Észak-Magyarország, 1962. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-29 / 150. szám
4 BSiAXMAGTARORSZAG Péntek, 1961. június SS. Egy kis iskola első éye Aranyos a megye legkisebb községei közé tartozik: lakóinak száma nem emelkedik a 150 fölé sem. Az elmúlt évig semmilyen középülettel nem rendelkezett. 1961. augusztusában azonban egy szép iskolát kapott. Egytan- termes, Ízléses iskolát, és így az alsó tagozatos diákoknak már nem kell a szomszéd községekbe járniuk. Az új iskola azonban nemcsak mint oktatási intézmény funkcionál. Az itt dolgozó pedagógus. Kárpáti Ferenc igyekszik eleget tenni azoknak a feladatoknak is, amelyek már nem tartoznak kimondottan az oktatási munkához. Az új épület kulturális gócpontja is lehet a falunak és idővel azzá is kell válnia. Kétségtelen, hogy nem a legszerencsésebb eset, ha egy tantermet időnként mozinak, máskor valamilyen rendezvény helyiségének, művelődési otthonnak neveznek ki, de ha nincs más megoldás, akkor ez is elképzelhető. Aranyoson attól sem kell nagyon félni, hogy a különféle alkalmakkor összegyűlő emberek rongálják a felszerelést, kárt tesznek a berendezésben. Részben azért nem, mert a falu létszáma kicsi, és így alkalomadtán is kevesen gyűlhetnek össze, részben pedig és főképpen azért nem, mert az iskola építéséből, környezetének rendezéséből, a parkosításból stb. az aranyosiak is kivették részüket, és így nyílván megbecsülik munkájukat. Az építkezéshez körülbelül 60 ezer forint társadalmi munkával járultak hozzá. Ez ilyen kislétszámú faluban nagyon szép teljesítmény. Mindez azt is bizonyítja, hogy a falu lakói várták már az iskolát, és most valószínűleg mindenki nagyon örül neki. Aj új épület sok örömet szerzett már eddig is mind a szülőknek, mind a gyerekeknek, hiszen az alsó tagozatosok itthon tanulhatnak. Könnyítés ez a diákoknak is, és a szülőknek nyilván megnyugtató érzés. A kis létszámú osztályban a pedagógusnak bőségesen jut ideje mindenkire, többet foglalkozhat a gyengébb tanulókkal, szóval a jobb eredmények eléréséhez szükséges objektív feltételek biztosítottak. Talán érdemes megemlíteni, hogy az elmúlt tanulmányi évben nem bukott meg senki. Azt persze még nem lehet felmérni, hogy a falu kulturális életének egészében milyen változásokat hozott, milyen előrelépést eredményezett az iskola, hiszen az épület átadásától, a rendszeres munka megkezdésétől még egy év sem telt el egészen. Néhány olyan dologról azonban máris számot adhatunk, amely a későbbiekben az iskola központi szerepét, a falu kulturális életének irányítását, előrelendi- tését segíti. Eddig például már több filmet vetítettek az iskolában, természetesen nagy érdeklődés mellett, mert ennek eddig a falu híjával volt. Az elmúlt évadban meglepően szép számú — 28 — ismeretterjesztő előadást tartottak. Ezeket részben a helybeli pedagógus, részben járási előadók tartották, a minden alkalommal összegyűlt 20—30 hallgató előtt. így is mondhatnánk: ezek az iskola első évének eredményei. Nem kétséges, ha olyan ember áll az iskola élén, aki nemcsak felismeri a falu kulturális életének irányításában reá háruló felelősséget és az új iskolában rejlő nagyszerű lehetőséget, hanem legjobb tudása szerint munkálkodik is ezért, akkor az eredmények nem maradhatnak el. Márpedig Kárpáti Ferenc olyan ember. Persze sok mindennel és sok mindenért meg kell küzdeni. Küzdeni’ kell az esetleges meg nem értéssel, harcolni kell a falu bizalmáért. Az első év eredményei szépek. Az iskola a következő év eredményeiért is sokat tehet, és valószínűleg tesz is. (pt) Gondatlanság — tragédia! Megkezdődött a szünidő. A J gyerekek élvezik a nyár örö- ]meit. Megélénkültek a parkok Qés a terek: pattog a labda a Ohirtelenjében felállított kapu- 3fán, s vidám kacaj veri fel már [jkora reggel a csendet. Kerékpáros, rollerező kisdiákok fut- ]kosnak cikk-cakkhan az utcán, ]s gyakran nem figyelnek a kö- []zeledő járművekre ... Autó, motorkerékpár suhan íjaz úton, a játszadozó gyerekek ímegrémülnek: egyikük az el- Ijgurult labda után fut, a másik íj előbb jobbra, aztán balra ug- íri-k, a jármű vezetője tehetetlen, s megtörtént a baleset. * A BM Borsod megyei Ren- jdőrfókapitányságának közlekedési ellenőrző csoportja az év [első öt hónapjában 33 gyermekbalesethez vonult ki. Fi- Igyelmeztető szám ez, hiszen jícsaknem valamennyi a gyer- "mekek hibájából történt. Az |ok: szabálytalan áthaladás' az júttesten, mozgó járművekre jvaló fel- és leugrálás, a kiskorúak felügyelet nélkül hagyása yés természetesen Idéztek elő ingyermekbaleseteket a gépjár- QÍművezetők is. Ezek okai: a [“szabálytalan előzés, az elsöbb- raségi jog meg nem adása, a pJgyorshajtás és az ittas vezetés. Sok esetben pedig balesethez vezet a szülői gondatlanság is. * Június II-én Szentsímon Iközségben Baróczi István 3 iéves kisfiú az édesanyjával sétált. Egy óvatlan pillanatban |elszaladt anyja mellől és a közeledő motorkerékpár elé futott:. A vezető már nem tudott fékezni: a kisfiú 20 napon be- jlül gyógyuló sérüléseket szenvedett. Másnap Miskolcon vonultak ki a közlekedési rendőrök. Itt Hegedűs László iskolai tanuló áthaladás alkalmával Téktávol- ságon belül egy személykocsi elé lépett, és 20 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. Halálos kimenetelű gyermektragédia történt június 14-én Felsőkelecsény külterületén, ahol Katinc2<ki Margit iskolai tanuló az úton kerékpározott. Egy arra haladó lo- Ivaskoesi alá futott. Belehalt |sérüléseibe. Június 15-én egy kétéves kisfiú — Revicziki Béla — tar- lötózkodott szülői felügyelet &nélkül az úttesten Miskolcon. rJ Egy aira haladó motorkerékpár elütötte. Húsz napon túli ápolásra szorul. * Gondatlanságból eredő baleseteket okoztak a felnőttek is. Súlyos, életveszélyes állapotban került a kórházba Nagy János vontatós, aki Forró és Novaj községek között körültekintés nélkül akart bekanyarodni, s összeütközött egy autóbusszal. Ózdon Lukács Pál ittas állapotban vezette motor- kerékpárját, s elgázolta Nagy Józsefné gyalogost. Az ittas motorkerékpárvezető ellen megindították a bűnvádi eljárást. Ugyancsak bűnvádi eljárást indítottak Gazdof Ferenc ellen, aki Tiszaiuc és Takta- harkány között ittas állapotban és vezetői jogosítvány nélkül vezetett motorkerékpárt és azzal felborult az úttesten. Június 17-én Miskolcon Polgár Kálmánná a mozgásban lévő villamosról az úttestre lépett, s elesett. Húsz napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A főkapitányság közlekedési ellenőrző csoportja a hasonló balesetek elkerülése végett felhívja a szülőket, hogy a nyári szünidőben fokozott gondossággal ügyeljenek gyermekeikre. ne engedjék őket felügyelet nélkül az utcára, hat évesnél fiatalabb gyermeket. pedig egyáltalán ne engedjenek ki. Ügyszintén felhívással fordulnak a gépjármű- és motorkerékpárvezetőkhöz, hogy lakott helyen óvatosan, s nagy körültekintéssel vezessenek, hiszen ellenkező esetben — mint a felsoroltak is bizonyítják — súlyos tragédiákat idézhetnek elő. B. E. Képzőművészek munkaértekezlete Csütörtökön, a miskolci' Pe* dagógus Klubban munkacsoport értekezletet tartott a Magyar Képzőművészek Szövetségének Borsod megyei csoportja. Az értekezleten, a megye több városának, helységének képzőművésze is jelen volt. Első napirendi pontként Csabai Kálmán csoportvezető számolt be részletesen, az utóbbi évben végzett munkáról, az elért eredményekről, szólott a fogyatékosságokról, majd ismertette az elkövetkező idők feladatait. Ezután Seres János, a csoport új vezetője ismertette a Képcsarnok Vállalat pályázati felhívását, majd vita következett Megjelent a Borsodi Földrajzi Évkönyv legújabb kötete A Magyar Földrajzi Társaság miskolci csoportja igényes és érdekes kiadvánnyal gazdagította jóhírét. Harmadszor jelent meg a Borsodi Földrajzi Évkönyv jelen kiadásában egyesített III. és IV. kötete. A Magyar Földrajzi Társaság miskolci csoportját néhány lelkes, minden áldozatot vállaló földrajztanár és földrajzzal foglalkozó szakember alakította meg 1957-ben. Ettől az évtől kezdve fordulat következett be a megye földrajztanárainak szakmai továbbképzésiben, tudományos és ismeretterjesztő munkájában. Megnövekedett a továbbképzést szolgáló ^tudományos és módszertani előadások száma, s ezzel párhuzamosan megkezdődött a tudományos kutatómunka és a kutatási eredmények publikálása. Kezdetben a helyi kiadványokban, az Bszakmagyaror- szágban és a Borsodi Szemlében jelentek meg a kutatók cikkei. Az egyre halmozódó és nagyobb tudományos eredmények lehetővé és szükségessé tették, hogy ezek a munkák könyvalakban, rendszeresen is napvilágot lássanak. így indult meg 1959-ben a Borsodi Földrajzi. Évkönyv. Az évkönyv kettős célt szolgál: a nyilvánosság biztosításával fokozza a földrajztanárok kutatási kedvét, másrészt segítséget nyújt az iskolai lakóhelyismerethez és földrajzoktatáshoz, valamint a honismereti. szakkörök munkájához. , A 192 oldal terjedelmű műben 16 tanulmányt és kisebb közleményt találunk,' amelyeket 45 fénykép és 36 szemléltető rajz illusztrál. A négy természeti-földrajzi tanulmány közül különös figyelmet érdemel dr. Peja Győzőnek a Cserháti dombvidékről írt, szép tömbszelvényekkel, geológiai metszetekkel és térképekkel illusztrált tanulmánya. Dr. Ki- séry László cikke a Taktaköz régi és mai vízrajzával foglalkozik. Dr. Gombár György a Hernád völgyében fekvő Pere község természeti földrajzát dolgozta fel. Juhász András geológus cikke a megyénkben folyó külszíni bányafejtésekről ad tájékoztatást. Az évkönyvben gazdasági- és településföldrajzi kérdésekkel foglalkozó cikkeket is olvashatunk. Frisnyák Sándor a megye gazdasági földrajzát ismerteti. alapos részletességgel, dr. Kóródi József a magyar műtrágyaipar földrajzi vonatkozásaival, Hegyi Imre az encsi járás mezőgazdasági földrajzával, Marjalaki Kiss Lajos Miskolc kialakulásával és topográfiai fejlődésével foglalkozik. Az évkönyv rendszeresen Feten ej i * 5. Az utak Nyugatra vezetnek Hallottam. Melyik utat válasszam? Az esküt megszegtük: megváltunk fegyverünktől. Emezek üvöltenek; „Gyilkosok, foglyul ejtettétek, megöltétek a menekülőket. Ti őriztétek a vasfüggönyt.” Hívtam Erzsit: jöjjön velem. „Itt úgyse lehet élni, felfordult minden — mondottam. — Lehet, hogy harc lesz, hadszíntér. Akárhol megélünk, jó szakmám van, tudok dolgozni. Gyere, ha szeretsz.” Amazok — akiktől okos szót mindig lehet hallani — most hallgattak. Nem voltak sehol. Stefkó hadnagyot megölték. Tűrték. Hogyan tűrhették? „Szeretlek, maradj!” — Erzsi marasztalt, csimpaszkodott belém. „Gondolj apádra. — mondta — Én nem megyek. A világért se megyek. Ha veszni kell, vesszek itthon.” A következő éjszakán megint kerestek. Többször is. Dermedten hallgattam idefent- ről is a beszédüket. „Ezekkel menjek együtt?’’ „Ezekkel maradjak itt?” Mitől lettünk tehetetlenek? Mitől lettek ezek ilyen merészek? Nemrég még fegyver nélkül, vasléptünkkel, acélos sorfalunkkal el tapostuk volna őket. Keresnek, hajszolnak. „A határozatlanság bukáshoz <%zet” — erre tapítottak minket a katonaságnál. És most? „Megyek!” — döntöttem. »Itt hagyom, yagy megölő-: zöm ezt a csőcseléket. Megyek azonnal. Utói se érnek...’’ Ausztria. „Bundesflüchtlingslager Traiskirchen.” Utólértek. Volt ott mindenféle népség. Hideg számítók, begyulladt kapkodok, gazemberek és szánalmas tévelygők. A tábor kapuja bezárult. Jöttek missziók, különféle bizottságok, katolikus papok, csendőrök, rabbik, apácák és mozgó ambulanciák, szabadságharcosokat toborzók és félnótások az Üdvhadsereg zászlaival... Kavargott minden. Hírek, csomagok, segélyek, ígéretek, levelek, vonatjegyek, listák, ügynökségek: Olaszország, Brazília, Kanada, autógyári munka, település, bánya, idegenlégió, erdőirtás Dominikában, egyetem, elegáns interná- tus, ösztöndíj. USA beutazási engedély. Az igen, az főnyeremény. Képességi vizsgálat, ujjlenyomat. És életrajz, életrajz, életrajz. Tíz kérdés, száz kérdés, ezer kérdés: Hol, kikkel, mikortól, meddig, mit, miért... A vasfüggöny a sarkunkig ért. Körülfogott bennünket, mint a rács. Az utak csak Nyugatra vezettek. Ha kijuthatnánk Amerikába... Erzsi! Csak itt, a világ végén, most tudtam meg, mennyire szeretlek. Megírták már regényekben, hogy milyenek az álmatlanul átvergődött éjszakák. Az enyéimet én élem át. Az én regényemet csak én ismerem ... Mellbőség: százhárom. Szer mei: jók. Fogai: épek. TüdŐ- mezők: tiszták. Szívműködés: szabályos. Edzett izmok, fiatal vér, hazátlanságba szakadt élet. Transzport Nyugat-Németor- szágba. München. Amerikai bizottság. A tiszt csak néz és hallgat. Mustrál bennünket, mint a lovakat. A magyar tolmács beszél. „A határőrséghez csak megbízható embereket vonultattak be.” „Nem voltam párttag.” „Hm.” „ön tizedes! rendfokozatot ért el.” „Jó katonának tartottak.” Megkaptam a bevándorlási engedélyt. No lám, Misi, nem is kicsi a te szerencséd ... Lelkendező levelemre csak az anyám válaszolt. Apám haragja nem enyhült. Vitt a hajó. Micsoda hajó volt! Ilyen utazást! Álmomban se hittem volna. Csak ritkán fogott el a szorongás. Jó ideig mintha senki sem törődött volna velem. Detroit- ban dolgoztam. Negyven dollárt kerestem hetenként. Később még többet. De a külvárosban laktam, drágán. Megbetegedtem; egyszeri orvosi vizitért húsz dollárt fizettettek velem. Egye fene — gondoltani. — Lesz pénzem elég. Az autógyárban leépítettek bennünket. Sokan lődörögtünk, más munkát kerestünk. Akadt egy időre, aztán újra semmi. Sokan a farmokra mentek. Én maradtam. „A magyarok lusták — mondták unottan a gyárak felvételi irodáin a hivatalnokok. Rágták az utálatos rágógumit. Azon túl egyetlen szót se vesztegettek rám. Levegőnek néztek, füstnek. „Refuge” volt a nevem. Az nagyjából ugyanaz, mint a „nigger”. Sorba álltunk a segélyhelyeken. A papoktól kaptunk enni. Detroitban sok a régi kivándorolt magyar. Azoknak az asztaláról is jutott valami. A clevelandi újság mindennap friss történeteket tálalt: „Deportálják a magyar ifjúságot.” „Kínai hajcsárok a magyar gyárakban.” „Barrikádok, felbontott kövezet a budapesti Nagykörúton!” Erzsikém. Viszontlátlak-e valaha? Drága apám és édesanyám. Bocsássanak meg, most már csak nyugodjanak bele. Dolgozom, jól megy a sorom ... Ilyeneket írtam haza. Detroitban kaptam kézhez a behívót. Észak-Karolinába kerültem: Fort Braggba. Titkosírás, angol nyelvtudás, idegennyelvű térkép olvasása volt a tantermi foglalkozás. Alakulatunk neve: „Különleges légi desszant.” Órarend: toronyugrás, erőnlét fokozási gyakorlat, morse adás-vétel, rejtjelzés. Fort Braggból Dél-Koreába kerültünk. Gyakorlataink: tengeralattjáróval beszivárgás a szárazföldre, lövészet könnyű- és nehézfegyverrel, robbantások. Ott több mint másfél évem telt el. Aztán jptt Panama. Most körülölel a Ryu-Kyu-i titokzatos, félelmetes éjszaka. Sulyok gyakran nincs bent. Az amykkal csatangol. Bennszülött lányokat hajkurásznak. Gyakori a verekedés. Ilyenkor jó hasznát veszik. Pesten, a Fehér ökörben kitanulta. Egyszer ráfizet, ez nem vitás. Mit árthat nekem?. Nem titkoltam el, hogy határőr voltam .-i Ha nem tetszik':" leszerelnek. Talán jobb volna. Nem számítottam rá, hogy az idegenlégióban kötök ki. Olvastam otthon légiós könyvet. Az egyiknek — ha jól emlékszem — valami „Kék csillag”, vagy „Kék gyémánt” volt a címe. Pesten járt, ott vásárolta az Ecseri piacon Ripőcz Andris, az udvari munkás. Az traktál t bennünket időnként ilyen regényekkel. Jórészt abból adódott az izgalom, hogy milyen durván bántak a káplárok és az őrmesterek a légióssal. Nálunk itt más a hangnem. De a kiképzés!? Annak a regényírónak a fantáziája egy évszázaddal elmaradt az itteni valóság mögött. Kibírom, ha akarom... Leginkább Katona Sándort szívlelem. Vidéki gyerek, de elég dörzsölt. Látszik rajta, hogy egyetemista volt. Ami a fontos: bajtársias. Nem akar ártani .senkinek. Talán csak Sulyokot nem kedveli túlságosan. Azt is csak azért nem, mert átjár a tengerész divízióhoz, ott hízelgi be magát. Nekünk tulajdonképpen semmi közünk se volna hozzájuk. Nem vagyunk sorkatonák, hanem speciális egység. Ezt már Fort Braggban világosan megmondták. Ha mi bevetésre kerülünk, az különleges feladatok végrehajtásáért történik. Lehet, hogy együtt leszünk mind a hatan. Ezért nincs rendjén, hogy Sulyok jobban érzi magát a yenki fickókkal. Azzal dicsekszik, hogy texasiakat talált köztük, azok a cimborái. Közben adja a nagyot, hangoskodik, megjátssza köztünk a bizalmit. Rám kiváltképpen ferdén néz. Sinkónak olyan megjegyzést tett, hogy teljesen „felplankol- ta” ávós múltamat. Marha. Csak piszkálódjon, ha öröme telik benne. Nekem jót tesz vele, ha megszabadít innen. Nem vitás. (Következik: A trójai faló.) foglalkozik tudománytörténeti cikkekkel is. A mostani számben három ilyen jellegű írás látott napvilágot. Dr. Tardy Lajos az Aggteleki csepkőbar- lang első orosz leírójának írását ismerteti rendkívüli érdekes formában. Dr. Szabó Gyula Borsod megye éghajlatkutatásával foglalkozik. Dr. Bodgál Ferenc Győrffy István néprajzkutató, Borsod megyével foglalkozó településföldrajzi tanulmányairól ir. Kovács Gyula beszámolójában az 1960- as népszámlálás megyei eredményeit ifimer te ti. Borbély Sándor érdekes írásban számol be az osztrák kutató által a Bükk hegységben először alkalmazott licopódiumos vízvizsgálatokról. A kisebb cikkek között Kühne László a Bükk északi előterében gyűjtött földrajzi helynevekről, Balázs Zoltán megyénk legújabb ásványi kincséről, a perlitről, dr. Bodgál Ferenc egy 1781-ben készült miskolci térképről, Kuchta Gyula a Fúló hegy barlangjairól, dr. Szabó Gyula a kivételes ritkaságú diósgyőri gömb- villámról és az 196Ó-as rendkívüli nagyságú és pusztításé tokaji felhőszakadásról tájékoztat. Végül Frisnyák Sándor megyénk földrajztanárainak tudományos tevékenységéről ad értékelést. Mindezek után örvendetesen ! állapíthatjuk meg, hogy a Bor- i sodi Földrajzi Évkönyv most i megjelent kötete tovább öreg- ; biti megyénk kutatóinak tudó- j mányos hírnevét és további ! ösztönzést nyújt a tájkutató j munkák folytatásához. Éber József ------o-----C saknem 200 községben tartanak aratóünnepségeket megyénkben az öntevékeny művészeti csoportok , Borsod megye községeiben a nyári hónapokban is sok ötlet és gazdag szín jellemzi a művelődési otthonok és az öntevékeny művészeti csoportok munkáját. A kisebb községekben — többek között Prügyönt Taktahar hányban — vasárnap délutánonként egy-egy falusi ház udvarán gyűlnek össze az utca lakói és vidám juniálist rendeznek. A kis összejövetelen az öntevékeny művészeti csoportok tagjai dallal, tánccal és versmondással szórakoztatják a megjelenteket. A fiatalok szórakoztatásáról a legtöbb községben a művelődési otthonok gondoskodnak. Eddig húsz helyen szerveztek társas táncklubokat, amelyekben szakképzett oktatók felügyelete mellett, táncos összejöveteleket tartanak. Ezekben a napokban a művelődési otthonok öntevékeny művészeti csoportjai már az aratási ünnepségekre készülnek. A terv szerint a művészeti csoportok az aratás befejezésének napján vidám da lókkal, jeleneteklcel és táncokkal köszöntik a földek dolgozóit. A kis ünnepség után dl szes koszorút fonnak buzal:/? lászból és az aratókkal egyiM — énekszóval — a községbé vonulnak, ahol üdvözlik a tanács és a termelőszövetkezet vezetőit. Ezután vidám aratóbált tartanak. Sok helyen •— például Szentistván községben — a fiatalok matyó népviseletben vonulnak fel a falu utcáin.
