Észak-Magyarország, 1962. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-12 / 135. szám

Kedd, 1962. június Ti. fSZAKWAGYARORSZA© 3 Majális a Köpüs-uölgyben 1962. JÚNIUS 10. Vasárnap ... Sokan a megszokott ünnepnapnak tekintették csupán ezt a. napot. Az építőknek viszont több volt, s talán azért is készültek oly lázasan rá hete­ken keresztül, A Diósgyőri Papírgyár felé vezető ország­úton régen volt akkora forgalom, mint ezen a reggelen. Egymást értele az építőipari dol­gozókat szállító gépkocsik, cs a Miskolci Köz­lekedési Vállalatnak is csúcsforgalmat csinált íz építők napja, m.ert az 1-es és az 5-ös jel­zésű autóbuszokban ezúttal aligha volt férő­hely. A Köpüs-völgyben igazi majális kép fo­gadta a vendégeket. Körhinta, céllövölde, lacipecsenyés sátrak és ajándékpavilonok övezték a rögtönzött színpadot. Mellette a különféle vállalatok családias táborhelyei. Az útjelzők után mindenki megtalálta üze­mét. A legtöbben a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat házatáján sürgölődtek, de népes tábort alkottak a mélyépítők, a közle­kedési építők, az üveggyáriak, a 3. számú ÉPFXJ, a Miskolci Építőipari Vállalat, a Hejő- vsabai Cementipari gépjavítások, és a tata­rozó vállalat dolgozói is. A cementgyáriak közül csak mutatóban lehetett látni egy né­hány vezetőt... S HA MINDEHHEZ hozzáteszem azt, hogy ezúttal az időjárás is kedvezett az építőipari dolgozóknak — noha déltájt egy komor felhő megijesztette az ünneplőket —, akkor már most, a prológban is el lehet mondani: vidá­man, boldogan, kellemesen szórakoztak a Köpüs-völgy vendégei a XII. Építők Napján. A falusi pedagógusok munkájának értéke semmivel sem kisebb, mint a városiaké Kállai Gyula elvtárs látogatása Kelemér községben A kis táborhelyek éinéptele- valatot követően a Fonós című nedtek. Csak a fehérruhás sza- népitáncot, hogy tapsorkántól kácsok maradtak az illatosán zúgott a Köpüs-völgy. sistergő húsosfazekak mellett. Sok embernek kettős ünnep Mindenki a színpad körül volt. is volt ez. Egyrészt azért, mert Kezdődött az ünnepség afféle mint építő család — ünnepel- hivatalos” része. fék a XII. Építők Napját, más­Soóvári Károly, az Építő-, részt meg mint szülők gyö­dolga!'' Nekünk persze szokat­lan volt, hogy 90—95 kilós izomkolosszusok oly könnye­dén „repkedjenek” a levegő­ben — mintha testük érzéket­len volna minden ütés iránt. Szép dolog ez a dzsiu-dzsiu, de azért... * Vagy négyezer ebéd, több­ezer szendvics, virsli, lacipe- csenye, lángos, 800 üveg hűsítő, 2500 liter sör, 1400 liter külön­féle bor, csokoládé, cukorka, törökméz és még ki tudja mi minden apróság — ez az épí­tők napjának a fogyasztási mérlege. A Miskolci Vendég­látóipari Vállalat vezetői gon­doskodtak, hogy sem ételből, sem italféleségekből ne legyen hiány, de az üzemi vendéglátó szakácsai is öregbítették jó hír­nevüket. ízlett a pörkölt, a bécsiszelet és a jó magyaros gulyás mindenkinek. * A délutánt a külön progra­mok egész sora jellemezte. Ki­alakultak a kisebb-nagyobb csoportok, előkerültek a hang­szerek is. itt-ott izgalmas ulti­csaták voltak — és nagyon sok baráti beszélgetés. öregek és fiatalok, vezetők és beosztottak vitáztak mai életünk oly színes, változatos, sokrétű jelenségeiről. Jószán­dékú tanácsokat adtak az ősz­hajú ácsok pelyhesállú ifjak­nak. Másütt meg egy újítást tárgyaltak, vagy éppen a VIII. általánost végző fiúk pálya­Az ünnepség részevevői Soóvári elvtárs köszöntőjét hallgatják. Korábban hírt adtunk arról, hogy Kállai Gyula elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, június 6-án és 7-én meglátogatta megyénk több helységét, illetve felsőok­tatási intézményét. Az alábbi­akban a Kelemér községben töltött órákról, beszélgetések­ről számolunk be. Mit mond a lexikon? Az Üj Magyar Lexikon igen szűkszavúan intézi el a Borsod megyei Kelemér községet. Megtudjuk a lexikonból, hogy lakosainak száma 1960-ban 690 volt (most 760), vasútállomása Putnok (onnan nyolc kilomé­terre fekszik és csodás szépsé­gű erdős hegyek között ka­nyargó szerpentinúton érhető el), határában van a Keleméri- láp suvadásokkal elzárt vize­nyős területe a Mohos-tóval, jégkori maradványnövényzete miatt, természetvédelmi terü­let. A lexikon megemlíti még, hogy van a községben Tompa Mihály emlékmúzeum is. Eb­ben téved a lexikon, mert an­nak még mindig csak a terve van meg, és a múzeum céljára kijelölt épület, amelybe majd összegyűjtik a község hajdan­volt lelkészének a környéken fellelhető relikviáit, de múze­umról beszélni napjainkban még korai. A községnek van egy kéttan- termes, öt-tanerős iskolája, egy apróka művelődési ottho­na, amelyben hetenként egy­szer filmet vetítenek. Van ezen kívül a községben négy tele­vízió. Ennyiben sorolhatjuk fel a keleméri művelődési in­tézményeket és eszközöket. Felsőoktatási intézménye nin­csen, Kállai Gyula elvtárs mégis ellátogatott a községbe, amikor a napokban a felsőok­tatási intézmények meglátoga­tása végett megyénkben járt. Rémán János levele Kállai élvtárs keleméri láto­gatásának igen érdekes előz­ménye van. A keleméri általá­nos iskolában tanít az idős Ré­mén János, aki magas kora el­lenére — nemsokára betölti hetvenedik életévét és éppen az elmúlt héten, a pedagógus '^W*llVW^^VWWWW,WWVVWWVVVWVVWWVVW^%%N%Vir.V,.V‘»* napon kapta meg az ötven esz­tendős becsületes szolgálatot elismerő aranydiplomát — igen nagy figyelemmel kíséri oktatási életünk változásait. Ma is élénk levelezésben van a minisztérium szakigazgatási szerveivel, hozzászól az orszá­gos tantervi, pedagógiai kér­désekhez, a rábízott osztályok­ban különféle nevelési kísérle­teket folytat a minisztérium megbízásából. Nos, Rómán Já­nos. amikor az új iskolareform parlamenti vitája folyt, rádión is meghallgatta és az újságban is figyelmesen elolvasta Kádár János elvtársnak a vitában el­hangzott beszédét, ahhoz meg­jegyzéseket fűzött és ész­revételeit levélben elküldte Kádár elvtársnak. Levelét így fejezte be: „Szeretném, ha egyszer ellátogatnának ide.” — Kedves Rémán elvtárs, lehet hogy ön nem gondolta »komolyan, de mi komolyan vettük a meghívását — mondta nagy derültség közben Kállai elvtárs, a keleméri iskola tan­termében összegyűlt nevelők, községi vezetők előtt, a levél­írónak. Ez a „beköszöntés” mindjárt derűs, meleg hangu­latot teremtett a találkozón, amit az egybegyűltek bizony kicsit feszengve vártak. Illés István iskolaigazgató el is mondta üdvözlő szavaiban, hogy igen nagy megtiszteltetés számukra a látogatás, nagyon örülnek a községbeliek, hogy az ország vezetői ilyen kis is­kolára is gondolnak, ilyen kis faluba is ellátogatnak, ahol még nem járt miniszter. Ré­mán János is, miközben beszá­molt Kállai elvtársnak kísér­leti munkáiról, többször hang­súlyozta a „kis iskolá”-t, „kis falu”-t, a „szerény munká”-t, amit érdemes szemügyre ven­ni. A falusi iskolák jelentősége a kulturális forradalomban — Kis iskola, kis falu, sze­rény munka? Miért ez a túl­zott szerénység? — kérdezte Kállai elvtárs. — Mi igen fon­tosnak tartjuk az önök munká­ját itt, falun, ahol szinte egye­dül az iskola képviseli a mű­velődésügyet. A falusi pedagó­gusok munkájának értéke Igazi majális-kép a délutáni érákban. 