Észak-Magyarország, 1962. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-03 / 128. szám
HMt, JthrftH i. B8JEAICMA6YAROR8EAO A klasszikus zene ügyében Vitaindító gondolatok — m Közügyről van szó 1 fejtegetéseimet imái kézitem* hogy idézek a Magyar szociálisul Munkáspárt Központi Bizottságának 18(11. november 17-i határozatából: „A magyar nép ma a szocializmust építi. Ez az út a kommunista társadalom leié vezet,,. A kommunizmus anyagi — műszaki alapjait vsuk a kommunista erkölcsi normák szerint élő magas műszaki és általános kulmra- , a nép teremtheti meg.,: — íz idézet második tele ma- ,-iuan a ixatározatban meg- > .ozi az eásó Icát mondatot, láz borrendcsere, mely a halászat szellemél nem érinti, és „z eltérő betűtípussal szed at ■ zuvuk kiemelése: tőlem származik.) • Vitaindítónak szánt gondosa útimmal a klasszikus zené- vtI — lia úgy tetszik: a komoly zenéért — emelek szót. meggyőződésem ugyanis, • iogy az ilyen zene megisme- . őse, kedvelésé nélkül nem tálunk — a kifejezés teljes i leime szerint — magas ál- alatws kultúrája néppé. Már pedig ilyenné 'kell válnunk a • ommunisLa társadalom felé \ eze tő szocializmus építése közben, láz félreérthetetlenül kitűnik pártunk Központi Bizottságának határozatából* — éspedig éppen a Szovjetunió Kommunista Pártja XXlí. kongresszusának jelentőségéről hozott határozatából —, amint ezt az imént idézett resztet szemlélteti, Viszont részben személyes, részben baráti eszmecserékből leszűrt tapasztalatok alapján azt keil mondanom: nem lehetünk elégedettek és nyugodtak azzal a helyzettel, amelynél jelenleg már és még tartunk megyénkben és kivált Miskolcon a klasszikus zene i nc-gi «mérésében, kedvelésében, a komoly zenei élet ará- n.wiban és visszhangjában. .Nem vételien, hogy így írtam; „megyénkben és, kivált Mislwtem", Vannak ugyanis „jelzések'' arról, hogy megyénk egyes „vidéki" kulturális gócpontjain, például Sátoraljaújhelyen, Sárospatakon, özdpp, Széntistvánban látogatottal?!) egy -egy komoly zenei rendezvény, mint a megyeszékhelyen, feszültebb várakozás, előzi meg. nagyobb a visszhangja, s elevenebb közis- uiarlseg, melegebb rokon- szonv veszi körül ott mind a vezetők, mind általában a közönség.. a dolgozók részéről a nemes zóna előadó, tolmácsoló művészeit, •. Mindenképpen úgy érzem hát, hogy hüiiigyröl van szó o cikkben. Közügyről, mely figyelmet érdemel. E cikk felelősséget kíván ébreszteni zenei életünk, a klaaz- s/.ikus zene ügyében. Csupán elindítani szeretné — remélhetőleg több elvtársunkban és buraiunkban — a gondolatokat, nem óhajtja őket egyben le is zárni. Hitelét az adja meg. hogy nem olyan ember beszél benne, akinek a saját búza ég. A cikk írója: nem zenész, Semmiféle hangszeren nem játszik, Kottát olvasni sem tud. Csupán némi — jószerint csak „balkézről" felszedett — zeneesztétikái és zenetörténeti alapműveltsége van, az is fogyatékos és rendszertelen, De mint „egyszerű ember”, e> cikk írója kedveli t> — talán ezzel is dicsekedhetik — érzi a zenét. Kul túrmunkás ugyan, de fejte. Béléséiből most ezt a nézőpontot mellőzni szeretné. Úgy akar esak szólni, mint e megye, mint Miskolc város, mint e haza akármely állampolgára szólhatna. Hiszen mindnyájan gazdin vagyunk mindannak, ami. nálunk történik, És felelősek mindazért, ami — nem történik!... E gondolatban bizonyára sokan egyetértenek velem. Főként őket kérem: szóljanak hozzá e cikkhez, fűzzék tovább, vagy cáfolják meg gondolatait. A „klufcHieiku*“ ]el*5rtfl A közkeletűbb ..komoly zene’’ kifejezés bel veti szándékosan élünk inkább -n 'kiáss- szikus jelzővel. — Miért? Egyrészt azért, mert abban az úgynevezett „nehéz zenében” gyakorta találunk vidám hangvételű és hangulatú müveket, darabokat is. Másrészt azért, mert hitünk szerint az ú. n. „könnyűzene” is lehet komoly, ha nemes anyagból való, ha nem giccs, de alkotás, ha érdek keltő, ha ad és old problémákat, ha stílusa élő, ha zenei nyelve nem közhelyekben beszél, ha erőteljes is, nem csupán „hangos”... És természetesen: a műfaja szerinti „komoly zene" is művészet- pótlék, vagy olyan teleírt kottapapír csupán, amelyről úgy érezzük: „hazudik a muzsikaszó”, ha nem tesz eleget e követelményeknek! ... Ezórt szeretjük hát klasszikusnak nevezni azt a zenét, amelyért most szót emelünk. A jelzőt nem zenetudományi kategóriaként emlegetjük, nem valamely korszak, vagy stílus- irányzat zenéjére vonatkoztatjuk, hanem csupán az értékességet minősítjük vele. Akármilyen .lellegzeteKségft zene, íehát esetleg a romantikus, az impresszionista, vagy a népi zene értékességét. DO Józan realizmus Sietek kijelenteni: elmélkedésem' tárgyát illetően' nem vagyok pesszimista. A felszabaduláskor 28. életévemben jártam, la tudom hát mérni a javunkra mutatkozó különbséget, élményszerűen éltem és élem át azt a nem kicsiny fejlődést, amely jelenünket (és hihetőleg jövőnket egyre inkább) jellemzi a régi Magyar- országhoz képest, mind a klasszikus zene ismeretének és az iránta mutatkozó igényeknek terjedésében, mind pedig a zenei közízlés — általánosságban folyvást javuló tendenciájú — előnyös változásaiban. Felnőtt — éspedig azokból, akik lent voltak, a nép sűrűjéből — egy olyan közönség, melynek zenei igényei túlnőttek a „eigánybnnda” melletti „sírva-vigadáson’’. a kóvéhó- zak, éttermek „muzsikájának” érzelgős gicesein. nótáin, a bálok „kerftésdöngető" kozmopolita „tánczenéjén". Az, ami zenében a mi diákkorunkban éppúgy a hivatalos tilalom ellenére szeretett és ápolt félelmes fegyver volt, mint Irodalomban Ady forradalmi költészete, tehát; igazi népdalaink, Bartók és Kodály gyűjtései. feldolgozásai, az gyermekeim száméra már óvodai és isküiai „lecke”, sőt a mg 33—- 2*} éves fiatalok számára is már általános iskolai tananyag volt. Azt is sietek viszont kijelenteni, hogy könnyen meg- n yuffpó felületes derűlátó, „kincstári optimista" sem vagyok a klasszikus zene ügyében. Szocialista kulturális forradalmunk lenyűgözően szép nagy diadulni ellenére és közepette is elég széles rétegek — s ami igen szomorú.,köztük a mi rendszerünkben felnövő fiatalok egyes rétegeinek «- zenei •igényeit kielégíti a „magyar nóta" sekélyebb vállfáig, s meg inkább: az érzelgős „sláger”, a „csörgést” kísérő, vagy felingerlö kozmopolita banda- banda, a „kerítésdöngetés" — tisztesség ne essék, szólván — ..muzsikája”... S e réteget egy része makacsul ellenáll — mi több: cinikusan „temosoly- gó”, legyintő magatartással — minden olyun kísérletnek amely a klasszikus zenét hozzájuk, őket masukat pedig a klasszikus zenéhez közelebb vinni óhajtja. E rétegekben számosán vannak olyanok akiknek szocialista meggyőződése egyébként kétségtelen, akiknek marxista—leninista tájékozottsága is van, akiknek világiéiért, lakáskultúra!, technikai-műszaki és irodalmi igényei: mai szocialista igények ám a zenében megmaradtak a sz.i púposán olcsó giecs. a feudális, rizsent.roid, kispolgári .és burzsoá-kozmopolita „bűvkörében”! Józan realizmussal szemlélve, ez a hoivzet tipikus képe. Ezt kell mérlegelnünk, ha a segítés és orvoslás módjain tűnődünk. A józan realizmushoz természetesen hozxálnrtP7.ik. hogv ne legyenek túlzottak nemes igényeink, ne akarjunk „előreszaladni”! Tudomásul kell vennünk, hogy a klasszikus zenének bizonyos műfajai — gondolok a madrigálokra, a vokális és a hangszeres kenia- ramuzsika jó részére — valóban „nehezek”, közkedveltségüket, tömegnépszerűségüket „erőszakkal” sem lehetne gyorsan lavívni. Tudomásul kell vennünk. hogy nem kívánhatunk annak a klasszikus zenének széles tömegbázist, amelv már kívül esik a zenei általános műveltség körén, mert már a zenei szakműveltség tartozéka, a hivatásos zeneművészek kiképzésének. továbbképzésének és önképzésének dolga elsősorban ... Öt év alatt 11.000 lakás épült Borsod megyében L±i ,vetelytttrsak“ Mi akadályozza a zenei altalános műveltséghez is hozzátartozó klasszikus zene szélesebb körű terjedését, kik és mik a „vetélytársai” az élő klasszikus zene hallgatottságának? Mindenekelőtt a zenének is aüg-alig nevezhető sekélyes- giccses könnyűzenei termékek divatja. Ezekről már szóltunk. Másrészt: a klasszikus zenének gépzeneként! (tehát mint netn, élő zenének) egészségtelen túitengése. Az, hogy a rádió, a televízió és a „saját" lemezek és lemezjátszók közvetítésére hivqtkoz.va. a közvetlen zene hallgatásáról, az élő zene figyelemmel kíséréséről, a hangversenyek látogatásáról nagyon sokan örökre lemondanak, A világért sem becsüljük le a rádió, a televízió és a lemezjátszó jelentőségét a kulturális forradalomban. , Sőt; valljuk, hogy igen jó közvetítő eszközei a klasszikus zenének isi Felkeltik és ébren tartják, növelik és csiszolják a zenei ízlést, gyarapítják a z,enei műveltséget, kivált olyan helységekben, ahol nemigen rendeznek hangversenyeket, továbbá betegek, testi fogyatékosságban szenvedők körében. De: a gépzenének ez a technikai és művelődési forvadalmi jelentősége csak a maga helyén és o maga illő mértékéig érvényesülhet egészségesen, vagyis: a közió, a podása. Szocializmusunkra jellemző anyagi helyzet ezért nem egy embertársunkban még „kispolgári” vágyakkal es szellemi szükségletekkel párosul — egyelőre, átmenetileg. Ebből fakad egyfajta, még eléggé megfigyelhető anyagiasság — amelynek persze a filozófiai materializmushoz semmi köze —, felületesség, külsősé- geskedés, a komoly művészet és tudomány lebecsülése társadalmunk bizonyos rétegeinél és egyodelnél. Számosán vannak, akik könyvek, művelődés, klasszikus zene nélkül képzelik még el a szép. komoly, tartalmas életet, kulturális Igényük csúcspontja mindössze a heti „kártyaparti” és futballmeccs — megtekintés, de boldogtalannak érzik magukat, ha nem tudnak azonnal lépést tartani mindenben a legújabb divattal, ha nincs felszerelve háztartásuk máris az összes elképzelhető géppel, ha nem parádézhatnak, már ma saját személygépkocsijukon!.. . Nem feledkezve el arról az objektiv törvényszerűségről, hogy az anyagi ösztönzők jó ideig hatékony tényezők maradnak még a kommunizmus építésének időszakában is. — érdemes eltűnődnünk azon, hogy miként munkálhatnánk az eddiginél jobb módszerekkel a tudatformálás ügyét, az emberek szocialista — kommunista fejlődésének kulturális és erkölcsi ösztönzőit is!... Borsod megyében az elmúlt öt évben megélénküli a saját erőből és OTP-kölcsön- nel történő lakásépítkezés. Ez Idő alatt 11 ezer, nagyobbrészt kertes családi házba költöztek be. A legtöbb családi ház a Szu- ha- és a Sajó-völgyi bányavidéken épült. Ormosbányán, Alberttelepen. Kurityánban, de máshol is, elsősorban nagy távolságokról bejáró, de az utóbbi években meglelepe dett bányászok építkeztek sa ját erőből és OTP-külcsönnel Alberttelepen és Sajókazan például több mint 100—100 bányászcsalád költözött saját, házba. Putnokon nyolc úi utca alakult ki a sajátházas építke^ zés során, ahol zömében szintén bányászok laknak. Kazincbarcikán, az épülő szocialista város szomszédságában a családi ház építkezésre kijelölt területen is több mint 100 család költözött már saját otthonába. A mezőgazdaság szociálist* átszervezésével megélénkül a falusi lakóházépítkezés is. A tokuj-hegyaljai, a dél-bükki községekben és máBUtt is szinte gomba módjára nőnek az új házak. Szomolyán például öt év alatt 150 család költözött új lakásba. Ez.ek az új házak már semmiben sem emlékezteinek a zsúpfedeles, vályogfalú, agyagházakra. Egészséges. nagyablakos, túlnyomó többségében kétszobás, padlás lakások ezek. Az új lakótelepekkel megnagyobbodott bányászközségekben és falvakban a tanácsok arra törekszenek, hogy járdával és villannyal lássák el az új lakónegyedeket. A községfejlesztési alapból és társadalmi hozzájárulásból épített járdák hossza meghaladja a 80 kilométert, a közvilágítási hálózat pedig a négyezer lámpahelyet. Munkás-haügaíók az egyetemeken UJ társadalom károsodása nélkül/ .,, Mert hová vezetne, ha egyszer csakugyan mindenki — s egyszer » mindenkorra — a „könnyebb megoldást" választva, lemondana a közvetlen, élő zene hallgatásáról? Oda, hogy nem tenne, oki a rádióban és televízióban felléphetne, tehát; a iene minden megjelenési formájának, kihalásához. Mert közvetlen htdigafóság nélkül, közönség nélkül, annak ejten- őí'zése.* lemérhető lelkesedése nélkül — zenét tanulni, előadóművésszé válni, zeneműveket alkotni senki sem tudna... Egy harmadik „vetélvtárs” az időhiány. „Sok a munkám, rengeteg a társadalmi megbízatásom, a saját szakmám követelményeinek is alig tudok eleget tenni; nincs időm hangversenyekre járni; ami engem érdeke], azt úgyis meghallgatom a rádióban és a televízióban!” — körülbelül ígv jelenl- kezik az időhiányra való tipikus (és tegyük hozzá: nem minden alap nélküli!) hivatkozás. Mégis azt mondjuk: az ilyen mentegetőzésben ott lappang az igények be nem vallott hiánya, Mert ahol a kedv, a fogékonyság, az intuíció, az igény megvan, ott kielégítésükhöz mindig, (vagy legalább egyszer-eg.vszer) megtalálják az időt és az alkalmat is! Hogyan? Úpv, ahogyan például a mi nagy forradalmáraink. Marx és Danin „mindenre ráértek”: megfelelő munkastílussal ökonomikus éleibe- osztással! . ,, Végül bizonyos életszemléleti ..vetél,ytársakra”. a gondolkodás. a vágyak, igények átmeneti — hangsúlyozzuk: csupán álmemtil — eiferdülései- re is rá kelt mutatnunk. Miről van szó? — A beesii- szemüti tetesen dotenzó ember jóléte. finvagi életszfnvnnnte » szocialista jellegű tírsadntomben növekszik. A lét fejlődését azonban — mint Ismeretes — nem azonnal és nem azonos mértékben követi « tudat fejlődése, Vaffvt«: nem mindje kísérj az. anyagi életszínvonal növekedését a kulturális n s^-Merrtl icénvek megfelelő jellegű és tüstént való gyaraSzuunyadó igények Ismétlem: nem vagyok pesz- szimiste. Nem állítom, hogy Borsod megyében és Miskolcon nincs igény a klasszikus zenére. Nem alábbvalóak — e tekintetben sem — a miskolciak virágzó, átható komoly zenei életükről híres városainknál, Sopronnál, Pécsnél, Szegednél, Debrecennél. Nem hiányzó, hanem még szuny- nyadó igényekről beszélek! — Arra kérem e cikk olvasóit, gondolkodjanak el, miként és kik ébreszthetnék fel ezeket az igényeket, s felkeltve őket, hogyan irányíthatnák, nevelhetnék tovább. Hogyan csök- kenthetnénk az arányát és a (erjedési sebességét annak az álmaterialista kispolgári szemléletnek. amely a művészeteket. a szellemiekkel való foglalkozást „haszontalan” kedvtelésnek tekinti? Hogyan harcolhatnánk' a hazug mércék, a ..kirakat-eredmények", a bármily iránvi) sznobiznus ellen? (Folytatjuk) Tavaly a kínai munkások ezrei fejeztek be tanulmányaikat a rendes, illetve az esti egyetemeken és főiskolákon. Sanghajban, amely különösen nevezetes arról, hogy egyetemein és főiskoláin sok munkás-hallgató tanul, a múlt esztendőben ezer munkás szerzett diplomát, s ment vissza az üzemekbe, hogy mérnök, illetve technikusként dolgozzon. Jelenleg Kínénak ebben a legnagyobb ipari városában ösz- szesen 28.000 munkás tanul egyetemeken és főiskolákon, többnyire a gépészeti, a villamossági. a rádió, a textil, a vegyészeti és hasonló szakokon. Senjangban, Északkelet-Kín a legfontosabb gépipari központjában az elmúlt tanévben nyoleszáz munkás kapott mérnöki és egyéb diplomát, Ansanban pedig, a hatalmas kohászati centrumban 2000 acélmunkás fejezte be egyetemi, illetve főiskolai tanulmányait Tiencsinben, Kína egyik legnagyobb textilipari városában a fiatal munkások mellett nagy számban tanulnak az idősebb munkások Is. Egyre nagyobb számban kapcsolódnak bele az egyetemi és főiskolai tanulásba a kínai munkisnók is, akik ebben sem akarnak lemaradni a férfiak mögött A Tiencsinben tanuló 35.000 munkás közül például mintegy kétharmad nő. Sok kínai nagyüzemnek ma már saját esti egyeteme, vagy főiskolája van. Ezeket az iskolákat a kormány minden erővel támogatja, mert belőlük kerülnek ki az új mérnökök és technikusok egrei. Sitas város- és íaltópííési akció A csehszlovák dolgozók évről évre jelentős értékű társadalmi munkát végezitek az ország városainak és falvaik csinosítása érdekűben. Csupán az elmúlt esztendőben 177 millió társadalmi ólát fordítottak erre a munkára. 549 millió korona költséggel több mint 2 milliárd korona értéket hoztak létre. Minden csehszlovák állampolgárra átlagban 13 ledolgozott óra és 145 korona értékű munka esik. A csehszlovák dolgozok 8 talajjavító munkálatok során mágfg] milliárd óra társadalmi munkát teljesítettek. Több mint (10 millió óra társadalmi munkát, fordítottak parkok, terek, települések és mások rendbehotessra. Munkájuk eredményeként több mint 40 gyermekparkot, több mint 190 kultúra!thnnt, 320 gyermekjátszóteret, csaknem 50 fürdőt és úszómedeneét. több tíz kilométer hosszú vízvezetéket. eyj- tornát, Utat, műutat stb. hoztak rendbe. Megtalálta a helyet Az alsóvadásznak közgyűlésének forgatagában találkoztam először vele. Emlékszem, nem számítottak vastag bu- gyeüárisra az emberek, ég később ízzott is egy kis szenvedély. Természetesen nemcsak ezért, hanem mert hibák adódlak a gazdálkodásban is. ö már sejtette, hiszen számokban ott' áilt előtte az egész esztendő. Hanem azon meghökkentem, amit Hajóczky Miklós, a tsz könyvelője mondott: Most kérem a felvételemet n ts*-be. — Erről tovább nem kérdezősködtem, gondoltam, majd a számadó közgyűlés, az idő választ ad a kérdéseimre Meri tudom, lett volna olyan is. aki azt mondjaKár ilyen tsz-hez az embernek hozzákötni a gúnyáját Különösen akkor, ha tudja, hogy a városban, ahonnan eljött, van helye. Láthatta rajtam a csodálkozást, mert me- gyarázólag megszólalt. — Dolgos nép a vadászi nép. lehet bennük bízni. Csak annyit még a közgyűlésről • hogy a szavazások során volt ember, aki mozdulatlan maradt, de amikor Hajóost- ky Miklós felvétele került szóba, minden kéz közelebb került a mennyezethez, s » morajlásban érezni lehetett valami megkapó!, tiszteletet, becsülést, ami örömpírt vont a főkönyvelő arcára. S most, amikor ismét összetalálkozunk Alsóvadászon. mór utána vagyunk az ismerkedésnek, a tapogatódzó magázásnak. Simább, gördülékenyebb a disputánk, jobban kitárul egy ajtó, engedi látni az embert, «ki ott tudta hagyni a várost, ösz- szeforrt új környezetével, része és mozgatója a iáig dolgainakFontos embere a tsz-nek a könyvelő. Az első pülnnaihan hajlamosak vagyunk csak a számok, a kimutatások, papírok avatottját látni benne. Hát ez is igaz, de a számok mögött emberek vannak, akikben olykor „táncol” nz ideg, ha baj van a tsz-ben, ha akadozik az előrejutás, és örülni tudnak a boldogulásinak. S ő így tekinti a könyvelést. Nagy múltja van ennek a falunak, régóta honos itt a gazdálkodósnak néhány fő ágazata. — A község híres volt régen az éli ti' 'őséről — sorolja. — Sok fiatal bikát hizlaltak meg. A tsz-nek is ez adja a hasznot, a tagoknak a boldogulást, de idáig nein volt alapanyagunk. Most a lenyészálial- forgalmilöl kaptunk 21 darab vemhes üszőt, s ennek a szupo rulatával már többre leszünk képesek. Szívesen beszél a neki való témáról. De ahogy belemelegszünk, szeretnék róla többel is tudni. — Hogyan tettél könyvelő? — Egyszer utaztam a vonaton és láttam, hogy nekem való könyvet forgat egy lány. Mikor letette, elkértem. A me- zőgazdn»ági könyvelésről íródott, Lapozgatom, olvasom, csak arra ébredek, hogy Miskolcon vagyunk és meg kell válni a könyvtől. Szikszóról jártam be a eipőnagykereslje- delmi vállalathoz OH voltam vezető adminisztrátor. Jó volt, de kicsit sablonosnak találtam a munkát, én pedig úgy vagyok, inkább legyenek olykor problémáim, mint egyhangúság Érdekelt a mezőgazdaság. Először azt mondtam a járási tanács vb. elnökének, Szabó Istvánnak, vállalnék mellék- munkát egy tsz-ben. S ö tromfolt: — Gyere könyvelőnek! Két napra rá igent mondott. S itt. van ma is Alsóvadászon. Fűzben képesítőzött, most pe-, dig a mérlegképes könyvel#! tanfolyamot végzi Még valami hozzátartozik Hajóczky Miklós arculatához, aki iránt most mér a csodálaton kívül a tisztelet, is fűz. Mondjam, hogy alacsony, ügyesmozgású, ápolt, s mértéktartó az életben? Mondom. De az sem mellékes, amit a búcsúzáé előtt megtudok róla. Árva gyerek veit. sokat kellett, birkózni» az élet nehézségeivel. bátyjával együtt, aki Debrecenben lakik, úttörő fi# van, s amikor mesél róla, látni rajta a családapát. Szikszón lakik, de már ilyen nyárias időben kerékpárra ül, Mi a* a négy kilométer? Van úgy, bogy már ötkor megérkezik. § ezt tudják sokan. Fáradtság? Nem, arról egy szót sem szol, mast mond inkább. — Megkaptam a megbecsülést. s bizalmat, s azt mondom, aki ma akar tenni vate- mi. az elérheti — becsülettel, kitartással. (garatni)
