Észak-Magyarország, 1962. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-09 / 133. szám

Szombat, 1962. június 9. ESZAKMAGYARORSZAG 3 A szorgalom eredményeként gyomtalan a bogácsi határ ' Bogácson két éve alakult meg az U.j Élet közös gazda­ság. A több mint 2000 holdon gazdálkodó szövetkezetnek csaknem 400 tagja van. Tavaly még hibák voltak a munka- fegyelemmel, a vezetés sem rendelkezett megfelelő tapasz­talatokkal. A téli hónapokat arra használták fel, hogy a vezetők meglátogatták a szent- istváni VII. Pártkongresszus Tsz-t, a Mezőnagymihályi Ál­lami Gazdaságot, ahol a munkaszervezést, a premizálás különböző formáit tanulmá­nyozták. A tapasztalatok alapján az idén már másképpen kezdtek a munkához. A gabonavetésen kívül jelentős területen ter­melnek a tsz-ben mákot, vala­mint cukorrépát és kukoricát. A kapások területét családok­ra osztották fel, egyéni válla­lás alapján. Minden tsz-tag, erejéhez,- valamint családtag­jaihoz mérten vállalta bizo­nyos területű mák, cukorrépa vagy kukorica gondozását. Képek az edelényi bányaüzemből Körülbelül egy hete kísérleti frontfejtés kezdődött az edelényi bányaüzem I-es aknájában. Ez ideig a rossz nyomás és geológiai viszonyok akadályozták a frontfejtés kialakítását, most azonban, más bányaüzemek példájára Edelényben is megkísérlik ennek a termelési módnak bevezetését. Majoros Ferenc lömester előkészíti a szén lerobbantását. ? • ■. •* vT- »t»-« — A front zavartalan termelésének fő feltétele a kaparöszalag üzem- képessége. Képünkön az akna ügyeletes villanyszerelője üzem­zavart hárít ck Hargitay József Edelcny. Hasonlóképpen oldották meg a 112 holdas nagyüzemi szőlő­művelést is. A többlettermés után premizálást vezettek be. Az új munkaszervezési for­ma kiválóan bevált. Amíg ta­valy sokszor még délelőtt is csak nehezen lehetett össze­szedni a tagságot a növény- ápoláshoz, az idén a tagok szorgalma a szeszélyes idő­járás ellenére is meghozta eredményét. Az ötven holdnyi mákvetést már kiegyelték, gyomtalanok a táblásított cukorrépaföldek is. A sarabo- 1 ássál már elkészültek, s most az egyeléshez fogtak. Meg­kezdték a kukorica első kapá­lását is. A bogácsi határ már reggel 5—6 órakor benépesül, a tsz-tagok szorgalmasan dol­goznak a művelésre kiosztptt földeken. Nincs munkaerőgond a 25 holdas öntözéses kertészetben sem. Itt elsősorban az időseb­beket és a lányokat foglalkoz­tatják. A palántázást géppel végzik, s az idén a szállítást jól bíró paradicsomot, papri­kát, valamint késői káposztát termelnek, az iparvidék ellá­tására. A bogácsi tsz tagságának szorgalma, rendszeres munká­ja eredményeként a munka- igényes termelést folytató kö­zös gazdaságban sikerült el­kerülni a munkacsúcsokat, s időben elvégezni a szükséges növényápolást. r így lesz több... Nemrégiben értesült róla megyénk lakossága, hogy a kesznyéteni és a Kesznyéten környéki termelőszövetkezetek közösen hasznosítják a körömi hőforrásokat. Több zöldség­féleséget, több primőrárut je­lent ez a városnak, a megye lakosságának, s erre igazán szükség van. Egy-egy termelőszövetkezet csak hosszú évek múltán, vagy a fejlődését, a termelést ve­szélyeztető megerőltetéssel gondolhatna arra, hogy saját erejéből hasznosíthasson hő­forrásokat, építsen tejfeldolgo­zó, zöldség- és gyümölcs- feldolgozó üzemeket. Közösen sokkal könnyebb. S ami ma újabb megelége­dést szerez a közvélemény számára; számos termelő- szövetkezet követte, illetve kö­veti a Kesznyéten környékiek példáját. A Bodrogközben egymás után alakítanak, szer­veznek tsz-közi vállalkozáso­kat a közös gazdaságok. A sátoraljaújhelyi és más közös­ségek már megkezdték a juh- tej feldolgozását. A tiszakará- di és a tiszacsermelyi termelő- szövetkezetek hozzáláttak egy közös, 600 holdas, de később tovább növelhető öntözőtelep, öntözőrendszer építéséhez. S a napokban ismét új kezdemé­nyezéssel találkoztunk, amely talán az eddigieknél is jelen­tősebb. A ricsei és más, környékbeli termelőszövetkezeti gazdasá­gok elhatározták, hogy át­veszik a Bodrogközi Állami Gazdaság hatalmas, sokszor csak részben kihasznált hizlal­dáját. A megyei tanács és más gazdasági, valamint társadal-- mi szervek segítségével a meg­egyezés létrejött, s egy hónap múlva a termelőszövetkezetek már átveszik a hizlalda egy részét, az ősz folyamán pedig teljesen birtokukba veszik a jelentős „üzemet”’. Miskolci dolgozók csónaktúrája Szegedre Az Eszakmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat dolgozói részben a vállalat támogatásával, nagyobb részben azonban a maguk erejéből, társadalmi munkával úgynevezett vízitelepct létesítettek a Tisza, partján, Tiszapalkonya község határában, A telepet, amelyen húsz személy befogadására alkalmas vi- kendház és öt motoros meghajtású csónak áll a vízisportot kedvelők rendelkezésére, szívesen keresik fel szabad idejük­ben, főként a hét végén az üzem dolgozói. A rendszeressé vált húsz-harminc kilométeres csónakkirándulásokon kívül az idén többnapos túrákat terveznek a. szovjet határig, a Szamos folyóra és máshová. A vízi szakosztály egy húsztagú csoportja a Szegedi Szabadtéri Játékokra is csónakon teszi majd meg a több mint háromszáz kilométeres utat. A termelőszövetkezeti porciózó i l - volt azelőtt Maczó János, s amikor junasz Szerencsen, a Lenin Termelőszö­vetkezet közgyűlése úgy döntött, hogy rend­szeresíteni kell a porciózást, erre a felelősség- teljes posztra először Tóth Imrét választották meg, majd amikor ő más beosztásba került, Maczó Jánost bízták meg a porciózással. Nem mintha a juhászatban nem lenne szükség az ő tapasztalataira, szakértelmére, de ott inkább tudják helyettesíteni, hiszen hosszú évek alatt kiváló juhászok nőttek már fel mellette. Vi­szont a takarmányelosztáshoz állatszerető, a közösség érdekeit szem előtt tartó, takarékos, pontos embert kerestek, ezek a tulajdonságok pedig a tsz-gazdák véleménye szerint a 63 éves Maczó Jánosban mind megtalálhatók. — Messze vagyunk már a téltől, nincs gon­dunk a takarmányozásra, de most már el­mondhatjuk, hogy ha nem Maczó bácsit állít­juk oda porciózónak, baj lett volna az állatok átteleltetésével a tavalyi rossz termés után — mondogatják elismerőleg a szerencsiek, majd magyarázatul hozzáteszik, hogy a tehenészek, a fogatosok és a sertéstenyésztők között olyan erős a „szakmai sovinizmus”, hogy mindegyük csak a maga állataival törődik, azzal szeretné a takarmány javát feletetni. így bizony még februárban elfogyott volna az utolsó marék szálastakarmány, de még az abrak is, ha a szövetkezeti porciózó rendet nem teremt kö­zöttük, ki nem adagolja nekik szigorú tárgyi­lagossággal az állataiknak járó fejadagot, Kora reaael *íez(^' a munkát. Veszi a ivóra reggel p0rc{ózó zsineget, és a kaz­lakból kiméri az egy napra szóló mennyiséget. Kétféle zsinege van Maczó bácsinak: az egyikbe 5, a másikba 10 kilónyi széna fér bele. A bikák, az erősebb munkát végző lovak, úgy­szintén a tejelő tehenek a nagyobbik, a növen­dékállatok pedig a kisebbik zsineggel kapnak. Az egészen fiatal borjaknak, csikóknak s más apróbb állatoknak természetesen még egy zsineggel sem jár, ők ketten-hárman osztoz­kodnak egy zsinegnyi takannányon. Bizony rendnek kell lenni, beosztással kell élni, hogy egész esztendőre fussa az ősszel eltett takar­mányból. Ha a szálastakarmány kiporciózásával vég­zett. akkor következik a silóosztás. A siló­gödörből naponta 25 mázsa silót termel ki Maczó János, amit aztán a fogatosok behorda­nak az istállókba. S a rövid őszi-téli napokon sötétedni is kezd már, amikor még egyszer végigjárja a takarmányos-kertet. körülgereb­lyézi. rendbe teszi a kazlak alját, hogy egy szál takarmány se vesszen kárba. ellenére is mindenki sze­Szigorusaga reti Maczó Jánost Mert tudják, hogy takarékosságával, lelkiismeretes munkájával az ő érdekeikért, a közös vagyon gyarapításáért fáradozik. A jövő évben megkezdődik a teljes üzemeltetés, ami azt jelenti, hogj egyszerre kétezer darab sertés hízik majd — s később jóval több —, hogy könnyítse, segítse az ország el­látását, illetve — ha szüksé­ges — az exporttervek teljesí­tését. Hasznos, nagyon hasznos kezdeményezések, illetve je­lenségek ezek. Hiszen úgy lesz minél hamarább több élelmi­szer, ha okosan, s közösen minden módszert, minden al­kalmat megragadunk, amely a fejlődést, a boldogulást, a jobb ellátást szolgálhatja. — harcsa —■ Késik a „sztár...** Június az üdülőszezon kez­dete. Ilyenkor az emberek már javában tervezgetnek, vásárolnak, hiszen mindenki szeretné kellemesen eltölteni nyári szabadságát. Az idei nyár azonban mos­tohán bánt velünk. Éppen csak megmutatta magát, s máris lovábbállt. Az idő hű­vös, tavaszias, sokan bizony a felöltőjüket is visszavették. A Tanácsház téri sportszer- boltban is éreztette hatását az idei, szokatlan június. Vár­nai László, a bolt vezetője el­mondta, hogy más években a hónapok közül június volt a. „sztár". Ebben az időszakban mindig rekordforgalmat bo­nyolítottak le. Az elmúlt év június S-án például 10S ezer forint volt a forgalom, teg­nap pedig még a 10 ezer fo­rintot sem érték el. — Pedig önök valószínűleg jól felkészültek az esetleges csúcsforgalomra. — Igen. A választék sok­kal nagyobb, mint a tavalyi. 1 millió 800 ezer forint értékű áru van raktáron. — No és mit vásárolhatnak itt az üdülők, a kirándulók? — Kaphatók két- és négy­személyes sátrak, felfújható gumimatracok, hátizsákok, különböző horgászcikkek. Érdekes az összecsukható camping-asztal két székkel. Nagy a választék labdarúgó-, torna- és különböző atléta- mezekben. — Milyen újdonság kapha­tó az idén? — Néhány héten belül két­es négyszemélyes camping- felszerelések érkeznek, ame­lyekből az OTP hitelakció ke­retében részletre is vásárol­hatnak a vevők. A kereskedelem tehát föl felkészült az idei nyárra. Már csak az időjárástól függ, hogy ez a sok szép áru gazdára ta­láljon. Gy. K. SALGO LÁSZLÓ EV. Havannai „retinosis pigmentária” Csak az imént búcsúztunk Zürich légikikötőjétől, s alig 24 órával később már Kuba zöldellő cukornád mezői, su­dár király-pálmái felett eresz­kedtünk a havannai repülőtér szürke betonjára. A lassuló motorok' a főépület elé gurít­ják a hatalmas gépet. Mögöt­tem már a Karib-tenger apró szigeteinek megállói: Curacao és Aruba, portékáikat kínálga- tó hangos holland kereskedői­vel és „csendes amerikai” tu­ristáival, Jamaica szúrós tekin­tetű angol gyarmati tisztvise­lőivel és az Üdvhadsereg utazó katonáival. Mire gondolatban még egyszer végigfutok a mö göttem hagyott féltucat állo­máson, máris előttem a ha­vannai légikikötő fehér épüle­te, homlokzatán a vörösbetűs felirattal: „Territorio libre de Ameri­ca.” Az első perctől a valóságban te éreztem, amit e szavak ki­fejeznek: Amerika szabadföld- ledjük a hosszú út fáradalmait, jére léptem! a trópusi hőséget. A barátságos, a szó szoros Olivazöld színű egyenruhás értelmében vett meleg fogad- milicisták hosszas kézfogással 'í ^ v* * ' \ V « « congávaf köszöntik a Kuba szabad földjére érkező vendé­geket. A havannai repülőtérről in­dulok a fővárosba, hogy is­merkedjem az országgal és né­pével. Néhány kilométer és teljes szépségében előttem „az Antil­lák legékesebb gyöngyszeme”, amelyről méltán jegyezte hajó­naplójába Kolumbusz Kristóf: „Soha emberi szem elé nem tárult ilyen nagyszerű lát­vány”, Buja növényzetű, vö­röslő földek, vágás előtti cu­kornád-ültetvények között ve­zet a városba a pálmák szegé­lyezte kitűnő út. A ciklonok és a szélviharok dühétől vé­dett terület, a Miramer euka- liptusokkal, legyezőpálmákkal, tűzpiros virágokkal üvozett villái után a gépkocsi az előző­től teljesen elütő kerületbeér­kezik. A spanyol hódítók nyomában... A mélyen benyúló öbölnél a spanyolok építette gyarmati erőd, a Castillo de Moro ma is uralja a lábainál hullámzó tengert. Itt a csipkés-párkányű erődítménynél a spanyol ink­vizíció emlékeit őrző, a forra­dalmárok számára készült bör­tönnél két városrész — két kor találkozik. A sűrű lombozaté fákkal, nyírott bokrokkal szegélyezett Pradó, a spanyol uralmat idé­ző Óvárosba visz. A mediter­rán és mór díszítő elemekkel, bronz oroszlánokkal és már­ványpadokkal ékesített árká­dos paloták, a Kolumbusz ko­rából maradt kápolnák, Firen­ze levegőjét árasztó katedráli- sok, az idő koptatta fényes kö­vezetű terek és szűk sikátorok váltják egymást. Verseny Miamival... A tengerparti sétány, a kék víz, a partszegély mentén szé­les csíkban kígyózó Paseo Ma­lacon viszont az amerikai éiet- formót hirdető Újvárosba, a 20—30 emeletes felhőkarcolók Itt fent nemrégen a kártyaszo­bák asztalainál, a gyorsan per­gő ruletteknél egy év alatt megtérült a szálló több mint 20 millió dolláros építési költ­sége. Lent a mélyben lüktető ame­rikai tempójú világváros for­gataga kavarog. A számokkal és betük­. és valamivel oilébb: bádogváros. világába, a kubaiak számára egykor tiltott negyedbe, a Ve- dadoba vezet. A szinek és a formák teljes össze-visszaságában az ég fe­lé törő kőrengeteg magasépü­letei szinte versenyre kelnek egymással és versenyre kelnek Miamival, New Yorkkal. Az amerikai Hilton tröszt építette Hotel Havanna Libre szálló kellemesen hűtött hali­jából a Westing-house-lifi nesztelenül, pillanatok alatt repít a 25-ik emeleti tető­teraszra, az egykori kaszinóba. kel jelzett utcákon rengeteg Cadillac és Chrysler luxusko­csi,. Chevrolet- és Buick-taxi. Egymást érik az esztelenül fényűző szállodák és a neon­fényes night klubok, a hatal­mas áruházak és a modern iroda-épületek. Az első hávannai impresszió alapján a fejlődésben elmara­dottnak mondott Kubáról al­kotott kép tehát lényegesen el­tér attól, amit a fekete-Afrika, az arab Kelet, vagy Ázsia leg­több országában látható. (FolytatjzAA- tatás hatására, a szabad orszá­got látogató különböző európai i és latin-amerikai útitársaim­- mai együtt, pillanatok alatt fe­és rövid ügyintézéssel, népi viseletű gitárosok pedig — mint minden külföldről jött gép esetében — vérpezsdítő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents