Észak-Magyarország, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-15 / 111. szám
2 ESTAKIWAGTARORSZAG Kedd, 1962. májas 15. Töretlen lendülettel folytatódik a spanyol sztrájk Már egy hét telt ei azóta, hogy Franco diktátor az ország három északi tartományában, Asturiában, Biscayában és Guipuscioaban — amely a spanyol sztrájkmozgalom központja —, kihirdette a rendkívüli állapotot. A kegyetlen intézkedések ellenére azonban tovább tart a bányászok és munkások sztrájkmozgalma. Most már a nyugati hírügynökségek és lapok tudósítói is egyöntetűen elismerik, semmi esetre sem igaz a kormánynak az az állítása, hogy a sztrájkolok tömegesen térnek visz- sza munkahelyükre. Még azok is, akik egyik nap felvették a munkát, a másik nap már ismét a sztrájkolok között vannak. A hétfői hírügynökségi jelentések á következőképpen számolnak be a sztrájk továbbterjedéséről. A Madridtól délre lévő La Mancha-ban 8000 bányász szüntette be a munkát. A Penarroya-i bányában hét- százan rendeztek ülősztrájkot. . A Rio Tinto-i bányavidéken változatlanul tart a sokezer bányász sztrájkja. Az AP értesülése szerint a bányavállalkozókhoz tartozó más üzemek munkásai bejelentették, hogy a sztrájkoló bányászokkal való rokonszenvük kifejezésére, ők is beszüntetik a munkát. A zaragozai munkások közölték, hogy hétfőtől kezdve „las- sított-munka” sztrájkot kezdenek. Barcelonában vasárnap újból röplapok jelentek meg, amelyek e fontos ipari körzet dolgozóit általános sztrájkra szólítják fel. Az UPI hangsúlyozza, habár a szakszervezetek vezetői azt állítják, hogy a sztrájk kifejezetten gazdasági jellegű, a munkabeszüntetés terjedelme arra mutat, hogy nagyon is politikai jellegű mozgalomról van szó. Világszerte egyre többen fejezik ki szolidaritásukat a sztrájkoló spanyol munkásokkal. így szolidaritási üzenetet küldött, illetve fogadott el a spanyolországi antifasiszta háborúban részt vett olasz kommunisták csoportja. A Bolgár Szakszervezet Központi Tanácsa, a Szovjet Ifjúsági Szervezetek, a Holland Fémipari Munkások Szakszervezete, az Uruguayi Szakszervezetek Általános Szövetsége és a Kínai Országos Diákszövetség. Eugenie Cotton felhívása a világ asszonyaihoz Eugenie Cotton, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnöke a közelgő moszkvai leszerelési és béke világkongresszus alkalmából felhívást intézett a világ asszonyaihoz. A felhívás rámutat, hogy erre a találkozóra a történelem döntő órájában kerül sor, amikor az emberiségnek választania kell a béke és a megsemmisülés között. A nőknek tevékenyen részt kell venniök a kongresszus munkájában és tolmácsolniok kell véleményüket, hiszen szenvedélyes és határozott hívei a békének. Eugenie Cotton asszony felPcrrizs—Algír-í 0 =51 . — Elnököm, tegnap megint 80 halott volt Algériában! — Most képzelje el, ha nem vigy áznánk úgy a rendre, mennyi lenne!!! hívja a világ nőszervezeteit, hogy minden erejükkel mozdítsák elő e rendkívül fontos kongresszus sikerét.-----oOo-----M erényletet kísérellek meg Sukarno elnök ellen Djakarta (MTI) Nyugati hírügynökségek a djakartai rádió adására hivatkozva közlik, hogy merényletet kíséreltek meg Sukamo elnök ellen. A gyilkossági kísérlet sikertelen maradt, Sukamo elnök nem sérült, meg, környezetének öt tagja azonban megsebesült. Az indonéz biztonsági szervek a merénylőt, aki a Dar Ul Iszlám elnevezésű szélsőséges nacionalista szervezet tagja, letartóztatták. Fárasztó megbízatások... Az elnök elvtárs most nincs itthon. MÉK igazgatósági tag és ülést tartanak Miskolcon... — Az elnök elvtárs most a bodrogközi belvízrendezési társulat megbeszélésén van. ö az elnöke... — Az elnök elvtárs most sincs itthon, de ha szerencséje van, a tanácson még megtalálja. Éppen vb-ülést tartanak... Nem tudnám megmondani, hányszor fogadtak és örvendeztettek meg bennünket ezzel a hírrel a tiszakarádi Uj Élet Termelőszövetkezet irodáján. És sajnos, nem csupán bennünket ért ilyen sorozatos meglepetés, hanem a termelőszövetkezet tagjait, a járási mezőgazdasági szervek képviselőit és másokat is... — Az elnök elvtárs most éppen más ügyeket intéz...! Erről beszélgettünk Batta Dezsővel, a termelőszövetkezet elnökével, őszintén szólva kissé bosszús mosollyal tárta szét kezét: — Bizony ez így volt, s részben még ma is így van. Annyi a megbízatásom, annyi helyen vagyok igazgatósági, vezetőségi, bizottsági tag, hogy sokszor két-három helyen is jelen kellene lentiem egyszerre Évek óta érzem, hogy ez sok egy kicsit, hogy ez nem rendjén való dolog, hiszen van ebben a járásban, vagy ebben a községben több olyan elvtárs, aki az én feladataim közül bármelyiket elláthatná. És több időfn jutna az igazi munkára ; a termelőszövetkezet problémáinak intézésére, mert úgy hiszem, ez sem utolsó dolog. S Batta elvtársnak teljesen ÍJjabb OAS-merényletek Franciaországban Az OAS franciaországi terrorbandái szombaton és vasárnap plasztikbombával többhe- lyiitt megrongálták a vasúti síneket. A vasúti szabotázsakciók a Sálán által kidolgozott terv fontos részét képezik. Beziers közelében szombatra virradó éjjel a biztonsági jelző készülék az utolsó pillanatban állított meg egy 100 kilométeres sebességgel haladó gyorsvonatot, amelyen 540 utas volt. Vasárnap Nancy és Tóul közelében robbant plasztikbomba a vasúti pályatestén: A szabotázst a vasúti pályamunkások idejében észrevették és megelőzték a katasztrófát. Vasárnap este tűz keletkezett az Humanité nyomdájának pincehelyiségében. A tüzet gyorsan eloltották. Egyelőre nem sikerült megállapítani, véletlen vagy merénylet okozta-e a tüzet. Az OAS banditái nemrégiben az egyik gépteremben helyeztek el plasztikbombát, amelyet az utolsó pillanatban sikerült ártalmatlanná tenni. igaza van. Természetesen nem véletlen dolog, hogy a különböző párt- és tanácsi, szövetkezeti és gazdasági, társulati és társadalmi szervezeteknél lehetőleg olyan ember ségítsé- gét igénylik, aki ért a dolgokhoz, akinek munkája valamilyen módon összefügg az adott megbízatások formájával, tartalmával. Az is természetes dolog, hogy minden esetben figyelembe kell venni a rátermettséget, a szakképzettséget. Batta Dezső, a tiszakarádi Uj Élet Termelőszövetkezet elnöke sokoldalú, fáradhatatlannak látszó, sokat bíró ember. — Mindenben számithatunk rá — mondják a járáson, s bizonyos megyei szerveknél. — Amit vállal, azt becsülettel teljesíti. Mégis azt kell mondani, — s hogy igaz, azt éppen ő maga bizonyítja —, hogy a több megbízatás egy ember számára azt jelenti: sehol nem tud teljes értékű munkát végezni S különösen elgondolkoztató dolog ez egy ma még gondokkal, problémákkal küzdő termelő- szövetkezet elnökének esetében. És sajnos, nem ő az egyedüli ilyen tsz-elnök... Imre József elvtárs, az ede- lényi járási pártbizottság első titkára jegyezte meg nemrégiben: — Éppen a napokban beszélgettünk Galkó Lajos bácsival, az edelényi Alkotmány Termelőszövetkezet elnökével. Idős ember, kiválóan irányítja a termelőszövetkezetet, azonban annyi más megbízatása van, hogy már nem bírja szusszal, ö maga is kérte, mi is helyesnek látjuk, ha megszabadul egy-két fölösleges megbízatásától. Hiszen nem igaz, hogy egy-egy megbízatásra rajta kívül nem találhatunk megfelelő embert. Mert ő akkor használ, akkor segít legtöbbet, ha idejének jelentős részét a termelőszövetkezet erősítésére, a többtermelésre fordítja. ^ Két tsz-elnök nevét említettük, azonban megyénk számos helységében tapasztalható, hogy a már erősebb, példamutatóan gazdálkodó közösségek elnökeit számos mellékmunkával halmozzák el. Több tszvezető tagja a járási pártbizottságnak, tagja a járási tanácsnak, a különböző állandó bizottságoknak, a helyi tanács végrehajtó bizottságának, a MÉK-nek, a SZÖVOSZ-nak, a MÉSZÖV vezetőségének. Hasznos munkát végeznek ott? Igen, ezt nem lehet tagadni, hiszen valahány helyen hozzáértő vezetőkre, igazgatósági tagokra van szükség. Az azonban kevésbé kerül szóba; — Aztán mondd csak elvtársi bírod te ezt a rengeteg munkát? Nem akadályoz ez téged a termelőszövetkezet vezetésében? — Mert ha megkérdeznék, bizonyára hasonló válaszokat kapnának:» — Bizony, kevesebb jobb lenne. Fárasztó ez. Alig akad idő a magánéletre, a tanulásra, a különböző termelőszövetkezeti problémák alapos boncolgatására. De hát... ha hívják az embert. — S éppen ezen a híváson lenne helyes dolog változtatni. A falu, a termelőszövetkezetek gondjait, munkáját ismerő ember tudja; milyen feladatokkal, milyen ezernyi apróbb-na- gyobb' problémával veszi körül az élet, a változás, a fejlődés akarása a termelőszövetkezetek vezetőit. Nincs olyan nap, hogy tizen, húszán ne keresnék a tagok közül egyéni kérelmekkel. Nincs olyan nap, hogy ne keresnék a szakemberek, a brigádvezetők, mert valami közbejött. S ha nincs tanács, nincs megoldás, ez újabb károkat okozhat az egész közösség, az egész népgazdaság száméra... Az helyes, ha a járási tanács az állandó bizottságok munkájában, vagy éppen a tanácsi munkában számítanak a termelőszövetkezetek rátermett, képzett vezetőire. Egy dologra azonban ügyelni kell: ne mindig, s ne minden megbízatással egy és ugyanazon embereket keressék meg. A termelőszövetkezeti vezetők legfontosabb feladata a terméshozamok növelése, a több árutermelés, az önköltség csökkentése, a falu, a termelőszövetkezet gyümölcsöző egységének formálása, kovácsolása. Ehhez azonban idő, erő kell, s hogy később is legyen muníció; tanulni kell. Azonban mindezt akadályozzák a fölös megbízatások. Mennyivel többet segíthetne, mennyivel hasznosabb munkát végezhetne egy-egy hozzáértő termelőszövetkezeti elnök, ha számos, más emberrel helyettesíthető megbízatását „leadva”, vállalná, mondjuk, egy szomszédos, gyengébb termelő- szövetkezet patron álását?! Barcsa Sándor Lenin a kozmoszró Nemrég találkoztam Alek- szandr Magaram idős, nyugdíjas festőművésszel, aki Moszkvában lakik. Az ősz mester az első világháború idején, mint politikai emigráns Svájcban gyakran látta Lenint, akinek arcképét is megfestette. „1916 augusztusának végén Montreuxbén — olvassuk Magaram visszaemlékezéseiben — felültünk a' hajóra, amely a Genfi tavon szállította az utasokat. Az égbolt kimondhatatlanul ünnepélyes volt, bársonyos sötétjén fényesen . ragyogtak a csillagok. Sokáig szótlanul néztük a látványt ...” Lehetséges, hogy van élet a naprendszer más bolygóin is Aztán beszélgetni kezdtek a csillagokról, a vallási legendákról, a mindenség végtelenségéről. A festő néhány olyan megjegyzést tett, amely — mint most mosolyogva emlékezik rá — nem volt éppen szerencsés. Lenin kedvesen és türelmesen igazította helyre. — Dehát az élet? — kérdeztem. — A megfelelő körülmények között élet is mindig volt — felelte Lenin. — Nagyon is lehetséges, hogy a naprendszer bolygóin, s a világmindenség más helyén van élet. Meglehet, hogy ezek az értelmes lények az illető bolygo gravitációs, légköri és egyéb viszonyai következtében másként, a nli érzékszerveinktől jelentősen eltérő szervekkel érzékelik a külvilágot. — Gondolja csak meg — folytatta Lenin —, hogy még nemrég is azt hitték, hogy az óceán mélyén, ahol óriási erejű a víztömeg nyomása, nem lehetséges az élet. Most viszont már megállapított tény, hogy az óceán mélyén is élnek különböző lények, amelyek hoz- záidomultak az ottani viszonyokhoz. Tehát az élet, mint láthatja, olyan körülmények között is létezik, amelyekről korábban azt hitték, hogy kizárják ennek lehetőségét. Persze, még itt is sok minden van, amit egyelőre nem tudunk, de a jóistennek ehhez semmi köze... — fejezte be gondolatmenetét Lenin. Aligha kell hangsúlyozni, hogy Lenin fentebb idézett-kijelentései milyen rendkívül érdekesek. S még hány felbecsülhetetlen értékű gondolatot kell kibányászniok a történészeknek, amelyet Lenin az űr- korszak tudományos és filozófiai kérdéseiben kifejtett. A feladat nehéz. Azokban az. időkben, amikor Lenin élt és dolgozott, az űrkorszak hajnalpírja még csak halványan derengett, a hivatalos tudomány mit sem akart tudni róla. Nem mindennapi elme kellett ahhoz, hogy valaki felismerje és megfelelően értékelje e hajnalhasadás első sugarait. Lenin ilyen, nem mindennapi elme volt. Mi most igyekszünk felkutatni a nyomokat, amelyek a világűrkutatás kérdései iránti érdeklődéséről tanúskodnak. S találunk is ilyen nyomokat. De hadd említsek most egy másik, érdekes epizódot. „És ön elsőnek fel is repül ?“ 1920 végén Moszkvában ülést tartott a feltalálók kormányzósági konferenciája. Egy Can- der nevű fiatal mérnök beszámolt a bolygóközi, sugárhajtásos repülő-léghajó tervéről. Cander még diákkorában megismerkedett Ciolkovszkij munkáival, s a nagy tudós eszméinek bajnoka lett. (Cander 1930-ban halt meg, barátaihoz és munkatársaihoz írott utolsó levelében ez állt:: „Előre elvtársak, csak előre, emeljétek mind magasabbra a rakétákat — a csillagokig!”) Azon a bizonyos ülésen ott volt Lenin is, aki — mert a teremben sötét volt — tenyerét ellenző gyanánt a szeméhez emelve figyelte, hogyan szaladnak fel s alá a táblán az előadó össze- krétázott, vékony ujjai — Lenin Candert hallgatta. Ami azután történt, arra Cander így emlékezett vissza: „Eleinte nagyon izgatott voltam és idegeskedtem, de látván, hogy Vlagyimir Iljics milyen figyelmesen hallgatja beszámolómat, megnyugodtam, s lelkesen beszéltem tovább az én konstrukciómról, arról, hogy milyen lehetőségei vannak az ember utazásának más bolygókra, s ismertettem számításaimat. Az előadás végeztével Leninhez hívtak. Ügy éreztem, rendkívül nagy zavarban vagyok, de Vlagyimir Iljics olyan érdeklődéssel kérdezgetett munkámról és terveimről, hogy végül talán túlságosan is kihasználtam idejét: részletesen beszéltem neki munkámról, és arról az álmomról, hogy bolygóközi rakétajárművet szerkesszek... Vlagyimir Iljics megkérdezte: És ön elsőként fel is repül? Azt feleltem, hogy másként. el sem tudom képzelni, mert nekem kell példát mutatnom, utánam majd felrepülnek mások is. A beszélgetés végén Vlagyimir Iljics keményen kezet szorított velem, sok sikert kívánt és támogatást ígért.. Arról, hogy a fenti epizód milyen fontos, nem kell sokat beszélni. Az itt leírt eset egyelőre az egyetlen, történészek által ismert tény, amely arra utal, hogy Lenin közvetlen érintkezésbe került a szovjet asztronauták alkotóműhelyével. A lenini gondolat‘ bevilágította az űrkorszak kezdeteit. Van itt valami, ami újra meg újra szinte elképeszti az embert. Gondoljunk csak az idézett epizódra. 1920 telében járunk, a moszkvai utcákon hóbuckák, köd, hideg, a szárított hal, amit az emberek észnek, csontkemény, az ipar romokban hever. S egy fiatal szovjet mérnök — lábán halinacsizma, nyakában sál — lesoványodott ujjaival egy űrhajó tervrajzát vázolja fel a fekete falitáblára. És Lenin hallgatja ezt a fiatal mérnököt, helyeslőén bólogat, a tervezőnek megígéri a szovjet hatalom támogatását. Micsoda anyag ez a történészek és az írók számára! A lenini gondolatnak milyen új és lényegében még feltárásra váró rétegei! „Át kell értékelnünk valamennyi elképzelésünket!” Az élet nem földi formáinak, s az emberiség más világokkal való kapcsolatának kérdését Lenin filozófiai és világnézeti szempontból nagyfontosságú kérdésnek tekintette. Ezzel kapcsolatos a harmadik'értékes tanúvallomás, amely csak a közelmúltban lett az olvasóközönség közkincsévé. Jelizabeta Drabkina idős bolsevik asszony tavaly decemberben „Nincs lehetetlen!” címmel cikket közölt, amelyben beszámol egy beszélgetéssel kapcsolatos történeti kutatásairól. A beszélgetés a szovjetek VIII. kongresszusának napjaiban, a Nagy Színház színpada mögött, egy szobában zajlott le, s egyik résztvevője Lenin volt. Az idő tehát 1920. december vége. Lenin beszélt, hallgatói a kongresszus résztvevői voltak: Mescserjakov, Dvolajckij, Sztyepanov Szkvor- cov és más elvtársak. Ott volt az akkor még nagyon fiatal Liza Drabkina is. A beszélgetés az atomenergia körüli kérdésekről folyt: nemrég érkezett a hire, hogy - Rutherf ord- nak sikerült az atommaghasítás. Szó került az űrrepülésről is. Drabkina világosan emlékszik rá, hogy Lenin beszélt erről. S mi megerősíthetjük Drabkina visszaemlékezéseit azzal, hogy Lenin éppen ezekben a hetekben hallgatta meg Cander már említett előadását. Ugyancsak ebben az időben találkozott Lenin Herbert Wells-szel, aki feljegyezte Lenin szavait: „Lenin azt mondta; az Időgép című regényt olvasva, megértette, hogy az összes emberi elképzelések egyes egyedül a mi bolygónk arányaira vonat- j koztatva alakultak ki. Ezek az elképzelések arra a feltételezésre alapultak, hogy a technika soha nem lépi túl a földi határokat. Ha tehát — foly- ' tatta Lenin — sikerül bolygóközi kapcsolatokat teremtenünk, akkor át kell értékelnünk valamennyi filozófiai, társadalmi és erkölcsi elképzelésünket. S ebben az esetben a technika immár határtalanná vált ereje véget vet az erőszaknak, mint a haladás egyik tényezőjének...” Évtizedek teltek el azóta, hogy ezek a szavak elhangzottak, s a technika ereje a győztes szocializmus kezében túllépett a földi határokon. Egyidejűleg ugyanaz az erő a másik oldalon a Szovjetunió ra- kétaegy.ségeiben összpontosítva az egész emberiség biztonságának záloga lett, kiküszöbölve a háborúk végzetszerű elkerülhetetlenségét és megteremtette az alapot ahhoz, hogy „vége legyen az erőszaknak,- mint a haladás egyik tényezőjének”. Lenin messzire előre látott, s tudós géniuszának nagysága rendkívül jól mutatkozott meg ebben az epizódban. A kozmosz korszaka — a leninizmus korszaka. A feladat — amit az jelent, hogy az űrkorszak fényében élesebb , megvilágításba kell helyeznünk a filozófiai, a társadalmi és az erkölcsi elképzeléseket — még megoldásra vár. S ezt «. feladatot a szovjet nép fogja megoldani — Lenin tanítványai, a szovjetország filozófusai és tudósai. Vlarjyimir Lvov gj j§' Ford.: Serény Péter
