Észak-Magyarország, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-12 / 109. szám

ESEAKMAGYARORSEAG Szombat, 1962. május tt. Munkáskulturánk új hajtásának seregszemléje Néhány gondolat — köszöntésként N agymúltú munkáskultu­ránk, munkásszínjátszá­sunk a közelmúltban új ágat haj tott. Megszülettek és napj a- inkban mind nagyobb szám­ban születnek a munkás iro­dalmi színpadok, a kultúra, az irodalom terjesztésének, a szép és nemes megszerettetésének nagyszerű művészi formái. Va­lójában nem egészen új ez a hajtás, hiszen a Horthy<íellen- forradalom éveiben a munkás- színjátszók gyakran választot­ták ezt a megnyilvánulási for­mát, gyakran hangzottak el a munkásszínpadokról a magyar- és világirodalom legszebb ver­sei, kisebb prózai alkotásai, hogy gyújtsanak, élesszék az ellenforradalmi terror alatt is parázsló forradalmi tüzet. Hi­vatásos színművészek, akik­nek legtöbbször nem juthatott pódium Horthyék kultúrvilá- gában, munkásszínjátszókkal együtt álltak ki a közönség elé és csengtek a verssorok, terjedt a munkásszínjátszás jó hagyo­mányainak továbbfejlesztése­ként, a munkás irodalmi szín­pad, az új hajtás. Ma már szükségtelen részle­tesen magyarázgatnunk az iro­dalmi színpad fontosságát. Szükségtelen újra elmondani, hogy ez a forma kiválóan al­kalmas az önművelésre, mert szereplői előbb maguk válnak a versek, a szépirodalom rajon­góivá, és úgy lépnek a közön­ség elé, hogy a maguk rajongá­sával másokat is erre ragadja­nak; mert a szépet csak úgy terjeszthetik és kedveltethetik meg másokkal, ha előbb maguk is megszerették azt. Nem kell újra arról beszélnünk, hogy ez a műfaj kiválóan alkalmas a vendégszereplésre, a legki­sebb helyeken, akár a mun­kásszállások termeiben is elő­adás tartására, mert nincs hozzá költséges díszlet, kosz­tüm, nem igényel nagy szerep­lőgárdát. És nem kell külön bizonygatnunk, hogy feladata nemesen megtisztelő; a tudást, a szép szereiét hinteni: V Ez így nem megy tovább! Vi tagságot kell választani!... (Szegő Gizi rajza) Az irodalmi színpadok fej­lesztése ma már országos moz­galom hazánkhan és igen szép eredményekkel büszkélkedhet Borsod megyében is. A Borso­di Bányász Irodalmi Színpad tavaly már országosan figye­lemre méltó sikert ért el a győri országos fesztiválon, nemrég zajlott le a bányász irodalmi színpadok találkozó­ja a megyében és éppen az el­múlt hét végén lehettünk ta­núi a megye tíz legjobb iro­dalmi színpada nemes versen­gésének: Most újabb jelentős mér­földkőhöz érkezett a mozga­lom. Ma kezdődik Miskolcon az irodalmi színpadok tájbemuta­tója, amelyen hat megye tíz legjobb együttese ad számot felkészültségéről. Köszöntjük Komárom, Nógrád, Hajdú. He­ves és Szabolcs megye küldöt­teit és köszöntjük a mieinket, a bemutatón részt vevő mis­kolci és borsodi csoportokat. Hisszük, hogy ez a találkozó bizonyságát adja: érdemes volt a mozgalmat felkarolni. Hisz- szük, bebizonyítja, hogy mun­kásszínjátszóink, az irodalmi színpadok tagjai jó úton jár­nak az útkeresésben, a leg- szebbetadni akarásban. Tudjuk, megtalálják a módot, amellyel a különösen még falvakban ta­pasztalható közönyt leküzdhe- tik és a sokszor talmi csillo- gású produkcióktól elhódítják az egyre szűkülő közönség-cso­portokat a nemesebb irodalom számára. Ez a találkozó, ez a bemu­*" tató-sorozat munkáskul­turánk új hajtásának sereg­szemléje, eddigi eredményei­nek számbavétele és a további feladatok iránymutatója lesz. Benedek Miklós Sátoraljaújhely zenei életéből Egy koncert és néhány feljegyzés A napokban Sátoraljaújhe­lyen szerepelt a Miskolci Liszt Ferenc Filharmonikus Zene­kar. Az együttes gazdag prog­ramjából rajta kívül álló okok miatt nagyon kevés valósul­hatott meg. Ez a május 9-i, sá­toraljaújhelyi koncert a kevés eredmény értékes előadása. A színházteremben mintegy négyszáz érdeklődő foglalt he­lyet, nagyrészt fiatalok, a he­lyt Állami Zeneiskola és a kö­zépiskolák tanulói. Sátoralja­újhely lélekszámút tekintve a koncert látogatottságával nem lehetünk elégedetlenek. Erre később visszatérünk. A miskolci filharmonikusok igényes műsorral keresték fel a sátoraljaújhelyieket, mert tudták, hogy igénylik a ko­moly zenét. A koncert fogad­tatása is ezt bizonyította. Elsőként Szabó Ferenc Lu­das Matyi szvitjét hallottuk a zenekar előadásában. A hét té­teles művet igen nagy tetszés­tel fogadta a közönség és hosz- szú ideig zúgott az ütemes taps. A koncert második szá­ma Beethoven Hegedűversenye volt. A nagyméretű, monu­mentális, rendkívül nehéz ver­senymű hegedűszólóját Kubi- nyi Attila hegedűművész, az Országos Filharmónia ösztön­díjasa játszotta. Mind a zene­kar, mind a szólista megérde­melten aratott igen nagy si­kert. Harmadik számként Beethoven IV. szimfóniáját hallottuk. Ezt a művet is, mint általában a koncert egészét, igen hálásan fogadta a lelkes közönség, bár ez utóbbi mű­nél — a koncertet egyébként kitűnően vezénylő — Sulyok Tamás karmester szokatlanul gyors tempót diktált. Az újhelyi közönség, mint említettük, igen hálásan fo­gadta a koncertet, és figye­lemre méltó volt az is, aho­gyan a hangversenyre figyel­tek. Érdeklődés ült az arcokon és a zene iránti szeretetet és tiszteletet tükrözte olyan apró megnyilvánulás is, hogy az utolsó szám elhangzása után nem siettek ki a nézőtérről, hosszú ideig tapsolták a zene­kart és a karmestert, majd az előcsarnokban megvárták a színpadról lejövő zenészeket. A komoly zene tiszteletét tükrözte a hangverseny közön­ségének magatartása. Hogyan áll a komoly zene Sátoralja­újhelyen, miként folyik a közönség zenei nevelése Erről beszélgettünk a műve­lődési otthon igazgatójával, Fülöp Lászlóval, Ujj Viktor Gézával, a helyi Állami Zene­iskola igazgatójával és mások­kal. Sátoraljaújhely zenei életé­nek gerincét — egybehangzó megállapítás szerint — a helyi zeneiskola képezi. Kettőszáz­negyvenhét növendéket oktat tizenöt főhivatású zenepedagó­gus. És ennek a 247, zenét ta­nuló fiatalnak nagy a kisugár­zó ereje, az ő tanulmányaik­nak nagy a nevelő hatása. Az Országos Filharmóniának volt ebben az évadban egy bérleti sorozata Sátoraljaújhe­lyen. Éppen ez a koncert volt a sorozat zárórendezvénye. Ér­dekes megemlíteni, hogy 282 bérlet fogvott el az évad ele­jén. Abból 250-et a zeneiskola növendékei és azok hozzátar­tozói ••ettek meg, harmincat a Szép sikert aratott Baráth Lajos kisregénye A Kortárs című irodalmi és kritikai folyóirat ez évi negye­dik számában jelent meg a Miskolcon működő fiatal író, Baráth Lajos: Házak tábla nélkül című kisregénye, amely Diósgyőr és diósgyőri mun­kások életét mutatja be. A kisregény megnyerte az olva­sók tetszését és élénk vissz­hangot keltett szakmai körök­ben is. A Kortárs most meg­jelent ötödik számában kitűnő Kossuth-díjas írónk, Illés Béla írt róla reflexiókat. Többek között a következőket: „Egész sor húsból és vérből való, a valóság talaján álló embert ismerünk meg és néhány va­lóban szép, talán felejthetetlen esemény játszódik le az olvasó szeme előtt... Baráth Lajos egy meghökkentően újszerű, izgalmasan érdekes kisregény­nyel jelentkezett irodalmunk­ban.” őszinte örömmel és egyet­értéssel idézzük Illés Béla megállapítását: „...új, értékes íróval gazdagodott kultúránk. Baráth Lajostól sokat lehet várni és reméjpi.” A Házak tábla nélkül című kisregény méltatására vissza­térünk. Ötvösművészeti kiállítás nyílik május 12-én, szombaton este 6 órakor Szentistvánban, a községi művelődési ház és a budapesti Műcsarnok rendezé­sében a Műcsarnok ötvösmű­vészeti anyagából. A kiállítás június 3-ig lesz nyitva. Hegyaljai Kulturális Hetek kezdődtek május 5-én Szeren­csen. A június 17-ig tartó ren­dezvénysorozat gazdag prog­ramjában képzőművészeti- és fotókiállítás, számos hangver­seny, a Ságvári Endre Kultu­rális Szemle több bemutatója, irodalmi színpad műsor, szín­játszó csoportok előadása, író­olvasó találkozó, szerzői est, ismeretterjesztő előadás szere­pel. A Hegyaljai Kulturális Heteket a nagy író halálának 20. évfordulója alkalmából Prü- gyön rendezendő Móricz Zsig- mond emlékünnepély zárja. — Az MSZBT és az IBUSZ újabb utakat szervez a Szovjetunióba. A Varsó—Le­ningrad—Moszkva út június­tól szeptemberig tart, a Kiev— Poltava — Harkov — Moszkva út júniustól októberig, a Kiev —Moszkva út szeptembertől decemberig. Moszkvába hat­napos utat szerveznek a júni­ustól szeptemberig terjedő idő­ben. Jelentkezni az MSZBT megyei elnökségénél lehet, Ti- zeshonvéd u, 21, szám alatt, letsz-ek (azok sajnos, csak megvették!) és összesen kettőt vett kívülálló. Közülük az egyik sárospataki. Ez nem vet túl jó fényt a nagyközönség zenei érdeklődésére. Pedig nagyarányú zenei ne­velő munka folyik. Rendszere­sen tartanak tanári koncerte­ket az iskola művésztanárai, ezekre több esetben ismert vendégművészeket is meghív­nak Miskolcról és a fővárosból is. Május 6-án* volt a leg­utóbbi ilyen hangversenyük, amelyen Horváth Emil főváro­si művész közreműködésével mutatták be Ujj Viktor Géza, a már országosan ismert kom­ponista és karmester, zeneis­kolai igazgató kürtversenyét. Rendszeresen megtartják ^ a növendékhangversenyeiket ?s. A Filharmónia és a zeneiskola által rendezett hangversenye­ket tekintve, átlagban havi két hangversenyt hallgathat­nak a sátoraljaújhelyiek, rész­ben a színház épületben, rész­ben a tanácsháza dísztermé­ben. Megvan a hallgatóság is. Számszerűleg nem lehet pa­nasz. A hiba csak az, hogy a koncertlátogatók általában mindig azonosak és igen ne­hezen halad az újabb és újabb közönség-tömegek meghódí­tása. Vannak objektív nehézségek is. Például az, hogy nehéz Hajvágás, borotválás munkaegységre EGYETLEN borbélyműhelye van Tiszakarádnak, nem cso­da hát, hogy az esti órákban, amikor hazaérkeztek a határ­ból, meg vasárnap délelőttön­ként sűrűn adják egymásnak kilincsét a szépítkezni akaró férfiak. Bent egy 60 felé járó, ezüst hajú, fehérköpenyes mester, Katona Gyula fogadja és veszi kezelés alá az érkező­ket. Ha aztán a vendég beült a borbélyszékbe, a mester für­gén csattogtatja az ollót, ha­bosra szappanozza a tüskés ar­nagyzenekari versenyt rendez-' ni, különösen télidőben, mert . nemcsak a színházterem fűt-J hetetlen, hanem a színpad isi dermesztőén hideg, deszkapa- S dozata alatt mély, vizes pince; van, amelyet olykor raktárnak] használnak, rossz a színpad? megvilágítása, kiábrándító a' színpadkép. (Például a zene-< kar mellett a május 9-i hang-e versenyen is létrákat, ládákat: és deszkahulladékokat láttunk*: 4i a színpadon.) Ez nehezíti az $ esztétikai nevelést. De nagyi hiba a tárgyi nehézségeken jtúlj az is, hogy a város vezetői ke-| vés érdeklődést mutatnak a? komoly zene iránt, nem szol-í gálnak jó példával, pedig az aS város zenei életére feltétlenülc serkentő lenne. c A hétszáz éves város soká kulturális hagyománnyal ren-S delkezik. Zenei élete nem szű-? külhet le egy négyszáz szemé-] lyes körre. Van erő a város-.- ban, amely a zenei életet moz-t gatni tudja és bizonyára meg| lehet találni a lehetőséget,< hogy ez az erő mind szélesebb? körben hatni is tudjon. 5 (bonedek) ? a szép megismerése és meg- szeretése, éledt, izmosodott a munkásöntudat. Felszabadult hazánkban másfajta szerep jut a munkás­színjátszásnak. Ma már nem a politikai agitáció burkolt esz­köze, amely a szép terjesztésén túl az uralkodó osztály elleni kibékíthetetlen harcot hivatott táplálni, hanem a felszabadult és a kultúrára szomjas nép segítője, nevelője. Segítője ab­ban, hogy a művészeteket, az irodalmat jobban megismer­ve, fejleszthesse önmaga mű­veltségét, ismerjen meg mind­többet a kultúra kimeríthetet­len kincsestárából, csiszolód­jék ízlése, helyes irányba for­málódjék, erősödjék világnéze­te. A valóraváltás nem állt mindig arányban a kultúrfor- radalmunk szabta követelmé­nyekkel. Munkásszínjátszá- sunkban évekkel ezelőtt jelent­kezett egy egészségtelen tünet: a mindenáron nagyot akarás, az önkritikátlanság, az önmu­togatás elhatalmasodása. Cso­portjaink zömmel háromfelvo- násos, egész estét betöltő mű­vekkel kísérleteztek, valóságos kis színházakat akartak ját­szani, még akkor is, ha erre sem a tárgyi, sem a személyi feltételeik nem voltak biztosít­va. Műsorválasztásuk is sok kívánnivalót hagyott maga után. A párt négy évvel ezelőtt ” közzétett művelődéspoli­tikai irányelvei — többek kö­zött —, ebben a munkában is helyes irányt mutattak. Ma már az előbb említett jelensé­gekről nem beszélhetünk álta­lánosságban, persze, szórvá­nyosan még jellemző egy-két kisebb jelentőségű csoportra. Ellenben megszületett az or­szágos méretűvé vált mozgalom cokat. Aztán ha végzett, a ha­jat megszórja kölnivel, szesz­szel, az arcot bedörzsöli krém­mel. A felfrissült vendég pe­dig fogja a kis asztalkára elő­készített ceruzát, és fizetés he­lyett mindössze egy aláírást kanyarit a mester munkanap­lójába. A hónap végén aztán Kato­na Gyula kimutatást készít, és beviszi az Uj Élet Termelőszö­vetkezet könyve] őségére. Itt a havi egyszeri hajvágásért évi egy munkaegységet, aki pedig hetenként még egy-egy borot- válást is kér, attól évi négy munkaegységet írnak a bor­bélymester javára. A kis mű­helyt is a tsz építőbrigádja emelte az idős mesternek, aki teljes jogú tagja a termelőszö­vetkezetnek, akár az iparosok: az asztalosok, a szíjjártók, a kovácsok, a lakatosok, a kőmű­vesek, az ácsok. Előleg is épp­úgy jár neki a borotválással. hajvágással szerzett egységek után, akár másnak, | Szívesen mennek a tagok a tsz-borbély műhelyébe, mert Katona Gtyula tiszta, higiéni­kus munkát végez. Azután de­rűs, jókedélyű ember, akiből folyik a szó, egymást váltják a tréfás történetek, hogy kelle­messé tegye vendégei száméra a várakozás perceit Amint mondani szokta, meg van elé­gedve a termelőszövetkezeti tagsággal, hiszen átlagosan az egy munkaegységet mindennap megkeresi. Már pedig Tiszaka- rádon mindig becsülete volt az egységnek. Volt esztendő, amikor 50—60 forintot ért Igaz, az elmúlt évben gyen­gébben végeztek a szokottnál, aminek a kedvezőtlen időjárá­son kívül a másik oka az volt, hogy tavaly igen sokat fordí­tottak saját erőforrásaikból az építkezésekre. — MAJD MEGHOZZA ez a gyümölcsét — szokta mondo­gatni a ‘mester, aki bízik ben­ne: eljön az az idő is — még­pedig hamarosan —, amikor női fodrászatot is létesít a tsz, A nyertes K etten ülünk a presszóban, várjuk a feketét. Aztán jószagú gőze fölött megvitatunk egy-két dolgot. Délután van már, • az ember kicsit elereszti magát, meg­pihen, elbámészkodik. Bámészlcodásunk során egy idő­sebb, alacsonytermetü embert is észreveszünk. Ráncai vidáman kanyarognak arcán, pohárba ereszti a habzó sört és meggondoltan kortyolgatja. Nem feltűnő jelenség, éppen csak végigfut rajta tekintetünk és talán el is íelej- ; tenénk, ha ... Egy mondat közepén állít meg az idegen hang. ! — Bocsánat, nem akarok zavarni... Felnézek. A sörözgelő ember áll ott és buzgón mo- 1 solyog. — Nem a Varga pék lánya tetszik lenni? Borzasztóan sajnálom, hogy ki kell ábrándítanom, 1 mert olyan feszülten néz rám. De hát nem vagyok az. — Ó, igazán nem? Jaj, de sajnálom. De akkor is. | legalább ’ tessenek megengedni, hogy megvendégeljem a ; hölgyeket! Egy pohárka csokoládélikőrt legalább. Ugye, ' küldhetem? I Nézd már, a vén betyár! Határozottan méreg fog el. I Idejön, összetéveszt valakivel, bocsánatot kér és mosolyog ; és közben ... Szép kis alak. Közben meg olyan becsületes i képet vág... ! — Köszönjük — intünk hűvösen —, nem kérünk. — No, de igazán!... Nagyon kérem, fogadják et! i Kérem... ! Még erőszakoskodik is. Milyen kellemetlen! Becsület­| szavamra kedvem volna valami csúnyát mondani neki. 1 Csak ne mosolyogna olyan állhatatosan és olyan becsüle- ! tesen ... | — Mert, tetszenek tudni — vesz egy nagy lélegzetet 1 emberünk és arca egészen kipirosodik —, szóval négy talé- ! latom volt a lottón, és hát annak örömére, ugye... és a ; feleségem adott ötszáz forintot, hogy azt ma este elmulat- ] hatom ... — No hát, őszintén gratulálunk — mi is egészen ki- I pirosodunk erre a furcsa fordulatra —, dehát sietünk és I tudja... szóval köszönjük, de nem kérjük azt a csoko- 1 Iádét... Az ember megköszöni a jókívánságot, sűrűn kéri a \ bocsánatokat és bánatos arccal elhátrál. Visszaül asztalá- ; hoz, kiönti a sörösüveg tartalmát, és üldögél tovább, I egyedül. I — El kellett volna fogadnunk azt a nyavalyás likőrt ; — suttogom kétségbeesve. — Szegény ember, mit csinál- 1 jón egyedül az örömével? I Hangulatunk teljesen elkomorult. Jaj, de buta dolgok \ is vannak az életben! Két-három perc múlva merek csak a nyertes asztala I felé pislogni. Uramfia, üres! Elment szegény? | Dehogy. Felfedezzük a sarokban, buzgó beszélgetésbe 1 merülve valakivel. Ki az? Nem. nem a Varga pék lánya. i Egy nyurga ember, aki lottószelvények árusításával fog- ! lalkozik. Vígan isszák a sört, s a mi emberünk arca ragyog j az örömtől. Rió hát... Ezek szerint minden a legnagyobb rend- ben. Ez a legtökéletesebb megoldás, ami ebben az J ügyben lehetséges volt. Kifizettük kávénkat és megkönnyebbült szívvel eí- ! vonultunk. (Másna?) megkérdeztem az OTP-től; harmincezret nyert, ; valóban!) (H. E.) Ahogyan egyes vezetők szeretnék...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents