Észak-Magyarország, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-18 / 114. szám
4 ßSZARMAGYARORSZAQ Péntek, 1963. május Ti, Földművesszövetkezeteink helye és feladatai a kulturális A földművesszövetkezetek mindig jelentős szerepet töltöttek be a falvak társadalmi és kulturális életében. Szerepük és jelentőségük különösen megnőtt napjainkban, amikor községeink a szocialista mezőgazdaság útjára léptek. A szövetkezetek döntő többsége világosan látja felelősségét, amely a községek lakosságának kereskedelmi és egyéb ellátásán túlmenően a kulturális nevelő munkában is rá hárul. Szervezettségük nagy erőt képvisel, ami — ha a szövetkezet példamutatóan tevékenykedik — nagy vonzóerőt gyakorolhat a falusi dolgozókra, elsősorban a termelőszövetkezeti parasztságra, rossz munkájuk viszont visszahúzó erő lehet a falu életében. A földművesszövetkezetek tudatában vannak, hogy munkájukat csak a párt vezetését, eszmei irányítását követve végezhetik eredményesen. Azt is érzik és tudják, hogy együtt kell működniök a tanácsi szervekkel, az iskolákkal, az egyéb művelődési intézményekkel. Ezt a módszert követve több íöldművesszövetkezet büszkélkedhet kiemelkedő eredményekkel. Csak egy-két példát említünk. Az ózdi járás községeiben az elmúlt népművelési évadban — a tanácsi szervekkel kialakult jq együttműködés eredményeképpen — havonként szövetkezeti napot rendeztek. Ezeken a szövetkezés — termelői és értékesítő szövetkezés — különféle jellegű, üzem- szervezési, jogi, közgazdasági kérdéseiről adtak tájékoztatót a parasztságnak. Az előadásokat művészi műsorokkal, filmvetítésekkel színesítették, tették vonzóbbá. Sajnos ez a gyakorlat más járásokban még nem alakult ki. Egy másik nagyon hasznos, örömmel üdvözölhető kezdeményezés a falusi közművelődési könyvtárak könyvállományának növelése. Az elmúlt évben közel százezer forintot fordítottak erre a földművesszövetkezeti erőforrásokból. Az idén ennél többet kívánnak erre áldozni. A könyvanyag jelentős része mezőgazdasági szakmai segítséget ad, de igen nagy hányadát foglalja az állománynak a szépirodalmi és az ismeretterjesztő mű. Nagy szerepet vállaltak a földművesszövetkezetek a könyvek megszerettetését célzó könyvbarát mozgalom megszervezésében és igen jelentősek az új magyar irodalom terjesztésére vonatkozó vállalásaik. A szövetkezeti aktivisták kiszisták- kal, úttörőkkel, pedagógusokkal együtt, házról házra járva viszik, ajánlják a könyvet, a tudás forrását. Különös kedvvel foglalkoznak a földművesszövetkezetek az öntevékeny művészeti ágazatokkal, a művészeti csoportok színvonalának emelésével. jelentős összeggel támogatják a művészeti együtteseket Borsod megyében az elmúlt évben 217 ezer forintot fordítottak a művészeti csoportok támogatására, az idén pedig 237 ezer forinttal segítik a művészeti munkát — a szereplési, fellépési lehetőségeken, a szakmai patronálás biztosításán kívül. Természetesen hibák is adódnak a földművesszövetkezetek kulturális munkájában. — Alapvető hiba például, hogy a kulturális nevelő munka még nem foglalta el méltó helyét a szövetkezet-politikai tevékenységben. A földművesszövetkezeti vendéglőkben még igen sok a giccs. A művészeti csoportok, a köz- művelődési könyvtárak egységesítésére való törekvés nem mindenütt talál megértésre. Nem minden szövetkezetben tartják meg rendszeresen a szövetkezeti estéket. A földművesszövetkezet kulturális munkája „kilóg” sok helyen a falusi kulturális munka egészéből. Nem alakult még ki egy sor helyen egészséges kapcsolat a földművesszövetkezet és a helyi művelődési intézmények között. Ezekből adódnak a feladatok. Az