Észak-Magyarország, 1962. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-07 / 131. szám

Csütörtök, 1962. június 7, ESZAKMAGYAROBSZAG 3 Végeznek-e a héten a mezőkövesdi Uj gfoinázlumolt épülnek nsepyénfelien Bármelyik középiskolában is érdeklődjünk a jelentkezők számáról, a válasz szinte min­denütt azonos: jóval több fia­tal jelentkezik továbbtanulás­ra, mint ahánynak az intézet­ben helyet tudunk adni. A ta­nulási kedv szükségszerűen és mindinkább növekszik. Ezzel a tárgyi feltételek biztosításá­ban bizony nehéz lépést tarta­ni. A közeljövőben azonban újabb két gimnázium épül fel, az egyik Encsen, a másik Ede- lényben. A két intézet sokat segít majd a továbbtanulási gondok enyhítésén. A körülbelül nyolc millió forintos költséggel épülő encsi gimnázium munkálatait a ter­vek szerint még ebben a hó­napban megkezdik. A modern, nyolc tantermes iskola elkészí­tését a Borsod megyei Építő­ipari Vállalat dolgozói vállal­ták. A munkálatokat ugyan csak 1963 szeptemberére feje­zik be, a gimnázium első osz­tályát azonban már a követke­ző iskolai évben, szeptemberben tanítani fogják. Természete­sen még nem új épületben, ha­nem az általános iskolák tan­termeiben. Szó van arról is, hogy a kastélyt kollégiummá alakítják át. Igaz ugyan, hogy helyiségei jelenleg foglaltak, de az új iskolai év kezdetére remélhetőleg már a tervek sze­rint tudják berendezni. A mezőkövesdi Búzakalósz Tsz-t is sürgeti az idő, s a ve­zetőség azt szeretné, ha ezen a héten pontot tennének végre a cukorrépaegyelés után. A tag­ság is szeretné ezt, s a túlnyo­mó többség iparkodik, hogy menjen a dolog. Persze akad­nak olyanok is, akik többszöri figyelmeztetésre sem hajlan­dók megfogni a kapa nyelét. Azt tartják, letudták földjük gondját azzal, hogy aláírták a belépési nyilatkozatot, törje fejét a vezetőség, honnan vesz embert a tennivalókhoz. A kétlakiakkal, pontosabban a volt kétlakiakkal van a leg­több baj. A vezetőség úgy ha­tározott, hogy sorra látogatja azokat az asszonyokat, akik még nem fogtak hozzá kapál- nivalójuk megmunkálásához. Jó szándékkal, meggyőző szó­val mentek, de nem minden esetben tértek vissza megnyug­tató válasszal. Ifjú Morvái István brigád- vezető szerencsével fáradozott, minden tagja megértette, hogy vétek lenne továbbra is húzni az időt, a kapálás nem tűr ha­A Bodrogközben és a sátor­aljaújhelyi járás más területe­in számos termelőszövetkezet foglalkozik juhtenyésztéssel. A gazdaságokból kikerülő jelen­tős mennyiségű tej szakszerű feldolgozására a Szövetkezetek Borsod megyei Felvásárló Köz­pontja juhtúró üzemet létesí­tett Sátoraljaújhelyen, A kis lasztást. Dorogi János, a kerté­szet vezetője éppenséggel di­csekedhet is a hatvan tagú brigáddal, ezek az asszonyok, lányok derekasan példát mu­tatnak a munkában. Szép a 100 holdas kertészet, s az asszo­nyok be is váltják a kertészet­hez fűzött reményeket, De nem minden brigádveze­tő, vezetőségi tag járt sikerrel. Kriston Istvánná tsz-tag sze­rint férje, mint gépállomási dolgozó, helyette is letudja kötelességét, hiszen a termelő- szövetkezetnek dolgozik — s ha netán kapálatlan marad a rémért cukorrépa, kukorica, hát istenem! több is veszett Mohácsnál. Bukta Józsefné el­mondotta, hogy nem tudja megkapálni „fejadagját” — háztáji szőlője lefoglalja. Ko­vács Györgyné kerek-perec megmondta, hogy ne féltsék őt, férje keres annyit, hogy el­vannak belőle — de hogy mi lesz a tsz-be vitt földjével, az­zal nem törődik. Divinyi Jó­zsefné és Mibályné, továbbá Csirmaz Jánosné, Bozsik An- talné megértette, hogy most üzem jóminőségű terméke ma már keresett cikk a piacon. Az elmúlt esztendőben a sá­toraljaújhelyi Uj Erő Termelő- szövetkezet tagságának kezde­ményezésére 14, juhtenyésztés­sel foglalkozó közös gazdaság — köztük a cigándi Petőfi, a kenézlői Dózsa, a tiszakarádi Uj Élet és a karcsai Dózsa Tsz — határozta el, hogy be­társul az üzembe. Az alapsza­bály szerint a jövedelem 40 százalékát beruházásokra for­dítják. 60 százalékát pedig a beszállított áru és az üzletrész arányában felosztják egymás között. A 14 gazdaságnak csak­nem 20 ezer darab juhállomá­nya van. A májustól szeptem­berig kifejt tejből az idén már 10 vagon j"htúrót készí­tenek; A tag' glalkoztatá­Búzakalászban ? nagyon elkél a segítség a ter- i melőszövetkezetben, szükség t van az ő munkájukra is — s a hívó szóra dolgozni mentek. Bizony, sokan példát vehet­nének Pázmándi Istvánnétól, | akit hajlott kora ellenére min- i dennap ott látnak a közös föld- jen, de Molnár Péter sem ké­reti magát, s ha sürgetés a 1 munka, a családtagját is ma- ] gával viszi. Egyetlen nagy' nekirugaszko­dással ezen a héten végezni 1 tudna a Búzakalász Tsz a répa j egyeléséveL A tagságon múlik, sikerül-e. ' | V. -----oOo----- ' | — Már mutatkoznak az oxi- j génes acélgyártás előnyei az Ózdi Kohászati Üzemekben. Az | első negyedév végéig már kb. i 25 ezer tonna acélt gyártottak :! az új módszerrel, s az oxigén- , l befuvatás igen eredményesnek I , mutatkozik. A gyár műszaki j vezetősége úgy határozott, ■! hogy év végére az üzemek vi- ' i szonyainak megfelelően, kiala- i kitja az oxigénes eljárás fcech- j nológiáját. | sara a közös gazdaságok gomo- ; lyát állítanak dó és azt kül­dik el feldolgozásra a közös \ üzembe. így az értékes tejsa- i vő a tsz-ek tulajdonában ma- : rád és azt mint takarmányt ki- , valóan hasznosíthatják a ser- 1 téshizlaldákban. i A 14 termelőszövetkezet és a szövetkezetek megyei felvá- 1 sárló központja által üzemelte­tett juhtúrógyárban január 1- ; én — a tavaly konzervált go- molyákból — havonta átlag ] 100 mázsa juhtúrót készítenek, i A közös gazdaságokban az el- ■ múlt hónapban kezdték meg a juhok fejesét és az első gomo- 1 lyaszállítmányofc most érkéz- ! tek meg az üzembe. Itt a go­molya egy részét konzerválják. ' hogy az üzem munkáját a téli i hónapokban is biztosítsák; : Új területen alkalmazzák a műanyagot a mezőgazdaságban A nagyüzemi rizstclepek öntözőésatornálnak szigetelésére, a szi­várgás megakadályozására műanyag fóliát alkalmaznak, a telepe­ket műanyaggáttal veszik körül. Az első tapasztalatok alapján feltehető, hogy az ilyen gátak élettartama; legalább 3 év Faze­kas Sándor és Orbázi Julianna ellenőrzi a műanyag „kerítést**. Tizennégy, juhtenyésztéssel foglalkozó borsodi termelőszövetkezet már feldolgozva adja át termékeit a kereskedelemnek Százötven millió forint értékű többlettermelés újításokból A Lenin Kohászati Művekben az idén igen eredményes­nek ígérkezik az újítómozgalom. Ez év öt hónapjában ugyanis több mint tizenkilenc millió forintot takarítottak meg újítá­sokból. Ez az összeg több mint a kétszerese a múlt év hasonló időszakában elért eredménynek. Az idei nagyobb termelési terv teljesítéséhez jelentős se­gítséget nyújt az acélműben alkalmazott háromüstös csapo- lási módszer. Ezzel a korábbi 80—90 tonna helyett 120 tonná­val terhelhetik meg a martinkemencéket. A középhengermű­ben a hűtőpad meghosszabbításával, illetve új daraboló olló üzembe helyezésével a kikészítés munkája gyorsult meg. Ez lehetővé tette a hengersorozat teljesítményének növelését, miáltal évente mintegy tízezer tonnával több hengereltárut állíthatnak elő. Ugyancsak a legértékesebb újítások közé tar­tozik a durvahengerműben alkalmazott új eljárás is, amely- lyel a bugák szállítását gyorsították meg. Számítás szerint csupán ezzel a három újítással 150 millió forint értékű több­lettermelést érhetnek eL Minden út — Berentére vezet A* áradó „szén folyó“ — Vádol a leltár — Tele vagonok üresen Olyan ez a szénosztályozó,’ mintha minden a íejetetején állna. Az ottaniak mégis töké- lfctesen tájékozódnak a gépek, berendezések-, szalagok és hi­dak e furcsa, de mégis rende­zed összevisszaságában. Csak an rak furcsa a látvány, áld a vendég szemével nézelődik az zem területén és nem tud­ja; a Borsodi Szénbányászati Tröszt területén kitermelt szénnek csaknem 100 százalé­ka eljut az osztályozóra, hogy aztán válogatva, részben meg­szűrve ismét útra keljen im­már az üzemek, a gyárak és a kisfogyasztók felé. Ezért is szokták mondani; minden út Berentére vezet. 1400 vagon szén egy nap alatt — Naponta 14 ezer tonna Szén fordul meg az osztályo­zom Ennek egy része vasúton érkezik, másik része pedig le­vegőben, drótkötélpályán — tájékoztat Gyöngyösi Béla gé­pészeti osztályvezető. Mostanában egyre jobban növekszik a kötélpályákon történő szállítás.- Edelényből 80—90 vagon körül érkezik egy nap alatt. A nemrég > Bern­be helyezett lyukóbányai )ri- áspályán — amelynek hossza 14 kilométer — máris 120 va­gont kitevő szén „utazik” na­ponta a gyönyörű1 tájak felett. A berentei akna is erre a pá­lyára dolgozik — 60 vagon szénnel. Ezek általános ada­tok. Persze van itt is csúcs- forgalom, amikor jóval több szén érkezik a kötélpályákon. A tervek szerint hamarosan Kondóról is ezen az úton szál­lítják majd a termelvényt, s akkor közel 400 vagonnyi sze­net szállítanak naponta kö­télpályán. A további ezer va­gon „hagyományos” szállítási eszközökkel érkezik az osztá- iyozóra. Csillekeréle, TH-esavar a szén között Gyöngyösi elvtárs beszélge­tés közben rámutat egy rak­társzerű helyre: — Sajnos, ezek a gépalkatré­szek és biztosító elemek a szén között érkeznek. Bizony ez a „leltár "vádolt. Vádolja azokat* akik miatt olyan anyagok kerülnek az osztályozóra, amelyekre nagy szükség van a bányáknál. Hogy mi minden található itt, azt hosszú lenne felsorolni. Mégis érdemes megemlíteni néhány dolgot Egész halom csillealkatrész hever a földön. A szén közül válogatták ki. Kissé távolabb pipacsavarok sorakoznak. Van aztán itt gumiszalag-görgő, biztosító elem, TH-csavar, ka­parólánc, kézi szerszám és igen sok gyutacs. Az utóbbi baleseti forrásnak is tekinthe­tő, hiszen robbanáskor köny- nyen sérülést okozhat Mégis azt kell mondani; van javulás. Hogy miért? — mert korábban fúrógépek és szivaty- tyúk, meg villanymotorok is „belekeveredtek” (!!) a szénbe. Most viszont „csak” csilleke­rekek vannak a vagonokban... 3 százalék meddő így, felületes nézésre nem nagy szám, — de ha azokra a hegyekre tekintünk, amelyek az edelényi bánya tőszom­szédságában növekednek szin­te szemlátomást — gondolta**-. nunk kell. Ezek a mesterséges dombocskák ugyanis azon a 3 százalék meddőn híznak oly gyorsan, amely a borsodi bá­nyákból Berentére kerüL Na­ponta 40—42 vagon meddőt szednek ki a szénosztályozó gumiszalagjairól az ott dolgo­zó pala válogatók. Gondoljuk csak el, ezért a „termékért” nemcsak bért fizetnek ki az üzemeknél; hanem szállítási költségeket is. Pedig ezt, a mil­liókat kitevő összeget haszno­sabb célokra is fordíthatnák, és a MÁV sem bosszankodna azért, hogy néha kocsihiány van. Hiszen 40 kocsi, hiába van megtöltve, valójában még­is üresen fut. Sok mindent lehetne még ír­ni az osztályozó tevékenységé­ről. Mert a válogatókon kívül a laboránsok is igen hasznos munkát végeznek. Áz új, mo­dern, korszerű laboratórium­ban tudományos alapon foglal­koznak a szénmezők értékelé­sével, és néhány kémiai tulaj­donságával. Munkájuk elvá­laszthatatlan része a borsodi bányászkodásnak. Ksutovfts Ágost«*» ! ! ü ji i; § i Vadas Ernő felvételeiből Alig egy héttel ezelőtt, 63 éves korában hunyt d • kiváló fotóművész, Vadas Ernő. Világ szert« elismert munkásságáért, a magyar fotóéletben betöltött szerepé­ért több ízben kapott kitüntetést. Többek között meg­kapta a Nemzetközi Fotóművész Szövetség legmagasabb kitüntetését is. Az alábbiakban legkiválóbb felvételeiből közlünk né­hányat. • Olvasztár a Lenin Kohászati Művekben, Óvodások a DrMAVAG-ban. CwikóiMjfc

Next

/
Thumbnails
Contents