Észak-Magyarország, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-19 / 115. szám

4 ESZAR.WAGYARORSZAG jSzombaf, 19G2. május t<*. Egy új művelődési otthon első napjai Néhány héttel ezelőtt újra kevesebb lett azoknak a köz­ségeknek a száma, ahol a kul­turális élet vezetői helyhiány­ra panaszkodnak. Szikszón ha­talmas, szép művelődési ott­hont adtak át rendeltetésének Már azzal is sok idő telik el, amíg Kisvárdai László igazga­tó jogos büszkeséggel végig­kalauzol — ki tudja hányadik vendégként — a jókora épü­letben, sorra mutogatva az emeleti nagytermet, az öltöző két, a földszinti négy klub­szobát, a különféle helyisége­ket. Sok a látnivaló, de még javítani való is akad, mert bizony a berendezés eléggé ütött-kopott, de hát nem megy minden egyszerre. A színpad világítása sem megfelelő még, később nyilván ezen is változ­tatnak. Igen, a sétálgatás, a nézelő­dés is sok időt vesz el, de még hosszabb ideig tart a tartalmi munka ismertetése. Mert már az ott­hon eddigi rövid, néhány hetes élete is igen sűrűn zajlott, és valószínűleg az ^ elkövetkező időkben sem lesz* pangás. A körülbelül nyolc-tíz szakkör­nek, sok rendezvénynek, isme­retterjesztő előadásnak ké­nyelmes helyet tudnak biztosí­tani, és a kényelmesebb, nyu- godtabb körülmények között végzett munka nyilván szebb sikert, színesebb életet ered­ményez. Májusnak, tehát az új ott­hon első hónapjának prog­ramja igen változatos, és a 'Hemád-menti kulturális hó­nap összefoglaló címet viseli. Műsorában, — hogy csak né­hányat említsünk ízelítőkép­pen — színdarabok, képző­művészeti kiállítás, a megyei báb-szakkörök bemutatója, zenekari hangverseny, járási tsz-nap, mintabál, járási ifjú­sági VIT-nap szerepel. Az ed­digi rendezvények mindegyi­ke rendkívül nagy közönséget vonzott. Némelyiken az embe­rek — szó szerint — zsúfolásig megtöltötték a termet A nyitó ünnepségen például a 600 .embernek kényelmes he­lyet biztosító nagyteremben ezerkétszázan szorongtak! De A falu élete című összeállítás­nak — melyen a művelődési otthon és a földművesszövet­kezet művészeti csoportjai ad­tak műsort — is nagy sikere volt. Az egyik ünnepségen, a lengyel—magyar barátsági es­ten érdekes kezdeményezés is született. Jan Bystrzycki, a Lengyel Kultúra igazgatója ajánlotta, hogy az általános is­kola valamely osztálya létesít­sen velük szoros kapcsolatot. Ez az osztály rendszeresen kapna különféle propaganda­anyagokat — hanglemezeket, tablókat stb. — Lengyel országról, a diákok pedij mindezt ismertetnék az isko­lában. így még jobban meg­ismerhetnék lengyel barátaink életét. Az ajánlatot a szikszói­ak igen szívesen fogadták; Jól szerepeltek a miskolci fodrászok Nagy előkészület előzte meg az országos vidéki fodrász­versenyt, amelyet május 13-án rendeztek meg Budapesten. A miskolci fodrászok már hetekkel korábban szorgalmasan gyakoroltak, új elképzeléseket valósítottak meg, hogy minél jobb eredményt érjenek el. A szorgalom és a jó felkészülés meghozta jutalmat: a miskolci fodrászok szép eredményeket értek el. Közülük Fóka Mária nappali és színházi frizurával nyert egy-egy első díjat. Pál Lászlóné nappali frizurával második, színházi frizurával harmadik lett. Fövenyesi Attila egy ötödik és egy hatodik, Boda Károly férfi-fodrász angol hajvágásból szin­tén hatodik díjat kapott. A Miskolci Fodrász Szövetkezet kilenc dolgozója összesen 7 díjat hozott el az 1962. évi országos vidéki fodrászverseny­ről. B. E. Országos szolgáltató vállalatot hoznak létre A Kohó-'és Gépipari Minisz­térium szükségesnek tartotta egy olyan külön szolgáltató vállalat kialakítását, amely biztosítja a drága importgé­pek folyamatos, zavartalan működését. Kialakítják a kizá­DOBI ISTVÁN: rólagos szolgáltató jellegű Iro- dagéptechnikaj Vállalatot. Az új üzem az ötéves terv végé­ig már az ország többszázezres irodagépállományának hatvan százalékát tudja majd javíta­ni. Érdekesnek ígérkezik a mintabál is, melyet minden fiatal nagy érdeklődéssel vár. Erről talán érdemes többet is szólni. A bál palotással kezdő­dik, melyet a művelődési ott­hon tánccsoportja mutat be. Később a csoport tagjai min­den táncszám előtt bemutat­ják: hogyan kell szépen, ízlé­sesen táncolni az éppen soron következő számot, éjfélkor pe­dig táncversenyt rendeznek. A Iíernád-menti kulturális hónap során járási tsz-napot is rendeznek, melyre meghívják tapasztalat- cserére a járás szakembereit. A tsz-napon két egyetemi tanár tart szakelőadást, továbbá meglátogatják a helyi termelő­szövetkezetet, majd műsort, filmvetítést adnak. A művelődési otthon eddigi rendezvényein mindig szép számú közönség gyűlt össze. Ez nemcsak az érdekes ren­dezvények velejárója, hanem az ügyes szervezés eredménye is. Az otthon minden vállalat­tal, intézménnyel igen szoros kapcsolatot épített ki. Néhány ember mindenütt rendszeresen tájékoztatja a ‘többieket az otthon programjáról, elviszik a meghívókat és így igen nagy segítséget adnak a közönség- szervezésben. Ezekkel az embe­rekkel, a „kultúrfelelősökkel” minden hónapban rendszeresen tanácskoznak. Az ízlésesen, vonzóan berendezett könyvtár szin­tén a művelődési otthon­ban kapott helyet. Szabó Gyula, a könyvtár veze­tője örömmel újságolja, hogy a nyitás első napjain körül­belül 3000 ember kereste fel őket, közülük sokan olyanok is, akik eddig még nem jártak a könyvtárban. Ezek legtöbbje most beiratkozott. A könyvtár kiállítást rendezett a magyar irodalom legújabb termékeiből, május végén pedig író—olvasó találkozót szerveznek Gazdag tehát a művelődési otthon első hónapjának prog­ramja. Ha a későbbiek folya­mán nem is lesz olyan sűrű, mint a Hernád-menti kulturá­lis hónap idején, az otthon vezetői, felelős emberei azon­ban igyekeznek akkor is színes­sé, változatossá tenni. A kö­zönséget már most megnyer­ték. Megtartani sem lesz sok­kal könnyebb, de ugyanúgy sikerülhet, mint a kezdés. A lehetőség adott (pt) Több mint kétszázféle bor a tokaj-hegyaljai borversenyen Az idén, május végén tized­szer rendezik, meg a már ha­gyományossá váll tokaj-hegy­aljai borversenyt. A világhírű szamorodni és aszúborok idei nagy seregszemléjére a Tokaj- Hegyaljai, valamint a Tolcsvai Állami Gazdaság, a Tárcáit Szőlészeti Kutatóintézet, azon kívül a tsz-ek és a hegyközsé­gek több mint kétszáz, külön böző évjáratú és minőségű borral neveztek be. Az 1952- ben megtartott borversenyen még csak 48 különböző hegy­aljai bor vett részt, a jubileumi borversenyen a hegyaljai sző­lőrekonstrukció, valamint • a nagyüzemi szölőskertek kiala­kítása folytán már ötször any- nyi szerepel. A versenyen részt vevő bo­rokat most készítik elő derí­téssel, szűréssel, átfejtésekkel. A száraz és édes szamorodni, valamint a különböző évjáratú 3, 4 és 5 puttonyos aszúkor.' kívül részt vesznek a verse­nyen a furmint borok és a Tar- cali Szőlészeti Kutatóintézet tisztán szüretelt hárslevelű bo­rai is. A Tolcsvai Állami Gazda­ság a Hegyalján mindinkább terjedő muskotály szőlőből ké­szült aszúborokkal is részt vesz a versenyen. A beérkezett nevezések szá­mát és a borok minőségét te­kintve, az idei tokaj-hegyaljai borverseny nagyszabású lesz. A gyár „szíve €€ Valószínütlenül karcsú épület áll a Borsodi Vegyikorabinát köze­pén. Ez a gyár szive. Innen irányítják a legfontosabb vegyi fo­lyamatokat. Foto: Paulovits Megkezdték a Miskolci Nehézipari Miszaki Egyetem építését A talaj rendezéssel megkezd­ték a Miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetem központi főépü­letének építését, és még ebben az évben hozzáfognak az ala­pozáshoz is. A száz méter hosszú közpon­ti épületet a jelenleg meglévő és egyetemi előadótermeket, valamint adminisztrációs iro­dákat magában foglaló épüle­tek között építik meg ezek összeköttetéseként. A központi főépület építésé­re 60 millió forintot költenek. Az idén ebből az összegből 4 millió forintot használnak fel. Az építkezést az ötéves terv végére, 1965-re fejezik be. Az egyetem főépületét a leg­korszerűbb építészeti elvek alapján tervezték meg. A fala­kat aluminiummal burkolják, a homlokzatot pedig üvegből készítik. A négyemeletes épü­letben szerelik fel Miskolcon az első pátemosztert. Az épü­letben több mint kétszáz helyi­séget alakítanak ki, ezekben helyezik el a jelenleg még diákszállókban és más épület­részekben lévő tanszékeket, s itt kap helyet majd a központi adminisztráció is. A felszaba­duló helyiségekben diákszállá­sokat, valamint előadóterme­ket, laboratóriumokat rendez­nek be. •— A MISKOLCI Űttörőház- ban teadélutánt rendeznek május 26-án, a város kiváló úttörőinek részvételével. Vallomás és történelem című könyvéből Kétszáz emberrel Budapest felé Másnart Parancsot ka- íviasnap punkj 200> vagy ■valamivel több munkaszolgá­latos zsidót kell gyalogmenet­ben Budapestre kísérnünk, svéd védetteket. Uj parancs­nokunknak főhadnagyi rangja van. Észak-Komáromból való tanító. Tőle kapom a paran­csot. Felkeresem a munkaszolga- latosokat, legtöbbje komolyan értékeli a védettséget, mások­nak az a véleményük, hogy papírjuk semmit sem ér. Egy részének kedve van a pesti menethez, mások szívesebben itt maradnának. Mi semmit sem törődünk azzal, kinek van papírja, kinek nincs, bárki csatlakozhat hozzánk, elvisz- szük mi Budapestre védettség nélkül is. Századunk parancsnoka fel- pakoltatja egy kocsira az ellá­tásunkra szánt konzerveketf kenyeret, kávét, cukrot és egyebet, egy hadnaggyal és Szatmári őrmesterrel hegyibe ül az élelmiszerszállítmány­nak, engem az élre parancsol, hogy vezessek, éjjeli szállásról gondoskodjak, ő maga semmi­vel sem törődik. Bakonyszombathely vidékén utolér egy küldönc, átadja a főhadnagy céduláját, át kell vennem a munkaszolgálatoso­kat és a keret nyolc tagját, feladatom a zsidók megőrzése, Budapesten, egy megjelölt lak­tanyában hiánytalanul át kell ednom őket. Kérdezem a na­post, hol van a főhadnagy, megmondja, hogy a hadnagy­gyal és az őrmesterrel, s egész élelmiszer-ellátmányunkkal Komárom—Győr irányába for­dították a kocsirudat, elhajta­tott. Utánuk zavarom őt is. Most itt állok nyolc katoná­val és 200 munkaszolgálato­sommal. Parancsnokaink meg­szöktek, rongy ember módján, nem is a katonaságtól, hanem előlünk, és tőlünk szöktek el, az élelmünket ellopták. j az emberek­Elmondom nek hogy rámruházták a parancsnoklást, s hogy ellátásunkról nem tör­tént gondoskodás. Azt hiszem, félelmében szökött meg a fő­hadnagy, a szovjet hadsereg­től fél, a hadnagy és az őrmes­ter követte őt. Én szeretnék megérkezni Pestre, ne előbb a kelleténél, de később sem, mert ha már arra indultunk, nem szeretnék kívül szorulni az ostromgyűrűn. Úgy gondolom, számukra is ez volna jó. Én nem veszem komolyan védett­ségüket, nem tudom, ők mit gondolnak róla. Ha valami­lyen veszély miatt nem akar­nak bemenni Budapestre, itt vannak a pilisi hegyek, itt van a Vértes, ezekben meg lehet húzódni. Vegyék számba a le­hetőségeket és a veszélyeket. Ha a hegyeket választják, az én társaim az első napon szét­szélednek, hazamennek. Ha Budapestre megyünk, remé­lem, együtt tudom tartani a keretet. Azt mondják, hogy Pestre akarnak eljutni, s ha lehetsé­ges, minél előbb. Kérik, ne hagyjuk el őket útközben, mert úgy gondolják, ha magukra maradnak, számukra az egyen­lő a pusztulással... ...Megállapodtunk, hogy Kis­béren lesz az első éjszakai szállásunk. Kerékpáron előre indulok, hogy ne csak szállás­ról, hanem valamilyen ellátás­ról is gondoskodjam, a keret gyalogmenetben vonul a mun­kaszolgálatosokkal, a falu vé­gén fogja megvárni visszatéré­semet. Biztosra veszem, hogy köny- nyen találok megfelelő embe­reket, akik jóbarátok, vagy egyéb okból segítségemre lesz­nek. Az ipartestület vendéglőjébe megyek, valóban találok isme­rősöket, egy kisebb szobában ülök össze velük, de nincs sok örömem benne, amit elmonda­nak. Az utóbbi napokban te­mérdek katona lepte el a fa­lut, hosszú kocsisorok vonul­nak, teherautók vesztegelnek a sárban, elzárják a közleke­dést. Igen nagy az izgalom, nemcsak a lakosság, hanem a katonák körében is. Tegnap katonaszökevények, zsidók, kézre került bujkáló hadifog­lyok és kémek felett ítélkezett itt a katonai bíróság, rémület­ben él a falu. Lehet, hogy igaz, amit mondanak, lehet, hogy túlzások vannak bennük, még­is tudomásul kell vennem, ta­lán még engm sem látnának szívesen a faluban, nemhogy kétszáz zsidó munkaszolgála­tost. Kérlelem őket, rosszul esik, hogy eltanácsolnak, csa­lódott vagyok és mégis be kell látnom, igazuk van. Embereimet szitáló, hideg esőben, átázva, ö? szefagyva találom a falu végén, rosszul esik nekik, hogy Kisbéren nincs mód éjjeli szállást kap­ni. A munkaszolgálatosok be­letörődnek, a keret tagjai han­gosan méltatlankodnak, nem akarják elhinni, hogy ekkora faluban ríe tudnánk fedél alá húzódni. ír r rr , érkeztünk Eté­Keso este re Szabó Pál. hoz megyek, akiről már írtam, ilyen és amolyan módon már volt dolgom vele. Bízom ben­ne, hogy segítségünkre lesz. Valóban barátságosan és megértéssel fogad. Éjszaka van és mégis megmozdítsa az egész falut, talán azoknak is fel kell ébredniök, akik már aludtak. A meleg istállókban egyoldalra kötik az állatokat, friss és tiszta szalmát teríte­nek a felszabadított területre, szétosztják a népet okosan, emberséges fegyelemmel. Min­den háznál vizet melegítenek az asszonyok, minden udvaron félórán belül tisztálkodás, ba­rátságos törődés az emberek­kel, minden háznál terítik az asztalt, szalonna, kenyér, tej és forralt bor jut mindenki­nek. Szabóval őszintén beszélge­tünk, tájékozódni próbálok a hadihelyzetről, nemcsak a ma­gyar rádiót hallgatjuk meg, hanem a moszkvai és a lon­doni hírszolgálatot is. A má­sodik napon azt mondja Szabó, ne menjünk mi tovább Buda­pestre, eldugják ők ezt a két­száz zsidót, nem lesz itt sem­mi baj. De az emberek menni akarnak, s én is be akarok jutni Budapestre. Kétnapi pihenő után indu­lunk tovább. A munkaszolgá­latosoknak végtelenül jólesett az etei parasztok embersége.., ...Két órán belül Budán, a Körtéren vagyunk. Természe­tesen elsötétítés van, ki tudná közülünk megmondani, hiány- zik-e valaki, s ha igen, hány ember és milyen okból. Én nem keresem. Keretbeli tár­saim rokonok és ismerősök meglátogatását tervezik, egyik? sem akar kaszárnyában alud- •, ni, szeretnék, ha minél gyor-> sabban átadnám a munkaszol-^ gálatosokat, már akik eddig el nem maradtak tőlünk. ...Szabados nevű munkaszol­gálatos katonásan elém áll, s megkérdezi: ' — Tizedes úr, alázatosan ké-£ rém, innen lógjunk meg, vagy ráérünk később? • A keret tagjai már szétszé­ledtek, így aztán nem kell ősz-, szeteremtenem. — Én most bemegyek ebbe a vendéglőbe, megiszom egy. fröccsöt, esetleg kettőt. Ha so­káig. nem jönnék vissza, és ne-' talán szükségük volna rám,' értesítsenek. Különben pedig várjanak meg. Amikor visszatérek. ^en' AmiKur nagy bánatomra, még mindig huszonöt-harminc embert találok, azt mondják, nekik nincs hová menniök. Néhányan a Nyugati Pályaud­var közelében szeretnének el­lépni, kérik, addig még v gyázzak rájuk. így aztán elindulunk a Nyu­gati Pályaudvarhoz, onnan a Hungária körúti laktanya felé, most már a keretnek egyetlen tagja sincs velem, a munka­szolgálatos létszám mintegy húsz főre apadt, s számomra az volna a legmegnyugtatóbb, ha ezek is elmennének isten hírével, akkor én se mennek be a kaszárnyába. De hiába minden tanács, rábeszélés, ezek csak jönnek utánam a pesti sötétségben, én pedig törhetem a fejem, hogyan számoljak él velük, a2 egész századdal, ha a laktanyában valakinek eszé­be jut felelősségre vonni._ A Minisztertanács határozata a szakmunkásképzésről Mint a kormány Tájékoz­tatási Hivatala közli: a Minisztertanács csütörtöki ülésén megvitatták és elfo­gadták a munkaügyi minisz­ternek a szakmunkás-képesí­tés megszerzésének egységes rendezésére benyújtott elő­terjesztését; Az előterjesztés megállapít­ja, hogy a szakmunkásokat kiképző iskolatípusok és tan­folyamok száma állandóan nő. A képesítő vizsgákon azonban nem egységesek a követelmények, ezek ered­ményeként az új szakmunká­sok felkészülésében indoko-' latlanul nagyok az eltérések. Ezek a körülmények, vala­mint a szakmunkásokkal szemben támasztott állandó­an növekvő igények szüksé­gessé teszik, hogy a szak­munkásképesítés megszerzé­sét egységes elvek alap­ján rendezzékj A mi­nisztertanácsi határozat szerint az egyes minisztériu­moknak elő kell írniok, hogy azok a dolgozók, akik szak- tanfolyamok elvégzése után szerzik meg a szakmunkás­bizonyítványt, előzetesen ad­dig vegyenek részt szakmai gyakorlaton, ameddig az ipari tanulók kiképzése tart; A kormány határozata azt is kimondja: a minisztériumok fontos feladata, hogy a dol­gozókat segítsék a szak­munkás-vizsgákra való fel­készítésben, szervezzenek ilyen céllal tanfolyamokat, s bocsássanak megfelelő okta­tási anyagokat rendelkezé­sükre. Ez a határozat Borsod me­gyében is sokezer embert érint, hiszen a különböző szakmunkásképző tanfolya­mokon és a különféle iskola­típusokban jelenleg is erő­teljes ütemben folyik a szak­munkásképzés. Annak eddigi formája azonban nem felelt meg az előírt követelmények­nek. Az egységesítés bizto­sítja, hogy a felnőtt dolgozók szakmunkásvizsgáin az elő­írt, egységes vizsgatételek szerepeljenek, s a követelmé­nyeket is fokozottabban érvé­nyesítsék; A határozat a művelődés- ügyi minisztert is kötelezte arra, hogy rendezze a szak­középiskolai tanulók szakmai képesítő vizsgájával össze­függő kérdéseke^ i* *

Next

/
Thumbnails
Contents