Észak-Magyarország, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-16 / 112. szám
4 ESZAKWAGYARORSZAG Szerda, 1962. május 18. Magas hegyek vigyázzák csendjét — sikertelenül Mogyoróska. Ez a széphangzású szó egy falu neve. Az abaújszántói járás egy kis községét nevezik így, ahol a lé- lekszám alig emelkedik a 300 fölé. Szikláshátú magas hegyek — megannyi komor őrszem — vigyázzák csendjét, nyugalmát, de — sikertelenül. A nyári hónapokban ugyanis a turisták százai, ezrei keresik fel a közelben magasodó regééi várat, és ilyenkor pezsgéssel telik meg ez a kis falu. Pedig csak busszal lehet megközelíteni, és esetleg „fogaskerekűvel lehetne”. A fogaskerekűt Kiss Géza iskolaigazgató mondja tréfásan, akinek beszámolójából még sokminden kiderül. Többek , között az is, hogy Mogyoróska nem is olyan csendes kis falu, mint amilyennek az első pillanatban látszik, egy és más azért történik itt is. Ami az írás elejére kívánkozik Az első és legnagyobb gond a községben, hiányzik a villany. A „hiányzik” ige használata a helyes, helyesebb, mintha egyszerűen azt mondanánk, hogy nincs. Televíziót is vennének, mozit is berendeznének, mert mindez már hiányzik. Ugyancsak az iskola igazgatója mondta — aki már egyébként a falu történetét is feldolgozta — hogy Mogyoróskán 150 évvel ezelőtt is annyi ember élt, mint most. El lehet neki hinni, hiszen ő kutatott utána.'A létszám ugyan nem változott 150 éve, de az emberek néhány év alatt is sokat változtak. Mert mondjuk, tízjük egymást, és ha valamit el kell egymás közt intéznünk, az rendszerint sikerül, és a családban marad, A másik pedagógus ugyanis a feleségem. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy két tantermünk, 54 diákunk van, és csak délelőtt tanítunk, akkor könnyen elhiheti bárki: nem panaszkodhatunk, nyugodtan tudunk dolgozni. — A végzős diákok közül jelentkeznek-e továbbtanulásra? — Három év óta mindenki tovább akar tanulni. Persze ez a „mindenki” igen kevés. Az idén például öten végeznek és négyen jelentkeztek középiskolákba. Tavaly hárman végeztek, mindhárman tovább tanulnak. Az első továbbtanuló 1951-ben hagyta el a falut. Az már mezőgazdasági mérnök. Az iskola általában sokat vállal a falu kulturális életének színesítéséért. Nemcsak színdarabokkal, hanem énekszámokkal is gyakran szerepelnek. Énekkaruk a legutóbbi járási kulturális szemlén oklevelet kapott. Az a bizonyos „pezsgés“ • A felnőtteknek is van egy körülbelül 20 tagú együttese, az énekkultúrával azonban mégsem elégedettek a falu vezetői. Ez az együttes ugyanis már csak töredéke annak a 42 tagú énekkarnak, amely most 30 éves lehetne, ha néhány évvel ezelőtt nem oszlott volna fel. De a fiatalok elszállingóznak a faluból, akik meg kiöregedtek, már nem járnak a próbákra. sem tudnak filmet vetíteni, pedig az előadók rendszerint magukkal hozzák a tekercse- 'ket. De nemcsak az előadásokat szeretik hallgatni, hanem a könyveket is gyakran forgatják. Igaz, nincs valami nagy könyvtáruk, de a köteteket gyakran cserélik. A tanács minden évben áldoz bizonyos összeget könyvekre. Ebben az évben például 800 forintért vásárolhatnak. Érdemes talán megemlíteni azt is, hogy a falu háromszáznál valamivel több lakójából körülbelül százan beiratkozott olvasói a könyvtárnak. Még érdekesebb, hogy könyvtár tulajdonképpen nincs is. Az iskolában nem tudták elhelyezni, hiszen ott a tanulóknak van egy csaknem 400 kötetes könyvtáruk, a tanácson sincs hely, hová tegyék hát? Végül az egyik parasztasszony, Magyar Béláné vállalta a könyvtár elhelyezését is, vezetését is. Lakásában adott helyet a könyveknek, és az emberek ide járnak kölcsönözni. Nem írnak ugyan ki hivatali órákat, de azért mindenki igyekszik betartani a kialakult rendet: vasárnap délelőtt viszik, hozzák az olvasnivalót. Aki késik, az fizet. Úgy, mint a nagy könyvtárakban. A cserével ugyan el-elkés- nek néhányan, de amikor zenekaruk játszik — ahogy mondani szokás — a falu apraja, nagyja pontosan megjelenik. No persze nem dől össze az iskola, amikor a zenekar rázendít, de mégis csak zenész emberek muzsikálnak, akik szeKönyvespolc rétik és értik is a játék módját. Három hegedűsük van: Kosecki József, Kosecki Mihály és Hegedűs Géza. Az egyik földműves, a másik erdőmunkás, a harmadik a földművesszövetkezet dolgozója. Mindhárman kottából játszanak. és gyakran muzsikálnak a fiatalok rendezvényein, akik ezt igen szívesen veszik, örömmel megtanítanák a fiatalokat, és ha ez sikerülne, alákít- hatnának egy nagyobb zenekart is. Az igények megnövekedtek Mennyi mindenről nem beszéltünk még, ami azt a sokat emlegetett pezsgést bizonyítja! A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemről például minden nyáron 10—15 néprajzszakos hallgató jön ide kutató munkára. Nemrégiben egy cseh professzor is járt itt, aki a regéci várról igyekezett részletesebb ismereteket szerezni. És még lehetne tovább sorolni. Egy valami azonban így is biztos, egy valamit az eddig elmondottak is bizonyítanak. Ha jónéhány évtized alatt nem is növekedett meg a falu lakóinak száma, Mogyoróska mégis szűkké vált. Az emberek nem tudják hová tenni a könyvtárukat, nem fémek be elegen az ismeretterjesztő előadásokra, színdarabokra, keresik a mozit, várják a villanyt. S mintha ezek a szikláshátú, őrző hegyek is alacsonyabbakká váltak volna. Priska Tibor húsz évvel ezelőtt a mozi nem hiányzott senkinek. A televízió sem. A villany sem. Most már hiányzik. Időnként ugyan el-el látogatott ide a vándor- mozi — ami ritkaságnak és eseménynek számított —, de ez is elmaradt. Utoljára januárban láttak filmet. Mindez persze nem az élénkséget, a pezsgést bizonyítja, mégis ezt kellett először elmondanunk, hiszen ez a kérdés talán mindenkit foglalkoztat a faluban. Az a bizonyos pezsgés, élénkség azonban, amelyet egy-egy falu kulturális életének jellemzőjeként szoktunk emlegetni, mégiscsak fellelhető Mogyoróskán is. Természetesen a falu nagyságának — azaz kicsiségének arányában. Mivel a pezsgés nagymértékben múlik a pedagógusok munkáján, nézzük: mit tesznek, mit tehetnek a pedagógusok itt a falu kulturális életéért? A pedagógusokat éppen, hogy csak többesszámban mondhatjuk, hiszen összesen ketten élnek itt, de ennek előnye is van. Milyen előnye? Mindenki tovább tanul — Nézeteltérés általában nincs közöttünk — mondja Kiss igazgató. — Jól megértAzok a fiatalok, akik itt maradnak, „mozgathatóak”. Körülbelül 15—20 emberről van szó, akikkel meg lehet tanítani egy-egy színdarabot, ha kell, tánccsóportot alakítanak, az énekkarba járnak, szóval ügyes, mozgékony emberek, öle azok, akikre mindig lehet számítani. Márpedig akár ők rendeznek valamit, akár ismeretterjesztő előadást hirdetnek, mindig megtelik az iskola. Mert művelődési otthon még nincs. Az iskola egyik termében azonban színpadot építettek, és alkalomadtán a tantermet kinevezik művelődési otthonnak. Tudja azt mindenki, hogy nem ez a legszerencsésebb megoldás, de égyelőre nincs más. Az ismeretterjesztő előadásokat azonban itt is szívesen meghallgatja mindenki. Ebben a kis faluban igen nagy az érdeklődés. Misem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az őszi-téli hónapokban hetenként két előadást rendeznek, de nyáron is minden héten rendszeresen tartanak egyet. Amikor idegen előadó jön, körülbelül 80—90 ember szorong a teremben. Különö sen a mezőgazdasági és az orvosi előadásokat szeretik. Kár, hogy egyetlen előadás után Két új könyv Vető Miklós: HIDEG NAPOK A huszonhat évesen mártírhalált halt költő már tíz éves korában díjat nyert egy pályázaton. Verseit nagy érdeklődéssel és szeretettel fogadták később is. A Népszava, a Szép Szó és más lapok közölték is írásait, amíg a politikai viszonyok ezt lehetővé tették. Mártírhalála után nem sok vers maradt utána, mivel korábbi kötete a cenzúra-hivatalban elveszett. De ezek, a megmaradt és most kiadott versek is elégségesek ahhoz, hogy egy sajátosan egyéni arcéi bontakozzék ki belőlük. A munkásmozgalom nemzetközi harcait megéneklő munkássága méltán kelti fel az érdeklődést. Murányi-Kovács Endre: AKIK SZERETNI TUDTAK A „francia varázs” világába vezet a szerző új regénye. Durándi Gábornak, a Párizsba került magyar vegyészmérnöknek indulatok viharaitól és kalandok kanyarói tói nem mentes életútját követi. Több mint másfélszáz üzemi feladat megoldását dolgozzák ki diplomalerviikben az egyetem gépészmérniikjelölijei A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemnek évről évre erősödik a kapcsolata mind a helybeli, mind pedig az ország távolabbi üzemeivel. Egyre növekszik az iskola társadalmi ösztöndíjasainak száma, akik leendő üzemüktől meghatároQzívesen időzöm a városi tanács közigazgatási dolgozói között. Ezernyi élményük, sok-sok tapasztalatuk van az élet minden területéről. Hiszen valamennyi akta egy-egy darab élet, megannyi történet. És a sok ügyiéi'. Ki ezzel, ki azzal keresi fel őket: ha ott járok, vagy velük beszélgetek, bizony, csak nehezen tudom megállni, hogy minduntalan elő ne kapjam jegyzettömbömet __ A minap aztán az alábbi kis történetet — az egyik vezető tisztviselő szíves engedelmé- vel — szó szerint feljegyeztem: — A negyvenötös, negyvenhatos években, mint közigazgatási gyakornok, a megyénél dolgoztam, természetesen az osztályvezető előszobájában. Minden ügyféllel én találkoztam először és legtöbbjük nem ■>a' is ment tovább. Egyszer egy nagybajuszos, öreg parasztbácsi jött be, s mint ahogyan azt a régi világban belenevelték, alázatos meghajlásokkal kérte meg a „doktor urat”, hogy milyen engedély kell kecske szállításához?, Kecsketej — Hová akarja vinni a kecskét? — kérdeztem. — Tiszadobról Lökre — felelte —, de engedély kell hozzá. Nem akartam sokáig várakoztatni, telefonon mindjárt felhívtam az illetékeseket, akik közölték, hogy kecskére nem vonatkozik a szállítási korlátozás. — Menjen csak haza, bácsi- kám és vigye el a kecskét nyugodtan! De az öreg nem mozdult. To- porgott, gyűrögette kalapját. Aztán megszólalt: — Tessék nekem errül Írást adni! — Nézze: nem kell erre írás. Viheti a kecskét, ahová akarja. — Szóval nem ad az úr? — Nem tehetem. így igaz, így van, de írást én nem adhatok ki. — Nem? — Nem. — Aha. S ki rn ént. Pár perc múlva visszajött. Megállt az asztal előtt, valamivel határozottabban. — Csak azir jöttem vissza, hogy meggondolta-e mán az úr? — Nem vásár ez, bácsikám! — feleltem kissé indulatosabban. — Tessék megérteni, hogy nem kell semmiféle írás, viheti a kecskét akár Budapestre is. Ne féljen, nem lesz semmi baj... — Akkor jó. S megint kiment Harmadszorra egy üveggel tért vissza és szó nélkül letette az Íróasztalra. Láttam, hogy valami fehérszínű folyadék van benne, de azért megkérdeztem: — Mi ez, bácsikám? — TC ecsketej. Igaz ugyan. hogy nem adott írást az úr, de azir én mégis odaadom, ha mán rászántam ez\ a tejet. Jól jön ez városon, hiszen most infláció van. Mei olyan szépen beszélt velem Nekem megérte, hiszen a kecske már amúgy is ... Lökör van. $£ Guodvárf Miklós Város műanyag kupola alatt A Szovjetunió építészeti akadémiája bámulatos technikai ! megoldást dolgozott ki. A leningrádi tagozat munkatársai elkészítették egy sarkvidéki város tervezetét. A jövendőnek j ebben a csodálatos városában még a legkeményebb téli hidegben is kellemes lesz a hőmérséklet. Nem utópiáról van szó. A közeljövőben valóban felépítik ezt a várost, amelynek 10— 12 ezer lakosa lesz. De a Város szükség esetén korlátlan mé- I retekben terjeszkedhet is. Az új építéstechnika már eleve számol a mesterséges éghajlattal. Maga a város az állandóan befagyott talaj fölé egy méter magasságra emelt hatalmas talpazatra épül. A város köz- pontja a főtérrel, a parkkal, a stadionnal és a különböző kulturális intézményekkel együtt óriási műanyag kupola alá l kerül. kupola alá épített város egyik fedett utcáját a 2. képünk ábrázolja. Itt lesznek a különböző intézmények. Fedett folyosók kötik össze a várost az egészségügyi központtal. Ezeken az összekötő folyosókon még a legnagyobb fagy idején is legalább plusz 10 fokos lesz az átlagos hőmérséklet. A 3. képünk a sarkvidéki város főterét mutatja be a parkkal. Fölötte a hatalmas műanyag védőkupola. Azt, hogy milyen lesz e sarkvidéki város emberének otthona, élénken megmutatja 4. képünk. Ez egy 12—16 emeletes hengerház, amelyben 500 ember lakhat majd. A házban gyorsjáratú, úgynevezett „villám-lift” lesz. Az ablakok höszic’°telését vákumos módszerrel oldják meg. A hengerhó/. egy lakószobáját az 5. képünk mutatja be. E szobában az állandó friss levegőt egy automatikus légkondicionáló berendezés biztosítja. A szovjet építészeti akadémiának ez a hamarosan megvalósuló terve egyik mozaikja azoknak a határtalan lehetőségeknek, amelyeket a kommunizmust építő ember teremtett meg. ivsp„nkón (1.) jól láthatók a hengeralakú házak. Az ilyen formájú építkezés jobban ellenáll a szélnek és a hóviharnak, s ugyanakkor a legkevesebb meleget veszfti. Ez a képünk a 10—12 ezer lakosú város makettjét ábrázolja. A műanyag zott, konkrét feladatok kutatására, megoldására kapnak megbízást. Az egyetem legnépesebb karának, a gépész- mérnöki karnak például ma már több mint 350 társadalmi ösztöndíjasa van. Az üzemek is mind nagyobb számban igénylik az egyelem segítségét A gépészmérnöki kartól főleg automatizálási problémákhoz, a különféle célgépek tervezéséhez kémek segítséget. Az egyetem a diplomaterveket is úgy állította össze, hogy azok nagyobb része már konkrét ,üzemi feladatokat tárgyaljon. iA gépészmérnöki kar idén 'végző mérnökjelöltjei például több mint 150 üzemi feladatot dolgoznak ki, nemsokára megvédésre kerülő diplomatervükben. A gépgyártás technológiai tanszék 106 üzemi feladat meg- \ oldására adott megbízást a »végzősöknek. Többen már si- | kérésén eleget tettek a rájuk * bízott feladat nak. Libisch Róbert ötödéves szigorló mérnök például a Csepeli Szerszám- gépgyár automatikus gépsorán alkalmazható, * úgynevezett pneumatikus ellenőrző mérő- ; műszer előállítására dolgozott tki megoldást. Csizmadia Gábor -végzős mérnök az Ikarusz gyár egy fontos problémájához nyújt diplomatervével segítséget. Gyüre László gépész- mémökjelölt a mosógépeknél j használatos csapszegek . elő- fállítására szolgáló célgép ter- ; veit készítette éli » A dokumentációval ellátott £ diplomaterveket elbírálás vó- *gett megküldik az üzemeknek.
