontig terjed. Ekkor már a Fidel vezette sierrai Második Oszlop és az „El Che”, azaz Ernesto Guearra vezette Negyedik Oszlop mellett létrejött az Oriente tartományi front is. Itt, Frank Paisról, a hősi halált halt fiatal vezetőről elnevezett szabad területen Raul szakállasai maguk mellé állították az egész parasztságot. Az ún. „mezőgazda- sági iroda” azonnali segítséget nyújtott a földbirtokosoktól gyötört parasztoknak. A katonai parancsnokság pedig új i Ma, ~ Garda Bautista ém — Tizenhárom éves múltam, tizennégy leszek — válaszoltam, jól kihúzva magam, hogy magasabbnak lássak. — De ez mit sem használt — folytatja visszaemlékezését Garcia. A comandante mellém állított egy „Garant” puskát és az összehasonlítás bizony nem yolt kedvező. Roland Rodriguez, adót vetett ki — a helyi földbirtokosokra és a „nagy cukrosokra” — a háborús kiadások fedezésére. A Szabad Állam területén már ekkor 300 új iskolában megindult a harc az analfabétizmus, a tábori kórházakban a fertőző trópusi betegségek ellen. (Folytatjuk.) latok ivóvízszükségletét a Bodrog biztosította. Most, hogy a folyó vize szennyeződött, a partmenti termelőszövetkezeteknek kutakat kellett építeni. A Bodrog szennyeződésének csökkentésére közös vizsgálatot kezdtek a csehszlovák és a magyar vízügyi hatóságok. A Hernád és a Boldva kivételével nem jobb a helyzet a többi borsodi folyón és patakon sem. Ezek azonban már a hazai gyárakban felhasznált ipari víztől szennyeződnek. A folyók szennyeződésének csökkentésére, az elmúlt évben megjelent kormányrendelet értelmében, több intézkedést vezetett be az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság. A laboratóriumi vizsgálatok megállapították, hogy a legtöbb szennyet az Ózdi Kohászati Üzemek, a Sajobábonyi Vegyiművek, a Sajószentpéteri Üveggyár, a Borsodnádasdi Lemezgyár és a diósgyőri Lenin Kohászati Művek engedi a patakokba és a folyókba. Ennek kettős oka van. Egyrészt a gyárak rohamos fejlődése következtében a tisztítóberendezések elavultak, másrészt pedig bizonyos takarékossági szempontokat figyelembe véve, ezeket a derítőket nem az előírásoknak megfelelően üzemeltetik. Példa erre a Diósgyőri Papírgyár esete, ahol a Szlnva vizét használják fel ipari célokra. Az üzemben a munkát végzett patakvíz megtisztítására két ülepítő és egy utóülepítő medencét építettek. Ezeket azonban hosszú évekig helytelenül kezelték. Amikor az ülepítő medence megtelt iszappal, a szennyet nem szedték ki, hanem a Szlnvába engedték. Ugyanakkor az utóülepítőt haltenyésztésre rendezték be. A vizsgálat után a gyár vezetői változtattak ezen a hiányos- ságoity AZ ÉSZAKMAGYARORSZÁGI Vízügyi Igazgatóság most a kormányrendelet értelmében azokat az üzemeket, amelyek derítőjüket nem az előírásnak megfelelően keze- lik, megbírságolja. Az így befolyt összeget pedig a víztisztító berendezések korszerűsítésére fordítják. Az elmúlt napokban például 68 ezer forintra büntették az Ózdvidéki Szén- bányászati Trösztöt, mert a monosbéli szénmosóban a derítőberendezés helytelen üzemeltetésével erősen beszenv- nyezték az Eger patakot. A gyakori ellenőrzések és a megtett intézkedések eredményesnek bizonyulnak.