110.000 forint a Vidámpark iavára Társadalmi munkában íervesik a fiatalok parkját Szombaton délelőtt a megyei pártbizottság kis tanács­termében megbeszélést tartott a miskolci Vidámpark léte­sítésének akcióbizottsaga. Fazekas Lászlóné elvtárs, az Úttörő Szövetség megyei titkára és Kristóf Lajos elvtárs, az akcióbizottság vezetője számolt be a jelenlévő pedagó­gusoknak, KISZ-aktivistáknak, úttörő vezetőknek a hul­ladékgyűjtés eddigi eredményeiről, valamint a Vidámpark építésének előkészületeiről. Az akcióbizottság szombati ülésén a Hazafias Népfront Miskolc városi Bizottsága műszaki akcióbizottsága be­jelentette, hogy a Hazafias Népfront is részt kíván venni a Vidámpark építésének előkészületeiben s az építésben. A beszámolóból megtudtuk hogy eddig mintegy 110 000 forint értékű hulladékot gyűjtöttek a miskolci és a vidéki általános iskolák tanulói, melynek ellenértékét a Vidám­park építésére ajánlották fel. A miskolci általános iskolák közül a Kossuth utcai, a Szabó Lajos utcai és a Palóczy utcai fiúiskola növendékei érték el a legjobb eredményeket A Palóczy utcai általános fiúiskola tanulói a Vidámpark építésére vállalt vasgyűjtést 500, a papírgyűjtést 800, a rongygyűjtést pedig 150 százalékra teljesítették. A vidéki általános iskolák is szép eredményeket értek el a vas, fém és hulladék-gyűjtésben. Emellett levelekben biztosítják a Megyei Úttörő Szövetséget, hogy támogatják a Vidámpark­akciót és a jövőben is résztvesznek a hulladékgyűjtésben, valamint társadalmi munkával az építésben. Az elmúlt hét során több figyelemreméltó vállalás ér­kezett az üzemek, hivatalok, intézmények KlSZ-szerve- zeteitőJL A Miskolci Tervező Iroda pártszervezete, szak- szervezeti bizottsága, KISZ-szervezete és igazgatósága arról értesítette a Megyei Úttörő Szövetséget, hogy társadalmi munkában vállalják a Vidámpark tervezését. A Finom- mechanikai Vállalat, az Eszakmagyarországi Vízügyi Igaz­gatóság, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség, a kórházi KISZ-szervezet, több szocialista ifjúsági brigád ajánlotta fel segítségét a Vidámpark építéséhez. Fazekas Lászlóné elvtárs, a Megyei Úttörő Szövetség titkára bejelentette, hogy a közeljövőben a város vezetői döntenek, hogy hol épüljön fel az ifjúsági liget, Az akcióbizottság elhatározta, hogy az elmúlt tanévben végzett kiváló munkáért a legjobb úttörő csapatokat, úttörő vezetőket, pajtásokat az első ünnepélyes kapavágás alkal­mával kitünteti, illetve megjutalmazza. 15 úttörő vezetőt, és 15 általános iskolai tanulót kiváló fémgyűjtő jelvénnyel tüntetnek ka. A megyei és városi népművelési szervek javasolták az összejövetelen, hogy a jövő esztendőben miskolci közép- iskolás fiatalokból álló Vidámpark építő ifjúsági tábort hozzanak létre. A résztvevők egyhangúlag állapították meg. hogy a megye ifjúsága magáénak vallja a miskolci Vidámpark akciót, s minden tőle telhetőt megtesz a park mielőbbi fel­építéséért. semmivel sem kisebb, mint a városiaké. Sok tekintetben még jelentősebb is. A falu életében ez az iskola olyan jelentős mű­velődési intézmény, mint Mis­kolcon a műegyetem. A továbbiakban Rémán Já­nosnak Kádár elvtárshoz inté­zett levele egyes megjegyzései­re reflektált Kállai elvtárs. Szó esett ebben a levélben a peda­gógusok megbecsüléséről, ar­ról is. hogy meddig és milyen mértékben lesz még a pedagó­gus „a nemzet napszámosa”. Kállai elvtárs ismételten el­mondta. hogy az egész oktatási reform központi alakja, a pe­dagógus. És ez mindinkább magasabb társadalmi és anya­gi megbecsülésben is jelentke­zik majd. A kulturális forrada­lom tengelyében az iskola áll. Az iskolától, a keleméri, a fa­lusi pedagógusoktól függ, hogy az iskolából kilépő fiatalok detoktívregények után kutat­nak-e majd, vagy Balzacot fogják olvasni. — Már jelentősen javult a pedagógusok anyagi ellátottsá­ga — mondta Kállai elvtárs. — Az ellenforradalom óta már két alkalommal történt in­tézkedés a pedagógusok anyagi helyzetének javítására és azt, ahogy gazdasági lehetőségeink engedik, fokozatosan tovább javítjuk. Egyébként a pedagó­gus-pálya felé való vonzódást nem látja egészen jól Rémán elvtárs, mert igen sok fiatal jelentkezik, örvendetesen meg­nőtt a pedagógiai szakokra je­lentkező fiatalok száma. A végrehajtás alatt álló iskola- reform is sokat segít abban, hogy mind többen felismerjék ennek a pályának szépségeit. A jövő tanítóinak magasfokú képesítése pedig biztosítva van a felsőfokú tanitóképző intéze­tek létrehozásával. — A követ­kező időkben, mivel egy sor gazdasági feladaton már túl vagyunk, nagyobb erővel tu­dunk az oktatásügy felé for­dulni — folytatta Kállai elv­társ, majd a beiskolázás ada­taival bizonyította a tanulás iránti nagyfokú 'érdeklődést. Kelemér egyéb művelődési kérdései Igen meghitt, mondhatnánk: baráti légkörben folyt a to­vábbi beszélgetés a kis falusi tanteremben. Szóba került az általános iskolai tantér»', amelynek ahhoz kellene segít­séget adnia, hogy a pedagógu­sok megtaníthassák tanulni a gyermekeket. Előkerültek a be­szélgetésben Kállai elvtárs és a keleméri pedagógusok diák­köri élményei, a korábbi peda­gógusképzés problémái, a köz­ség könyvtári ellátottsága, va­lamint az egyéb, iskolán kívüli művelődési problémák, ame­lyekről Bedécs József, a köz­ségi tanács vb. elnöke és Kor­mos Ferenc vb. titkár tájékoz­tatta a vendéget. Beszéltek a nehezen születő Tompa Mihály emlékmúzeumról, az igen sze­rény művelődési otthonról, amely a község egykori négy földesura közül egyiknek, gróf Putnoky Móricz hajdan­volt felsőházi alelnöknek kas­téllyá kinevezett lakában ka­pott helyet. A meglehetősen sivár épületről Kállai elvtárs megjegyezte, hogy az egykori uraság igazán építtethetett volna különbet is. legalább al­kalmasabb művelődési otthona lenne most a községnek. A hosszúra nyűit beszélgetés után a kelemériek abban a biztos tudatban válhattak el Kállai elvtárstól, hogy kor­mányzatunk a kis községek életét is szerető figyelemmel kíséri és megbecsüld az ott dolgozók munkáját. Látogatás után Csak szűkszavú beszámolót tudtunk adni Kállai Gyula elvtárs kétnapos borsodi láto­gatásáról. A tanintézetekben és egyéb helyeken tett látoga­tása, a nevelőkkel folytatott beszélgetése nemcsak a beszél­getések résztvevőinek lesz ma­radandó emléke, hanem útmu­tatásai a jövő tanév munkájá­hoz is sok hasznos segítséget nyújtanak. — Másrészről Kál­lai elvtárs is igen sok hasznos gyakorlati tapasztalatot vihe­tett magával a felsőoktatásban dolgozó nevelőktől, amelyek az oktatási törvény végrehajtásá­nak még jobbá tételét segít­hetik elő. Benedek Miklós nyörködtek fiaik, lányaik kul­túrműsorában. * A délelőtt fénypontja a Mis­kolci Dózsa cselgálcs szakosz­tályának a bemutatója volt. A különös „népviseletet” öltött izmos legények már a bemutat­kozáskor is óriási sikert arattak. Valamennyien látványos szál- tóhoz hasonló ugrással „jöttek” választási gondjait mesélték el egymásnak. Kedves színfoltjai voltak az építők napján rendezett ünnep­ségnek azok a találkozások is,! amelyeken megyénk vezetői el-; beszélgettek a majális részt­vevőivel. Dr. Bodnár András,1 az MSZMP Borsod megyei Bi­zottságának titkára és Jakó András, a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsának titkára ugyan-; is a hivatalos ünnepség után az esti órákig együtt maradt az építők napját ünneplő sokezres vendéggel. Ellátogattak minden vállalat „táborhelyére” s kedé­lyesen elbeszélgettek az építő munkásokkal, családtagjaikkal és a rokonokkal. Sok helyen ismerős arcok fogadták a ven­dégeket — talán annyi válto­zással, hogy ezúttal nem az állványokról, a magasbatörő falakról, hanem a reggel vert sátrakból mosolyogtak. * AZÖTA ISMÉT esend honol', a Köpüs-völgy árnyas lombjai alatt. Az ünneplők vidám zaját ismét felváltotta a természet lágy zsongása. Dolgozók, akik tegnap ünneplő ruhában kö­szöntötték a XII. Építők Nap-\ ját, ma ismét az állványokon] vannak. Ha elmennénk a Ki-; lián-lakótelepi építkezésre, biz-! tosan találkoznánk egynéhá- nyukkal... Dolgoznak... épi- \ tik a holnapot, amely úgy mo-i solyog rájuk, akár tegnap az a kékruhás kis fekete fiú a nagy pettyes labdára..; J Paulovits A eres ton ; Foto: Szabados György • a színpadra. A rögtönzött kis tákolmány bizony keservesen nyögött a 90—95 kilós sporto­lók „becsapódásai” után. Ez a furcsa bemutatkozás csak kezdet volt. Ami igazán bámulatba ejtette a nézőket, az most következett. — Guru­lós előre, hátra — hangzott Dorogi László edzőnek a ve­Ea- és Építőanyagipari Dolgo­zók Szakszervezete Területi Bi­zottságának elnökhelyettese közvetlen szavakkal köszön­tötte az egybegyűlteket. Nem mondott nagy szónoklatot — talán nem is illett volna ebbe a majális hangulatú kis ünnep- .. ségbe —, inkább emlékeztetett ""arra, hogy évtizedekkel koráb- ^ bail mit is jelentett az építők napja. Pillanatképeket idézett abból az időkből, amikor titkon gyűltek össze az erdők mélyén, hogy a kabát alatt hozott vörös lobogót kibontva álmodozza­nak egy olyan világról, ahol a kőműves, az ács — az építő­ipari munkás is ember. Mindez ma emlék. De ilyen­kor, az öröm, a mámor percei­ben soha nem árt visszapillan­tani a régi időkre. Visszatekin­teni arra az útra, amelyet né­pünk 17 esztendő alatt megtett. S ilyenkor jólesik látni, hogy az építőipari dolgozók hűek maradtak a becsületes^ harcos tradíciókhoz. Munkájuk, politikai helytál­lásuk elválaszthatatlan része boldogulásunknak. Mindennapi tevékenységük, sokszor igen nehéz helytállásuk ezért is parancsol tiszteletet irántuk. Ezért ünnepeljük esztendőről esztendőre egy-egy ilyen szép nyári vasárnapon őket — építő munkásokat...' * — Most a Kilián-takótclcpi általános iskola kultúrcsoport- jának építők napi műsora kö­vetkezik — így egy bájos, fe- héringes, piros nyakkendős zénylése. És egy pillanatra szinte mind a tízen a levegő­ben voltaic, s utána olyan zu­hanással vágódtak a vékony kis szőnyeghez, hogy hallgatni is rossz volt. Edzett testük azonban fel sem vette mindezt. Hiába, van azért valami abban a mondásban: „Minden szokás öttörőlányi amint befejezte Soóvári elvtárs köszöntőjét. Es a következő percekber ügyesmozgású, VII—VIII. álta­lános iskolás fiatalok jól be gyakorolt táncában gyönyör­ködhettek a vendégek. Olyar .„rutinosan” járták előbb ; Siófoki táncot, majd egy sza-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents