Észak-Magyarország, 1962. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-13 / 136. szám

*363. június 13. eszakmagtarország Az egyik üj gyártmánya vállalatnak prcsszor. 6 EW—180/155 Kom­Beszéljünk egy nyelven ill- Al/vj/N rvr. .ÜL __• .. _ _ né gyhengeres d.ese.-agregát, a régebb, gyártmányok egyike. KISZ-fiatalok a Tiszai Vegyikombinát egyes berendezéseinek határidő előtti elkészítéséért nrvn o/~vT> • x------- -» • B ORSOD megye déli részé­ben, a Tisza és a Sajó torko­lata közötti háromszögben épül az ország legnagyobb vegyipari üzeme. A Tiszai Vegyikombi­nát építése felett a KISZ Köz­ponti Bizottsága védnökséget vállalt. A hatalmas gyár épít­kezésein jelenleg több mint 800 fiatal dolgozik, akiknek több­sége példamutató munkát vé­gez. így például a pártkong­resszus tiszteletére 19 ifjúsági csapat határozta el, hogy el­nyeri a szocialista brigád cí­met. Ezek a brigádok vállalták, hogy egyes részfeladatok ha­táridejét 20—25 nappal lerövi­dítik. A 31-es Építőipari Válla­latnál dolgozó Lovas János 20 tagú ifjúsági kubikos brigádja a versenyben nagyszerű ered­ményt ért el. A semlegesítő épület végfal vészlépcsőjének betonozását a határidő előtt 13 nappal készítette el. A brigád most úgy döntött, hogy a sem­legesítő üzem gépalapjainak betonozását a szerződésben vállalt határidő előtt 40 nappal befejezi. Az ifjúsági brigádok nagyobb tevékenységét eddig megnehezítette, hogy szerveze­« b>'ilnnKÄ7A trúllnlatnlr tonna gőzt termel — a határ­idő előtt három hónappal el­készítik. EZENKÍVÜL a vegyikombi­nát építésén és szerelésén dol­gozó több mint 800 fiatal vál­lalta, hogy havonta 600 óra társadalmi munkát végez a csatornák földvisszatöltésén, Tiszaszederkény-Űjváros szépí­tésén és a gyár tereprendezé­sén. gyerek élete az otthon és az iskola falai között zajlik elsősorban. Azok a hatások, amelyek későbbi jellemét, természetét, gon­dolkodásmódját kialakítják, leginkább a taná­roktól, nevelőktől és a család tagjaitól szár­maznak. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy az iskola — nagyjában és egészében — meg­teszi, s egyre lelkiismeretesebben, céltudato­sabban teszi meg kötelességét. De az már vi­tatható, teljesíti-e minden esetben a család is a feladat ráeső részét. A cél azonos kell hogy legyen: becsületes, egyenes jellemű, kötelességtudó embert ne­velni a gyermekből. Vagyis olyan embert, aki megállja majd helyét az életben. Sok szülő ért ezzel egyet, de csak általánosságban, megelé­gedvén azzal, hogy gyereke „nem hazudik, nem irigy, nem lusta és nem tiszteletlen az idősebbekkel”. Mindemellett furcsálják ezek a szülők az iskolai nevelés néhány vonását, eset­leg nem veszik szívesen a politechnikai foglal­kozásokat. Keveslik az „erkölcsi” oktatást, ki­fogásolják, hogy „túlzott önállóságra szoktat­ják a gyerekeket”, nem nézik jószemmel a kö­zös mozilátogatásokat, sportfoglalkozásokat, úttörőmunkákat és sok más, tanításon túli el­foglaltságot, amelyeket már nem éreznek a neveléshez tartozónak. Az iskolának azonban megvan a maga hatá­rozott célja a gyerekek nevelésével kapcsolat­ban, s ez a cél a társadalom által támasztott igényekhez igazodik. Világos dolog, hogy ha a mai fiatalokból lesz a következő évtizedek kommunizmust építő felnőtt nemzedéke, akkor már,most fel kell készíteni őket nagy és új feladataikra. A kommunizmust építő emberek gondolkodása, erkölcse más lesz — fejlettebb és tudatosabb lesz, mint a mai emberek jó­részéé. A jövő társadalmának tagjai — akik ma még gyerekek — többségükben el fognak jutni oda, hogy tudományos világnézettel ren­delkeznek, a társadalom javára végzett mun­kát szükségszerűnek és természetesnek tekin­tik, a kommunista erkölcs normáit érzik köte­lezőnek magukra nézve, s az élet minden dol­gában felelősségteljesen, öntudatosan ítélnek és cselekednek. S már most meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy mindez meg­valósuljon. Mint az SZKP XXII. kongresszusa mondotta, egyre inkább megvan annak a le­hetősége, hogy „a szellemi gazdagságot, az erkölcsi tisztaságot és a fizikai tökéletességet harmonikusan egyesítő új embert neveljünk”. 