Észak-Magyarország, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-12 / 109. szám

ESZÄKMAGYARORSZAQ Szombat, 1962. május 12. 3 Hruscsov beszéde a szovjet vasutasok országos értekezletén Moszkva (TASZSZ) Hruscsov szovjet kormányfő csütörtökön beszédet mondott a vasúti dolgozók országos ér­tekezletén. Hruscsov kijelen­tette, hogy „a vasutaknál most jól mennek a dolgok”. — Ez a tanácskozás — mondotta —, kétségtelenül nagy szerepet játszik majd a kommunista társadalom szélesen kibontako­zó építésének időszakában a közlekedés további gyors fej­lődésében. Pártunk programja húsz évet ölel fel. Ez alatt alap­jaiban felépítjük a kom­munista társadalmat. Pár­tunk és népünk minden erőfeszítése most e fel­adat gyakorlati megvaló­sítására irányul. ■ •— A gazdasági élet, a tudo­mány, a technika rohamos fej­lődése sohasem látott ütemben fokozza a közlekedés fejlődé­sét. A közlekedés minden vál­faja szorosan együtt fog mű­ködni és a szó szoros értelmé­ben egységes közlekedési háló­zattá fog válni. — A párt, amikor ilyen táv­latokat jelöl ki, mindenek előtt abból indul ki, hogy rendkívül fejlett közleke­dés nélkül nem lehet meg­teremteni a kommunizmus anyagi és technikai bázi­sát. .Hruscsov felhívta .a figyel­met arra, hogy a szovjet vas­utak teherforgalma nagyobb, mint az összes kapitalista or­szágok vasutaié együttvéve és majdnem kétszer akkora, mint az Egyesült Államok vasútvo-. . nalainak teherforgalma. Fel­hívta a figyelmet a szovjet vasutak technikai rekonstruk- , dója és villamosítása terén az Utóbbi években végzett hatat- . más arányú munkára, rámuta­tott arra, hogy a Szovjetunió a világon az első helyen áll a villamosí­tott vasútvonalak hossza és a vasutak villamosításá­nak üteme szempontjából. Hruscsov emlékeztetett arra, hogy az SZKP XX. kongresszu­sa előtt a közlekedés ügyeit Kaganovics és Molotov intéz­te. „ők makacsul ragaszkod­tak a régihez, a gőzmozdony­hoz, mindenféle akadályt gör­dítettek a technikai haladás útjába.” A párt azonban me­részen szembefordult a konzer­vatívokkal, szélesre tárta a kaput a műszaki haladás előtt, és már mutatkoznak is a ked­vező eredmények. Hruscsov ezután kifejtette, milyen feladatok várnak a köz­lekedésre az ipar, a beruházá­sok és a mezőgazdaság szük­ségleteivel kapcsolatban. „Mindenképpen fejlesztenünk kell az ipart, különösen Szibériá­ban, a Távol-Keleten, Ka­zahsztánban és Közép- Ázsiában — mondotta — e területek me­sés kincsekkel rendelkeznek. Mar sok százezer ember ment oda és ez a szám növekszik. E területeken sohasem látott ará­nyú és ütemű építkezés bonta­kozott ki.” Hruscsov kijelentette: az egyik legfontosabb feladat, a kommunista társadalom győ­zelme szempontjából: a mun­katermelékenység fokozása. Rámutatott, hogy az Egyesült Államok vasúti teherforgalmi kapacitása nincs teljesen ki­használva, A konkurrencia és a kapitalizmusból származó egyéb körülmények folytán az Egyesült Államokban jelenleg erőltetett tempóban fejlődik az autószállítás, kegyetlen kon­kurrencia harc folyik az autó- és a vasúti szállítás között. Á.i Mint a szónok rámutatott, az­ért szól erről, mert a „ver­senynél egyenlő feltételekből kell kiindulni, s az Egyesült Államokban a vasúti teherfor­galom jelenleg veszít jelentősé­géből, az első helyre a teher­autó-forgalom kerül”. Hruscsov kijelentette, hogy a Szovjet­unióban szintén fejlődni fog a teherautókkal való szállítás, amely különösen hasznos rövid távon. A nagy távolságra való szállításokat a jövőben is gaz­daságosabb vasúton végezni. „A vasúti szállítások dolgo­zói minden szükséges eszköz­nek birtokában vannak, hogy a legközelebbi években túlha­ladják a munka termelékeny­ségének azt a színvonalát, amelyet az Egyesült Államok vasútjain elértek” — állapítot­ta meg Hruscsov. Ezután rá­mutatott, hogy amikor az Egyesült Államok vasutasai­nak munkájával való összeha­sonlításról van szó, a szovjet vasutasok jobban dolgoznak. „A munta termelékenysége azonban az Egyesült Államok­ban egyelőre még magasabb, mint nálunk. ” „Kommunistának nevezni magunkat és úgy vélni, hogy csupán csak azért, mert kom­munisták vagyunk, legyőzzük a kapitalistákat —, ez nagyon primitiv gondolkodás lenne. A legfontosabb, ami B szo­cializmust jellemzi: a tár­sadalom ésszerű felépítése, a magántulajdon és a ki­zsákmányolás megszünte­tése. a termelőeszközöknek a nép kezébe adása és ezen az alapon a gazdaság, a technika és a tudomány ésszerűbb felhasználása. Arra van szükség, hogy túlha­ladjuk a kapitalista világ munkatermelékenységének színvonalát. Ez és egyedül ez a ml győzelmünk, á kommu­nizmus győzelmének záloga” — jelentette ki Hruscsov. A szovjet kormányfő rámu­tatott arra, hogy a szovjet tu­dósok, mérnökök, technikusok, akik fel tudták küldeni a vi­lágűrbe az űrhajó-szputnyiko- kat, még az eddiginél is töké­letesebb felszereléssel tudják ellátni a vasúti közlekedést is. Megjegyezte, hogy az ameri­kaiak már többször rakétát próbáltak küldeni a Holdra. Világgá kürtölték, hogy raké­tát lőnek a Holdra, de az mel­lé ment. A Holdra eljuttatott szovjet felségjelvény „már régóta várja az amerikait, de • nem győzi várni és ott unat­kozik egymagában”: A szovjet hajógyártás fej­lesztésének kérdésével kapcso latbah Hruscsov- beszámolt le- níngrádi látogatásáról. El­mondta, hogy nagy dicséretet érdemelnek az ottani hajó­gyárakban készült hajók. — Nagyon jók a hadihajók is — tette hozzá. — Olyan hajókat láttam, amelyek teljes mértékben megfelelnek a haditengerészeti flotta, a had­tudomány és a haditechnika korszerű fejlődésének. Hruscsov ezután arról be­szélt, hogy az SZKP-nek és a szovjet népnek most új programja van. A legfontosabb e program sikeres teljesí­tése. Hruscsov hangsúlyozta, hogy nemcsak a végső eredményeket kell megmutatni, hanem na­gyobb figyelmet kell össz­pontosítani a program teljesí­tésének első szakaszára, gon­dosabban kell ügyelni arra, hogy mindent elhárítsanak az útból, ami zavarja a haladást. „A kommunizmus építésének kérdéseiben nem lehet át­ugrani a kezdeti időszakról a párt programjában megjelölt végső időszakra. Ezt az utat a földön, munkában és harcban kell végigjárni” — mondotta Hruscsov. A szovjet nép — mondotta Hruscsov — gazdasága fejlett­ségének tekintetében második helyen áll a világon, tudomá­nya és kultúrája pedig az első helyen. „Előre, elvtársak, arra gondoljunk, hogy ma milyen magaslatait kell meghódíta­nunk a kommunista építésnek, s ne csak arról beszéljünk, mi­lyen lesz a két évtized utolsó éve”. Ebben az esetben erőink szüntelenül növekedni fognak és a szovjet nép hamarabb jut e! a kommunizmus győzelmé­hez — fejeződik be Hruscsov beszéde. Tyiíov Kanadába utazott New York (TASZSZ) German Tyitov szovjet űr­hajós pétiteken elutazott áz Egyesült Államokból. New Yorkból Kanadába, Halifax vá­rosába repült. Sz ENSZ európai gazdasági liizottsága 17. közgyűlésének munkájában részt vett magyar küldöttség, amelyet Szarka Károly külügy­miniszterhelyettes vezetett, pénteken visszaérkezett Géni­ből Budapestre.------o-----­K edden temetik Péterfi Istvánt Dr. Péterfi István zenekriti­kus temetése május 15-én, ked­den délelőtt: fél 12 órakor lesz, a Kerepesi úti temetőben: Valahol Dél-Amerikában Aki még nem volt elnöki az tartsa fel a kezéHÍ (i ülöp György rajza) I „A bátyám és én..." Vannak helyek, ahol az ember nem veszi észre az idő * múlását, mert akikkel beszélget nemes gondolko­dású, igaz emberek, akik természetes szerénységgel, csend­ben végzik munkájukat, és ez a munka — mint általában a lelkiismeretes, hivalkodás nélküli tevékenység — nagy­szerű eredményeket hoz, olyan eredményeket, amely szem­lélőit, tanúit is büszkeséggel tölti el. Ügy, mint itt Hejö- keresztúron, az általános iskola két testvél pedagógusánál. Jó velük lenni, és búcsúzásnál — amikor még mindegyi­künkben ott zsong az évek csendes, szívós munkájának eredményét szemléltető, hallott és látott bizonyítékok soka­sága — az ember egyszerűen csak kezet nyújt egy' rövid „viszontlátásra” kíséretében, mert úgy érzi, hogy minden más frázisként hatna. A falu kulturális életéről, az iskola szerepéről beszél­getünk egyikükkel, Papp Vilmossal. Bátyja valahol a falu határában jár még a gyerekekkel. Mi is van ebben a községben? Színjátszók, táncosok — körülbelül 30 fiatal —, akikkel időnként egy-egy előadást rendeznek, vagy a kulturális szemlékre készülődnek. Út­törőik a legutóbbi, járási kulturális szemléről szavalásban és mesemondásban az első díjat hozták el. Első díjat hoztak a hangszerszolók versenyéről is. Zongorával és kisbőgővel. Ez a legutóbbi szemle eredménye. Az egyik teremben 11 zászló sorakozik egymás mellett. (Valószínűleg más terem­ben is találnánk néhányat.) Mindegyik zászlón más-más fel­irat: a tisztaságban legjobb eredményt elért iskolának, a sportban legjobban tevékenykedő iskolának stb. Tavaly a dolgozók esti iskolájában 15 ember végzett. Három házaspár is volt közöttük. „Mindenki nagyon szorgalmasan tanult. Még a moziban is alig lehetett látni őket.” Aztán az isme­retterjesztő előadásokról esik szó. Minden héten rendszere­sen tartottak. — Kinek a feladata a szakkörök foglalkoztatása, az ismeretterjesztő előadások szervezése, az úttörők felkészí­tése? Ki foglalkozik mindezzel? — A bátyám. A bátyám és én. — Es idő jut rá? — Jut. Erre kell időnek jutni. — És hely? — Helyünk sajnos nincs. Csak egy iskolánk. Egy iskola van, két tanteremmel, 176 gyerekkel. A *" többi pedagógussal együtt délelőtt is, délután is tanítanak. Ez az iskola a mozi, a művelődési otthon, továbbá minden ünnepség, minden rendezvény, minden ismeretter­jesztő előadás színhelye. A legnehezebb körülmények között dolgoznak, de a szobában tizenegy zászló sorakozik, a kul­turális szemléről első helyeket hoznak el, dolgozók iskoláját szerveznek, és berendeztek egy olyan tájmúzeumot, amelyre nemcsak ők, hanem Borsod megye is büszke lehet. Mit lehet itt találni? Csak néhány érdekességet sorolunk fel: 1774-es kiadású könyvet; Rövid beszédek a bötsös olvasó­hoz; A tudományok rövid summája 1806-ból, jegyzőkönyv a direktórium megalakításáról — akik aláírták, azok közül néhányan még élnek a faluban —; szkíta korabeli edények, mammut agyar töredék és még sok minden. Különösen szép gyűjteményük van a Tanácsköztársaság plakátjaiból. Gyűj­tik a falu viseletének, népszokásainak, hagyományainak emlékét — Ki rendezte be a múzeumot? — A bátyám és én. Megérkezik az idősebb testvér is. Papp Arzén, az iskola igazgatója, és most már ketten magyarázzák a múzeum kincseinek érdekességeit. Egyikük fölszalagozott vőfély­botot emel fel: „Három napig tartott a lakodalom. Vasárnap kezdődött a konyhatánccal, hogy a hajadonból ügyes asz- szony legyen, aki érti a sütés-főzés mesterségét. Innen a mosdóhoz mentek, hogy a fiatalasszony mindig friss legyen, aztán következett az igazi, nagy mulatság.” A vőfélybot: visszakerül a helyére. Ez pedig itt egy bírói pálca. Ennek is megjsmerkedünk történetével, szerepével. Körülbelül harminc év gyűjtését rendezték itt el ízlés­sel, gonddal, áttekinthetően. „A bátyám és én.” Átkutatták a padlásokat, a poros zugokat és ami értéket, használhatót találtak, azt elvitték múzeumukba. Természetes, hogy ezek az értékek már csak a múzeumnak azok. Most már a gye­rekek is segítenek a gyűjtésben. És a homokbánya munkásai is. Ha kiásnak valami érdekes csontot, edénytöredéket — sokat kiásnak —, akkor elviszik nekik. Persze nem mindent kapnak meg ajándékba Ilyenkor a „zsebükből” honorálnak. Nekik megéri, mert örömüket lelik ebben a munkában is. A vendégkönyv első oldalán a következő felirat olvasható: „Haladó hagyományaink megbecsülése a szocialista ember kötelessége.” Később sok-sok elismerés, dicséret. Mind-mind a két pedagógus munkáját dicséri. Szeré­nyen, csendben végzett nagyszerű munkájukat. Priska Tibor Heti külpolitikai összefoglalónk A nyugat-berlini problémáról . „Valamilyen módon valami­kor keli lenmök érintkező pon- ■ toknak Kelet és Nyűgat között, nehogy mindnyájan a lángok • martalékai legyünk”. Több an­gol iap ilyen és ehhez hasonló megjegyzéssel kíséri a Szov­jetunió és az Egyesült Államok között folyó tanácskozásokat a nyugat.-berlini problémáról, a , német kérdés megoldására. A legtekintélyesebb angol polgári lap, a Times leszögezi: „Itt a . legfőbb ideje, hogy Nyugat- . Németország végre megértse mi forog kockán a világ és Németország számára is és olyan módon irányítsa kapcso­latait, amely lehetővé teszi a . tisztességes megegyezést”. Még a nyugati sajtó is kiemeli, mennyire provokációnak minő- . sítette a világ közvéleménye Adenauer minapi nyugat-ber­lini látogatását és ,az ott el­hangzott kijelentéseit, Aden­auer, járt már Nyugat-Berlin- ben • korábban is, minden láto­gatása provokáció volt. De kü­lönös kihívást jelentett mos­tani nyugat-berlini tartózko­dása, egyidőbon Németország­nak a fasizmus járma alóli fel­szabadulásának évfordulójával és a szovjet—amerikai tanács­kozásokkal. Adenauer nyugat­berlini kijelentései a tárgyalá­sok nyugati híveit is megbot­ránkoztatták, az agg kancellár újabb bizonyságát adta annak, hogy semmiképpen sem akar számolni a realitásokkal. Ez­zel kapcsolatosan a világsajtó bőven foglalkozik az amerikai kormány és Adenauer ellen­téteivel, bár Kennedy elnök szerdai sajtóértekezletén igye­kezett azokat elkendőzni. Az eddigi egyéb megnyilatkozá­sokból nehéz' megállapítani az ellentétek tényleges mértékét. Sokminden látszólagos és va­lóságos ellentétről esik szó, de a legdöntőbb mégis az, hogy a végső kockázatot nem akarja vállalni Washington Bonnért. Nem akar okvetlenül atom­háborúba keveredni a nyugat­berlini probléma miatt. Hogy mennyi kockázatot hajlandó vállalni mégis, erről folynak a tanácskozások. Ami Angliát illeti, távol akarja magát tar­tani a nyugatnémet—amerikai konfliktustól — a közös piac problematikája és más gazda­sági okok miatt. Bonn hallgatólagos, vagy valóságos egyetértésével, akár anélkül — hangoztatják wa­shingtoni körökben — a ta­nácskozások folynak tovább, A spanyol és a portugál helyzetről A szovjet—amerikai tanács­kozások és a nyugatnémet rea­gálás lényegében magában fog­lalja a hét legdöntőbb esemé­nyéit, hiszen a világérdeklődés ezekre a kérdésekre irányul. A földgolyó bizonyos pontjain történnek azonban olyan más események is, amelyek jelen­tőségét komolyan lehet és kell venni. Ezek közé tartozik és nem utolsó sorban mindaz, ami napjainkban az Ibériai-félszi­geten történik. Spanyolország­ban a sztrájkmozgalom olyan méreteket öltött, amelyek, fe­lett nem tudott napirendre térni Franco fasiszta diktatú­rája. A hős spanyol bányászok sztrájkharca szolidaritást vál­tott ki a nemzetközi munkás- mozgalomban, megbecsülést szerzett a spanyol nép legjobb­jainak a világ haladó közvéle­ményében. A hét végén híre terjedt annak is, hogy tünte­tésekre és sztrájkharcra került sor a másik ibériai országban* Portugáliában is. Sort.űz dör­dült el Lisszabon belvárosá­ban, Salazar-ellenes tüntetők fegyveres harcot vívtak a rend­őrökkel. A portugál kormány igyekszik a történtek jelentő­ségét csökkenteni, de álcázó kísérleteik nem járnak ered­ménnyel. A portugál fasiszta diktatúra hasonló törekvése a portugál gyarmatok népei fel­szabadító mozgalmának le­kicsinyítésére, eltitkolására an­nak idején ugyancsak ered­ménytelennek bizonyult. Mind­addig megkísérelték eltitkolni az angolai felkelést, míg az sza­badságharccá nem magasztosult és ameddig az angolai fegyver­ropogás hangja nem töltötte be a világot. Míg nem tudták már megakadályozni azt sem, hogy az angolai kérdés tárgya­lása napirendi pontként az ENSZ elé kerüljön. Portugália a nagy ellentétek országa. A portugál lakosság életszínvo­nala a legalacsonyabb egész Európában. Ugyanakkor a bel­földi és külföldi monopoltőké­sek mesés nyereségeket, zsebel­nek be. A fasiszta diktatúra a- legkegyetlenebb eszközöket al­kalmazza- a dolgozók elnyomá­sára, de ezek mindinkább ösz- szeformak és támadást indíta­nak a rendszer ellen. A Por­tugál Kommunista Párt., amely a legnagyobb illegalitásban működik, még a polgári szem­leírók beismerése szerint is a iegösszeforrottabb és legszer­vezettebb portugál népi erő, amely már 1960 májusában fel­hívta a Salazar-ellenzéket a te­vékeny küzdelemre a fasiszta diktatúrával szemben. Portu­gáliát gyakran visszafelé ha­ladó országnak nevezik. Ez az elnevezés kezdi idejét múlni. A portugál gyarmatokon ki­bontakozott nemzeti felszaba­dító harc és a kormányellenes megmozdulások nagy lendülete az anyaországban az egész vi­lág előtt feltárja a Salazar- rendszer bomlásának képét. A spanyolországi és portugáliai tüntetések és sztrájkharc azt bizonyítja, hogy az Ibériai-fél­szigeten sem állt meg az idő. Ami az algériai eseménye­ket illeti, az OAS terrorcselek­ményei azokat igazolják, akik azt rhondották, hogy a fegyver- szünet végét jelentheti a hábo­rúnak, de nem a harcoknak. Az OAS kegyetlenkedései min­den jóérzésű emberben fel­vetik a kérdést, meddig tart­hat ez így? A világ haladó sajtója leszögezi: az OAS meg­fékezése nélkül békéről nem lehet beszélni Algériában és a népszavazás sem lehet majd reális. Ki mit tud ? — Borsodban A Magyar Televízió által kezdeményezett Ki mit tud? játékok iránt egyre többen ér­deklődnek a vidéki városok­ban és a falvakban. Éppen ér­ért a Televízió ifjúság, osztá­lya úgy határozott, hogy a na­pokban úgynevezett megyei elődöntőket rendezne!?. Borsod­ban május 14-én délelőtt 11 órakor a Bartók Béla Művelő­dési Házban lesz a megyei ve­télkedő, amelyen az eddig je­lentkezett fiatalok vehetnek részt. A rendezőség ezúttal a helyszínen is elfogad jelentke­zéseket, s akik a legeredmé­nyesebben szerepelnek, felke­rülhetnek a televízióból jól is­mert VIT-vonatra; A fiatalok körében nagy az érdeklődés és a yetélkedő kö­zönsége — remélhetőleg •— eredményes produkcióknak lesz szem-, illetve fültanúja: A ioüó nyerőszámai: 4, 35, 33, 55, 83

Next

/
Thumbnails
Contents