elért eredmények megszilárdításán és szélesítésén kívül rendkívül fontos, hogy a szövetkezet-politikai .munkában mindenütt és minden szinten foglalja el méltó helyét a kulturális nevelő tevékenység. Földművesszövetkezeteink az egységes művelődéspolitika kialakítása, a falvak kulturális életének minőségi javítása, az erők összefogása végett tevékenyebben működjenek együtt a párt- és más társadalmi szervezetekkel, helyi művelődési intézményekkel. A községek kulturális vonatkozású terveiben hatékonyabban támogassanak minden olyan célkitűzést, amely a közösségi gondolat, a szövetkezeti eszme elmélyítését, a szakmai és általános műveltség emelését szolgálja. Fel kell számolni a művészeti csoportok és köz- művelődési könyvtárak egységesítését még gátló, akadályozó szemléletet. Uj életre lépett a falu, új helyzet állott elő a falvak életében. Ezeknek megfelelően kell feladatainkat megoldanunk. Meggyőződésünk, hogy a földművesszövetkezetek és aktivistáik minden erejükkel és lehetőségükkel szolgálni fogják a falvainkban olyan fontos és sürgős kulturális felemelkedést. Varga Béla, a MÉSZÖV kultúrfelelőse Átvedlés i— Kisasszony, öltönyömet és a micisapkát. Jönnek a központból! (Endrődi István rajza) Nászufazás GeszteSyen A „nászutasok” MÁVAUT autóbusszal érkeztek a minap Gesztclvre a szokatlanul csípős széllel inger- kedő májusi alkonyaton. A művelődési otthon előtt néhány tucatnyi ember várta őket. A „nászutasok” tudniillik nem ifjú házasok voltak, hanem a Miskolci Nemzeti Színház együttese, amely tájelőadásainak sorozatában Gesz- telyre látogatott és Dihovics- nij — Bagoszlovszkij Nászutazás című zenés vígjátékát mutatta be a gesztelyi dolgozóknak. Gesztelynek nagyon szép művelődési otthona van, de a mintegy kétezer lakosú községben — annak ellenére, hogy közel fekszik Mislcolchoz — ebben az évadban ez volt az első színi-előadás. Sem a színház, sem más hivatásos együttes nem kereste eddig fel a községet, csupán egy-két műkedvelő csoport vendégszerepeit (saját színjátszóikon kívül) a művelődési otthon színpadán. A művelődési otthon igazgatója is, meg a szervezők is elfogadható tárgyi okokra hivatkoznak: például arra, hogy a művelődési otthont az elmúlt évben igen sokáig használták nem művelődési célra, télen pedig az egyébként igen Ízléses kiállítású művelődési otthon nagyterme nehezen fűthető, előadások tartására, huzamosabb tartózkodásra nem alkalmas, így nagyon nehéz oda közönséget szervezni. A tavaszi munkák beálltával meg a falusi dolgozók inkább a földeken munkálkodnak, mintsem a művelődési házban folyó vendég- szereplés érdekelné őket. A szakköri munka is visszaesik ilyenkor bizonyos mértékig. A színjátszó csoport és az énekkar tagjai is dolgozók, akikre szükség van a földeken. A bábszakkör és a gyermekszakkör viszont most még jelentősebb feladatot kap, mint a téli időszakban. A miskolci színház vendégszereplésére is csak mintegy másfélszá- zan gyűltek egybe. Nem volt nagylétszámú a közönség, de aki eljött, igen jól szórakozott. Érződött a publikum magatartásán, hogy ki van éhezve a nemesebb szórakozásra és roppant hálásan fogadja a szórakoztató rendezvényt. A Nászutazás, mint miskolci bemutatása után megírtuk, nem tartozik a drámairodalom halhatatlan remekei közé, de kedves meséje, sok derűs fordulata és a játékban adódó soksok helyzetkomikum igen jól szórakoztat és a gesztelyiek nagyon jól érezték magukat a színházban. A színház főrendezőjével ülÉttermet rendeznek be borospincéjükben a tokaji halászok A világhírű boráról nevezetes Tokaj községben 1957-ben alakult meg a Tiszavirág Halászati Termelőszövetkezet 42 taggal és 30 ezer forint vagyonnal. A szorgalmas halászok azóta igen szép eredményeket értek el. Ma már halászcsárdájuk van Tokajban és Miskolcon, a halak értékesítésére pedig üzletet nyitottak községükben és Sátoraljaújhelyen. A halászok gyárapodása mellett a termelőszövetkezet fel nem osztható vagyona néhány év alatt 700 ezer forintra emelkedett. A termelőszövetkezet tagsága az idén is sok új beruházást valósít meg. így például Miskolc áruellátásának megjavítására elhatározták, hogy a mezőcsáti Szőke Tisza Halászati Tsz-el, valamint a halastavakkal rendelkező hejőcsa- bai Március 15 és a harsányi Petőfi Termelőszövetkezettel közösen, elárusítóhelyet létesítenek az iparvárosban. Az új termelőszövetkezeti üzletben a É ppen befejeztem reggelimet, amikor erőteljesen kopogtak az ajtón. Felálltam, kinyitottam, s ekkor két erős, húsos kéz vállon ragadott, kis híja, hogy valaki ölelésében meg nem fulladtam. — Ó, mennyire megerősödtél, meg- férfiasodtál! — mennydörgött fülembe egy érdes női hang. — Emlékszem, hogy csak ekkora voltál... (egyik karja elbocsátott, hogy szemléltetően bemutassa akkori termetemet). Ó, nénikének okos, intelligens fiúcskája... Csakhogy ezt is megélhettük!... Semmi kétség, ez Deska néni Szliven- bol. Csak az a fura, honnan hirtelen ez a nagy szívélyesség és gyöngédség. Végre sikerült kiszabadulnom öleléséből. Megigazítottam összeborzolt hajamat, s csak ekkor vettem észre, hogy Deska néni nincs egyedül. Széles háta mögött szégyellősen bujkál Irinka unokahúgom sárcipősen, kicsiny bőrönddel a karján. „Szűzanyám — gondoltam magamban —, megint közbe kell járnom valakinek az érdekében!” Amennyire csak tőlem telt, szívélyesen mosolyogtam, s betessékeltem a vendégeket. — Feleséged itthon van? — kérdezte Deska néni egészen tárgyilagosan. — Dolgozik — feleltem. — Vagy úgy. Hát ide hallgass, miről van szó. Csak három napig leszünk a nyakadon. Irinkának valami középfültő- gyulladása van, szakorvoshoz hoztam. Mégis csak más, ha Szófiában vizsgálják meg az embert, ugye Irinka? Unokahúgom engedelmesen bólintott. — A hallban is elalszunk, nem leszünk terhetekre — folytatta Deska néni. — December másodikán vagy harmadikén, mihelyt elmúlt a népszámlálás, szedjük a sátorfánkat. Csak jöjjön rendbe a dolog. Irinka, add ide az ajándékokat! Unokahúgom kinyitotta a bőröndöket, A Bulgáriai Hírek című havi tá>4- koaUtóbói, és kiszedett belőle két piros, marcipán kakaskát. — Az egyik a Mitkóé — mondotta Deska néni —, a másik a... hogy is hijják a kislányt? — Eddig csak a Mitko van .. i — Nocsak! Nem baj, majd megeszi Mitko mind a kettőt... Most pedig hadd mosakodjunk meg, s utána hadd pihenjünk le egy kicsinykét... F élóra múlva a két vendég édesen horkolt a hall díványán. Én a konyhában ácsorogtam, s egyre azon törtem a fejem, hogyan állíthatnám az Petr Neznakomov: A nagy áttelepülés' eseményeket kissé kedvezőbb megvilágításba feleségem előtt, de sikertelenül. Borús töprengésből újabb kopogás serkentett fel. Szorongó szívvel nyitottam ajtót, s a látvány, amely elém tárult, arra késztetett, hogy két-három lépést hátráljak. Ott állt előttem, füléig szaladó mosollyal, ötliteres demizsonnal a karján a jamboli Dako bácsi, távoli nőrokonom férje, mögötte Gina néni, s kettőjük mögött, valami kétrét görnyedt, vízözön előtti öregember, akit nem ismertem. — A teringettét, Peso! — kiáltott fel örvendezve Dako bácsi, s tiszta erejéből vállon veregetett. — Kedves vendégeid érkeztek vidékről! No, ne ijedj meg, csak két-három napról van szó. December másodikán vagy harmadikán már szedjük is a sátorfánkat. Az öregről van szó, vagyis Ginka nénéd apjáról, szakorvoshoz akarjuk vinni... eljárt már fölötte nagyon az idő, de hát mégis csak hozzánk tartozik, hadd vizsgálják meg itt __ — Apa — fordult Gina néni az öregemberhez —j ez Peso... Peso... a Mit»; halféleségeken kívül zöldárut és baromfit is értékesítenek. A terv megvalósítására a tokaji Tiszavirág Halászati Tsz az idén baromfiólat, terménytárolót és kukoricagórét épített a 30 holdas halastavak partján. A halászasszonyok ugyanis elhatározták, hogy jövőre pecse nyekacsát tenyésztenek és már az első évben 5 ezer kacsát küldenek a miskolci piacra. A termelőszövetkezet gondoskodik arról is, hogy a községet felkereső idegenek jól érezzék magukat Tokajban. Ezért halászcsárdájukat 20 ezer forintos költséggel korszerűsítik. A csárda konyhája mellé haltisztító helyiséget építenek és a nyári hónapokban kibővítik az éttermet is. Olyan új éttermi részt nyitnak, amelynek romantikája nemcsak a külföldi vendégeket, hanem a Tokajon átutazókat is vonzani fogja a halászcsárdába. Az új éttermet — amelyben 50 vendéget helyezhetnek el — a csárda eredeti borospincéjében rendezik be. A pin <ce falait halászszerszámokkal ♦ díszítik, a fehér abrosszal terített asztalokon pedig gyertyával világítanak. Az új ét ] [termi rész július elején nyílik - -meg. tünk a közönség között, figyeltük, hogyan reagálnak a játékra, a cselekmény fordulataira. Meghallgattuk a közönség véleményét a szünetben, az előadás után. Tetszett a játék. Élénk figyelemmel kísérték a cselekmény fordulatait és találgatták a várható fordulatokat. Együttérző megnyilatkozások hangzottak el egyik-másik szereplővel kapcsolatban, jóízű, hangos nevetés — olykor-olykor elég hangos, találgató megjegyzések zajával ke- verten — töltötte be a nézőteret. A nézőtér hangulata a színpadra is átragadt, a szereplők megérezték, hogy hálás publikumnak játszanak és ez bizonyos fokig „feldobta” a játékot. A gesztelyiek egy kellemes este emlékével hagyták el a művelődési otthont és ez el kell, hogy gondolkoztassa a miskolci járás művelődésügyi vezetőit: gyakrabban kellene a gesztelyieknek színházat játA Nászutazás nSf?s tetszett. A miskolci bemutató óta, annak ellenére, hogy több szereplőváltozás is volt a darabban, a játék kiforrottabb, egységesebb, hangulatosabb lett. Vidáman szórakoztat, kedves élményt nyújt. A bemutató szereposztásához képest három szereplő változás volt a gesztelyi előadáson. A darabban eredetileg Olga szerepét játszó Balogh Erzsi már korábban átvette Szabó Rózsától Zó- ja szerepét. Ebben a szerepben igen kedveset, emlékezeteset alkotott, énekszámaiban megcsillogtatta kulturált hangját, játéka is hiteles, kedvesen megragadó. Olga szerepét Gamma Erzsébet játszotta az előbb említett Balogh Erzsébet helyett. A viszonylag kis szerepben is emlékezetessé tudta magát tenni, egyéni bájjal telített játékával. A harmadik új szereplője a darabnak, aki éppen Gesztelyen játszotta c'őször Andrej szerepét: Szabadi József, a szjpház nagyszerű tenoristája. A nagyoperettek bonviván-szerepeiből ismert énekes-színész a számára szokatlan műfajban rendkívül megnyerőén, felszabadult vidámsággal formálta meg a három jóbarát egyikét. Remek énekszámaival gazdagította az előadás értékét és általában nagyszerűen illeszkedett be 3 már összeszokott együttesbe. Csendes, kihalt volt már a falu, amikor az i együttes tagjai visszaindultak j Miskolcra. A kihalt faluban csak a művelődési otthon né- hány ablaka világított a falusi éjszakába. (benedek) —'rA vicces ember — Na, majd meglátjuk... Kelemen kivett egy perecet', eltörte, beleharapott és vissza- adta: — Nem friss! Ezután a virágüzletben disznósajtot kért, a gyógyszertárban divatos, harántcsikos nyakkendőt akart vásárolniJ Az autóbuszon nagykomolyan megkérdezte: — Kaphatok átszállót a legközelebbi holdrakétára? Amikor megkapta a forintötvenes átszállót, egy régi, portugál sorsjeggyel akart fizetni! Mikor leszálltunk, utcai telefonhoz cipelt. — Még csak ezt várd meg —I kacsintott és tárcsázni kezdett. Amikor a hívott fél jelentkezett, megkérdezte: — Kovácsné van a telefonnál? Elsőnek akartam az örömhírt közölni. Férjét kinevezték a Szépművészeti Múzeum fő igazgatójává. Gyorsan letette a kagylót éi megkérdezte tőlem: — Mit szólsz hozzá? A Ko vács délben hazamegy és a fe lesége nyakába borul. Elegem volt Kelemenből! Faképnél hagytam. Két héttel később újra találkoztunk. A karja, fel volt kötve: — Tudod — mondotta —i vannak emberek, akik nem ismerik a tréfát. Palásti László [ A dohányboltban levélpaJ >pírt vásároltam, amikor Kele- Imen B. Jenő berobogott és ‘kérdezte: — Kaphatok velős- csontot? • — Maga rrpegint tréfál — nevetett az elárusítónő és Kdeimen jólesően nyugtázta a választ. Igen, Kelemen mindig ,vicces volt, már az iskolában [is. Akkor kicsapták, ma viszont a trafikosnő megdicséri ‘humorát. [ — Tudod — magyarázta az- >után —, én mindig tréfálok. [Miért ne fakasszak derűt? >Hadd nevessenek az emberek! [■Egyébként nincs véletlenül 60 »ezer forintod kölcsön? Megis- [merkedtem egy csinos nővel >és diadémot szeretnék neki vásárolni. ► Persze, válaszra sem várt, wdament a pereceshez, kiválasztott egy ropogósát, beleharapott, azután visszaadta. [ Azt hittem, perec — magyarázta. [ — Kérem, ez perec... — hü- ,ledezett az árus. [ Kár — válaszolta komolyan Kelemen —, én perecet )akartam venni. [ De mondom kerem, hogy iPcrec. Látni a fazonján is. [ ~ Szóval maga felelőssége ^teljes tudatában kijelenti, ► hogy ez perec? , — Kijelentem. ► — És friss? j[ ~ Friss, ropogós. _ > k ina néni családjából, a Rajna néni fia, [ az, akinek úgy felvitte az isten a dolgát 1 Szófiában... ' — Há? — kérdezte az öreg. Gina néni legyintett, s abbahagyta a magyarázkodást. Az öreg úgy sem ér- [ tette volna meg, ki fia-borja vagyok. ■ Aztán nem is nagyon érdekelte. Elmosolyodtam, már amennyire tőlem ; telt, s az új vendégeket is betessékel- ! tem. « — Ide két poharat, hadd kóstoljuk [ meg a bort! — kiáltotta vidáman Dako < bácsi. — Űj bor, hazai, jamboli tér- [ més... Spéciéi neked hoztam... Ha < pedig rendbe jön a dolog, folytatása is [ lesz. < — Nini! Hiszen Desa is itt vanl — [ hallatszott a hall felől Gina néni hangja. < — Ugyan honnét szimatolhatták meg [ ezek a nők!? < Ügy látszott, Gina néni csöppet sincs [ elragadtatva ettől a felfedezéstől. « — Miféle Desa, te ásszony? — kér- [ dezte nyugtalanul Dako bácsi. [ — A szliveni Desa, tudod, aki ott- [ hagyta a férjét, Irinkát is ide cipelte... « Szeretnének ők is szófiai lakosok lenni. ] Nem sajnálták a fáradságot... Ügy < rémlik, Irinkát kérte valami idevaló J ügyvédecske... , Ezalatt Deska néni is felébredt s a [ két nő fültépő „no nézd'csak”-kal össze- < ölelkezett. [ Utána Dako bácsi dolga után látott, | Gina néni pedig Desa néni és Irinka [ mellé bújt a díványra. Az öreget a < konyhán felejtették. C gyre azon törtem a fejem, vajon í “ minek a rovására írjam ezt a <j nagy áttelepülést, de a titokra csak i ebédkor derült fény.. Dako bácsi nagy- 4 dühösen hazajött,1 s már az ajtóban 4 szórta az átkot holmi Jordánra, aki 4 Jambolban fülébe tette a bogarat: 'ha 4 valakit a népszámlálás Szófiában ér, j automatikusan szófiai lakossá válik. De j most már biztos forrásból tudja: szó j sincs efféléről. *
