Észak-Magyarország, 1962. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-10 / 134. szám

2 GSZAKMAGYAKORSZAQ Vasárnap, 1962. június 10. Heti külpolitikai összefoglalónk A KGST kétnapos értekezlete Moszkvában, a bét közepén összeült a KGST-ben résztvevő államok kommunista és mun­káspártjai képviselőinek két­napos értekezlete. A tanácsko­zást a pártok központi bizott­ságainak megállapodása alap­ján hívták egybe á tagországok gazdasági együttműködésével Kapcsolatos kérdések megvitat tására, s jelentőségét bizo­nyítja, hogy munkájában a kommunista és munkáspártok központi bizottságainak első titkárai, a kormányfők és a népgazdaság irányítói vettek A KGST célja: egyesíteni és egybehangolni tagállamainak gazdasági erőfeszítéseit, előse- gíteni a gazdasági és műszaki haladás meggyorsítását, a né­pek jólétének emelését. A cé­lok és érdekek egysége, a tár­sadalmi-gazdasági rendszer- azonossága a szocialista orszá­gok gazdasági együttműködésé­nek széleskörű lehetőségeit és új formáit teremtette meg. Mindez már eddig is felbecsül­hetetlen eredményeket hozott számukra: jelentős sikereket értek el a munka termelékeny­ségének emelésében, gazdaság guk tervszerűségének növelésé­ben, s kölcsönös árucserefor­galmuk tíz év alatt több mint háromszorosára emelkedett. Magától értetődő azonban, hogy a szocialista termelési rendszer előnyeinek az egész szocialista világrendszer kere­teiben váló kiaknázása még szélesebb távlatokat nyújt a gyors gazdasági és kulturális felemelkedéshez. Joggal állapí­totta meg az Izvesztyija vezér­cikke: „Jelenleg mind a nem­zeti gazdaságok, mind pedig az egész szocialista világrendszer gazdasági fejlődésének objek­tív törvényei felvetik annak szükségességét, hogy az együtt­működés kereskedelmi formái­ról áttérjünk a közvetlen ter­melési együttműködésre, a ter­vek egybehangolására az egyes iparágak és az egész népgazda­ság fejlesztésében.” * A moszkvai értekezlet két­ségkívül még jobban előmoz­dítja majd a szocialista orszá­gok testvéri együttműködését, néprriZdásüguk sokoldalú egy­behangolását, ami tovább erő­síti előrehaladásunkat a szocia­lizmus és a kommunizmus épí­tésében. Az amerikai álomlovagok kalandorkodása A Csendes-óceán középső térségében második hónapja folynak az Egyesült Államok kísérleti atomrobbantásai. Az amerikai atomlovagok mitsem törődve az egész világot átfogó tiltakozásokkal, most magas­légköri kísérleti robbantásokra készülnek, attól sem rettenve vissza, hogy kísérleteik az em­beriségre ártalmas pusztító erőket hozhatnak mozgásba. Közben mindez olyankor tör­ténik, amikor a Szovjetunió és az Egyesült Államok között tárgyalások folynak a világűr békés felhasználására vonat­kozó együttműködésről, s Genfben ülésezik a tizenhétha­talmi leszerelési értekezlet. Mint már annyiszor, úgy most is kézzelfogható Washington képmutatása: szavakban tár­gyalási készség és békeszóla­mok — a gyakorlatban agresz- szív cselekedetek. Érthető, hogy ilyen helyzet­ben a Szovjetunió kormánya figyelmeztetést intézett az Egyesült Államokhoz. „A ma­gaslégköri atomfegyver-kísér­letek — hangsúlyozza a szovjet nyilatkozat — igen veszélyes következményekkel járhatnak: nagy területen megszakadhat a földi légkör felső vezető ré­tege, olyan térségek alakulhat­nak ki, amelyek elnyelik a rádióhullámokat és a Föld kö­rüli térben újabb sugárzási övezet jöhet létre... Tartós és kiszámíthatatlan új jelenségek állhatnak elő a Földön, egye­bek között megváltozhat az időjárás ennek minden káros következményével.” Az Egyesült Államok atom­lovagjai e kísérletsorozattal azokat a lehetőségeket igyekez­nek megtalálni, amelyekkel megbénítanák a békeszerető államok védelmét és biztosít­hatnák magukat a bűnös ag­ressziójukat menthetetlenül kö­vető atomvisszavágással szem­ben. A Szovjetunió ellenzi az atomfegyverkezési hajszát és újból figyelmeztette a rövid­látó washingtoni politikusokat és tábornokokat arra, hogy a nemzetközi helyzet rosszabbo­dásáért őket terheli a felelős­ség, s ne ábrándozzanak arról, hogy katonai előnyökhöz jut­nak! A szovjet kormány gon­doskodik arról, hogy ez ne történjék meg... A CDU kongresszusa Nyugat-Németországban — Dortmundban — ezen a héten zajlott le a Keresztény Demok­rata Párt kongresszusa, amely­nek legfontosabb eseménye­ként _a párt szervezeti reform­jának bevezetését, s az „Aden­auer utáni időszakra” való fel­készülést harangozta be a bonni és a nyugati sajtó. Adenauer azonban kongresz- szusi megnyitó beszédében vi­lágosan értésül adta, hogy eszeágában sincs elbúcsúzni a politikai élet színpadától. Ki­jelentette, visszavonulásának időpontja különböző bel- és külpolitikai, valamint szemé­lyes körülményektől függ majd. Adenauer felszólalásaiban ismét rendkívül éles hideghá­borús hangot ütött meg és szem mellátható volt az a tö­rekvése, hogy a hatalmi pozí­cióhoz való görcsös ragaszko­dást összekapcsolja a nemzet­közi helyzet kiélezésével. A kancellár nyilván arra számít, hogy a hidegháborús hangulat felszítása esetén könnyebben visszaverhet majd minden olyan törekvést, amely az ő elmozdítására irányul. A kongresszus nem hozott újat: Adenauerék megszokott hidegháborús hangnemében, nacionalista és revansista kiro­hanások jegyében zajlott le. A külpolitikai vitában az Ade- nauert szilárdan támogató, szélsőségesen merev politikát képviselő Brentáno és hívei játszották a vezető szerepet Egyik szónokuk — Dome — nyíltan kijelentette: az a fel­adat, hogy megváltoztassuk a status quot a mi javunkra. A hidegháború bélyegét vi­seli magán az elfogadott kül­politikai határozat is, amely világosan kifejezésre juttatja: a nyugatnémet kormányzópárt határozott vétót emel az ellen, hogy Bonn szövetségesei bár­milyen formában elismerjék az NDK-t, sőt ezen túlmenően biztosítani akarja a nyugati szövetségesek támogatását a határok megváltoztatására irá­nyuló revansista törekvések­hez is. A kongresszuson ismét el­nökké választott Adenauer zárszavában azt bizonygatta, hogy most „új korszak kezdő­dik a CDU történetében.” A tények azonban arról tanús­kodnak, hogy a nyugatnémet néptömegek csak határozott fellépéssel harcolhatják ki a létérdekükkel ellenkező hideg- háborús politika megváltozta­tását. Franeoék „törvényesítették a deportálásokat Madrid (MTI) Mint nyugati hírügynöksé­gek közük, a spanyol kormány pénteken esté két évre fel­függesztette a szabad lakhely- változtatásról szóló törvény érvényét és ezzel „törvényesí­tette” a Franco-ellenes szemé­lyek deportálását. Az új ren­delkezés értelmében Franco hatóságai bárkit elköltöztethet­nek jelenlegi lakóhelyéről, bárhová Spanyolországba, sőt Spanyolország afrikai terüle­teire is. A kormányrendelet alapján deportált személyek két éven át nem hágj'hatják el a számukra kijelölt lakhelyü­ket. Franco kormányának ez a lépése a Reuter-iroda jelentése szerint összefüggésben vgn a legutóbbi sztrájkmegmozdulá­sokkal és a madridi plasztik- bomba-merényl etekkel; Algériai helyzetjelentés Ax OAS új politikai manöverexései Néhány napos viszonylagos nyugalom után pénteken új­ból a terror uralkodott Algír­ban. Az OAS úgy látszik most mellőzi az egyéni merényletek módszerét. Hivatalos adatok szerint a nap folyamán egész Algériából csak három halál esetet és öt sebesülést jelen tettek. Ezzel szemben csaknem szakadatlan egymásutánban hallatszottak mind Algírban, mind Oranban bombarobbaná­sok, ^ amelyeket a tűzoltóság riadóautóinak szirénázása kö­vetett. Az OAS most a gazdasági célpontok elpusztításának tervét követi. Ügy látszik azonban, hogy a merényletek inkább látványos és megfélemlítő jellegű táma­dások, elsősorban postahivata­lok, adóhivatalok, iskolák, vá­rosi épületek ellen, de bizonyos óvatosság jellemzi őket. A nagy hanggal meghirdetett újabb terrorhullám eddig meg­kímélte a vasúti gócpontokat, a gáz- és elektromos berende­zéseket, hidakat, amelyeknek megrongálódása válóban meg­béníthatná a nagyvárosok éle­tét. Több újabb bankrablás is történt. Összesen több mint 250 000 új frankot zsákmányoltak az OAS rohamcsapatai. Az algíri központi posta- hivatalt megrohanták az euró­paiak, hogy takarékbetétjeiket kivegyék. Az OAS péntek esti egyik kalózadása, amely zavarta a De Gaulle egyidejű rádió- és televíziós beszédének közvetí­tését, további rombolásokkal fenyegetőzött. A titkos adó bejelentette, hogy árulónak minősítik és halálra ítélik Georges Sarrade-t, az OAS egyik volt vezetőjét, aki csütörtökön fegyverletétel­re szólította fel a terrorista szervezet tagjait. A Gardy — jelenlegi fő- parancsnok — nevében történő bejelentések egyike szerint az OAS Algéria függetlensége után is fenn akarja tartani „cselekvési szabadságát”; Az orani rádióba!) közöl! adás szerint az OAS egy, vagy több olyan terület kialakítására tö­rekszik, amely független lenne mind az FEN-tol, mind Fran­ciaországtól; Megnyílt az 1962. Karlovy Vary-i filmfesztivál Szombaton este ünnepélyes külsőségek között megnyitot­ták az 1962. évi Karlovy Vary-i filmfesztivált. A szabadtéri Fesztivál-moziban egy Lidicé- ről szóló kisfilmet mutattak be, majd. pedig levetítették a csehszlovák filmgyártás leg­újabb alkotását, a „Münchau- sen báró legújabb kalandjai” című filmet. RAKOVSZKY JÓZSEF: Emlékezés Zalka Mátéra (Halálának 25. évfordulóján) Suhanj ma lelkem Hispániába és állj meg a huescai dombokon, és fonj a héroszok számára termett örök babérból koszorút kicsiny hazám dicső halott fiának! Memento! Huszonöt hosszú éve már, hogy álomtalan álmát alussza Madrid tábornoka, Kasztilia hőse, ki a nép igazáért annyiszor halált megvetve, csatasíkra rohant, s kinek szívéből vért a tőke gonosz hatalma csapolt. Kemény spanyol rög ringatja testét, míg szép, merész lelkének villámlása ott ragyog a porba tiportak szembogarán. Memento! Huszonöt hosszú éve már, hogy a pirénei szabadság szép Főnix-madarát sötét börtönben őrzi egy Franco nevű kalandor. De ütni fog az óra nemsokára, hogy a kemény spanyol rögöt majd fényes, szabad ekék hasítják, s a haragvó tábornok szelleme mint áldott, békés napsugár az új Hispánia gazdag vetését érlett! Zalka Máté (reprodofccMV Az ítéletet végre kell hajtani;.. Csók. Aladár “ nes es sima, amíg a Miskol­ci Könnyügépgyárba került, ahol ma munkatársai is, elöl­járói is igen jó véleménnyel vannak róla, szeretik és meg­becsülik munkája után Sok nehézséget kellett leküzdenie előbb önmaga erejéből, később a társadalom segítségével. Részben származása miatt, másrészt pedig az önmaga ál­tal elkövetett, bizonyos érte­lemben fiatal korával járó bof- ladozásai miatt is voltak vele szemben fenntartások, ame­lyekre rá kellett cáfolnia. Ma már úgy látszik, rá is cáfolt. És mégis, a közelmúltban meg­gyűlt a baja a bírósággal és a tanáccsal is.-Bár — és ezt ma már őmaga is látja — meg­gondolatlanságával szerezte a bajt. Ennek ellenére, érthetet­len és méltánytalan is, aho­gyan ügyét különösen a III. kerületi tanácsnál intézték. De nézzük talán ügyének lé­nyegét, ami elég bonyolult... A huszonöt éves fiatalember három évvel ezelőtt megnő­sült és házasságukból egy kis­lányuk született. A Miskolc vá­rosi III. kerületi tanács vb. igazgatási osztálya kiutalt ré­szére egy személyi tulajdonban lévő, de tanácsi rendelkezésű szoba-konyhás lakást Diósgyő­rött, az Árpád utca 45. szám alatt. Családjával együtt ide is költöztek. Igen ám, csak ké­sőbb közte és a felesége között megromlott a viszony, felesége felköltözött Budapestre, a kis­lányt a szülőkre bízták, Csóka pedig magára maradt az Ár­pád utcai lakásban. A család tehát ideiglenesen szétszóródott. Csóka gondolt egyelt: felutazik Pestre a fele­sége után, és megpróbálja helyreállítani a korábban meg­romlott házasságot. Felkereste a III. kerületi tanácsot, és la­kására egy évi időtartamra mentesítést kért. Ezt meg is kapta. Közben, hogy a lakás ne álljon üresen — és hogy átmenetileg segítsen egy lakásproblémával bajlódó fiatal házaspáron, — a mentesített lakást meghatá­rozatlan időre átadta Viszlai Miklós diósgyőri lakosnak, a Lenin Kohászati Művek dolgo­zójának. Megállapodásukat csak szóban rögzítették, s a bonyodalom, később a bírósági ügy is, éppen ebből szárma­zott. Ma nehéz lenne megálla­pítani, hogy szóbeli megegyezé­sük során Csókáéknak, vagy Viszlaiéknak voltak-e ■ hátsó gondolataik, hogy Csóka akar­ta-e „rövid úton” áthidalni anyagi nehézségeit, vagy Visz­lai akart törvénytelen úton. könnyűszerrel lakáshoz jutni, kihasználva Csókáék házassá­gának válságos időszakát. Tény, hogy Csóka Aladár Budapesten kibékült feleségé­vel, házasságuk helyreállt, és visszaköltöztek Diósgyőrbe. Azaz, hogy csak visszaköltöz­tek volna, mert az ideiglenesen átadott lakásukat azóta is Visz- laiék lakják, s hallanj sem akartak arról, hogy a Csókáék tulajdonában, illetve kiutalásá­ban lévő lakásból kiköltözze­nek. Csókáék — mivel hazaköltö­zésük után családjuk három­felé szóródott szét, — a mis­kolci járásbírósághoz fordultak kereslettel, hogy a Viszlaiék- kal közölt felmondásukat a bí­róság hivatalosan is érvényesít­se. A miskolci járásbíróság 1961. augusztus 12-én meg is hozta az ítéletet, megállapítot­ta a felmondás érvényességét és kötelezte Viszlaiékat, hogy 15 napon belül a lakást kiürítve bocsássák Csókáék rendelke­zésére. A ill. kerületi tanács ennek megfelelően határozatot is hozott, a határozat végre­hajtása ellen azonban felleb­bezésnek volt helye, amellyel Viszlaiék éltek is, fellebbezésü­ket azonban másodfokon Is el­utasították és így a III. kerür leti tanács újabb határozatot hozott a bírósági ítélet végre­hajtásának határidejére. Eszo­rfnt ez év május 8-án a bíró­ság ítéletét már végre kellett volna hajtani és az ítéletnek megfelelően helyreállítani az eredeti jogviszonyt, ami azt jelentette volna, hogy Viszlai­éknak vissza, kellett volna köl­tözniük szüleikhez, ahonnan Csókáék lakásába költöztek.­Az ítélet végrehajtása azon­ban ezúttal is elmaradt, mert özvegy Viszlainé — Viszlai édesanyja — sérelmezte az íté­let végrehajtását, birtokháborí­tás címén keresettel fordult a miskolci járásbírósághoz. özv. Viszlainé keresletére a III. kerületi tanács május 18- án a Viszlai Miklós ellen indí­tott végrehajtást „60 napnál nem hosszabb, határozatlan időre” űjra felfüggesztette. ÖZV; Viszlainé keresletét azonban a bíróság elutasította, így a III. kerületi tanács az ítélet végrehajtására újabb határidőt tűzött ki, ezúttal jú­nius 11-re. Az ügy tehát nyúlik,, mint a rétestészta. Az ügyből már na­gyon sok fórumon ismert Csóka—Viszlai ügy lett, inté­zésébe belekapcsolódott a járási bíróságon és a III. ke­rületi tanácson kívül a városi tanács igazgatási osztálya, a megyei bíróság, az ügyészség, és a Könnyűgépgyár szakszer­vezeti bizottsága is. A Csóka— Viszlai ügynek ma már mint­egy tíz dekányi aktacsomója van és szinte nehéz is nyomon követni az ügy bonyodalmait. Tény, hogy a tavaly augusz­tusban hozott — véleményünk szerint is logikus és helyes =— bírósági ítéletet mind a mai napig nem hajtották végre, — nagyrészt a XII. kerületi tanács igazgatási osztályának határo­zatlansága, de hellyel-közzel a bíróság határozatlansága miatt is. — A Csóka-család ma is szétszóiódottan, szinte lehe­tetlen körülmények között vár­ja, hogy a hosszú huza-vona után végre beköltözhessen az egyébként jogos tulajdonuk­ban lévő szoba-konyhás laká­sukba. — Remélhetően, nem sokáig, mert a legutóbb kitű­zött végrehajtasd határidő hol­nap lejár! Megértjük, ^ ben nem könnyű igazságot szol­gáltatni és ítéletet hozni. Még nehezebb azt végre is hajtani. Különösen, ha az egyik féllel szemben — kimondatlanul bár — származása, vagy korábbi botlásai miatt fenntartásokkal, a mi rendszerünkben érthetet­len előítélettel élnek azok. akiknek a bíróság ítéletét már rég végre kellett volna hajta­ni. Tudjuk, hogy Csóka Aladár — és a hasonló helyzetben lé­vő emberek életútját, törekvé­seit sem könnyű megérteni, nem könnyű megszabadulni a korábbi fenntartásoktól és ká­ros előítéletektől. De meg le­het és meg is kell érteni. Az ítéletet is végre kell haj­tani! Ctópányi Errjiw-s y Kádár János elutazott Moszkvából Moszkva (MTI) Szombat délelőtt hazaindnlt Moszkvából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke, aki részt vett a KGST-államok kommunista és munkáspártjai képviselőinek moszkvai értekezletén. Vele együtt indult Budapestre Pár­éi Imre, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, a küldöttség tagja is. A küldöttség többi tagja — Apró Antal, Vályi Péter, Szita János — előreláthatólag hétfő­ig Moszkvában marad. Diákszövetségek tanácskozása Varsóban Varsó (MTI) 1959 óta immár negyedszer találkoznak évenkint az euró­pai diákszövetségek, hogy meg­vitassák szervezeteik együtt­működésének kérdéseit. Június 8-án Varsóban kezdő­dött meg ez a tanácskozás, amelyen a többi között megvi­tatják: Mit tehetnek az euró­pai diákok a különböző társa­dalmi és gazdasági rendszerű .államok közötti jobb megérté­sért.

Next

/
Thumbnails
Contents