Észak-Magyarország, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-17 / 113. szám
Csütörtök, 1962. május 17. ESZ AKM AGY ARORSZÁG 3 Az ország legjobbjai között u;;, c 1-én múlt egy éve, najlis hogy a Putnoki Vegyesipari Ktsz — a KISZÖV elnökének javaslatára — létrehozta a vidéki javító szolgálatot. Bár hazánkban nem a putnokiak voltak a kezdeményezők, azonban olyan jól megszervezték ezt a munkát, olyan jól kihasználják az adottságokat, hogy országos viszonylatban itt működik legjobban a javítószolgálat. A szövetkezet gépkocsija — tavaly május 1-e óta — rendszeresen megjelenik a volt putnoki járás községeiben, összeszedi a javításra szoruló ruhát, cipőt, rádiót, villamos- sági felszereléseket, s ezeket elkészítve, megjavítva vissza is szállítja. A vidéki javító- szolgálat igen népszerű. De ez érthető is. Nem kell egy napot eltöltenie senkinek az anyag városba szállításával, másik napot pedig a visszaszállítással. A szövetkezet rádión és televízión kívül mindent ingyen szállít oda és visz- sza. A rádió szállítási költsége 20, a televízióé 35 forint. De hát így is megéri. De még mennyire! Például Jósvafő több mint 50 kilométernyire van Putnokhoz. Vonatközlekedés nincs, autóbuszon nem szabad televíziót szállítani, marad a taxi. Ez viszont igen költséges lenne. • I javítószolgálattal ,,/en m'ás szövetkezetekben is próbálkoztak, mérsékeltebb eredményekkel. A putnokiak nem panaszkodnak. Tavaly a javítószolgálat 250 ezer forint értékű munkát biztosított és 20 ezer 600 forint nyereséget hozott a szövetkezetnek. És egyre több munka érkezik be a falvakból. Az elmúlt év negyedik negyedévéKépekben Göncruszkáról Kurticz Mihály, a göncruszkai Szabadság Tsz tehenésze már 72 éves. A községben lelkiismeretes, gondos munkájáról is- Már nyugdíjba mehet- de mint mondja: *—• Nem tudok munka nélkül meglenni. A tsz-ben korszerű módszerekkel hizlalják a fehér hússertéseket, amelyek nyolc-kilcnc hónap alatt elérik a 100 kilogrammos átlagsúlyt. Egy kilogramm hús elő állítása 12.50 forintba kerül. Czentnár György állattenyésztési brigádvezető az átadásra kerülő sertéseket mutatja. Mintegy negyedmillió köbméter vizet engedtek le a rakacai tóból Szalonna község határában így a mezőgazdaságilag művelt létesítették, a Rakaca-patak terület elmocsarasodásától nem vizének felfogására, az ország kell tartani, első hegyvidéki víztárolóját, a rakacai mesterséges tavat. A 350 holdnyi tó vizét a nyári hónapokban a Boldva-patakon keresztül engedik le a borsodi regionális vízműrendszeren keresztül a kazincbarcikai, valamint a Sajó-menti ipartelepek és lakóhelyek ipari- és ivóvíz- ellátására. A Rakaca-patak a 250 négyzetkilométernyi vízgyűjtő területéről már a tóba szállította téli csapadékát. Egy hónapja telt meg a tó, amelynek legnagyobb mélysége eléri a 13 métert. Bár az utóbbi hetekben nem hullott számottevő csapadék, a gyarapodás jelenleg is fél köbméter másodpercen- kint, s így 2—3 naponkint egy centiméterrel emelkedik a tó vízellátása. A tervezett vízszint tartósára a tó vizéből már rendszeresen leengednek a Boldvába, s eddig mintegy negyedmillió köbméternyi vizet tápláltak ,a patakon keresztül a borsodsziráki víznyerő kutakhoz. ben 115, ez év első negyedévében már 125 ezer forint értékű munkát végeztek el az ipartelepek és a falvak lakóinak. Mi a putnokiak eredményének „titka”, magyarázata? A szövetkezet 1948-ban alakult. Akkor még csak cipők készítésével, javításával foglalkoztak. A különféle fúziók következtében, vagy inkább eredményeként ma a ktsz 106 taggal működik és 7 szakmába vágó munkát végez. Foglalkoznak cipő, ruha készítésével, javításával, rádió, háztartási gép, óra javításával, ruhatisztítással, kelmefestéssel, képkeretezéssel és Putnokon fodrászattal. Kezdetben a fúzió, a sok szakma összevonása rengeteg zavart, gondot okozott, de ma — mint Bolla Tamás, a szövetkezet elnöke elmondja — ez a szövetkezet nagy, nagy előnye. Például Jósvafő vagy Dédes környékére csak cipő, vagy csak ruhajavításért aligha lenne érdemes kimenni. Mivel szinte mindennel foglalkoznak, így munka mindig van bőven. A tisztítást általában egy hét alatt elvégzik. Eddig nyolckilós géppel dolgoztak, a napokban beállítottak egy 30 kilós gépet. Ez azt jelenti, hogy az eddigi négy öltöny helyett kilencven percenként 16 öltönyt tisztítanak ki. A szövetkezet ma még foglalkozik árutermeléssel. A cipészrészleg elsősorban olyan lábbelit igyekszik készíteni, ami hiánycikk. Az első negyedévben például 200 pár férfi lakkpapucsot készítettek, a második negyedévben 900 pár női papucsot gyártanak le. Az árutermelésről azonban fokozatosan áttérnek a szolgáltatásra. A szövetkezet vásárolt egy másik kocsit is. Július végétől már két gépkocsival járják az egyesített járás ipartelepeit, falvait és 38 helység lakóit keresik fel, ennyi ipartelepre, községbe szállítják a kijavított árut A szövetkezet dolgozói igen lelkesen munkálkodnak. Egyénenként és részlegenként részt- vesznek a kongresszusi versenyben. Bár valamennyi részleg jól dolgozik, mégis: a putnoki cipészjavító részleg a legeredményesebb. A részleg 22 dolgozója minőségi munkát végez, itt a legmagasabb a termelékenység is. A napokban “g™? A rádió- és televízió részleg dolgozói bejelentették, hogy szocialista brigádot szeretnének létrehozni. Ez az első ilyen kezdeményézés a szövetkezetben. Feltételezhető, hogy a többi részlegben is alakulnak szocialista célkitűzéssel dolgozó brigádok. A szövetkezet dolgozói, vezetői nagy terveket dédelgetnek: szeretnének úgy dolgozni, hogy elnyerjék a Minisztertanács vándorzászlaját. (CsB) „Kimondom, de.. Ónodi feljegyzések Pápai József, a takarmányos brigádvezető másra bízta a villát, mert éppen a lucerna szecskázásánál segédkezett. S hogy ne zavarjon bennünket a motor köhögése, behívott lakására. Alig rajzolódott elém az egykori, uraság'i fogatos, a mai tsz-tag élete, amikor ebédre kondult a harang. Többször nyilt a konyha ajtaja. Bejött idős Ládái Ferenc. Otthonos kényelembe helyezte magát egy sámlin, majd Arany János nyitott ránk, s jöttek a szomszédok úgy, hogy körbe ültük a konyhát, mint kukoricamor- zsoláskor szokás. A beszélgetés vágya hozta be az embereket, ezt már az első pillanatban észre lehetett venni. Mert sok munka van ugyan a határban, a tsz gazdaságában, de sok-sok téma adódik a diskurzusra is. És meg trail hnuvni van értelme annak, hogy az emberek így ösz- szedugják a fejüket. Pápai József jónak mondja azt a szándékot, amit a termelőszövetkezet megvalósít. S ezt a szándékot senki sem vitatja itt közülünk, akik most cigaretta- füstbe burkolózva, olykor egy, kis aggodalommal, talán tétován, de felelősségérzettel beszélgetünk. Egy kicsit még nyikorog a kerék • • • Pápai József nyiltan megmondja, hol kell olajozni. Itt lakik a tsz majorjában, sok minden lejátszódik szeme előtt. A minap is. Egyik szekér erre, a másik arra, a gépek kint az udvaron. Rendetlenség. Ez már bántja a rendes munkához szokott emberek önérzetét. Azt is tudja, hogy valamikor az uraság erőnek erejével is rendet tartott. Nem gondol ő rosszra, azokra az időkre még álmában sem szeret visszatérni. Hiába volt — mint ő mondja — első kocsis, amolyan tisztségviselő. Ö is kommenciót kapott. De voltak olyan cselédek, akiknek meg kellett kóstolniuk az uraság ostorának boldogabbik végét is. Ezt már nem Pápai József, hanem felesége mondja, aki 8 gyermeket nevelt. Most, amikor a szekér, a gép s minden, ami a környezetben található a tsz-é, bizony vigyázni kell. És ezt nemcsak úgy, sóhajként, az újságírónak mondja. De szóvá tette az elnöknek, Balázsi Istvánnak is. S az okult a figyelmeztetésből. Rend lett a gazdasági udvaron. — Látod Pista, csak egy kicsit jobban körül kell nézni, meg kell szólítani az embereket. Az őszinte, közvetlen szó, egy-egy probléma bátor felvetése láthatóan felélénkíti a kis társaság részvevőit. Ládái Ferenc is bekapcsolódik a diskurzusba. Kissé birkózik gondolataival, s mintha azon tűnődne: mondja, ne mondja? Van a szavában valami ellenkis közösségnek. Ha már nem megy Mohamed, a hegy menjen Mohamedhez alapon. ítészéini kell a távolmaradókkal, hátha hibát látnak, hátha csak valami tévedés tartja vissza őket, vagy valami rossz vágányra terelődött indulat. Mindezt meg kell tudni. Az ónodi határ csak úgy lesz szép, gazdag és jövedelmező, ha mindenkiben egy lesz az akarat Amikor Ládái Ferenc elmondta a magáét, volt egy bizonytalan szava: de... Nem azért mondta ezt, mert félt, hogy a vezetők fülébe jutnak, vagy haragot támasztanak szavai. Inkább arra gondolt, hogy talán nem lesz foganatja. Jószándékkal mondta azt, amit mondott, arrój beszélt; miért nyikorog még a közös szekerének kereke. Benne talán él egy kis kétség a szavak foganatja iránt, arról azonban teljesen meg van győződve, hogy dolgozni kell, sokat, odaadással, mert csak úgy boldogulnak. S ezt be kell látnia Ónodon minden gazdának. Garami Ernő j Jártamban► keltemben /« ! Uzike-kaland , A z őzikével az abaújkéri ► ** gyógypedagógiai intézet , pihenésre csábító parkjában ► találkoztunk. A parkba | Széntmártoni László, az isko► la vendégszerető igazgatója | kalauzolt vagy ötünket, hogy y gyönyörködjünk a cifra tol► Iával büszkélkedő páván, és ► hogy megnézzük az őzikét. * Az őzike arról nevezetes, y hogy nemrég kapták cserébe ► egy hatalmas uhu-bagolyért. í A falánk, ragadozó baglyot £ ugyanis már az intézet és a £ falu összes gyereke sem győz- s te hússal, ezért cserélték ki ► egy szelíd, növényevő jószág► gal. E Ott ült hát az őzike egy árnyas fa alatt és óvatos lép- y leinkre — csak el ne závar- > juk! — felénk fordította fé- p nyes, nagy szemét, szimatoló, ► fekete orrát, rezdülékeny, hc- jj gyes fülét. Tisztes távolból y szemléltük, amikor — csak ► nem mentünk mégis túl kö- y zel hozzá! — karcsú lábaira ► emelkedett, és nyakát nyúj- L tógáivá felénk — várt. Az őz ► közismert félénkségére gon- r dolva, moccanni sem mer- ► tünk. Csak egy hirtelen moz- f dulat, és úgy elszalad tőlünk, y hogy kereshetjük a bokrok, r falak között. Egyikünk lassan y feléje nyújtotta kezét, minl- ► ha enni adna neki. Gálád k módszer ugyan, de az őzike ► — jé! — kimért léptekkel, f előre nyújtott nyakkal elin- > dúlt felénk. Talán még meg $ is simogathatjuk. Hiszen már £ egészen közel jött. Es való- > ban: cseles társunk már va- £ kargatja, simogatja a nyakát, ► tapogatja hegyes szarvacsE * káját. Mi is köréje seregiünk. No hát, milyen szelíd! Nagyszerű! Az őzike azonban j! hirtelen hátrarugaszkodik — £ vége! Most elfut! Nem. Le- t szegi hegyes szarvacskáját, ► és nagy erővel beledöf csalo- l gató társunkba. Elképednénk. [ de a szelíd jószág nem hagy r rá időt. Újra támad, szét- [ csap közöttünk. Ennek, a fele ► sem tréfa! Hol egy fa? Hol a y kijárat? Az őzike azonban új ► ellenséget fedezett fel: a bo- L zontos pulikutyát és hirtelen ► támadással oldalba suhintol- £ ta. A puli behúzott farokkal, í sivalkodva vitte bozontossá- ► gát biztosabb fedezék alá, k ugyancsak igyekezvén a mö- ► götte trappoló hosszú lábak l elől. mi pedig felismerve és k kihasználva az alkalmat, f odábbálltunk. ► Wégül az őzike biztos L ~ helyre zárattatott, és a £ karám mögül fordította, fcÍ 9 lénk csúnya, szimatoló orrát, átkozott hegyes szarvát. ( Nézze meg az ember! Az £ ilyen, az olyan! k <!*) kezés, valami tétovaság. Jó, ö megmondja, de... Mér azt hiszem, valami rendkívülivel hozakodik elő, de nem, a tsz mindennapi dolga foglalkoztatja őt is. ... tizenhat pár fogata van a tsz-nek, a cukorrépa még sincs lehengerezve. ... van a faluban jónéhány henger, a vezetőségnek el kellett volna kérnie. ... egyesek azt mondják, miért mégy, minek mégy a tsz-be, úgysem kapsz semmit. Az előbbiekről nem igen vitatkozunk, egyöntetű a megállapítás; a hengerezést valóban el lehetett volna végezni. Ez a vezetőség mulasztása. Aki azonban azt kérdezte, hogy miért mégy, az közvetlenül Ládái Ferenctől kapta meg a választ: — Ha nem megyek, még annyi sem lesz, a föld nem maradhat parlagon — S ebben a válaszban benne van az idős parasztember egész embersége, becsületes ragaszkodása a közös ügyéhez. — Kik kérdeznek ilyen furcsákat? — Neveket nem említenek, a szemekben azonban átvillan egy kis indulat. Látni, hogy mindnyájan tudják, kikről van szó. — Azok mondják, akiknek még van a kamrájukban ... S amint ezt kimondják, mintha felszabadítanák a kri- tizálás és az ítélkezés zsilipjét. Ott a baj, hogy akik valamikor módosak voltak, azok az elmúlt évben még csak az ablakból tekinthettek ki. — És ők egyáltalán nem dolgoznak? — vetem közbe. Elmosolyodnak, aztán, hogy ne várassanak a válasszal, meg is magyarázzák. A községben több mint 20 pedagógus van. Azok is megkapják az illetményföldet. Ez eddig rendjén volna, nem olyan magas a tanítói fizetés, hogy egy kis háztáji el ne kelne. Csak ott van a baj, hogy mindössze három tanító családja munkálja meg* a földet. A többit kiadják fe-J lesbe. És pont azok művelik,* akiket ritkán lát a közös határ. J Az irigység tolakodik elő, amikor mindezt szóvá teszik? Nem. A nagy család ügyére gondolnak, arra, hogy a távolmaradókkal is szót kellene érteni. A tavalyihoz viszonyítva már változott a helyzet. Három olyan gazda nevét is említik, akik tavaly csak mutatóba jöttek a tsz-be. Ezek ma dolgoznak. Várhatóan mások is így tesznek majd, de nem kell feltétlenül megvárni, hogy kiki eldöntse: no, most már megyek. össze kellene fogni a A több mint 800 méter hosz- szúságú gát nagyszerűen birja a nagytömegű víz nyomását. A gondos munka eredményeként a gát alatt nincs átszivárgói, Hogy jól állunk-e? az elnök, Viszoki Lajos bácsi, aztán végigmért nevetősre enyhült tekintetével, hogy kipuhatolja, lehet-e viccelődni ezzel a messziről idecsöppent kíváncsiskodóval, és megböködte talpa alatt a földet csizmás lábával: — Jól, szilárd alattunk a föld. Hirtelen komolyra fordította a szót. — De azért jobban is állhatnánk. Az utcán akadtunk össze, éppen a vendéglő előtt, oda húzódunk a szél elől, mely erőnek erejével azon iparkodik, hogy kalapunkkal gurigázzon. Letelepedünk. Kisfröccsöt tesz elém azzal a megjegyzéssel, hogy ennek a bornak ecet lehetett a testvéröccse, no, de a tizenhárom forintos bortól mit várhat az ember? Aztán ott folytatja, ahol elhagyta. — A kukoricával bajlódunk még most is. Elfogyott a vetőmag. Hiába talpaltunk pótlás után, már csak rövidtenyészidejűvel kell beérni. Baj ez, de hát nem annyira nagy, hogy elkeseredjünk miatta. A határunk szép. A cukor- répa már kibújt a földből, megkezdjük a sarabolást. A terem csendle k8zénk ereszkeA terem csenate djk Lajos bácsi poharamhoz koccantja sörös poharát, s mert a szél dühödten csapkod odakint, az időjárásra terelődik a beszélgetés. Már azt hitték, a tavalyi esztendő akar visszatérni. A minap aztán megemberelte magát az idő, megjött az eső. De a T~ Szilasi beszélgetés szél is feltámadt, annak meg nem lehet örülni, kiszárítja a földet. — Hogyan sikerült első közös esztendejük? — kérdem. — Kezdetnek nem rossz — gondolkodik el az elnök. — Az időjárás, de hiszen ezt mindenki tudja, örüljünk, hogy nem lett mérleghiányunk, még osztani is'tudtunk huszonegynéhány forintot. — Csak sose szerénykedj — kapcsolódik a beszélgetésbe Nagy József tanácselnök, és sorolja, hogy tavaly majdnem minden növényféleségre kiterjesztették a részesművelést. Kiszámították, hogy ha minden munkaegységre megy. egy munkaegység értéke 35 forint körül mozgott volna. Ez évben már a premizálással kívánják még jobb munkára serkenteni a tagokat. Egyeseknek nem tetszik a dolog, a harmados kapálásra esküdnek, hogy az jobb, pedig ha jól belegondolnak, a náluk alkalmazott premizálási rendszer is ér annyit a tagságnak. A káposzta Bódvaszilas legjövedelmezőbb kultúrnövénye, a legtöbbet ebből pénzeltek a szilasiak egyéni korukban is. Tavaly is, most is 30 holdon termelnek belőle. 1961-ben 3 ezer mázsát adtak el, mintegy 400 ezer forintot kaptak érte. A holdanként! 100 mázsás átlagter* méssel nem lehetnek s nincsenek is t megelégedve. A nagy szárazságot nem ♦ tudták ellensúlyozni rendszeres öntözés- £ sei. Ez évre sem terveztek többet 100 ♦ mázsás átlagnál, pedig megerőltetés nél- | leül elérhető itt a duplája is. Csak az a * nagyfokú gondosság kell hozzá, amivel egyéni korukban művelték a káposztát. Éjjelenként talpon volt a falu, árkolta, duzzasztotta a patak vizét, eresztette ki a káposzta földjére. BódvaszilasonS“ Haw* hiszen a mintegy 1300 lakosú községnek 600 holdnál alig több a szántója, majd 900 hold az erdeje, legelője, rétje. Abból a kevésből kell sokat kihozni, s a munkával nincs is itt baj, van jelentkező a kínálkozó tennivalókhoz. Csak a lelkiismeretesség, az alaposság, az hiányzik még sokakból. Pedig a felületességnek ők maguk isszák meg a levét. Ha mindenki Galicza János és Dobos János brigádvezetőktől, vagy Gavallér János állatgondozótól venne leckét lelkiismeretességből, bizony gyorsabban jutnának előre. r„„ . „llnnAra Bódvaszilas első Ennek ellenere közös esztendeje eredményekben gazdag. A hegyközi falvak között nem a sereghajtók soréban emlegetik. Az élen vannak, s hogy ott is- maradjanak, ahhoz még odaadóbb munkára van szükség, hogy a hőséget ígérő szilasi határ többet, sokkal többet adjon, mint tavaly. Gulyás Mihály