17 z a kor, a társadalom igénye, s azoknak, akik nevelnek, nem szabad erről meg­feledkezniük. A cél világos — csupán minden­kinek fel kell ismernie azt, a lehetőség is egyre inkább adott — csupán élni kell tudni vele. Bármilyen apró jelenséget is tekintünk a gyerekek társadalmi nevelésében, beilleszthet­jük azt a nagy egészbe, s ezzel mindjárt indo­koltnak, sőt szükségszerűnek is tarthatjuk, amit addig talán nem tartottunk annak. Az, hogy a gyerekekre bízzák közös ügyeik inté­zését s ahol lehet „önkormányzatot” vezetnek be, vajon nem arra szolgál-e, hogy felkészítse őket nagyobb, társadalmi ügyek intézésére is? Ha már most felelősséggel, kötelességérzettel végzik él a rájuk bízott kisebb feladatokat, nem tudnak-e majd igazi társadalmi felelős­séggel és kötelességérzettel résztvenni a köz­élet dolgaiban is? Ha már most megtanulják szeretni és becsülni a munkát, nem biztosí­ték-e ez arra nézve is, hogy később képessé­geik szerint dolgoznak majd a társadalom javára, életszükségletnek tekintve a munkát? A gyerekek elfoglaltságainak egész sora irá­nyul a közösségi szellem kialakítására. Az er­kölcsi nevelés, ez a rendkívül bonyolult és sokrétű feladat helyet kap szinte valamennyi nevelési tevékenységben. Például, amikor az idősebbek tiszteletére tanítják a gyerekeket, nem lehet beérni egyszerűen a szavakkal. A veteránokkal való találkozásoktól, beszél­getésektől kezdve egészen a beteg, magányos öregek látogatásáig, segítéséig — egész sor lehetőség adódik a gyerekeknek arra, hogy közelebb kerüljenek a szocialista humaniz­mushoz, a haladó hagyományok tiszteletéhez, az idősebbek megbecsüléséhez, egyszóval a szocialista erkölcs néhány fontos összetevőjé­hez. Milyen helytelen volna, ha a szülök nem segítenének ebben, sőt, bizonyos mértékig akadályoznák gyermekeik ilyen irányú fejlő­dését. Pedig olykor megtörténik, hogy a szülő azt mondja: „Én itthon mindent megadok a gyerekemnek, nem kívánok tőle mást, csak azt, hogy tanuljon. Itthon még a porrongyot is ritkán veszi kézbe, és akkor menjen el padlót sikálni valami idegen öregasszonyhoz?” Nehéz . azután ilyenkor a pedagógus dolga, akinek meg kell magyaráznia ennek a nézetnek teljes helytelenségét, de arra is gondolnia kell, hogy a gyerek ne kerüljön ellentétbe a szüleivel. Ahhoz, hogy a valóság bonyolult dolgaiban biztonságosan igazodjanak el a felnövő fiata­lok, szilárd, tudományos világnézetre lesz szükségük. Ez a világnézet csakis a marxista filozófián alapulhat, amelynek elemeit mur egészen fiatal korban el kell sajátítani ahhoz, hogy az éleibe kilépő ifjú világnézete valóban kialakult., szilárd legyen. A gyerekek tehát az iskolában úgy ismerkedjenek a valóság jelen­ségeivel, hogy törvényszerűségüket, összefüg­géseiket lanulják meg látni. Megtanulják ke­resni a lényeget és az okokat, megtanulják szeretni az igazságot. Megkapják az alapot, amelyre aztán fel tudják építeni saját tapasz­talataikat, új ismerteiket s amelynek segítsé­gével helyesen tudnak ítélni a világ dolgai­ban. Néhány szülő mégis úgy vélekedik: „A gyerek még nem döntheti el, milyen világ­nézetet tesz magáévá”. Ugyanezek a szülők azt is mondják: „Én vallásos vagyok, s ragasz­kodom hozzá, hogy a gyerekemet se neveljék másként”. A két mondat egybevetése világo­san mutatja, hogy ez a szülő pontosan azt akarja tenni, ami ellen tiltakozik: a gyerek helyett eldönteni leendő világnézetének kér­dését. Csakhogy ez valóban nem lehetséges, a fiatalok később valóban maguk választják meg világnézetüket A kor és az igazság tör­vénye értelmében a tudományos világnézetet fogják választani. Csupán több nehézséget kell leküzdeniük, több idejük és energiájuk hasz­nálódik el addig ha a vallás tanainak ellent­mondásaival saját maguknak kell megvívniok a harcot. IV em könnyű és nem is egyszerű kérdések ezek. A szülök számára sem azok. De nagyon fontos kérdések és a szülőknek érez­niük kell felelősségüket. A társadalmi nevelés célja és módjai helyesek, és ha egy-egy szülő ezt olykor nem látja, vagy más véleményen van, felül kell vizsgálni^ a saját céljait és saját nézeteit. Hiszen a céloknak azonosnak kell lenniük, mert a mostani szülők is tagjai lesznek még annak a társadalomnak, amelyet a mostani gyerekek — a jövő felnőttéi — épí­teni fognak. Meg kell találni a közös nyelvet — a közös cél érdekében. Hallania Erzsébet Nekünk kell igazságot szolgáltatni! 1, ma ir í++ ---' t ileg a különböző vállalatok budapesti központjaihoz tar­toztak. így a megbízásokat a munkahelytől távol eső üzemi KISZ-szervezetektöl kapták. Ez pedig sokszor zavarta munká­jukat. E hiányosság megszün­tetésére és a fiatalok össze­fogására most megalakult a Tiszai Vegyikombinát nagy­üzemi KISZ-bizottsága. A nagyüzemi KISZ-bizottság a kulturális élet fellendítésén kívül nagy gondot fordított arra, hogy a vegyipar felett vállalt védnökség keretében a fiatalok élenjárjanak a ter­melő munkában. Ennek érde­kében több gépgyár üzemi KISZ-szervezetével szocialista szerződést kötöttek az egyes berendezések határidő előtti el­készítésére. Tgv például a Ma­gyar Hajó és Darugyár fiatal­lal szerződésükben vállalták, hogy a kombinát kis erőművé­nek hulladékgőz tüzelésű ka­zánját — amely óránként 15 S mert a gyomornak akkor is meg volt a követelése, nem lehetett tétlenkedni. Egy-egy „eltévedt” golyó élelmet adott az erdő vadjaiból. De hiába igyekeztek suttyomban csinál­ni az egészet, az orvvad ászát kitudódott. Tömlőé járt érte. sokszor harminc nap. Egy elfe­lejtett község, a volt Derenk lakosairól van szó. Akkor egy hatezer holdas erdő közepén éltek. Többnyire ez adta az életet, mivel a 850 holdas ha­tár az 520 léleknek csak igen sovány kenyeret juttatott. Akadt csempészet is, mert egy hajitásnyira volt a határ. A körülmények szorították er­re az ott élő szláv ajkú, illetve lengyel származású embereket. Az Andrássyék, Zichyék után Horthyék kedvenc va­dászterülete volt ez. Egy erdő­mérnök agyában fogant meg a gondolat: ki kell telepíteni a község lakóit. Az ajánlaton ka­pott az állam, s még inkább egy ingatlanügynök. Ezután már gyorsan peregtek az ese­mények. A megye öt különböző pontján találnak új „hazára”. Munkaszolgálatosok bontják el a házakat s a faanyagot, a mozdíthatbt elszállítják. A le­rombolt falu lakóinak egy ré­sze az Ernőd környéki István majorban rendezte be szűkebb pátriáját, mintegy 200 lélek. Húsz évvel a történtek után ma is itt élnek, s maguk kö­zött csak az ősi nyelvükön szól­nak. A kastélyban berendezett iskolában hetenként több órán át a szláv nyelvet is oktatják, képzett szakpedagógusok se­gítségével. A község Kiadós séta, öt kilométernyi földúttal a hátam mögött jutok el a kis település széléhez. Ha északra fordulunk, balra Ernő­dön a fehérkőborítású televízi­ós erősítő magasodik, jobbra, jóval távolabb a tiszapalkonyai áramgyár kéményei ontják a füstöt. S ahogy így bámulá- szok, utólér egy szekér, amit már az előbb is a sarkamban éreztem. Az üdvözlő szóra meg­húzza a kantárt a kalpagos atyafi, s a szekér lelassul, meg­áll. Szívesen válaszol a kérdé­seimre: Hol a tsz, ki merre ta­lálható? lamikori ideköllözésről, s még egyet, azt, hogy itt van a me- zőcsáti járás leggyengébb tsz-e. Állítólag dzsungel az egész. Jél nyissa ki a szemét, fíiíét az, aki el akar igazodni. Fasoros utcán, takaros házak között haladok. Ez is, az is arra utal, hogy új ez a település. S épül­nek új házak, módjával, előbb a szoba, konyha, s ahogy a pénzből futja, később a többi tartozék. A nagy kertekben sok a vetemény. Kívánkozna meg egy-két színfolt, de nekem most inkább arról kell számot adni: mi van a tsz-el, mi fog­lalkoztatja az embereket? Egy úri manipuláció hatása — Jó kis séta ide az Út — mondom. — Még szerencséje, hogy nem esett, mert istenverte hely ez akkor. Csak ide ne jöt­tem volna soha... — s erre együttérzően bólint egy idő­sebb asszony is, aki a saroglva közelében ül. A sarat értem, de amit aztán mond. az kissé mellbevág. Nem jövök ide egé­szen tájékozatlanul. Egy s mást már a járáson is elmond­tak. Tudtam az-iskcúéról, a va­A 73 éves, még igen friss szellemű id. Kovács András ecseteli az ideköltözés okát, körülményeit, ö sorolja el azt is, amit e cikk első mondatai tartalmaznak. Még az ingatlan­ügynökre, Pitlik Józsefre is jól emlékszik, aki meggazdagodott a vállalkozáson. András bácsi­nak amolyan követi, vagy „ár- pádi” szerepe volt az idetele- pülésben. Ö közvetítette az emberek óhaját a költöztető urakkal, ö tudja a leginkább azt is, hogy a színfalak mögött milyen körmönfont játékot űz­tek ezzel az ide települt marok­nyi néppel. Hogy >6 »ott? Az István major akkori gaz dája neszét vette annak, hogy az állam jó pénzen földet vá­sárol a derenkieknek. Igen ám, de mit ért a föld, hiszen a kör­nyéken ez volt a legrosszabb? Cselhez folyamodott, titokban (bár ez hamar kiderült) az 5— 6 koronás értékű földeket fel­értékeltette 14 koronára. „Bom­ba” üzlet volt! S az külön ked­vezett. hogy abban az eszten­dőben a természet sem volt mostoha, és szépet mutatott a határ. A vásárlás megtörtént Nehéz pénz ütötte az uraság markát. Az emberek egy új élet re ményével kezdenek a szállás- csináláshoz, a fészekrakáshoz. Kapnak szépen földet, összesen mintegy 1000 katasztrális hol dat. Kezdetben még adót sem kell fizetniük, de néhány év múltán már ez sem maradhat el. Aztán jön a háború, a világ­forduló, a felszabadulás. Csak­hamar felszínre kerül az úri manipuláció, s kezdenek róla mind többen beszélni. A földek aranykorona értéke ugyanis nem változik, s az adófizetés ennek arányában történik. A begyűjtés időszakában válik ez egyre terhesebbé. Sokat háboi gatják ekkor a kis település lakóit. Szinte nincsen olyan család, ahol ne kerülne sor adóvégre­hajtásra, hiszen az aranykoro­na érték nem mutatja a helyes, valóságos értéket, s ez megté­veszti a hatóságokat is. és sújt­ja a major lakóit. Garami Ernő (Folytatjuk.) 230 millió devizaforint értékű export A Budapesti Ipari Vásáron élénk kereskedelmi tevékeny­séget fejtett ki a műszerek ex­port jával-importjával foglal­kozó METRIMPEX Vállalat. A tárgyalások a vásár után is folytatódlak és az elmúlt hé­ten zárultak le. Az üzleti ered­mények összesítése után az MTI munkatársa a METRIM­PEX vezetőitől a következő információt kapta: — Az idei Budapesti Ipari Vásár vállalatunk számára kedvező üzleti eredményekkel zárult. Mind az export-, mind az importkötések az idén az előző éveknek a többszörösét is meghaladták. A baráti országok vállalataitól a vásár alkalmá­val tízmillió devizaforint érté­kű műszert rendeltünk és a be­mutatott mintapéldányok kö­zül is számosat megvásároltunk. A tőkés országok kiállítói kö­zül negyven cégtől csaknem négymillió devizaforint értékű műszert .vettünk meg a kiállí­tási anyagból. Ezekből több mint egymillió devizaforint ér­tékű orvosi műszer kerül egészségügyi intézményeinkbe. A METRIMPEX a vásáron nemcsak mint vásárló, hanem mint eladó is jelentkezett. Az ' exportkötések meghaladják a 230 millió devizaforintot. Vál­lalatunk írta alá a vásár egyik legnagyobb összegű export-üz­letkötését is, amelyben a szov­jet MFDEXPORT 16,3 mOrtit» rubel értékű magyar gyárt»«*--- nyú orvosi műszert vástSffsott' m. — —— SZ. G- Ez a három be­tű, amely a Budapesti Ipari Vásár sokszínű neon reklámjai —. — ^uMiicanH” nzíiii közül a KOMPLEX Külkeres­kedelmi Vállalaton keresztül a Szovjetunió 300 darabot ren­-------- - iin^JurilK- ünnepségen adták át a szerel - 1 de dolgozói például az ötszáza- t dik, majd évekkel később az ezredik dieselt. A kompresszor gyártás már a kétezredik dara­bon is túljutott. Es emellett bi­zony elég sok esztergapadot is készített export megrendelések kielégítésére az NSZG kollektí­vája. Manapság talán már nincs olyan földrész, ahová nem jutott el fényes fémtáblá­kon egy-egy gép oldalán ez a szó: Nehézszerszámgépgyár. A jelenlegi megrendelők között 15 ország külkereskedelmi cé­geinek képviselői találhatók, közöttük néhány tengerentúli állam is. így aztán a gyár dolgozói között is vannak „világjárók”. Pálfi József Jugoszláviában volt. Nagy István és Gyulai József pedig Perzsiában és az Indiában lévő szerviznél dolgo­zott elég huzamos időn keresz­tül. Véleményük szerint szin­te minimálisra csökkentek a gyártó vállalat hibájából eredő gépjavítások. Hogy külföldön ilyen nagy­delt meg. A legújabb változatú élelmezésipari kompresszorok mellett a „hagyományos” pro­filhoz tartozó Jendrasik-féle közül szembetűnt a miskole látogatóknak, a Nehézszerszám gépgyárban készített nagyszeri ipari termékek bemutatója: hirdette. A dolognak a legérde­kesebb része, hogy évekkel ko­rábban a lipcsei, az izmiri, meg a póznánj ipari kiállítá­sokon már jól ismerték e gyártmányok némelyikét — vi­szont a Budapesti Ipari Vá­sáron most mutatkozott be el­ső ízben a Nehézszerszámgép­gyár. — Olygn premier-féle volt ez nekünk — mondja Opren- dek András elvtárs, a szerelő gyáregység vezetője. — Külföl­dön már sok vihart átélt gép­egységeink mellett persze, egy­két újdonságot is bemutat­tunk. Ezért is merem használni ezt a szót: premier. r. És hadd tegyem hozzá nyom­ban, az első hazai vizsga kitű­nőre sikerült, öregbítette a he­gyek közé szorított fiatal gyár munkásainak jó hírnevét. Most nemcsak a pavilonban elhang­zott dicsérő jelzőkre gondolok, — mert ezek is lépten-nyomon megütötték az ember fülét —, lanem az olasz, osztrák, iraki, ;véd és dán kereskedelmi ce­tek megbízottainak az érdeklő- lése. Hogy mást ne említsek, a tétfokozatú kompresszorok négy, hat és nyolchengeres diesel-motorok és áramtermek agregátok iránt is nagy volt az érdeklődés; Ez utóbbi gépegységeket Im­már 8 esztendeje gyártják a Nehézszerszámgépgyárban, Időközben persze volt néhány „jubileum” is. Bensőséges kis szerű masinák fémjelzik a di ósgyőri munkások szaktudá sát, ahhoz nagyban hozzája rultak az olyan áldozatkész jó szakmunkások, mint Novai József, Kerepesi János, vágj Mihalik József. A fiatalok kő zül Bakos Gyula, Nyirő Zoltár és Szőke István van a legjob­bak között. A bejáratóban Szabó György üzemvezetőt di­csérik elsősorban az eredmé­nyek. A gépek kikészítésére, festésének szépségére pedig olyan szakmunkások ügyelnek, mint Alföldi József, Gazsovics István, vagy Trescsánszjkj Jó­zsef Made in NSZG — e szavak állanak a szép gépeket elta­karó csomagolásokon. E szavak hirdetik szerte a nagyvilág­ban egy fiatal gyár beesülés- ne, tisztelésre érett dolgozói­lak szaktudását — szakmájuk ránt érzett szeretet éL Paulovits Ágoston

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents