Észak-Magyarország, 1962. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-09 / 133. szám

XT III. évfolyam, ISS. nőm 1962. június 9, saombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Világ proletár! ai, egyesüli etek) t----------------------------------------\ A szorgalom eredményeként gyomtalan a bogácsi határ (3. oldal) Épül a magyar kultúra vára (4. oldal) Negyvenezer holdnak szomiát oltani... (4. oldal) Heti rádió- és televíziómíísor (S. oldal)------------------------------------------------------------------------------------^ M eggyőzni, nevelni A minta a szoc'alista bri- A nil Óta gádmozgalom ha­zánkban létrejött, mindig érde­kes és tanulságos részt venni azok tanácskozásán, akik az új embertípus kialakításáért dolgoznak, küzdenek. Nyugod­tan állíthatjuk, hogy küzde­nek, mert a mindennapi élet forgatagában számos csatát vívnak meg a kitüntető cím elnyeréséért. A közös megbe­szélések, a tanácskozások vi­szont lehetővé teszik, hogy közkinccsé tegyék a jó és rossz tapasztalatokat, ezzel is segít­ve, nevelve egymást. Ilyen gondolatok szellemé­ben tanácskoztak a héten a Borsod megyei Állami Építő­ipari Vállalat szocialista bri­gádjainak vezetői is. Érezni, tapasztalni lehetett, hogy új légkör uralkodik a tanácsko­záson, olyan emberek jöttek össze, akik már magukénak vallják a vállalat gondját, baját. Az a rövid beszámoló, amit Vachter Mihály elvtárs, a szakszervezeti bizottság terme­lési felelőse elmondott, ered­ményes munkáról tanúskodott. Egy mondata azonban meg­ragadta a résztvevők figyel­mét: „Vállalatunk szocialista brigádjai a gazdasági célki­tűzések megvalósításán kívül az ember formálásában is ér­tek el figyelemre méltó ered. ményeket, de a szocialista életmód még több helytállást kíván.” Ez a gondolat — igen helyesen — végig kísérte a tanácskozás munkáját. Egyetértettek J^gád* vezetők is. „Az én figyelmemet elsősor­ban az ragadta meg a buda­pesti értekezleten — mondotta Jankó Zoltán, aki részt vett az emlékezetes tanácskozáson i— amikor az egyik brigád­vezető azt kérdezte Kádár elv- társtól, mit tegyenek a jövő­ben a szocialista brigádok, hogyan dolgozzanak? A kér­désre Kádár elvtárs így vá­laszolt: Ügy kell dolgozni, elv­társak, mint eddig, csak egy kicsit jobban.” Ezt az értékes útmutatást az építők elsősorban a szocialista életmódban akarják hasznosí­tani, hogy általános emelke­dést érjenek el a gondolkodás- módban, a felelősségtudat fo­kozásában. S ha a hibákat említjük, gondolniok kell az igazolatlan hiányzásokra, a technológiai utasítások be nem tartására, a gyakori bal­esetekre, amelyek éppen az óvórendszabályok elhanyago­lásából adódnak. De hasonlóan fontos a magas önköltség csökkentésére való törekvés, az anyagpocséklás megszünte­tése, a gépek jobb karbantar-, tása, kezelése, kihasználása. Sokat tehetnek a szocialista brigádok azért, hogy ezekből a „vállalati ügyekből” magán­ügyet csináljanák. Helyesen látták ahe*_ zászólók-is. Igazuk van azok­nak, akik azt mondották, mint Godó Andiás is, — hogy leg­nehezebb dolga a brigádveze­tőnek van, de olyan megbíza­tás ez, amit öröm másokért végezni. A jó brigádvezető. nek be kell látnia minden munkatársa szívébe, leikébe, tudnia kell, mi történt a csa­ládban, ha esetleg hétfőn ké­sik a munkába, vagy lehan­golt. szomorú. Mások saját tapasztalataik alapján elmon­dották, hogy a munkásokat igenis érdeklik a közügyek, csak türelmesen, fokozatosan kell velük ezeket megismer­tetni. Azok a munkások pe­dig, akik a korábbinál foko­zottabban érdeklődnek a közügyek iránt, öntudatban gyarapodnak, mind sokolda­lúbbakká válnak és hatással vannak környezetükre is. Azokon a helyeken tehát, ahol a munkaversenyben az embe­rek nevelésével js törődnek, olyan légkör alakul ki, amely­ben nem lehet hanyagul dol­gozni, építeni. Az ilyen építke- ziéseken nem nézik el senki­nek a pazarlást, a selejtes munkát és a fegyelmi vétsége­ket. A stúciálicfs btigádok a szocialista segítséget várnak a neveléshez, a szocialista életmód gyakor­lati alkalmazásához a vállalat pártbizottságától, szakszerveze­ti bizottságától is. Az elmúlt időszakban széleskörű tevé­kenységet folytattak a politi­kai képzés, az általános mű­veltség emeléséért. Jól felis­merték, hogy a szocialista em­ber nevelése az általános isme­retek gyarapítása nélkül nem lehetséges, de ehhez a gyakor­latban kevés segítséget adtak. Skara Ferenc ezeket mondta felszólalásában: „Nagyon fon­tos a tanulás. Az építőipar a forradalmi változások korát éli. Ma már nem lehet egyetlen szakmunkás sem olyan nézeten, hogy megtanultam a szakmá­mat, tudom mit kell csinálnom. Ez nem elég. Gyarapítani kell szakmai tudásunkat, ezért he­lyes lesz, ha a jövőben a mű­szaki vezetők, mérnökök, tech­nikusok még több előadást tar­tanak a munkások technológiai ismereteinek bővítésére”. A pontosan meghatáro­zott javaslatok, észrevételek, a hibákkal való nyílt szembené­zés, s az értekezlet tapaszta­latai alapján előre lendül majd a szocialista brigádmozgalom. Ha „úgy dolgoznak, mint ed­dig, csak egy kicsit jobban”, akkor az elkövetkező időben nemcsak gazdasági eredmé­nyeik sokasodnak, hanem ész­revehetően megváltoznak majd az emberek i®. Szarvas Miklós Megjelent a Társadalmi Szemle júniusi száma A Társadalmi Szemle leg­újabb számában az első helyen fcándor Józsefnek „A szövetsé­gi politika néhány időszerű kérdése” c. cikkét találjuk, melyben a szerző elemzi a munkásosztály és a parasztság viszonyának problémáit, vala­mint az értelmiségben végbe­ment változásokat és a mun­kásosztálynak a társadalom más rétegeihez való viszonyát. Jánosi Ferenc és Sik György cikke sok érdekes, új gondola­tot tartalmaz az iparfejlesztés fcivlati tervezésének módsze­reiről. A tudományos távlati (kutatási terv készítésének ed- Mfi tapasztalatai* és e terv megvalósításának fontosabb problémáit Erdei Grúz Tibor tanulmánya ismerteti. Csizmadia Ernő cikke a ter­melőszövetkezetek közös vál­lalkozásaira hívja fel az olva­sók figyelmét. A folyóirat Esz­mecsere rovatában dr. Páles Gyula és Ecsedi József szól hozzá a termelőszövetkezeti felhalmozás problémáiról fo­lyó vitához. A Nemzetközi Szemle rovat­ban Péter József ír az Egyesült Államok Kommunista Pártja elleni hajszáról. Marx Értéktöbblet-elméletek c. művének II. kötetét Mátyás, Antal méltatja. Szovjet jegyzék Nyugat-Serlin ügyében Angliához, az Egyesült Államokhoz és Franciaországhoz A Szovjetunió külügyminisz­tériuma 1962. június 7-én azo­nos tartalmú jegyzéket jutta­tott el Anglia, az Egyesült Ál­lamok és Franciaország moszk­vai nagykövetségének. Az Angliához intézett jegy­zék kijelenti: „A szovjet kor­mány elvárja Anglia kormá­nyától, hogy meghozza azo­kat a szükséges intézkedése­ket, amelyek biztosítják, hogy Nyugat-Berlin részéről nem követnek el veszélyes provoká­ciót az NDK ellen”. Ez év május 23-án, 24-én, 26-án és 27-én a nyugat-ber­lini rendőrség egy sor veszé­lyes provokációt hajtott végre, s ugyancsak veszélyes provo­kációkra került sor nyugat­berlini fasiszta elemek részé­ről a Német Demokratikus Köztársaság ellen. így például május 23-án a nyugat-berlini rendőrség a nyugat-berlini an­gol megszállási övezet határán, a Scharnhorststrasse-nál rálőtt az NDK határőreire, megölte Gőring altisztet és súlyosan megsebesítette a határrendőr­ség egy másik beosztottját. Mint a jegyzék hangsúlyoz­za, nem lehet szó nélkül hagy­ni Brandt polgármesternek ezt a nyíltan uszító kijelentését: az NDK nyugat-berlini hatá­rán robbantott bombák „fi­gyelmeztetést” jelentenek, va­lamint azt, hogy a nyugati ha­talmaknak a jövőben „nagy és esetleg szörnyű áldozatokra kell fel!készülniök”j Az Angliához intézett jegy­zék hangsúlyozza, hogy hason­ló események nem fordulhat­nának elő, ha az angol és más nyugat-berlini megszálló szer­vek nem lennének elnézőek a provokátorok iránt és tudomá­sul vennék, mire vezethet az ilyenfajta provokációs tevé­kenység. Mint a jegyzék meg­állapítja, a nyugat-berlini re- vansisták és militaristák egy­re erősödő kísérletei ismét azt bizonyítják, mennyire meg­érett a nyugat-berlini helyzet a rendezésre és a megszálló­rendszer a felszámolásra. A szovjet kormány kijelenti, hogy nem fog a közönyös szemlélő álláspontjára helyez­kedni és szükség esetén kény­telen lesz esetleg olyan intéz­kedéseket hozni, amelyek ré­vén teljesítheti a Szovjetunió­val szövetséges Német Demok­ratikus Köztársaság iránti kö­telezettségeit. A szovjet kor­mány nem tűri, hogy revansis- ta és militarista körök Nyu- gat-Berlint továbbra is béke­ellenes céljaik érdekében hasz­nálják fel, és hogy Nyugat- Berlin továbbra is a közép­európai feszültség egyik ve­szélyes forrósa maradjon. A szovjet kormány kijelenti, hogy az effajta tevékenységből adódó minden lehetséges Kö­vetkezményért (folytatódásuk esetén) a nyugat-berlini meg­szálló hatóságokra és a három megszálló hatalomra hárul a felelősség. Sokat ígérő a határ a karosi és a sátoraljaújhelyi termelőszövetkezetben Kemény', hideg, olyan feb­ruári ízű szél szántja, pásztáz­za a Bodrogköz végeláthatat­lan földtábláit. Azt hinné az ember, mindenki meleg szo­bákba, szélvédett helyre húzó­dik a szokatlanul hideg tava­szi szél elől. Azonban a ter­melőszövetkezeti tagok, a több mint ötezer holdas sátoralja­újhelyi Üj Erő és a karosi, ta­valy gyengén gazdálkodó ter­melőszövetkezet dolgozói nem félnek a hidegtől, nem húzó­doznak a munkától. S a szor­gos munka, a boldogulást ser­kentő tettek nyomán a szokat­lanul zord időjárás ellenére is élettől duzzadok, bő termést ígérők a búza- és kukorica- táblák, párját ritkítóan szép répaföldek keltenek megalapo­zott reménykedést: több lesz a termés, több lesz az élelmi­szer. — Általában szép a határ az egész sátoraljaújhelyi járás­ban — mondja határjárás köz­ben Sűcs István elvtárs, a já­rási pártbizottság első titkára. — Azonban a karosiak és az egyesített sátoraljaújhelyi ter­melőszövetkezetek e tavaszon különösen nagyszerűen dolgoz­nak. S a karosiakról azért is érdemes külön szólni, mert az elmúlt évben több tízholdnyi kapásuk maradt megmunká- lutlanul. Azonban a közösség változtatott, erősített a veze­tésen, jó tervet készítették, s íme itt az eredmény. — S hogy az eredmény milyen megállapítósokra késztet, hadd közöljem itt a szakember. A Magyarországon járt szovjet pártküldöttség tagjainak cikke a Pravdában P. Pigaljov és Sz. Zavolzs- szkij. a nemrég Magyarorszá­gon járt szovjet pártküldött­ség tagjai cikket írtak a pén­teki Pravdában „A testvéri Magyarországon” címmel. A cikkírók saját tapasztalatuk­ról szólva hangoztatják: a Magyar szocialista Munkás­párt különösen az utóbbi öt évben ért el igen nagy sike­reket a politikai és gazdasági fejlődésben. Az országban ma egészséges a politikai légkör, a dolgozók hangulata igen jó. A párt és Központi Bizottsá­ga kivívta a nép szilárd bi­zalmát. Igén nagy tekintélyt és szeret etet élvez a dolgozó tömegek körében Kádár Já­nos elvtárs. A Magyar Szocialista Mun­káspárt az utóbbi évek során politikailag, szervezetileg és eszmeileg megerősödött, meg­szilárdította kapcsolatait a dolgozók széles tömegeivel, osztatlan bizalmat és támo­gatást vívott ki a munká­sok, parasztok, az értelmiség körében; A párt becsülettel , megvívta nehéz harcát az osztályellenséggel, megvédel­mezte a marxizmus—leniniz- mus tisztaságát a revizionis­ták, dogmatikusok és szektá­sok támadásaitól. Ma a csak­nem félmillió tagot számláló MSZMP biztos kézzel vezeti a magyarországi szocialista építőmunkát. Az MSZMP és Központi Bizottságának nagy történelmi érdeme volt, hogy sikerrel meg­oldottak olyan feladatokat, mint a párt- és állami élet lenini normáinak, a kollek­tív vezetés elveinek helyre­állítása, a személyi kultusz káros következményeinek fel­számolása. A cikkírók ezután részlete­sen elemzik a Magyar Szo­cialista Munkáspárt tevé­kenységének jó tapasztala­tait. Lackó István elvtársnak, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya vezetőjének észre­vételezését: — Ez igen. Ilyen Szkorosz- pelka búzát még nem láttam a megyében. Ha szigorúan sac- colunk is, megadja a 19—20 mázsát. — És a cukorrépa? — Kevés ilyen táblát találni a megyében, azonban ilyen gon­dozottat, ilyen gyomtalan*, ilyen szakszerűen egyelt sűrű veteményt talán sehol! S hogy miért, arra is meg­van a magyarázat. Hirtelenjé­ben csak a közelben, a répa- és kukoricatáblákon több mint száz termelőszövetkezeti tagot: fiatalt. idősebbet, serényen munkálkodó, szorgos embert számlálhat a tekintet: — így van ez mindennap, ha esik. ha fúj, itt is, nálunk is — mondja elégedetten Ju­hász István elvtárs, a sátor­aljaújhelyi Üj Erő elnöke. — Az idén igazán meg szeret­nénk mutatni, mit tud a falu, ha összefog. Különös gonddal szemlélik a szakemberek a takarmány- betakarítás, a szárítás új gya­korlatát, az állványos szárí­tást. A sátoraljaújhelyi Üj Erő tagsága, vezetősége úgr határozott, hogy ez évben áll­ványokon fonnyasztják, teszik tartósíthatóvá a pillangósokat. S eddig saját erőből több mini ötven állványt készítettek. A munka, az állványrakás, a lu­cerna és lóhere állapota kifo­gástalan. Gyorsan megtanulta, elsajátította a munkát a te* tagsága;: i — Minden elismerést meg­érdemel a tagság — mondják s határszemle befejezése után a szakemberek. — S a jó termés, a bőséges hozam lesz majd a megérdemelt jutalom:., Bár ilyen egységes, ilyen gon­dos munkát végezne vala­mennyi termelőszövetkeze­tünk. — Pedig nincs ebben semmi különös — mondja a legilleté­kesebb, a tsz-elnök. — A tél folyamán gondosan előkészí­tettünk mindent, megértette, megtanulta valamennyi terme­lőszövetkezeti tag, hogyan nö­vekedhet a kereset. S itt az eredmény. Az ilyen „különle­ges módszerhez” mindenütt megvannak az adottságok ;;, Barcsa Sándor Sofcx-Ssafeados HyvttKf

Next

/
Thumbnails
Contents